Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-09-27 / 77. szám
ban Öt helyen is történtek kísérletek az ablakos berontásra, és egy helyen sükerült is a tolvajlás. Öt sühederből állt a gonosztevők társasága, kik mesterségök ügyességét annyira vitték már, hogy a földszinti ablakokon nemcsak az üvegtáblákat, hanem még a belöli fatáblákat is elmetszik , hogy ezért érjenek- Négy helyen elriasztanak ugyan a hivatlan vendégek, de vajmi kellemes helyzet olly városi biztosság, midőn mindig őrt kell állanunk, hogy megvédjük magunkat, míg azok, kiknek őrt kellene állniok , vagy iddogálnak, vagy kényelmesen hortyognak. Rendszerezett őrbiztosság valóban alig kiáltó szükségére lön már fővárosunknak, hogy az eziránti hanyagság innentúl polgári bűn színét öltendi magára. — Nifont de Harke úrnak csakugyan használt, úgy látszik, a leczke, mert legújabban tapasztalok, hogy estenkint műkiállitása egyik ablakán átvilágló lapon illy felírás is olvasható: Műkiállitása a Világ nevezetességeinek. De természetesen, eflapról sem maradhatott el a német felírás. Hagyján! Ám a főtáblák, mellyek egész napon át figyelmeztetik a járókelőket az esti mutatványra, rőfnyi betűkkel, még most is csupa németek. — Rebesgetik, hogy a leendő nemzeti Conservatorium énektanítójává csakugyan Pantaleoni urat akarnák felavatni Prosit ! — Örömmel szemléljük, hogy a városház tornya teljes elkészülése felé halad, miután már a vasdorong, mellynek megaranyzott hegye egyszersmind villámfogóúl is szolgálhatandó felállíttatott tetejére. A nemzeti zászlónak e dorongjai feltűzése hihetőleg ismét valami építészeti ünnepélylyel lesz összekapcsolva, és ezen esetre reméljük, hogy a tartandó kőmüvesi, ácsi vagy egyéb népszerű szónoklatok közt, nem úgy, mint a városház falainak kőmüvesi felavatásakor történt, csupáncsak német, hanem talán magyar beszédet is hallandunk, mert valóban a magyar haza fővárosa magyar törvényhatósági hivatal épületének ünnepélyes felavatásakor magyar szót nem is hallani valóságos gúny. De mi minden jót reménylünk jelen lelkes tagjaitól a hatósági személyzetnek, ők bizonyosan tudni és érezni fogják, mi illő, mi méltó illy szabad királyi magyar városhoz, annál is inkább, minthogy legújabban országos kívánsággal akarnak föllépni magyar alkotmányos jogok ügyében. — Múlt szombaton, azaz i- hó 23 án adatott nemzeti színpadunkon Fáncsi Lajos javára „Lucre cia“ szomorújáték őt felvonásban írta Ponsard, fordította Egressy Béni. E nagy hírű darab, úgy hittük nagyobb közönséget vonand színházunkba , mit a jutalmazandó derék művész is megérdemlett volna. A darab drámai komolysága és szerkezete a tárgyhoz méltó; a jellemek legnagyobb részt jól és következetesen festvék , az előadás ügyes, virágos erőteljes, néhol azonban a történet kényeseb pontjain kissé túlmerész A fordítás sükerült. A szereplők közül Fáncsy (Junius Brutus) Lendvay (Sextus Tarquinius) Laborfalvi R. (Lucrecia) úgy szinte Barta (Collatinus) jelesen működtek. Mikép tévedhetett illy komoly darabba és illy komoly szerepre, mint Tulliáé , De Can Mari, azt csak a szereposztók tudhatják. A darab érdeke, a nagy közönség előtt, nem egészen felelt meg e költemény európai hírének- Hiszszük más izbeni adatásakor, mélyebb felfogás után több rokonszenvre találand, kivált ha tán a kissé éles kitételek a mű becsének csonkítása nélkül, kissé mérsékeltebnének. Folyó hó 2okán halt meg Pesten Laczkovics Sándor (ngos Laczkovics II. János m. királyi váltó-fels.örvényszéki bírónak nagyreményű fia) életének jödik évében bélgyuladás következtében. Szeretett szülei ’s a haza benne egy legszebb ifjúi tulajdonokkal diszló magzatot vesztenek. Béke angyala lebegjen a hosszabb életre méltónak hamvai fölött ! Hunnorum nostrorum primae vos Parentes et Genardias, ultra Araxene amnem sub monte Gordiaco Hebraeis Ararat dicto , in quo arca consliterat, orbi coepisse etc. — Nagy hitelt nyernek tehát e Manasses Constantin által felhozott szavak : ,,Anno ante Christum natum 1036. Aegypli Rex Sesostris — concio de tota natione sua exerciti, assumlisque belli sociis ex Un norum genie, quam muneribus sibi totam devinxerat, terram universam , Asiam maxime percurrit, et omnes ut tributum penderent, in coegit. Unnis autem Asseriam dono dedit— úgy szinte Thurocznak szavai is : ,,Priores Ilungarorum Históriáe tradunt Hunnos primum in Perside commoratos esse.“ — Ez aranypénznek szerencsés felfedezése által új bizonyságot nyernek mindazok, mellyek a nagy tudományés Fehér György ,,Aborigines et Incunabula Magyaromul"4 czímű munkájában allunok vagy hunokról mondatnak, leginkább pedig e szavak: „Hunnorum idioma nativum cum lingva aramaca Syrochalcicorum, et Persarum, in quorum scilicet consortia adoleverunt, affinitatem cum Gothorum, Rubenorum ac Pannonum vero, ceu vicinorum sermonibus communionem quamdam vocabulorum contraxisse oportuit.“ Különös örömömre szolgált e belüknek szembeszökő őszhangzása amaz ide mellékelt régi hun belükkel, mellyek a Salonában,Dalmáthonban boldogult Literati Nemes Sámuel által fölfedezett ón-táblákra vannak vésve , 's mellyeket nekem Dr. Gaj , ki jelenleg azok birtokában van, felszólításomra egész készséggel lerajzolásra átengedett. Találtatnak azonban ez ón-táblákon olly han hetűk is, mellyek Rél Mátyás és Kis Bálint könyvében láthatók. — Uj bizonyságot nyernek tehát ez által ime az „Aborigines et Incucunabula Magyaromul” czimű munkában találtató szavak: „Hunriorum robur a Romanis , Gothis, Gepidisque labefactatum , ac propo enervatum , illos in partes varias distraxerat, pars enim, et multi quidem Bizantinis adhaeserant, pars in Dacia montana cum Gothis, Dacisque remansere , pars in III , in cum do mm gra vere.4 . Szembeszökő továbbá azon hasonlatossága az aranypénzen levő betűknek ama betűkkel, mellyek Bél Mátyás munkájában a 4ik réztáblán a IV. szám alatti pénzen egy múmia forma alak körül szemlélhetők — Be van tehát bizonyítva, hogy a magyarok a hunokkal egyeredelyek, hogy ősi hazájokból saját betűiket magokkal hozták Európába , mellyeket csak a keresztény vallás elfogadása után bírtak a római betük az életből kiszorítani, de csak lassan és századon keresztül. Hogy épen Kik Béla pénzén fordulnak ismét elő az ősi hun betűk , annak oka az lehet, hogy fia István egy ritka szépségű Erzsébet nevű, hun vagy kun leányba szerelvén , különös hajlandósággal s előszeretettel viselteték a kunok iránt, atyja minden hadmenetében a kun sereget ő vezérlé , ’s e kunok akkoriban még pogányok voltak és saját hunbelükkel éltek. — Való tehát, mit Bél Mátyás „De vetere Literaturallumo-Scythica“ írt munkájában márul: „Equidem de veteribus Scythis ila sculio , quo propriores ii primis sedibus , undo egressi, fucro, eo plura apud eos antiquae et avitae sapientiae reperta fuisse vestigia. Egressos autum post lingvarum confusionem, c Mesopotamia, consedisseque cum patre suo Magogo , in septentrionalibus regionibus Scriptura , quodammodo innuit.“ és a 21 dik lapon: „Quis praeterea credat, tanto annorum spacio Scythas Asiaticos, turn in Armenia, Media et Phrygia, atque vicinis regionibus, degentes, sine liberis fuisse, aut cas ex his Európae angulis in Asiam, ex qua tamen, uti gentes omnes, ita literatura quoque produit, quasi exterres, in patriam postliminio a Scythis revocatas fuisse.“— Valók Thurócznak ime szavai is: „Siculi nondum Scythicis litteris oblilio való mind az, mit Székely István, Zamosius, Gélei Katona István, Csécsi János a honunkban akkor még fenlevő régi hun vagy kun betűkről irtanak, ’s végre való, mit Ludovicus Godofredus „Archontologia Cosmica“jában mond: „Ilungari ab anliquo peculiari futrunt usi in seribendo litteris, hedic tamen Romanis contensi sunt.44 .Az érintett aranypénzen levő belüket nagyitóüveg segítségével pontosan lerajzolván, mint azok ide mellékelve láthatók, Guttenberg Albuma szerint észrevettem , hogy e belük csak a világ legrégibb Alphabetumai közt találtatnak, úgymint: az aegyptomi hieroglifek, az aethiopiai, ó-aramaeusi, ó-heber, phoeniciai, medus, ó-görögetruriai, coplicus, cabuli vagy észak-perzsiai betűk, ’s a fin-scandinaviai rúnák közt, sőt néhánynak alakja a medus és perzsiai ékiráson is látható. — Még csak a belük kulcsa hiányzik, mellyel én azonban nem boldogulhatok, miután a Guttenberg Albumában találtató belük jelentése fájdalom nincs kitéve; de reményem, hogy azon tudós honfiak, kik az arra szükséges segédforrásokat bírják, nem fogják abbeli fáradságukat sajnálni.— Be van tehát 634 Országgyűlési tudósítások. Pozsony September 28-kán XLVIII. országos ülés. (a KK. és RRnél.) Mielőtt a börtönrendszerről készült törvényjavaslat hátralévő része tanácskozás alá vétetett volna, egyik megyei követ küldőitől legújabban nyert utasítása következtében előterjesztő, miképen azok a kerületi börtönöket szükségesnek nem tartják, annyival is inkább, mivel a nemzet teendői között ollyanok vannak, miknek eszközlése a kétbörtönök létesítésénél szükségesebb; egyébiránt is a rabok kezelése a municipalitás jogai közé tartozván, legjobbnak gondolják, ha minden megye, mint a szóló követ megyéje is, alkalmas és czélszerű börtönöket építtetvén abban saját rabjait tartandja ; ő ugyanezen elvből a börtön-költségekhez járulni nem akar; küldőinek ezen kijelentett kivonatát a szóló igazolhatása végett a naplóba igtattatni kívánta.. Olvastatott ezután a XVIIIdik fejezet, ’s a kerületileg olly terjedelmesen megvitatott 382. §. egyik megyei követ kijelenté: miképen küldői a börtön-költségeket elvállalni nem akarják. Utána egy másik követ szólalt fel ellene , ’s mondá : nevezzük , ’s kereszteljük bárminek, és bármelly szép pólyába takargassuk a gyenge gyermeket, a szóló azt mindig törvénytelen rab-gyermeknek nevezi, mert az nem a köz anyaország szülöttje, hanem az általa kirendelt választmánynak túlzó buzgókodásából és talán e részben a törvények korlátain kilépett véleményéből származott idétlen magzata, mert meg nem érvén még a haza méhében, erőszakoltatva idő előtt jőve világra, és ennek állandóságot még a haza orvosai sem ígérhetnek, de kereszteljük meg őt halála előtt ,ade ennek neve, — folytatá a szóló — nem subsidium, mert e kettőnek különböző a természete, ’s ez a nemességre csakugyan szédítő maszlag, melly a nemesi vérrel szerzett ős alkotmányos szabadságiban meggyilkolja, mellytöl ez mindig visszaborzadott. Vannak ugyan az adóról szóló némelly törvényeink, mint az 1486: 64. 16 49: 48.; de ki nem tudja, hogy az első az országgyűlésre küldendő követek költségéről, a másik pedig csak egyes esetekről t. i. érsekujvári, nyitrai és esztergomi nemesekről emlékezik, ’s azért figyelmet sem érdemel; de tudhatni ellenben azt, hogy az 1723. 6. a Hármas könyv I. r. 9. tcz. mindezen adózásokat örökre eltörlötte, meghagyván még az armálistákat, hogy a megye házi szükségeire tovább is fizessenek, de azokat is az 1741. 8. ’s az 1805. 1. örökre fölmentette. — Most tehát miután az országgyűlési költségeket felvállaltuk, 's a börtön ’s ki tudja még mi költségek a nemes nyakába vettetnek , vájjon minő különbség lesz a nem-nemes és nemes adózók között, talán azon nyomor kiváltság, hogy nemo nobilium nisi legitime citatus et ordine juris convictus fuerit seu in rebus suis, seu in persona damnificari potest; ezzel ugyan nem messze megy a szegény nemes, mert majd őt is előrántják, megcitálják, convincálják ’s exequálják, ’s ha még adós, a váltótörvényszék által koldusbotra is juttatik; vagy talán az, hogy a nemes magának bírákat és tiszteket választhat, hiszen ez már a nemnemesek egyik osztályának is megadatik, és ki tudja, várjon jövendőben az egész néptömegre is ki nem terjesztetik-e a capacitás? ez szinte közös leszen ezekkel. — vagy végre az ősiség? ennek az utóbbi megállapított változtatással majd úgy kitekerik nyakát, hogy nyoma sem marad. — De valóban viszályos dolog is akkor, midőn pénz szűke miatt a tehetség olly keskeny határok közé van szorítva hazánkban; midőn a sopronyi körlevél által kereskedésünk viszonyai előttünk felfedeztettek, melly szerint 1830dik évtől, évenkint 3 milliót veszt hazánk ’s igy ha minden évben többet adunk ki, mint mennyit beveszünk, mi lesz a szomorú következmény? mindenki számitás nélkül előre láthatja; — tartok tőle— mond a szóló, — hogy valamint már egy megye, úgy honunk is mindnyájunkkal együtt a váltótörvényszék ebbe kerül. Illy állásunkban vállaljuk el tehát a roppant börtönköltségeket? és talán ennek folytában a vele kapcsolatos házi adót is? Megemlíté még a szónok a tálipar-egyetemet, népnevelést, vasutat, vizek szabályozását országház-épitést ’s szóval: mindazon intézeteket, mellyek a hon virágzására életöket a nemzet ápoló kezeitől várják,’s megismerő, hogy azok mind szépek, jók, hasznosak, sőt szükségesek, sed vana sine viribus intentio, és jelenleg azok nagy része még csak a jámbor óhajtások közé tartoznak. Ha azokból arany hegyeket reménylenek, mondák nyissák meg előbb a forrásokat, hadd áradjon az áldás közösen az egész nemzetre; vegyük fel a kereskedési tárgyat, és eszközöljük, mi rajtunk áll, hogy kereskedésünk ha szinte nem activ, legalább alpami álljon; elégedjünk meg hazai productumainkkal, ’s midőn majd ez által köztünk a tehetség elterjed, akkor áldatni fognak mindazok, kik honunk javára, boldogítására valamelly hasznos indítványt tesznek; de jelen állásunkban azokat teljesíteni lehetetlen. Meglehet ugyan, hogy azon megyék— folytatá a szóló — mellyekben a Dunának két partja a kereskedést virágzásba hozza ’s azok, mellyek a tengermellékhez közelebb esnek, az indítványozandókat eszközlésbe hozhatják, de azon vidék nemessége , melly a mindennapi szükségekkel is küzd, ’s hol a nemnemeseknél sokkal nyomorultabbak, azok illy terheket nem viselhetnek ; egyébiránt még ennek kivitele is bajosan eszközölhető, mert egy része azt fizetni nem akarja, másik pedig nem tudja, mivel nincs miből; — az elsőre nézve lehet ugyan mód végrehajtás által, de illyenkor elkeseredik,’s kétségbe esik azon nemes, hogy még azon kevés kenyeret is, mit éhező családja számára megtakarított, a hazának, mellytöl még többet várt, oda kelletik adni, kész mindenre vetemedni ’s mi máskor is már a szűk időben megtörtént, majd seregenként vándorolnak ki szomszéd Bukovina, Moldva és Oláhországokba, mert mi köti majd őket szeretett hazájukhoz? azon egy két vékás föld, vagy egy két telek tizedrésze, miket már úgy is örök teher nyom; építsük tehát ezen különben valóban szükséges intézetet biztosabb alapra, találjunk arra czélirányosabb módokat ’s eszközüket. — A szóló tovább felhozá miképen küldői anyautasításukban is meghagyák, hogy az adót’s igy a börtön-költségeket is, mellyek az adónak egyik részét teszik — mint törvényekbe ütközőt ’s kiváltságos szabadságainkkal ellenkezőt ne pártolják, különben is arra semmi szükség nem lévén, amennyiben az adófizetők sorsa az úrbéri engedmények által nevezetesen könnyíttetett, a nemesség pedig subsidium útján mindig kész volt, és kész valahányszor, a hon java megkívánja nemcsak vagyonával de vérével, életével is áldozatokat hozni, mint ezt több ízben is bebizonyította ; — de különben is valamíg a nemesnek ezen hazavédelmi legfőbb kötelessége nem rendeztetik, az adóztatásról szó sem lehet, mert két kötelességet nem viselhetnek. Mindezeknél fogva tehát a börtönköltségeket a honi pénztár terhére kívánta tétetni. Ezen hosszas előterjesztés után a nmviltgu elnök megjegyzi , hogy ha az országos választmány munkálatának meg kell