Világ, 1844. január-május (1-42. szám)

1844-01-13 / 4. szám

4. PESTEN, 1844. Megjelenik e politikai, tudományos és mű­vészeti lap minden héten kétszer Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kivü­l, Hirlője közöl minden hirdetményt egy negyed­szelet sorától három krajczárés t­ogó­ pénzben. Nem­ rendes levelezők kéretnek az intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.TILAfi Az 1844dik évi folyamatból telj­es sz­ám­o­n él­devi­s okka­l még szolgálhatunk. SZOMBAT, január 13. Előfizethetni helyben és BudánEmich Gusztáv ur könyvkereskedésében (úri és kígyó utczák szögletén) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal, az országban minden — azon kívül csak a cs. k. fő-postahivatalnál Bécsben. Minden közlés „a Világ szerkesztő-hivatalának“ czim alatt kéretik beküldetni. Tartalom. Nemzetek emelkedése és hanyatlása. II. (Szellemileg.) — Fővá­rosi hírek és események. — Kinevezés; nyugalmazás; halálozások. — Nemzeti színház.— Országgyűlési tudósí­tások: Jan. 8 és 9-én CXXXI és CXXXIII kerületi ülések. (Tanácskozás tárgya: a megyei kihágások érdemében tett választmányi jelentés 39 §a, azaz: szükséges-e viszszatorló büntetéseket szabni a megvesztegetésre?) Rövid közlés a ján­­dokéi kerületi ülésről. (42 megye a meg­vesztegetések büntetése mellett szavaz.) — Megyei és más vi­déki közlések: Komárom­ból (a közgyűlés a nyers tömeg rakonczátlankodása miatt eloszlatik.) Zempléni közgyűlés ta­nácskozás­ tárgyai folytatólag. M­oson­­ megyei közgyűlés. Szé­kes­fehérvári levél (egy megégett város m­ulatságb­ól.) Ausztria (Colloredo herczeg­e) — Spanyolország. (Amchsler átfogása. A cortes-ülések elhalasztva ’sat.) Nagybri­­t­a­n­n­i­a (Az orosz czár kivonata. Égések. Vaspályás egyedárusság ’st.) — F­r­an­c­ziao­r­szág. (Kalózok Kamrai alakulás és bizottmányok. Vivien ismét status-szolgálatot vállal. Észrevételek némelly diplo­maták iránt. y Aum­ale hg Constanlineben. A tunisi beyt Aumale hg lá­togatásával ámítja néme­ly szerencsevadász.) - Olaszország.— Németalföld. Törökország. (Ismét egy keresztény végeztetik ki.) Görögország (Válasz-felirat ) — Mexico. — Észak­­am­erika. (Tyler üzenete.) Keletindia (Dost Mahommed meg-Egyesületi és intézeti közlések. Kisfaludy-társaság. — Nemzeti Casino tartandó közgyűlése. Gazd. Egyesület. A Germán faj (Vége). Hírlapi kalászok. Hivatalos és magán hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Danavizállás. Pest, januar 13. 1844. IVem­rdek emel­keztese és h­anyatl­á­sii. II. Szemléleti l­ft. Mindazon okok, mellyek a nemzetek emelkedé­sére és hanyatlására befolyással vannak, egyszersmind a nemzeti jólétet gátolják vagy mozdítják elő. Ezen okokat valóságos képtelenség lévén az egymásnak minden lépten és nyomon ellenmondó történeti adatok után nyomozni, innét egy, a régiek előtt egészen ismeretlen, vagy legalább töredékesen ismert tudo­mány származott, melly egyenesen a nemzetek jólé­tének okait fejtegeti é s különféle elvei ,s rendszeréhez képest majd politikai, majd álladalmi, nemzeti ’s köz­gazdaságnak neveztetik. Ezen tudomány azonban egyedül maga, nem elégséges sem a nemzetek felemelkedésének ’s alább­­hanyatlásának, sem a nemzeti jólét alapos okainak ki­mutogatására. Jólétünk erkölcsi és anyagi egyszer­smind. Erkölcsi átalános jólétünk az volna, ha élve­zeti vágyaink kielégítésében semmi erkölcsi lény által meg nem háborittatnánk, melly feltétel, miután e lak­föld többeknek tulajdonául rendeltetett, lehetetlen lé­vén, e miatt erkölcsi jólétünk azon szőkébb körbe szo­rítkozik, hova azt a természeti jogok belénk oltott érzete,'s embernek ember iránti viszonyai korlátolják. Még ez sem elég. Társas­ életi viszonyaink miatt természeti jogaink egy részéről le kelle mondanunk, a nélkül azonban, hogy eközben annak érzete keblünk­ből kioltatott volna. Társas életi jogok, viszonyok, köteleztetések léptek életbe ,s azoknak öszmesége al­kotja a törvényeket, mellyek nélkül emberi társula­tok fel nem állhatnak, ezek érzete erkölcsiség, be­töltése erény. Tagadhatlanul tehát törvény, erkölcs, erény a nemzeti jólétnek egyik legsarkalatosb talpkö­ve, a nemzetek felemelkedésének és hanyatlásának egyik kétségbevonhatlan szerző oka. Mégis eddig jutni egyfelől nem nagy bölcseség, mert e részben mindennek, ki önkénytesen tévelyegni nem akar, a természeti jogok, az igazság és méltá­nyosság bel érzete tisztán világos, azért is az erköl­csiség megromlására utalni nem egyéb, mint olly oko­kat hozni fel, mellyeket úgy is első tekintettel min­denki általlét, ’s kifogást ellenök senki sem teszen. Másfelől az anyagi jólét hiánya, az ínség és nyomor, szegénység, szükölködés, sem az erkölcsiség intő­­s oktató, sem a törvények tiltó, parancsoló, fenyitő sza­vára nem hallgat; midőn azok ellenében a Természet még hatalmas!) szózata a természeti szükségek betöl­tésének és az élet­fentartásnak ösztöne emelkedik. Tegyen bármit a nemzet, mellynek anyagi jóléte alább­száll, ezzel együtt fognak törvényei, erkölcsei, al­kotmánya, ereje és hatalma és nemzeti élete sülye­­désnek indulni. Mik legyenek azonban az anyagi jólét leghatha­­tósb előmozdító eszközei: e tekintben nemcsak az, hogy koránsem vagyunk olly tisztában mint a fenteb­biekkel, hanem, úgyszólván minden vélemény egymás­sal homlokegyenest ellenkező; a választott eszközök sokszor kétesek, foganatlanok, veszélyesek; a pró­batételek, mellyek eleinte kedvező sikert látszottak ígérni, később ártalmas fordulatot vesznek fel, az ín­ség, szegénység elleni panaszok minden nemzetnél naponkint inkább hallatszanak, és hogy teljességgel nem egészen alaptalanul, kétségtelen adatok bizonyítják. Meddig mentek tehát e részben a­ tudományok, annyival inkább érdekes leszen vizsgálat alá vonni, mivel némellyel­ a közgazdasági elveket, — mitsem gondolván a bennök foglalt ellenmondásokkal, hiá­nyokkal, tévelygésekkel, — átalánosan elismert alap­igazságoknak gondolják, midőn ismét mások, és ki­vált azok, kikre az igazgatás felsőbb gondjai bízot­tak, óvatosan kétkedve nyúlnak olly intézmények lé­tesítéséhez, mellyeket az elterjedett közvélemény, a nemzeti jólétet egyedül előmozdító legbiztosabb esz­közöknek hisz és vall. Nem ereszkedhetünk a közgazdasági tudományok rendszeres taglalásába, azért is csak némelly töredé­keket lássunk. Tőke: fekvő é­s keringő, anyagi és szellemi. Mint megkülönböztetések helyet talál­hatnak, hanem ezek körül forogni nem tartozhatik a közgazdaság körébe. A közgazdaságnak egyenesen azon eszközöket kellene előadni, mellyek a nemzete­ket a jólét és műveltség felsőbb fokára emelik. Már­pedig a tőke, legyen az fekvő vagy keringő, anyagi vagy szellemi, mindenesetre már megszerzett kész vagyon; miképen szerzetté azt e vagy ama nemzet, mint tett dolog a történetírásé,­­s az általa számunkra megtartott adatok iránt várnánk a közgazdaság elvei­ből felvilágosittatást. Mint a nemzetek jelen állapotá­nak öszvehasonlítására szolgáló adat pedig statistikai nyomozások tárgya,­­s e két tudományoknak mind­egyike a közgazdaságtól lényegesen kü­lönbözik. Feles­legesek tehát, legalább nem ide tartozók az e körülti kérdések, például: tartományok terjedelme, helyzete, fekvése, termékenysége, népessége és több effélék körülti vitatkozások, annyival inkább, mivel a termé­szetnek mind anyagi gazdagsága kimeríthetten,mind az emberiség értelmi erejének kifejlődése határtalan. Épen azon okok nyomozása teszi a közgazdasági tu­dományok feladatát, miért ment előbbre egyik nemzet kevésbé kedvező körülmények között a másiknál,­­s mi­ért maradott hátrább a másik? noha számára a ter­mészet minden javait, gazdagságát pazar bőséggel el­hintve és csaknem készen kezeibe adva találjuk. Földművelés. Termesztő , készítő szorgalom. Kereskedés. Mellyiknek adjunk a többiek felett elsőbbséget, mellyiket vegye az igazgatás különösebb pártolása alá ? Sem egyiket sem másikat, mert nincs emberi hatalom, melly egyiket a másiknak felibe ültethesse; mindaz, mit e részben tehetni, egye­seknek gazdagítása az egésznek károsításával; az ide intézett törekvéseknek nincs, nem volt és nem lehet más következésük, hanem hogy a jólét jelensége egye­seknél öszpontosulva kitűnőbben mutatkozik, de még ez által sem a termesztő, sem a készítő szorga­lom előbbre nem halad. A jólét a termesztő és készítő szorgalom által előhozott életjavak élvezete­s kölcsö­nös becserélése. A kereskedés, akármit tegyünk, nem hozhat több életjavakat forgásba, mint mennyit a termesztő és készítő szorgalom előállít; ha a termesztő és készítő szorgalmat el­őtetjük, feleslege rajta vész, melly miatt a látszólag élénkebbnek mutatkozott szor­galom előbbi állapotjába visszahanyatlik; ha a keres­kedést igyekszünk előbbre vinni, ezt ismét a magára hagyatott szorgalom nem győzi elegendő termények­kel és készítményekkel ellátni,­s így különkülön egyik a másiktól elválasztva, sem egyik sem másik előbbre nem mehet. A természeti egyensúlynak akárminemű megháboríttatások után fel­tar­th­a­tl­an­ul ismét helyre kell állani,­­s a természet ezen változatlan törvénye ellen tett minden erőlködések nem mást, hanem egyesekre nézve káros, az egészre nézve veszedelmes ingado­zásokat szülhetnek. Innét úgy látszik, hogy mindent a természetes szabad kifejlődésre kell bízni,­­s ezen elvet a szabad ipar rendszere tanítja. Termesztmények és készítmények bő­sége, fogyasztás; egyik a másikat elő­mozdítja. Ezen állításnak ellenmond a tapaszta­lás. Ha ez átalánosan úgy volna, nem kellene mind­untalan a term­esztmények és készítmények megtor­lásáról újabb megujabb panaszokat hallanunk, melyek­ről hogy egytül egyig alaptalanok, képtelenség volna állítani. A fogyasztók és termesztők vagy készítők között, e részben semmi kölcsönös öszveegyezés vagy szerződés nem képzelhető , azért is a nagyobb bő­ség nem nagyobb fogyasztást, hanem nagyobb olcsó­ságot hoz elő. A fogyasztó legtöbb esetben, miután a szükségére valókat ha szintén a megbővült termé­nyekből és készítményekből is, már egyszer besze­rezte , az azokon megkímélt nyereségen nem vásá­rol még több szüksége felett valót, hanem vagy félre­teszi azt, vagy más egyéb élvezeti vágyainak kielé­gítésére fordítja. Ezért kérnek a gyárosok , kézmű­vesek szabadalmakat, hogy készítményeiknek külön­ben elkerülhetetlen megtorlása miatt tönkre ne jussa­nak, ezért állítják, hogy a széhek, szabadalmak, véd­­vámok é s több effélék az ipar felélesztésének múlha­tatlanul szükséges előmozdító­ eszközei; ez a keres­kedési rendszer alapelve, nyilvános ellenkezésben az előbbenivel. Pénz. Bank. Hitel. Pénzforgás sebes­sége. Pénzen minden, a­mit kívánunk, megszerezhe­tő; a­kinek több pénze van, több életjavakban része­sülhet, a bank szaporítja a pénzt, ennélfogva gaz­dagítja a nemzeteket; ugyan­ezt mondhatni a hitel­ről és pénzforgás sebességéről. Ne felejtsük ki okos­kodásainkból, hogy pénzen, bármennyi legyen is az, több életjavakat öszve nem szerezhetünk, mint men­nyit a termesztő és készítő­ szorgalom előállíthat. Sza­poríthatjuk tehát a pénzt a mennyire tetszik, de mi­vel azzal az életjavaknak szaporodása, ha csak ma­gunkat alaptalan hiú véleményekkel nem játszódtat­­juk, teljességgel semmi öszveköttetésben nincs, a pénz szaporításával nemzeti jólétet eszközleni akarni üres ábrándozás. A pénz már magában nem egyéb, mint képzelt értéke az élet javainak, ennek ismét kép­­zeti értéke a bank váltójegyei,­­s ezeknek csaknem elenyésző képzeli értéke a hitel. Ennyi képzett érté­kek közbejötte után nem csuda, ha végtére alig marad fen az óhajtott nemzeti jólétnek valami árnyéka. A hitel ha akár magánás akár nemzeti jólétünkre szük­séges, azt úgy szerezhetjük meg legbiztosabban, ha hasznát nem veszszük, a pénzforgást pedig sem gyor­sabbá, sem lassúbbá tenni az életjavai forgásánál sem­mi kigondolható uton nem lehet. Gyorsítsuk az élet javai forgását, azzal együtt sebesebb forgásba jövend a pénz; de ha a pénzforgást akarjuk gyorsítani, amazt nem, ha a pénzt előbbre űzzük mint sem az élet javai­nak kölcsönös becserélése megkívánja, az igy siette­tett sebesebb forgást ha más nem, a csődület­­végre­hajtások minden bizonynyal a maga rendes folyamatába előbbutóbb visszautasítják. A munkáról, munka osztályozatáról­­sat. Szükséges volna egészen más szabatosabb fogal­mat adni, mint a­mi ilyen határozatlan értelemben azt a szabad ipar követői veszik. Ha a nemzeti jólét alap­jának átalánosan a munkát állítjuk, lehetetlen képte­lenségekbe nem ütköznünk. Vegyük fel például Bri­tannia és Francziaország földművelési állapotját. Bri­tanniában felényi szánni emberi erő, felényi terjedel­mű művelés alá fogott földön két annyit erőt termeszt, mint Francziaország. Hogy a két ország egyenlőségbe jöjjön, Francziaországban ugyanannyi emberi erő­nek, ugyanannyi kiterjedésű földön, elsőben két an­nyit kell termeszteni; azután két annyi terjedelmű föl­dön még két annyit, öszvesen négy annyit; végezetre két annyi emberi erőnek ismét két annyit, mindöszre nyolc­ annyit. Tegyük fel tehát, hogy Francziaor­szágban jelenleg minden földművelő naponkint csak három órát dolgozik,­­s a tetemesen eltérő különbség

Next