Világ, 1914. március (5. évfolyam, 52-77. szám)

1914-03-01 / 52. szám

a8 1914. március 1 VILÁG tettünk. Ugyancsak aznap, azaz még folyó hónap 27-én, délután 5 óra 30 perckor gróf Vay Gábor úr­tól csatolt levelet vettük, melyben tudatja, hogy Zlinszky István és Beniczky Ödön helyett másokat nem hajlandó megnevezni. Miután ezen utóbb emlite­tt levél az ügy lova­­glás után való intézésének útját szegte, megbíza­tásunk — melynek a fenti körülményekből ki­folyólag eleget nem tehettünk s igy, miután az ügyet lovaglás után el nem intézhetjük — befeje­zettnek tekintjük. fertőszentmiklósi Artner Kálmán őrnagy s. k. roskoványi Roskoványi Dezső őrnagy s. k. Artner Kálmán és Roskoványi Dezső őrnagy uzak fentebb közölt jegyzőkönyvéből kétségkívül megállapítható­, hogy gróf Vay Gábor úrtól kéretett elégtétel és pedig két ízben: február 26-án, dél­után 3 óra 45 perckor, továbbá február 27-én, déli egy órakor. Azonkívül konstatálható, hogy gróf Vay Gábor az uj segédek megnevezését igenis ígérte, ennek dacára azonban a kilátásba helyezett uj segédek helyett február 27-én, délután 5 óra 30 perckor levele érkezett be, mely szó szerint igy hangzik: Méltóságos Roskoványi Dezső és Artner Kálmán őrnagy uraknak Budapest. Tiszteletei tudatom, hogy Zlinszky Istvánt és Beniczky Ödön segédeim helyett másokat megnevezni nem vagyok hajlandó. Tisztelettel gróf Vay Gábor. Mindezekből megállapítom, hogy gróf Vay Gábor ur a tőle két ízben két elégtétel adása alól ki akart bújni. Budapest, 1914 február 28-án Szabaji Horváth Péter s. k. cs. és kir. kamarás, huszáralezredes, a parlamenti őrség parancsnoka. Nem fűzünk megjegyzést a két jegyző­­könyvhöz. Bennünket egyáltalában nem érde­kel, hogy a katonatiszt urak miként értelme­zik az ő saját külön párbajkódexük paragra­fusait. Mi csak azt konstatálhatjuk, hogy Vay Gábor törvényhozó, de ha nem is volna az, joga van a kritikára, joga van meggyőződést nyilvánítani. Akinek a vélemény nem tetszik, aki sértve érzi magát, akit a kritika bánt, ke­resheti igazát a bíróság előtt. Ez az egyik része a dolognak. A másik oldala az, hogy a parlamenti őrség megteremtése óta állandóak ezek a bántó afférok. A felelősség azokat ter­heli ezekért a gyűlölködő afférokért, akik a parlamenti őrséget megalkották s akik azóta maguk is belátták, hogy az alkotásuk képtelen és reformra szorul. A fiumei választáson Minden különösebb incidens, minden na­gyobb emóció­ nélkül választotta meg ma Fiume a repprezentanca tagjait. Reggel kilenc órakor kezdődött a szavazás s a legnagyobb rendben folytatódott délután kettőig két kül­döttség előtt. Három órakor kezdték meg a szavazatok összeszámlálását. Dr. Fésűs György közjegyző, választási elnök, kevéssel 8 óra után hirdette ki a választás eredményét, amely a következő: A városi kerületben be­adtak 804 szavazatot. Ebből az autonóm­­pártiak közül legtöbbet Pascucci Sándor kapta (700), legkevesebbet Zanner Ferenc (720), Zanella Richárdra 750 szavazat esett. A lega autonómia nyolc jelöltje közül legtöbbet Prodam János (578), legkevesebbet dr. Adel­­­feld Antal (563) kapott. Az autonóm­ párt és a lega szavazatai közt mutatkozó eltérést az­zal indokolják, hogy a néhány lap által állító­lag tévedésből közölt tiszta autonomista lista sokakat megtévesztett. Tizennégy szavazatot alaki hibák miatt nem lehetett figyelembe venni. A városi kerületnek 2234 választója közül csak 804 szavazott. Az alközségi 372 vá­lasztó közül csak 116 járult az urna elé. A magyarok ez alkalommal távolmaradtak a szavazástól, csak néhányan szavaztak le. A Zanella autonóm pártja és Via Antal lega autonoma pártja jutottak többséghez a rap­­prezentancában. A túlnyomó többség azonban Zanelláé, aki az utóbbi időben olyan mérsé­kelt magatartást tanúsított, hogy remélhető, hogy a kormány és Fiume autonóm testülete közt helyreáll a béke. Misepénzek * A komoly egyházjogi álláspont ridegen magyarázza: a misepénz alamizsna, melyet azért kap a lelkész, hogy a szent misének úgy­nevezett fructus speciálisát az alamizsna-adó­nak intenciója szerint használja fel. Misét mondathatsz tehát, ha jól esik, elhalt hozzá­tartozód lellki üdvéért, vagy akármelyik élő ba­rátod" boldogságáért, csak az a fő, hogy megfi­zess érte. S a hívek évszázadok óta csak úgy ontják az alamizsnát, s a papok sohasem vol­tak lusták, hogy a misepénzt elfogadják. El­képzelhetetlen nagy összeget tesz ki a világon a miisealapi leányok értéive, melyeknél az évi kamatok ellenében mondja el az alapítványos pap az évekre előre megrendelt misét. Ha a vi­lág összes katolikus papjai Matuzsálem-kort érnének el, s folyton miséznének az alapítványi kamatokért, még akkor sem tudnák leszolgálni a sok pénzt. Egyébként ez a klérus lelkiismeretét úgy sem háborgatja, ha baj van, mindig előkerül valahonnan a segítség. Az a fő, minél több le­gyen a mi­sealapítványok mellett a kézi mise­pénz, így hívják a külön megrendelt misék dí­ját. Tulajdonképp az előírások szerint minden parochián minden egyes miserendelésről, in­tenció jegyzéket kellene vezetni, ahol feljegy­zendő volna, hogy a megrendelt és megfizetett misét mikor és ki mondotta el. Az ilyen nyil­ván­tartás azonban igen nehézkes dolog, hang­zik a klérus soraiból. Persze, mert akkor nem lehetne nyakra-főre miserendeléseket felvenni, mint ahogy az a világon mindenütt megtörté­nik. Megtörténik így aztán, hogy egy-egy plé­bános úr sokkal több mise árát veszi fel egy évben, mint amennyit 365 napon át elmondani lehet. Notabene mindenik felszentelt lelkész naponként egy misét mondhat a kánon jog sze­rint. Mi történik tehát ilyenkor. Egy-egy misét mond el naponként a lelkiek buzgó atyja, a megrendelők közül mindegyiknek külön-külön megadja a magyarázatot: ez az a mise, amit ön rendelt. Ha a — mondjuk — 50 rendelő közül egy sem nagyon kíváncsi, az eset simán végbemegy. Egy misével ötven külön-külön megfizetett mise van leróva. Persze, falun, hol én is jól ismerem a szomszédodat, te is jól is­mered a falu végén lakó gazdát, egy kissé ba­jos volna az ügy elintézését így inscenálni. Itt más eszköz került divatba. Sok misét vállal­tam, darabonként 2 koronáért, egy részét át­adom a szomszéd szegényebb parodiusnnak. Ő is pénzhez jut, én sem vállaltam misét hiába. Átadódik a misék egy része a kollégának, azonban már nem eredeti áron, hanem ötven százalékkal olcsóbban. Az átadó, ki misét ugyan nem mondott, szintén kap a misepénzé­ből, annak is jut, aki elmondja, aki azonban mi­sére túléléshez nem juthatott volna. Az egy­ház előkelői megértik egymást, a laikusok pe­dig megnyugodnak, a megrendelt másét mégis elmondta valaki. Más. Nem is oly rég nagyon divatos dolog volt. Könyvkereskedések, lapvállalatok, me­lyeknek vezetői egyházi férfiak valának, ilyen előfizetési hirdetéseket is publikáltak például: „Herkó Páter­" hetilap előfizetési ára mondjuk 12 korona, lelkészek előfizethetnek „etiam erga sacram.“ Hát ez már micsoda előfizetési mód? Igen, valamikor a „Herkó Páter“-t mi­séért is lehetett kapni. Mondjuk egyik előfizető pap elvállalt 1­6 misét per 2 korona, a misét elmondta s a misének árát felvette a kiadó­­hivatal. Könnyen ment az egész, a hat misét vagy elmondták vagy nem mondták. A „Herkó Páter“ minden héten bekopogott a plébánián s a kiadóhivatal is megkapta az előfizetési díjat, nem ugyan a plébános úrtól, hanem esetleg az Intenciók főraktárából, Ró­mából. Mert ilyen is van ám Rómában. Külön kongregációs bik­ó nyilvántartja, osztogatja a misealapítványok kamatait, az Indiában vagy Hondurászban megrendelt misék diját. Az osz­togatás az egyházmegyei centrumokon keresz­tül történik s a komaság, barátság itt is jó ajánlólevél. A 30—40 koronás misepénzek a prépostok, prelátusok zsebeit dagasztják, a 30—40 filléres misepénzek pedig a minden­kitől elhagyott szerzetesek kopott zsebeibe csörögnek be. Hát, az egyház körül sem hiány­zik a protekció. Megeshetik így aztán, hogy va­lamelyik előkelő budapesti lelkiatyánál korán reggel bekopog a pénzespostás. Előkerül a piros utalvány, Íródott Esztergomban s je­lent mondjuk ötven koronát, amely összegért esetleg 125 mise lesz elmondandó a Pata­­goniában elhalt katolikus tűzföldi lakó lelki üdvösségéért. A pénzt elköltik, a miséket eset­leg elmondják. Patagónia oly messze van Budapesttől, reklamáció aligha történik. Megtörténik azonban nem egyszer, hogy bajok lesznek a misepénzek körül. Nagyon sok misét vállalnak főleg Rómában az egyes exponáltabb bazilikákban. Meg van határozva a nap, az óra, az oltár, amikor és ahol a meg­rendelt misét el kellene mondani. A misepénz ki van fizetve, a rendelők buzgón várják az üzlet lebonyolítását. A kitűzött időben és he­lyen buzgón imádkozva, hallgatják a misét. Mindegyik abban a hitben van, az ő miséjét mondják. A hallgatók azonban össze is kap­hatnak a misén s akkor kisül a turpisság, kész a botrány. Megesik az is, hogy a bazilika parochusa rengeteg misét vállalt, hatalmas summa mise­pénzt fel is vett, azonban a miséket elfelejtette elmondani, vagy nem jutott hozzá, hogy el­mondja. Közben pedig a vérmes parochust guta üti, avagy más parochiára helyezik. Amint a miserendelők rájönnek, hogy ők ugyan fizettek, de még nem fogyasztottak, s az, kivel üzletet kötöttek, eltűnt a láthatár­ról, lármázni kezdenek. Megint kész a bot­rány. Az egyház pedig nem szereti a botrányt. A pápa siet a bajbajutott klérus segítségére. Vagy a misemorzsolókkal, fiatal papok kasztja Rómában, kik egyebet sem tesznek, csak miséznek és folyton miséznek, mon­datja el a felhalmozódott miséket. Vagy pedig megnyitja a Thesaurus ecclesiaet, s abból illő honorárium ellenében annyi kegyelmet folyósít, hogy az egyenértékű az el nem mon­dott misékkel. Ennek a kincsesbányának, mely a szenteknek különös érdemeiből halmozódott össze, tartalma kifogyhatatlan. Előreláthatólag mindig akad majd benne annyi kegyelem, hogy a klérus kis vissza­éléseit a misepénzek közül még ezer év múlva is rendbehozhassa. Mert ha akkor még mindig lesz miserendelés, lesznek misepana­­mák is. Vasárnap Budapest, február 28. Az új kereskedelmi államtitkár képviselő­jelölt. A Rosenberg Gyula halálával megüresedett abrudbányai mandátumra a munkapárti választók az újonnan kinevezett kereskedelmi államtitkárt, Vargha Gyulát jelölik. Az államtitkárhoz vasárnap küldöttség jön Budapestre, hogy a jelöltséget fel­ajánlja. Dr. Vargha Gyula különben tegnap már elfoglalta hivatalát. Az újpesti függetlenségi párt és demokrata­­párt szervezkedése. Az új kerületbeosztási tervezet elválasztván Újpesttől Gödöllőt,­ egészen megváltoz­tatja a régi helyzetet. Ebből kifolyólag az újpesti függetlenségi és 48-as párt kimondotta, hogy rend­kívüli közgyűlést tart a jövő hónap folyamán, me­lyet a párt újjászervezéséről fog határozni, figye­lemmel arra, hogy a többi ellenzéki pártokkal való legteljesebb harmóniában történjék az újjászerve­zés. A szervezési munkálatok után nagyszabású nép­­gyűlés lesz a kerület képviselőjének,­ dr. Slédervárti Lehelnek és az egyesült függetlenségi és 48-as párt több kiváló tagjának részvételével. Ugyancsak elha­tározta az újpesti Demokrata­ Kör is választmányi ülésén, hogy a központi párttal egyetértőleg újjá­szervezi a pártot. Kimondotta a választmány egy­hangú határozatában, hogy a kör továbbra is meg kíván maradni eddigi taktikája mellett úgy a köz­ségi, mint az országos politika terén s a független­ségi párttal való legteljesebb egyetértésben szabja meg az országos politikát, illetőleg a közös akciók módozatait. A párt március hónap második felében estélyt is rendez, melyen a demokrata képviselők is megjelennek, a párt vezérével, Vázsonyi Vilmossal együtt. A szervezés kivitelének megtárgyalására egy szervező- és agitáló-bizottságot küldtek ki.

Next