Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-09-27 / 77. szám

ban Öt helyen is történtek kísérletek az ablakos beron­­tásra, és egy helyen sükerült is a tolvajlás. Öt süheder­­ből állt a gonosztevők társasága, kik mesterségök ügyes­ségét annyira vitték már, hogy a földszinti ablakokon nemcsak az üvegtáblákat, hanem még a belöli fatáblákat is elmetszik , hogy ezért érjenek- Négy helyen elriasz­tanak ugyan a hivatlan vendégek, de vajmi kellemes hely­zet olly városi biztosság, midőn mindig őrt kell állanunk, hogy megvédjük magunkat, míg azok, kiknek őrt kellene állniok , vagy iddogálnak, vagy kényelmesen hortyog­­nak. Rendszerezett őrbiztosság valóban alig kiáltó szük­ségére lön már fővárosunknak, hogy az eziránti hanyag­ság innentúl polgári bűn színét öltendi magára. — Nifont de Harke úrnak csakugyan használt, úgy látszik, a leczke, mert legújabban tapasztalok, hogy es­­tenkint műkiállitása egyik ablakán átvilágló lapon illy fel­írás is olvasható: Műkiállitása a Világ nevezetességeinek. De természetesen, eflapról sem maradhatott el a né­met felírás. Hagyján! Ám a főtáblák, mellyek egész napon át figyelmeztetik a járókelőket az esti mutatványra, rőfnyi betűkkel, még most is csupa németek. — Rebesgetik, hogy a leendő nemzeti Conservato­­rium énektanítójává csakugyan Pantaleoni urat akarnák felavatni­ Prosit ! — Örömmel szemléljük, hogy a városház tornya tel­jes elkészülése felé halad, miután már a vasdorong, mellynek megaranyzott hegye egyszersmind villámfo­­góúl is szolgálhatandó felállíttatott tetejére. A nemzeti zászlónak e dorongjai feltűzése hihetőleg ismét valami épí­tészeti ünnepélylyel lesz összekapcsolva, és ezen esetre reméljük, hogy a tartandó kőmüvesi, ácsi vagy egyéb népszerű szónoklatok közt, nem úgy, mint a városház falainak kőmüvesi felavatásakor történt, csupáncsak német, hanem talán magyar beszédet is­ hallandunk, mert valóban a magyar haza fővárosa magyar tör­vényhatósági hivatal­­ épületének ünnepélyes fel­avatásakor magyar szót nem is hallani valóságos gúny. De mi minden jót reménylünk jelen lelkes tagjaitól a hatósági személyzetnek, ők bizonyosan tudni és érezni fogják, mi illő, mi méltó illy szabad királyi magyar vá­roshoz, annál is inkább, minthogy legújabban országos kívánsággal akarnak föllépni magyar alkotmányos jo­gok ügyében. — Múlt szombaton, azaz i- hó 23 án adatott nemzeti színpadunkon Fá­n­c­s­i Lajos javára „L­u­c­r­e c­i­a“ szo­morújáték őt felvonásban írta Ponsard, fordította Eg­­ressy Béni. E nagy hírű darab, úgy hittük nagyobb kö­zönséget vonand színházunkba , mit a jutalmazandó de­rék művész is megérdemlett volna. A darab drámai ko­molysága és szerkezete a tárgyhoz méltó; a jellemek leg­nagyobb részt jól és következetesen festvék , az előadás ügyes, virágos erőteljes, néhol azonban a történet kényeseb pontjain kissé túlmerész­ A fordítás sükerült. A szereplők közül Fáncsy (Junius Brutus) Lendvay (Sextus Tarqui­­nius) Laborfalvi R. (Lucrecia) úgy szinte Barta (Colla­­tinus) jelesen működtek. Mikép tévedhetett illy komoly darabba és illy komoly szerepre, mint Tulliáé , De Can Mari, azt csak a szereposztók tudhatják. A darab érdeke, a nagy közönség előtt, nem egészen felelt meg e költe­mény európai hírének- Hiszszük más izbeni adatásakor, mélyebb felfogás után több rokonszenvre találand, kivált ha tán a kissé éles kitételek a mű becsének csonkítása nélkül, kissé mérsékeltebnének. Folyó hó 2okán halt meg Pesten Laczkovics Sándor (ngos Laczkovics II. János m. királyi váltó-fel­­s.örvényszéki bírónak nagyreményű fia) életének jödik évé­ben bélgyuladás következtében. Szeretett szülei ’s a haza benne egy legszebb ifjúi tulajdonokkal diszló magzatot vesztenek. Béke angyala lebegjen a hosszabb életre mél­­­tónak hamvai fölött ! Hunnorum nostrorum primae vos Parentes et Genardias, ultra Araxene amnem sub monte Gordiaco Hebraeis Ara­rat dicto , in quo arca consliterat, orb­i coepisse etc. — Nagy hitelt nyernek tehát e Manasses Constantin által fel­hozott szavak : ,,Anno ante Christum natum 1036. Aegypli Rex Sesostris — concio de tota natione sua exerciti, as­­sumlisque belli sociis ex Un n­or­um genie, quam mu­­neribus sibi totam devinxerat, terram universam , Asiam maxime percurrit, et omnes ut tributum penderent, in coegit. U­n­n­i­s autem A­s­s­e­r­i­a­m dono dedit— úgy szinte Thurocznak szavai is : ,,Priores Ilungarorum Histó­riáe tradunt Hunnos primum in Perside commoratos esse.“ — Ez aranypénznek szerencsés felfedezése által új bizonyságot nyernek mindazok, mellyek a nagy tudo­mányés Fehér György ,,Aborigines et Incunabula Magya­romul"­4 czím­ű munkájában allunok­ vagy hunokról mon­datnak, leginkább pedig e szavak: „Hunnorum idioma na­­tivum cum lingva aramaca Syro­chalcicorum, et Per­sarum, in quorum scilicet consortia adoleverunt, affinitatem cum Gothorum, Rub­enorum ac Pannonum vero, ceu vicinorum sermonibus communionem quam­­dam vocabulorum contraxisse oportuit.“­ Különös örö­mömre szolgált e belüknek szembeszökő őszhangzása amaz ide mellékelt régi hun belükkel, mellyek a Salonában,Dal­­máthonban boldogult Literati Nemes Sámuel által fölfede­zett ón-táblákra vannak vésve , 's mellyeket nekem Dr. Gaj , ki jelenleg azok birtokában van, felszólításomra egész készséggel lerajzolásra átengedett. Találtatnak azon­ban ez ón-táblákon olly han hetűk is, mellyek Rél Má­tyás és Kis Bálint könyvében láthatók. — Uj bizonyságot nyernek tehát ez által ime az „Aborigines et Incu­­cunabula Magyaromul” czimű munkában találtató szavak: „Hun­riorum robur a Romanis , Gothis, Gepidisque labe­­factatum , ac propo enervatum , illos in partes varias di­­straxerat, pars enim, et multi quidem Bizantinis adhae­­serant, pars in Dacia montana cum Gothis, Dacisque re­­mansere , pars in III , in cum do mm­­ g­ra ve­re.­4 . Szembeszökő továbbá azon hasonlatossága az arany­pénzen levő betűknek ama betűkkel, mellyek Bél Mátyás munkájában a 4ik réztáblán a IV. szám alatti pénzen egy múmia forma alak körül szemlélhetők­ — Be van tehát bi­zonyítva, hogy a magyarok a hunokkal egyeredelyek, hogy ősi hazájokból saját betűiket magokkal hozták Eu­rópába , mellyeket csak a keresztény vallás elfogadása után bírtak a római betük az életből kiszorítani, de csak lassan és századon keresztül. Hogy épen Kik Béla pénzén fordulnak ismét elő az ősi hun betűk , annak oka az le­het, hogy fia István egy ritka szépségű Erzsébet nevű, hun vagy kun leányba szerelvén , különös hajlandósággal s előszeretettel viselteték a kunok iránt, atyja minden hadmenetében a kun sereget ő vezérlé , ’s e kunok ak­koriban még pogányok voltak és saját hunbelükkel éltek. — Való tehát, mit Bél Mátyás „De vetere Literaturallum­­­o-Scythica“ írt munkájában márul: „Equidem de ve­­teribus Scythis ila sculio , quo propriores ii primis se­­dibus , undo egressi, fucro, eo plura apud eos antiquae et avitae sapientiae reperta fuisse vestigia. Egressos au­tum post lingvarum confusionem, c Mesopotamia, consedisseque cum patre suo Magogo , in septentrionali­­bus regionibus Scriptura , quodammodo innuit.“ és a 21 dik­ lapon: „Quis praeterea credat, tanto annorum spacio Scythas Asiaticos, turn in Armenia, Media et Phrygia, at­­que vicinis regionibus, degentes, sine lib­eris fuisse, aut cas ex his Európae angulis in Asiam, ex qua tam­en, uti gentes omnes, ita literatura quoque produit, quasi ex­­terres, in patriam postliminio a Scythis revocatas fuisse.“— Valók Thurócznak ime szavai is: „Siculi nondum Scy­th­i­­cis litteris oblilio való mind az, mit Székely István, Za­­mosius, Gélei Katona István, Csécsi János a honunkban ak­kor még fenlevő régi hun vagy kun betűkről irtanak, ’s végre való, mit Ludovicus Godofredus „Archontologia Cos­­mica“jában mond: „Ilungari ab anliquo peculiari fut­runt usi in seribendo litteris, hedic tam­en Romanis contensi sunt.44 .Az érintett aranypénzen levő belüket nagyitóüveg segítségével pontosan lerajzolván, mint azok ide mellé­kelve láthatók, Guttenberg Albuma szerint észrevettem , hogy e belük csak a világ legrégibb Alphabetumai közt találtatnak, úgymint: az aegyptomi hieroglifek, az aethio­­piai, ó-aramaeusi, ó-heber, phoeniciai, medus, ó-görög­­etruriai, coplicus, cabuli vagy észak-perzsiai betűk, ’s a fin-scandinaviai rúnák közt, sőt néhánynak alakja a me­dus és perzsiai ékiráson is látható. — Még csak a belük kulcsa hiányzik, mellyel én azonban nem boldogulhatok, miután a Guttenberg Albumában találtató belük jelentése fájdalom­ nincs kitéve; de remény­em, hogy azon tudós honfiak, kik az arra szükséges segédforrásokat bírják, nem fogják abbeli fáradságukat sajnálni.— Be van tehát 634 Országgyűlési tudósítások­. Pozsony September 28-kán XL­VIII. országos ülés. (a KK. és RRnél.) Mielőtt a börtönrendszerről készült törvényjavaslat hátralévő része tanácskozás alá vétetett volna, egyik me­gyei követ küldőitől legújabban nyert utasítása következ­tében előterjesztő, miképen azok a kerületi börtönöket szükségesnek nem tartják, annyival is inkább, mivel a nemzet teendői között ollyanok vannak, miknek eszköz­lése a két­­börtönök létesítésénél szükségesebb; egyéb­iránt is a rabok kezelése a municipalitás jogai közé tar­tozván, legjobbnak gondolják, ha minden megye, mint a szóló követ megyéje is, alkalmas és czélszerű börtönöket építtetvén abban saját rabjait tartandja ; ő ugyanezen elvből a börtön-költségekhez járulni nem akar; küldőinek ezen kijelentett kivonatát a szóló igazolhatása végett a naplóba igtattatni kívánta.. Olvastatott ezután a XVIIIdik fejezet, ’s a kerületileg olly terjedelmesen megvitatott 382. §. egyik megyei követ kijelenté: miképen küldői a börtön-költsé­geket elvállalni nem akarják. Utána egy másik követ szó­lalt fel ellene , ’s mondá : nevezzük , ’s kereszteljük bárminek, és bármelly szép pólyába takargassuk a gyenge gyermeket, a szóló azt mindig törvénytelen rab-gyermek­nek nevezi, mert az nem a köz anyaország szülöttje, hanem az általa kirendelt választmánynak túlzó buzgókodásából és talán e részben a törvények korlátain kilépett véle­ményéből származott idétlen magzata, mert meg nem érvén még a haza méhében, erőszakoltatva idő előtt jőve világra, és ennek állandóságot még a haza orvosai sem ígérhetnek, de kereszteljük meg őt halála előtt­ ,ade­ en­nek neve, — folytatá a szóló — nem subsidium, mert e kettőnek különböző a természete, ’s ez a nemességre csak­ugyan szédítő maszlag, melly a nemesi vérrel szerzett ős alkotmányos szabadságiban meggyilkolja, mellytöl ez min­dig visszaborzadott. Vannak ugyan az adóról szóló némelly törvényeink, mint az 1486: 64. 16 49: 48.; de ki nem tudja, hogy az első az országgyűlésre küldendő követek költségéről, a másik pedig csak egyes esetekről t. i. ér­­sekujvári, nyitrai és esztergomi nemesekről emlékezik, ’s azért figyelmet sem érdemel; de tudhatni ellenben azt, hogy az 1­723. 6. a Hármas könyv I. r. 9. tcz. mindezen adó­zásokat örökre eltörlötte, meghagyván még az armálistákat, hogy a megye házi szükségeire tovább is fizessenek, de azokat is az 1741. 8. ’s az 1805. 1. örökre fölmen­tette. — Most tehát miután az országgyűlési költségeket felvállaltuk, 's a börtön ’s ki tudja még mi költségek a nemes nyakába vettetnek , vájjon minő különbség lesz a nem-nemes és nemes adózók között, talán azon nyomor kiváltság, hogy nemo nobilium nisi legitime citatus et or­dine juris convictus fuerit seu in re­bus suis, seu in persona damnificari potest; ezzel ugyan nem messze megy a szegény nemes, mert majd őt is előrántják, megcitálják, convincálják ’s exequál­­ják, ’s­ ha még adós, a váltótörvényszék által koldusbotra is jut­tatik; vagy talán az, hogy a nemes magának bírá­kat és tiszteket választhat, hiszen ez már a nemnemesek egyik osztályának is megadatik, és ki tudja, várjon jö­vendőben az egész néptömegre is ki nem terjesztetik-e a capacitás? ez szinte közös leszen ezekkel. — vagy végre az ősiség? ennek az utóbbi megállapított változtatással majd úgy kitekerik nyakát, hogy nyoma sem marad. — De valóban viszályos dolog is akkor, midőn pénz szűke miatt a tehetség olly keskeny határok közé van szorítva hazánkban; midőn a sopronyi körlevél által kereskedésünk viszonyai előttünk felfedeztettek, melly szerint 1830dik évtől, évenkint 3 milliót veszt hazánk ’s igy ha minden évben többet adunk ki, mint mennyit beveszünk, mi lesz a szomorú következmény? mindenki számitás nélkül előre láthatja; — tartok tőle— mond a szóló, — hogy vala­mint már egy megye, úgy honunk is mindnyájunkkal együtt a váltótörvényszék eb­be kerül. Illy állásunkban vállaljuk el tehát a roppant börtön­költségeket? és talán ennek folytában a vele kapcsolatos házi adót is? Megemlíté még a szónok a tálipar-egyetemet, népnevelést, vasutat, vizek szabályozását országház-épitést ’s szóval: mindazon in­tézeteket, mellyek a hon­ virágzására életöket a nemzet ápoló kezeitől várják,’s megismerő, hogy azok mind szépek, jók, hasznosak, sőt szükségesek, sed vana sine viribus intentio, és jelenleg azok nagy része még csak a jámbor óhajtások közé tartoznak. Ha azokból arany hegyeket re­ménylenek, mondá­k nyissák meg előbb a forrásokat, hadd áradjon az áldás közösen az egész nemzetre; vegyük fel a kereskedési tárgyat, és eszközöljük, mi rajtunk áll, hogy kereskedésünk ha szinte nem activ, legalább al­pami álljon; elégedjünk meg hazai productumainkkal, ’s midőn majd ez által köztünk a tehetség elterjed, akkor áldatni fognak mindazok, kik honunk javára, boldogítására valamelly hasznos indítványt tesznek; de jelen állásunkban azokat teljesíteni lehetetlen. Meglehet ugyan, hogy azon megyék— folytatá a szóló — mellyekben a Dunának két partja a kereskedést virágzásba hozza ’s azok, mellyek a tenger­mellékhez közelebb esnek, az indítványozandókat esz­közlésbe hozhatják, de azon vidék nemessége , melly a mindennapi szükségekkel is küzd, ’s hol a nemneme­seknél sokkal nyomorultabbak, azok illy terheket nem vi­selhetnek ; egyébiránt még ennek kivitele is bajosan eszközölhető, mert egy része azt fizetni nem akarja, másik pedig nem tudja, mivel nincs miből; — az elsőre nézve lehet ugyan mód végrehajtás által, de illyenkor elkesere­dik,’s kétségbe esik azon nemes, hogy még azon kevés kenyeret is, mit éhező családja számára megtakarított, a hazának, mellytöl még többet várt, oda kelletik adni, kész mindenre vetemedni ’s mi máskor is már a szűk időben megtörtént, majd seregenként vándorolnak ki szomszéd Bukovina, Moldva és Oláhországokba, mert mi köti majd őket szeretett hazájukhoz? azon egy két vékás föld, vagy egy két telek tizedrésze, miket már úgy is örök teher nyom; építsük tehát ezen különben valóban szükséges intézetet biztosabb alapra, találjunk arra czélirányosabb módokat ’s eszközüket. — A szóló tovább felhozá miképen küldői anyautasításukban is meghagyák, hogy az adót’s igy a börtön-költségeket is, mellyek az adónak egyik részét te­szik — mint törvényekbe ütközőt ’s kiváltságos szabadsága­inkkal ellenkezőt ne pártolják, különben is arra semmi szük­ség nem lévén, a­mennyiben az adófizetők sorsa az úr­béri engedmények által nevezetesen könnyíttetett, a ne­messég pedig subsidium útján mindig kész volt, és kész valahányszor, a hon java megkívánja nemcsak vagyonával de vérével, életével is áldozatokat hozni, mint ezt több ízben is bebizonyította ; — de különben is valamíg a ne­mesnek ezen haza­védelmi legfőbb kötelessége nem ren­­deztetik, az adóztatásról szó sem lehet, mert két köte­lességet nem viselhetnek. Mindezeknél fogva tehát a bör­tön­költségeket a honi pénztár terhére kívánta tétetni.­­ Ezen hosszas előterjesztés után a nmviltgu elnök megjegyzi , hogy ha az országos választmány munkálatának meg kell

Next