Világ, 1913. december (4. évfolyam, 284-308. szám)
1913-12-02 / 284. szám
Ker- ban lefolyt, tudjuk, Oroszországnak körülbelül mi volt a szerepe ;sejtjük, hogy a Balkán-államoknak mi volt a szerepe, de, hogy a mi külügyminisztériumunk tett-e valamit és mit tett, erről az expozéból sejtelmünk sincs Felolvassa ezután benyújtott interpellációja szövegét, amely így szól: Minthogy a külügyi expozé a Balkán-háború kitörésének előzményeiről semminemű konkrét felvilágosítást nem nyújt; minthogy a külügyi albizottság ülésezése óta a Balkán-háború előzményeit és az azt kísérő jelenségeket illetőleg nagyjelentőségű új tények jutottak nyilvánosságra, kérdem a külügyminiszter urat: szándékozik-e expozéját a fent megjelölt hiányok pótlása és az említett új tények megvilágítása céljából kiegészíteni és ezzel az alkotmányos bírálatra teljes anyagot nyújtani? Minthogy továbbá az expozé hallgat arról, várjon a második Balkán-háborút megelőzőleg • fejtett-e ki külügyi hivatalunk annak megakadályozása céljából valami akciót és milyent, kérdem a külügyminiszter urat: hajlandó-e az expozé kiegészítését erre, az alkotmányos bírálat szempontjából szintén főfontosságú kérdésre is kiterjeszteni? Elnök kijelenti, hogy az interpelláció közöltetni fog a külügyminiszterrel, mire az ülés, véget ért. i niimWiTi imii'iwnmim TmriTimi " — ~* — —• »» Budapest, december 1. Az erdélyi ellenzéki pártok szövetsége. Az erdélyi ellenzéki pártszervezetek és Erdély ellenzéki vezérférfiai december 7-én délelőtt Kolozsvárt, a Vigadó nagytermében összegyűlnek, hogy Erdély önvédelmének, szervezése és egy erdélyi szövetség létesítése felől tanácskozzanak. Ugyanaznap délután négy órakor a kolozsvári függetlenségi párt szervezkedő gyűlést tart éseste nyolc órakor avatják fel lakoma keretében a függetlenségi párt új klubházát. A nagygyűlés tanácskozásának sorrendje a következő: Az értekezlet megalakulása, az elnök és a jegyzők megválasztása. (Az elnöki tisztet gróf Károlyi Mihály, az országos párt ügyvezető elnöke fogja valószínűleg betölteni.) Dr. Apáthfy István: Előterjesztés Erdély önvédelmének szervezéséről. Posta Béla egyetemi tanár: Erdély közművelődése. Kenéz Béla egyetemi tanár: Erdély közgazdasága. (Itt kerül szóba a földgáz ügye is.) Torma Miklós alispán: Az erdélyi közigazgatás. Báró Kemény Árpád: Indítvány az „Erdélyi Szövetség“ megalakítására. Justh Gyula felszólalása. Gróf Apponyi Albert felszólalása. Gróf Károlyi Mihály felszólalása. A csatlakozások bejelentése az egyes pártok küldöttei részéről. A határozat kimondása és az elnöki zárszó. Az „Erdélyi Szövetség“ megalakítására és Erdély önvédelmének szervezésére szóló felhívást Apáthy István és báró Kemény Árpád szerkesztették. Az eszme indokait és a kivitel körvonalazását előadó nagyértékű felhívás többek között a következőket tartalmazza: ... Meg kell alkotnunk az Erdélyi Szövetséget, mely Erdélynek önvédelmét szervezze és politikai eszközökkel követelje ki, ahol másként nem lehet, az önvédelmi támogatást Magyarországtól.... Szabadon választott képviselőket akarunk, kiknek neve az általános, egyenlő, titkos és községenkénti választás urnájából kerüljön ki győzelmesen. És szabadon akarunk választani minden kerületben, nem csupán az oláh nyelvűekkel a kormánytól most tervezett megegyezés szerint számunkra kontingentált, úgynevezett magyar kerületekben. Közös bajunk az egész nép elnyonottsága és jogtalansága, közös a gazdasági nyomor, közös az értelmi és erkölcsi elmaradottság, közös baj a társadalmi élet sivársága a kölcsönös elkülönödés miatt, közös száz más bajunk, melyeket a kölcsönös igazságosság és a legjobbak érvényesülése által minden téren, az anyanyelv különbsége által egyik irányban sem gátolt verseny szabadsága útján mind orvosolhatnánk. Csak egy feltétel kellene hozzá az ő részükön is: a készség, munkájukat, szellemi, erkölcsi és anyagi javaikat nem egy idegen állam, hanem Magyarország szolgálatába állítani, minden fenntartás és hátsó gondolat nélkül. Ila nem magyar anyanyelvű polgártársaink gondolkodása igy alakul, örömest dolgozunk velük együtt. VILÁG 1913. december 2. 5 A delegáció munkája Budapest, december 1. (Saját tudósítónktól.) Jubilate! . . . Bécs holnap ünnepet ül. Hatvanötesztendős fordulását annak, hogy az ifju Ferenc József Olmützben Ausztria császárjává proklamálta magát. Akkor Olaszországban, Magyarországban forradalom dúlt, Bécs nyílt lázadásban tett hitet szabadságáért s úgy látszott, darabjaira törik a Habsburgok birodalma. A birodalom csak vért veszített, irtózatosan sokat, megamputáltatott, de áll. S hatvanöt esztendő elmúltával, generációk elmúlása után a nyolcvanháromesztendős császár volt minisztere, a legkonzervatívabb magyar államférfiak egyike azt mondotta, hogy az a politika, ami itt folyik, vagy forradalomba, vagy a szolgaság megadásába hajtja az országot. A legkonzervatívabb magyar államférfiú festette a forradalom rémét oda a jövő perspektívájául a császár uralkodásának hatvanötödik jubileumán. Egész Európa sajtója a meleg elismerés és hódolat hangján ír a Burg aggastyán lakójáról, úgy lehet, nem is sok idő múlva, Bécsben három ország hálájából emelnek szobrot a békecsászárnak. Horvát-Szlavonországokban örömtüzek gyúlnak, mert Skerlecz, a komisszárius, bánná jön, Erdélyből, ha gyenge fénynyel is, ha alig bizakodva, a románság szemében gyűl ki az öröm a béke, a megegyezés reményére, csak a magyar róna néma, csak a magyarság várja közelebbinek egy jobb, tisztább, békességesebb idő eljövetelét, melyben a jog, szabadság és kenyér egyformán és bővebb mértékkel osztatik. Jubilate! Holnap a császár uralkodásának hatvanötesztendős jubileuma . . . . . . A magyar politikában szürke hétköznap lesz ez a jubileum. Úgy lehet, még terhes, kínos napjaink között is egyik legkeservesebb. Holnap délelőtt Haus admirális mond expozét s nem kell prófétának lenni; új terhek bejelentése, új százmilliók igénylése lesz ez az expozé. Holnap délután pedig Hegedűs Lóránt terjeszti be jelentését a hadügyi albizottság ülésén. Ez a három részre osztott, hatalmas munka is százmillióink felett húzza meg a halálharangot. Bilinski expozéja, Bosznia szükségletei még hátra vannak, csak később tudhatjuk meg, hogy a magunk elkínoztatása és nyomorúsága ellenére is gondolnunk kell más nyomorúságok enyhítésére . • Pénteken pedig megkezdi a képviselőház a költségvetés tárgyalását. A munkaprogramm szerint csak keddig tárgyalhatja, mert december kilencedikén a delegáció plenáris ülései kezdődnek. Közben egy nevezetes ügy első fejezete veszi kezdetét. Pénteken délután az állandó összeférhetetlenségi bizottság Mándy Sámuel és Kristóffy József összeférhetetlenségi ügyét tárgyalja. Ez a két ügy új viharzás, új botrányok forrása lesz * Országgal való pénzügyi egyezmény meghoszszabbításáról szóló javaslat tárgyalására tehát csak harmincadika és harmincegyedike marad. A horvát jogpárt december ötödikén tart értekezletet, melyen jelöltjeinek listáját megállapítja. Az unionisták egyetlenegy kerületben sem fognak kandidálni, csupán gróf Jankovich Aladár tartja meg régi kerületét. A jogpárt, különösen a Frank-csoport a leghevesebb küzdelemre készül a koalíció ellen, melyet szószegéssel vádolnak, mindamellett biztosra vehető, hogy ez alkalommal a koalíció a választásokon túlnyomó többséget fog nyerni. Báró Skerlecz Iván A hivatalos lap tegnapi száma közölte a királyi kéziratot, mely báró Skerlecz Ivánt felmenti a királyi biztosság állásától és horvát bánná nevezi ki. A királyi kézirat így hangzik: Kedves báró dr. Skerlecz! Magyar miniszterelnököm előterjesztésére önt Horvát-Szlavonországokban viselt királyi biztosi állásától felmentvén, Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjává ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1913. évi november 27-én. Ferenc József s. k. Gróf Tisza István s. k. A horvát hivatalos lap holnapi száma közölni fogja, hogy a választásokat december tizenhatodikára és tizenhetedikére írják ki. Éppen huszhónapos szünetelés után indul meg tehát újólag Horvátországban az alkotmányos élet. A horvát törvény értelmében a választásoknak a szábor megnyitása előtt tíz nappal kell végbemenniök. December huszonhetedike tehát a szábor összehívásának legkorábbi terminusa. Mivel december huszonnyolcadika vasárnap, amikor ülés nem tartható , az alakulás formalitásai december huszonkilencedikéig tartanak. A Magyaror Barta Ödön a horvát kibontakozásról A horvátországi alkotmányosság helyreállítása s a miniszterelnök állásfoglalása élénk megbeszélések tárgya ellenzéki körökben is. Barta Ödön, ki ennek a kérdésnek talán legalaposabb ismerője, a Házban is fel fog szólalni az ellenzék részéről ennek a kérdésnek tárgyalásánál. Ma kérdést intéztünk a horvátmagyar kiegyezés kitűnő ismerőjéhez a horvát kibontakozásra vonatkozólag. Barta Ödön, akinek állásfoglalásával nem azonosihatjuk magunkat, a következőkben körvonalazta kétségkívül súlyos véleményét: — Álláspontomat teljes részletességgel és indokolással a Házban fogom majd kifejteni. Egyelőre legfőbb kifogásaimat két pontban foglalhatom össze. Az 1868-iki XXX. törvénycikk szellemével merőben ellenkezik, hogy a vasúti pragmatika módosításának végleges megállapítását, a pragmatika nyelvkérdésének végleges rendezését a regnikoláris bizottság elé utalják. A regnikoláris deputáció elé a kiegyezési törvény értelmében csak a két országot közösen érdeklő ügyek tartoznak. Egyenesen a magyar állam szuverenitásának megcsonkítása, ellenkezik kardinális közjogi elvekkel, ha az államvasút ügyét, mely kizárólag magyar ügy, a regnikoláris bizottság elé utalják, melyben a szábor küldöttjei is helyet foglalnak. Ez az egyik kifogásom. Másodszor hibáztatnom kell, hogy a helységnév-törvényt horvát autonóm belügyinek deklarálta a miniszterelnök, amely csak adminisztratív jellegű, így horvát belügy lett, hogy egyes magyar múltú, históriánkban szerepet játszó, magyar tradíciójú városokat a horvátok egyszerűen kitöröljenek a nemzetközi forgalomból azzal, hogy nevüket elhorvátosítják. Politikai szempontból pedig az a legsúlyosabb hiba, hogy mindezekkel szemben koncedálta, hogy a horvátok ennyi engedmény után is a „tolerari posse“ álláspontjára helyezkedhetnek. Ellenzéki körökben mosolyogva beszéltek arról, hogy a miniszterelnök legutóbbi, horvát dolgokról szóló beszédében súlyos közjogi botlást követett el. Gróf Tisza István egyszerűen elkobozta a király kinevezési felségjogát. A miniszterelnök ugyanis ebben a beszédében többek közt a következőket mondotta: Előreláthatólag már a legközelebbi napokban be fog következni a király döntése, amelylyel a jelenlegi királyi biztos urat ezen állása aló fölmentve, őt egyúttal Horvát- és Szlavónországok bánjává nevezi ki. És azt hiszem, ezt kevés nappal követőleg meg fog történni a horvát-szlavónországi választások kiírása is. Ezzel a kijelentéssel — mondották az ellenzék közjogászai — a miniszterelnök prejudikált a király döntésének. Neki csak azt lett volna szabad mondania, hogy mindezekre vonatkozólag előterjesztést tesz a királynak s ha előterjesztése nem fogadtatnék el, levonja az alkotmányszerű konzekvenciákat. A miniszterelnök helyett bejelentette, hogy mit fog tenni a király, ami közjogilag helytelen s példátlan is a magyar parlament történetében. — Ebbe a közjogi botlásba azonban nem fog belebukni a kormány — mondották — bár az ilyent szigorúbban veszik, mintha a népre lövetnek az utcán. Az 1914. év első felében rendes és rendkívüli közös kiadásokra, a különféle póthiteleket nem számítva, Magyarország 68,199.723 koronát fog kiizzadni, nem csoda, ha ugyanezen időre állami elemi iskolákra csupán 11,748.497 korona juk !