Világ, 1913. október (4. évfolyam, 232-258. szám)

1913-10-01 / 232. szám

4 1913. októb­er , VILÁG Tanárok tiltakozása Nyugdíjtörvény és státusrendezés Budapest, szeptember 30. Az új, most már életbe is lépett nyugdíj­törvény, tudvalevőleg nemcsak hogy előbb­re nem vitte, de még vissza is vetette, meg­levő jogaiktól fosztotta meg a tanárokat. A középiskolai tanárok szolgálati ideje eddig harminc esztendő volt, az új törvény az övékét is harmincöt esztendőben állapítja meg. A tanárság akkor tiltakozott, deputá­­ciózott a jogfosztás ellen, a miniszterelnök­től, a közoktatásügyi minisztertől kapott is biztatást, sőt határozott ígéretet, Teleszky azonban, a pénzügyminiszter akkor is azt mondta, amit még eddig tanárok, tanítók minden kérésére mondott, hogy: nem, és addig dolgozott, míg a többiek igenjével szemben az ő nemje diadalmaskodott. A ta­nárság akkor kongresszust készült egybe­hívni, ezt azonban a tanáregyesület vezető­sége húzogatta addig, mig egészen el tudta marasztani. A forrongás az egyesület legkö­zelebbi közgyűlésén tört ki, de segíteni ak­kor már nem lehetett, a törvényjavaslat­ból törvény lett s az már életbe is lépett. Közben a minisztériumból — a pénzügy­minisztériumból — kerültek ki olyan hírek is, hogy a tanárság egy ideig izgul ugyan, sérelemről, jogfosztásról beszél, de vég­eredményben egészen meg van elégedve az új renddel vagy legalább is nem békétlen­­kedik. A kormány a tanárság panaszai el­len magát a tanárságot, a tanárság hangu­latát akarta tromful kijátszani. Ez mégsem sikerül. A tanárság még mindig el van ke­seredve az ellen, hogy a nyugdíjtörvény minden jog és az iskola érdeke ellenére tar­talmaz intézkedéseket és ha nem sikerült megakadályoznia a jogfosztást, legalább til­takozni akar ellene. Novemberben kongresz­­szusra gyűl egybe a középiskolai tanárság, amelyen a nyugdíjtörvényben foglalt sérel­mek ellen és a státuszrendezésnek szintén sérelmes végrehajtása ellen felemeli szavát. A kongresszus végrehajtó bizottsága ülést tartott ebben az ügyben. A bizottság elnöke, Négyessy László bejelentette, hogy — kettő kivételével — valamennyi középiskola amel­lett foglalt állást, hogy legyen kongresszus. Az a két intézet sem mondta, hogy ne legyen kon­gresszus, sőt egyenesen kijelentette, hogy ha a többség kívánja a kongresszust, ők is hozzá­járulnak. Szóba került azután, mi történjék a meg­tartandó kongresszuson: foglalják-e írásba sé­relmeiket és kérjék azok orvoslását. Voltak ugyan, akik ilyen értelemben szólaltak fel, de a nagy többség kijelentette, hogy a sérelmeket nem egyszer felsorolta már a tanárság, a mi­niszter ígért is orvoslást, de az ígéret ígéret maradt. Semmi ok sincs arra a feltevésre, hogy most másként lenne. Elég volt a panasz­ból is, a kunyerálásból is, legyen kongresszus, de tiltakozó kongresszus. Azzal az ellenvetés­sel szemben, hogy egy tiltakozó kongresszuson a közoktatásügyi miniszter esetleg nem képvi­seltetné magát, a bizottság egy tagja kifejtette, hogy a miniszter a parlamentben különb vá­dakat is meghallgat, semmi ok hát itt a nagy­­féltő aggodalomra. Elnök itt is lesz, aki a tár­gyalásokat kellő mederben tudja majd tartani, többre pedig nincs szükség. A bizottság végül úgy határozott, hogy egybehívják a kongresszust. A kongresszus a nyugdíjrevíziót, a státusrendezést és egy egye­temes tanügyi egyesülés megalkotását tár­gyalja. A hozandó határozatokat elküldik a minisztériumnak. Deputációzni nem fognak. A kongresszust november tizenhatodikén tart­ják meg, nem eleget, hanem osztályharcokat szítottak, ame­lyek legtöbb esetben egyenesen a betegsegélyző pénztárakból indultak ki s ezzel ezt a humánus intézményt a munkaadók és munkások között egyaránt gyűlöltté tették. A felterjesztést nagy küldöttség fogja átnyújtani a kereskedelemügyi miniszternek. Budapest, szeptember 30. A munkásbiztosító reformjáért. Nyíregyházá­ról jelentik. A nyíregyházai ipartestület elöljáró­sága mai ülésében elhatározta, hogy a munkások betegség- és balesetbiztosításáról szóló törvény­cikk revíziója, illetve a betegsegélyzőpénztárak ál­lami kezelésbe vétele céljából felterjesztést intéz báró Harkányi János kereskedelemügyi minisz­terhez. A felterjesztés szerint a munkásbiztosító pénztárak kitűzött nemes feladatuknak nem tesz­ Az albán-szerb viszály Prizrend és Monasztir veszedelme A török-bolgár béke Budapest, szeptember 30. Az albánok komolyabban veszik a har­cot, mint előre gondolni lehetett és Szer­biának nagyobb katonaságot kell megmoz­gatni ellenük. Amíg a kisebb helyőrségekkel kell megküzdeni az albánoknak, addig si­ker vezeti a fegyvereiket és később is ne­héz hadjárattal lehet majd őket visszaszorí­tani a szerb seregnek, ha ugyan lehet, mert minden jel arra mutat, hogy formális hábo­rúra készültek fel az albán csapatok. A harcok­ról szóló hírek ellentmondók. Csak annyi biztos, hogy a szerb csapatok eddig nem tudtak jelentősebb sikert elérni. Az albánok ma elfoglalták Ljumát és uton vannak Priz­rend felé, a szerb csapatokat pedig erősen szorongatják. Galicsniknál tegnap óta erős a küzdelem és mind a két részen súlyosak a veszteségek. Hir szerint ma a szerbek be­vették Galicsnikot, míg Monasztirt az albánok fenyegetik. Sándor trónörökös tegnap este visszatért és a király még az éjjeli órákban fogadta fiát. Német diplomáciai körökben hire jár, hogy Wied herceg, aki tudvalevő­leg a legkomolyabb jelölt az albán trónra, még mindig nem adott határozott választ, vájjon elfogadja-e az albán koronát. Most fel fogják szólítani, hogy nyilatkozzék, de mi­vel nincs nagy kedve vállalkozni, valószínű­leg új jelölt után fognak nézni. -------- A szerb-albán harcok Valona, szeptember 30. Dibrából háromszáz hadifogoly szerb ka­tonát hoztak Tiranába. Dibra környékén a leg­nagyobb hősiességgel folyt a harc. Az utcai harcokban albán asszonyok is résztvettek, kik fejszékkel voltak fölfegyverkezve. A szerbek Dibránál — hír szerint — 1200 halottat vesz­tettek. Szaloniki, szeptember 30. Monasztirban válságos a helyzet. A la­kosság sietve menekül­t-Szerbiába, vagy pe­dig Szalonikibe. A rend fenntartására alakított polgárőrség egyáltalán nem képes a pánikot megfékezni. Ideérkezett hírek szerint a mo­­nasztiri helyőrség kivonult csapatai a város környékén az albánokkal többizben megüt­köztek. A bolgár nép a városban marad. A szerb csapatok erőszakolt meneteléssel sietnek Monastir felé. Durazzo, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) Az albánok folyto­nos küzdelmek között győztesen vonulnak Dibra felől Strugán át és már Gostivarnál van­nak. Itt 300 szerbet ejtettek foglyul és 20 szerb ágyút zsákmányoltak. Kicsevó és Ochrida kö­rül is eredményesen harcolnak. Ochridánál az albánoknak 20.000 emberük van és 40.000 macedo-bolgár felkelő csatlakozott hozzájuk. Belgrád, szeptember 30. A szerb seregek győzelmesen szorítják vissza a felkelőket. Mavrovót, Iivort, a Ljuma területét már elhagyták az albánok, akik két­ezer, a szerbek pedig 300 halottat vesztettek. Az albánok folytatják kegyetlenkedéseiket s a hatalmukba kerülő szerbeket megcsonkítják. A szerb csapatok elfoglalták Lomnicát és Niki­for­ovót. Híre jött, hogy bolgár bandák beha­toltak Oh­ridába Tehancsev bolgár komitácsi főnök vezetése alatt. Nagy harcok várhatók Piskopejánál és Goránál, ahol az albán ban­dák elsáncolták magukat. A szerb csapatok Szerda megérkeztek Bessanba, elfoglaltak három al­bán ágyút. Essad pasa a fölkelők partján Róma, szeptember M1. Valonából tegnap több albán előkelőség érke­zett ide. Azt beszélik, hogy­ Essad pasa azzal a szán­dékkal, hogy Issza Boljetinác bandáihoz csatlakoz­zék, Izmail Kemaltól pénzt, fegyvereket és legénysé­get kért. Izmail Kem­al határozott nemmel válaszolt, ellenben felszólította Essadot, hogy jöjjön azonnal Valonába, hogy megbeszélje a kormányával, milyen intézkedéseket tegyenek az ország békéjének helyre­állítása végett az északi határszél fellázadt törzsei ellen. Essad erre nem reagált, ellenben hire jár, hogy meglehetősen nagyszámú fegyverest Dibrába küldött azzal, hogy feltétlenül bocsássák mamikat. Issza Boljetinác rendelkezésére. A török-görög konfliktus London, szeptember 30. Itteni diplomáciai körökben komolynak tartják a görög-török konfliktust. Egy athéni jelentés azt mondja, hogy Törökországban fe­lülkerekedett a harci párt, mely puccsot készít elő és Szalonikit akarja hirtelen megszállni. Attól tartanak, hogy a harci párt a szultán be­leegyezése nélkül belesodorja az országot a há­borúba. A török-bolgár béke Konstantinápoly, szeptember 30. Szavon bolgár delegátus beszéde, am­ely­­lyel a békekonferencia utolsó ülésén a bolgár delegátusoknak a nagyvezér iránt való köszö­netét tolmácsolta, szószerinti szövegében a kö­vetkező: — Fenség! Legyen szabad mindenek­előtt a bolgár delegátusok nevében fenséged­nek köszönetet mondani a támogatásért, ud­variasságért és előzékenységért, amelyben minket missziónk keresztülvitelénél részesí­tett. Hála a mindkét részről latbavetett fá­radozásnak, jóakaratnak és békülékeny szel­lemnek, az az állapot, amely már majdnem egy esztendeje a két ország között fennállott és súlyosan rájuk nehezedett, véget ért. A szerződés, amelyet az imént aláírtunk, Tö­rökország és Bulgária között a jó egyetértést és a barátság helyreállítását jelenti. Teljesen tudatában vagyunk annak, mennyire dí­szünkre szolgál, hogy e nemes feladatban közreműködtünk és szerencséseknek érezzük magunkat, hogy a jó szomszédiasság és ba­rátság szilárd és állandó helyzetének helyre­állítására garanciákat teremtettünk, garan­ciákat, melyek mindkét nemzet virágzását és legnagyobb boldogságát vannak hivatva elő­segíteni. Konstantinápoly, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) A békeszerződő megkötése után valószínűleg már a jövő heten helyreáll a diplomácia viszony. Bolgár követi, Toncsevet fogják kinevezni.

Next