Világ, 1911. augusztus (2. évfolyam, 180-206. szám)

1911-08-01 / 180. szám

4 1911. augusztus T. VILÁG telhető. A véderőjavaslatnak aligha tesz jó szolgálatot Okolicsányi felszólalása. Egyébként ki beszél most a véderőjavas­latról ? Az ülésteremben senki, a folyosón leg­feljebb a Ház mindig ötletes humoristája, Förster Aurél, aki ma is elmondott egy bon mot-t arról, mennyire a mienk a mi had­seregünk. — Halálos ágyán tudja meg egy jámbor hívő, hogy a felesége megcsalta. Utolsó gyer­mekének már nem ő az apja. A haldokló ké­résére az asszony elmondja, hogy a könyvelő volt a bűntárs. Amikor azonban azt is el­mondja az asszony, hogy a könyvelő szerel­mét csak pénzen tudta megnyerni, olyan pén­zen, amit­­az ura zsebéből csent el, a haldokló férj valósággal boldog: — Hisz akkor minden rendben van. Az asszony az én feleségem, a pénz az én pén­zem, a könyvelő is az én könyvelőm, ki mond­ja, hogy a gyerek nem az én gyermekem ? A véderőjavaslat szerint is — fejezte be Förster — a katonák a mi gyerekeink, fi­zetni, eltartani mi fogjuk őket, adunk nekik drága Dreadnoughtokat is a mi pénzünkön, hogyne volna hát a mi hadseregünk ? ! Ennyi szó esett a véd­erő javaslatról a Ház­ban. Ezalatt pedig a «Neue Freie Presse» hírül adja, hogy megoldják a kilences­ bizottság program­ja értelmében a jelvény kérdést, egy má­sik bécsi forrás pedig azt adja hírül, hogy a kormány új javaslatokat dolgoz ki az al­tisztek továbbszolgálásának biztosítására. A javaslat úgy rendelkezik, hogy azok az altisz­tek, akik második szolgálati évükben kötele­zik magukat a hadseregben való maradásra, pénzbeli pótlékot fognak kapni és a fegyver­­gyakorlatok tekintetében is könnyebbségben, előnyökben lesz részük. " A hír ebben a formában nyilvánvalóan té­ves. Hiszen az új véderőtörvény egyszerűen kötelezi az altisztet arra, hogy harmadik esztendőt is szolgáljon. Az új­ javaslat tehát — melynek különben a kormány már ismétel­ten elébeharangozott — legfölebb újra ígéri a cukrot a keserű pirulához. Hogy azonban­­ez a cukor csakugyan meg fogja­ édesíteni a harmadik szolgálati év keserűségét, legalább is kétséges. A mai nap politikai eseménye egy nagy­váradi hír, amely szerint gróf Tisza Kálmán megint elmegy a kerületébe — Árpád is az ő kerületében van — beszámolni. Alighanem megint baj lesz ebből, mert Tisza már előre hirdetteti, hogy a kerület az obstrukció ellen fog tiltakozni. Mai híreink a következők­: A házszabály revízió beharangozói'a Sásdról jelentik': Mándy Sámuel, a hegyháti járás orsz. képviselője, vasárnap tartotta beszá­molóját, mintegy 800—1000 szavazópolgár előtt, Kaposszekcső­­községben. A képviselő beszélt a kormány működéséről, ismertette a földmivelésügyi miniszter programmját és a véderőjavaslatot. Az obstrukcióról szólva, többek között ezeket mondta: ,­­ — Az én szerény nézetem sz­erint az lelavult házszabályokat — amint a­zt a koalíció tette — a véderőjavaslatok beterjesztése előtt már re­vízió alá kellett volna venni. De a kor­mány tartózkodott ettől, mert bízott a kisebbség hazafiságában és bízott abban, hogy a nemzet múlt évi döntését kötelességszerű lojalitással az alkot­mányosságnak megfelelőiig respektálni fogja. Sze­rintem ebben csalatkozni nem fog a kormány és alig lesz más módja, mint hogy elővegye azt a ■nehéz és kényes kérdést és olyan házszabályokat létesítsen, hogy lehetetlenné tegye egy 20—30 tag­ból álló­ kisebbség anarchiáját. Már most bejelenti, hogy ha­­erre kerül a sor, ő a kormányt ilyen lépésében támogatni fogja. Megoldják a jelvénykérdést A «Neue Freie Presse» tegnapi száma jól in­formált budapesti forrásból az alábbi értesülést közli: " A kilences bizottság programmjának­ ezidősze­­rint már csak egyetlen fontos pontja van,­ mely még nincs megvalósítva. A programmnak leg­elté pontja te­mág a tetesd­iedémira vonatkozik és amely szó szerint a követ­kező: «A közös hadseregnek ma használatban levő jelvényei nem felelnek meg az ország tényleges helyzetének.­­Ezért a jelvénykérdés közjogunknak megfelelő módon oldandó meg.» Gróf Andrássy a maga beszédében különösen hangsúlyozta, hogy nézete szerint a jelvénykérdés okozza azokat a nehézségeket, melyek következté­ben gróf Khuen-Héderváry mellőzte a junktim po­litikáját. Erre vonatkozott aztán gróf Tisza Ist­ván válasza: «Mi a jelvénykérdést junktim nél­kül gyorsabban fogjuk megoldani, mint junktim segítségével.» S gróf Andrássy válaszára adott re­plikájában hozzátette, hogy azt a vádat, mely sze­rint bárki a munkapártban csonkán akarná meg­valósítani a kilences bizottság programmját, vissza kell utasítania, mert a munkapárt egész reputáció­ját a kilences Programm jelvénypontjának mielőbbi megvalósításához fűzi. Gróf Tisza István e nyilatkozatainak, melyek nagy benyomást tettek, rendkívül komoly a hátterük. Természetesen nem remélhető, hogy a jelvénykér­dés megoldása most, a technikai obstrukció za­varai közben bekövetkezzék. A kormány most nem is ér rá arra, hogy e kényes és éppen nem egy­szerű kérdéssel behatóbban foglalkozzék. A kér­dés rendezése a politikai helyzetet különben sem javítaná meg, mert a függetlenségi párt egyetlen frakciójának állásfoglalását sem befolyásolná s ta­lán még gróf Andrássyt sem bírná rá álláspontjá­nak megváltoztatására. E pillanatban tehát és eb­ben az összefüggésben nincs szó a jelvénykérdés megoldásáról. A megoldás­­azonban bekövetkezik, mert a mos­tani kormány felvette programmjába s be fog kö­vetkezni annál előbb, mennél előbb a képviselő­ház túlesik a véderőreform tárgyalásán. Ez nem hangulatkeltésre szánt szólásmód, mert a kor­mánypárt bevitatott köreiben nem titok, hogy nem a magyar kormány, hanem a másik­ mérvadó fak­tor hangsúlyozta, hogy a véderőreform erősen elő­térbe tolja annak szükségességét, hogy immár meg­oldassanak azok a kérdések is, melyek a kilences bizottság program­jának­­artalmából eddig még megoldatlanok. A holnapi ülés A képviselőház holnap, kedden, ülést tart, a­melynek ez a napirendje, név szerint való szava­zások Hammersberg László, Kobek Kornél, P­r­e­s­z­­­y Elemér és Tüdős János képviselők szabadságolási ügyében, azután a véderőjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Budapest, június 31. Választójogi gyűlés Horvátországban. Zágrábból jelentik: A szociáldemokraták tegnapi népgyűlése, amelyet az új katonai terhek ellen és az általános választójog érdekében hívtak össze,­­teljes nyugalomban folyt le. Határozati javaslatot nem hoztak, de kimondták, hogy üdvözlő táviratot intéznek az egyidejűleg Budapesten tartott nagy szocialista gyűléshez. A népgyűlés után tüntető körmenet volt, amely szintén nyugodtan folyt le. Az üdvözlő távirat kifejti, hogy Horvát- és Szla­­vónország munkássága sorakozik a katonai terhek ellen és az általános választójogért közösen har­colók táborához. Mitrovicában egy tegnapra hirdetett szocialista gyűlést betiltottak. A munká­sok azonban mégis összegyűltek és meg akarták tar­tani­ a népgyűlést. A rendőrök és csendőrök oszlatták­ szét őket és közben Turk­o­vics­ot, a zágrábi központi bizottság küldöttjét letartóztatták. Délután azonban kihallgatás után ismét szabadlábra helyez­ték. Varasdon és I­n­d­­­i­j­á­b­a­n szintén szo­cialista gyűlések voltak, amelyek nyugodtan foly­tak le. 1­6- 0s miniszteri tanácsos. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király a földmivelésügyi miniszter előterjesztésére Farkass Kálmán mi­niszteri osztálytanácsosnak a miniszteri tanácsosi címet és jelleget díjmentesen adományozta. A Házból — Interpelláció a tüntetés miatt — Budapest, június 31. Ma már nem is elég, sok is volt a jóból. Annyi név szerinti szavazás került mára, hogy egyet el kellett ejteni, nem futotta rája az időből. És még így is majd félháromig nyúlt­ az ülés, igaz, hogy a végén egy interpelláció is került. Ma hétfő volt, tehát nem interpel­­lációs nap, az interpelláció csak úgy kerül­hetett sorra, hogy beterjesztője — Lová­­­szy Márton — sürgősnek jelezte s az elnöki megengedte neki, hogy ma terjeszthesse­­elő. A tegnapi választójogi gyűlés­­után történt rendőri brutalitásról szólt a megállapodás ér­telmében. Délután fél kettőkor tértek át rá. Előbb­ átestek négy név szerinti szavazáson, sőt még előbb­ egy filozófiai disszertáción is. Polónyi Dezső tért ma vissza arra az el­nöki rendreutasításra, melyben Batthyány Tivadar grófnak tegnapelőtt volt része, amert a miniszterelnök beszédjét rabulisztikusnak merte mondani. Úgy látszik, a rendreutasítás Polónyinak jobban fájt, mint magának gróf Batthyánynak s ezért ma előbb azon keser­gett, hogy azelőtt ilyenért sohasem szólt­­az elnök, azután pedig per longum et latum ma­­gyarázgatta, hogy ez nem is sértés, ez egy filozófiai irány. S most következett az a bi­zonyos disszertáció a görög filozófiáról és filozófiai irányokról, Cinquecentóról, amely úgy került a játékba, hogy a Cinquecento tanulmányozásán megfinomodott, sőt tulfino­­mult ízlése Berzeviczynek ütközhetett csak meg­ a «rabulisztikus» szón. Elvégül azonban mindenféle­­disszertáció­nak is vége szokott lenni s következtek az elnöki bejelentések. Persze hogy most is sza­badságkérésekről szóltak. Négy volt — Hammers­b­erg Lászlóé, Kobek Kornélé, Preszly Eleméré és Tüdős Jánosé — s mind a négyre persze hogy névszerinti sza­vazást s a szavazásnak holnapra való halaszt­­ását kérték. Mára Ugyanis elég szavazás ma­radt még szombatról. Bele is fogtak mind­járt. Gróf Esterházy Mihály, Faragó Antal, Hock János és Holló Lajos nem­ kapott ma szabadsá­got. Minthogy pedig ek­kor már félkettő el is múlt, félkettőkor pedig át kellett térni az interpellációra, Jaczkó Pál, akinek szabadságkérvénye fölött szintén ma kellett volna szavazni, a már jól ismert recipe szerint visszavonta kérvényét. Jó lesz az még egyszer, bizonyos, hogy: ’találkozunk még vele rövidesen.­­ Az interpelláció beterjesztése előtt még megállapították­ a holnapi ülés napirendjét. Ezúttal különös figyelemmel, mondhatni izga­lommal lesték az elnök javaslatát, benne van-e a már napok óta beharangozott ellentechnika. Nem volt benne. Holnap is előbb jön a négy vagy hány szavazás s csak azután, illetőleg persze azután se a véderőjavaslat. Az interpelláció következett. L­ovászy, Márton nem színezett­, nem’ «festett alá», de elmondta — legalább vázlatosan — a tegnapi gyűlés után történteket. A­ tömeg széjjelosz- tott, ment kiki a dolgára, de’ persze, hogy ez a dolga a Rákóczi-út végéről sokakat vezetett a Rákóczi-úton végig, így hát ide a gyűlésnek vagy negyvenszer emberéből jócskán jutott.­ De ezek­ az emberek szépen mentek­, nyugodtan­ és mind a járdán. A rendőrség mégis, minden f ok és minden látható indíték nélkül, közibük rontott, közrefogta őket s történt, ami tör­tént: futás, izgalom, eltiprás, kardlapozás, vé­rengzés. Nem hiheti hogy a rendőrség — hogy v­agy ffiofidiuk & a saját skállára rendesbe-­ Kedfi

Next