Világ, 1913. október (4. évfolyam, 232-258. szám)
1913-10-01 / 232. szám
4 1913. október , VILÁG Tanárok tiltakozása Nyugdíjtörvény és státusrendezés Budapest, szeptember 30. Az új, most már életbe is lépett nyugdíjtörvény, tudvalevőleg nemcsak hogy előbbre nem vitte, de még vissza is vetette, meglevő jogaiktól fosztotta meg a tanárokat. A középiskolai tanárok szolgálati ideje eddig harminc esztendő volt, az új törvény az övékét is harmincöt esztendőben állapítja meg. A tanárság akkor tiltakozott, deputációzott a jogfosztás ellen, a miniszterelnöktől, a közoktatásügyi minisztertől kapott is biztatást, sőt határozott ígéretet, Teleszky azonban, a pénzügyminiszter akkor is azt mondta, amit még eddig tanárok, tanítók minden kérésére mondott, hogy: nem, és addig dolgozott, míg a többiek igenjével szemben az ő nemje diadalmaskodott. A tanárság akkor kongresszust készült egybehívni, ezt azonban a tanáregyesület vezetősége húzogatta addig, mig egészen el tudta marasztani. A forrongás az egyesület legközelebbi közgyűlésén tört ki, de segíteni akkor már nem lehetett, a törvényjavaslatból törvény lett s az már életbe is lépett. Közben a minisztériumból — a pénzügyminisztériumból — kerültek ki olyan hírek is, hogy a tanárság egy ideig izgul ugyan, sérelemről, jogfosztásról beszél, de végeredményben egészen meg van elégedve az új renddel vagy legalább is nem békétlenkedik. A kormány a tanárság panaszai ellen magát a tanárságot, a tanárság hangulatát akarta tromful kijátszani. Ez mégsem sikerül. A tanárság még mindig el van keseredve az ellen, hogy a nyugdíjtörvény minden jog és az iskola érdeke ellenére tartalmaz intézkedéseket és ha nem sikerült megakadályoznia a jogfosztást, legalább tiltakozni akar ellene. Novemberben kongreszszusra gyűl egybe a középiskolai tanárság, amelyen a nyugdíjtörvényben foglalt sérelmek ellen és a státuszrendezésnek szintén sérelmes végrehajtása ellen felemeli szavát. A kongresszus végrehajtó bizottsága ülést tartott ebben az ügyben. A bizottság elnöke, Négyessy László bejelentette, hogy — kettő kivételével — valamennyi középiskola amellett foglalt állást, hogy legyen kongresszus. Az a két intézet sem mondta, hogy ne legyen kongresszus, sőt egyenesen kijelentette, hogy ha a többség kívánja a kongresszust, ők is hozzájárulnak. Szóba került azután, mi történjék a megtartandó kongresszuson: foglalják-e írásba sérelmeiket és kérjék azok orvoslását. Voltak ugyan, akik ilyen értelemben szólaltak fel, de a nagy többség kijelentette, hogy a sérelmeket nem egyszer felsorolta már a tanárság, a miniszter ígért is orvoslást, de az ígéret ígéret maradt. Semmi ok sincs arra a feltevésre, hogy most másként lenne. Elég volt a panaszból is, a kunyerálásból is, legyen kongresszus, de tiltakozó kongresszus. Azzal az ellenvetéssel szemben, hogy egy tiltakozó kongresszuson a közoktatásügyi miniszter esetleg nem képviseltetné magát, a bizottság egy tagja kifejtette, hogy a miniszter a parlamentben különb vádakat is meghallgat, semmi ok hát itt a nagyféltő aggodalomra. Elnök itt is lesz, aki a tárgyalásokat kellő mederben tudja majd tartani, többre pedig nincs szükség. A bizottság végül úgy határozott, hogy egybehívják a kongresszust. A kongresszus a nyugdíjrevíziót, a státusrendezést és egy egyetemes tanügyi egyesülés megalkotását tárgyalja. A hozandó határozatokat elküldik a minisztériumnak. Deputációzni nem fognak. A kongresszust november tizenhatodikén tartják meg, nem eleget, hanem osztályharcokat szítottak, amelyek legtöbb esetben egyenesen a betegsegélyző pénztárakból indultak ki s ezzel ezt a humánus intézményt a munkaadók és munkások között egyaránt gyűlöltté tették. A felterjesztést nagy küldöttség fogja átnyújtani a kereskedelemügyi miniszternek. Budapest, szeptember 30. A munkásbiztosító reformjáért. Nyíregyházáról jelentik. A nyíregyházai ipartestület elöljárósága mai ülésében elhatározta, hogy a munkások betegség- és balesetbiztosításáról szóló törvénycikk revíziója, illetve a betegsegélyzőpénztárak állami kezelésbe vétele céljából felterjesztést intéz báró Harkányi János kereskedelemügyi miniszterhez. A felterjesztés szerint a munkásbiztosító pénztárak kitűzött nemes feladatuknak nem tesz Az albán-szerb viszály Prizrend és Monasztir veszedelme A török-bolgár béke Budapest, szeptember 30. Az albánok komolyabban veszik a harcot, mint előre gondolni lehetett és Szerbiának nagyobb katonaságot kell megmozgatni ellenük. Amíg a kisebb helyőrségekkel kell megküzdeni az albánoknak, addig siker vezeti a fegyvereiket és később is nehéz hadjárattal lehet majd őket visszaszorítani a szerb seregnek, ha ugyan lehet, mert minden jel arra mutat, hogy formális háborúra készültek fel az albán csapatok. A harcokról szóló hírek ellentmondók. Csak annyi biztos, hogy a szerb csapatok eddig nem tudtak jelentősebb sikert elérni. Az albánok ma elfoglalták Ljumát és uton vannak Prizrend felé, a szerb csapatokat pedig erősen szorongatják. Galicsniknál tegnap óta erős a küzdelem és mind a két részen súlyosak a veszteségek. Hir szerint ma a szerbek bevették Galicsnikot, míg Monasztirt az albánok fenyegetik. Sándor trónörökös tegnap este visszatért és a király még az éjjeli órákban fogadta fiát. Német diplomáciai körökben hire jár, hogy Wied herceg, aki tudvalevőleg a legkomolyabb jelölt az albán trónra, még mindig nem adott határozott választ, vájjon elfogadja-e az albán koronát. Most fel fogják szólítani, hogy nyilatkozzék, de mivel nincs nagy kedve vállalkozni, valószínűleg új jelölt után fognak nézni. -------- A szerb-albán harcok Valona, szeptember 30. Dibrából háromszáz hadifogoly szerb katonát hoztak Tiranába. Dibra környékén a legnagyobb hősiességgel folyt a harc. Az utcai harcokban albán asszonyok is résztvettek, kik fejszékkel voltak fölfegyverkezve. A szerbek Dibránál — hír szerint — 1200 halottat vesztettek. Szaloniki, szeptember 30. Monasztirban válságos a helyzet. A lakosság sietve menekült-Szerbiába, vagy pedig Szalonikibe. A rend fenntartására alakított polgárőrség egyáltalán nem képes a pánikot megfékezni. Ideérkezett hírek szerint a monasztiri helyőrség kivonult csapatai a város környékén az albánokkal többizben megütköztek. A bolgár nép a városban marad. A szerb csapatok erőszakolt meneteléssel sietnek Monastir felé. Durazzo, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) Az albánok folytonos küzdelmek között győztesen vonulnak Dibra felől Strugán át és már Gostivarnál vannak. Itt 300 szerbet ejtettek foglyul és 20 szerb ágyút zsákmányoltak. Kicsevó és Ochrida körül is eredményesen harcolnak. Ochridánál az albánoknak 20.000 emberük van és 40.000 macedo-bolgár felkelő csatlakozott hozzájuk. Belgrád, szeptember 30. A szerb seregek győzelmesen szorítják vissza a felkelőket. Mavrovót, Iivort, a Ljuma területét már elhagyták az albánok, akik kétezer, a szerbek pedig 300 halottat vesztettek. Az albánok folytatják kegyetlenkedéseiket s a hatalmukba kerülő szerbeket megcsonkítják. A szerb csapatok elfoglalták Lomnicát és Nikiforovót. Híre jött, hogy bolgár bandák behatoltak Ohridába Tehancsev bolgár komitácsi főnök vezetése alatt. Nagy harcok várhatók Piskopejánál és Goránál, ahol az albán bandák elsáncolták magukat. A szerb csapatok Szerda megérkeztek Bessanba, elfoglaltak három albán ágyút. Essad pasa a fölkelők partján Róma, szeptember M1. Valonából tegnap több albán előkelőség érkezett ide. Azt beszélik, hogy Essad pasa azzal a szándékkal, hogy Issza Boljetinác bandáihoz csatlakozzék, Izmail Kemaltól pénzt, fegyvereket és legénységet kért. Izmail Kemal határozott nemmel válaszolt, ellenben felszólította Essadot, hogy jöjjön azonnal Valonába, hogy megbeszélje a kormányával, milyen intézkedéseket tegyenek az ország békéjének helyreállítása végett az északi határszél fellázadt törzsei ellen. Essad erre nem reagált, ellenben hire jár, hogy meglehetősen nagyszámú fegyverest Dibrába küldött azzal, hogy feltétlenül bocsássák mamikat. Issza Boljetinác rendelkezésére. A török-görög konfliktus London, szeptember 30. Itteni diplomáciai körökben komolynak tartják a görög-török konfliktust. Egy athéni jelentés azt mondja, hogy Törökországban felülkerekedett a harci párt, mely puccsot készít elő és Szalonikit akarja hirtelen megszállni. Attól tartanak, hogy a harci párt a szultán beleegyezése nélkül belesodorja az országot a háborúba. A török-bolgár béke Konstantinápoly, szeptember 30. Szavon bolgár delegátus beszéde, amelylyel a békekonferencia utolsó ülésén a bolgár delegátusoknak a nagyvezér iránt való köszönetét tolmácsolta, szószerinti szövegében a következő: — Fenség! Legyen szabad mindenekelőtt a bolgár delegátusok nevében fenségednek köszönetet mondani a támogatásért, udvariasságért és előzékenységért, amelyben minket missziónk keresztülvitelénél részesített. Hála a mindkét részről latbavetett fáradozásnak, jóakaratnak és békülékeny szellemnek, az az állapot, amely már majdnem egy esztendeje a két ország között fennállott és súlyosan rájuk nehezedett, véget ért. A szerződés, amelyet az imént aláírtunk, Törökország és Bulgária között a jó egyetértést és a barátság helyreállítását jelenti. Teljesen tudatában vagyunk annak, mennyire díszünkre szolgál, hogy e nemes feladatban közreműködtünk és szerencséseknek érezzük magunkat, hogy a jó szomszédiasság és barátság szilárd és állandó helyzetének helyreállítására garanciákat teremtettünk, garanciákat, melyek mindkét nemzet virágzását és legnagyobb boldogságát vannak hivatva elősegíteni. Konstantinápoly, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) A békeszerződő megkötése után valószínűleg már a jövő heten helyreáll a diplomácia viszony. Bolgár követi, Toncsevet fogják kinevezni.