Világ, 1912. június (3. évfolyam, 129-153. szám)
1912-06-01 / 129. szám
Szombati tanítóknak vigyázniok, mert «a tanév végével a szélrózsa minden irányába lesznek szétsprengolva». Bellai József azóta gondnoksági ülést többé össze sem hivott és igy a tanítók hiába várták, hogy a gondnokság elé kerüljenek a panaszaik. Ellenben várják nagy aggodalommal a fenyegetés beváltását. 1912. évi február havában a kir. tanfelügyelőség hivatalos iskolalátogatást tartott a temesvár-ferencvárosi állami iskolában. A tanfelügyelőség kiküldöttje, Raskó László, a váltóadós segédtanfelügyelő volt. A kétnapi látogatás után tartott értekezleten az egész iskolát keményen leszólta és azt mondta, hogy nemcsak a községiekkel, de még a felekezetiekkel sem állja meg a versenyt. Megdicsérte azonban Laub Jánosnak, az igazgató fiának az osztályát, ahol különösen a tisztaság nagy és megdicsérte Szabó Szerénát, az egyetlent, aki Laub Pállal érintkezést tart fenn, hogy ott nagyon jó az ének. Amidőn a tanítók felkérték, hogy nevezze meg az osztályokat, amelyekkel nincs megelégedve, néhány olyan észrevételt tett, amelyekről nyomban kiderült, hogy az illető osztályban az nem fordulhatott elő, mert nem is tett olyan kérdést. A jegyzetvezetés hiánya megboszulta magát. Hogy hogyan állíthatja össze valaki otthon az észleleteit napok múlva, jegyzetek nélkül, ha ott a helyszínen ekkorákat téved, arról feleljenek a minősítési táblázat lapjai! Raskó László segédtanfelügyelő azzal rekesztette be az értekezletet, hogy néhány hónap múlva megint kimegy és ha a veszekedések addig meg nem szűnnek és az eredmény nem javul: «Jöjjön, aminek jönnie kell»! Tekintettel arra, hogy ismét egy olyantanító osztálya részesült a legkeményebb kritikában, amely a múlt évben Laub Pál igazgató keze alatt volt, a tanulók erélyesen kérték kötelezni Laub Pált, hogy a saját osztályát ő maga vezesse följebb. Kérték egyúttal panaszaiknak a meghallgatását. A segédtanfelügyelő azonban fölállt és az igazgatóval együtt eltávozott. A papa fia meg büszkeségtől dagadó kebellel haladt a nyomukban. •’•■■ii-V! -'S. A tantestület jegyzője, Sztupka Margit, írásbeli fölszólítást kapott az igazgatótól, hogy a jegyzőkönyv fogalmazványát mutassa be — előzetes cenzúra végett — Raskó Lászlónak. Beküldte és visszakapta kétharmadában piros tentával átalakítva olyképp, hogy alig győzött gyönyörködni benne. Nyomban be is jelentette ajánlott levélben a kir. tanfelügyelőnek a jegyzőségről való lemondását azzal, hogy nem hajlandó a valóságnak meg nem felelő jegyzőkönyv fölvételére. Hogy milyen fölvilágosítást adhatott Raskó László a főnökének, titok, de a tanítónő bárminemű vizsgálat mellőzésével «a segédtanfelügyelő meggyanusításáért stb., stb.» megdorgáltatok. «Megdorgáltatik» utóbb az egész tantestület a tanfelügyelőségek állítólagos megsértése miatt. Ez a megsértés azonban sohasem történt meg, hát nem történt az igazgató részéről hamis jelentés erről is, sok egyébről is. A tantestület erélyes fellépésére Laub Pál maga is kijelenti, hogy a tanfelügyelőség megsértése tényleg nem történt meg. De a tantestület e fellépéséből ■ a jegyzőkönyvben teljesen hallgat az igazgató. A tanítók ezért is panaszszal fordulnak Bellai József tanácsnokhoz, vizsgálatot kérnek, ez azonban kijelenti: — Vizsgálat nem lesz. Akármit is csinálnak, nem lesz, így áll az ügy most. No meg úgy, hogy Bellai — állítólag — a gondnokság nevében felterjesztést tett a tanfelügyelőséghez, hogy a minisztérium helyezze el a hat tanítót. Holott az igazság az, hogy a gondnokság 1911. októberében ülést nem tartott, ilyen felterjesztés megtételére senkit fel nem hatalmazott. Meg aztán azokat a tanítókat senki ki nem hallgatta, ellenük panaszt nem tett. És igaz az, hogy a tanítók ezútal is, írásban is, küldöttségileg is elő akarták adni panaszukat a tanfelügyelőnél, de ez — betegségére hivatkozva —a gondnoksághoz utasította őket. A gondnokság azonban össze nem ülhet, mert Laub Pál nem jöhet el az ülésre. Hiába hívják meg szabályszerűen, hiába sürgős és fontos a tárgysorozat, ő nem jön el. Mi lesz tehát? Nem hisszük, mert nem hihetjük, hogy Laub Pált az ő hatalmas pártfogói meg tudják menteni. És azt még kevésbbé kutatjuk, hogy ilyen előzmények után teljesüljön az ő vágya: a tanítók áthelyezése. Itt igazságot kell tenni, tegyen a minisztérium. Küldjön le miniszteri biztost, aki menten minden elfogultságtól, tényekés bizonyítékok alapján izéljen. De igazságosan. Az árvíz — Szűnik a veszedelem — Budapest, május 31. –A déli magyarországi árvízveszedelem szűnik végre. Még a legsújtottabb községben, Csebrán is sikerült már — a gát átvágása folytán — elvezetni az áradatot, a víz utat nyert, visszafolyt a Temesbe és a község ma már annyira van, hogy más községbeli menekülteket is el lehetett benne helyezni. Az egész környéken a nyomor óriási, a hajléktalanná vált nép élelemhez is csak úgy jut, hogy a katonaság megosztja vele a maga kenyerét. A délvidéket másodszor sújtja az árvízkatasztrófa. Mindenütt már az első katasztrófa után próbálták volna kifürkészni az okot is, hogy preventív intézkedésekkel vágják útját a sorozatos szerencsétlenségeknek. Nálunk —az utólagos segély még mindig késik — most kezdenek gondolkozni a katasztrófa okain, hogy a jövőre foganatosíthassák az intézkedéseket. A technika mai fejlettsége mellett nem elég megállapítani, hogy ami történt, az elemi csalás, istenítélet, de az okot is meg kell keresni, hogy az okot megszüntetvén, megszűnjön az okozat is. A földmivelésügyi minisztériumban kissé megkésve ugyan, de már foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A vizsgálódás eddigi eredményeiről Rakovszky Kálmán miniszteri tanácsosa következőket mondotta munkatársunknak: — Végleges eredményekről még nem lehet szó, akkor az idő is rövid volt, de ma már tisztán látjuk, hogy’ a délvidékre ugyanaz a helytelen gazdálkodás szabadította az árvizet, amelyik a Karszt-vidékre a barát. Tavasz idején mindenütt meggyült a csapadék s hegyes vidékekről nagy sebességgel rohan a folyók völgye felé. A délvidéki erdők jórészét kiirtották az utóbbi évtizedekben s igy a lerohanó víznek semmi természetes gátja nincs. Az erdő talaja sokat magába szívna, egyenletesebbé tennéa víz levonulását. Mióta nincsenek erdők, mindig fenyeget az árv. Természetesen gondoskodni fogunk arról, hogy ezek a tavaszi vízlevonulások ne legyenek ilyen katasztrofálisak. A kormány az árvíz által sújtott vármegyék lakosságának segélyezése címén fölmerülő költségek fedezésére 300.000 koronáig terjedhető hitelt bocsátott a belügyminisztérium rendelkezésére. Az eddigi jelentések alapján távirati intézkedésekkel máris 86.000 korona utaltatott ki az illető vármegyék alispánjainak kezéhez. A kiutalt segélyezésekből a hatóságok részben élelmiszereket, részben terményeket osztanak ki. A kormány az összes árvízzel sújtott vidékekre kiterjedő intézkedéseket tett. Lugosra a kormány gőzszivattyút küldött. A kánok összeírása után a községek kamatmentes inségkölcsönben fognak részesülni. Tervbe van véve, hogy a községi utak és hidak állami segítséggel állíttassanak majd helybe. A fővárosi törvényhatósági bizottság legutóbb tartott közgyűlésén az ország déli és keleti részében az árvíz által sújtott vidékek károsultjainak segélyezésére húszezer koronát szavazott meg. A tanács ma tartott ülésében ezt az összeget kiutalványozta és a belügyminiszterhez küldötte fel, azzal a kérelemmel, hogy azt az arraszorulók között szétosztassa. Tudósításunk a következő: Temesvár, május 31. Az árvízveszedelem múlófélben van. A víztömegek lassan visszatérnek medrükbe. Joanovics Sándor főispán az alispán és más hivatalos személyek kíséretében járja be a károsult községeket. A főszolgabírók jelentései szerint a megye hét járásában pusztított az árvíz s mintegy huszonhétmillió korona kárt okozott. A főispán ma sürgősen értesítette a belügyminisztert a károkról. Addig is a hatóságok tettek sürgős intézkedéseket, hogy az árvízkárosultak a szükséges segélyben részesüljenek. Nagyvárad, május 31. A margittai járás községeiben, ahol a Berettyó elöntötte a határokat, minden vetés és rét még most is víz alatt áll. Az árvíz legerősebben Bályok, Száldobágy,Déda, Széltalló, Érábrány, Terebes, Luki, Margitta, Monospetri, Királyi, Szentjobb, Szentlázár, Vámosláz, Poldostelek és Sárszeg határaiban pusztított. Több község határa még ma is víz alatt van és ott, ahol az apadás következtében már lefolyt a víz, több centiméternyi iszap rakódott le, ami a termést természetesen teljesen tönkretette. Kismarja, Pelbárthida, Paptamási községekben az Ér vize öntött ki és a víz egészen ellepte a határt. Az ár több helyen a községekbe is behatolt. A Fekete és Sebes Körös vize is igen magasan áll, de ezek eddig jelentősebb károkat nem okoztak. Vércsorog környékén a patak az országutat teljesen ellepte és nyolc kilométer hosszúságban víz alatt áll. Általában a megye összes vizei oly magas vízállásuak, mint az 1880-iki nagy árvíz idején. Arad, május 31. Az arad megyei Pécska község határát a Maros elöntötte. A legelők, szántóföldek és erdők viz alatt állanak. A kár eddig ötvenezer korona. Aradnál a Maros tegnap óta nem áradt. Arad szomszédságában, Mikelakán, az országutat elöntötte a csatorna vize. Gilád, május 31. A Lanka-csatorna hirtelen kiáradt és elöntötte a község legnagyobb részét. A vastuti töltés és az, amelyet a katonaság hordott össze, föltartóztatta az áradatot. Ezért a Giládon összpontosított katonaság átvágta a töltéseket, hogy a csatorna kiáradt vize akadálytalanul folyhasson a Temes-folyóba. Az Utcákon összegyülemlett áradat már lassanként apad, a Temes befogadja a vizet s igy nagy veszélyről nem lehet szó. Csebra, május 31. A fáradhatatlan katonák a községben megkezdték a munkát. Gád és Rudna közötti töltést átvágta a katonaság, mire az óriási víztömeg, mely Csebra utcáit borította, a Temes alsó folyásába folyt. Tegnap reggel Schramm őrnagy egy tíz csónakból álló osztaggal Maczedóniába, ment és 8 óráig tartó mentési munka után 550 embert mentett ki. A megmenekültek között van egy 80 esztendős házaspár is, amely évek óta feküdt betegen a düledező házban, melyet az árvíz teljesen alámosott és lakhatatlanná tett. A házaspárt kocsin bevitték Gyülvészre. A hivatalos jelentés szerint Csebzán és Macedónián 470 ház közül 25 maradt meg, a többi rombadőlt. E 25 közül is csak tíz lakható. A csebzai gátszakadás óriási volt A gátak annyira tönkre vannak téve,hogy 3—4 hónap fog eltelni, míg helyre tudják állítani. Nagy gondot okoz a menekültek elhelyezése és élelmezése. Csebrán vagy 1500 menekültet helyeztek el a szomszédos községekből. Ezek csak részben vannak hajlék alatt, igen sokan a pusztulófélben levő házakban húzzák meg magukat. A katonák saját élelmiszereiket adják az éhező népnek. Maguk beérik a száraz kenyérrel. A folytonos munka és nélkülözések annyira megviselték a katonaságot, mely négy nap óta megszakítás nélkül dolgozik, hogy már várják a visszahívó parancsot A vasúti forgalom Az Államvasutak igazgatósága közli, hogy a karánssebes—hátszegi vasút hátszeg—bisztracseresi vonalrészén az egész forgalmat ismét fölvették,a bisztacseres—karánsebesi vonalrészen azonban az egész forgalom még továbbra is szünetel. A Temesvár és Széphely állomások között fönnállott forgalmi akadály elhárittatván, a temesvár—ljá- VLÁV , ■_________________ ,__________, 1912. június 15 .