Világ, 1911. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-01 / 51. szám

4. 1911. március 1. VILÁG régens princípiumtól, hogy Magyarországnak min­dig a kvóta arányában kell részesülnie, nem tér­hetek el. (Helyeslés.) mert kötelességet mulaszta­nék a saját resszortom szempontjából és egyenes ellentétbe jutnék azon határozatokkal és megálla­podásokkal, amelyekre Chorin Ferenc 1. barátom is utalt és amelyekre nekem is volt szerencsém hivatkozni. (Élénk helyeslés.) Ha ragaszkodnék hozzá, hogy mindig csak azok a munkák rendel­tessenek meg, akkor éppen a főprincipium ellen vétenék. Szószerinti értelmében tehát a megálla­podást nem lehet venni, de az a lényeges, hogy Ma­gyarország a kvótaszerű arányban részesedjék. Ennek a körvonalai vannak lefektetve a január 31-iki jegyzőkönyvben, ehhez ragaszkod­nunk is kell és remélem, hogy, utódom is ra­gaszkodni fog ahhoz, de azért az idők folyamán a megrendelések tényleges számbavételével bizonyos eltolódások mindenesetre lesznek. Ezen eltolódá­sokra nézve is az én teljes meggyőződésem szerint mindazok a kérdések, amelyek ebből fölmerülhet­nek, csak köztem és a haditengerészet vezetője között intézhető el. (Élénk helyeslés.), harmadik faktornak abba beleszólása nincsen. Ennélfogva én azt hiszem, hogy gróf Batthyány Tivadar t. bizottsági tagtársunk határozati javaslata fölösleges. Ezért ajánlom a t. országos bizottságnak, hogy azt mellőzze is, mert az imént általam kifejtetteknél fogva még félreértésekre adhatna okot a hozandó határozat, amennyiben a január 31-iki megállapodást abszolúte fixírozni akarja, pedig az általam kifejtettek alapján, azt hiszem, hogy minden apró részletében nem lehetséges. És itt újra és újra visszatérek ahhoz, hogy annak a megállapodásnak a célja az volt, hogy Magyarországnak a tengerészeti megrendeléseknél teljes kvótaszerű részesedést kell biztosítani. Ez abban a jegyzőkönyvben ki van mondva, ehhez a princípiumhoz én ragaszkodom, nem is térhetek el attól, nem­csak saját resszértbeli kötelességemnél fogva, hanem azon számos határozati javaslatnál fogva sem,-,amelyet a­ delegáció méltóztatott,elfogadni, és azon álláspontnál fogva, amelyet ebben a kérdésben én is mindig elfoglaltam. Enn­őlfogva. .azt­ hiszem, hogy amennyiben is én itt nyilvánosan kijelentem ezt és nincsen okom abban kételkedni, hogy az utódom is hasonló meggyőződésen lesz, ennek az országos határozatnak meghozatala nem szükséges. Azt volnék tehát bátor javasolni, minthogy attól félek, hogy ilyen határozat félreértésekre is alkal­mat adna, méltóztassék ezt a határozati javaslatot mellőzni. (Élénk helyeslés.) (Mindent megszavaznak) Sághy Gyula csatlakozik gróf Batthyány Ti­vadar határozati javaslatához. Az osztrák delegá­ció túlkapásával szemben egyértelműséggel és erővel­ kell síkraszállni. Bakonyi Samu ugyanezt hangoztatta. Gróf Batthyány Tivadar, tekintettel a mi­niszter nyilatkozatára, visszavonta határozati ja­vaslatát.­­Luc­iek Károly kapitány köszönetet mondott azokért az elismerő szavakért, melyekkel a vita szónokai a haditengerészet vezetőségét illették. A 312 milliós hitelre vonatkozó előterjesztést ezután általánosságban elfogadták. Az előterjesztés részletekben történt elfoga­dása után . Rosenberg Gyula előadó indítványára a delegáció a haditengerészet vezetősége iránt bizal­mának adott kifejezést. Az ülés két órakor végződött, létrejött. De szükségesnek véli határozati javas­latában fölemlíteni, hogy ezek a tárgyalások a de­legáció tudta és hozzájárulása nélkül történtek és meghagyják a tengerészetügyi vezetőségnek, hogy a jövő­­delegációnak egy részletes kimutatást ad­janak, amelyben a kiadott tételek taxatíve fel le­gyenek sorolva. Előadó reméli, hogy a javaslatot az indokolással együtt a delegáció el fogja fogadni. Határozati javaslata a következő: «A delegáció felhívja a közös kormányt, hogy a hadsereg-szállítások tekintetében szigo­rúan a fennálló megállapodásokhoz tartsa ma­gát és aszerint járjon el. A delegáció kijelenti, hogy a közös kor­mánynak semmiféle olyan megegyezést, amely ezekkel a «megállapodásokkal» ellenkezik, nem fog elismerni és a leghatározottabban tiltako­zik minden olyan konzekvencia ellen, amely az osztrák delegáció tudta és beleegyezése nélkül tett megállapodásból vagy ígéretekből a hadügyi szállításokra következhetnék. A delegáció felszólítja a közös kormányt, hogy a legközelebbi delegációnak pontos, számszerű és részletes kimutatást terjeszszen elő a hadügyi szállításokról és azok­nak a két állam közötti elosztásáról és a dele­gációt abba a helyzetbe hozza, hogy ennek az elosztásnak egyes tételeit tárgyalhassa és ellen­őrizhesse.» Steiner delegátus beszédjében pártjának álláspontját fejtegeti. Kijelenti, hogy ő már ide­jében érdeklődött az osztrák kereskedelmi kama­ránál a tengerészeti szállítások iránt, valamint az osztrák kereskedelmi miniszternél is, de részletes adatokat nem tudott megszerezni, ő is látja, hogy változtatni a megállapodáson már nem lehet, de más­korra nagyobb elővigyázat­ot és több nyilvánossá­got kíván. Elfogadja az előadó javaslatát. Erre a hadügyi bizottság előter­jesztését egyhangúlag elfogadták. A legközelebbi ülés holnap délelőtt 1l 10 óra­kor lesz. Napirend: 1. tengerészeti ügyek, esetileg 2. hadügyi rendes kiadások. . Az ülés vége délután, 4 órakor. Az osztrák pártok tanácskozása Ma délelőtt a pártok vezetői a tengerészeti szállítások ügyében értekezletet tartottak.- -,Dr. B.a­er a r­eut­h­e­r, elnök lakásán báró Biener.th m­inist^Elnnökje^D Exner, az­­ipari szállítások előadója, dr. Schlegel, a tengerészeti előadó, Fink és Steiner delegátusok vettek részt. Hire jár, hogy a keresztényszocialisták követelik, hogy a gróf Montecuccoli egy nyilatkozatot tegyen, melyben sajnálatát fejezte ki, hogy a szál­lítások ügyében a magyar kormánynyal megálla­podásra jutott. Ezzel szemben azt mondják, hogy gróf Montecuccoli nem hajlandó ezt a nyi­latkozatot megtenni. A további megbeszélések a tárgyalások sor­rendjére vonatkoztak. Fölvetődött az a terv, hogy a tengerészeti tárgyalásokat halásszák későbbre és előbb a hadügyi előterjesztést tárgyalják. Ennek az előterjesztésnek az elfogadása azonban valószí­nűtlen. Ma, esetleg holnap azonban ebben az ügyben is végleges döntés fog történni. Azoknak a beszédeknek, amelyek az ipari részesedés kérdé­sében a magyar delegációban elhangzottak, az osztrák delegációban nem tulajdonítanak fontossá­got, mert az a fölfogásuk, hogy a magyar dele­gáció hozhat bármilyen határozatot, de az osztrák delegáció viszont nem tűrheti azt, hogy a háta­­mögött egyoldalú megegyezéseket kössenek, ame­lyek egy már ratifikált megállapodásnak ellent­mondanak. A keresztényszocialistáknak nem is a szállítások ügye a fontos, hanem azok a politikai célok, amelyek Montecuccoli és Schönaich megbuktatására irányulnak: négy centimé­ter­es ágyukat har­minc és fél centiméter kaliberüs ágyukkal fogják pótolni. Ez az átala­kítás azt jelenti, hogy háromszor négy har­minc és fél centiméteres kaliberű ágyú beszer­zésére, a hozzávaló munícióra és háromszor négy új páncélos­ toronyra van szükség. E csa­tahajók főfelszerelése lesz a harminc és fél centiméter kaliberű ágyú, amelyeket a pilseni Skoda-cég gyárt. Ugyanilyeneket fognak föl­szerelni az új Dreadnoughtokra is. A főhercegi osztály három csatahajójának e modernizálása­ jelentékeny költségeket fog fölemészteni, mert egy harminc és fél centiméteres ágyúcső négy­­százezer koronába kerül, tehát tizenkét ágyúnál a költség már 4,8 millió k­o­r­o­n­a. Egy-egy lövés muníciója ilyen ágyuk­nál 3500 koronába kerül és mivel minden egyes ágyú fölszereléséhez kétszáz lövedéket kell szá­mítani, egy ágyú muníciója kerek 700,000 ko­rona költséget jelent, tizenkét ágyúnál pedig 8.4 millió koronát. Ehhez kell számítani az új toronyfölszereléseket s igy jön ki az összeg, hogy a három csatahajó átépítése és fölszerelése legalább tizenhat­­millió koronát fog igényelni. A fő­herceg-osztály hajói közül először az Erzher­zog Kari csatahajón végzik el az átalakítási munkálatokat. A szállítás nem ütközik nehéz­ségekbe, mert a Skoda-gyár ugyanilyen kali­berű ágyukat már munkába vett a Dread­­noughtok számába s haladéktalanul képes azo­kat szállítani. * Az osztrákok határozata Az osztrák delegáció mai ülésén a bosnyák budget letárgyalása után a magyar iparnak a szállí­tásokban való részesedésével foglalkozott. Dr. Exner, a hadügyi albizottság előadója a tengerészeti beruházásokról szól. Megemlíti, hogy semmi néven nevezendő ellenszenv nem vezeti az osztrák delegációt a magyarok törekvése ellen. Gaz­dasági megerősödésüket csak szimpatikusan fogad­ják. Ebből kifolyólag áll az is, hogy, a tengeré­szeti beruházások céljaira, szükséges 312 millió ko­ronából Magyarországra eső 113 millió korona ér­tékű megrendelések ellen nem tesznek semmit, mert köti a t­e­n­g­e­r­é­s­z­e­t­ü­g­y­i vezetőség kezét az a megállapodás, a­mely a két kormány között ez ügy­ben Megkezdődik a flotta-átalakítás B é­s­s b­e­­ jelenti tudósítónk. A «Grazer Tagespost» közli, hogy az osztrák-magyar flotta 10,600 tonnás csatahajóit, az úgynevezett fő­herceg-osztályt legközelebb át fogják alakí­tani s új nehéz ágyukkal szerelik föl az eddi­giek helyett. A főherceg-osztály három csata­hajóból áll, ezek: Károly főherceg, Frigyes fő­herceg és a Ferdinand Max, amelyek 1902— 1905, illetőleg 1902—1907. és 1904—1907. években épültek s kerek összegben 80 millió koronába kerültek. Ezeken a csatahajókon van négy huszonnégy centiméteres és tizenkét tizen­­kilenc­ centiméteres ágyú. Ez a felszerelés ma már semmi tekintetben sem felel meg a mo­dern követelményeknek, hogy tehát a főher­ceg-osztály csatahajóit még hosszabb évekre alkalmasakká tegyék a szolgálatra, a hu­sz­o­n­ A bosnyák budget — Az osztrák delegáció ülése — Budapest, február 26. A bosnyák költségvetést ma letárgyalta az osztrák delegáció és a hitelt általánosságá­ban megszavazták. Érdekes momentuma volt a mai vitának, hogy Chiari és Gessmann, delegátusok azért támadták B­u­r­­­á­n­t, mert Magyarországot kedvezésekben részesíti és a magyar kereskedelmi érdekek túlnyomólag ér­vényesülnek Boszniában.. A közös pénzügymi­niszter jobb és őszintébb választ nem is ta­lálhatott volna erre, mint azt, hogy a ma­gyar delegációban éppen az ellenkező állítá­sok alapján támadták őt. A közös pénzügy­­miniszter a trialisztikus áramlatot is érin­tette, de itt viszont az ellenkezőjét mon­dotta, mint amit a magyar delegációban je­lentett ki, ahol a trializmus ellen nyilatkozott,­­míg most a «semleges tartózkodás» diploma­tikus és tág kifejezését használta. A bosnyák hitel letárgyalása után a hadügyi albizottság előadója, Exner referált a magyar delegáció­nak az ipari szállítások dolgában elfoglalt ál­láspontjára, amelyről lapunk más helyén adunk tudósítást. Az Illésről a következő részletes tudósítá­sunk szól: Az osztrák delegáció ma délelőtt folytatta a bosnyák hitel tárgyalását. Jelen voltak a közös kormány tagjain kívül báró B­i­e­n­e­r­t­h miniszter­elnök, M­o­n­te­c­u­c­c­o­­­i tengerészeti parancsnok. Báró­­Chiari reflektál Tresic delegátus állí­tására, hogy a bosnyák kérdés a trializmus útján oldható meg. Kifejti, hogy e kérdés megoldása csakis a dualisztikus monarchia alakjának alapján oldható meg. Ausztria iparkodjék gazdaságilag kö­zelebb hozni magához Boszniát. E r a m­a­r­z polemizál Schwarzenberg, Treskc és más delegátusokkal, akik, szerinte, beszédét fél­reértették. A csehek mindig a dualizmus ellen harcoltak. Marok hl a dalmát vasúttal foglalkozik és ál Lika-vonal építése mellett foglal állást. Soukoup egy felemlített esettel kapcsolatban kéri a bosnyák kormányt, hogy a levéltitok szent­ségét minden körülmények közt óvják meg Bosz­niában. Gessmann kifejti, hogy Bosznia közjogi helyzetének kialakulására mérvadó csak az okku­­páció, az annexió és a Boszniára vonatkozó osz­trák és magyar törvények lehetnek. Gúnyolódik Magyarországnak Bosznia iránt támasztott elavult jogain, a magyar politikusok közjogi elméletein. Ezek szerint Bulgáriát is vissza kellene hódítani, mert az is­ valamikor Magyarországhoz tartozott. Erre a magyar jogi felfogásra nincs analógia sehol. Támadja B­u­r­­­á­n minisztert, aki, mint az­ agrárbank engedélyezése mutatta, fittyet hány Ausztria és a bosnyákok kívánságainak és a ma­gyarok javát mondittatja elő. Szercia

Next