Világ, 1913. szeptember (4. évfolyam, 207-231. szám)
1913-09-02 / 207. szám
Kedd Közvetlen tárgyaláson Kompromisszum Drinápoly körül Budapest, szeptember 1. Bulgária nem csak a lényegben engedett, hanem most már a formában is: a bolgár kormány elhatározta, hogy közvetlen tárgyalásokat kezd a portával. A tárgyalásokra a delegátusokat nyomban diszignálják és már a tárgyalások helyét is kijelölték. Drinápolyban fognak tárgyalni, épp abban a városban, amelynek birtokáért a leghevesebb volt a véres harc is, a papirosháború is. Úgy mondják, Drinápolyra nézve kész is már a megállapodás, Drinápoly a töröké lesz, de a drinápolyi pályaudvart a törökök átengedik a bolgároknak, akiknek erre a Dedeagacscsal való összeköttetés végett szükségük van. Ez a bolgárokra nézve fontos szempont, de nem bizonyos, hogy a törökök deferálnak ennek a bolgár érdeknek és óhajtásnak. Annyi azonban a külső jelekből is bizonyosnak látszik, hogy a Balkánon minden bonyodalom megszűnt. Péter szerb király is, a görög királyi pár is elutaznak országukból, amit pedig aligha tennének, ha újabb bonyodalmak veszedelme fenyegetne. Mai híreink a következők: Tárgyalások Drinápolyban Konstantinápoly, szeptember 1. A porta hivatalos értesítést kapott a szófiai kormánytól, hogy a minisztertanács a közvetlen tárgyalások mellett döntött és Bulgária kész megnevezni meghatalmazottait, ha a tárgyalások eredménynyel biztatnak. A török kormány nem zárkózik el a közvetlen tárgyalások elől, amelyeket főleg Olaszország sürget, de azt kívánja, hogy Bulgária előzetesen ismerje el Törökország igényét Drinápolyra. Ebben az esetben a porta messzemenő gazdasági előnyökben hajlandó részesíteni Bulgáriát. A tárgyalások előreláthatólag Drinápolyban lesznek. Konstantinápoly, szeptember 1. Nacsevics délután meglátogatta a nagyvezért. A portál értesítették, hogy a bolgár delegátusoknak megérkezése, akik Törökországgal közvetlenül tárgyalni fognak, már legközelebb megtörténik. Róma, szeptember 1. A Tribuna Rizov bolgár követtel intervjút folytatott a török-bolgár közvetlen tárgyalások ügyében. A követ kijelentette, hogy tényleg hivatalos értesítést kapott arról, hogy közvetlen tárgyalások indulnak, ami nézete szerint Olaszország politikájának köszönhető. Garroni konstantinápolyi nagykövet, aki a törököknél nagy rokonszenvben áll, teljes sikerrel működött és a törökök igen sokat köszönnek neki, mert Olaszország úgy a törököknél, mint a bolgároknál teljes bizalomnak örvend. Ily módon tanácsokat adhatott a két állam kormányainak, amely tanácsok eredményesek voltak. Rizov kijelentette, hogy az igazságos tárgyalások útját a leghelyesebbnek tartja, mert ezen lehet leggyorsabban konkrét eredményhez jutni. Bízik abban, hogy őszinte és állandó megegyezésre fognak jutni. Ami a határvonalat illeti, azt hiszi, hogy Drinápoly a törököké maradhat, a drinápolyi pályaudvar azonban a bolgároké legyen, nehogy a Dedeagacscsal való összeköttetés megszakadjon. A törökök és bolgárok szomszédsága a városban még szilárdabbá fűzi majd a két nemzetség barátságát. Róma, szeptember 1. Di San Giuliano márki külügyminiszter ma fogadta a Consultán a drinápolyi küldöttséget. A küldöttség vezetőjének beszédére adott válaszában a külügyminiszter kifejtette, hogy Drinápoly valószínűleg a törököké marad, ő a maga részéről minden lehetőt elkövet arra nézve, hogy Bulgária és Törökország között mihamarább megegyezés jöjjön létre, mely VILÁG 1913. szeptember 2. -, mindkét állam érdekeinek megfelel és a két állam maradandó őszinte jó viszonyát biztosítja. Fürdőre Belgrád, szeptember 1. Péter király udvartartásával együtt ma délután Rivalszka Banja fürdőbe utazott négyheti tartózkodásra. Szpalajkovics követ Pastes miniszterelnök távollétében, aki Marienbadba utazott, annak visszatéréséig a külügyminisztérium ügyeit vezeti. Sándor trónörökös néhány nap múlva elutazik a francia Riviérára. Athén, szeptember 1. A királyi pár Németországba utazott. A király siettette az elutazást, hogy jelen lehessen a németországi nagy hadgyakorlatokon. Kormányválság Szerbiában Belgrád, szeptember 1. (Hivatalos.) Policsevics igazságügyminiszter egészségi okoból, beadta lemondását. Sztojanovics Koszta közgazdasági miniszter beadta lemondását, mert véleményeltérése volt a miniszterelnökkel a kereskedelmi politika vezetése ügyében. A király mindkét miniszter lemondását elfogadta és igazságügyminiszterré Djurisics Milánt, a semmitőszék bíráját és volt igazságügyminisztert, közgazdasági miniszterré dr. Jankovics Volizárt nevezte ki. Belgrád, szeptember 1. Pasics miniszterelnök Bécsen keresztül Marienbadba utazott és október elejéig, amikor a szkupstina összeül, távol lesz Szerbiától. Elutazásával nem némultak el azok a hírek, hogy Pasics szabadulni szeretne állásától, sőt végleg visszavonul a nyugalomba. Úgy mondják politikai körökben, hogy mihelyt a szkupstina összeül, Pasics és vele Pacsit pénzügyminiszter is lemond. Mind a ketten ellentétbe jutottak a hadvezetőséggel és ez az oka visszavonulásuknak. A szerb sajtóiroda jelentése szerint, a kormányválságról szóló hírek alaptalanok. Pasics miniszterelnök kéthavi szabadságra megy. Távollétében Spalajkovics, volt szófiai követ vezeti a külügyminisztérium ügyeit. Bolgár-török harcok Konstantinápoly, szeptember 1.: A drinápolyi helyőrség szaporítására Aleppóból egy lovasezred indult útnak. Török forrásból származó hírek szerint bolgár és török bandák között naponként folynak harcok. A tegnapelőtti ütközetben a bolgárok részéről százhatvanan estek el vagy sebesültek meg. A törökök veszteségei jelentéktelenek. Magánjelentések szerint tegnap Gyümüldzsinában a fegyveres lakosság és a bolgárok között heves összeütközés volt. A bolgárok északi irányban visszavonultak. A város lakossága uralja most a várost. A bolgár tanítók Szófia, szeptember 1. Az Üszküd- és Monasztirvidéki bolgár tanítók, akik az ország különböző börtöneiben voltak elzárva, majd pedig a szerbek által kiutasíttattak, mert nem akarták megtagadni nyelvüket és vallásukat, a hatalmak követeinek memorandumot adtak át, amelyben tiltakoznak a nemzeti és vallási érzelmük ellen irányuló erőszak ellen és arra kérik a civilizált Európát, hogy vessen véget a szerbek azon törekvésének, amely a macedóniai bolgárokat legelemibb emberi jogaiktól igyekszik megfosztani. A memorandumot kilencvenöten írják alá. Stadion Budapesten is magyar Olympäosz Budapest, szeptember 1.: Ha minden úgy sikerül, ahogy a magyar embersport vezetői akarják, hét év múlva Budapesten is lesznek olimpiai játékok. Egy állandó és illusztris emberekből álló bizottság dolgozik ezen, amelyet röviden és sportszerűen M MOB.-nak hívnak, jelentése: Magyar Olimpiai Bizottság, s elnökei gróf Andrássy Géza és Múzsa Gyula képviselő. A MOB. az, amely régóta egyengeti az utat, hogy Budapestnek is kijusson abból a találkozóból, amit a sport jegyében, négyévenként rendeznek a világ népei s ami nemcsak a rekorderek, a bajnokok és szállodások szempontjából elsőrendű áldás és esemény. A MOB az, amely már a most következő, legközelebbi terminusra, 1916-ra szerette volna kimesterkedni Budapestet az olimpiász színhelyéül. Mert a színhely körül, valósággal diplomáciai módon, kormányok segítségével is folyik a verseny. Az például, hogy a legközelebbi olimpiász a németség fővárosában, Berlinben lesz, korántsem ment túlságos simán és egyszerűen. Jóllehet Stockholm előtt, ahol tudvalevőleg múlt évben voltak olimpiai versenyek, egy konferencián már odaígérték Berlinnek ezt a minden pénzt megérő alkalmat: nem kevesebbre, mint a császár közbenjárására volt szükség. Vilmos császár levelére, amelyet közvetlenül intézett Coubertin báróhoz, a nemzetközi olimpiai bizottság elnökéhez. Ezenkívül a németek egy kitűnően bevált fogáshoz nyúltak. Azt mondták, hogy már minden együtt van, ami az olimpiászhoz szükséges. Pénz, hely és terv az építendő Stadion számára, sőt az építést már el is kezdették. Ennyi protekció és ígéret mellett aztán lehetetlen volt nem a német álláspont mellett dönteni, jóllehet a francia Coubertin rokonszenve már-már felénk billentette a dolgot Ami viszont könnyen idézhette volna elő, hogy a németek — esetleges budapesti megelőzés miatt — kilépnek az olimpiai szervezetből, amivel titokban s hallgatagon fenyegetődztek is, így megkapták tehát a legközelebbi terminust s dicsérendő áldozatkészséggel és energiával fölépítették, sőt az idei nyáron már föl isavatták, országos ünnepség keretében, a hatalmas berlini Stadiont. Mialatt a németek a három év múlva lezajló olimpiászra készülődnek, más nációk emberei már most foglalkoznak azzal, hogy mi lesz Berlin után, melyik város nyeri meg magának az olimpiász-rendezés szerencséjét? Azok közt, akik elsősorban igényt tartanak, a MOB-ról kétségtelenül el lehet mondani. Hogy résen áll, hogy „minden követ megmozgat“ Budapest érdekében. S ma az előjelek nem csökkentik meg a reményt, hogy ez, a budapesti olimpiász 1920-ban csakugyan bekövetkezik. Mindenesetre sokat számít, hogy a nemzetközi bizottság elnöke, Coubertin báró velünk van. Tudomásul vette, hogy Stadion épül Budapesten. Persze ez még korántsem szankcionálás s elsietett öröm volna a budapesti olimpiász ügyét már biztosítottnak venni. Először is: ugyanakkor, amikor Coubertin bárónak bejelentették az építendő magyar Stadion tervét, Hollandiából szintén jött a hír, hogy bizottság alakult a Berlin utáni olimpiász érdekében s egy amsterdami Stadionnak a megépítésére. A hollandusok tehát, velünk együtt, máris „versenyben vannak“. Azonkívül itt vannak az osztrákok, a bécsiek, akiket szintén számba kell venni, sőt ők talán legerősebb ellenfelei a budapesti olimpiásznak. Annak, hogy Budapesten előbb legyenek olimpiai játékok, mint Bécsben. Most még csönd van ugyan, kitűnő szomszédaink nem mozgolódnak, de egyszer már kijelentették vezető sportembereik, hogy a Bécset megelőző budapesti olimpiászt nem szabad megengedni, mert az Bécs megszégyenítése volna, a „birodalom“ szempontjából. S ezenkívül itt van még egy nyílt, harmadik konkurrens, amely mellett már a legutolsó olimpiai konfe-