Világ, 1911. november (2. évfolyam, 259-284. szám)

1911-11-01 / 259. szám

4 1911. november 1. 0­ BL- A­­Gk­ prémy Istvánt, a hajdúmegyei ellenzék egyik vezető emberét jelölte, míg a munkapárt hivata­los jelöltje György Endre, a Fejérváry-kormány volt földmivelésügyi minisztere. — M­i­s­k­o­l­c­z­­i­ól jelentik. Az itteni nemzeti munkapárt végre­­hajtó-bizottsága ma este tartott ülésében egy­hangúlag dr. S­z­e­n­t­p­á­l­y Istvánt, a város pol­gármesterét jelölte a miskolczi déli kerület kép­viselőjévé. A képviselőjelölt vasárnap délelőtt II .órakor tartja programmbeszédét. W Áll a harc ! — A kormány a béke ellen — Budapest, október 31. (Saját tudósítónktól.) Berze­­viczy Albert békeakciója a mai nappal min­den eredmény nélkül véget ért és az események arra mutatnak, hogy a kom­promisszum-tárgyalásnak nem is lesz folyta­­ttatása. Régóta nem volt olyan kritikus napja a magyar politikának, mint a mai délelőtt, amikor a kormány a kockát elvetette. Azokra a pontozatokra, amelyeket Berzeviczy Albert ma az ellenzék megbízásából gróf Khuen- Héderváry Károly miniszterelnöknek át­adott fi, melyek az oppozíció kívánságait tar­tartalmazták, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy azok nem alkalmasak a béke­tárgyalások folytatására. Erről az alábbi félhivatalos közleményt adták ki. Miután a béke érdekében folytatott ta­nácskozások során nem sikerült a parla­ment normális működésének helyreállítása céljából oly feltételeket precizírozni, melyek az egész ellenzék egyetértő felfogását fe­jeznék ki, a kormány a felszínre került kí­vánságokban és nézetekben nem lát eléggé szilárd alapot arra, hogy a békés kibontako­zás érdekében az ellenzékkel közvetlen tár­gyalásba bocsátkozzék. Ezt a kommünikét — amint erről alább részletes tudósítást adunk — a tanácskozások egész sora előzte meg. A megbeszélések az egész délelőttön át tartottak és ezek között kétségkívül azok a tanácskozások voltak a leg­fontosabbak, amelyeket maga a miniszterel­nök egyes politikusokkal folytatott. A domi­náló szerep azonban gróf Tisza Istvánnak ju­tott, akinek elvei ma győzedelmeskedtek és aki — minden jel erre mutat — továbbra is uralni fogja a kormánypárt politikájának az irányítását. Tisza hosszasan konferált a minisz­terelnökkel, egyéb munkapárti korifeusokkal, agitált a folyosón és este a pártkörben. Min­denhol, minden alkalommal az erőszakot propa­gálta a békés kibontakozás helyett. Azok előtt, akik ismerik politi­kai életünk kulisszatitkait, nyil­vánvaló, hogy gróf Tisza István mindezzel a maga személyét akarja előtérbe tolni, ha nem is önző célok, ha­nem az általa képviselt feudális-reak­ciós politika érdekében. Tisza I­­ván tudja azt, hogy a mostani kormány, amint az erőszak útjára lép, a halálos ítéletet mondja ki önmaga fölött. A mostani kormány azon­nal válságos helyzetbe kerül, amint fölveszi a harcot az ellenzékkel szemben, amely igazán lojálisan és becsületesen akarta előmozdítani a béke megkötését. Ezt a zavaros helyzetet akarja majd fölhasználni gróf Tisza István.­­ Az ellenzék még mindig reméli, h­ogy a béke létre fog jönni. Minden ellenzéki párt vezére így nyilatkozott ma este a délelőtt esemé­nyei és a kormány állásfoglalása után. A kor­mány sajtója ezzel szemben elnökválságot, Tisza vagy Ta­lián Béla házelnökségét és a parallel üléseket emlegeti, a házszabályok «szigorú alkalmazásával» kapcsolatban. Ürügy az lesz az erőszakra, hogy az el­lenzék békepontozatai nem voltak egységesek és túlzó követeléseket tartalmaztak. Ezzel az ütőkártyával azonban nem játszhat majd so­káig a kormány. Az ellenzék vezérei most még titoktartással fedik memorandumukat, de ha a nyilvánosság elé fogják tárni, akkor kiderül majd, hogy az oppozíció jóformán egyebet sem követelt, mint a mostani kormány eredeti pro­gram­jának becsületes megvalósítását. Hétfőig szünetel a képviselőház tanácsko­zása, azután valószínűleg a harc jön. Ebből a­ harcból az ellenzéknek kell győzelme­en ki­kerülni és bukni kell annak a kormánynak, amely a választóreform nagy ügyében nem mert szint vallani. * Gróf Khuen-Héderváry Károly mi­niszterelnök ma reggel mindjárt a Házba érke­zésekor fölkereste Berzeviczy Albertet, a képviselőház elnökét és vele hosszú ideig ta­nácskozott. Berzeviczy elnök azután átvette az elnöklést az ülésteremben, majd egy idő múlva Lukács László pénzügyminiszter ké­rette magához, Berzeviczy átadván az elnök­­lést, Lukács László pénzügyminiszter szobájá­ban tanácskozott a pénzügyminiszterrel. Tizen­két óra felé a miniszterelnök szobájában a miniszterek értekezletre jöttek ösé­sze, amelyen gróf Zichy János kultuszminisz­ter és gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter kivételével, a miniszterek mind jelen voltak. Először fél egy órakor Beöthy László kereskedelmi miniszter hagyta el a minizter­­elnök szobáját azután rövid idő múlva a többi miniszterek. Ezután gróf Khuen-Héderváry mi­niszterelnök a képviselőház elnökéhez sietett a útközben, mintegy tíz percig, gróf Tisza Istvánnal beszélt, előzőleg pedig gróf An­­drássy Gyulával folytatott tanácskozást. A miniszterelnök Návay Lajossal, a képviselő­höz delnökével ment az elnök szobájába. A képviselőház elnökének titkára az ülésterem­ből elhivatta Berzeviczy Albert elnököt, aki azután a reá, várakozó miniszterelnökhöz ment, ahol Návay Lajos alelnökk­el együtt mintegy félóráig tanácskoztak. Berzeviczy Albert há­­romnegyed kettőkor rendkívül izgatottan lé­pett ki az elnöki szobából. Egyenesen Kossuth Ferenchez fordult, akinek ezt mondta: — A kormány az eddig folytatott pur­parlékban nem talált alapot az egész ellen­zékkel való megegyezésre. Ennélfogva saj­nálattal kell jelentenem, hogy a béke ak­ciót befejeztem. Talán újra kezdhetem, de most az én misszióm megszűnt. A fönti tanácskozásokon kívül több meg­beszélés volt az ellenzék vezérei között is. A folyosókat egész délelőtt izzó hangulat uralta. Különösen gróf Tisza István kijelentései kel­tettek nagy izgalmat. — Az ellenzék — mondotta délelőtt a folyosón Tisza — három hónapon át azon nyargalt, hogy Khuen-Héderváry bukását elő­idézze. Mikor azonban látta, hogy ez a terve nem sikerülhet, békeajánlatokkal állott elő. Nekem ezekről mindjárt az volt a benyomá­som, hogy ezzel csak a munkapárt tettere­jét és harckészségét akarják béklyóba verni s a folytonos várakoztatással energiáját meg­bénítani. Remélem, hogy ez nem sikerült, Tisza ezután így folytatta: — Justh Gyula bajai beszéde után, amely azt hirdeti, hogy általános, egyenlő és titkos választói jog nélkül kibontakozás nincsen és Kossuth Ferenc vasárnapi cikke után, amely azt mondja, hogy Justh nélkül kibontakozást csinálni nem lehet, minden békekísér­­let illuzórius. Ahhoz kell tehát fognunk, amire a nemzet bennünket ide küldött. A házszabály szigorú alkalmazásá­val vissza k­ell állítanunk a parla­ment munkarendjét. Még érteném az elnézést egy lojális kisebbséggel szemben, de olyan kisebbséggel szemben nem, amely minden munkát megakaszt. Mikor azt látjuk, hogy az obstrukció há­rom hónap óta a házszabályok minden rej­tett eszközét fölhasználja arra, hogy garáz­­dálkodhassék, akkor kötelességünk ezzel szem­ben a házszabályok igazi szellemét érvénye­síteni. Itt többen közbevetettél". Hogyan gon­dolja ezt Tisza lehetségesnek. Erre Tisza ál­lítólag ezt felelte volna: — Ha arra kerülne a sor, hogy én találjam meg ezeket a módokat, én vállalkoznék­ rá. Tiszának ezt a kijelentését mindenki úgy magyarázta a folyosón, hogy ő kész elvállalni az elnökséget s az obstrukciót erőszakos esz­közökkel is lehetetlenné tenni. Tisza mikor ezt a vélekedést hírül vit­ték neki, nyomban megcáfolta, mintha ő az elnökség elvállalásáról nyilatkozott volna. Gróf Andrássy Gyula Tisza kijelenté­seire ezt mondotta: — Ha ellensége lennék Tiszának­, örülnék rajta, hogy ilyen képtelen dologra vállalko­zik, de mert barátja vagyok, csak sajnálni fogom, ha csakugyan megteszi. Én különben nem ismerem el jogforrásnak az erőszakot s nem engedelmeskednék az így módosított ház­szabályoknak. Inkább csendőrökkel­­vitetem ki magamat a parlamentből. Andrássynak ez a nyilatkozata nagy örö­met keltett az ellenzéki oldalon, ahol egyéb­ről sem beszéltek, mint a küszöbön álló el­nökválságról és a parallel ülésekről . A «Magyar Kurír» munkatársa ma délután be­szélgetést folytatott Berzeviczy Alberttel, a k­ép­­viselőház elnökével a béketárgyalásokról és a béke­­tárgyalások meghiúsulásáról. A beszélgetés lefo­lyása a következő volt: — Mi indította Excellenciádat arra, hogy bé­­ketárgyalásoka­t kezdjen ? — Tisztán és kizárólag csak az indított erre, hogy éreztem a helyzetnek lehetetlen voltát, ameny­­nyiben a technikai obstrukció már oda fajult, hogy a parlamenti tárgyalásokat a Ház egyik oldalán sem vették komolyan. Gondolkoztam tehát azok fe­lett a módok felett, amelyeknek segítségével ebből a visszás, lehetetlen állapotból kibontakozni lehetne. Emellett számítottam arra, hogy az akciót párt­­különbség nélkül szívesen fogják fogadni és ezen föltevésemben nem csalódtam. — Mit vélt Excellenciád alkalmas alapnak­­a tárgyalásokra? * — Én kizáróan a tárgyi alapot kerestem és kérem, hangsúlyozza, mindenki előtt, hogy akivel tárgyaltam, az előtt előre is a leghatározottabban kijelentettem, hogy semmiféle személyes momentu­mot a kérdésbe belekeverni nem engedek. Semmi esetre sem mentem volna bele például abba, hogy valaki a Khuen-kormány fejét követelje a béke ellenértékéül. Éppen az­ a különbség a mostani béketárgyalás és az 1897-iki között, hogy az ak­kori tárgyalásnak a mostanival ellentétben csaknem kizáróan személyi alapja volt. —Excellenciád békeakciója, a kiadott kommü­niké szerint, meghiúsultnak tekinthető. Min hiúsult meg a békeakció? — Azon, hogy nem kaptam az ellenzéki pár­toktól egyforma és egyöntetű feltételeket. Az el­lenzéki pártok a kormánytól várták azt, hogy fel­tételeket szabjon, már­pedig nem a kormányon volt a sor, hogy feltételeket adjon, hanem két­­ségtelenül az ellenzéki pártoknak kellett volna egy­öntetű propozícióval előállaniuk. Ez hiányzott, az ellenzéki pártok között lévő különbségeket áthi­dalni nem sikerült,­­ ezért hiúsult meg a béke­­tárgyalás. sfs — Mi következik ezután? Lemond excellenciád ! — Hogy mi fog történni a legközelebbi jö­vőben, azt nem tudom. Én mindenesetre, amíg elnök vagyok, azon leszek, hogy valamely módja sizessék a békés kibontakozásnak. Hogy lemondok-e, vagy pedig maradok, erről nem nyilatkozom. — Pedig a kérdésnek ez a része igen jelen­tős, mert egy esetleges elnökválság az amúgy is zavaros helyzetet nagy mértékben súlyosbítania. — Sajnálom, hogy erről nem nyila­tkozhatom, de ez a kérdés ez idő szerint nem aktuális. — Kétségtelen, hogy ezek után az érdeklő­dés középpontjába a házszabályok alkalmazásának módja fog kerülni. Hogyan vélekedik’ excellenciád Szerda

Next