Világ, 1911. április (2. évfolyam, 77-102. szám)

1911-04-01 / 77. szám

Szombat igazabb az úgynevezett szamárlétrával való példálózás. Argumentum gyanánt pedig ezt megtámogatta azzal, hogy a megyei tisztvi­selők buzgóságát fölötte ártalmasan befolyá­solja majd az automatikus előléptetés bizton­sága, holott ha választás útján jutnak előbbre, a tevékenységükben serényebbek lesznek és­­érdemeikre féltékenyebbek. Az érdem elisme­rését a választás sokkal jobban bizto­sítja és a nemes versengést is inkább ébren tartja, mint az automatikus előléptetés biz­tonsága és a szamárlétra nyugalmassága. Úgy véljük, hogy Tisza István, amikor ezt az érvét felhozta és palástolta vele az igazi okokat, amelyek az ő szemében és osztályo­sainak szemében az automatikus előléptetést ellenszenvessé teszi, voltaképpen igen súlyos sértést követett el a vármegyei tisztviselők összesége ellen, sőt mindazon állami tisztvi­selők ellen, akiknek hivatali karrierje igenis, ami bizonyos szamárlétra grádusain jut előre. Mert —­ és ismételjük — nem mintha a vár­megyék tisztviselő­ karától valami nagyon el lennénk ragadtatva, senkinek sincs, vagy leg­alább is nem lehet joga azt mondani, hogy az automatikus előléptetés a jobb fizetési osz­tályba, föltétlenül elaltatná az adminisztra­tív tisztviselők lelkiismeretét és tettvágyát. Ha ez így volna, akkor az illúzióktól ment Tisza István ma egyben súlyos kritikát mon­dott volna valamennyi állami alkalmazottról, mert szavaiban impliciten benne van az, hogy akinek pedig az automatikus előléptetése biz­tos, az már hivatalból is tunya, a kötelessé­geivel nem törődő és lelkiismeretlen. Mindenekelőtt: az automatikus előlépte­tés nem zárja ki az érdem teljes érvényesü­lését, nem zárja ki a tehetségnek gyorsabb mértékben való előrejutását, hanem legfeljebb megakadályozza azt, hogy személyi rokonszen­­vek, családi összeköttetések, s egyéb ilyen előnyök hiányában ez vagy amaz a köz­­tisztviselő örökkön hátrányos helyzetben mar­­adjon, míg más előbbre jut, mert kitűnően szolgálja azt a klikket, amelynek a válasz­tásnál fő és döntő szerepe jut. Az­­a státusrendezés, amelyet a várme­gyei tisztviselők dolgoztak ki, s amely az egyik fizetési osztályból a másikba való automatikus előrelépés elve mellett foglal állást, mintegy valami távoli derengését mutatja annak, amit majd a megyék államosítása hoz meg egy­koron : anyagiakban függetleníti a megyei tisztviselőt attól a klikktől, amelynek ma a szolgája és amelynek szolgája marad mind­addig, amíg egy választó­közösség kénye-ked­­vétől függ a vármegyei tisztviselő karrierje és előrehaladása. Tisza azonban és akiknek ő a parlamenti szószólója, mind egyformán fáznak éppen ettől, mert az ő önző osztály­uralmuknak és kicsinyes oligarchiájuknak vé­gét jelentené ez a vármegyékben. A várme­gyei tisztviselő, aki független a megye kis­királyaitól : ideálja ez azoknak, akik a me­gyék államosítását kívánják és mumusa azok­nak, akik az alkotmány bástyájának tartják azt a rozoga valamit, ami mögött az ő önzé­sük buvik meg. Tiszának volt oka kikelni a státuszpendezés ilyen módja ellen, amely a vár­megyei tisztviselők oly kívánatos emancipáló­­dását érlelné meg. Budapest, március 31. A m­iniszterelnök bécsi útja. Bécs­­ből jelentik, hogy gróf Khuen-Héder­­váry Károly miniszterelnök bécsi utazása fő­leg a bankjavaslattal van kapcsolatban. Az a kérdés merült föl ugyanis, hogy a bank­­javaslat elintézése még az új osztrák kép­viselőház nyári ülésszakában sorra kerülhet-e. Ez esetben a bankegyezményt még egyszer rövid időre meghosszabbítják. Ha azonban a két miniszterelnök tanácskozása azt eredmé­nyezné, hogy a bankjavaslat a rövid nyári ülésszak folyamán nem kerülhetne az osztrák parlament elé, úgy a bankjavaslatot, miként ez 1899-ben is történt, Ausztriában a 14. szakaszszal fogják törvényerőre emelni. Ha ez az eset következik be, úgy a bank­javaslatot az osztrák parlament csak az őszi ülésszakában, esetleg a tél folyamán fogja tárgyalni. — Mint félhivatalosan jelentik, gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök szombaton délután, negyed hat órakor utazik Bécsbe. A miniszterelnök vasárnan, kihallga­ A belügyi tárca — A képviselőház ülése — Budapest, március 31. «Minden jegy elfogyott!» Ezt hirdette ma a háznagy táblácskája azoknak a naiv vidé­kieknek, akik Pestre való kirándulásuk alkal­mával nem találnak jobb szórakozást, mint a képviselőházat. Télen még volt valamilyen ér­telme ennek, mert a Ház fűtőkészülékei iga­zán jól működnek és egy átmulatott éjszaka fáradalmait ott ki lehetett aludni Minden megzavarás nélkül. De most, tavaszszal, a kép­viselőház lépcsőit megmászni botor dolog, ami­kor a dunaparti korzó integet az ember felé. A folyosókon Ugrón Zoltán mulatságos históriáját mesélhették, a teremben pedig Hammersberg László gesztikulált. Irtóza­tosan gesztikulált. Azonfölül beszélt is, legin­kább a vármegyei tisztviselők helyzetéről s közben letette a Kossuth-párti esküt: — Tiltakozom az önkormányzat elkobzása ellen, — mondotta — mert­ ez közszabadsár­­gunknak egyetlen biztosítéka. Azután még sok mindet­ mondott, többek között azt, hogy a főispánok politikai ágensek, (ő tudhatja, mert főjegyző volt a vármegyé­nél.) De a legpikánsabb az volt, amikor a választójogot emlegette: — A választójoggal bővebben nem fog­lalkozom, mert a pártom, mint ilyen, sem foglalkozott ezzel! A Justh-pártiak mozgolódtak az önvallo­más miatt, gróf Batthyány Pál hohó­t kiál­tott, de közben már villogott Szterényi József szakálla és ő is a vármegyei tisztvi­selők és a városok rossz anyagi­ helyzetét ismertette. — Csak Temesvár pót­adója csökkent, — mondotta Szterényi, amire Barabás Béla odakiáltott: — Mert Návay a képviselője! Még egy hosszú beszéden kellett túlesni, a Horváth Mihályén, aki a közegészség­­ügy bajait sorolta föl. Agglegény-adót is kö­vetelt; könnyű neki, aki virilista. Azután gróf Ti­sza Istvánra került sor, ő is a státus­rendezést sürgette és törvénytervezetet ol­vasott föl erről. Követelte a rendőrség álla­mosítását, a határrendőrség reformját, az­után Szmrecsányi Györgygyel és Ra­ko­vszky Istvánnal szemben a maga nacio­nalista nézeteit fejtegette. Az ülés kezdete Vili órakor, Berzeviczy Albert elnök az ülést megnyitja. A tegnapi ülés jegyzőkönyvét ellenvetés nél­kül hitelesítik. Az elnöki előterjesztések után , napirend előtt Viv Antal fiumei képviselő személyes kérdés­ben felszólalva, gróf Batthyány Tivadar tegnani be­szédére megjegyzi, hogy őt az olaszok és teaérvarak küldték be a képviselőházba. Következik a belügyi tárca költségvetési tárgyalása. Hammersberg László szólalt fel elsőnek. Reflektál az előadó ama kijelentésére, hogy egész­séges közállapotokat csak a közigazgatás végleges reformja teremthet. Eleve tiltakozik az önkormány­zat elkobzása ellen, mert ez a közszabadságnak olyan, jóformán egyetlen biztosítéka, amelynek semmi néven nevezendő ellenértékét elképzelni nem tudja. A törvényhatósági tisztviselők státus­rende­zését sürgeti és szükségesnek mondja annak lehe­tővé tételét, hogy ezeknek a tisztviselőknek leg­alább egy része az V. fizetési fokozatba bejuthas­son. A főispán mai hatáskörében valóságos poli­tikai ágens, akire semmiféle szükség nincs. A főispán gyakran visszaél hatalmával a fegyelmi jog alkalmazása terén, aminek a közigazgatás nagy kárát vallja. Az anyagi fegyelmi törvényt mielőbb reformálni kell, úgy hogy a fegyelmi hatalmat a független bíróság kezébe tegyük le. Ez a jó közigazgatás elemi követelménye. A városok fo­kozott támogatását helyesli, de nem szabad meg­feledkezni a községekről sem, amelyek még rosz­­szabb helyzetben vannak. De ezzel a bajjal nem törődik senki. A választójoggal bővebben nem akar foglalkozni, mert ezzel pártja, a Kossuth-párt sem foglalkozott. Gróf Batthyány Pál: Holói Hammersberg László egyszerűen konsta­tálja, hogy pártja ebben a kérdésben nem dön­tött. Kívánatosnak tartja, hogy a kormány végre álljon elő azokkal az alapelvekkel, amelyek alap­ján a választói reformot megalkotni kívánja, hogy a közvélemény ebben a kérdésben kialakulhas­son és megszűnjék az az izgalom, amelyet ez más kérdés országszerte kelt. Nem látja a kormány cél­tudatos közigazgatási programmját, sőt erősen gya­nakszik, hogy a nemzeti közszabadság e ga­ranciáját is visszafejleszteni hajlandó, nem fo­gadja el a költségvetést. (Helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Esterár­yi József volt a következő fölszó­laló. Fölolvassa Komárom város tisztviselőinek föl­hívását, amelyben fölszólítják a többi városok­ tisztviselőit, hogy kényszerítsék képviselőiket fize­tésük rendezésére. Ez inzultus a­ képviselőház tag­jaival szemben, amelyet vissza kell utasítani. (He­lyeslés a jobboldalon.) Polónyi­ Géza: ígérték a választáson! "Szterényi "József elismeri,­ hogy a városi tisztviselők helyzete­ nagyon mostoha, a városok anyagi helyzeteit tehát javítani kell, hogy tisztvi­selőik sorsán javíthassanak. A városok háztartása ijesztően hanyatlik. Kéri a kormányt, hogy a vá­rosok anyagi helyzetének javítását célzó javaslatai minél előbb terjessze a Ház elé. A városok pót­­adója rohamosan emelkedik. Egyedül Temesvár pót­adója csökkent. Barabás Béla: Mert Návay a képviselője! (Nagy derültség.) Szterényi József: A vármegyei tisztviselők fizetésrendezését kívánja, mert a megélhetési viszo­nyok rosszabbodtak. Szólt még az erdélyi szászok­ról, akik föntartás nélkül csatlakoztak a magyar­sághoz. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés.) Elnök az ülést tíz percre felfüggeszti. Szünet után Elnök az ülést újból megnyitja. Horváth Mihály a közegészségügy kérdését teszi szóvá. A közegészségügyre összesen 4 millió 500.000 korona esik. A közegészségügy látszólag tehát jól van dotálva, de nem így van, ha kö­zelebbről nézzük a dolgot, mert az előirányzott összegből csak igen kis rész jut preventív intéz­kedésekre. A közegészségügyre nagy gondot kell fordítanunk, mert állapotunk e téren nem kielégítő. Nagy baj az orvoshiány, rosszul áll nálunk a be­tegápolás. Kevés a kórházunk, ezért a járványos betegség ellen nehezen tudunk védekezni. Igen sok községünk van orvos nélkül. Ennek pedig főképp az az oka, mert a községi orvosnak jövője nincs biztosítva. Az 1908:XXX. törvénycikk, amely a községi és körorvosok nyugdíjügyét rendezi, ma sincs végrehajtva. Határozati javaslatot nyújt be,­ hogy a kormány nyújtsa be a községi és körorvo­sok nyugdíjtervezetét, úgy hogy a megfelelő ösz­­szeget az 1912-ik évi költségvetésbe föl lehessen venni. (Helyeslés a baloldalon.) A közegészségügy államosítását szívesen látná. A gyermekvédelmi alap javára be kell hozni az agglegényadót, mint ahogy a németek behozták. Nem fogadja el a költségvetést. Kéri határozati javaslatának elfo­gadását. (Helyeslés a baloldalon.) Gróf Tisza István: A vármegyei tisztvise­lők anyagi helyzetének kérdésével foglalkozik. Az 1904-iki rendezés nagyjában megfelelt az igazság követelményeinek, azóta azonban lényegesen vál­tozott a helyzet az állami tisztviselők fizetésének­ javítása következtében. A vármegyei tisztviselők jo­gosult kívánságát honorálni kell. Egyben kiemeli, a, tisztviselők m­éltóságos & temm­atos m­agatar- _________VILÁG_________ 1911. április 1.­3 tájon jelenik meg a királynál s valószínűen báró B­i­e­n­e­r­t­h osztrák miniszterelnökkel is fog tanácskozni. A miniszterelnök bécsi tar­tózkodását egy napra tervezi. Gróf Khuen- Héderváry vasárnap délután öt órakor szándékozik Budapestre visszautazni. A vármegyék botránykrónikájából, Déváról jelentik: A belügyminisztérium részé­ről kiküldött vizsgáló­bizottság folytatja a községek adminisztrációjának vizsgálatát és ennek során Rosu János tordosi jegyző ellen elrendelte a fe­­gyelmi vizsgálatot, továbbá H­e­r­­­e a Pre­­kup kudskri és Farkas Árpád benvenci körjegy­zőket súlyos beszámítás alá eső szabálytalanságok­ és rendetlenségek miatt állásuktól felfüggesz­tette és ellenük a fegyelmi vizsgálatot elren­delte. A vizsgálat előreláthatólag még pár hónapot fog igénybe venni.

Next