Világ, 1911. december (2. évfolyam, 285-309. szám)

1911-12-01 / 285. szám

Péntek szállították nekik az elevelt példát. De azért­­ fele sem igaz, hogy ez az eset speciálisan budapesti. Csak a személyek azok, s az ügy­nek voltaképpen semmi köze máshoz, mint ahhoz az általános emberi vágyhoz, hogy min­denki szeretne jól élni és könnyű szerrel jól élni. A falun és a régi gazdasági szerveze­tek közt ezer más módját találták ki az em­berek annak, amit a szerencse m­agi­a vitájá­nak neveznek. Amott a fejsze jelképezi ezt a törekvést,­­amely lesújt az áldozatra. Ott Rablás, éles a megoldás módja. Itt a sikkasz­tás és Csalás. Amott, hogy úgy mondjuk, még a döcögő parasztszekéren jár a nehéz bűn. Itt már automobilon száguld.­­ " A Városi élet ellen épp oly nehéz lesz­­ebből az esetből érveket kovácsolni, mint a­hogy a kirabolt és leölt kocsmárosok esetéből nem lehet a falusi élet erkölcseit megítélni. Ne is próbálják hát. És azt sem, hogy jegy­kereső osztály ellen csináljanak belőle meg­bélyegző általánosságot. Itt mindössze két léha fickóról van szó, aki még csak nem­­is védhető azzal, hogy havi nyolcvan korona fi­zetéssel tengette életét. Ezek automobilon akartak járni, szeretőt akartak tartani s élni akarták­ azt a nagystílű életet, amelyet a nagy Vagyonok tudnak csak adni boldog tu­lajdonosaiknak. A nagystílűség azonban hiány­zott belőlük. Csak éppen annyi volt meg ben­nük belőle, hogy Veszprémig tudtak jutni vele. Azt, hogy az automobilos élethez, a szerető­tartáshoz egyéb is kell, olykor nagy munka, olykor azonban verejtékes, nehéz, fárasztó huncutság, amely szinte munkaszámba megy, azt ezek­­a gyerekek elfeledték. Ezek nem is gazemberek. Ezek kis mozi-csirkefogók.­­/ Budapest, november 30. Képviselők beszámolója: L­­­szló Mi­hály országgyűlési képviselő tegnapelőtt érke­zett kerületébe, Gyulafehérvárra, Dániel Gábor, a nemzeti munkapárt alelnöke és Szepes-­házy Imre országgyűlési képviselő kíséretében. László Mihály képviselő beszámolójában a vá­lasztói reformra vonatkozólag kijelentette, hogy híve a választójog nagy kitágításának, de csak oly föltétellel, hogy a magyar nemzet szupremá- niája és egységessége teljesen biztosíttassék, hűen ezeréves históriájához. Majd Dániel Gábor emelt szót. Szerinte minden ellenzéki áramlat más és más választói reformot akar, ami nehézzé teszi a békealkudozásokat. Azt azonban tudja, hogy az ország békét akar, hogy közgazdaságilag erősöd­hessék. — Telegdy József országgyűlési kép­viselő tegnap Tenkére érkezett, hol beszámolót tartott. Beszámolójában a véderőreform kérdését fejtegette, : ' i rAz uj motu proprio. Többször foglal­koztunk" már a legújabb motu proprióval, mely a papok világi biróság elé állításáról szól. Cse­rnoch János kalocsai­­érsek XIII.számú körlevelében most ismerteti a pápának rövid m­otu proprióját, mely szerinte hiteles magya­rázatát adja az «Acta Apostolicae Sedis» pápai rendelet hetedik fejezetének. Ez a régi körrendelet a kiközösítés büntetését szabja­­azokr­a, akik az egyházi hatóság tudta és en­gedélye nélkül papi egyéneket a világi bíró­ság elé állítanak. Sok nézeteltérésre és teoló­­gikus vitára adott alkalmat az a kérdés, vár­jon magánegyénekre is vonatkozik-e a régi rendelet büntető szankciója, vagy sem. A pápa most világosan kimondja, hogy akár ma­gánember, akár hivatalos fórum, akár világi, akár egyházi személy viszi a papi egyéneket az illetékes egyházi hatóság kire, tudta, en­gedélye nélkül a világi bíróság elé, a fent­­említett büntetést vonja magára. A kalocsai érsek tehát egyáltalában nem ütődik meg a dolgon, sőt csodálatosnak tartja, hogy feltű­nést keltett az ügy, mert az ő magyarázata szerint újításról szó sincsen. A kalocsai ér­sek aztán a papok bíróság elé állítása körül még tovább magyaráz. Olyan szokásjogra hivatkozik,­­amilyen nincs. Azt mondja, hogy eddig is szokásban volt, hogy a világi bíró­ság az illetékes egyházi hatóságnál kellő for­mában jelentette, ha valamely egyházi sze­mély ellen megindította az eljárást. Mi nem tudunk 1­5%. Ha megtörtént, akkor sem­­az, amit követel az­­uj motu proprio, A .magyar­. * VILÁG 1911. december 1. Ő országi katolikusok egyik egyházjogásza, dr. Hanny Ferenc legújabban már így magya­rázta a motu propriot: «A gyakorlati al­kalmazása a «motu proprio»-nak az lesz, hogy az ezentúl papok ellen indítandó perek folyamatba tétele előtt, vagy a máris folya­matban levő perek folytatása előtt a katolikus vallású felperesnek, illetőleg katolikus vallású felperesi ügyvédnek püspöki engedélyt kell kérnie ahhoz, hogy pap ellen pert indíthasson vagy folytathasson. A motu pro­­prio-nak figyelmes átolvasása arról győzhet meg mindenkit, hogy X. Pius pápa ezen egyéb­ként feltűnő intézkedésének nincsen az államhatalom vagy a világi bírósági intéz­mény ellenf éle és célzata.» (?) — A pápán tehát még a hívei sem tudnak eligazodni. A polgári perrend életbeléptetése (Az igazságügyi bizottság ülése — Módo­sították a 78. szakaszt — A zsarolások ellen) Budapest, november 30. ) A képviselőh­áz igazságügyi bizottsága ma délután öt órakor, Székely Ferenc igzság­­ügyminiszter részvételével, i­. Erdély Sán­dor elnöklete alatt ülést tartott. A bizottság Pl­ó­s­z Sándor előadása mel­lett folytatta a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi első törvénycikk életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A 78. §. végleges 1.­ szövegét elfogadja a bizottság, melybe Várady Zsigmond korlátozó módo­sításaiból hármat fölvett, nevezetesen a b­í­­r­ó­i nyugdíjazást a polgári perrend élet­­beléptetéséig engedi meg, azt valamennyi fel­ügyeleti hatóság meghallgatásához köti­, végül a jelentésbe beveszi, hogy ily nyugdíja­zás kétszázat meg nem haladhat. A 79. szakaszt azzal a módosítással fogadta el a bizottság, hogy az e szakasz alap­ján áthelyezett it.élőbixónak szabályszerű k­ö­l­­tözködési költségét meg kell téríteni. Továbbá e­fogadta a bizottság D­a­r­v­a­y Fülöp­­nek azt a módosítását, hogy az e szakasz alapján való áthelyezhetés időtartama a pol­gári perrend életbelépését követő két év­ről egy évre szállíttassák le és Várady Zsigmond azon módosítását, hogy e szakasz alapján a bíró csak egyszer le­gyen áthelyezhető. A javaslat 85. szakaszát egészen, a 90. szakaszt pedig, az első bekezdést kivéve, a bizottság törölte. A 93. szakasznál K­e­n­e­d­i Géza indítvá­­­­nyozza, hogy a zsarolás eseteiben folyó tár­ - i­gyalások nyilvánosságra hozatala is tiltassék f­­­el, mert ezzel reméli elérhetőnek a zsarolási j­ó kísérletek csökkenését. Dárvai Fülöp a Ke­­l­m­zedi javaslatát elfogadja s a maga részéről­­ indítványozza, hogy vetessék fel a szakasz­­ második bekezdése után, hogy nem büntethető a második pont alapján az, aki a második pontban felsorolt ügyekben valamely közlést kétségtelen közérdekből vagy jogos magánérdekből tett közzé, ha a közlés a valóságnak megfelel. Lengyel Zoltán el­fogadja Kene­di és Darvas indítványait is a maga részéről azt teszi hozzá, hogy csak a­­ terhelt sérelmével járó nyilvános közlés le­­­­gyen megtorolva, ellenben a terhelt javára i­s való közlés legyen megengedve. Várady I . Zsigmond kéri a szakasz második pontjának­­ teljes kihagyását, mert véleménye szerint igen sok esetben védi a jogos magánérdeket az, ha ma nyilvánosságra kerülnek a jelzett pont­ban felsorolt ügyekben a hatósági iratok. Az igazságügyminiszter és Pl­ó­s­z Sándor ,­­ előadó felvilágosítása után a bizottság a sza- 1­­­kaszt általánosságban elfogadja, a­­ tett módosítások­ némelyikének esetleges fel­­­­vételét megfontolandónak vélvén, a végleges­­ döntést elhalasztja az új szöveg bemutatá­­­­sáig. Ezután letárgyalta és elfogadta a bi­zottság a javaslat 94—106. §-ait. Néhány függőben tartott paragrafus vég­leges szövegét a bizottság holnap délután öt­­ órakor tartandó ülésén fogja­­megállapítani. A véderőreform sorsa — A vezérkari főnök távozik —* Budapest, november 30. ) A sok kombinációval szemben, mely a véd­erőjavaslat körül támadt, végre megszólalt a magyar kormány is, igaz, hogy különös úton. A félhivatalos «Bud. Tud.» ugyanis a követ­kezőket írja: ‘. Gróf Khe ven-Héder­váry Károly mi­niszterelnök legutóbbi kihallgatása és bécsi tárgyalásai alkalmából a «Frankfurter Zei­­tung»-nak egy bécsi távirata a következőket jelenti: I­I .­ A lapok mindenféle hírt hoznak­ a véd­erőjavaslat módosulásáról és arról, hogy ez indította volna gróf Khuen-Héderváryt arra, hogy Bécsbe jöjjön. Ebből egy szó sent igaz. A véderőjavaslaton semmi más módo­sítás nem történik, mint az, amit már régen előre jeleztünk, hogy t. i. elejtik azt­­a rendelkezést, am­ely szerint az altisz­teket a gyalogcsapatok egy részének har­madik évi szolgálatra való visszatartása útján­ szerzik meg. Az altiszteket prémiumok útján­ szerzik, amely prémiumok évente néhány mil­lió koronát tesznek ki. Ezzel szemben azon­ban az összes gyalogcsapatok csak két évig maradnak szolgálatban. Sem a magyar kormány nem engedett e részben erre vonat­kozó valamelyes kívánságnak, sem az­­ural­kodó maga ilyen kívánságot ki nem­ feje­zett. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Az uralkodó nem óhajtja komplikálni a politikai helyzetet, amely a magyar parlamentben tör­tént békekötés következtében némileg javult,­ de amely túlságos terhelést még el nem bír. Ezzel egyidőben lefújták a bécsi félhiva­talos sajtónak azokat a közléseit, melyek a véderőreform provizórikus rendezésére vonat­koztak. Bécsből jelenti tudósítónk­, hogy Hö­­tzendorfi Konrád vezérkari főnök, mint előrelátható volt, beadta lemondási kérvényét és távozása a mai napon befejezett ténynyé vált. A vezérkari főnök a királytól már egy héttel ezelőtt kérte elbocsátását, de a király egy heti gondolkozási időt adott neki. Ma Hötzendorfi Konrád ismét megjelent a király előtt és bejelentette, hogy megmarad eredeti szándéka mellett. A király elfogadta­­a le­mondást. Már Schönaich lemondásakor szó volt arról, hogy a hadügyminiszter távozása és Hötzendorfi Konrád elbocsátása között junku­mot állítottak fel. Azonfelül Aehrenthal és Hötzendorfi Konrád közt az utóbbi időben véleményeltérések me­rültek fel, mert Aehrenthal ellenzi a Schönaich politikáját, amely túlhajtott katonai követe­lésekben merül ki, és a maga részéről hely­telennek tartja azt is, hogy akkora csapat­­testeket halmozzanak fel a monarchia délnyu­gati határán. Hötzendorfi Konrád utóda ,S­c­h­e­­mun Balázs altábornagy, hadügyminiszteri osztályfőnök lesz. Hötzendorfi Konrád részére egy hadseregfelügyelői állást bizto­sítottak.* A képviselőház folyosóján ma gróf Andrássy Gyula sorban tárgyalt J­u­s­t­h Gyulával, Kos­suth Ferenccel, Szterényi Józseffel, Bolgár Ferenccel, végül Hazai Samu miniszterrel. Egy estilap, kapcsolatban ezekkel a tanácskozásokkal, a következőket írja: «Bécsben a létszámemelést illető­leg két áramlat van. Az egyik a véderőre­form keretében, a másik külön javaslattal akarj­al biztosítani a létszámemelést. Az ellenzéket azon­ban nem csupán ez a dolog foglalkoztatja. Maga Khuen nem járult hozzá, hogy az újoncjavaslat­­ban emeljék a létszámot és lehet, hogy emiatt távozni is fog. A miniszterelnök legutóbbi audienciáján hivatkozott arra, hogy a véderőre­formban legalább szociális előnyök vannak, míg egy rideg, nyers újoncjavaslatot nem képviselhet a parlamentben. A most folyó tárgyalásokon az egész ellenzék — Andrássyt is ideszámítva —­­megegyezett a két nagy kérdés: a véderő és a választójog ..tárgyalásának időrendje dolgában. E szerint az egész­­ellenzéknek most már az az ár

Next