Világ, 1911. április (2. évfolyam, 77-102. szám)
1911-04-01 / 77. szám
Szombat igazabb az úgynevezett szamárlétrával való példálózás. Argumentum gyanánt pedig ezt megtámogatta azzal, hogy a megyei tisztviselők buzgóságát fölötte ártalmasan befolyásolja majd az automatikus előléptetés biztonsága, holott ha választás útján jutnak előbbre, a tevékenységükben serényebbek lesznek ésérdemeikre féltékenyebbek. Az érdem elismerését a választás sokkal jobban biztosítja és a nemes versengést is inkább ébren tartja, mint az automatikus előléptetés biztonsága és a szamárlétra nyugalmassága. Úgy véljük, hogy Tisza István, amikor ezt az érvét felhozta és palástolta vele az igazi okokat, amelyek az ő szemében és osztályosainak szemében az automatikus előléptetést ellenszenvessé teszi, voltaképpen igen súlyos sértést követett el a vármegyei tisztviselők összesége ellen, sőt mindazon állami tisztviselők ellen, akiknek hivatali karrierje igenis, ami bizonyos szamárlétra grádusain jut előre. Mert — és ismételjük — nem mintha a vármegyék tisztviselő karától valami nagyon el lennénk ragadtatva, senkinek sincs, vagy legalább is nem lehet joga azt mondani, hogy az automatikus előléptetés a jobb fizetési osztályba, föltétlenül elaltatná az adminisztratív tisztviselők lelkiismeretét és tettvágyát. Ha ez így volna, akkor az illúzióktól ment Tisza István ma egyben súlyos kritikát mondott volna valamennyi állami alkalmazottról, mert szavaiban impliciten benne van az, hogy akinek pedig az automatikus előléptetése biztos, az már hivatalból is tunya, a kötelességeivel nem törődő és lelkiismeretlen. Mindenekelőtt: az automatikus előléptetés nem zárja ki az érdem teljes érvényesülését, nem zárja ki a tehetségnek gyorsabb mértékben való előrejutását, hanem legfeljebb megakadályozza azt, hogy személyi rokonszenvek, családi összeköttetések, s egyéb ilyen előnyök hiányában ez vagy amaz a köztisztviselő örökkön hátrányos helyzetben maradjon, míg más előbbre jut, mert kitűnően szolgálja azt a klikket, amelynek a választásnál fő és döntő szerepe jut. Aza státusrendezés, amelyet a vármegyei tisztviselők dolgoztak ki, s amely az egyik fizetési osztályból a másikba való automatikus előrelépés elve mellett foglal állást, mintegy valami távoli derengését mutatja annak, amit majd a megyék államosítása hoz meg egykoron : anyagiakban függetleníti a megyei tisztviselőt attól a klikktől, amelynek ma a szolgája és amelynek szolgája marad mindaddig, amíg egy választóközösség kénye-kedvétől függ a vármegyei tisztviselő karrierje és előrehaladása. Tisza azonban és akiknek ő a parlamenti szószólója, mind egyformán fáznak éppen ettől, mert az ő önző osztályuralmuknak és kicsinyes oligarchiájuknak végét jelentené ez a vármegyékben. A vármegyei tisztviselő, aki független a megye kiskirályaitól : ideálja ez azoknak, akik a megyék államosítását kívánják és mumusa azoknak, akik az alkotmány bástyájának tartják azt a rozoga valamit, ami mögött az ő önzésük buvik meg. Tiszának volt oka kikelni a státuszpendezés ilyen módja ellen, amely a vármegyei tisztviselők oly kívánatos emancipálódását érlelné meg. Budapest, március 31. A miniszterelnök bécsi útja. Bécsből jelentik, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök bécsi utazása főleg a bankjavaslattal van kapcsolatban. Az a kérdés merült föl ugyanis, hogy a bankjavaslat elintézése még az új osztrák képviselőház nyári ülésszakában sorra kerülhet-e. Ez esetben a bankegyezményt még egyszer rövid időre meghosszabbítják. Ha azonban a két miniszterelnök tanácskozása azt eredményezné, hogy a bankjavaslat a rövid nyári ülésszak folyamán nem kerülhetne az osztrák parlament elé, úgy a bankjavaslatot, miként ez 1899-ben is történt, Ausztriában a 14. szakaszszal fogják törvényerőre emelni. Ha ez az eset következik be, úgy a bankjavaslatot az osztrák parlament csak az őszi ülésszakában, esetleg a tél folyamán fogja tárgyalni. — Mint félhivatalosan jelentik, gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök szombaton délután, negyed hat órakor utazik Bécsbe. A miniszterelnök vasárnan, kihallga A belügyi tárca — A képviselőház ülése — Budapest, március 31. «Minden jegy elfogyott!» Ezt hirdette ma a háznagy táblácskája azoknak a naiv vidékieknek, akik Pestre való kirándulásuk alkalmával nem találnak jobb szórakozást, mint a képviselőházat. Télen még volt valamilyen értelme ennek, mert a Ház fűtőkészülékei igazán jól működnek és egy átmulatott éjszaka fáradalmait ott ki lehetett aludni Minden megzavarás nélkül. De most, tavaszszal, a képviselőház lépcsőit megmászni botor dolog, amikor a dunaparti korzó integet az ember felé. A folyosókon Ugrón Zoltán mulatságos históriáját mesélhették, a teremben pedig Hammersberg László gesztikulált. Irtózatosan gesztikulált. Azonfölül beszélt is, leginkább a vármegyei tisztviselők helyzetéről s közben letette a Kossuth-párti esküt: — Tiltakozom az önkormányzat elkobzása ellen, — mondotta — mert ez közszabadsárgunknak egyetlen biztosítéka. Azután még sok mindet mondott, többek között azt, hogy a főispánok politikai ágensek, (ő tudhatja, mert főjegyző volt a vármegyénél.) De a legpikánsabb az volt, amikor a választójogot emlegette: — A választójoggal bővebben nem foglalkozom, mert a pártom, mint ilyen, sem foglalkozott ezzel! A Justh-pártiak mozgolódtak az önvallomás miatt, gróf Batthyány Pál hohót kiáltott, de közben már villogott Szterényi József szakálla és ő is a vármegyei tisztviselők és a városok rossz anyagi helyzetét ismertette. — Csak Temesvár pótadója csökkent, — mondotta Szterényi, amire Barabás Béla odakiáltott: — Mert Návay a képviselője! Még egy hosszú beszéden kellett túlesni, a Horváth Mihályén, aki a közegészségügy bajait sorolta föl. Agglegény-adót is követelt; könnyű neki, aki virilista. Azután gróf Tisza Istvánra került sor, ő is a státusrendezést sürgette és törvénytervezetet olvasott föl erről. Követelte a rendőrség államosítását, a határrendőrség reformját, azután Szmrecsányi Györgygyel és Rakovszky Istvánnal szemben a maga nacionalista nézeteit fejtegette. Az ülés kezdete Vili órakor, Berzeviczy Albert elnök az ülést megnyitja. A tegnapi ülés jegyzőkönyvét ellenvetés nélkül hitelesítik. Az elnöki előterjesztések után , napirend előtt Viv Antal fiumei képviselő személyes kérdésben felszólalva, gróf Batthyány Tivadar tegnani beszédére megjegyzi, hogy őt az olaszok és teaérvarak küldték be a képviselőházba. Következik a belügyi tárca költségvetési tárgyalása. Hammersberg László szólalt fel elsőnek. Reflektál az előadó ama kijelentésére, hogy egészséges közállapotokat csak a közigazgatás végleges reformja teremthet. Eleve tiltakozik az önkormányzat elkobzása ellen, mert ez a közszabadságnak olyan, jóformán egyetlen biztosítéka, amelynek semmi néven nevezendő ellenértékét elképzelni nem tudja. A törvényhatósági tisztviselők státusrendezését sürgeti és szükségesnek mondja annak lehetővé tételét, hogy ezeknek a tisztviselőknek legalább egy része az V. fizetési fokozatba bejuthasson. A főispán mai hatáskörében valóságos politikai ágens, akire semmiféle szükség nincs. A főispán gyakran visszaél hatalmával a fegyelmi jog alkalmazása terén, aminek a közigazgatás nagy kárát vallja. Az anyagi fegyelmi törvényt mielőbb reformálni kell, úgy hogy a fegyelmi hatalmat a független bíróság kezébe tegyük le. Ez a jó közigazgatás elemi követelménye. A városok fokozott támogatását helyesli, de nem szabad megfeledkezni a községekről sem, amelyek még roszszabb helyzetben vannak. De ezzel a bajjal nem törődik senki. A választójoggal bővebben nem akar foglalkozni, mert ezzel pártja, a Kossuth-párt sem foglalkozott. Gróf Batthyány Pál: Holói Hammersberg László egyszerűen konstatálja, hogy pártja ebben a kérdésben nem döntött. Kívánatosnak tartja, hogy a kormány végre álljon elő azokkal az alapelvekkel, amelyek alapján a választói reformot megalkotni kívánja, hogy a közvélemény ebben a kérdésben kialakulhasson és megszűnjék az az izgalom, amelyet ez más kérdés országszerte kelt. Nem látja a kormány céltudatos közigazgatási programmját, sőt erősen gyanakszik, hogy a nemzeti közszabadság e garanciáját is visszafejleszteni hajlandó, nem fogadja el a költségvetést. (Helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Esteráryi József volt a következő fölszólaló. Fölolvassa Komárom város tisztviselőinek fölhívását, amelyben fölszólítják a többi városok tisztviselőit, hogy kényszerítsék képviselőiket fizetésük rendezésére. Ez inzultus a képviselőház tagjaival szemben, amelyet vissza kell utasítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: ígérték a választáson! "Szterényi "József elismeri, hogy a városi tisztviselők helyzete nagyon mostoha, a városok anyagi helyzeteit tehát javítani kell, hogy tisztviselőik sorsán javíthassanak. A városok háztartása ijesztően hanyatlik. Kéri a kormányt, hogy a városok anyagi helyzetének javítását célzó javaslatai minél előbb terjessze a Ház elé. A városok pótadója rohamosan emelkedik. Egyedül Temesvár pótadója csökkent. Barabás Béla: Mert Návay a képviselője! (Nagy derültség.) Szterényi József: A vármegyei tisztviselők fizetésrendezését kívánja, mert a megélhetési viszonyok rosszabbodtak. Szólt még az erdélyi szászokról, akik föntartás nélkül csatlakoztak a magyarsághoz. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés.) Elnök az ülést tíz percre felfüggeszti. Szünet után Elnök az ülést újból megnyitja. Horváth Mihály a közegészségügy kérdését teszi szóvá. A közegészségügyre összesen 4 millió 500.000 korona esik. A közegészségügy látszólag tehát jól van dotálva, de nem így van, ha közelebbről nézzük a dolgot, mert az előirányzott összegből csak igen kis rész jut preventív intézkedésekre. A közegészségügyre nagy gondot kell fordítanunk, mert állapotunk e téren nem kielégítő. Nagy baj az orvoshiány, rosszul áll nálunk a betegápolás. Kevés a kórházunk, ezért a járványos betegség ellen nehezen tudunk védekezni. Igen sok községünk van orvos nélkül. Ennek pedig főképp az az oka, mert a községi orvosnak jövője nincs biztosítva. Az 1908:XXX. törvénycikk, amely a községi és körorvosok nyugdíjügyét rendezi, ma sincs végrehajtva. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a kormány nyújtsa be a községi és körorvosok nyugdíjtervezetét, úgy hogy a megfelelő öszszeget az 1912-ik évi költségvetésbe föl lehessen venni. (Helyeslés a baloldalon.) A közegészségügy államosítását szívesen látná. A gyermekvédelmi alap javára be kell hozni az agglegényadót, mint ahogy a németek behozták. Nem fogadja el a költségvetést. Kéri határozati javaslatának elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Gróf Tisza István: A vármegyei tisztviselők anyagi helyzetének kérdésével foglalkozik. Az 1904-iki rendezés nagyjában megfelelt az igazság követelményeinek, azóta azonban lényegesen változott a helyzet az állami tisztviselők fizetésének javítása következtében. A vármegyei tisztviselők jogosult kívánságát honorálni kell. Egyben kiemeli, a, tisztviselők méltóságos & temmatos magatar- _________VILÁG_________ 1911. április 1.3 tájon jelenik meg a királynál s valószínűen báró Bienerth osztrák miniszterelnökkel is fog tanácskozni. A miniszterelnök bécsi tartózkodását egy napra tervezi. Gróf Khuen- Héderváry vasárnap délután öt órakor szándékozik Budapestre visszautazni. A vármegyék botránykrónikájából, Déváról jelentik: A belügyminisztérium részéről kiküldött vizsgálóbizottság folytatja a községek adminisztrációjának vizsgálatát és ennek során Rosu János tordosi jegyző ellen elrendelte a fegyelmi vizsgálatot, továbbá Here a Prekup kudskri és Farkas Árpád benvenci körjegyzőket súlyos beszámítás alá eső szabálytalanságok és rendetlenségek miatt állásuktól felfüggesztette és ellenük a fegyelmi vizsgálatot elrendelte. A vizsgálat előreláthatólag még pár hónapot fog igénybe venni.