Világ, 1911. november (2. évfolyam, 259-284. szám)
1911-11-01 / 259. szám
4 1911. november 1. 0 BL- AGk prémy Istvánt, a hajdúmegyei ellenzék egyik vezető emberét jelölte, míg a munkapárt hivatalos jelöltje György Endre, a Fejérváry-kormány volt földmivelésügyi minisztere. — Miskolcziól jelentik. Az itteni nemzeti munkapárt végrehajtó-bizottsága ma este tartott ülésében egyhangúlag dr. Szentpály Istvánt, a város polgármesterét jelölte a miskolczi déli kerület képviselőjévé. A képviselőjelölt vasárnap délelőtt II .órakor tartja programmbeszédét. W Áll a harc ! — A kormány a béke ellen — Budapest, október 31. (Saját tudósítónktól.) Berzeviczy Albert békeakciója a mai nappal minden eredmény nélkül véget ért és az események arra mutatnak, hogy a kompromisszum-tárgyalásnak nem is lesz folytattatása. Régóta nem volt olyan kritikus napja a magyar politikának, mint a mai délelőtt, amikor a kormány a kockát elvetette. Azokra a pontozatokra, amelyeket Berzeviczy Albert ma az ellenzék megbízásából gróf Khuen- Héderváry Károly miniszterelnöknek átadott fi, melyek az oppozíció kívánságait tartartalmazták, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy azok nem alkalmasak a béketárgyalások folytatására. Erről az alábbi félhivatalos közleményt adták ki. Miután a béke érdekében folytatott tanácskozások során nem sikerült a parlament normális működésének helyreállítása céljából oly feltételeket precizírozni, melyek az egész ellenzék egyetértő felfogását fejeznék ki, a kormány a felszínre került kívánságokban és nézetekben nem lát eléggé szilárd alapot arra, hogy a békés kibontakozás érdekében az ellenzékkel közvetlen tárgyalásba bocsátkozzék. Ezt a kommünikét — amint erről alább részletes tudósítást adunk — a tanácskozások egész sora előzte meg. A megbeszélések az egész délelőttön át tartottak és ezek között kétségkívül azok a tanácskozások voltak a legfontosabbak, amelyeket maga a miniszterelnök egyes politikusokkal folytatott. A domináló szerep azonban gróf Tisza Istvánnak jutott, akinek elvei ma győzedelmeskedtek és aki — minden jel erre mutat — továbbra is uralni fogja a kormánypárt politikájának az irányítását. Tisza hosszasan konferált a miniszterelnökkel, egyéb munkapárti korifeusokkal, agitált a folyosón és este a pártkörben. Mindenhol, minden alkalommal az erőszakot propagálta a békés kibontakozás helyett. Azok előtt, akik ismerik politikai életünk kulisszatitkait, nyilvánvaló, hogy gróf Tisza István mindezzel a maga személyét akarja előtérbe tolni, ha nem is önző célok, hanem az általa képviselt feudális-reakciós politika érdekében. Tisza Iván tudja azt, hogy a mostani kormány, amint az erőszak útjára lép, a halálos ítéletet mondja ki önmaga fölött. A mostani kormány azonnal válságos helyzetbe kerül, amint fölveszi a harcot az ellenzékkel szemben, amely igazán lojálisan és becsületesen akarta előmozdítani a béke megkötését. Ezt a zavaros helyzetet akarja majd fölhasználni gróf Tisza István. Az ellenzék még mindig reméli, hogy a béke létre fog jönni. Minden ellenzéki párt vezére így nyilatkozott ma este a délelőtt eseményei és a kormány állásfoglalása után. A kormány sajtója ezzel szemben elnökválságot, Tisza vagy Talián Béla házelnökségét és a parallel üléseket emlegeti, a házszabályok «szigorú alkalmazásával» kapcsolatban. Ürügy az lesz az erőszakra, hogy az ellenzék békepontozatai nem voltak egységesek és túlzó követeléseket tartalmaztak. Ezzel az ütőkártyával azonban nem játszhat majd sokáig a kormány. Az ellenzék vezérei most még titoktartással fedik memorandumukat, de ha a nyilvánosság elé fogják tárni, akkor kiderül majd, hogy az oppozíció jóformán egyebet sem követelt, mint a mostani kormány eredeti programjának becsületes megvalósítását. Hétfőig szünetel a képviselőház tanácskozása, azután valószínűleg a harc jön. Ebből a harcból az ellenzéknek kell győzelmeen kikerülni és bukni kell annak a kormánynak, amely a választóreform nagy ügyében nem mert szint vallani. * Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök ma reggel mindjárt a Házba érkezésekor fölkereste Berzeviczy Albertet, a képviselőház elnökét és vele hosszú ideig tanácskozott. Berzeviczy elnök azután átvette az elnöklést az ülésteremben, majd egy idő múlva Lukács László pénzügyminiszter kérette magához, Berzeviczy átadván az elnöklést, Lukács László pénzügyminiszter szobájában tanácskozott a pénzügyminiszterrel. Tizenkét óra felé a miniszterelnök szobájában a miniszterek értekezletre jöttek ösésze, amelyen gróf Zichy János kultuszminiszter és gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter kivételével, a miniszterek mind jelen voltak. Először fél egy órakor Beöthy László kereskedelmi miniszter hagyta el a minizterelnök szobáját azután rövid idő múlva a többi miniszterek. Ezután gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök a képviselőház elnökéhez sietett a útközben, mintegy tíz percig, gróf Tisza Istvánnal beszélt, előzőleg pedig gróf Andrássy Gyulával folytatott tanácskozást. A miniszterelnök Návay Lajossal, a képviselőhöz delnökével ment az elnök szobájába. A képviselőház elnökének titkára az ülésteremből elhivatta Berzeviczy Albert elnököt, aki azután a reá, várakozó miniszterelnökhöz ment, ahol Návay Lajos alelnökkel együtt mintegy félóráig tanácskoztak. Berzeviczy Albert háromnegyed kettőkor rendkívül izgatottan lépett ki az elnöki szobából. Egyenesen Kossuth Ferenchez fordult, akinek ezt mondta: — A kormány az eddig folytatott purparlékban nem talált alapot az egész ellenzékkel való megegyezésre. Ennélfogva sajnálattal kell jelentenem, hogy a béke akciót befejeztem. Talán újra kezdhetem, de most az én misszióm megszűnt. A fönti tanácskozásokon kívül több megbeszélés volt az ellenzék vezérei között is. A folyosókat egész délelőtt izzó hangulat uralta. Különösen gróf Tisza István kijelentései keltettek nagy izgalmat. — Az ellenzék — mondotta délelőtt a folyosón Tisza — három hónapon át azon nyargalt, hogy Khuen-Héderváry bukását előidézze. Mikor azonban látta, hogy ez a terve nem sikerülhet, békeajánlatokkal állott elő. Nekem ezekről mindjárt az volt a benyomásom, hogy ezzel csak a munkapárt tetterejét és harckészségét akarják béklyóba verni s a folytonos várakoztatással energiáját megbénítani. Remélem, hogy ez nem sikerült, Tisza ezután így folytatta: — Justh Gyula bajai beszéde után, amely azt hirdeti, hogy általános, egyenlő és titkos választói jog nélkül kibontakozás nincsen és Kossuth Ferenc vasárnapi cikke után, amely azt mondja, hogy Justh nélkül kibontakozást csinálni nem lehet, minden békekísérlet illuzórius. Ahhoz kell tehát fognunk, amire a nemzet bennünket ide küldött. A házszabály szigorú alkalmazásával vissza kell állítanunk a parlament munkarendjét. Még érteném az elnézést egy lojális kisebbséggel szemben, de olyan kisebbséggel szemben nem, amely minden munkát megakaszt. Mikor azt látjuk, hogy az obstrukció három hónap óta a házszabályok minden rejtett eszközét fölhasználja arra, hogy garázdálkodhassék, akkor kötelességünk ezzel szemben a házszabályok igazi szellemét érvényesíteni. Itt többen közbevetettél". Hogyan gondolja ezt Tisza lehetségesnek. Erre Tisza állítólag ezt felelte volna: — Ha arra kerülne a sor, hogy én találjam meg ezeket a módokat, én vállalkoznék rá. Tiszának ezt a kijelentését mindenki úgy magyarázta a folyosón, hogy ő kész elvállalni az elnökséget s az obstrukciót erőszakos eszközökkel is lehetetlenné tenni. Tisza mikor ezt a vélekedést hírül vitték neki, nyomban megcáfolta, mintha ő az elnökség elvállalásáról nyilatkozott volna. Gróf Andrássy Gyula Tisza kijelentéseire ezt mondotta: — Ha ellensége lennék Tiszának, örülnék rajta, hogy ilyen képtelen dologra vállalkozik, de mert barátja vagyok, csak sajnálni fogom, ha csakugyan megteszi. Én különben nem ismerem el jogforrásnak az erőszakot s nem engedelmeskednék az így módosított házszabályoknak. Inkább csendőrökkelvitetem ki magamat a parlamentből. Andrássynak ez a nyilatkozata nagy örömet keltett az ellenzéki oldalon, ahol egyébről sem beszéltek, mint a küszöbön álló elnökválságról és a parallel ülésekről . A «Magyar Kurír» munkatársa ma délután beszélgetést folytatott Berzeviczy Alberttel, a képviselőház elnökével a béketárgyalásokról és a béketárgyalások meghiúsulásáról. A beszélgetés lefolyása a következő volt: — Mi indította Excellenciádat arra, hogy béketárgyalásokat kezdjen ? — Tisztán és kizárólag csak az indított erre, hogy éreztem a helyzetnek lehetetlen voltát, amenynyiben a technikai obstrukció már oda fajult, hogy a parlamenti tárgyalásokat a Ház egyik oldalán sem vették komolyan. Gondolkoztam tehát azok felett a módok felett, amelyeknek segítségével ebből a visszás, lehetetlen állapotból kibontakozni lehetne. Emellett számítottam arra, hogy az akciót pártkülönbség nélkül szívesen fogják fogadni és ezen föltevésemben nem csalódtam. — Mit vélt Excellenciád alkalmas alapnaka tárgyalásokra? * — Én kizáróan a tárgyi alapot kerestem és kérem, hangsúlyozza, mindenki előtt, hogy akivel tárgyaltam, az előtt előre is a leghatározottabban kijelentettem, hogy semmiféle személyes momentumot a kérdésbe belekeverni nem engedek. Semmi esetre sem mentem volna bele például abba, hogy valaki a Khuen-kormány fejét követelje a béke ellenértékéül. Éppen az a különbség a mostani béketárgyalás és az 1897-iki között, hogy az akkori tárgyalásnak a mostanival ellentétben csaknem kizáróan személyi alapja volt. —Excellenciád békeakciója, a kiadott kommüniké szerint, meghiúsultnak tekinthető. Min hiúsult meg a békeakció? — Azon, hogy nem kaptam az ellenzéki pártoktól egyforma és egyöntetű feltételeket. Az ellenzéki pártok a kormánytól várták azt, hogy feltételeket szabjon, márpedig nem a kormányon volt a sor, hogy feltételeket adjon, hanem kétségtelenül az ellenzéki pártoknak kellett volna egyöntetű propozícióval előállaniuk. Ez hiányzott, az ellenzéki pártok között lévő különbségeket áthidalni nem sikerült, ezért hiúsult meg a béketárgyalás. sfs — Mi következik ezután? Lemond excellenciád ! — Hogy mi fog történni a legközelebbi jövőben, azt nem tudom. Én mindenesetre, amíg elnök vagyok, azon leszek, hogy valamely módja sizessék a békés kibontakozásnak. Hogy lemondok-e, vagy pedig maradok, erről nem nyilatkozom. — Pedig a kérdésnek ez a része igen jelentős, mert egy esetleges elnökválság az amúgy is zavaros helyzetet nagy mértékben súlyosbítania. — Sajnálom, hogy erről nem nyilatkozhatom, de ez a kérdés ez idő szerint nem aktuális. — Kétségtelen, hogy ezek után az érdeklődés középpontjába a házszabályok alkalmazásának módja fog kerülni. Hogyan vélekedik’ excellenciád Szerda