Világ, 1914. december (5. évfolyam, 307-333. szám)
1914-12-04 / 307. szám
Péntek VILÁG 1914. december 4. 3 Belgrád bevétele Az egész ország, Ausztria, Németország és török szövetségesünk is lelkesen ünnepük Belgrád bevételét. Nincs ennek az ünneplésnek sehol olcsó szenzáció ize. Mert hiszen nem is volt szenzáció. A háború első pillanatát mindenki tudta, hogy ez abban a pillanatban meg fog történni, amint hadvezetőségünk idejét látja, hogy megtörténjen. Nem siettünk. Kár lett volna minden fölösleges áldozatért. Belgrád négy hónap „érett gyümölcsként“, harc nélkül hullott a ölünkbe. Ez pedig előrelátó, céltudatos, virtusos sikerekre nem áhítozó hadvezetésünk sikere. Komoly akarat, melyet méltóan komoly lelkesedés honorál mindenhol és mélységes, keserű levertség kísér Szerbiában. Belgrád az utolsó fészke volt a szerb bizakodásnak. Babonásan hittek a főváros bevehetetlenségében. Most, hogy elesett, mintha a pánszláv agitáció rózsaszínű fátylát tépték volna le szemükről. Most már látják, hogy a szerb összeomlás elkerülhetetlen és hogy Szerbia — mint egy fogoly orosz tiszt mondotta — szerencsétlen áldozata lett az orosz nagyravágyónak.. A szerbek most már — amivel pedig az utolsó pillanatig hitegették őket, — az új balkán szövetségben sem hisznek. Kénytelenek belátni: a nagy cár elbánt velük. Harc nélül Hivatalos jelentés Csapatainknak a Kombarán át való győzelmes előrenyomulása az ellenséget arra kényszerítette, hogy Belgrádot melynek védelmi művei észak ellen irányultak, harc nélkül adja fel, nehogy az ottani helyőrséget az elfogatás veszélyének tegye ki. Csapataink a Száván át és déli irányból hatoltak be Belgrádba és elfoglalták a várostól délre elterülő magaslatokat. .4 középületeket, köztük Németország és Ausztria Magyarország követségi palotáit is, nyomban katonailag biztosítottuk. Az arcvonalnak többi részén az ellenség visszavonulóban lévén és saját oszlopaink a feneketlen utón csak lassan juthatván előre, csupán kisebb harcok fejlődtek ki az ellenséges utóvéddel, melynek mintegy 200 emberét foglyul ejtettük. A király lovag Frank Liborius gyalogsági tábornoknak, az 5. hadsereg parancsnokának, hadseregparancsnoki minőségben téliesített kiváló ténykedése elismeréséül, a Lipót-rend hadidiszítményes nagykeresztjét díjmentesen adományozta. Nisben — így beszéli ezt egy görög nagykereskedő, — aki négy nap előtt hagyta el Nist és Bulgárián keresztül ma Budapestre érkezett — már napok óta készültek Belgrád elestére. A hadvezetőség nem reménykedett többé, tisztában voltak Belgrád sorsával, azonban nagyon féltek attól a morális depressziótól, amit a város eleste Szerbiában okozni fog. Éppen ezért a szerb lapoknak szigorú utasítás ment, hogy a belgrádi dolgokról egy szót se írjanak. Mintegy egy hete lehetett csupán észrevenni a Sajóban valami olyan törekvést, mintha a közönséget óvatosan elő akarták volna készíteni Belgrád sorsára. Péter király, mikor közölték vele, hogy Belgrád komoly veszélyben forog és eleste minden percben várható, teljesen megtört. György herceg nem akarta Belgrádot elhagyni, de atyja, Péter király, hazahivatta és könyörgésekkel vette rá, hogy ne térjen vissza Belgrádba. A nisi szerbeket heteken át azzal áltatta a diplomácia, hogy Sándor trónörökös személyesen ment a cárhoz segítséget kérni. A trónörököst ekkor tényleg nem lehetett látni hosszabb ideig. De utólag kiderült, hogy egész idő alatt Nisben volt és ez a játék nagy elkeseredést keltett. Az étet nagyon szomorú Nisben. Nis női lakosságának legnagyobb részét már két héttel ezelőtt Negotinba szállították, csak néhány vezérkari tisztnek a neje és a kereskedőasszonyok maradtak a városban. A két királyfi teljesen elvesztette pozícióját. Úgyszintén Pasics. Ellenben napról-napra nő a rokonszenv a volt Milán-párti, másképp „svábapárti“, tehát osztrák-magyar-barát képviselők iránt. Ezek a képviselők nyíltan izgatnak a Karagyorgyevics-dinasztia ellen. Szófiába Nisből Belgrád bevételének egy érdekes epizódját jelentik: Csaprasikov orosz követ látva, hogy valamennyi követ csomagol, azt kérdezte az orosz ügyvivőtől, hogy mit jelent ez? Ezt a választ kapta: Csomagoljon ön is, más menekvés nincs. Az ügyvivő Szófiába szállíttatta csomagjait. A babona meghalt Sajtóhadiszállás, december 3. -i Világ haditudósítóidtól Magyar és osztrák zászlók lengenek annak a városnak házain, ahol most a főhadiszállás van. A királynak, mint osztrák császárnak uralkodási jubileumát és Belgrád bevételét hirdetik a zászlók. Szerbia fővárosával már tegnap helyreállt a telefonösszeköttetés, amely egyelőre csak katonai célokra használható. A Zimoni és Belgrád közötti nemzetközi vasúti híd, teljes helyreállításéig, gyalog- és fuvarközlekedésre használható. A szerb csapatok délkeleti irányban vonulnak vissza, mindenfelé mesterséges terepakadályokkal igyekezve megnehezíteni az üldözést. Szerb foglyok vallomása szerint Belgrád bevételének híre lesújtó hatással volt a szerb hadseregre. A szerbek között ugyanis valósággal babonaként tartotta magát az a vélemény, hogy amíg Belgrád áll, Szerbiát baj nem érheti. Belgrád elesett, a szerbek most már érzik a végleges katasztrófát. A főhadiszálláson örömteljes a hangulat. Magyar Lajos: Lelkesedés országszerte Belgrád elestének híte a főrendek körében is nagy örömet keltett. A főrendiház bizottságai ma délelőtt üléseztek és az egyesült pénzügyi, valamint közjogi és törvénykezési bizottság ülésén Wlassics Gyula elnök az ülés megnyitása után a következőket mondotta: — Azt hiszem, hogy a méltóságos főrendek érzelmeinek adok visszhangot, ha most, parlamentünk háborús időszakában, már bizottsági összejövetelünk alkalmából, napirendünk előtt a legélénkebb örömünknek adunk kifejezést dicsőséges hadseregünk azon haditénye felett, hogy Szerbia fővárosát, Belgrádot, megszállta, katonai hatalma alá vette és ezzel a ténynyel is éppen azon a helyen éreztethetjük a kettős monarchia igazságos büntető kezét, ahonnan a legisszataszítóbb eszközökkel, gonosztevők államilag szervezett bűntettével iparkodtak a kettős monarchia létalapjait megingatni. Valamint eddig is, ezentúl is büszkeséggel és rendíthetetlen bizalommal tekintünk nagy és nehéz feladatok megoldására hivatott hős hadseregünkre és Isten áldását kérjük minden lépésére, hogy elmaradhatatlan végső sikerünk boldoggá tegye hőn szeretett királyunkat, mi pedig a békés kultúra munkafenntartó eszközeivel szaporíthassuk nemzeti és állami létünk és történelmi hivatásunk biztosítékait. A bizottság tagjai az elnök beszédét élénk helyesléssel fogadták. A király megbízásából báró Schiessl, a kabinetiroda főnöke, táviratot intézett dr. Weisskirchner bécsi polgármesterhez, amelyben a király köszönetét fejezi ki Bécs városának Belgrád bevétele alkalmából kifejezett hódolatáért. A polgármester intézkedésére a király táviratát falragasztóa hozták a lakosság tudomására. Berlinben Belgrád elestem érzett öröm csak ma jutott teljesen kifejezésre, mert tegnap a közfigyelmet a birodalmi gyűlés ülése teljesen igénybe vette. Az örömujjongás a lakosság minden rétegét elfogta. Rendkívül sok ház fel van lobogózva. Mindenki Belgrád megszállásáról beszél. Miként a berlini sajtó, úgy a vidéki sajtó is méltatja a világtörténelmi eseményt és hangsúlyozza, hogy Belgrád megvétele nehéz birkózásnak gyümölcse, az ellenség nem volt gyenge, hanem harcban gyakorlott, győzelemhez szokott, elbizakodott ellenfél állott szemben. Egybehangzóan hódolnak a lapok a monarchia felséges uralkodójának, aki hűséggel megáll Németország oldala mellett, amiként egész élete a legnagyobb erények érvényesítésében állott. Corossac Ferenc fiumei podeszta a város nevében üdvözlő táviratot intézett a Belgrádot elfoglaló hadsereg vezéréhez, Frank Liboriusz tábornokhoz. A győzelemről legközelebbi ülésében megemlékezik a fiumei rapp résén tanza is. A begrádi győzelem hírére az olasz és magyar tanulóifjúság zászlók alatt bejárták a várost, éltették a királyt és a hadsereget. A tüntető menet megjelent a városháza, a kormányzói palota és a német konzulátus előtt. Ezután a török konzulátusra, vonultak, ahol Nicolacci effendi, török konzul meghatva mondott köszönetet a lelkes ovációkért s beszédében hangsúlyozta, hogy Belgrád valamikor török birtok volt s ha már nem lehet Törökországé, örvend, hogy a mienk lett. A kikötőben levő hajók szintén zászlódíszt öltöttek. A szerb főváros elestének híre a vidéken is mindenfelé nagy lelkesedést keltett. Gyyőrött Vennes Jenő udv.ran., polgármester a városi tanács mai ülésén előterjesztést tett, hogy a nagy diadal fölött érzett hála jeléül tűzzék ki a városházára a nemzeti lobogót és hogy a hadban lévőket téli felszereléssel megajándékozzák. Az előterjesztést egyhangúan elfogadták. — Belgrád bevételének örömére Nagykőröst fellobogózták, kivilágították s a harangok zúgása és mozsarak durrogása mellett az ezrekre menő közönség zenés fáklyásmenetet rendezett. Székesfehérvárott a hatóság a győzelmi hírt dobszóval adta tudtára a közönségnek, mely lelkesen éljenezte a királyt és a hadsereget. A várost fellobogózták és este kivilágítottak. — Szekszárdot kivilágították. A polgárok és nők ezrei fáklyásmenetben vonultak végig a város főbb utcáin, hazafias dalokat énekelve. — Brassóban tegnap este együtt ünnepeltek a magyarok, szászok és a románok. A nagy tömeg zeneszóval, a magyar és a német himnuszt énekelve vonult végig a városon gróf Mikes Zsigmond főispán elé. A magyar, szász és román középiskolákban ünnepélyek voltak s a tanítás szünetelt. Hasonló lelkesedéssel ünnepelte Belgrád bevételét Jászberény és a többi vidéki város is. Ausztria minden részéből szakadatlanul érkeznek jelentések, amelyek a Belgrád bevétele felett érzett örömről számolnak be és jelentik, hogy mindenütt lelkesen ünnepelték a fényes győzelmet. A német és osztrák sajtó Belgrád elestéről A Nord. Alig. Zeitung írja: Rendkívül nehéz viszonyok között az osztrák-magyar csapatok az ellenséget saját országába szorították vissza. Az osztrák-magyar hadsereg most Ó-Szerbia egy tekintélyes részének birtokában van. A vezér minden egyes katonájában áldozatra kész segítőt talált, aki bátorsággal, kitartással és bizalommal lehetővé tette azoknak a feladatoknak megoldását, melyeket a hadvezetőség maga elé tűzött, örvendetes elégtétellel üdvözli népünk a szerb harctérről érkező legújabb hírt, aminthogy a háború kezdete óta az osztrák-magyar hadsereg cselekedeteit a legnagyobb figyelemmel kísérte. A Berliner Tageblatt a következőket írja: Szerbia az összeomlás előtt áll. Belgrádban diadalmaskodnak a győztesek. A vitéz 5. osztrák-magyar hadsereg vezérével együtt egész Németország hódon