Világ, 1911. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1911-02-01 / 27. szám
Szerda Rutén dolgok Irta: Paris Frigyes nyug. kir. ügyész.. Sopron, január 30. ■ A rutének dolgáról mostanában megint sok szó esik a sajtóban és a parlamentben is. "A felekezeti alapon álló politikai párt bolyogatja megint ezt a kérdést, szerencsére azonban, úgy látszik, hogy nem lesz felekezeti kérdés a dologból. [Valamikor a «kazárföldi» állapotokkal némi sikerrel lehetett operálni a magyar zsidóságés különösen a «Lipótváros» ellen. Ezek az idők azonban elmúltak. A magyar zsidóknak eszük- ágában sincs a «kazár» uzsorásokkal magukat azonosítani, ezeknek az üzelmeit éppen úgy elítélik ők, mint akármelyik fanatikus katolikus ember. Közvetlen tapasztalatból mondhatom, hogy sok nemesen érző magyar zsidó szívesen nyújtana segítő kezet a rutén megyékben nagy , nyomorban élő hitsorsosainak, ha nem kellene attól tartania, hogy jótékonyságát bizonyos körök félremagyarázzák. A zsidóságot a mostani incidensek egyébként egészen hidegen hagyják, egyfelől azért, mert nem is gondolnak reá, hogy a «kazárokat» fedjék, másfelől pedig, mert ma már széles körben ismeretes tény, hogy az észak-keleti Kárpátok alján lakó népnek nyomorúsága sok olyan okra vezethető vissza, amiről a zsidók igazán nem tehetnek. ! Ma már tisztázódott a dolog s általában tud- tják, hogy nemcsak az uzsorások nehezednek ott a népre, hanem, hogy más bajok is vannak. Ezeknek a körülményeknek tulajdonítható, hogy zsidó körökben most semmi idegesség sem tapasztalható s igy bizton remélhető, hogy a mostanában megindult mozgalom nyugodt mederben marad. így látva magam előtt a helyzetet, elhatároztam, hogy én, aki annak idején, mint boldogult.Egan Edének helyetttese és később ellenfele, a nyílt és titkos antiszemiták szemében vörös posztó voltam, szintén hozzászólok a dologhoz, abban a meggyőződésben, hogy az én egykor exponált személyem ez idő szerint szubjektív mo-mentumot nem kever bele az ügybe. A hegyvidéki lakosság gazdasági helyzete általában kedvezőtlenebb szokott lenni, mint a síkföldön lakóké. Mindazonáltal meg kell állapítani azt a tényt, hogy az a gazdasági elmaradottság, ami Ung- Bereg- és Máramaros megyék bizonyos nép rétegeinél található, egyedül a hegyvidék természeti viszonyaiból nem magyarázható meg. Olyan szegénységnek, olyan gazdasági állapotoknak, mint ott találhatók, egy kulturállamban nem volna szabad előfordulni. Mikor 1897-ben megindult a rutén-akció, a legelső gondolat az volt, hogy annak a vidéknek állattenyésztése fejlesztessék, hogy ilyenformán több tej és több sajt termeltessék s a nép táplálkozása javíttassák. Egan Edének már sokkal előbbi, mint jeles szakembernek, jó hire volt a hegyvidéki gazdálkodás és az állattenyésztés terén. Általában megnyugvással fogadták tehát, hogy őt állították a rutén-akció élére. Egan nagy lelkesedéssel fogott a munkához, az volt a terve, hogy istállókat építtet a havasokon, felszántatja, trágyázhatja és fűmagvakkal bevetia havasokat, tenyészállatokat oszt ki a nép köztisétes feldolgozására telepeket létesít. Svájc-ból akart gazdákat letelepíteni, akik minta-j telepeket létesítettek volna s példaadásukkal , buzdították volna a rutén népet az okszerűbb hegyvidéki gazdálkodásra. Egan Ede már régen hirdette felolvasásokban, gazdák gyűlésein, hogy az állattenyésztést a havasokra kell terelni, mert úgy tapasztalta, hogy a havasokon felnevelt állatok a legedzettebbek s a tüdővészszel szemben a legnagyobb az ellenállási képességük. Szóval, Egan Ede egészen világosan felismerte, hogy havasainkban megbecsülhetetlen kincsek vannak. Ezeket a kincseket akarta kiaknázni s ilyenformán a gondjára bízott nép anyagi boldogulásának alapjait lerakni. Svájc hegyi lakóinak gazdásolása volt Egan ideálja s ezt az ideált szerette volna Ungban, Beregiben és Máramarisban s általában Magyarország egész hegyvidékén megvalósitani. A Magyar Tudományos Akadémia nemzetgazdasági osztályában 1890-ben Egan , Ede egy rendkívül tanulságos felolvasást tartott a Kárpátok havasainak jelentőségéről, a felolvasást kinyomatták s én magam is ebből a munkából tanultam megismerni havasaink nagy gazdasági fontosságát. Nekem már régóta az a meggyőződésem, hogy a rutén-akciónál a legtöbb erőt oda kellett volna koncentrálni, hogy a havasi gazdál- kodás s ezzel kapcsolatban az állattenyésztést a lehető legerélyesebben fejlesztessék. Ha az akció főleg ebben a keretben mozgott volna, úgy ma, tizennégy év után, legalább annyi eredményt el lehetett volna érni, hogy a nép táplálkozása javult volna s az állattenyésztés is nagyobb lendületet mutatna. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a rutén megyék jövendő jólétének alapját az okszerű havasi gazdálkodással kapcsolatos álllattenyésztés alkotja. Igen természetes dolog, hogy általában gondoskodni kell a kereseti források szaporításáról, de az is bizonyos, hogy népies gazdasági politika csak az lehet, amelyik a havasi gazdálkodásra és állattenyésztésre helyezi a legnagyobb súlyt. A dolgok természetes rendje követeli ezeknek a gazdasági tényezőknek minél intenzívebb fejlesztését, ez az a tér, ahol legközvetlenebbül javíthatjuk a nép helyzetét. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében szükséges a közlegelők szaporítása és okszerű művelése, szükséges továbbá az erdei legeltetésnek minél nagyobb mértékben való megengedése, valamint kívánatos, hogy a vadászati érdekek az állattenyésztési érdekeknek alárendeltessenek. A második teendő a nép szervezése. A gyengék szervezése minden szociálpolitikának legelső teendője. Úgy értesültem, hogy a hitelszövetkezetek terén eredményekre lehet mutatni. Ezeket az eredményeket lehetőleg még fokozni kell. Oda kell törekedni, hogy a hitelszö- vetkezetek a képzelhető legnagyobb mértékében elterjedjenek, mert érmék az intézmény- enek meghonosodásától lehet a pénz-, áru-, föld-, tehén- és egyéb uzsorának idők folytán leendő kiküszöbölését várni. Ha majd a hitel- s szövetkezetek, népszerű intőzménynyé váltak, akkor foglalkozni kell a szövetkezetek más fajtájával is, nevezetesen a fogyasztási szövetkezetekkel. Ezen a téren azonban a legnagyobb körültekintés és megfontolás ajánlatos. Itt különösen kívánatos arra tekintettel lenni, hogy lassan, lépésről-lépésre haladjon a moz-galom, mert igen könnyen megtörténhetik, hogy életképtelen alakulatok jönnek létre. A harmadik teendő jó pálinkafogyasztás korlátozása. Teljesen céltalan politika az, amely a rutén nép helyzetének megjavítására munkát és pénzt áldoz, de másfelől a túlsá jgosan nagyszámú pálinkaméréssel lépten-nyo-mon alkalmat nyújt az anyagi romlásra, az egészség károsítására és az erkölcsi züllésre. Az eddigi szomorú tapasztalatok mindenkit meggyőzhettek arról, hogy most már nagyon komolyan kell törekedni a pálcikamérések szá- mának fokozatos csökkentésére, s általában gondoskodni kell a pálinkafogyasztás korláto- zásáról. Ha a kormány ezen a téren nem szánja reá magát határozott intézkedésre, úgy min- ' den igyekezet a rutén nép fölsegélyezésére, eredménytelen marad. Ami a ruténségnek a zsidósághoz való vi- viszonyát illeti, a dolog úgy áll hogy ott, az észak-keleti Kárpátok alján két népfaj került össze, melyek a legteljesebb ellentétben vannak. A zsidó nagyon is fel van fegyverezve a létért való küzdelemhez, a rutén pedig szelíd, gyámoltalan. Ehhez járul még, hogy a zsidó józan életű, a rutén pedig nagy mértékben fogyasztja a pálinkát. Természetes tehát, hogy ilyen körülmények közt a létért való küzdelemben a Darwin-féle teória a legbrutálisabb alakban érvényesül Tűrhetetlen társadalmi állapotok keletkeztek, amennyiben a zsidók gyakran teljesen a rutének fölé kerekedtek. úgy áll a dolog, hogy sok helyen a rutén életének egész fonalát a zsidó tartja a kezében. Szóval, működik az uzsorának mint elképzelhető formája. A legelső teendő ebben az irányban az, hogy akik sem vagyont, sem kultúrát hozzánk nem hoznak, nálunk le ne telepedhessenek. E téren bizony, mily mulasztások történtek, mert , már húsz évvel ezelőtt sok volt a panasz a káros elemek beözönlése miatt. Maguk a nálunk már régebben letelepedett zsidók panaszkodtak amiatt, hogy a folytonosbevándorlási a megélhetési viszonyokat fölötte megnehezíti. A bevándorlás következtében zsidó és rutén egyaránt szenvedett. A másik teendő a zsidóságot illetőleg az, hogy az állami akció jótéteményeiben a zsidók is részesíthessék. Emellett szól először is az, hogy a zsidóságnak egy része oly szegénységben sínylődik, hogy annak láttára el kell nél múlni minden ellenszenvnek s emellett szól továbbá az a tény, hogy sok ezer szegény zsidó van, aki nem riad vissza a nehéz, sokszor egészégtelen gyári munkától sem, s aki szívesen végzi a mezei vagy erdei munkát is. Az igazság tehát azt követeli, hogy az állami akciót terjeszszék ki a zsidóság szegény rétegeiné is, teljes őszinteséggel és jóakarattal. De nemcsak az igazságérzet, hanem a célszerűség is azt követeli, hogy a zsidók szegénységének csökkentésén munkálkodjunk, mert a szegénységben élő zsidóság mindig ellensúlyozója lesz a rutének érdekében hozandó áldozatoknak. Az állami akciónak ki kellene terjeszkednie a zsidók nevelésének kérdésére is. Azon kellene igyekezni, hogy a zsidó ifjúság lehetőleg az állami iskolákban részesüljön oktatásban. A zsidó felekezeti iskolákat a legszigorúbb ellenőrzés alatt kell tartani, s amely iskola a törvény követelményeinek a legteljesebb mértékben meg nem felel, azt be kell csukni. Ezek után még a hegyvidéki miniszteri kirendeltség tevékenységének köréről akarnék néhány szót szólani. Úgy voltam már régen meggyőződve, hogy a kirendeltségnek tulajdonképpen az lenne a hivatása, hogy a rutén megyék társadalmi erőit mozgásba hozza és szociális tevékenységre buzdítsa. Rendkívül nehéz társadalmi probléma megoldásáról van itt szó, eredményt nézetem szerint csak úgy érhetünk el, ha az elvégzendő nagy munkára a rutén megyék vezető társadalmi osztályai fognak vállalkozni. A mezőgazdasági egyesületekbe, ipari testületekbe és minden néven nevezendő, a társadalmi , jólétet és a közművelődést, szolgáló egyletekbe új életet , kellene önteni, friss száll©metóbeykm.................. ... A szunnyadozó erők fölébresztésére, tettre serkentésére van szükség. Az államnak az lenne a kötelessége, hogy nagymérvű anyagi segítségben és erkölcsi támogatásban részesítsen a nagy tömegek gazdasági jólétét és kulturális haladását szolgáló minden társadalmi törekvést. A kirendeltségnek az volna a hivatása, hogy a társadalmi szervezetekkel együttműködjék, azok közt az állami segélyösszegeket igazságosan és célszerűen kiossza és azok hovafordítását ellenőrizze. Ha a miniszteri kirendeltség a társadalmi szervezetekkel harmonikus működésben egyesül, akkor, de csakis akkor lehet majd tartós eredményekről beszélni. Röviden összegezve: a kirendeltségnek csak mozgásba kell hozni a társadalmi erőket, de magát a munkát a társadalmi szervezeteknek kell elvégezniük. Befejezésül még egy dologra akarok reflektálni. A néppárti urak fényes bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy a rutén megyék állapotainak bírálatában erősek. Hát én utalok arra a sokszor tapasztalt igazságra, hogy akik erősek tudnak lenni a bírálatban, nagyon gyakran gyengék az alkotásban. A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy ha a néppárti urak vennék kezükbe a rutén állapotok javítását, úgy igen hamar beadnák a derekukat. Ha igazán alaposan tájékozódnának ar ottani helyzetről, akkor csakhamar belátják, hogy hosszú évek kitartó, következetes és körültekintő szociális munkájára van ott szükség a legszerényebb eredmény elérésére is. VILÁG 1911. február X. 3 Ugrón Gábor kerület®. Szilágy Somlyóról jelentik. Tegnap huszonhárom választó értekezletet, tartott, amelyen Barabás Bélát jelölték az Ugrón Gábor halálával megüresedett mandátumra. Barabással szemben dr. Keller Samu szilágysomlyói ügyvéd lép föl Justh-párti programmal.