Világ, 1914. június (5. évfolyam, 128-152. szám)

1914-06-03 / 128. szám

41 1914. június I. világ­ olvok érdekelt képviselje. Ausztriában ez ipso facto n­em van, míg Magyarországon nem ez a helyzet. Már ez az egy körülmény is mutatja, mennyire igazuk volt azoknak, akik nálunk is az általános, titkos, egyenlő választójogot követelték. Ezt a hát- Tányt — legalább részben — kiegyenlíti a­z a körül­mény, hogy a mi parlamentünk is útban van az általános választójog felé. Két népparlament, ame­lyekből minden közjogi kérdés ki van küszöbölve,­­kétségkívül könnyebben, minden rázkódtatás nél­kül, gyorsabban s bizonyára tartósabban is alapoz­zák meg érdekeik kiegyenlítését. Ez a monarchia népeinek egyesítése terén is igen jelentékeny lépés lenne. Az ország anyagi helyzetének javításáról a következőket mondja Erdély Sándor: " Az ország gazdasági helyzetének megjaví­tásán egyik legfontosabb eszköz az agrárreform. Ágr­árállam vagyunk s mezőgazdaságunk mégis ijesztőan lassan fejlődik s hallatlanul maradi és irracionális. Ennek legfőbb oka a nagybirtok túl­tengene, ami a racionális és intenzív gazdálkodás­sal majdnem összeférhetetlen. Hogy gazdaságilag megerősödjünk, át kell térnünk tehát a közép- és­­ kisbirtokra, ami az intenzív mezőgazdaság egyetlen lehetősége ma. Egy földreformmal, mely ezt a célt szolgálja, nemcsak a mezőgazdaság hozamát emel­jük, hanem a kivándorlást is inkább csökkent­jü­k ezzel, mint bármilyen határrendőri intézkedés­sel. Ezzel egyidejűleg a parasztságot is előrevisz­­szük, amely ma még az ország legelmaradottabb osztálya s megadjuk annak a lehetőséget, hogy megszerezze az ország gazdasági fejlődéséhez szük­séges tőkéket. Hosszú Vazul, szentosujvári püspök, főrendi­házi tag, a gondviseléstől teszi függővé gazdasági boldogulásunkat. Ha jók lesznek 1917-ig a termé­sek, úgy elégedett a nép s akkor könnyű minden kérdés megoldása. A gondviselés kegyessége mel­lett azonban jó politika is kell a sima és zavartalan kiegyezéshez. Jó politika pedig csak az lehet, amely jó népért van. Elégedett pedig csak akkor lehet a nép, ha kulturális és gazdasági érdekeit egyformán védik. Ezzel elérkeztünk a nemeztiségi kérdéshez. Itt ő a politikailag egységes magyar nemzet híve, az egységnek azonban nem szabad nyelvi és etikai térre is átcsapni. A fontos az, hogy gazdag legyen az ország. Ila gazdag, akkor boldog is lesz. Budapest, június 2. Elenzéki tanácskozások. Az ellenzéki pártok elnökei, gróf Károlyi Mihály, gróf An­drássii Gyula, gróf Zichy Aladár, Vázsonyi­­Vilmos és gróf Apponyi Albert ma­ délután Andrássy palotájában tanácskozásra gyűltek össze, amelyen az ellenzéki szervezkedés elő­készítését beszélték meg. Gróf Apponyi Albert ma reggel Budapestre érkezett, hogy részt­­vehessen a gróf Andrássy Gyula lakásán tar­tott ellenzéki tanácskozáson. Gróf Apponyi Albert még a mai nap folyamán visszautazott eberhardi birtokára, ahonnan szombaton jön vissza Budapestre. A szegedi irásvizsgák. A szegedi szociál­demokrata párt bea­dványnyal fordult a polgár­­mesterhez s ebben azt kérte, hogy a választójogi irásvizsgákra való jelentkezést, tekintet nélkül a vizsgák megkezdésére, hosszabbítsa meg. A polgár­­mester közölte a párttal, hogy a kérésnek eleget tett és az irásvizsgákra való jelentkezést június 7-ig meghosszabbította. Nagyváradról jelentik a „Magyar Tudósítóknak: Nagyváradon befejeződ­tek az irásvizsgák, amelyek végleges eredménye a következő: Jelentkeztek összesen 1840-en, de csak 1350-en jelentek meg a bizottságok előtt. A megje­lentek közül sikerrel állották ki a vizsgát és bizo­nyítványt kaptak 1330-an, visszautasítottak 20 je­löltet. Bizottságonként az eredmény a következő: az olaszi-i bizottság a 361 jelentkező közül 291-et vizsgáztatott; megkapta a bizonyítványt 289 jelölt, elbukott 3. Az újvárosi bizottság előtt 883 jelent­kező közül 620-an jelentek meg; bizonyítványt kaptak 612-en, elbuktak 8-an. A váraljai bizottság előtt 596 jelentkező közül megjelent 438, levizsgá­zott 429, megbukott 9. A zentai jubileum Függetlenségi ünnep — Károlyi beszéde Zenta, junius 2. A sántai függetlenségi kör vasárnap ünnepelte fennállása harmincéves jubileumát. Erre az alka­lomra gróf Károlyi Mihály, Lovászy Márton, Kele­men Béla, Szmrecsányi György, Laehne Hugó és Jernbach Károly utaztak le Zeni­ára. A képviselő­ket bandériumos menet kisérte a városba. Délelőtt tíz órakor tartották meg a jubileumi gyűlést. A gyűlésen gróf Károlyi Mihály hosszabb be­szédet mondott, melyben kifejtette, hogy ő, immár elnöke, vezére a függetlenségi pártnak, milyen örömmel jött Zentára, amely az elvb­őségnek oázisa. Majd a mai rendszerről mondott lesújtóan éles bí­rálatot. Dr. Széchenyi István beszélt ezután, lelep­lezve Lovászy Andornak, a város egykori képvise­lőjének arcképét. Délben Gázon István plébános adott ebédet a Vendégek tiszteletére. Károlyi meleghangú­­elkö­szön­tőt mondott arról, hogy a katolikus vallás mily szépen egyesíti a nemzeti­eszmét a demokráciával. Délután négy órakor népgyűlés volt, amelyen Firnbach Károly, a városi képviselője, mondotta el beszámolóbeszédét. Ezután gróf Károlyi Mihály szólalt föl. A delegációk alatt kinyithatott az ország sze­me. A hadi és tengerészeti kiadások az idén nyolc­­száz millió koronára emelik­-Hek, az államadóssá­gok kétezer millióval. S ezzel szemben mit látunk? Ahol ves­zélyes pontok vannak, dacára, hogy ilyen óriási összegeket költünk el, nem védetnek meg, az egész erdélyi román határ védtelen. Talán a romá­nok barátaink azért? Nem. Olaszország benne van a hármas­ szövetségben s ennek ellenére telerak­juk azt a határt várakkal. Érd­ek­es volt látni a delegációban, hogy az a párt, amely mindig verte a mellét, hogy ő a mun­kának a pártja, hogyan viselkedett az égész ülés­szak alatt. Hallgatott és szavazott. Ők érvekkel nem tudnak dolgozni, csak Gerável. Felszólalt egy kiváló munkapárti, a munkapárt vezére, gróf Uhuén. Azt hitte, hogy a delegációban is lehet munkapárti előadásokat tartani. Felháborodással mondotta, hogy nem hiszi, hogy ügyen ember, aki feltételezi, hogy van olyan magyar, a­kit meg lehet vásárolni. Ezt cs­ak annak tulajdoníthatom, hogy azt hitte, hogy a munkapártban van, mert hiszen közismert dolog, hogy a munkapárt a vesztegetési rendszert honorálta a legjobban. A delegáció egyik előadója Hegedűs Lóránd volt, aki a gyáriparosoknál azt mondotta, hogy ha neki üzeme volna és az üzemet az igazgató úgy ve­zetné, mint ahogy a külügyminiszter a külpoliikát, akkor azt ő elcsapná. Ez az úr azonban csak künn beszél így, a delegációban megparancsolták, hogy másképp beszéljen és nemcsak, hogy megszavaz mindent, de hajlong a külügyminiszter előtt, akit még pár nappal azelőtt el akart csapni. Még egy igen, érdekes jelenségre akarok rámu­tatni. Mikor olyan óriási budgettel állunk szem­ben, mikor száz és száz milliókat szavazunk meg, mikor olyan terhekről van szó, melyet alig bír el az ország, akkor Magyarország miniszterelnökének az a legfontosabb, hogy: ő a becsületbír­óságról és a lovagias ügyekről tartson előadást. A párbajt a tör­vények tiltják. A miniszterelnök, aki a törvények legfőbb őre a törvényhozásban, a törvények legna­gyobb megvetésével hidegvérrel nyilatkozik a pár­baj intézményéről. Sőt tovább ment. Ő magának vindikálta azt a jogot, hogy a becsületről ő fogja megállapítani, hogy mint miniszterelnök kinek tartozik elégtételt adni. S most a helyzet az, hogy a magyar polgár sorsa a miniszterelnök és a had­testparancsnok kezébe van letéve, a magyar polgá­rok becsületét onnan intézik. Ha ez az ország to­vábbra is megtűri ezt a rendszert, akkor erkölcsi­leg és anyagilag megy tönkre. Egy orvosság van, az általános, egyenlő, titkos választójog. De a vá­lasztójog nem cél, az csak eszköz, melylvel min­denki saját nézetének érvényt tud szerezni. Pilla­natnyilag a választójog megalkotása a célunk, azért, hogy ennek segítségével megvalósíthassuk a nagyszabású szociális és demokratikus intézmé­nyekkel telített programmot, melyet zászlónkra tűztünk, hogy úgy az ipari, mint a mezőgazdasági polgárságnak anyagi jóléte emelkedjék. Olyan bir­tokpolitikát akarunk, amely Magyarországot va­­gyonilag előbbre viszi, hogy a polgárok adófizető­­képességét fokozzuk. Ezért ahhoz az eszközhöz kell nyúlni, amely rendelkezésünkre áll­ a magyar földhöz. A magyar földnek termőképességét kell fokozni és az iparfejlesztés eszközeit megvalósí­tani. Vessék meg a mai rendszert, tartsanak ki a függetlenségi és 48-as zászló mellett és akkor az önök segítségével fel fogjuk építeni az új, a nem­zeti, a demokratikus Magyarországot. Gróf Károlyi Mihály után Szmrecsányi György országgyűlési képviselő szólalt fel, aki élesen tá­madta az új radikális pártalakulást. Nagy lelkese­déssel fogadta a népgyűlés Kelemen Béla, Lovászy Márton képviselők, valamint Szatmári Mór és Búza Barna beszédeit. Este fáklyásmenetet rendeztek Fernbach Károly tiszteletére. Szerda Feloszlatott román népgyűlés A gyulafehérvári szervezkedés — A ro­mánok tiltakozása Budapest, június 2. Gyulafehérvárott feloszlatták a román nemzetiségi pártnak egy népgyű­lését. Bizo­nyára nem speciális nemzetiségi sérelem ez, mert hisz a vidéki potentátok Gödöllőn épp úgy tisztelik a gyülekezési szabadságot, mint Balázsfalván vagy Miaván. A szabadságjogok rendszeres letiprása, amely mindenütt meg­nyilatkozik, mutatkozik ebben is. Itt csak kétszeres reakciója van a hatósági brutalitás­nak, mert az általános emberi sérelmen kí­vül külön nemzetiségi sérelmet látnak ebben. A románok megláthatják ebből, mennyire várhatnak „törvénytisztelő kormányzat“-ot ettől a rendszertől. A románok megérthetik ebből, hogy a reakció haszúálló. Ha nem hajlik a gerinc, úgy lesújt a szolgabíró vagy más hatósági közeg ökle . . . A belügyminiszternek tartozó kötelessége vizsgálatot indítani a gyulafehérvári népgyű­lés feloszlatása dolgában. Nem azért, mert román népgyűlésről van szó, nem azért, mert a csendőrök azokat verték szét, akikkel a miniszterelnök nemrég egyezkedett, hanem azért, mert a gyülekezés joga minden pol­gárnak közös tulajdona. Gyulafehérvár, június 2. Az alsó f­ehém megyei román nemzetiségi párt má­jus 31-re négy ülést hívott egybe hogy az aktuális politikai kérdésekről nyilatkozzék és a megyei nemzetiségi pártot újjászervezze. A gyűlés bejelen­tését a rendőri hatóság tudomásul vette. Közel tízezer főnyi közönség jelent meg a népgyű­lésen. Alsófehér vármegye csaknem valamennyi intelli­gens románja és a szomszéd vármegyékből is igen számosan. A gyű­lés elnökéül Teculescu János esperest választotta meg. Elsőnek Mihályi Tivadar országgyűlési képvi­selő szólalt fel, aki a békekísérletek meghiúsulásá­nak okairól, a Romániával való viszonyról és a következetesen folytatandó, a dinasztiához és a monarchikus érdekekhez hű politika szükségessé­géről beszélt, tiltakozva az irredentizmus vádja ellen és teljes jogegyenlőséget követelve a romá­nok számára. Hasonló szellemben beszélt utána Vajda Sándor országgyűlési képviselő, ki hivatko­zással nyíltan valóit politikai elveire, tiltakozott azon eljárás ellen, melylyel őt russzofil színben igyekeznek feltüntetni. Majd Vlad Aurél volt képviselő szólalt fel, bírálta a választójogi törvényt és a románok szempontjából sérelmesnek jelentette ki a kerüle­tek beosztását. Vlad Aurél beszéde közben várat­lanul megjelen­t Roska József városi rendőrkapi­tány és­ a szónokot félbeszakítva, ezzel a kérdéssel fordult a szónoki emelvény körül ülőkhöz: — Ki itt az elnök? Teculescu esperes elnöki minőségében bemu­tatkozván, a rendőrkapitány így szólt hozzá: — Tudomásomra hozták a csendőrök, hogy itt izgató tartalmú beszédek tartatnak, feloszlatom a gyűlést. Még mielőtt bárki egy szót is szólhatott volna, egyszerre megjelent Roska Miklós helyettes polgár­mester és a következő kijelentést tette: „Nekem, mint polgármester-helyettesnek, a csendőrhadnagy azt jelentette, hogy itt izgató tar­talmú beszédek tartatnak és kért, hogy osz­lassam fel a gyűlést, mert különben ő oszlatja fel. Ezennel fel is oszlatom a gyűlést. Erre anélkül, hogy időt engedett volna a gyű­lés vezetőségének arra, hogy ellentmondh­asson, az

Next