Világ, 1911. augusztus (2. évfolyam, 180-206. szám)
1911-08-01 / 180. szám
4 1911. augusztus T. VILÁG telhető. A véderőjavaslatnak aligha tesz jó szolgálatot Okolicsányi felszólalása. Egyébként ki beszél most a véderőjavaslatról ? Az ülésteremben senki, a folyosón legfeljebb a Ház mindig ötletes humoristája, Förster Aurél, aki ma is elmondott egy bon mot-t arról, mennyire a mienk a mi hadseregünk. — Halálos ágyán tudja meg egy jámbor hívő, hogy a felesége megcsalta. Utolsó gyermekének már nem ő az apja. A haldokló kérésére az asszony elmondja, hogy a könyvelő volt a bűntárs. Amikor azonban azt is elmondja az asszony, hogy a könyvelő szerelmét csak pénzen tudta megnyerni, olyan pénzen, amitaz ura zsebéből csent el, a haldokló férj valósággal boldog: — Hisz akkor minden rendben van. Az asszony az én feleségem, a pénz az én pénzem, a könyvelő is az én könyvelőm, ki mondja, hogy a gyerek nem az én gyermekem ? A véderőjavaslat szerint is — fejezte be Förster — a katonák a mi gyerekeink, fizetni, eltartani mi fogjuk őket, adunk nekik drága Dreadnoughtokat is a mi pénzünkön, hogyne volna hát a mi hadseregünk ? ! Ennyi szó esett a véderő javaslatról a Házban. Ezalatt pedig a «Neue Freie Presse» hírül adja, hogy megoldják a kilences bizottság programja értelmében a jelvény kérdést, egy másik bécsi forrás pedig azt adja hírül, hogy a kormány új javaslatokat dolgoz ki az altisztek továbbszolgálásának biztosítására. A javaslat úgy rendelkezik, hogy azok az altisztek, akik második szolgálati évükben kötelezik magukat a hadseregben való maradásra, pénzbeli pótlékot fognak kapni és a fegyvergyakorlatok tekintetében is könnyebbségben, előnyökben lesz részük. " A hír ebben a formában nyilvánvalóan téves. Hiszen az új véderőtörvény egyszerűen kötelezi az altisztet arra, hogy harmadik esztendőt is szolgáljon. Az új javaslat tehát — melynek különben a kormány már ismételten elébeharangozott — legfölebb újra ígéri a cukrot a keserű pirulához. Hogy azonbanez a cukor csakugyan meg fogja édesíteni a harmadik szolgálati év keserűségét, legalább is kétséges. A mai nap politikai eseménye egy nagyváradi hír, amely szerint gróf Tisza Kálmán megint elmegy a kerületébe — Árpád is az ő kerületében van — beszámolni. Alighanem megint baj lesz ebből, mert Tisza már előre hirdetteti, hogy a kerület az obstrukció ellen fog tiltakozni. Mai híreink a következők: A házszabály revízió beharangozói'a Sásdról jelentik': Mándy Sámuel, a hegyháti járás orsz. képviselője, vasárnap tartotta beszámolóját, mintegy 800—1000 szavazópolgár előtt, Kaposszekcsőközségben. A képviselő beszélt a kormány működéséről, ismertette a földmivelésügyi miniszter programmját és a véderőjavaslatot. Az obstrukcióról szólva, többek között ezeket mondta: , — Az én szerény nézetem szerint az lelavult házszabályokat — amint azt a koalíció tette — a véderőjavaslatok beterjesztése előtt már revízió alá kellett volna venni. De a kormány tartózkodott ettől, mert bízott a kisebbség hazafiságában és bízott abban, hogy a nemzet múlt évi döntését kötelességszerű lojalitással az alkotmányosságnak megfelelőiig respektálni fogja. Szerintem ebben csalatkozni nem fog a kormány és alig lesz más módja, mint hogy elővegye azt a ■nehéz és kényes kérdést és olyan házszabályokat létesítsen, hogy lehetetlenné tegye egy 20—30 tagból álló kisebbség anarchiáját. Már most bejelenti, hogy haerre kerül a sor, ő a kormányt ilyen lépésében támogatni fogja. Megoldják a jelvénykérdést A «Neue Freie Presse» tegnapi száma jól informált budapesti forrásból az alábbi értesülést közli: " A kilences bizottság programmjának ezidőszerint már csak egyetlen fontos pontja van, mely még nincs megvalósítva. A programmnak legelté pontja temág a tetesdiedémira vonatkozik és amely szó szerint a következő: «A közös hadseregnek ma használatban levő jelvényei nem felelnek meg az ország tényleges helyzetének.Ezért a jelvénykérdés közjogunknak megfelelő módon oldandó meg.» Gróf Andrássy a maga beszédében különösen hangsúlyozta, hogy nézete szerint a jelvénykérdés okozza azokat a nehézségeket, melyek következtében gróf Khuen-Héderváry mellőzte a junktim politikáját. Erre vonatkozott aztán gróf Tisza István válasza: «Mi a jelvénykérdést junktim nélkül gyorsabban fogjuk megoldani, mint junktim segítségével.» S gróf Andrássy válaszára adott replikájában hozzátette, hogy azt a vádat, mely szerint bárki a munkapártban csonkán akarná megvalósítani a kilences bizottság programmját, vissza kell utasítania, mert a munkapárt egész reputációját a kilences Programm jelvénypontjának mielőbbi megvalósításához fűzi. Gróf Tisza István e nyilatkozatainak, melyek nagy benyomást tettek, rendkívül komoly a hátterük. Természetesen nem remélhető, hogy a jelvénykérdés megoldása most, a technikai obstrukció zavarai közben bekövetkezzék. A kormány most nem is ér rá arra, hogy e kényes és éppen nem egyszerű kérdéssel behatóbban foglalkozzék. A kérdés rendezése a politikai helyzetet különben sem javítaná meg, mert a függetlenségi párt egyetlen frakciójának állásfoglalását sem befolyásolná s talán még gróf Andrássyt sem bírná rá álláspontjának megváltoztatására. E pillanatban tehát és ebben az összefüggésben nincs szó a jelvénykérdés megoldásáról. A megoldásazonban bekövetkezik, mert a mostani kormány felvette programmjába s be fog következni annál előbb, mennél előbb a képviselőház túlesik a véderőreform tárgyalásán. Ez nem hangulatkeltésre szánt szólásmód, mert a kormánypárt bevitatott köreiben nem titok, hogy nem a magyar kormány, hanem a másik mérvadó faktor hangsúlyozta, hogy a véderőreform erősen előtérbe tolja annak szükségességét, hogy immár megoldassanak azok a kérdések is, melyek a kilences bizottság programjánakartalmából eddig még megoldatlanok. A holnapi ülés A képviselőház holnap, kedden, ülést tart, amelynek ez a napirendje, név szerint való szavazások Hammersberg László, Kobek Kornél, Preszy Elemér és Tüdős János képviselők szabadságolási ügyében, azután a véderőjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Budapest, június 31. Választójogi gyűlés Horvátországban. Zágrábból jelentik: A szociáldemokraták tegnapi népgyűlése, amelyet az új katonai terhek ellen és az általános választójog érdekében hívtak össze,teljes nyugalomban folyt le. Határozati javaslatot nem hoztak, de kimondták, hogy üdvözlő táviratot intéznek az egyidejűleg Budapesten tartott nagy szocialista gyűléshez. A népgyűlés után tüntető körmenet volt, amely szintén nyugodtan folyt le. Az üdvözlő távirat kifejti, hogy Horvát- és Szlavónország munkássága sorakozik a katonai terhek ellen és az általános választójogért közösen harcolók táborához. Mitrovicában egy tegnapra hirdetett szocialista gyűlést betiltottak. A munkások azonban mégis összegyűltek és meg akarták tartani a népgyűlést. A rendőrök és csendőrök oszlatták szét őket és közben Turkovicsot, a zágrábi központi bizottság küldöttjét letartóztatták. Délután azonban kihallgatás után ismét szabadlábra helyezték. Varasdon és Indijában szintén szocialista gyűlések voltak, amelyek nyugodtan folytak le. 16- 0s miniszteri tanácsos. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király a földmivelésügyi miniszter előterjesztésére Farkass Kálmán miniszteri osztálytanácsosnak a miniszteri tanácsosi címet és jelleget díjmentesen adományozta. A Házból — Interpelláció a tüntetés miatt — Budapest, június 31. Ma már nem is elég, sok is volt a jóból. Annyi név szerinti szavazás került mára, hogy egyet el kellett ejteni, nem futotta rája az időből. És még így is majd félháromig nyúlt az ülés, igaz, hogy a végén egy interpelláció is került. Ma hétfő volt, tehát nem interpellációs nap, az interpelláció csak úgy kerülhetett sorra, hogy beterjesztője — Lovászy Márton — sürgősnek jelezte s az elnöki megengedte neki, hogy ma terjeszthesseelő. A tegnapi választójogi gyűlésután történt rendőri brutalitásról szólt a megállapodás értelmében. Délután fél kettőkor tértek át rá. Előbb átestek négy név szerinti szavazáson, sőt még előbb egy filozófiai disszertáción is. Polónyi Dezső tért ma vissza arra az elnöki rendreutasításra, melyben Batthyány Tivadar grófnak tegnapelőtt volt része, amert a miniszterelnök beszédjét rabulisztikusnak merte mondani. Úgy látszik, a rendreutasítás Polónyinak jobban fájt, mint magának gróf Batthyánynak s ezért ma előbb azon kesergett, hogy azelőtt ilyenért sohasem szóltaz elnök, azután pedig per longum et latum magyarázgatta, hogy ez nem is sértés, ez egy filozófiai irány. S most következett az a bizonyos disszertáció a görög filozófiáról és filozófiai irányokról, Cinquecentóról, amely úgy került a játékba, hogy a Cinquecento tanulmányozásán megfinomodott, sőt tulfinomult ízlése Berzeviczynek ütközhetett csak meg a «rabulisztikus» szón. Elvégül azonban mindenféledisszertációnak is vége szokott lenni s következtek az elnöki bejelentések. Persze hogy most is szabadságkérésekről szóltak. Négy volt — Hammersberg Lászlóé, Kobek Kornélé, Preszly Eleméré és Tüdős Jánosé — s mind a négyre persze hogy névszerinti szavazást s a szavazásnak holnapra való halasztását kérték. Mára Ugyanis elég szavazás maradt még szombatról. Bele is fogtak mindjárt. Gróf Esterházy Mihály, Faragó Antal, Hock János és Holló Lajos nem kapott ma szabadságot. Minthogy pedig ekkor már félkettő el is múlt, félkettőkor pedig át kellett térni az interpellációra, Jaczkó Pál, akinek szabadságkérvénye fölött szintén ma kellett volna szavazni, a már jól ismert recipe szerint visszavonta kérvényét. Jó lesz az még egyszer, bizonyos, hogy: ’találkozunk még vele rövidesen. Az interpelláció beterjesztése előtt még megállapították a holnapi ülés napirendjét. Ezúttal különös figyelemmel, mondhatni izgalommal lesték az elnök javaslatát, benne van-e a már napok óta beharangozott ellentechnika. Nem volt benne. Holnap is előbb jön a négy vagy hány szavazás s csak azután, illetőleg persze azután se a véderőjavaslat. Az interpelláció következett. Lovászy, Márton nem színezett, nem’ «festett alá», de elmondta — legalább vázlatosan — a tegnapi gyűlés után történteket. A tömeg széjjelosz- tott, ment kiki a dolgára, de’ persze, hogy ez a dolga a Rákóczi-út végéről sokakat vezetett a Rákóczi-úton végig, így hát ide a gyűlésnek vagy negyvenszer emberéből jócskán jutott. De ezek az emberek szépen mentek, nyugodtan és mind a járdán. A rendőrség mégis, minden f ok és minden látható indíték nélkül, közibük rontott, közrefogta őket s történt, ami történt: futás, izgalom, eltiprás, kardlapozás, vérengzés. Nem hiheti hogy a rendőrség — hogy vagy ffiofidiuk & a saját skállára rendesbe- Kedfi