Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-07-15 / 56. szám
vallásosság alapja minden szent erénynek, ’s ezek talpkövei a polgári boldogságnak , hol a közönyösség, hol a vallástalanság mirigye beférközik a társaság belsejébe , ott ingadozik a jólét, ott feloszlásnak indulnak minden erkölcsös viszonyok , ’s igy minden erő, melly eddig a törvény, és jogban létezett; ott külerőszak, bilincsek, békék, poroszlók őrködése alkot minden garantiát; pedig milly gyöngék , milly tehetlenek ezek vallás nélkül? világosb, ’s a történetekből feltűnőbb, semhogy bizonyítani kellene ! Tehát a kormánynak, a polgári hatalomnak legszorosb kötelessége, hogy a vallás gúnynyá, vagy játékká ne válhassék, ’s igy ez által a vallás iránti közönyösség el ne terjedjen ! E szempontból tekintve polgárilag a hathéti oktatásokat, hahogy azok megszüntetnek , gondoskodni kell eszközökről, mellyek azt némileg pótolják, ’s a „leanerarim“ áttérést akadályozzák. Főeszközt mi, a fenebb kifejtett értelemben hozandó törvényben javaslanánk. De itt meg nem állapodnánk meg, mert többet vélünk teendőnek. Ki hitét változtatni akarná, köteleztetnék az illető megyei és járásbeli tisztviselőnél megjelenni olly kijelentéssel , hogy ő áttérni akar; a tisztviselő erről bizonyítványt adna, de egyszersmind hallgatni tartoznék arról azért, hogy ha megváltoznék későbben akaratra, vissza ne tartóztassák azon álszemérem által, hogy már hire ment áttérési szándékának, ’s ingadozónak tartatnék, elállván föltételétől. Bizonyitványnyal ellátva, az illető lelkész előtt, valamelly bizodalmas , de mégis becsületes tanu kíséretében, szándékát kijelentené; az illető lelkész szelíden, ’s legkisebb bántalom nélkül őt egy vagy két órai tanítással elfoglalhatná , feltételének megváltoztatására bírandó, ’s két hét lefolyta alatt legalább is öt ízben illyes oktatásra az áttérni akaró megjelenni tartoznék. Két hét lefolyta után, hahogy szándékában állhatatos maradna, erről a lelkész bizonyítványt adni köteleztetnék. Ekkor a felnevezett tisztviselő — kijelentvén az áttérni akarónak, hogy vallása változtatása által semmiféle előbbeni hitállásából törvényesen folyó tartozásitól, avagy fenyitékbeli keresettől fel nem mentetik — a legközelebb közgyűlésre jelentést tevén, még ezen közgyűlésből ő Felségének az eset följelentetnék , ki megvizsgálva a felterjesztést, é s helyén találván a törvény szabta eljárást, a törvény kitűzte idő alatt a megkivántató kellékek helyességét elismervén, az áttérést megengedné. Ekképen mind a felségi jog megtartatnék, mind a vakmerő áttérés gátoltatnék; másrészről pedig az áttérés sem hosszú időre nem nyúlna, sem abban a honnak bárminemű polgára nem akadályoztathatnék. De ama káros következmények is elmaradnának, mellyek különben bekövetkezhetnek. Kik mint katholikusok részint tartozásaikat, mellyekkel kötelesek az egyháznak, az áttéréssel kijátszhatnék;s viszont a protestánsok katholikussá levés által, kik, mint előbbeni egyház tagjai kereset, például fenyitéki alá estek, ezt elkerülhetnék hitváltoztatással, akkor maga a polgári hatalom adna ösztönt vallásváltoztatásra, ’s ezáltal minden fenyíték felbomlására! ’S azért kivánnók mi az illy áttérőnek kijelentetni, hogy szándéklott lépése őt sem tartozásitól, sem egyéb keresetektől fel nem mentendi. Fővárosa Birarok ’s esenaiéstyek. Ti Pest, jul. 15. Tadalini elhagyá városunkat; de utánhangzik még éneke sokak keblében , főleg utolsó felléptének remeklése. Szerdán f. hó 12-én történt ezen búcsúzó föllépte, melly alkalommal a,Templario' első, ’s az ,Alvajáró' utolsó felvonásában a hallgatóság elragadtatását azon fokra növelte, melly nem igen enged helyet bírálatnak. Valóban a művésznő ez este olly rendkívüli erőt, bájt és lelkesültséget fejtett ki, hogy úgyszólván, csak ez alkalommal ismerteté meg a közönséggel bámulatos művészisége egész kincs-bányáját. Ki számlálná meg a tapsokat, mellyek a dalnoknő működését jutalmazák, ’s ki mondhatná meg, hány virág hullott az ünnepeltnek lábaihoz ? Özön volt ez is, amaz is, ’s a számtalan kihivatást hálálni akarva, feladatának kitünöbb dalrészeit ismételő a nagyhitü Signora. Kivételkép említjük, hogy voltak egy két amollyan szép szellemek is, kik a dalnoknő művészkedéseit holmi kopott észrevételekkel akarák elhomályosítni, de minthogy ezek közt ollyak kezdtek kitünőleg vezérkedni, kik kitünőleg furcsa tulajdonaikról városszerte ismeretesek, további figyelmeztetésüket hallgatva mellőzzük. — Városunk ha a hír való, mit igen óhajtunk, hogy úgy legyen, új épitménynyel fog gazdagulni; vájjon mit gondol a nyájas olvasó, milly építmény leend ez? Csalatkoznék, ha valami kitűnő palotával vélné házaink számát szaporíttatni, mert ez egy földalatti építmény lesz, azaz röviden, egy csatorna , de olly részén a városnak, hol hiánya napról napra érezhetőbbé kezd lenni. A dunaparttól kezdve a mészáros utczán végig, keresztül a szénapiaczon, és fel az országúton egész a hatvani kapuig csatornát szándékolnak építni, mi által az országúton a füvészkert, ’s a roppant muzeum előtt elvonuló nyilt küszködt csatorna-árkak lenni megszűnnének, ’s ennek létesítése valamint egyrészről a legfőbb szükségek egyike, úgy másrészről uj kellemet nyujtana városunknak. Ez aligha kapcsolatban nincs az országút kikövezésével is, mi szinte nagyon kívánatos. Isten segítse a nő városi tanácsot munkái folyamában, ’s adjon neki csüggedetlen kitörést. — Ez alkalommal helyén lenni véljük a város jelen buzgó kapitányát arra is megkérni: szentelne egyéb bokros teendői közt egy két pillantást a városi szemétutcza-rendszernek is, melly jelenleg nagyon divatozik, hogy valahára ezen nemcsak orrboszantó, de egyszersmind levegőt és egészséget rontó módja az utczák feltöltésének végkép száműzessék. — Tegnap esti nyolcz órakor fővárosunk azon örvendetes meglepetésben részesült, miszerint Nádor ő fenségét ,Ferencz gőzösön partjaira érkezni látó óhajtott jó egészségben. A beállott és aug. 1séig tartandó országgyűlési szünnapok, remélljük a honatyák köréből, egyéb jeles férfiakat is vezetendnek még közénk. — Piatti Alfréd, brugó-virtuóz, a milánói conservatorium növendéke városunkba érkezett, ’s mint halljuk, nemzeti színpadunkon szeretné magát legelőbb is hallatni. Óhajtjuk, hogy sikerüljön a színházunk fáradhatlan igazgatójának a derék ifjú művészt megnyerni. 464 Ezek szerény nézeteink a „transitus“ felett, mellyekben párosítva látjuk a szabadságot az óvatossággal , a vallási elveket a polgári viszonyokkal! K. I. ■■ti II —ЯИ—'ТРИпит-------- Kinevezések és Halálozás. A ningu m. kir. udv. kamara Lehoczky Gáspár shurdosini kir. sómazsátót, és Egersperg József ottani kir. sópajtaőrt helyben sómázsamesterré ’s illetőleg sómázsálóvá lépteté elő. — Továbbá a megürült nagybecskereki kir. sómázsamesterhivatalra Máhr József pancsovai kir. sómázsálót, ennek helyére Szedlacsek János nagybecskereki k. pajtaőrt; továbbá ez utóbbi állomásra Kokics János helybeli felvigyázót, végül ennek helyére Fetter Ferencz Móricz ottani tisztartói díjnokot alkalmazta. A nagy m. kir. udv. kamara Kraczegh József eddigi sószállítványi lisztet szigeti épületgondnokká nevezte ki. Kellner József sugatagi sóakna-mázsálót hasonló tiszti minőségben Tisza-Újlakra helyezte át; ’s az imigy megüresült sugalagi sóaknamázsálói állomásra Simon Gergely bástyaházi sószállító-hivatali dijnokot léptette; végre a sóovári só szárlilványi mázsálóságra*Eiser Antal eddigi bemázsálót alkalmazta, ennek helyére pedig a rege г Manó, tokaji sóhivatalnál önkéntes gyakornokot nevezte ki. A földvári kir. sómázsálóhivatal ürességbe jött. Weichhardt Ferencz pesti kir. harminczadhivatali írnok meghatározott. Nos zágg’ya‘albi tudósítások. Pozsony fal. o. (Vasárnap.) Pozsony julius tokén. Л/Л. Országos ülés a l. KK és 11 lí— és a ///. Fő-RKnél. (Orsz. ülés a KK és RKnél) Múlt héten az országos ülés kezdetével beadott határozatok folytatása lévén tanácskozás tárgyául kitűzve, és közülök ma legfelsőbb is a nyilvánosság és szólásszabadság tárgyában a múlt orsz. ülés fonalán készített üzenet és felirási javaslat olvastatván fel; e tárgyra mindenekelőtt a nagymélt. elnök kijelenté, hogy miután a múlt orsz. gyűléseken 23 üzenet váltazott , ’s a nézetek már annyira kifejtvék ’s minden oldalról megvitatvák, miszerint ahoz újakat mondani bajosan lehetne, mégis mind ez ideig ő Felségéhez a Fő-Rk akadályozása miatt fel nem terjesztethetett, ’s ha az múltkor, midőn a történtek előttünk valónak, el nem érezhetett, úgy hiszi anmiigy szónok, most annak felterjesztéséhez még kevesb reményük lehet aknek , mivel e részben sör, már a múlt orsz.gyűlés vége felé ő Felsége a nemzet aggodalmát megszüntette; 2szor, mivel azok , kik főbb okai valónak hátráltatásának, azt kívánták : alkottassák törvény, melly által a nemzetnek szólásszabadsági joga biztosíttassák, egyszersmind a bíróságoknak is hatóságkörük meghatároztassék. Hogy pedig ezen kétes állapotból kibontakozhassunk és tisztában lehessünk, a nyilvánosság és szólásszabadság tárgyában külön törvényjavaslat készíttessék, vagy pedig azon időre , midőn az a büntető törvénykönyv tárgyalásánál érdemileg előkerülend, — minthogy ennek leendő tanácskozásba-vételét. Felsége a kir. k. előadásokban megemlítette,— vélte halasztandónak. — Mint már a kér. ülésben , úgy ez alkalommal is megemlítve vala, hogy épen azért, mivel a szólás törvényes szabadságáról leszen szó, szükséges felette az elvet megállapítani, és hogy erre a fejedelmi szó mondja ki: miképen hűtlenségi vétket szóval elkövetni nem lehet; mert ámbár a fejedelmi ígéret enyhítette a nemzetnek egy részbeni fájdalmát, de azért mégis nyugalma biztosítva nincs; mondatott továbbá: miképen a köztanácskozások lelke— a szólásszabadság és a nyilvánosság, — a szabad alkotmányos életnek élőfája,’s ha valahol szükséges a biztosítás, ott legszükségesebb, hol a bátorlét gyökerében támadtatott meg ; ’s a törvények e részben elég világosak, ’s ha alkottatnék is uj törvény, az egyedül csak a mostani kifejlett körülményekhez lenne alkalmazandó. — Meleg érzettel említettek mindazon megtörténtek ’s körülmények, mellyek a múlt orsz.gyűlésen már megemlítve valónak; ’s egy szónok mondá: szomorú képe alkotmányunknak az, midőn a szabad polgár kato- t A völgy sarlóidomban kanyaruló déli részén, körülövezve szirtes hegygerincztől, fehér házacska kisded ablakából terfény szűrődött a viharos szabadba. Ezen ház idomos külsejével erdőszlakul szolgált- Az idegen óvatosan nyitá fel előttem az ajtót, nehogy álomháboritó zajt üssünk megjelenésünkkel , ’s az épület egyik rejtett kamrájába vezetett, mellyel vígan lobogó tűz világíta meg. Mig öltönyeim szárításával foglalkozom, sajátszerü otthonossággal veté magát kemény fapadra, melly közvetlen a tűz mellett foglalt helyet, ’s rám nem ügyelve folytató gondolkozását. Termete magas , kedves arányban erőt ’s kitartást tanusitó vala, arcza férfiasan határzott vonaljaiban elragadhatlan gyöngédség tűnt elé, az ollykor elkigyózó gondredők alatt is, öltönye zeke alakú kopottas de jószabásu egykori jólét avult hagyományának tetszik. Félkeze kétcsövű lőfegyverével bíbelődött, míg a másikat mellére nyugasztá.A szükségű kamra sötétét bágyadt világ olvasztárói. Az ég tisztult foltján halvány arczcal úszott a hold, elsáppasztva a rengeteg panorámáját, melly változott kilátással terjengett az erdőszlak előtt. A futó felhők elrongyallottak aszínéreken, csillagtábor süriite az ég azurát, szellők susogtak a vizes lombok között, és a természet kisírt könnyei után hála imáival ünneplé újjászületését. Az idegen arczára a szűk ablakon szűrődő holdfény élettelen szint áraszta, élő szoborlényén fás zsibbadtság ömle el, jégérzéktelenséggé fagylalva a leheletét, melly kebelét néha emelii tó. Öltönye szétnyílt mellén, mig szemei a kínálom éberségével csak félig hunytak el, egy arczkép símvonás töredékei tűntek elő, szebbek a képzőerő legtúlzottabb teremtményeinél. Szőke hajhullám dús fürtökben kerek arczhavat folyó körül, a tisztán átlátszó szemek nefelejtséből lélekszendeség mosolygó. Ez arczkép varázserővel bírt, lelkem ideálét valósulva láttam minden vonásban. Az idegen nem vévé észre merényemet, mellyel legszentebb titkát őrzem el, kevés életjelenséggel nyugvók gondmámorában, néha tartós vonaglás l oszla szét arczán, vagy egy lassú sóhaj önkénytelenül lőve ki melléből. Sok időre felveté szemeit, fektéből felült, ’s fegyverét közelebb voná magához,mintha ellentől kellene tartania. Uram! mondá egyszerre tompa élesen, ön engem barátjának szólított — holott én önnek ellene vagyok. E szavaknál görcsrángatózás vonagja végig egész lényen. Az idő kitisztult,folytasd, vésztől nincs mit rettegnie,— távozzék Ezért maradhatásra kértem Ön, én velem— kit megsérle— én velem egy fedél alatt? ’s kínosan kaczagolt,— nem, uram, nem! ’s hévvel ragadó meg kezemet. Jöjjön uram , megmutatom önnek az utat a fürdőbe vissza, menjen balra, tátongó mélység felett arasznyi ösvény visz el a hereformon ,— kövesse azt. Ha útjában szélvész támadna színdarabokat szaggatva feje fölött, ha mennyvillámok hasgatnák körűlé a léget—ne féljen semmit, imádkozzék a halálért, melly önnek leghűbb barátja. Ön tehát megunta életét ? Kérdem kis szünet után, ami alatt gondjával tépelődött. Fejét kétesen mozgató ’s alig hallhatólag suttoga maga elé. Meguntam életem?— csalatkozik Ön — az élet unt meg engem. Lássa ön’s felszaggatá az ablakot, honnan felséges kilátás nyilt észak felé,—lássa ön, milly tiszta ama havasváll , — a hold fátyola millió brillantfényben szikrázik ezüstjén ; alant a völgyben tavasz nyílik , virágszőnyegen ámbraillat terül, ’s ezernyi dal zeng, ha a korány felhasad , — ki ne örülne az életnek , melly változásaiban is elragadó. De ott a hegyeken túl... ah! ’s elfojtódott.. Önnek mennie kell, igen, távoznia még e pillanatban — isten önnel! Mi sohasem látók egymást, szót éltünkben sem váltónk; igen, nem nem, távozzék, 's gyenge erőszakkal tola ki maga előtt. Kun egy köre ült hallgatag szótlansággal, ’s midőn jobbomat búcsúra nyújtom, reszketni érezém kezét. Gyakran visszatekintek, midőn a kijelölt után gondokkal haladtam egyedül,— ő még mindig ott ült, fejét kezére nyugasztva Utániban róla ’s viseletéről gondolkoztam, egyelőre őrültnek hivém , ki láz indulatát szótlan fájdalmakba szövi,—de szavaiból bizonyos embergyűlölő elvonultságot, sötét leveretést, ’s csalaltatást keile következteti,m, mit az arczkép is tanusíta. Ez eset óta mélyen feküdt szivemen az idegen sorsa, melly részvétté ’s csendes busongássá olvadt keblemben. Nap nem múlt, hogy fegyveremmel ne kúsztam volna a magas bérczekre , leszállottam a völgyek mélyébe, mellette csörtetek el, ki pongyola kopott öltönyében, vállán kétcsövű fegyverével dőlt fákon, szíkből kiálló köveken naphoszszig magánosan ült. Ollykor mintegy mély álomból élrült magához, midőn mellette csörtetek el—alig észre-