Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-02-14 / 13. szám
lem jutalmát, a nemzeti jólétet; rövid uton, hosszas fáradság nélkül elérhetőnek tünteti szemünk elé. És mivel itt kiváltképen a pénz hiányos fogalma szül tévedéseket, erről közelebbi alkalommal szóljunk. Gy. Fővárosi fairész és események. Pest, febr. 14. 1844. Néhány nap óta folyvást esik és olvad, az éjeket is ide számítva; illy idő ugyancsak megviseli a gyünge-dongájú embert. Sokan azt mondják, hogy fővárosi lakosink bátortalanok; már ezt kereken tagadjuk, sőt állítni merjük, hogy sokan több mint bátrak, azaz vakmerők is. Igen természetes, hogy a tarlós eső az álló dunai jeget tetemesen megrongálta,’s mégis nem kevesen találkoztak,kik — ők tudhatják miért ? — saját életük veszélyeztetésével a jégre mentek, becsmérlő szavakkal ’s gúnynyal illetve a józan figyelmeztetőket. Palvar tudja, már nekünk magyaroknak vérünkbe van az a jégre menés, mellynek aztán következménye némellykor több, mint orrabukás és hanyattesés. — E napokban alkalmunk volt láthatni az itteni izraelitaközség szegényintézete és kórháza fölött vitt számadást. Ha meggondoljuk, milly emberbaráti cselekvény a sínylődő nyomor és gyámoltalanság könyvit törleszteni: méltányos hálára számolhatnak részünkről mindazok, kik könyörteljes részvéttől áthatva, kissorsosikat annyira segíték, mikép — a számadási kimutatás szerint — az első intézetre öszszesen 2929 p. frt 58 kr., a másikra pedig 6590 p. frl 55 '/5 kr folyt be a legközelebb múlt évben. Bulwer azt állítja egyik regényében, hogy minden időszaknak más más nemű gyilkoláskórsága van. Néha a tér játsza a főszerepet, majd ismét a méreg kísér sokakat a styx partjaihoz; ollykor a kötél gyakorol felmagasztalási hatalmat, míg később puskapor lobbantja fel soknak kétségbeesésszerelem- é s isten tudja miféle más szenvedélyekkel küzdő agyát. Viszszapillantva a közelebb lezajlott évre, sajnosan kelle tapasztalnunk, hogy puskapor az, melly számos virágzó életnek véget vetett. Ha emlékezetünk nem csal, mintegy 10—12 szerencsétlen áldozat múlt ki illy módon. A kérlelhetlen halálszellem, úgy látszik, még ez évben is illy enyésztés nemet akar uralkodtatni. Nemrég a budai calvariahegyen egy férfihalottra akadtak, a kezében tartott pisztoly itt öngyilkosnak hirdeté. Közelebb egy másik, saját vérrokonát fényes nappal akaró inennek saját boltjában agyonlőni ; az első pisztoly nem sült el, a másik elsült szerencsésen, azaz a golyó tévesztvén irányát csupán a falnak ártott. Múlt szombaton ismét a soroksári utczában más valaki lőtte magát főbe. — Tehát még a gyilkolásban is divat uralkodik. •— Csak igaz mégis, mennél többet várunk, annál kevesebbet látunk. A múlt vasárnapi reboutról legalább is hittük, hogy a világ hét csudáját,ha nem öttel, de egygyel bizonyosan szaporítandja. És mi jön a föllengző hirdetmény ígéreteiből?... Csupán az, hogy az „überraschend“-eknek kürtőtt a lakosok meglepők voltak——semmiségük miatt. — Még egy hét —’s a farsang ideje lezajlott. Hány virgoncz uracs tekint majd könnyes szemekkel hat héttel az előtt tömött, jelenleg lapos erszényébe, átkozva a könnyelműséget, melly őt talán fülig adósságokba temette. Nemsokára megpördül ajtajok előtt a váltótörvényszéki dob , hja ki tehet róla? miért írtak Iczik hajhásznak kétszáz p. írt helyett 100, mondd: nyolczszáz p. Irtot alá?—Hát ha még Francziaországban volnánk, hol adós uraimért faluka kint ülnek a hűvösön, ott aztán igazán elmondhatni a magyar közmondást: „Néha reggel táncz, este pedig táncz.“ — Még egyet. Közelgő tavaszunk érdekes élvezettel fogja szaporítni a főváros kéjmulatásait. Mintegy 140 egyén átszállítására alkalmas kisebb gőzhajó szeldeli a Duna hullámit a Császárfürdő, Óbuda és városunk között, melly körülmény nemcsak mulatozás, de a közlekedés élénksége ’s netán a hajóhídon történhető veszélykor szükséges átszállító eszköz — czélirányossága tekintetéből is — a vállalkozó Girczi János pesti polgárnak dicséretére válik. — Nemzeti színházunkban szombaton, febr. 17én bérletszívicssel, először fog adatni .F a r sa ng i iskola/ Eredeti agj. 4 szakaszban Vackot Imrétől. Ö cs. és ap. kir. föls. f. évi jan. 27kei regf. kéziratában Skarbck Szaniszló grófot, érdemei kegyelmes megismeréséül, a magy. kir. sz. Istvánrend középkeresztjével díjmenten megk. méltóztatott fölruházni. A pesti kir. harminczadhivatal személyzete két raktári segéddel és négy lisztirnokkal ideiglenesen megszaporíttatott. A n.mlsgy m. kir. udv. Kamra a Nagybányán megürült k. bányakamrai sebész-állomásra Zeller József kapniki k. bánya-intézeti orvost, az ekép ürességbe jött kapniki sebész-állomásra pedig a beding *ándur aranyidkai bányászkamrai orvost alkalmazta. Özvegy gróf Ráday Pálné asszony szül. b. Prónay Ágnes f. febr.6án életének 721. évében ideglázban jobblélre szenderült. A kir. szabadilékos révkomáromi biztosító-társaság igazgatója bácsi Szabó Lajos több nj megye tb f. febr. 3án meghalálozott Sárosfalvai Bittó Benjámin kir. táblai ülnök Pozsonyban m. január 21 kén, és Radics Ferencz egri főkáptalanbeli kanonok Egerben ugyanazon hó 34én , mindketten éltek 57ik évében meghaláloztak. Országgyűlési talósilások. Februárban—mikép múlt számunkban már röviden érintettük, elegyülésre gyűlvén össze az országos Rédek, következő tartalmú feegyelmes királyi levél olvastatott fel az országgyűlési ifjúság által Szathmár vármegye követe U га Bálint ellen elkövetett kihágás tárgyában. Ferdinandus Primus, Dei Első Ferdinand, Isten degratiaAustriae Imperator,Nunga- gyelméből ausztriai császár, Mariae et Bohomiae hujus Nominis gyár és Csehország illy néven Quintus, Galiciae et Lodomeriae ötödik , Galiczia és Lodomeria Rex Apostoticusi Rex Lombardiáé, apóst. Lombardia, Velencze és Veneliarum et Illyriae ArchiDux Illyria királya, ausztriai főhér-Austriae ele. czeg ’sat. Serenissime ArchiDux Patrue Fenséges főherczeg,legked-Nobis Chaiissime,Reverendissimi, vesebb nagybátyánk, főtisztelen-Reverendi, Ilonorabiles, Specta de, tisztelendő és becsülendő, lebiles ac Magnifici, Magnificiitem kintetes és nagyságos, nagysáet Egregii, nec non Prudentes actos és nemes, okos és figyel-Circumspecii, Eideies Nobis dimes, Nekünk kedves híveink! lecli! Gravi cum resensu intelle- Mély kedvetlenséggel hallottuk ximus noviorem ilium, temeram azon újabb vakmerő kihágást, unique excessum, quem juventus mellyet folyó év és hetfén az diaetalis die l- mensis etanni országgyűlési ifjúság Uray Bucurrentis, in contumeliam Able- Untnak Szatmár megye országgáti comitialis Comitatus Szath- gyűlési követének megszégyenímariensis Valentini Uray in publi lésére nyilvános utczán, az orca piatea, cum manifesta salvi szággyülési ólalomszabadság inconductus diaetalis violatione palágos megsértésével elkövetett, travit. — Quum autem hoc, quod királyi legkegyelmesebb előterlibertatem suffragiorum ex mentejesztésinkben nyilvánítók már, eliam articulorum 62. 1625 , et miszerint a szavazati szabadsá 7:1723 contra illorum, qui ad leget az 1625 : 02. és 1723 . 7dikgislativum corpus non spectant, törvényczikkek értelmében is a immodestiam, iino et licentiam in törvényhozó testülethez nem tartuto collocari velimus, jambetozók illetlen magok viselete és nigris Nostris Propositionibus Re pajkossága ellen védeni szangis monierimus, alque huicce ledéliünk, valamint hogy fő királyaki vocis publicae libertali helyi lisztünk egyikének tartjuk a bite prospicere , omnimode item törvényes szólásszabadságot bizmembrorum Corporis comitialis tosiini, ’s az országgyűlési tessecuritasi naviter invigilare , ad lület minden egyes tagjának dapraecipuas muneris Nostri Regii torléte fölött szorgosan őrködni; partes referamus, prop.,—quo ennélfogva minthogy azok részéniam perniciosi, quos novissimisről,kiknek a köztanácskozásokban temporibus sub consultationibus csak aenoly és illedelmes mapublicis ex parte illorum, quibus sokviselete mellett szabadna jebis sub silentio et cum moderalen lenni, legújabb időben olly mine ac gravitate solum interessé veszélyes visszaélések mutatias esset, commiti observaro eratkoztak, mellyeket a földön egy abusus, quem admodum nullibi nemzet sem tűr, ’s mellyeknek gentium tolerantur, ita patriarum elnézése a honi törvényeit szelquoque legum spiritui summoperelemével is ellenkezik,’s mi több, adversi, explendaeque gravi ad egy követ nagy fontosságú tisztés legislationem concurrendi Missionek teljesítését lebetleníti; azon in internecini plane sint, nefarii gálád merények pedig , mellyek verő, qui in diffamationem alici a jelen országgyűlés alatt több irrum iterato jambis sub Comitiisben már mások meggyalázására patrati fuerunt ausus, non tantum elköveti elek, nemcsak az orsz.poenalem salvi Conductus diae- gyűlési utalomszabadság bantellalis laesionam involvant, sed quatesre méltó megsértését foglal— paci et tranquilitali publicae, perják magokban , de mint a közvonali item et reali securitali in béke és nyugalom, egyszersmind fensissimi, in nulla bene ordinata személyes és vagyoni biztosság civitate admitli valeant,—quem tekintetében legártalmasbak,semad modum per dispositiones circa mi jól rendezed országban meg vindicandum recentissimum Hiúii nem engedhetők , amint tehát excessum facias rigoii pracexi- bízunk abban, hogy a legujabstentium legum satisfaciendumban elkövetett kicsapongás iránt esse confidimus: ita. Directioni telt rendeletek szerint a fenálló et Fidelitalibus Vestris commit- törvények szigorának elég fogmusus, in quantum ad efficacius tétetni: ezennel kedvességednek ad hucantevertenda et reprimonda és Hűségtelmek meghagyjuk,hogy sinulia-scandala, urberiore pro fit- a mennyiben hasonló botrányok iuro in modernis jam remin ad- megelőzése és elfojtása tekintete— juncis opus esse dignosceretur bei a jelen körülmények szerint legis provisione, in collaerentia jövőre bővebb törvényes intézet iam declaratae ad calcemn bekedés lenne szükséges, öszhangnignarum leropositionum Nostra- - zólag kegyelmes kir. előterjesztiumllegiarum mentisnostrae.con vényeink végén nyilvánított agruumentenusferendae legis pro- kamtunkkal , az iránt hozandó recum Nobis substernatur. Quibus foganatos törvénynek javaslata in reliquo Gratia et Clementia No- terjesztessék Élénkbe. Kikhez stra Caesareo Regia benigne ju- egyébiránt csász. kir. kegyelgiterque propensi manemus.Da münkkel állandóan hajlandók turn in Imperial turbe Nostrati- maradunk. Költ Bécsben feldelienna, Austriae, die Galensis mi fővárosunkban Ausztriában Februarii , Anno Domini 1844. február 6-dik napján 1844. Kordinandus m. p. Antonius Ferdinand s.k. Gr. Majláth Comes Majláth m. p. Ladislaus Antal s. k. Szőgyény László s. k. Szőgyényi m.p. Ugyan e napon a vegyes ülés előtt a magas főrendi tábla országbírói elnöklet alatt tartá XCIVd. országos ülését. a t. KKr. és RRk küldöttsége megjelenvén áthozta a magy. nyelv és nemz. ügyébeni üzenetet és felirási javaslatot (közrendjük jövő számunkban), mellyek a több rendbeli izenetekkel együtt felolvastatván kéziratra bocsáttattak. — Megszólamlott azután egy mélt. báró a vallás tárgyában már régebben szerkesztett főrendi viszontizenet iránt, ’s azt az itélőmester által a t. R-nek megküldetni kívánta. Orsz.biró ő exolja, elnökileg válaszolá, hogy ez iránt majd teend jelentést ő cs. kir. Fenségének. — Vegyes ülés végével, miután t. i. az alsó tábla tagjai eltávoztak, tárnok ő amlga, mint a fenséges Nádorasszonynak, cs. kir. főhgnőnek évnapi megtiszteltetésére kinevezett orsz. kisöttség elnöke jelentést ten ezen ünnepélyes eljárásról, értesítvén egyszersmind a magos FöRRket, hogy a fens. förigne magyar nyelven kegyeskedett válaszolni ; e jelentést a mgos RRk hangos örömjeleivel fogadták. •Az orsz. küldöttség üdv. beszéde és a reá adott válasz itt következnek: „Fenséges császári királyi Főherczegasszony! Mi az országos Karoknak és Rendeknek igen szerencsés, mi örömmel teljes küldöttei vagyunk. Mi azok nevében olly hő tiszteletet, és hálaérzelmet rebegni,tolmácsolni törekszünk, melly csak szivek mélyéből eredhet, ’s csak a magas erénynek, csak a fennen tündöklő hazaszeretetnek lehet dija, lehet jutalma. Fenséged Magának a magyar Nemzetet igen dicsően, Fenséged örökösen lekötelezte, lekötelezte azon forró és határtalan szereidével, azon gyöngéd, és kitűnő vonzalmával, mellyet iránta mindenkor, és szakadatlanul tanúsított. Isten tartsa tehát császári királyi Fenségedet a magyar nemzet javára, tartsa Fenséges Övéivel egyetemben, tartsa, ragyogtassa minél továbbá, minél boldogabban! Ezek ömlengő, ezek zajgó szavai a mi küldőinknek, ezek öszhangzó, ezek dagasztó gerjedelmi tulajdon kebleinknek. Méltóztassék azokat császári kir. Fenséged újévi kivonalunk fejében kegyelmesen fogadni, ’s minket, és a mi Küldőinket, sőt az egész Nemzetet magasz 98 fos, és nagyszerű kegyeivel, továbbá is ápolni, szerencsésítni, és boldogítani. Éljen!“ — Válasz. „Nagy örömmel fogadom a kivánatokat, miket, év fordultával, az országos Rédek nevében, e jeles küldöttség nyilvánít. Azon huszonöt esztendő lefolyta alatt, mellyet Magyarhomján, és lakosai közt éltem, irántam való hajlandóságuknak annyi bizonyságát tapasztaltam, hogy ezen időt éltem legboldogabb évei közé számítom, és e°hazához változhatatlan szeretettel viseltetem. Szíveskedjék tisztelt Küldöttség, ezen érzelmeimet, az ország Rendeinek megvinni és őket vonzalmam, valamint a felöl is, mi becses előttem óhajtásuk, biztosítani.“ Az. KK. és RRnek február Sikán 96.. orsz. ülésük tartatván, mindjárt az ülés kezdetével egy városi követ, felszólalt, ’s óvását nyilatkoztatván a KKnak és RReknek minden izenelök ellen addig, mig szavazata rendesen be nem számitlalik, egyszersmind a választmányhoz nem járulhassál jelenté, felolvasott utasítása szerint melly igy hangzik: „Azon váratlan esetre pedig, ha hogy a szavazati jog törvényadta szellemében tovább is megtagadtatnék a kir. városokéal , e városi követek azon alkalommal, midőn a RRek táblájától a FöRRekhez az első szenet leszen felküldendő, az izenet—átviteli küldöttséghez magokat kijeleltetni ne hagyják ; illy izenet ellen ne csak a Bzeknél, hanem az első elegyes ülésben is óvást legyenek; sőt valamint az ellen, úgy a netalán a kir. városok tettleges befolyása nélkül távollétekben hozandó törvények érvénytelensége iránt ellenmondást küzbevetvén.“ Figyelmeztető egyébiránt a követ a Khat és RRekel, hogy ezen óvását ne úgy értsék, mint ha az a nemzetiséget, jelesen pedig nemzeti nyelvünket tárgyazó izenetnek elve ellen volna intézve, mert küldői, ámbár honunk végvidékén , Gallicziától csak két órányira, csupa szlávok által vannak is körülvétetve, nemzetiségünk és nyelvünk iránt annyira buzognak, teljel ’s áldozattal is, hogy a haza közéhajtásának megfelelni kívánva, már 1836 óta minden közigazgatási ügyeiket, jegyzőkönyveiket, gazdasági biztosságaikat, jelentéseiket, számadásikat és csatolmányaikat magyarul viszik. — Előadására egy városi és egy megyei követ részérül történt ellenárás és némi megjegyzés után, a napirenden levő tárgy fölötti tanácskozást folyamatba tevőleg, előadó elnök önmaga a bekebelezésekről szóló §ok iránti véleményét, ’s miután már az olly telkek iránt, mellyek a városi hatóság működését akadályozták, vagy lehetlenítették, rendelkeztek a KR.és KR.,—a bekeblezésről szólókat egészen kihagyandóknak vélte, mint ollyanokat, mellyek nem a városi belszerkezet rendezéséhez, hanem a vagyonszerzési joghoz tartoznak , mit elnök önmga olly széles értelemben, mint a szerkezet áll, csak azért sem vélt a városoknak tulajdoníttathatni, mert ezek nagy részét jelenleg, jó adósságok terhelik, illy kecsegtető jogok pedig még mélyebben sülyeszthetik őket, ha közöttük a szerzési vágy fölébredend; továbbá a szerzésnek ezen neme más hatóságok jogainak csonkításával jár, mi csak újabb súrlódásokat fejleszthet ki. Erősen bevág ezen kérdés magába a jus publicum lényegébe nem kevésbbé, mint a magánjogba, mert vele az ősiség eltörlesztésének,a caducitásoknak stb. kérdése áll kapcsolatban; ’s e részben a kisajátításról szóló újabb törvények körén túlterjeszkedni nem tanácsos, melly kisajátítási jog minden más nemzeteknél is csak annyiban áll, mennyiben a status czéljaival ’s a polgárok vagyonbiztosítási érdekével nem ellenkezik. 11a egyébiránt a KK. és RR e sok oldalú kérdést különállólag ex pro fesso tárgyalni akarják, ám legyen; de annak a városi rendezet ügyéhez keverését,’s illy mellesleges eldöntését tanácsosnak és czélszerünek nem látja; mert, a már mondottakon kívül, a jószágoknak holt kezekre jutását tilalmazó törvényeink illymódon egyszerre megróhatnának. — Ámbár a nrngu elnök ezen nézeteiben több megyei követ osztozott,—a többség,maradjon általa szerkezetet megállapító — Olvastattak! 2.13.’stb.§§ok.Elnök önmaga mindenütt előadó okokkal támogatott véleményét, de rövid ellennyilatkozatok után, többnyire csak „maradjon“ hangoztatással melleztelek. — Iluzamosb vita keletkezett a Városbani letelepedésről szóló,’s különösen a 42. §. fölött. Erre nézve ugyanis több városi é s megyei követ oda nyilatkozott, hogy a megtelepedni akaró, ebbeli szándékát a v.kisgyülésnek bejelenteni tartozzék,továbbá,hogy erkölcsi jó magaviseletéről bizonyítványt mutasson elő, keresetmódja iránt magát igazolni tudja,’s a magyar nyelvben jártas legyen ; ezeket pedig részint nemzetiségünknek a városokban fejlesztése tekintetéből, részint azért sürgetek, nehogy illy önigazolások hiánya esetén a városok idegen csavargók’s gonosztevök gyültölyeivé legyenek,különösen pedig, hogy szomszéd tartományi zsidóság városainkat el ne özönölje; mi a bányavárosok részéről a bűnbeliek ellenében is, tiltakozókig hozatok fel. Mindezek ellenében számos megyei követ szólalt föl, ’s a szerkezetet, úgy mint van, meghagyatni kívánták. Különös figyelmet ébresztett P.városa követének előadása, ki városának 10 évről szóló rabstatistikai adatait előterjesztvén, a rabok számának évenkinti növekedéséből,’s 10 év alatti kétszeresedéséből bebizonyitá, mikép a városi követek legnagyobb része által sürgetett fölebbi óvatosságok mellőzhessenek, ha a városok csendét, nyugalmát biztosítani ’s őket tömérdek polikialis költségeskedéstöl megmenteni akarják. Több czáfolatos viszontzáfolat után, a szerkezet változtatás nélkül megmaradt. — A városi szabályokról szóló 48—51. szakaszok