Világ, 1914. augusztus (5. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-01 / 181. szám
Szóinkat VILÁG 1914. augusztus 1. 3 Veszélyben a világbéke Oroszország mozgósított — Németország felkészül — A diplomácia utolsó kardcsapása El kell nyomnunk az idegeink megrendülését. Hidegen, összeszoritott ajakkal , mindenre eltökélten kell belenéznünk ajövőbe s mérlegelni sorsunk lehetőségeit. A magyar közvélemény nem lenne méltó önmagához, ha ezekben a nehéz órákban el veszítené nyugalmát. A magyar közvélemény megdöbben arra az eshetőségre, hogy Európa kigyullad mind a négy sarkán és évszázadok kulturmunkáját perzselheti fel a háború lehetősége. De csak ez és csak ennyi lehet, a megdöbbenésünk. A magunk sorsa nem nyugtalanít bennünket. Mikor az első lépés megtörtént, mi minden eshetőségre felkészültünk. Bennünket tehát ma sem ért meglepetés. S ma, hogy bekövetkezett Európa legnagyobb válsága, melyet valaha átélt, hidegen, nyugodtan mérlegeljük a sötét jövendő minden eshetőségét . . . Mára azzal vezettük be jelentésünket a világpolitika Válságáról, hogy a világbéke Oroszország megmozdulása folytán veszély- ben van. Amikor ezt a súlyos megállapítást seírtük, tudomásunk volt már arról, hogy Oroszországban a cár parancsára megkezdődött az odesszai, kievi, moszkvai és kazáni katonai kormányzóságokban tizenhat hadtest mozgósítása. Ma a vilnai és rigai katonai kormányzóságok nyolc hadtestét is mozgósították, s így a pétervári német nagykövet, gróf Pourtales azt jelenthette kormányának, hogy Oroszország általános mozgósítást rendelt el. Pétervárott győzött tehát, a Nikolajevics Miklós nagyherceg és Izvolszky szláv érzelmű politikája. Az orosz kormány be akar avatkozni a monarchia és Szerbia viszonyának rendezésébe. Oroszország azt kívánja, hogy a monarchia állítsa be hadioperációit Szerbia ellen, vonja vissza azt a követelését, hogy az ő közegei is részt vesznek a sarajevói merénylet ügyének megvizsgálásában, hogy az ő közegei is közreműködnek a nagyszerű propaganda elnyomásán. Szaszonov politikája, az igazán és kizárólag orosz politika, megbukott tehát, hogy a Lubomlrnov harcias pánszláv politikájának adjon helyet. Jeleztük, hogy erre minek kell elkövetkeznie a monarchia részéről. I. Ferenc József, aki I. Miklós cárnak Mürzstegben biztosította ázsiai akciószabadságát, aki a mandzsúriai katasztrófa és a belső forradalom idején biztosította Oroszország békéjét, kénytelen volt elrendelni a monarchia hadierejének és flottájánál általános mozgósítását. Ez nem agresszív szándékkal történt. Nekünk semmi bajunk, érdekellentétünk nincs Oroszországgal. Nem vágyódunk szerb területre s nem zavartuk Oroszországot belső reformatórikus munkájában. De amikor Oroszország megmozdul, mi kénytelenek vagyunk határaink biztonságára ügyelni s felkészülni arra, hogy teljes nyomatékkal utasítsunk vissza minden orosz intervenciót. De a „békecár“ lépése, a „békecáré“, aki kancellárja, Muraviev útján Hágába a lefegyverzés megbeszélésére hívta össze Európa népeit, más természetszerű következménynyel is járt. A hármas szövetségi szerződés, melyet gróf Andrássy Gyula és Bismarck kötöttek s amelyet 1887 decemberében ugyancsak egy orosz háború előestéjén publikáltak, Németországot arra kötelezi, hogy Oroszország ,támadása esetén teljes erejével támogassa a monarchiát. Ez a szerződés szent ma is és így Pourtales jelentésének megérkezése után a Niebelungen hűség és érdek parancsa alapján H. Vilmos császár a fenyegető háborús veszély állapotát rendelte el. Ma idáig fejlődtek az események. S ez elég volt arra, hogy Európa gazdasági élete a készülő világháború eshetőségére rendezkedjék be. Ez elég volt arra, hogy Svájc, Hollandia, Belgium felkészüljenek arra, hogy semlegességüket megőrizzék. Erre az álláspontra helyezkedik Spanyolország is. A kérdés most az, milyen magatartást tanúsít Franciaország. Az entente-szerződést 1894-ben írta alá Faure elnök és Miklós cár. Tartalma ma még nem ismeretes, de ha háborúra kerül a sor, alig lehet kétség arra, hogy ezt Franciaország az orosz oldalán küzdi végig. Erre az eshetőségre következik el Olaszország fellépése. Olaszország 1882-ben csatlakozott a német-osztrák-magyar szövetséghez. A szerződést Francesco Crispi írta alá s azt, ami ebben foglaltatik, — ennek tartalmát sem publikálták, — az utolsó betűig a leglegálisabban be fogja tartani Olaszország. De Franciaországnak felkészületlensége, belső dezoláltsága, szociális zavarai mind parancsolólag a békét írják elő. Páris a békét fogja tanácsolni, ha a revanche hurrah-patriótái nem borítják fel a Viviani kabinetjét, amelynek a legutóbbi választás a béke megőrzését tette feladatává. Óriási jelentőségű Anglia magatartása, mely ma még a páratlan közvetítőé. Edward Grey már június 12-één kijelentette, hogy Angliának szabad keze van s a kontinens háborúiba nem sodorhatja semmiféle követelés. Ezt ma aláhúzta és megerősítette Grey és Asquith is. Anglia tehát Pétervárott és Parisban is a békét fogja tanácsolni. Amig csak Szerbia és a monarchia áll szemben, addig a Balkán semleges. Sok ok van arra, hogy európai konflagráció esetén is a Balkán várakozó állásponton marad és csak a bukaresti szerződésre vigyáz. Ha ebben csalódnánk, úgy ott az erők teljesen egyensúlyozzák egymást. Kétségtelen, hogy Svédország nem feledkezhet meg Finnland svédjeiről és Gusztáv király odaállása a fegyverkezés mellé és a storthing legutóbbi választása megmutatja, hogy Svédország Oroszországban látja ellenségét. A helyzet felett ma az, amint gróf Tisza István tegnap megmondotta, hogy az általános mozgósítás csak a diplomácia utolsó kardcsapása. Pétervár és Bécs között még nem szakadt meg a diplomáciai viszony és Londonban még remélik a megegyezést. A válság elérte tetőpontját. Rövid órák kérdése, hogy tisztázódjék a kérdés- lesz-e világháború, vagy sem. Bécsben tanácskoznak Bécs, julius 31. Gróf Tisza István és Teleszky János ma ideérkezett. A miniszterelnök nem döntött I még visszaérkezésének időpontja felől. « A király tegnap Krobatin hadügyminisz- t tért, gróf Berchtohl kipótol és. Conrad vezér- i kari főnököt kétórás kihallgatáson fogadta. A monarchia vezető államférfiéi sűrű tanácskozásokat folytatnak. Gróf Berchtorff tegnap még tárgyal Sebeko orosz nagykövettel., Orosország mozgósított London, július 31. Az alsóházban Greif államtitkár Bonar Law kérdésére a következőket válaszolta: Nagyon keveset mondhatok és sajnálom, hogy nem mondhatom azt, hogy a helyzet kevésbbé komoly volna, mint tegnap. A legfontosabb tények meglehetősen változatlanok. Ausztria-Magyarország a háborút Szerbia ellen megkezdette, Oroszország részletes mozgócsítást rendelt el. Ez eddig, tudomásunk szerint, nem vezetett megfelelő lépésekhez más hatalmak részéről. Mi folytatva igyekszünk szolgálni azt a nagy célt, hogy az európai béke fenntartassék. Ebből a célból szoros érintkezést folytatunk a többi hatalmakkal. Ebben, örömmel állapítom meg, a többi hatalmak nem okoztak nehézségeket, bár a hatalmaknak nem volt lehetséges csatlakozni a hétfőn javasolt diplomáciai akcióhoz. Az ülés végén Asquith miniszterelnök javasolta a petbill második olvasásának elhalasztását és hozzátette: Ma olyan körülmények között megy végbe gyűlésünk, amely körülmények komoly jellegére valamenynyiünk tapasztalatában nincs példa. A háború vagy béke kérdése függőben van. Olyan akcióval állunk szemben, amelynek terjedelmét és hatását lehetetlen megítélni. Ilyen körülmények között vitális jelentőségű az egész világ érdekeire az, hogy Anglia, amelynek saját érdekei nem forognak közvetlenül kockán, (Helyeslés) zárt egységben mutatkozzon a világ előtt (Helyeslés) és képes legyen egy önálló nemzet autoritásával beszélni és cselekedni. A pótjavaslatról való vita ily körülmények közt rontó hatással lehetne a nemzetközi helyzetre. Bonar Law képviselővel egyetértően tehát javasolom az elnapolást és remélem, hogy valamennyi pártnak hazafisága elő fogja segíteni azt, hogy, amennyire Anglia hatalmában van, a baj, mely az egész világot fenyegeti, ha el nem hárítható, mégis legalább határok közé szorítható legyen. A harcba vonuíló ládátékot,ok családiasait anyagilag és erkölcsileg támogatni emberbaráti kötelesség. Ezért mozgalmat szervezni azoknak feladata, kik a humanizmusnak állandóan pionírjai.