Világ, 1914. január (5. évfolyam, 1-27. szám)
1914-01-01 / 1. szám
Csütörtök AVLAG A Külpolitka esztendeje A kettős balkáni háború borzalmai ülik meg az elmúlt esztendő külpolitikájának történetét. Kézzel és könynyel, halálhörgéssel és megkínzott foglyok ordításával pecsételték meg a szláv népek szövetségüket, mely ebben az évben darabokra hullott és a legújabb kor legkegyetlenebb háborújába keverte az új Balkán népeit. A függöny legördült és az újesztendő küszöbén látszólag a béke csillan fel. A véres színjátékeseményei oly mélyen vájódtak emlékezetünkbe, hogy azok dátumszerű megismétlése fölösleges: csak nagy vonásokkal akarjuk vázolni az eseményeket, melyek a Kelet kulturátlanságát és a Nyugat emelkedett műveltségét hirdetik. Kezdjük azokkal az országokkal, melyek bár őrületes fegyverkezésük költségeivel kiszipolyozzák a népet, de amelyeknek hadseregei és dreadnoughtjai zálogai a békének. A ■..fegyveres béke“ egyik oszlopa Angolország, melynek politikáját ebben az évben az ír önkormányzat, a homerule uralta. A nagy gazdasági és szociális ellentétek, melyek Írország katolikus és protestáns népét elválasztják, szokatlan erővel kaptak lángra ebben a kérdésben, mely még hosszú ideig fogja nyugtalanítani Anglia belső politikáját. Hetek, hónapok óta hallunk kompromisszumos kísérletekről, hír szerint maga a király is titokban béketárgyalásokat vezet, ez idő szerint azonban eredményről még nem számolhatunk be. Az ellentétek innen a távolból kiegyenlíthetetleneknek mutatkoznak és nagy a valószínűség, hogy Dublin és Belfast arisztokrata forradalmárai sok keserű órát fognak okozni a kormánynak. Asquith kabinetje azonban egyelőre egyéb problémákon töri a fejét: küszöbön áll Anglia földreformja, amelyért való agitáció Lloyd George kezében összpontosul. A földreformra irányuló kísérleteken kívül Anglia még egy akcióval vonta magára a kultúrnépek figyelmét: azt az ajánlatot terjesztette a nagyhatalmak elé, hogy szüneteltessék egy esztendeig a fegyverkezést. Akciója azonban süket fülekre talált. Németország és Anglia között való kvalitás ebben az évben megenyhült és a német birodalom a nagy külpolitikai események csendes nézője lett ezúttal. Tavaly az új esztendő küszöbén halt meg Kiderlen-Wachter, ennek az évnek fordulásán pedig Bethmann- Hollweg-nek alkonyult be a zaberni események és a Reichstag bizalmatlansági vóluma miatt. Az egyes államok között meg kell emlékeznünk Bajorországról, ahol királylyá proklamáltatta magát a régensherceg s Badenről, ahol a pótválasztásoknál érzékeny veszteség érte a szociáldemokrata pártot. Nagy föltűnést keltett végül a trónörökösnek éles állásfoglalása a braunschweigi kérdés ügyében. Ez az affér, mely a trónörökös reakciós politikájáról újabb bizonyságot tett, csak most simult el: a császár és fia kibékültek s a régi harag a trónörökös áthelyezésével ért véget. Franciaország ezt az esztendőt az elnökválasztással kezdte meg: január tizenhetedikén klerikális és monarchista szavazatok elnökké választották Raymond Poincaré-t, akit a miniszterelnökségben Barthou követett. Poincaré és Barthou reakciós politikája kihívta a köztársasági elemek és a szocialisták gyűlöletét, amely csoportok vehemens ostromot intéztek a Barthou-kabinet ellen. December elején Barthou-t leszavazta a kamara, mire a kabinet beadta lemondását. Poincaré, amint emlékezetes, kénytelen volt a radikális párttal érintkezésbe lépni és Gaston Doumergue-t bízta meg a kabinet alakításával. Az új kormány most éli mézesheteit, amit azonban elkeserít a Barthou-kabinet kellemetlen öröksége: a reakciós katonai politika pénzügyi megoldása. Franciaország, melynek demokráciájára, az ebben az évben visszaállított hároméves katonai szolgálattal, örök szégyen esett, most készül egy nagy kölcsön megszavazására, hogy ezzel fedezze a marokkói költségeket és a hadügyi újítások árát. Spanyolországban a meggyilkolt Canálejas utóda épp egy évvel ezelőtt Romanones lett, akinek helyét ebben az esztendőben a klerikális Cato-kormány váltotta föl. Peincaré spanyolországi útjához igen sok reményt fűztek, úgy látszik azonban, hogy ezek közül csak kevés teljesedett be. Spanyolország legégetőbb problémáját, a marokkói expedícióval egybefüggő pénzügyi krízist ebben az esztendőben nem oldották m meg. Évről-évre, hónapról-hónapra, napról-napra nagyobbodik ez a deficit, mely végül is katasztrófába fogja kergetni XIII. Alfonz korrumpált országát. A spanyolországi köztársaságiak egyesítő törekvései ez ideig kudarcot vallottak s a köztársasági párt épp úgy frakcióra bomlik, mint a szabadelvű vagy konzervatív csoport. A gyenge szocialista mozgalmon kívül valamennyi csoport és frakció vezetősége korrupcióval vádolja egymást a színfalak mögött. Tény, hogy a marokkói kaland megoldását főleg az nehezíti meg, hogy a hivatásos politikusok jórésze Marokkóban anyagilag is érdekelve van. A szomszédos Portugália ebben az évben is sikerrel küzdötte le a monarchisták támadásait és betöréseit. Veszedelmesebb ennél, mert jogos panaszokra támaszkodik, a radikális köztársaságiak mozgalma, akik az ifjú köztársaságban nem ideáljaikat, hanem a burzsoázia osztálypolitikáját látják megvalósítva. Sztrájkolóban és véres tüntetésekben nyilvánult meg a munkásnép és az „igazi köztársaságiak“ elkeseredése. A parlamentben azonban, mely csak legutóbb kezdte meg érdemleges tárgyalásait, abszolút többsége van a kormánynak. Az apróbb államok közül megemlékezhetünk Svájcról, mely mindei ünnepélyesség nélkül legutóbb választotta meg elnökét. Svájc, Svédország és Németalföld katonai reformokra készül és milliárdos budgettel akarja e téren is a népet megterhelni. De Svájc és Hollandia választójogának revízióján is dolgozik, épp így Dánia, ahol a radikális Zahleminisztérium igazán liberális reformot készített. Olaszország az ouohy-lausannei béke után átadta magát libiai győzelmei gyönyörének. A nagy választói reform alapján ebben az évben volt az első választás, melyből a Giolittikormány győztesként került ki. De nagy hatalomra tett szert az olasz szocialista párt is, mely már megkezdte erős támadásait a kormány ellen. Megnehezíti a kabinet álláspontját az a körülmény, hogy sok híve a klerikálisok segítségével került a kamarába, akik már most is útját állják a választások előtt ígért radikális reformoknak. Oroszországban belső forrongás indult meg és a kormány már nagy erővel készül a felújuló munkásmozgalom kegyetlen elnyomására. A birodalmi duma, mely hosszú karácsonyi szünetét már megkezdette, alig végzett valami munkát. Új sajtótörvényt alkotott (— ez azonban csak szankcionálja a jelenlegi állapotot — és megszavazta az új lengyel városi törvényt, melyet Kokovcev miniszterelnök még Stoliypintől vett át. A törvény tárgyalásakor Kokovcev megismételte Stolypin ígéreteit, azt ugyanis, hogy több lengyel kerületnek orosz kormányzóságokba való bekebelezésével szemben, a lengyel nyelv jogot és önkormányzatot kapnak a községek. ígéretét azonban Kokovcev nem váltotta be: a keleti lengyel kerületeket beolvasztották ugyan, de a választójogot a főnemesség nagy örömére kegyetlenül megnyirbálták, főképp a zsidókét, akik számára külön kúriáikat alkottak. Ezzel elérték azt, hogy még ott is, ahol többségben vannak a zsidók, a községi tanácsnak tíz, legföljebb húsz százaléka lehet csak zsidó. A birodalmi dumában, mely ötnegyed év óta működik, többséget nehezen fog Kokovcev öszszekovácsolni. Oka ennek az oktrobista párt válsága és szakadása, mely a jobboldal, a nacionalisták és szociáldemokrata frakció szakadását követte. Keveset foglalkozott az európai sajtó azzal a szerződéssel, melyet Oroszország Kínával kötött. A mongol kérdést rendezték ebben, éppen úgy, mint ahogy Anglia Tibet fölött, Japán pedig a déli Mandsuria fölött rendelkezik. Japán ezenfelül három fontos vasúti koncessziót kapott és valószínűen a Kardon-fél -sziget bérletének meghosszabbítását is. Ez az orosz-kínai szerződés a kínai forradalom öszszeomlásával és Jüansikkáj diktátorságával függ egybe. Juansikkáj egy olyan szerződést írt ezzel alá, melyet a kínai alsóház épp ez év nyarán vetett el. Kína diktátorának azonban financiális okokból kellett ezt a szerződést, épp úgy, mint a tibetit és a mandsuriait megkötnie. Pedig ez az államszerződés Oroszországot óriási hatalomhoz juttatja Kelet- és Középázsiában, ahol Kína hatalma és befolyása — így írja a Ruskoje Slovo — most már csak dekoratív karakterű lett. A Balkánon Bulgária és Románia kormányválság előtt áll. A román válság könnyű és gyors megoldást fog nyerni, mert Románia már megelégelte Maiorescu koalíciós kabinetjének háromévi uralmát. Annál súlyosabb és mélyrehatóbb a bolgár válság, mely a legutóbbi választásokkal, az agrárpárt és a szocialisták győzelmével függ össze. Radoszlavov kormányával szemben nemcsak a szocialisták foglalnak el elutasító álláspontot, hanem visszautasította a kompromisszumos politikát az agrárpárt is. Közben Bulgáriából a legválságosabb és a legfantasztikusabb hírek jönnek, úgy hogy a legnagyobb meglepetésekre van kilátásunk. Szerbiában az ifjúradikálisok megbuktatták Pasics miniszterelnököt, ez a kormányválság azonban nem fog mélyebb hatást gyakorolni a külső politikára. Ez az új Balkán mostani képe és a legközelebbi jövőben ezeket az irányokat fogja követni politikája. De mit rejt magában a távolabbi jövő, amikor a véres háborúk nem a békés fejlődés lehetőségét biztosították, hanem új viszályok magvát hintették el. Görögország, mely a legkisebb hadsereggel rendelkezett és a legkevesebb áldozatot hozta, megkétszerezte területének nagyságát, alattvalóinak számát pedig hetven százalékkal növelte. Szerbiának területe hetvenöt, lakossága pedig negyvenöt percenttel gyarapodott. Bulgária azonban, mely a legnagyobb sereget állította ki és a legnagyobb győzelmeket aratta, semmihez sem jutott. A macedón bolgárok idegen, még a töröknél is" rosszabb járom alatt nyögnek. Mi ma Olaszország kreáltuk Albániát, de elzártuk gazdasági fejlődésének lehetőségeit, öreg diplomatáink naivan még, mindig Szalonikiről álmodoznak és Pétervárott is még azt hiszik, hogy Konstantinápolyt Bécsen keresztül lehet csak meghódítani. A kancellárválság. Berlinből jelentik nekünk. Azokkal a különösen a vidéki német sajtóban fellépő híresztelésekkel szemben, melyek kancellárválságról szólnak, mértékadó helyen kijelentik, hogy egyes lapoknak az a feltevése, mintha a birodalmi kancellár Donau-Eschingenben a császárnak rendelkezésére bocsátotta volna hivatalát, nem felel meg a valóságnak. A német birodalomban uralkodó viszonyoknál fogva kancellárválságról csak akkor lehet szó, ha a kancellár és az uralkodó között vannak nézetkülönbségek. Ennek megfelelően a kancellárválság ez idő szerint ki van zárva. Az Urakháza ülése. Az Urakháza ma délben ülést tartott. A képviselőháznak a jövedelmi adóra vonatkozó határozatait az albizottsághoz tették át. A váltójog egységesítésére vonatkozó törvényjavaslatot bizottsághoz utalják. Ezután zárt ülést tartottak, amely háromnegyed egy óráig tartott. Hír szerint az Urakháza adóbizottsága január 2-án fogja tárgyalni az adójavaslatot. Báró Heinold belügyminiszter ma délelőtt 10 órakor gróf Stürgkh miniszterelnök helyett, aki meg van hűlve, a királynál Schönbrunnban külön kihallgatáson jelent meg. Törvény az osztrák helyiérdekű vasutakról. Az osztrák kormány beterjesztette a képviselőház elé az új helyiérdekű vasutakra vonatkozó törvényjavaslatot. A vasutak kiépítésére 15 évet vettek tervbe. A javaslat 94 új vasúti vonal építését tervezi 2100 kilométer hosszúságban és 437 millió korona tőkebefektetéssel. Az állami segélyezések összege mintegy 287 millió korona. Kánia Mexikóban. Bécsi jelentés szerint Kánia, a monarchia új mexikói követe tegnap elutazott rendeltetési helyére. VILÁG 1914. január 1. 5