Világ, 1911. szeptember (2. évfolyam, 207-232. szám)
1911-09-01 / 207. szám
Péntek Áttérve a napirendre, Kossuth Ferenc hosszabb beszédet mondott, amelyben először is a nemzeti követeléseknek a hadseregben való szükségességét hangoztatta. Azután így folytatta beszédét: Minduntalan észlelhető az a kísérletezés, hogy eltereltessék a közfigyelem a véderőreform ellen folytatott harcról, továbbá, hogy a harcolók között egyenetlenség támaszttassék olyan kérdések előtérbe tolásával, amelyek még nincsenek a Ház asztalán. Most a véderőjavaslatokról van szó. Ez ellen kattogása már régen elhalt, csak a víz halk zúgása hangzott a távolból. Néhol könnyű hullámok redőzték a víz színét és az éjszakai világítás az achát színeit festette a csillogó víztükörre, amelyen nagy csoportokban mászkáltak a vadkacsák. Gyorsan felkaptam fegyveremet, céloztam és el akartam sütni a fegyvert, de kezeim lehanyatlottak, a tó fölött alig hallhatóan lágy melódia csengett. Egyszerű, egyhangú dal volt, de a nagy távolságtól az ezüstös holdfényben Úszó nádas közepén sajátos varázsának tetszett. A vizitündér jutott eszembe. Leeresztettem fegyveremetés figyeltem. Az egyszerű dal már rég elhalt és én még mindig figyeltem. Egy ideig még a fülemben csengett, azután csak a víz távoli zúgása hallatszott. Sok ideig hallgatództam még feszült figyelemmel. Egyszerre tisztán kivehettema könnyű evezőcsapások hangját. Körülnéztem, de nem tudtam kivenni, hogy merről közeledik a hang. Végre szétvált előttem a náderdő és a résen előbukkant a leány a könnyű csónakon. Mozdulatlanul ült, a hold sugarai megvilágították karcsú alakját, sötét hajában ezüstösen csillogott a fehér tavirózsa. Nem tudnám elmondani, hogy mit éreztem, az érzéseket ki lehet fejezni szóval is, de az érzések árját nem. Fiatal is voltam még akkor, hiszen azóta egy negyedszázad múlt el. Csak arra emlékszem, hogy tágra nyitott szemekkel figyeltem a látományra, igen, a nádas tündére volt! Most megmozdult, megfordította a csónakot és mélyen a vízbe mártotta az evezőt, nyomában magasra fröcscsent a víz. Őrült gyorsasággal, nagy foszforeszkáló fényben ragyogó szemeit reám meresztve, közeledett felém. Közelemben abbahagyta az evezést, a csónak csendesen himbálódzott a vizen, megfordult, gyorsan élevezett a sziget mellett és hangosan felkacagott, ma is fülemben cseng az az ezüstös hangú kacagás. Tündérnek tetszett sötét pilláin, ragyogó szemeivel. Majd felállott a csónakban és felémdobott valamit. Azután újra leült, erőteljes evezőcsapásokkal szelte a vizet és a könnyű csónak eltűnt a távolban. Csak az evezőcsapások halk hangját hallottam egy ideig, azután újra csalid borult az ezüstös fényben csillogó nádasra. A közelben a földön egy szegfűből és bazsalikomból kötött csokor feküdt, a szerelem virágai voltak. Hajnal hasadtakor az öreg molnár jött értem a csónakkal. Ahogy áthaladtam az udvaron, észrevettem, hogy a malom tetejének egy hasadékán két ragyogó szem kémlel. Még aznap el kellett utaznom. Sokszor vissza akartam térni az öreg Szavul malmához, de a körülmények mindig megakadályoztak. Később, amikor több időm lett volna, más szerelmek tartottak vissza. És azóta oly sok év most él, de a szegfűből és bazsalikomból kötött csokrot ma is őrzöm és gyakran viszszaemlékszem a nádas tündérére " A Kossuth-párt értekezlete (Kétértelmű határozat: nincs kilépés — Szózat a nemzethez) Budapest, augusztus 31. Atholtikai világ osztatlan érdeklődése mellett tartotta meg ma este a Kossuth-párt azt az értekezletét, amelylyel a jelen és a közeljövő taktikáját akarta megállapítani. Miután napokon keresztül folyt a párttagok és a pártvezérek kölcsönös kapacitálása, sikerült egyhangú megállapodás a taktika kérdésében. A ma este elfoglalt álláspont mellett való egyhangú helyeslés könnyű dolog volt azért is, mert a reakciós áramlat győzött a liberális Csoporttal szemben. Szózattal fordul a Kossuth-párt a nemzethez, de ebben semmit sem találunk, ami a demokratikus Magyarország kívánságait kellő erélylyel hangoztatná. Lapunk vezető helyén méltatjuk a maii értekezletnek jelentőségét s az erről szóló részletes tudósításunkat itt adjuk. A Kossuth-párt ma este 6 órakor Andrássyúti közhelyiségében értekezletet tartott Kossuth Ferenc elnöklésével. Az értekezleten jelen voltak gróf Apponyi Albert, továbbá Tóth János, Désy Zoltán, Sághy Gyula és SzentiványiÁrpád alelnökök, Gál Sándor, a képviselőház volt elnöke, Mezőssy Béla volt államtitkár, Barabás Béla és a párt tagjai csaknem teljes számban. A pártnak 52 tagja közül 44 volt jelen. Az értekezlet megnyitása után Sághy Gyula üdvözölte Kossuth Ferencet. Kossuth Ferenc megköszönte az üdvözlést és jelentette, hogy szeptember 3-án Kolozsvárott leleplezik Kossuth Lajos szobrát. A párt koszorúját Kapotsffy Jenő és Hegyi Árpád képviselők teszik le. Jelenti továbbá, hogy a pártot meghívták a csongrádmegyei függetlenségi és negyvennyolcas párt népgyűlésére, amelyet a katonai javaslatok ellen rendeznek. (Kossuth beszéde) küzdünk, mert adseregba be akarjuk vinni azt, ami a hadsereget , a nemzetet összeforrasztaná és aminek eredménye lenne, hogy nálunk is, úgy mint a szerencsésebb országokban, a hadsereg a nemzet dédelgetett gyermekévé válnék. De azért ha küzdünk a beterjesztett véderőjavaslatok ellen, mert olyan óriási terheket rónak az adózó polgárság vállaira, amit elviselni csak igen kedvező anyagi körülmények beálltával volna képes. Abban a harcban, amelyet a véderőjavaslatok ellen vívunk, a többi ellenzéki pártokkal együtt küzdünk, anélkül, hogy e pártokkal való egyesülés előtérbe lépett volna. De igenis, szemmel kell hogy tartsuk feszt a követelményt, amelynek teljesítése nélkül semmi küzdelem nem járhat sikerrel, hogy ilyen csatában mindig azt kell nézni, hogy mi egyesíti a küzdő pártokat és nem azt, ami kihegyezi azesetleges ellentéteket, úgy veszem észre, hogy az országban némely helyen a mi küzdelmünk most nem találkozik azzal a helyesléssel, amelylyel évekkel ezelőtt találkozott. Ez meggyőződésem szerint onnan ered, hogy nem mindenütt látják tisztán azt a célt, amelyért küzdünk és vannak helyek, ahol azzal a gyanúperrel élnek, Hogy talán a véderőreform elleni küzdelem bizonyos választójogi reform érdekében folytatott küzdelemnek a takarója és támpontja. Ezt a téves felfogást, amely nemi egyezik meg e pártnak állásfoglalásával, feltétlenül ki kell küszöbölni és ezért azt javaslom a pártnak, tegyen közzé egy szózatot a nemzethez, amelyben tisztán és félreérthetetlenül állapítsa meg a most folyó küzdelem okát és céljait. Felolvassa azt a szöveget, amelyet a pártnak elfogadásra ajánl. (A szózat) A nemzetet tíz év óta fenyegeti az a veszély, hogy a véderő reformálásával egyrészt megkövesedik az a felfogás, hogy a magyar alkotmányos életnek van olyan tere, amelyen a nemzeti akarat egyáltalán nem tényező, hanem csakis a korlátlan uralkodói akarat érvényesül; másrészt tekintet nélkül a nemzet teherviselő képességére, oly haderő szervezése céloztatik, amely felülmúlja az önvédelmi célokat. A helytelenül magyarázott felségjog alapján megtagadtatók a szabad választás útján alakult többség akaratával szemben is a nemzetnek olyan jogos követelései, melyek nem új jogszerzést jelentenek, nem is a nemzeti önállóságot biztosító törvénycikkre támaszkodnak, hanem magából az 1867-ik évi XII. t.-c. rendelkezéseiből és szelleméből folynak. Ezen törekvések ellen a nemzet igen nagy része következetesen küzdött és ezek ellen küzd most is a negyvennyolcas függetlenségi Kossuth-párt, törhetetlenül követelve a nemzeti jogok érvényesítését. El van tökélve a párt a már hagyományossá vált küzdelmet minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel tovább folytatni és a véderő terén érvényesítendő nemzeti jogokat semmi más téren csere vagy alku tárgyává nem tenni.. A negyvennyolcas függetlenségi Kossuth-párt régi hagyományaihoz híven követeli az általános és egyenlő választói jognak oly módon való létesítését, amely a magyar államnak magyar nemzeti jellegét és az egészséges és folytonos társadalmi fejlődést demokratikus irányban biztosítsa. A párt annak idején arra az álláspontra helyezkedett, amelyet a király is elfogadott, hogy halaszttassanak el a véderőreformmal összefüggő összes kérdések addig, míg a nemzeti akarat sokkal szélesebb alapon nyilvánulhat meg. Ha ebbe a halasztásba, mint többség, beleegyeztünk, a nemzeti jogok érvényesülése tekintetében, úgy méltán elvárhatja tőlünk a nemzet, hogy ezt a halasztó álláspontot most is föntartsuk olyan áldozatok egyoldalú követelésével szemben, melyek hosszú évekre a legsúlyosabb áldozatot igényelnek a nemzettől. Ebből az okból is ragaszkodunk ahhoz, hogy a véderő javaslatok a napirendről levétessenek. De nem hagyhatjuk kétségben sem a nemzetet, sem a királyt afelől, hogy akkor is, ha a választójogi reform előbb létesíttetnék, olyan véderő reformot, amelyben a nemzet jogos követelései nem teljesíttetnek és amely meghaladja a nemzet teherviselési képességét, soha elfogadni nem, sőt ellene mindezt törvényes eszközzel küzdeni fogunk, annál is inkább, mert mi a választási reformot nemcsak a népjog érvényesülése szempontjából, hanem azért is kívánjuk, mert bízunk benne, hogy a magyar nemzeti szempontokat szigorúan érvényesítő új választói törvény a magyar nemzeti állam jogainak megerősítését és a nemzeti akarat hatályát öregbíteni fogja. Meg vagyunk győződve, hogy a többi függetlenségi pártárnyalatok küzdelmét ugyanezek a szempontok irányítják ,és ezért bízunk abban, hogy a megkezdett harcot egyesült erővel fogjuk megvívni mindvégig! (Választójog és obstrukció) Szentiványi Árpád kijelenti, hogy annakidején, nem fog elfogadni egy általános, egyenlő és titkos választói jogot. Barabás Béla elfogadja az elnök indítványát, amely egyetlen párttagnak az álláspontját sem befolyásolja a választói jog kérdésében. A párt tagjait arra kéri, hogy a parlamentben megjelenésükkel és a küzdelemben való részvétellel teljesítsék kötelessüket. — Lengyel Zoltán hangsúlyozza, hogy a választói jog kérdésében a legnagyobb erővel érvényesíteni kívánja a nemzeti szempontokat. Désy Zoltán : Amikor megindult a küzdelem, akkor elhatároztuk, hogy a nyári idő alatt, amikor a falusi nép, az ország dolgozó közönsége el van foglalva a maga dolgával, technikai obstrukcióval akadályozzuk meg e javaslatok keresztülerőszakolását. Később azonban minden eszközzel felvilágosítjuk az országot arról, hogy miért folyik a harc. Szükség van arra, hogy a pártnak minden egyes tagja vegye ki részét a munkából, a harcból. Indítványozza, hogy a vitarendező bizottságot a párt egészítse ki Kállay Uhui kiküldésével. Kossuth Ferenc: Mindabból, amit a pártnak előterjesztettem, kitűnik, hogy az obstrukciót a jelen esetben nemcsak szükségesnek, de a párt kötelességének tartom, de óvakodnunk kell attól, hogy az obstruálás bevett szokássá váljék, mert ez a parlamentarizmus sírját ásná meg. Más mértékkel kell mérni a magyar, obstrukció jogosultságát, mint ahogy mérni szokás a külföldön ilynemű parlamenti forradalmakat, minthogy a magyar nemzet jogaiért folytatott küzdelem nem pártérdekek túltengése. A függetlenségi párt annak idején azt az álláspontot foglalta el, hogy a választói jog reformja előzze meg a katonai javaslatokat. Ismeri a választói reformra vonatkozó statisztikai adatokat és mint a jogkiterjesztés barátja, de egyúttal mint olyan politikus, aki soha szem elől nem téveszti a magyar, nemzeti állam érdekét, megnyugtathatja a pártot, hogy igenis a választói reform terén tud olyan megoldást, amely míg egyfelől általános és egyenlő, másfelől teljesen megvédi a magyarság érdekét. Indítványozza, hogy az értekezlet határozza el, hogy az elnökség által kijelölt bizottság ezt az általa kidol ILÁC 7911. szeptember 1. 3