Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-01-05 / 1. szám
. PESTEN, 1844. Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti lap, minden héten kétszer Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül, Hirlője közöl minden hirdetményt egy negyedszelet sorától három krajczárért egp pénzben. Nem rendes levelezők kéretnek az intézethez bérmentesen küldeni közléseiket. SZERDA,___január • 3. Előfizethetni helyben és Budán Emich Gusztáv úr könyvkereskedésében (úri és kígyó utczák szögletén) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal, az országban minden — azon kívül csak a cs. k. fő—postahivatalnál Bécsben. Minden közlés ,,a Világ szerkesztő-hivatalának“ czim alatt kéretik beküldetni. Tartalom. Fűlő pillanatok az tSI3dik év fölött. Fővárosi hírek ’s események — Megyei ’s egyéb vidéki közlesek: Ina s sa b u 1, Nyirából Vasból, Gömörbül, Turóczbul, Pozsegából Bácsból, Biharból (közgyűlések rész.levesb leirasa.) . Kraszna megyének állása. — Zágrábban a városhatóság gyönyörű intézkedése a dec. skci események következtében. — Röpcsényi levél (szerencsétlen lövés.) .. Spanyolország (Congressusi vitatkozások Olozaga ügyeben. _ Uj vád Olozaga ellen. — Krisztina visszatérése iránt. - Uj hivatal. Ismét miniszter-változás.)— Nagybritannia (Angol-franczia gőzösök.) — Francziaország (Nyolc?maire letetetik.)— Németalföld (Vagyonadó.) Görögország (Nemzetgyűlési hitelesítés, elnökválasztás.) — Délamerika (Paraguay függetlennek nyilat- Jozik ) Egyesületi és intézeti közlések. Pesti műegyesület. — Mátyás-emléki egyesület. — Magy. Gazd. Egyesület. (Robot és dézma.) Alapítványozás a budai sínylők intézetére. — Kérelem Megyeri Károly síremléke ügyében. Értekezés. A nevelés ügyében. Tureza. A magyar journalistica és irodalom 1843ban I. Tudományosság. — Politico. — A nőfalu. Napraforgók. Hírlapi halászok. Hivatalos és magán hirdetések. Dunavizállás. Gabonaár. Pénzkelet. Pest, január 3. 1844. Futóilillanatok аж 1844)ik év feleli.i. Letűnt ismét egy év,s ellebbent a múltnak enyészetébe, de nem azért, hogy nyomtalanul örök semmiségbe merüljön, hanem hogy lélekalkotta tükréből jövőjét üdvösebben tanulja élni gyarlóságunk! Nemzetek 's egyeseknek egyiránt tanulságul szolgálván az eszmélődő észnek eseményeket okaikkal öszvefüző működése; im az 4 843ik évre visszatekintünk, rövid tükrözetben ábrázolva — mennyiben lapjainkat érdeklik — feltűnőbb jeleneteit, 's az ekint festette hű képpel nemzetünknek óvás és okulására uj évi ajándékul kedveskedünk! Miként ember, úgy nép és nemzet életében soha sincsenek vesztegelhető pillanatok, ’s ki azt hiszi, mint ha csak korunkban volnának drágák a magyarnak pillanatai, az soha nem érte fel még az időnek nagy becsét! Minden perez, melly gyümölcstelenül fut le, jelen és jövő veszteségünket rejti méhében ! "S vajha ez igazságot ismerni szerencsés volt volna a magyar, úgy ma nem állanánk illy szegényül, illy nagy munkának zsenge reggelén. Azonban lengye béke az elhunytak sírjait körül, ők nem hasztalanul porlottak el ránk nézve , mert épen tespedésükből tanultuk meg a leghatályosabb igazságot, melly jól felfogva, ügyesen kezelve, 's kitűrő szilárdsággal gyakorolva dicsőíthetni fogja fajunkat, t. i. „hogy nincs nemzetre nézve emésztőbb állapot a pangás 's a tétlenség nyomasztó álmánál.“ De tagadhatlanul igaz mégis, hogy napjainkban annál becsesb időnk, minél tartósabb volt álomba merülésünk,s igy sokkal fontosabb minden, midőn átalakulási küszöbre lépett a keleti faj. ” Az 1843dik év első hajnalától kezdve sok reményt, sok sóvár vágyakodást hordott méhében; minden honfi kebelben dobogott a gondolatra: „három év hitelt, ’s igy törvényszerető királyunk hongyülést hirdetend.“ E várakozás é s a leyális kormány őszinteségén erős meggyőződéssé érlelt hit villanik át egész politikai éltünkön. Országszerte választmányok kiküldve működtek a meghirdetendő országgyűlésre utasításokat készítendők!"S valóban érezni látszott a magyar, jövője csirájit magában rejtő jelenének fontosságát, mert ennyi részvétet mi legalább nem ismerünk polgári létünk évkönyveiben, mennyit tapasztalunk a még csak leendő országgyűlés előtt. "S méltán , mert alkotmányának lényeges elemei forogtak fen, 's értette még a gyengébb is, hogy a rokkant épületnek nemcsak az idő szükségeihez mért javítása 's czélszerűbb rendezése forog fen, hanem gondatlan hév elragadtatásukban, némellyek alapköveit akarják kiemelni ’s a romok alá a nemzettel együtt önmagukat temetni! — Lelkesedés mutatkozott a hon legtávolabb vidékein is,s a választmányi vitatások folyamából kitűnt, mint törekvők az úgynevezett két párt saját szellemében készitni a közvéleményt. — Leginkább kétfelé ágaztak véleményeink — egyike az ősi alkotmányt főbb elemeiben fentartani, ezt az idő és körülményekhez módosítani,s mi 8 századon át üdvére volt a magyarnak, azt még több századokra boldogítóbbá és üdvösebbé tehetni. Szóval: a józan megfontolás és bölcs előrelátás mérlegén előbb megbotolni, mit és mennyit követel tőlünk teendőink roppant tömege. E párt azért az aristocratiát megsemmisíteni, vagy mesterfogások által lassan lassan aláásni nem kívánta,s míg a polgári rendet's népet kellő jogokban részesíteni szívesen akarta, a nemesi rendet és méltányos állásából lenyomni nem engedte. — A másik bizonyos olyan repülő szárnyaira felülvén, 's az idős körülményekkel nem alkudozván, varázs erővel átalakitni akarta a magyart úgy , minőnek voltakép lenni kívánta. 'S igy az ős alkotmány talpköveivel mitsem törődvén , rommá teendők volánok nem rósz szándék, sőt, hazaik, lelkesedésből, rögtönzéseik a józan rész számolásán meg nem töretnek. E párt minden ősi jogot megingatott,s főleg az egyházi rend jogait erős ostrommal támadta meg! De összevetvén a fellendített választmány munkálatit, örömmel tapasztalok, hogy a többség, a nemzeti nagy többség, akar alkudozni az idővel és körülményekkel,s hogy a túlcsapongó lelkesedés fúvóimétól el nem sodortatott. Valóban édes érzés ült a honfi keblében, látva, miként nem könnyű por a magyar, mellyet minden szószerlő fölemel 's oda vet, hova egykét vezetőnek intése akarja, hogy tud eszmélni, tud latolgatni,s nem engedi magát nyomomgép gyanánt használtatni! Mélyebben vizsgálva e választmányok vezérelveit, kitűnik azon közös meggyőződés, miszerint elkerülhetlen feladata nemzetünknek a haladás, az átalakulás—s hála hazánk nemtőjének, csak egyetlen egy megyét sem tudunk, melly makacsul a haladásnak ellenszegülni, 's eddigi jog 's polgári állásunkon némi módosítást vakon ellenzeni akart volna! 111 . öszves egyetértés és egybehangzás a főbb igazság felett illy kevés idő alatt valóban ritka jelenet. Ott Anglia, uraim, az ő dús szegénységivel, ott roppant értelmi súlyával, 's mégis csak egy kis 's nem lényeges, legalább nem a gyökerekig ható lényeges reform, mi sok idő 's mennyi küzdés mellett vívatott ki! Hajlam, közös hajlam mutatkozott tehát a haladásra, az átalakulásra; de a módok és utak választásában eltértek nézeteink; míg egyik rész szellemi alapokra hitte építendőnek jövőnket, addig a másik anyagi emelkedésünket tűzte a teendők első betűjévé; végre találtattak, kik a szellemi és anyagi elemeket egyesitni törekedtek. Amazok a nevelést, a jogkiegyenlítést,s mi e kettővel szorosan egybefüggött, imezek a kéz- é s műipar 's az ebből eredő kereskedelmi viszonyokat vélték a jövő országgyűlésen felveendőknek. De mindnyájan megegyezőnek, hogy sem anyagi sem szellemi alapon átalakulást é s fölemelkedést nem érhetni kellő eszközök nélkül,s ezen eszközök fobbikének a pénz ismertetett meg. Azonban a mód és at, mellyel a hon oltárára áldozat lenne leendő, igen sokfelé vezette a nemzeti közvéleményt. Terhelni a népet újabb kivetések és adókkal, még a különben fizetni vonakodók sem tárták igazságosnak, 's igy kelle tehát forrásról gondolkodni, hacsak további tespedésünkben tétlenül pangani nem kivánánk. Ez közösen elismert igazság- és követelésként tekintetett; ezt minden hírlap hasábjai hirdették, 's nem találtatott, ki zászlót emelt volna a fizetni nem akaróknál. De a közvéleményt készítni kívánó journalistica eltért modorában egymástól, míg csendes és kímélő okoskodással mutogatta egy része az adózás szükségét, addig parancsoló hangon szoros kötelességül követelte egy másik , haragja hevében lesújtandó minden ellenvéleményt. A magyar, természete félreértetvén, ki szép szóval mindent, de kicsikarva gyáván magától követelni nem enged, fölingereltetve, kezdett idegenkedni az adónak eszméjétől, mellyet különben, bár sokféle színezetben, igazságosnak elismert. "S itt vették eredetüket ama jelenetek, mellyekről szomorúan fog emlékezni egykor a magyar. .. I. VILÁG TÁRCZÁJA. Magyar journalistici és irodalom (§431)»a. I. Tudományosság, — Politico. Hajdan a fegyverek szerencséjét, a nyert csatákat ’s meghódított tartományokat számítgaták fel kaczagányos apáink az év elmúltával egymás közli borozgatás közben; 's kandallóik felszított tüzénél magasztalák hősi tetteit királyaik ’s hadvezéreiknek, kik őket csatára, diadalra vezették; magasztalák saját vitézi merényeiket, ’s legbüszkébben szólt az , ki legtöbb ozmán koponya leszelésével dicsőíthető éles aczélját, e sorsosát a gyakori táborozásokban: mi nem emlékezhetünk harczi tettek dicsőségéről, mint kudarczáról sem; nem számíthatjuk fel az elleneken nyert győzelmeket, az elfoglalt tartományokat; apáink aczéla hüvelybe rozsdásodva, lógg az éléskamra izmos tölgyszegén, vagy kiknek kezén az még forog: honfivértől piroslik csak, mellyel politicai elvviták közben undokítá azt be a bátor magyar — magyar polgártársán, avagy megsértettnek vélt becsülete helyreállítása miatt fertözteté meg többnyire baráti vérrel! ’s illy lettekről emlékezni sajnos, feledni azokat — ha lehet —igen jó. A századok szelleme hatalmasan változott, ’s vele változunk mi is, a daliás apák puha ivadéka. Ők, az anyagi erő emberei, kétségtelen nyomát hagyák hivatásuk betöltésének: mert ha cselekvésük sükerét nézzük, megszerzők e hont, ’s fentarták szabad institutióit, habár kardcsörgéssel is; mi, a szellemi erő magasztos korának férfiai,igyekszünk holmit tenni, végezni; de a süker olly parányi, hogy vajúdásunk nyoma alig látható. Apáink az ő korukban sokszor mulák felül a szomszédos távol nemzeteket olly dolgokban, mellyek azon századokban dicsőségül tartattak: mi, nincs egy tárgy az ész roppant birodalmában, mellyben nemhogy felülmúlni, de csak megközelítni is tudnék a velünk élő más nemzetbelieket. Iparunk nincs, kereskedésünk nevét is alig érdemli; tudományosságunk, számunkhoz mérve, parányi institutióink, a szabadságnak csak fénymázát viselve, vagy korlátlan, vészhozó szabadosságra fajulnak, vagy lehessen aléltságra kényszeritnek bennünket.— Minden vagyunk "mi magyarok, csak nem szabad nép; mindenünk van, csak az nincs, amire legnagyobb szükségünk volna: nemzeti jellem és szellemi erő! . . . Egy két dicsérendő kivétel, mit tudományos férfiainkra nézve nem mellőzhetek, koránsem gyöngíti állításomat. Ezeket mutatványul küldötte az ég, hogy tanúskodjanak arról, miszerint lehetne, ha komolyan akarnók, tudományosságunk is! — Egykét magaslelkű hazafi létezése nem dönti meg szavaimat, hogy nincs nemzeti jellemünk; őket különös ajándékul nyerők a sorssal szeszélyében, hogy lássuk , miszerint lehetne nemzeti jellemünk, melly egyes polgárok jelleméből foly össze, ha azzal bírni dicsőnek tartanék. Egy két lelkes megyei, vagy országos felszólítás és felírás nem rontja meg állításomat, miszerint nincs bennünk szellemi erő, az csak arra szolgál bizonyítványul, hogy erőnek sem volnánk teljesen hiányával, ha azzal kellő időben, kellő helyen élni, azt eszélyesen hasznunkra fordítani tudnék. Valamint anyagi tekintetben dús országot szereztek apáink, úgy kétségtelen, hogy szellemileg sem volt irántunk mostoha az ég, de mi sárba lapodjuk az észt, hiú szavakban pattogtatjuk el az erőt, — ’s a haza vesztegel, sülyed!! . . Meszsze, nagyon meszsze kellene viszszamennem, ha tudományos állásunk mai árvaságának fejtegetését a forrásokon akarnám kezdeni. A történet aknáiba kellene leszállnom; a political conjuncturákat fedező lepleket kellene illőtt föllebbentenem ’s az emberi természetet kibuvárlanom, ha azt akarnám okszerűleg megmutatni: miért nincs — avagy miért van legalább olly szűken — tudományosságunk? De én nem akarom a szomorú a hiány okait ezúttal fejtegetni. ’S minek is tenném azt? Többeket ezen okok közöl ismerünk mindnyájan; sokakat sejtünk, sőt erezünk többen; de valamint ezekről szólnánk, ugyanazokon segítenünk alkalmasint nincs hatalmunkban.. . . Vannak azonban némelly okok, mellyeket ezrek mondtak már el előttem, ’s mellyeken segíthetnénk is, ha akarnánk; de az ilyeken, mert a segélyhez szív és erszény kellene, segítni kedvünk nincs!.. Én tehát, ismétlem, nem fejtegethetem itt az okokat; mert a fejtegethetők csak untatnának; és nem is ajánlok módokat, mellyeket úgy sem fogadtatnának ; hanem elmondom röviden a sírkert, melly szellemi erőkifejtés tekintetében nálunk a legközelebb lefolyt 1943- ban, főleg sajtó útján, mutatkozott. Hogy félre ne értsen senki, szükségesnek tartom előre megjegyezni, miszerint én, midőn tudományosságunk áll a Fővárosi Iindek és események. Pest, jan. 3-án 1844. Alig múltak el a kereszténység nagy ünnepei, mellyek komolyabb magunkbaszállást igénylettek, már is felbukkannak az élvezeti időszak vigalmas estéi. Magasb körökben már megkezdettek a mulatságok ; a nagy közönség számára pedig Morelly tarta tegnapelőtt tánezzene-előadását, mintegy előizléseül az élveknek, mellyek jövendők; mik ismét annyi velőt és velőcskét kábítva széditendnek el, annyi főt és fejecskét mámorítandnak, annyi erszényt és erszénykét üritendnek, — de, — legalább némellyek véleménye szerint — talán kevesebb egészséget rontanának, kevesebb életet pusztítanának el; — mivel nincs jegünk, ’s igy a fagylalt vért hűtő, de néha valóban vérfagyasztó kellemes zsar-