Világ, 1914. február (5. évfolyam, 28-51. szám)
1914-02-01 / 28. szám
Vasárnap VILÄG 1914. február 1. 3 Törvény rendelettel faját tudósítónktól.) Sándor János belügyminiszter ma a képviselőház elé terjesztette a választókerületek új beosztásáról szóló törvényjavaslatot. Három szakaszból áll mindössze ez a javaslat, mely, mint a választójogról szóló törvényjavaslat következménye, kiszámíthatatlan súlyú és jelentőségű a magyar politika további alakulására, a társadalmi és gazdasági erők kialakítására. Ma még nem lehet végleges véleményt mondani erről a javaslatról. Bizonyos az, hogy ez a javaslat méltó a választójogi törvényhez, méltó hozzá, mert ha lehet még reakciósabb, még rosszhiszeműbb, még kevésbbé őszinte. A magyar városok, a magyar polgárság megítélheti ebből a javaslatból, hogy mennyi megértésre, érdekeinek mennyi istápolására várhat ettől a kormánytól. A magyar polgárságnak meg kell látni abból, aminő elbánásban részesül Budapest, aminő elbánásban részesülnek a vidék kulturális és gazdasági gócpontjai, hogy itt tervszerűleg építik a reakció várait, hogy itt minden csak azért történt, hogy az osztályuralom biztos körülbástyázottságban élhessen. Ez a javaslat — ennyit már most megállapíthatunk — a polgárság és ipari munkásság ellen éleződik ki. Hangsúlyozzák, hogy a nemzetiségieket nem akarták választási geometriával leszorítani a politikai érvényesülés teréről. Nem vizsgálhattuk meg eléggé: így van-e? Lehet. De hangsúlyozza ez a javaslat, hogy a városokat megfelelő súlyhoz akarja juttatni. Azt már konstatálhatjuk, hogy nem igaz. Ez a három szakaszból álló javaslat a III. Napóleon mintájára készült. Megállapítja az első szakasz, hány kerületet kap minden törvényhatóság, hány kerület alakul minden törvényhatósági joggal felruházott városból. Megállapítja a kerületek székhelyét is. A javaslat második szakasza a belügyminiszter jogkörébe utalja a választókerületek beosztásának részleteit. Kötelezi ugyan a belügyminisztert, hogy az új beosztásról a Háznak tegyen jelentést, de a mai parlamenti viszonyok közt ez nem garancia. Nem garancia, mert kiszolgáltatja ezt végtelenül jelentős, társadalmi politikai viszonyaink további alakulását megszabó kérdést a pártérdeknek, az önkénynek. Ez a kormány, amely olyan szenvedélyes harcokat idézett fel, az a párt, amely erkölcsi alap híján olyan vadul erőszakos küzdelmet vív létéért, nem igényelhet diszkrécionárius jogot ilyen nagy kérdésben. Mélységes aggódással nézünk a javaslat parlamenti elintézése elé. Mélységes aggódással, mert a belügyminiszteri önkény megsemmisítheti gróf Tisza silány jogkiterjesztését is, mélységes aggódással, mert ez a párt eddig is monopóliumának tekintette az országot s a választókerületek beosztásával bizonyára megkísérli a jövőben is azzá tenni. Mélységes aggódással, mert ennek a törvénynek születéséhez felderütetlen titok tapad, mert ez a törvény törvényellenes. A törvénytelen törvényjavaslat a jövőben 435 kerület küld képviselőt a magyar parlamentbe. Huszonkettővel szaporodik tehát a képviselők száma, de mivel az 1868 : XLIV. t.-c. értelmében kettővel szaporítani kell a horvát képviselők számát is, összesen négyszázhetvenhét képviselő lesz a magyar országgyűlés képviselőházában. Ezt állapítja meg a javaslat első szakasza, mely a továbbiakban felsorolja a kerületek számát és székhelyét. Azt, hogy az egyes választókerületek mely községekből (városokból) vagy város- , részekből (utcákból, terekből) állanak, a bel- ügyminiszter rendeletileg állapítja meg — igy. intézkedik a második szakasz. - 'f "»■ A törvényjavaslatnak ez az intézkedése ellenkezik egy már meglevő törvénynyel, ellenkezik az 1913 : XIV. t.-c rendelkezéseivel. Az 1913 : XIV. t.-c — a választójogról szóló törvény — 21. §-a ugyanis a következőket mondja ki: 21. §. A választókerületek és székhelyük megállapításáról külön törvény rendelkezik. Ennek a szakasznak indokolásában a következő foglaltatik: Viszonyainkközött csak azon két módozat között lehet választani, hogy vagy a kerületi beosztás részletes megállapítását is maga a törvényhozás végezze, vagy a törvény csak a kerületek számát, ezeknek a törvényhatóságok szerint való megosztását és a beosztás irányelveit állapítsa meg, a részletes beosztást pedig az Országgyűlésnek való bejelentés kötelezettsége mellett a minisztériumra bízza. A javaslat 21. §-a az első módozat alapjára helyezkedik. Ez szó szerint való idézet s nagyon világos beszéd. Az első módozat az, hogy „a kerületi beosztás részletes megállapítását is maga a törvényhozás végezze“. Ha a kormány most eltér ettől, úgy a törvény ellen jár e. Mi úgy tudjuk, hogy a kormány tudatosan tért el a törvény intencióitól. Tudatosan tért el, mert a munkapártban annyi egyéni érdek, annyi kívánság ütközött össze, hogy az érdekeknek ezt a szétbogozhatatlan gordiusi csomóját csak rendeleti úton lehetett kettévágni. Ez a törvénysértés magyarázata. De a pártfegyelem fenntartása nem lehet ok arra, hogy a törvényhatóságok autonóm jogát elkobozva — mert 1848-ban és 1876-ban is mindig a törvényhatóságok állapították meg a kerületeket — ezt a jogot a parlament helyett a kormány magának szerezze meg. Ez a javaslat egyik legsúlyosabb pontja. De sérelmes ez a javaslat nemcsak azért, mert összeütközik egy olyan törvénynyel, amit ők hoztak, hanem azért is, mert összeütközik azokkal az alapelvekkel, melyeket a kormány megállapított. A beosztás alapelvei A törvényjavaslat indokolása kifejti részletesen azokat az alapelveket, melyekre a javaslat felépült. A legelső kérdés az volt, hogy az ország hány kerületre osztassák. E tekintetben csak gyakorlati szempontok voltak irányadók s a gyakorlati megfontolások alapján 455 kerületet statuál a javaslat, vagyis huszonkettővel többet, mint amennyieddig volt. A választókerületek beosztását nem akarták felhasználni a nemzetiségi politika céljaira. Bármennyire természetes volna egy nemzeti államban, — mondja az indokolás, — hogy a választókerületek beosztása az államfentartó elem érdekeinek különösebb figyelembevételével történjék, ebben az irányban nemcsak semmi egyoldalú kedvezésre nem törekedett a miniszter, hanem ellenkezőleg, teljes elfogulatlansággal mérlegelte a tárgyi szempontokat, függetlenül attól, hogy a magyar-, vagy nem magyar-ajkú népességről van-e szó. Meggyőződése a miniszternek különben, hogy a magyarság szupremáciája nem szorul arra, hogy mesterséges eszközökkel tartassék fenn. A kerületek részrehajló beosztása csak növelné a szándékosan háttérbeszorított nemzetiségek elkeseredését, sőt ellenállóképességét is. Ez az év gazdasági és kulturmunkája a magyarságnak úgyis legtöbb helyütt elsőséget biztosít; történelmünk folyamán sohasem maga a nyers számbeli túlsúly volt az, amelyik a magyarságot vezető szerephez juttatta, hanem a magyar értelmiségnek, — amely nemcsak a magyarságból, hanem az ittlakó nemzetiségek szinejavából is alakult, — politikai képességei és tapintatas vezetésre hivatot szellemi elsőbbsége. Ahol az elsőbbségnek ez a tárgyi alapja hiányzik, ott a választókerületek tendenciózus megalkotásával sem tudnék azt biztosítani. Arra törekedett a miniszter mindenütt, hogy mi minden nemzetiségnek a tárgyilagos igazság egyenlő mértéke szerint jusson a politikai jogokban való részesedés. ) Igyekeztek eltüntetni állítólag, az egyenlőtlenségeket is. A történelmi hagyományokat vették figyelembe, amikor lehetőleg ragaszkodtak a régi beosztáshoz, ügyeltek például arra, hogy a rendi hagyományoknak megfelelőleg, minden vármegyének legalább két képviselője legyen. Mivel az új választójogi törvény szerint 1.838.378 szavazó lesz, mivel 435 kerületet statuál ez a javaslat, egy kerületre átlagosan 4226 választó jut. Ezt azonban a gyakorlatban nem vitték keresztül, mert az indokolás szerint nem lehetett bizonyos egyenlőtlenségeket elkerülni. Az egyes kerületek megállapításánál a következők voltak irányadók: 1. a népesség száma, 2. a kulturális fejlettség, 3. a fizetett egyenes adók összege, 4. a választói jogosultak száma. Ezek szerint a szempontok szerint állapították meg a kerületeket, úgy kevervén ezeket a szempontokat, ahogyan éppen kényelmes volt. Hogy mennyire igazságos e tekintetben a beosztás, az lejobban kitetszik talán Budapest és Szolnokdoboka öszszehasonlításából. Szolnokdobokában ugyanis 1988 választó küld egy képviselőt, Budapesten 5882. Szolnokdobokában az Írni, olvasni tudók aránya szerint százalék arányban 2.50 országgyűlési képviselő jutna, holott a valóságban öt van. Budapestre e szerint a kulcs szerint 30.28 képviselő jutna, holott valójában csak huszonkettő jut. Szolnokdobokának a fizetett egyenes adók szerint járna 2:57 arányú képviselő s épp kétszer annyi van. Budapestnek e szerint a kulcs szerint járna 73.55 képviselő, valójában pedig a harmada van. Szolnokdoboka a választók száma szerint csak két képviselőt küldhetne. Küld ötöt. Budapest e szerint küldhetne harmincegyet. Küld huszonkettőt. Ez az egyetlen példa, melyet még sokkal lehetne szaporítani, ékes bizonysága annak, mennyire komolyan vették a jó urak a saját szempontjaikat. A pártérdek volt itt az irányadó akkor, mikor a kerületeket megállapították, mikor szaporítottak helyenként kerületeket s amikor megszüntettek kerületeket. Megszüntetett kerületei* Abaujtoma vármegye hét választókerületéből öt lett. Alsófehér vármegye hét kerületét négyre csökkentették. Csongrád vármegyének négy kerülete volt. Jövőre három lesz. Győr megye három kerülete kettőre olvadt. Háromszék megye hét kerületét a jövőben öt reprezentálja. Heves megye hét kerület helyett hatot kap. Hunyadmegye hat kerületből ötre olvad. Marostorda megye öt képviselő helyett négyet küld. Nyitra megyében tizenegy kerület helyett tíz lesz. Szeben megyében jelenleg hat a választókerületek száma. A jövőben öt lesz. Szilágy megye öt helyett csak négy képviselőt választ. Szolnokdobokamegye hét helyett csak öt követet küld. Tordaaranyos megyében négyről háromra csökken a kerületek száma. Trencsén megye eddig nyolc képviselőt küldött. Ezután csak hetet. Ung megye négy kerülete háromra olvadt. Megszüntettek tehát huszonegy kerületet. Ebből hét erdélyi vármegyére tizenegy kerület jut. Erdélyt eddig hetvennégy képviselő reprezentálta a parlamentben. A jövőben csak hatvanöt képviselője lesz a tizenkét erdélyi vármegyének. Ez különösen az erdélyi kisebb városok rovására megy, amelyeket teljesen majornál a vidék. A javaslat indokolása részletesen foglalkozik ezzel a ténynyel s azt hangsúlyozza.