Világ, 1913. augusztus (4. évfolyam, 181-206. szám)
1913-08-01 / 181. szám
r X " Egy állam születik ~T, Budapest, julius 31. Mivel Ausztria-Magyarország és Olaszország nem lehetnek barátok, szövetségeseknek iell lenniük s mivel szövetségesek, megteremtődött a független Albánia. A nagyköveti reunió, melyet az utóbbi időben Bécsben már Internationale Tabakregienek nevezgettek, megmegegyezett Albánia statútumaira vonatkozólag. Fejedelemség lesz az új állam, hat hónap múlva dezignálják a fejedelmét, de csendőrségét svéd instruktor-tisztek képezik ki és a reunió pénteki ülésén szabják meg a hatalmak reprezentánsai déli és délkeleti határait. Anynyira elgyötört, megkínzott bennünket önnön politikánk, hogy már a sikernek sem tudunk örülni tompa fásultságunkban, annyira elbódultunk az albán komplikációkban, hogy alig vesszük észre: megtörtént, amiért fegyverbe álltunk, amiért idegeink irtózó remegése közben egy világháború örvénye felé sodortattunk. Albánia kellett Bécsnek, mert egyetlen sziget az orthodoxia és szlávság tengerében. Albánia kellett Bécsnek, mert akié Albánia, az ura az Adriának, a kettős monarchia egyetlen világkereskedelmi útjának. De épp ezért kellett ez Rómának is, mert ha Valonában is olasz zászló leng, úgy az Adria mare clausum, melynek Itália a királynője. S mivel Bécsnek, Rómának egyként élete, léte, jövő lehetősége függött attól, hogy ne legyen Albánia a másiké és ne lehessen a harmadiké, Visconti Venosta, majd utána Tittoni megegyeztek Goluchowszkyval. Albániának függetlennek kell lennie, ha összeomlik a félhold uralma. S a török uralom öszszeomlott. Pelár lovasai megjelentek Durazzonál, belegázoltak a lángoló sóvárgással vágyott Adriába és megmártván kardjukat égkék színű vizébe, megesküdtek, hogy itt maradnak. Ek-kor tűnt ki, mennyire rosszul, előrelátás nél-kül, ostobán dolgozott a Ballplatz, mikor a há ború kezdése előtt nem jelölte noli melange- renek a skipetárok földjét. A hiba elkövette- tett s fiaink 1912 novemberében fegyverbe hivattak; érvényt kell szerezni a monarcia aka-ratának. December tizenhetedikén összeülnek ; a hatalmak nagykövetei Londonban és — em- mlékezzünk — ujjongó örömmel harsog végig a monarchián drága, vágyott karácsonyi ajándékul — december huszonharmadikán —: Európa megegyezett a független Albánia létesítésében. S ekkor szinte groteszkké válik Albánia még csak ezután következő históriája, amikor megkezdődik a história, így még nem alakult állam. Múlt nélkül, tradíciók nélkül, vér nélkül, forradalmak nélkül. Az államok „vérrel és vassal" teremtődnek meg, Albánia az egyetlen, melyet diplomaták zöld asztal mellett segítettek megszületni. Igaz, keserves volt a vajúdás, igaz, szuronyok százezrei készültek egymásnak omlani, de mégis csak vér nélkül született egy állam. S a mi életünkben bizonyosan egyedül való szenzáció lesz, ahogy megszületett, kialakult. A principiális kialakulást a határok megállapítása követi. Skutarit Európa odaítéli Albániának. Ezután új elkínoztatás, új válság következik. Nikita hadai elfoglalják Skutarit, újra elindulnak a katonavonatok. Uj háború fenyeget, mig végre enged Montenegró. Azóta lassan, döcögve, vajúdva, vontatottan alakult, formálódott az új állam alkotmánya, mig végre a holnapi nappal elérkezett — talán? — az utolsóelőtti stációhoz. Holnap — ha igaz — meglesznek a déli határok s hat hónapon belül, már a fejedelmet installálják az új országban, melyet jegyzékváltások, diplomáciai csalafintaságok hoztak létre. Hogy azután mi lesz, sejteni sem lehet. A vérboszú kőkorában élő, törzsekre tagolt albán tud-e államot alkotni? A monarchia iskoláit, postáit, hajóit, templomait nem fogja-e legyűrni Albániában az olasz okosság? Kulturképes lesz-e Albánia s meghálálja-e azt a sok, milliárdokra menő áldozatot, melyet mi érte áldoztunk? A felszabadult népek hálájáról Bismarck csak maliciával tudott beszélni. Várjon ez a jegyzékekre épült állam különb lesz-e a többi felszabadultaknál, kifogástalan buzgalommal ellátó tisztviselők megfelelő szabadságidőt nyerjenek. A miniszterelnök most értesítette az egyesületet, hogy hajlandó a kérdésnek a kormányzat minden ágára vonatkozó rendezését kezdeményezni addig is, amíg az a szolgálati pragmatika során végleges elintézést nyerhetne. Hazai miniszter Pakisban. Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter öt napja Paksban tartózkodik. A miniszter inkognitó ment és Szurmay vezérőrnagy kíséretében megtekintette a város nevezetességeit, válnak meg az írótól. Fürge, mindenhez értő, őszinte és lelkes legyen s ilyenül ki kínálkozik más, mint az újságíró. A baedekereknek az a nagy bajuk, hogy nem újságírók írják őket, olyan újságírók, akikben van történeti készültség és gyors eszmekapcsolás, akik nem riadnak meg sem egy poros könyvtárszobától, sem egy könnyű blaguetól Ehhez persze az is kell, hogy az ember egy kicsit az ellenkező szemszögből tudja nézni a dolgot, s talán innét van, hogy a legjobb ilyen útikönyveket a rivális fajok újságírói írják. Csak így lehet megérteni, hogy míg Berlinről Huret, a francia újságíró írta a legjobb természetrajzot, Párisról viszont, a német Kari Scheffler és egy németbe ojtott magyar, Kolitscher Artur jellemzi legtalálóbban az amerikai felhőkarcolók életét. Ebben valami mélyebb oknak kell rejtőzni, egy paradoxnak, amely talán úgy fogalmazható, hogy a dolgok helyes meglátásához két finom ösztön kell. A megértő vonzalom és az a titokzatos újszerűség, mely mellett vállvonítva halad el a megszokott, társadalom. Két erő, mely ritkán táplálja egymást, inkább üti, de ha frigyre lép, akkor kitágul a szem pupillája és lassan egészen beleolvad az egyén. Ha ön a Londonról szóló kalauz-könyveket elolvassa, kilenctizedrészük azt fogja ajánlani, üljön fel az Angolbanknál az ilyen és ilyen számú autóbusz tetejére, onnét menjen el a Towerhez, a Westminsterhez és el ne mulassza, az istenért, megnézni a reggeli sétalovaglást a Hydeparkban. Holott azt kellene az idegennek a szívére kötni, hogyha egy pár londoni spe- tisztviselők szabadságideje. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete beadványt intézett a miniszterelnökhöz olyan törvényes intézkedés kezdeményezése céljából, hogy a hivatalos teendőit cialitást akar hazahozni, akkor a világért el ne felejtse, kérem, megnézni azt a társadalmat, amely a Themze-parton halat árul és azt, amelyik a Covent Gardenből megy souperra, azokat az embereket, akik a Hyde-park-sarkon este felállnak a kaptafájukra és arról vitatkoznak a hallgatóikkal, miként értelmezte Krisztus a „szikla*” szót és azokat a hölgyeket, akik délután a Savoyba hívják teára az udvarlóikat, alkonyaikor pedig a kiskutyájuk sírját koszorúzzák meg a kutyatemetőben. A gazdagokat és rongyosokat, a sportok myladyjeit és a whitechapeli százezer zsidót, aki őrjöngő fájdalommal nézi este a zsidó színház rémdrámáit ... Mert nem a National Gallery és nem a Parlament, hanem ez London! . . . Hogy az ilyesmi éppen az újszerűségeinél, a frappáns voltánál fogva ki nem elégítené a Baedekerek gyámoltjait, a Cook-féle felnőtt vándordiák-csoportokat, a nagyszemüveges angol misseket és a derék világutazó hentesmestereket, az valószínű. Ők utazni akarnak, — oh, édes balgaság — az utazásért, magáért az utazás gyönyöréért, sőt mivel ez nem is egészen utazás, inkább csak az utazás illúziójáért, ők utazni akarnak, mert az már így szokás, mert az ember pakkok izgatott, hajókázik, elolvassa a Baedekert, megnézi az elevátorokat, a közvágóhidakat és állatseregleteket, hogy végül hazatérjen. S magukkal hozzák a boldog igazságot, hogy Velence még mindig a lagúnák városa, Florenc a virágoké, London a ködé és Bécs a kedélyes humoré, mint ahogy Róma az örök város, Brügge a halott város, Pozsony pedig a pozsonyi kifliké mindörökké. VILÁG 1913. augusztus 1. SS Budapest, julius 31. A szervezkedő ellenzék Agitáció országszerte Károlyiék és Andrássyék Budapest, julius St. (Saját tudósítónktól.) A munkapárt nyeregben ül s legföljebb csak az időközi választások alkalmából keresi — a közigazgatási hatóságok hátvédje és az aranypénzek csillogtatása mellett — a választókkal való érintkezést. Az ellenzék azonban, miután mind szélesebb körben vet alapot az a meggyőződés, hogy pillanatnyi sikerek hajhászása helyébe a mélyreható agitációnak kell kerülnie, komolyan hozzáfogott a szervezkedéshez. Az egyesült függetlenségi és 48-as párt szervezőbizottsága gróf Károlyi Mihály elnöklésével, Tóth János, Bakonyi Samu, Beck Lajos és Zlinszky István részvételével nap-nap után tárgyalja a függetlenségi párt szervezésének kérdését. E tárgyalások folyamán a párt elhatározta, hogy országszerte ki fogja építeni az eddig hiányos szervezetet. E célból a nagyobb városokban és kerületi székhelyeken népgyűléseket fog rendezni és a városokban és községekben sürgősen szervezi a függetlenségi köröket. A párt föl fogja kérni a függetlenségi képviselőket, hogy kerületeikben haladéktalanul lássanak a körök megszervezéséhez, ugyan,úgy kérelmet fog intézni a párt kültagjaihoz, különösen azokhoz, akikkel szemben a múlt választások alkalmával a munkapárt csak terrorral és pénzzel tudott diadalt aratni. A központ egységes alapszabályt készít a függetlenségi körök részére, úgy hogy a vidéket az alapszabályok megszerkesztésének munkája alól is felmentik. Az alapszabályok a már, létező függetlenségi körök alapszabályainak a mintájára készülnek, nehogy a kormány az alapszabályok belügyminiszteri jóváhagyásánál nehézségeket támaszthasson. Ugyancsak a központ fog szolgálni gyűlés-bejelentő blankettákkal, jegyzőkönyv-mintával és egyéb nyomtatványokkal, amelyeket mindenkinek megküld, aki ez iránt akár szóval, akár írásban a párthoz fordul. Az egyes függetlenségi köröket az országos párt a Függetlenségi körök szövetségébe fogja tömöríteni, hogy a körök egységes vezetés mellett ne a maguk erejére utalva, hanem az összesség támogatásának tudatával lépjenek fel mindenütt. A függetlenségi körök országos szövetségének élén szövetségtanács fog állani és fogja a kapcsolatot alkotni az országos párt és a körökben tömörített választók között. Az országos párt arra fogja kérni a párt tagjait, hogy ne várják a párt iniciatíváját, hanem már most alakítsa meg mindenki a maga kerületében a függetlenségi köröket és a megalakulás megtörténtéről értesítse a központot. A párt erre vonatkozó munkálatait a jövő hónapban országszerte erélyesen fogja megindítani. Párhuzamosan az egyesült függetlenségi párt akciójával, hatalmas agitációt fejt ki megalakítandó pártja érdekében gróf Andrássy Gyula is. Úgy mondják, ho a párt új programmja már elkészült s legfontosabb gondja gróf Andrássynak az volt, hogy programmja révén a függetlenségi politikusoknak pártjába való belépését elősegítse. Augusztus közepén Budapesten szűkebb értekezlet lesz, amit szeptemberben — nagyrevülés keretében — zászlós bontás fog követni.