Világ, 1914. november (5. évfolyam, 274-303. szám)
1914-11-01 / 274. szám
Vasárnap Az idézett lap szó szerint való szövegben közli azt a jegyzéket, amelyet Savinsky szófiai orosz követ kormánya nevében a bolgár kormánynak átnyújtott. Ez a jegyzék rövid határidőt szab és teljesen ultimátumszerű. A következő négy pontot tartalmazza: 1. A bolgár kormány tartózkodjék ezentúl minden ellenséges diplomáciai lépéstől Szerbia irányában. 2. A bolgár kormány tartozik magát formálisan kötelezni és biztosítékot adni arra, hogy a jövőben semmi szín alatt nem fog bandákat támogatni és a komitácsi vezéreket Macedóniában nem tűri, továbbá, hogy a bandák vezéreit haladéktalanul haditörvényszék elé állítja. 3. Szigorú cenzúrát léptet életbe az újságok ellen, az Oroszország és Szerbiára vonatkozó események közlése tekintetében, és 4. haladéktalanul halássza ki azokat az aknákat, amelyek jelenleg akadályozzák, sőt lehetetlenné teszik a közlekedést Várna és Burgas felé. Tartozik a bolgár kormány ezeket a kikötőket nyomban megnyitni az orosz transito-forgalom számára Dedengacs és Szaloniki felé. Az orosz kormány jegyzéke a következő szavakkal végződik: — Hogyha Bulgária ezt a négy követést, amelyeket az orosz kormány záros határiővel terjeszt elő, nem teljesítené, akkor Oroszország kénytelen volna haladéktalanul megkezdeni Várna és Burgas kikötők bombázását. Bukaresti politikai körökben a legnagyobb fontosságúnak ítélik most Bulgária magtartását. Ficsev és Radoszlavov miniszterek interújukban kijelentik, hogy Bulgáriát semmiféle kötelezettség nem terheli Törökország ányában. Egyre számos orosz hajó menekül Prutra. A tengeren vagy a Chilla-ágban levő sszes orosz hadi- és személyhajók parancsot adtak, hogy a Duna belsejébe meneküljenek. — A miniszterelnök Bécsben, Gróf Tisza Iván miniszterelnök, dr. Latinovics Endre skála kíséretében Királyhidán keresztül ma rggel Bécsbe érkezett. A miniszterelnök a ankgassei Magyar Házban szállt meg. Délőtt folyamán báró Burián István, őfelsége emélye körüli miniszternek, valamint a lesben tartózkodó báró Hazai Samu honvéedm miniszter látogatását fogadta. A miniszerek látogatása után a miniszterelnököt 1 . Háborús képeskönyv A csatatér Mikor elindultunk Przemysl felé, a hivattos jelentésekben még ott tartottunk, hogy apataink éle eljutott Stryjig és ezzel Przeysl felmentése megkezdődött. Akkor tudtuk az, hogy Tauszig pilóta és Rabel kaping aeroplánnal eljutottak az ostromlottba. A magunk sorsának jobbrafordulásén tűli, hogy Biecznél nagy lovassági harcot néhány nap előtt, amelyben a mieink igszalasztották az oroszt. És tizedikén délin megérkeztünk Bieczbe. Itt volt a lovassági harc. Itt volt a csata. Itt várt bennünket a Fahrküche. A nyorgóruha egy nappal előbb indult el a mi Húsunkról és párolgó, meleg levessel bennünket. A konyhánál vártak bennünk dragonyosaink. Ott várt Heinz, akiben taxisoffőr és ott várt Fürst, aki társáig sem tudja, hogy hol van Maubeuge.alu végén vártak bennünket. A faluban ők már az oroszok. Nem pusztítottak, az ennivalót vitték el. Az asszonyok vadtak csak a faluban. Kevés asszony és gyerek. És kevés kenyér és kevés krumpli, kor mér alkonyodott és hűvös volt. Azon nagy sár. Csúszós, sikamlós sár. A rágókonyha egy udvar közepén állott. Elszkáltunk odáig. Ott kaptunk kenyeret és st. Jó, kemény marhahúst. A frissenitt marha husa kemény, de jóizű. S mióta nem ettünk. És kaptunk babfőreis. A kerítéshez támaszkodva, fahasárlve, szabda ettük a marha és a b. fagyon jó volt. Egy-egy pohár bort is kaptunk. Galíciában sok spirituszt tesznek a borba. Azért a bor is jó volt. A kenyér nagyszerű volt. Akkor alkonyodott már. Hűvös volt. A távolból sötéten kéiklettek a hegyek. Ahogy a nap lebukott, mögöttük az ég bíborja lassan folyós aranysárgára sápadt. A leves jó volt, a marhahús kemény volt, de jóízű, a kenyér nagyszerű. Mondták, hogy vigyázzunk a kolera miatt, de azért senki sem mosott kezet Kicsit fáztunk már és sötétedett. Néhány nap előtt itt lovassági harc volt. Nem messze innen van a csatatér. És két hónapja vágyódunk arra, hogy csatateret lássunk. Milyen lehet az, ahol dübörgő rohanással egymásnak omlott kozák és huszár, ahol pika és kard mérkőzött? Istenem, milyen lehet az? Aztán beültünk az ötezerkilós autóbuszokba. És továbbmentünk. A csatatérre nem volt kiváncsi senki . » Két nap múlva Dymonnál jártünk. Itt is harc volt. Egy orosz gyalogbrigádot semmisítettek meg a mieink. A chaussée mellett volt a csata. Emlékszem rá- Hosszú, hosszú lövészárok volt ott. A lövészárokban szalma volt. A mezőn a szántás barázdái. És sok szalma, ázott, gyűrött szalma volt a mezőn. És görhad, idétlen lókadaverek. Sok-sok ló hullája. Nagycsontu erős lovak, amilyenek az Alföldön nőnek fel és kicsiny koniklik, amilyenek a steppeken tenyésznek nagy gulyákban. Furcsa, groteszk helyzetekben. .Az egyik karcsú nyakát úgy tartja, mintha a távolba figyelve nyeritene. A másik hosszában nyúlik el. Kis, négyszögletű s mély gödröket ás három, három paraszt. A lovak lábát levágják s úgy taszítják a gödrökbe szegényeket. Három nappal ezelőtt még rohamot lovagolt ez a paripa. Most merev, üveges a szeme. És a szügyén mély, véres, cafatos seb. Hosszan, beláthatatlan hosszúságban drótsövény húzódik a mezőn. Másfél méter magas drótsövény. Álmos, szomorú, őszi nap. Hamuszürke felhők az égen. Az autóbusz tovább döcög. Fáradtak vagyunk. Két napja nem mosakodtunk. Két nap nem ettünk meleget. Nagyon hideg volt ott a hacowi iskolában. Nagyon hideg volt ott a warai Skrynski-kastélyban. Az autó nagyon ráz. Borzasztóan döcög. Akkorákat lendül, akkorákat zökken, hogy az ember idegsokkot kap. És minden hídon idegsokkot kap az ember... Ott jobbról van a csatatér. Ott semmisítettünk meg egy orosz brigádot. Senki sem mondja, hogy szálljunk ki. Senki sem mondja, hogy nézzük meg a tegnapelőtti csatateret. Senki sem kiváncsi a csatatérre. Fáradtan, unottan bámészkodunk ki az autóbusz párás ablakán ... Hát igen, ez itt csatatér... De az autóbusz döcög, a szomszédom könyöke hegyes, a szomszédom térde hegyes, az autóbusz döcög és ráz. Nem szálltunk ki, hogy megnézzük a dynawi csatatért. Délután két órakor Bachorzhoz értünk. Itt már lehetett hallani észak-kelet felől az ágyuszót. Itt Bachorznál két nap előtt erős harcot vívott a mi seregünk az orosz sereg utóvédjével. Az ágyudörgés elhallatszott. Jskrzymáig. Itt is csatatér volt. Amiről Zola és Tolsztoj olyan szépeket írtak. Itt már kiszálltunk az autóbuszból, mert a motor defektust kapott. Az út mellett jobbról nagy fensikon folyt le a csata. Emlékszem a sáros, felázott mezőre. És emlékszem arra is, hogy itt ettük meg az utolsó darab kenyerünket valami száraz savanyúsággal, ami sárga volt már és jobb időkben talán liptói tu ra lehetett VILÁG 1914. november I- 9 hosszat tartó kihallgatáson fogadta a király. Délelőtt tizenegy órakor Krobatin hadügyminiszter jelent meg hosszabb kihallgatáson a királynál. Emberi hangok A nagy világkatasztrófa borzalmai közepette, amikor évtizedek kultúrmunkájának minden érdeke összeomlani látszik, amikor a háború morálja kiszorítja a béke morálját, amikor az emberszeretet szavát a gyűlölet szava váltotta fel. Kétszeresen jól esik, ha bárhol a lángba borult Európában olyan hangok szólalnak meg, amelyek a kultúra és az emberszeretet jogait és kötelességeit hangsúlyozzák. És vigasztaló érzés, ha ezek a hangok, a nemzetközi szolidaritás eszméi nem némultak el teljesen még az izgalmak paroxizmusában sem. Akadnak — és egyre nagyobb számmal — érző és gondolkodó emberek, akik megőrzik lelki életük egyensúlyát s nem feledik, hogy a háború a kulturélet átjait csak meglassította, de nem szüntette meg, sőt hogy a háború csak annyiban lehet menthető és igazságos, amennyiben fokozottabb kulturlehetőségekért folyik. Legutoljára épp egy német pap ajkairól hallhattuk a béke és az emberszeretet igéit, aki a berlini „Mutterkonferenz“ előtt azt a témát fejtegette, hogy hogyan kell gyermekeknek a háborúról beszélni. Széles lélektani alapon felépített előadásában helyesen emelte ki a kitűnő szónok, hogy a háború kérdését nem szabad a gyermekek előtt rejtegetni. Ellenkezőleg, fogékony lelkükbe bele kell vésni a nagy világdráma tapasztalatait. De a „hogyan“ kérdése, az a fontos itt. Előadó szerint mindenekelőtt el kell mondani a gyermekeknek, hogy Németország ártatlan a gyilkos háború felidézésében, mert minden támadó háború konorális kell, hogy ez az érzelem minél zsengébb korukban áthassa őket. A háború borzalmait ellenben nem szabad a gyermekek előtt kiszínezni, de meg kell értetni velük, hogy rettenetes, szívfacsaró dolgokról van szó, melyek felidézése a legnagyobb bűn azok részéről, akik a háborút Európára ráerőszakolták. S mindenekfelett „óvakodni kell, hogy elvegyük a gyermekeknek az emíberiségbe vetett hitét."“ Gonosz dolog volna azt a véleményt felkelteni bennük, hogy oroszok, franciák, angolok vadállatok. Ellenkezőleg meg kell értetni velük, hogy ellenfeleink nagy tömegeiben is nemes érzelmek élnek, a hazaszeretet érzelmei s ezekben a ma ellenséges országiakban is síró özvegyek, árvák és testvérek szívszorongva várják aborzasztó tragédia befejezését. Igenis Vigyi folytatta okfejtését ez a nemes pap — fel kell kelteni a gyermekek gyűlöletét minden hazugság és álszenteskedés ellen, de ugyanakkor nem szabad a népek elleni gyűlöletet bennük fölgerjeszteni. Ellenkezőleg ki kell mutatni, hogy az ellenséges népek is a békét akarták s a nagy világfelfordulás nem az ő hibájuk, hanem önző politikusok és hasonló csoportok bűne. Ugyanekkor azonban a részvét érzését is meg kell a gyermeki lélekben erősíteni. Tudnia kell, hogy mily súlyos és keserves időiket élünk. A szokottnál kisebb karácsonyi ajándékokat kel gyermekeinknek adnunk és a tavalyi többletet a megsebesült katonáknak kell juttatni. Hadd érezzék a nemzeti szolidarititást, mely mindenkitől áldozatokat követel. És mindenekfelett: gyakran és ájtatos komolysággal kell nekik a békéről beszélni, mint a rettenetes háború tulajdonképpeni céljáról. „Újra meg újra be kell gyermekeink lelkeibe vésni, hogy a békéért harcolunk s meg kell erősíteni bennük a hitet, hogy eljön az idő, amikor a világ összes népei tartós békebeli fognak élni.“ Ezek voltak a jeles egyházi trónok tanutásai s a berlini lapok meleg «sza glkjai emelik ki azt a mély benyomást, melyet ez az igazán evangéliumi beszéd a közönségre gyakorolt. Ezekhez a nemes eszmékhez csak azt akarjuk hozzáfűzni, hogy ezek a megállapítások nem- csak a gyermekeknek szólnak, de még foko- ■ zottab mértékben a felnőttek számára is igazak. Mert nincs kétféle morál vagy kétféle igazság: gyermekek és felnőttek számára. Csak arról lehet szó, hogy világosabbakká és egyszerűbbekké tegyük a gyermeki elme számára a társadalmi fejlődés közös igazságait. Sajnos, politikusaink és publicistáink enről, gyakorta megfeledkeznek, pedig egyik legnemesebb kítelességük volna a háborús elkeseredés közepette is ápolni és megőrizni az emberiség nagy kultúrtörekvéseinek szent közösségét. . r-í ! Adatkozzunk a magyar Vörös Kereszt Egyletnek