Világ, 1913. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1913-07-01 / 154. szám
Kedd függő kérdésekben, milyen az alkotmánysérelmek reparálása is, minden ellenzéki ember, minden igazán híve a választójognak, összetart. Be kell látnia végül Andrássynak is, hogy az ellenzék választójogi tervezetén változtatni, azt megszökiatni nem lehet. Ehhez kötötte magát az ellenzék legnagyobb része, a fuzionált függetlenségi párt s csak az ellenzék ügyeinek árthat, aki ez ellen küzd, vagy az ellenzéket ennek cserbenhagyására ösztönzi. Létre kell tehát jönni kölcsönös megértéssel az érintett alapokon, a pártalakulási mozgalmak előtt, vagy azok mellett, egy szövetségnek, mely az ellenzék minden tagját tömörítse és amelynek célja, fő célja, becsületes választójog alkotása. Dr. Fiáth László: Abasso Ausztria A déli határról Cattaró, június 29. Hosszú, több mint hat hónap óta tartó keserves elhagyatottságunkban olvastuk a Világban június 15-én és 18-án megjelent cikkeket, amelyek a mi, öreg tartalékosok áldatlan helyzetével foglalkoznak. Úgy érezzük magunkat, mint a rabok, akik már hallják a börtön kulcsának zörgését, mely visszaadja őket ismét az életnek. A legmélyebb hálával vagyunk eltelve a szerkesztőség iránt, hogy végre ránk tereli a nagyközönség figyelmét, s alkalmat ad arra, hogy legalább halovány fogalmat alkosson azoknak a szerencsétlen embereknek szomorú sorsáról, akik itt lenn, a monarchia legdélibb csücskén hónapok óta nyögik külpolitikánk tehetetlenségét, öreg rezervisták vagyunk, akiknek háza már meggörnyedt az élet terhei alatt, akiknek sokat kellett már dolgozniok, nélkülözniök, hogy az asszonynak, meg a gyerekeknek enni tudjunk adni. S most rajtunk a szép tüzéri uniformis, a családunk pedig éhezik, elpusztul. Csoda-e aztán, ha meggyűlik lelkünkben a sok panasz, a sok keserűség, s elfelejtjük néhány órára, hogy katonák vagyunk és azt hisszük, hogy nekünk is van jogunk az élethez, a családunk megélhetéséhez? És csoda-e, hogy amikor eszünkbe jutnak koplaló, nyomorgó, szegény kisgyermekeink, s éjjel-nappal dolgozó feleségünk, csoda-e, hogy kitör belőlünk a keserűség? Minden betűje igaz a Wágban megjelent „A határon“ c. cikknek. Szomorú tény, de letagadhatatlan tény, hogy a mi rátarti hadseregünkben meglazult a fegyelem és az öreg tartalékosok nyíltan, merészen, az életüket is kockáztatva, jogaikat hangoztatják. Talán mégis csak meghallgatják a korgó gyomrok gyászos zenéjét az aranygalléros főintézők. Tény, hogy az 5-ik vártüzérezred legénysége formálisan megmutatta, hogy megelégelte ezt a mostani, idegsorvasztó helyzetet, s ezt nyíltan kifejezésre is juttatta. A június 15-én megjelent cikk szóról-szóra igazat beszél. De azóta történt még valami, sokkal szomorúbb, sőt egyenes megdöbbentő eset. Amikor a fenti ezredben csupán húsz százalékát a rezervistáknak szabadságolták, az ezred három századának legénysége egész szabályszerű, civil természetű tüntető felvonulást rendezett. Zajongva megjelentek a tiszti étkező előtt, s a zászlóaljparancsnoktól követelték, hogy őket is bocsássák haza. Amidőn pedig egy zászlós megjelent a „Bereitschaft“tal, kinevették és kifütyülték a tisztet. S a zászlós ur úgy, amint jött, vissza is ment. A vizsgálat természetesen megindult, amelynek máris vannak bizonyos következményei, noha még befejezve nincs. A következmények ezek: a három század legénységét elosztották a többi századokba, a három század parancsnokát pedig megbüntették azon az alapon, hogy nem tartottak fegyelmet. (Ezt ugyan nekünk, a legénységnek, nem volna szabad tudnunk, dehát semmi se marad titokban). Ezzel a bölcs altábornagy, vagy kicsoda, azt is eléri, hogy az aktív tisztek is elkeserednek. A 3 század legénységének további büntetései ezek: senkinek se szabad kilenc órán felül kimaradnia, azután azoktól, akik már kaptak huszonegynapi u. n. turnus szerinti szabadságot, megvonták ezt és végül — tessék jól megfokózkodni! — a tartalékosok családjainak járó segélyezéseket is megszüntették. Hiszen kézenfekvő dolog, hogy akinek a zsebében van a szabadságolás, az csak nem fog lázadni? De azért ezek is szenvedjenek! Az pedig, hogy a családoktól is megvonják azt a nyomorult 60 korona segélyt, határozottan „katonai“ intézkedés. Hát az én családom, az én apró gyerekem szenvedjen, az haljon meg éhen azért, mert én bennem támad fel az a tudat, hogy én is ember vagyok, nemcsak katona, hogy haza akarnék már menni, mert nincs, aki keressen a gyerekemre? S mi némán tudomásul vettünk mindent, amikor felolvasták a parancsot, szalutáltunk és „abtrétáltunk“ . . . Végül még két fontos epizódot mondok el. Amikor a három század legénysége a tiszti étkező előtt tüntetett, az olasz, tartalékosok — nagyobbrészt Trieszt vidékéről — olasz irredentista nótákat énekeltek és ezt kiáltották: „Abasso Austria!“ Azt hiszem, ezek majd a civilben se fognak valami nagyon lelkesedni Ausztriáért. A másik epizód: Amidőn a „lázadás“ hírére megjelentek a fő pléhgallérosok, felállították glédába a legénységet, s egyikük megkérdezte, valamelyik tartalékostól, hogy miért tették azt, amit tettek? A legény arra a feleletére, hogy nem tudják: miért vannak itt? — azt válaszolta a nagyúr, hogy azért, mert a császár akarja. Felesel a legény: — „Igen ám, de éhezik otthon a családom“. — S válaszol a nagyúr: „ha a császár azt parancsolja, hogy éhezzenek, hát éhezniök kell!“ De mi azért türelemmel várunk. Mert még mindig jobb, ha éhezik a családom, de tudja, hogy van egy ember, aki gondol rájuk, mint hogyha valami bolondot csinálok, s nem leszek többé . . . VILÁG 1913. július 1 5 AVIÁG A Katonai szolgálat Franciaországban Páris, június 30. A kamara 339 szavazattal 214 ellenében elvetette Augagneur szocialistának a kétéves katonai szolgálat fentartására vonatkozó javaslatát, majd 323 szavazattal 232 ellenében elvetette Painlevé indítványát, amely a kétéves katonai szolgálat fentartása mellett kimondja, hogy a katonai szolgálat a huszadik életévtől kezdendő. A német fejedelmek adója Berlin, június 30. (Birodalmi gyűlés). Gróf Mostarp képviselő kijelenti, hogy a konzervatívok alkotmány- és közjogi aggodalmak miatt nem szavazhatják meg a jövedelemnövekedési adót. Schulz kijelenti, hogy a birodalmi párt a javaslat ellen fog szavazni. Ezután a szociáldemokratáknak a szövetségi fejedelmek adókötelezettségére vonatkozó javaslatát, melyet második olvasásban elfogadtak, a birodalmi kancellár ama nyomatékos érvelésére, hogy e javaslatot a törvény létrejövetele érdekében vessék el, a ház 195 szavazattal 169 ellen tényleg elveti. A konzervatívok javaslatát, hogy a jövedelemnövekedési adó a fedezési javaslatból töröltessék, névszerinti szavazásban 208 szavazattal 63 ellen elvetik. A fedezeti javaslatok hátralévő részét ezután egyszerű szavazásban harmadik olvasásban elfogadják, éppúgy az egyszeri véderőilletékre vonatkozó törvényt is. Ezzel a véderőjavaslatok, a véderőilleték és a fedezeti javaslatok végleg elintéztettek. Kaempf elnök mondott ezután hosszabb záróbeszédet, felszólalt Bethmann-Holsweg kancellár is, aki császári rendelkezést közöl, mely a birodalmi gyűlést november 20-ig elnapolja. Újabb bolgár támadás Kiélesedett a helyzet — A szkupsiina nem döntött Budapest, június 30. A Balkánról ma újabb izgatóbb hírek érkeztek. A bolgárok újabb támadásáról, újabb véres csatáról hozott hírt a táviró, beleszól a kiélesedett helyzetbe Románia is s így teljes zűrzavar a Balkánon. Arról is beszélnek már, hogy Péter szerb király lemond, mert nem akar háborút, de képtelen a békére hangolni a népét. A hir valószínűleg alaptalan, de jellemző, hogy ilyen hírek egyáltalán szárnyra kelhetnek és még jellemzőbb, hogy nagy hitelre találnak. A szerb nép hivatalos képviselete is foglalkozott ma a szerb-bolgár krízissel. A szkupstina ülésén három interpellációt terjesztettek be ebben az ügyben és Pasics miniszterelnök válaszolt is az interpellációkra. A válasz anynyit mond, hogy Szerbia elfogadja az orosz döntőbíróságot. Hogy a szkupstina is elfogadja-e, az csak holnap dől el, a mai ülés nem hozta meg a kérdésre a választ, óriási izgalmak között holnapra halasztották az erről szóló vita folytatását. Az izgalmat épp az újabb bolgár támadás híre keltette. A szcenéria is olyan volt, hogy kellett, hogy izgalmat keltsen. A szkupstinában folyt a nagy és heves vita, egyszerre megjelenik az ülésteremben a külügyminiszter egy hivatalnoka és táviratot nyújt át Pasicsnak. Pacsis átfutja, elsápad, odanyujtja a kormány többi tagjainak, ezek is elolvassák, azután valamennyien együtt elhagyják az ülést. Kitudódott hamar, hogy bolgár támadásról szólt a távirat s ezt valamennyien a háború kitörésének vették. Belgrádban mégis beszélnek még mindig a békéről is. Úgy mondják, a mai támadás sem volt olyan komoly jelentőségű, hogy „következményei“ lehetnének. És úgy mondják, a parlamenti pártok is azon vannak, hogy az ellentéteket kiegyenlítsék és hogy Pasics a helyén maradjon. Ez pedig a békét jelenti vagy legalább nem feltétlenül a háborút. Mai híreink a következők: Támadnak a bolgárok Szófia, június 30. A bolgár főhadiszállás vasárnap este arról értesült, hogy a szerbek erős gyalogságot és tüzérséget összpontosítanak előretolt állásaikon Krivura vasútállomás közelében Köprük mellett. A Zletovo és Islib között álló szerb csapatok vasárnap közelről tüzelést kezdtek a bolgár előőrsökre. A szerbek később gyalogsági segítséget kaptak. A bolgár csapatok viszonozták a szerbek tüzelését, de a harc eredményéről még semmit sem lehet tudni. Lesvera északi oldalán harc volt vasárnap a görög és a bolgár csapatok között. A harcban rendes tüzérség és gyalogság vett részt. Szaloniki, június 30. Ma reggel óta Gengheli közelében szerb és bolgár csapatok között harc van folyamatban. Eddig hír szerint négy ezred harcol. Gümendzsén túl