Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-11-25 / 94. szám
Y/лч In ditványt tett csai püspök őruga, az általa indítványozott és a FORR által elfogadott és a jelen szerkezet közti különbséget most is elég fontosnak találván, az ébredező nemzetiség, korunk ezen egyik fő jelleme érdekében kiváná, hogy mint nemzetiségünk becsülését igényeljük, úgy becsüljük azt más nemzetben is, annyival inkább olly országban, mellyet hozzánk 7 százados öröm és bú, históriai emlékek és jogi viszonyok kötnek. Ennélfogva, minthogy a 6 § azon szerkezete, miszerint az oszágos RRdeks Horvátország köz és magányügyére nézve a deák nyelv használhatását megengedik, a horvátokban némi aggodalmat szülhet, mert azon törvényhozás, melly most a deákul beszélgetést megengedő, ez engedélytül őket könnyen megfoszthatja, nehogy az országos RRdek elnyomólag halni akarni látszassanak, a 6 §. végső szavait ekként kívánja módosíttatni: „nem értve azonban ezt a csatolmányokra, köz és magányügyekre nézve, amennyiben ezek csak Horvátország keblében és horvátországi törvényhatóságok előtt folytattatnak, úgy szinte a törvényhatóságok és ítélőszékek tanácskozásaira sem“; a többi pedig kihagyandó lenne. Horvátország követe után egy b. főispáni helytartó Tszólott ’s védé a nyelv szent ügyét, ’s jeles szónoklatában mindegynek állítá : akár tetszésökre bizalik, akár megengedtelik a deák nyelveni beszélés. A ns szónok a conclusumra figyelmeztető a magos FeRRket, mellyel e szerkezet egészen megegyezik; figyelmeztető az édes anyanyelvre, mellynél drágább kincsünk nincs. A főisp.helyi, jeles beszéde után többen szólának többnyire csei püspöki mlga indítványát pártolók. Egy örökös főispán a RR szerkezetét pártoló ’s nyíltan kimondó, hogy hazánkban és kapcsolt részeiben a magyarnál más diplomatikai nyelv nem lehet. Egy b. főisp. miután e tárgyban nézetei már tudják, csak a jelen discussiora szorítkozik. Az érd. főisp. úgy vélekedik, hogy a 6. §. végének a csei püspök által indítványozott stylaris módosítása által két elv vívatnék ki: 13 a magyar törvényhozás által mondassák ki, hogy a horvátok diplomatikai nyelvéről nem rendelkezhetünk ; 2 hogy a horvátoknak szabad legyen horvátul is beszélni, vagyis hogy nemcsak a conclusumot forgassuk fel, hanem hátra is lépjünk. Gúnynyá válnék a törvényhozás, ha a belső administrate felek nem rendelkezhetnék, mi azonban semmi méltatlanságot nem foglal magában. És ha a horvát érdekek támadtattak volna is meg, ezeket utalmazni nem a FeRRK hivatása lenne; ezt a fejedelemtől kell várni , ki atyáskodó őrködésével egyik orszának nemzetiségét úgy pártolja mint a másikét És hogy ez igy van , mutatja a legújabb rescriptum , mellynek leendő sikerét a RRK igazságszeretetétül várja a szónok; de e rescriptum sorsa legyen bármi, annyi bizonyos hogy keserűségre okot sohasem adott , midőn másrészről ingerültségre adna okot, ha ez őrködés a FORRtól jönne. A nsb. főispán sohasem fogható meg, hogy ha Horvátország szándéka társunk lenni, midőn egy cancelláriánk, hétszemélyes táblánk, országgyűlésünk van , miért nem simul az anyaországhoz ? eljön az idő, midőn csak a magyar nyelvvel közeledhetik hozzánk. A magyar nemzet szolgálatot tett a kapcsolt részeknek; nem kellene felejteni a szávántuli országoknak, milly örömmel szokta őket az anyaország kebléhez, midőn a franczia invasio után a laibachi kormányhoz kapcsoltattak,sat. — Elnök ő fensége szükségesnek látá a mlsgos FORöket figyelmeztetni, miszerint szorosan csak a discussio alatti tárgyhoz és nem a vele összeköttetésben levőkhöz szóljanak. Egy két kormányzó kérdést ten, ha a földi és a jelen szerkezet közt lényeges különbség nincs , miért nem járulnak a státusok táblája kifejezéséhez ? miért e szőrszálhasogatás, e tán másutt jobban használható erővesztegetés ? A mgos kormányzó említé, hogy a horvát törv.hatóságok horvát birói ítéleteket a felsőbb fórum cassalta. A szónok a RR szerkezetét pártolá. Egynm.gr. megjegyzé, hogy aggasztó dolog lenne, ha illy érdektelen kérdések miatt nehezittetnék a dolog, ’s kérdé : terjesztetik-e az által a nemzetiség, ha féltékenység ébresztetik a külön nemzetiségek iránt. A ns gróf nem ismerheti el , hogy ők a horvát érdekeket pártolják, de hiszi, hogy mint prokátori allegatiokkal egy nemzet létét és nemzetiségét nem biztosíthatni, úgy nem lehet prókátori allegatiokkal egy nemzet létét és nemzetiségét meg- szüntetni,s örül, hogy azon érd. főisp., ki a múltkor a kormány lépéseit az ilír mozgalmaknál hibáztató, most elismeri , hogy az ugyanez ügyben kibocsátott kb. rescriptum keserűséget okozni nem fog. — Egy főispáni helytartó méltányosnak tartja, hogy egy értekező nyelve legyen azon országoknak, mellyeknek egy törvényhozásuk, egy királyuk van. A magyar törvényhozás engedőleg lép fel, ’s Horvátország statútumai fölött törvényt hoz, innét következik, hogy midőn engedőleg lép fel, akkor az engedélyt megvonhatja. Czélunk Horvátországot nem meghódítani, hanem mentül szorosabban csatolni magunkhoz. ’stb. — Egy érd. gróf beszédében kérdező angol FeRöket, hogy midőn egy nemzetnek kivánata van, a nemzetnek kell-e simulni az egyes egyénekhez, vagy ezeknek amahoz? Még két szónok nyilatkozott; egyik a csei püspök , másik a RR szerkezetét pártolá. Az ülés későre haladt, ’s nádor ő figa az ülést eloszlató. —4 November lökén. LXXI. országos ülés. Cam. Fölknél.) A tegnap indítványt tett megyés püspök szólalván fel először, megjegyzé, miképp már egykor olly értelemben ten javaslatot, miszerint ő a latin nyelvet a horvátokra parancsolni nem kívánná, ’s azért ha tegnapi inditványa illy szellemben fogna elfogadtatni, teljesen megnyugszik. — Az utána következett gróf, úgy látván, hogy a Btk. szenetében nem rejlik a kibékitési szellem, az indítványt pártolá. — Egy más gróf a tegnapi viták folytában tett azon kérdésre: vájjon tanácsos-e Horvátországnak ingerültségre alkalmat adni? feleletül megjegyzi, mikép az igazság, és méltányosság kívánja, hogy a kapcsolt részek magukat az anyaország kivánatihoz alkalmazzák, — és kérdi: tanácsos-e Horvátországra nézve ellenszegülést tanusítni? Azt tartja szóló: nem; mert midőn vannak országok, mellyek egy jó alkotmány után kívánkoznak, ’s illyennek megszerezhetésére nagy áldozatokra volnának készek; hogyan koczkáztathatná Horvátország maga jólétét? Fátyol nélkül kell szólnunk, elég fájdalmas, hogy a legfontosabb ügy, a nemzetiség, pártkérdéssé tétetik. — Közel utána egy érd. báró emelt szót, ’s előrebocsátván, hogy a tegnapi előadások, a kérdésben levő tárgyhoz képest, kelleténél messzebb terjeszkedtek, ám ert szó lévén csupán egy indítványozott stylaris módosításról, a legfontosabb tartalmú taglalások jövőnek szőnyegre — tisztán a fenforgó kérdésre kivan szorítkozni, ’s kérdi: mi a különbség a t. KK. és RRk. üzenete,’s némelly FőRk. véleménye közt? Amazok a latin nyelv megemlítését szükségesnek találók, im ezek pedig, ’s jelesül az indítványozó püspök a latin nyelvet külön megemlíteni nem akarják. Egy gróf — folytató szóló — azt tartá ugyan, hogy a dolog kellő megfejtésére vissza kellene térnünk az e tárgyban tett első indítványhoz , (melly a szóló báróé vala) — de ez nem szükséges, ’s különben is mikép lehetne ebből erősséget vonni arra, hogy a latin nyelvről a törvényben ne tétessék említés? Szóló most is jónak tartaná kijelenteni, mikép a törvhozás Horvátország belső nyelvviszonyaira elnyomólag hatni nem kiván?; azonban miután e záradék a m. FőRk. megegyezésével kihagyatott, jelenleg másról nem lehet szó, mint a latin nyelv meg-vagy nem említéséről, melly kérdésnek bármikinti megoldása a Horvátországra árasztandó „megnyugtatásra“ befolyással teljeséggel nincs. Azonban szóló úgy tartja, hogy itt styláris módosítás színe alatt egy bizonyos elv felállítása forog kérdésben , ’s ez , úgymint a Bk. üzenetéhez módosított 6. §nak alapoka, sokkal fontosabb, semhogy azt szerkezeti módosítás színe alatt tárgyalni lehetne. A kérdés egyszerűn az: vájjon a m. FőRk. akarják e Horvátországban az ilír nyelvet használtatni, vagy nem? erről nyilvánosan, ’s határozottan kell rendelkezni, ’s világosan kijelenteni, hogy az ilír nyelv használata vagy meg — vagy meg nem engedtetik. E kérdést függőben tartani nem szabad. Ha a latin nyelv említése elmellőztetik, úgy Horvátország a legnagyobb bizonytalanságba helyeztetik; egyik párt, mellynél a latin nyelv szokásban volt, azt továbbá is használandja , más párt pedig az ilír nyelvvel élend, —• hiszen szerinte a törvényhozás ha ezt nem akarta vala, különösen rendelkezhetett volna az ilír nyelv felett; ’s igy e t. §. egyenetlenségeknek leend kútfeje. Annálfogva tehát a csei püspök által tett szerkezeti észrevétel vagy több puszta stylaris javaslatnál, vagy nem; ha több ’s elv rejtezik benne, úgy fontosabb is, 's azért határozott, világos rendelkezést kiván; küldjük vissza a t. Rknek üzenet mellett, ’skérdezzük őket, várjon akarják-e, hogy Horvátországban az ilír nyelv használata fentartassék ? — Utána egy érd. báró emelt szót, ’s a polémia mezején kemény hadat szent egy grófnak, kitől, mint mondá, a tegnapi vitatkozások alkalmával személyességgel illettetett. A szóló báró előadása kezdetén a hallgatóság hangos éljenzése által félbenszakasztatott, de nádor ő fens, intésére a zaj csak hamar lecsilapulván e báró tovább füze okoskodásit; terjedtebb beszéde fonalán előadó , mikép Horvátország nemcsak nem simult az anyaországhoz, de sőt nyilvános jeleit adá annak, hogy magyarul tudni, és beszélni idegenkedik; ez kitűnik ar onnan, hogy Horvátország ő felségéhez felírást intézett, mellynél fogva kéri, hogy a magyar nyelv tárgyábani törv.javaslat ne szentesítessék; kitűnik továbbá azon körülményből, hogy Horvátországban évek óta a magyar ügy előmenetelt nem tön; és végre kitűnik a Horvátország követeinek legújabban adott utasításból. Szóló többek közt a grófnak azon észrevételére, hogy őa szóló báró ugyanazon kormány iránt bizodalmat mutat, mellyel előbb hibáztatott, különösen kívánván felelni, azon mocje£yz®s leit keserű lulánkot lel, mert a gróf bizonyosan úgy akaró azt érteni, hogy kb. hivatalban levőnek nem lehet hivatása hibáztatni a kormányt; azonban szóló meg van győződve kormányunk logalításáról, miszerint bár honnan jöjjön a hibáztatás, csak hódoló tisztelet mellett történjék , az visszatetszést nem szül. „Vagy talán — kérdi — jövendömre van irányozva azon falánk? bizonyossá teszem a ni grófot, mikép én már el vagyok készülve arra, hogy nekem jövendőm nincs; leéltem már napjaim nagyobb részét, ’s ö fölsége annyi kegyelmet árasztott reám, hogy azokat leszolgálni soha képes nem leszek; ellenben sokkal tündöklőbb a magos grófnak pályája, ki olly jeles elmebeli tehetségekkel bir, hogy szerencsésnek mondhatni azon igazgatást, melly valaha az ő kezeire lesz bízva; ne vesztegesse előadását a nj gróf olly minden fontosság nélküli egyénre, mint én; legyen egyébiránt meggyőződve, hogy tekintve a szándék tisztaságát, magam mellett igen, de felettem senkit el nem ismerek. Ezen előadásra, ő fensége szólalt fel, és előre bocsátván, mikép az előtteszólottnak a személyeskedésekre rászólólag vonatkozó nyilatkozatát tökéletesen helyesnek találja, arra figyelmezteti a főm.táblát, hogy a magyar nyelv ügyébeni előbbi okoskodásokat elő ne idézze, hanem szorosan a szőnyegen levő kérdéshez ragaszkodjék. — Majd az imént megtámadt gróf kelt fel, ’s az ellene támasztott személyeskedésről a vádakat az illetőre visszatartván mondó, hogy előadásában személyeskedés nem rejlett, de rejlik igen annak egyoldalú magyarázatában. Ezen beszéd után egyrészt hangos féljenek, másrészt a nemtetszés hangjai hallatszanak a teremben, mire nádor ő fensége ismét kénytelen vola a hallgatóságot rendre felszólítani, azon megjegyzés mellett, mikép az alkotmányos szabadság megkívánja, hogy kiki függetlenül mondja ki véleményét, a szólásszabadság nem lehet egyoldalú, máskép az egyrészrül szolgaság és nem szabadság volna. — Ezeken kívül, még többen szólónak a tárgyhoz, egy fiatal gróf sajonnal említi, hogy a véleménykülönbség csak pár szó által okoztaték, ’s kívánja hogy, e t.javaslat nem alkudozások következtében , hanem egyenesen közkívánattal terjesztessék fel, többnyire pedig azt állítja, hogy midőn a magyar nyelvkérdés első megvitatásában K. E. indítványa közhelyeslést nyert, ugyanaz fogadtatott el , mi most a jelent.javaslat ódikában, a RRK által kívántatik. . . . Ezután még néhány szónok nyilatkozok az indítvány mellett, mondván, mikép szükséges előbb rokonságot, szívegységet eszközölni, mielőtt nyelvegységre a horvátokkal számot tarthassunk, — mikép e kérdést nem a jog, hanem a politica szempontjából kell tekinteni, ’s nem lehet szó a horvát érdekről, hanem a szükséges kibékítésrül’sat. Ellenben mondatott, hogy az indítványozott módosítás, csak néhány szó kihagyását tárgyazván, nem olly fontos, melly miatt a magyar nyelv tárgyábani törvényjavaslat felterjesztendése hátráltathatnék , többnyire miután nem képzelhető, hogy a m. Földek azon része, melly az indítvány mellett nyilatkozott, a nemzetiség elvitathatlan igényeit felfogni é s méltányolni ne tudja, azért egyesülésre van szükség annál is inkább, minthogy a legutóbbi k. k. leirat után ítélve nem nagy sympathiák mutatkoznak nemzeti ügyünk iránt. 'stb. 'stb. — Ezzel a mai tanácskozás befejeztetett, 's a folytatás más napra halasztatván az ülés 2 óra körül eloszlott. November s6kan. LXXII. országos ülés Ca méltóságos FÖRBnél Folytattatván a tegnap megszakadt tanácskozás, az ülés elején rövid szózatok emelkedtek a tárgy mellett, ’s ellene , hoszabban nyilatkozott egy fiatal gróf, ki némi feleletekre érző magát felhíva először azon állításra, hogy az alsatiaiak ámbár nyelvre németek, de érzelemre francziák, ’s igy a nyelv nem egyedüli tényezője a nemzetiségnek ; azt válaszoló szóló, hogy itt valódi nemzeti érzelemről szó sem lehet, hanem csak önérdekről, mellynél fogva az alsatiaiak addig viseltetnek rokonszenvvel Francziaország iránt, mig ott jó dolguk lesz; szóló, másodszor felelni kívánván egy előtte szólottnak abbeli kijelentésére , hogy neki azon szerencse jutott, mindkét ország — Magyar és Horvát — szellemét képviselhetni — azt jegyzi meg, hogy ez roppant feladat,s mindenkinek, ki azt magára vállalja, sok szerencsét kívánhatni. — Szóló folytatván előadását többek közt mondó , miképp a két ország szétbomlásától nem tart, mert feltesz annyi értelmiséget a horvátoknál, miszerint átlátandják, hogy a magyar, mint nagyobb nemzet, a kisebb nélkül könnyen ellehet, de nem viszont. A dolog lényegére térvényt, szóló megemlítő, mikép a nm. tábla 190* 779