Világ, 1914. december (5. évfolyam, 307-333. szám)

1914-12-04 / 307. szám

Péntek VILÁG 1914. december 4. 3 Belgrád bevétele Az egész ország, Ausztria, Németország és török szövetségesünk is lelkesen ünnepük Belgrád bevételét. Nincs ennek az ünneplés­nek sehol olcsó szenzáció ize. Mert hiszen nem is volt szenzáció. A háború első pillana­tát mindenki tudta, hogy ez abban a pillanat­ban meg fog történni, amint hadvezetőségünk idejét látja, hogy megtörténjen. Nem siettünk. Kár lett volna minden fölösleges áldozatért. Belgrád négy hónap „érett gyümölcsként“, harc nélkül hullott a ölünkbe. Ez pedig előre­látó, céltudatos, virtusos sikerekre nem áhí­tozó hadvezetésünk sikere. Komoly akarat, melyet méltóan komoly lelkesedés honorál mindenhol és mélységes, keserű levertség kí­sér Szerbiában. Belgrád az utolsó fészke volt a szerb bizakodásnak. Babonásan hittek a fő­város bevehetetlenségében. Most, hogy elesett, mintha a pánszláv agitáció rózsaszínű fátylát tépték volna le szemükről. Most már látják, hogy a szerb összeomlás elkerülhetetlen és hogy Szerbia — mint egy fogoly orosz tiszt mondotta — szerencsétlen áldozata lett az orosz nagyravágyónak.. A szerbek most már — amivel pedig az utolsó pillanatig hitegették őket, — az új balkán szövetségben sem hisz­nek. Kénytelenek belátni: a nagy cár elbánt velük. Harc nélül Hivatalos jelentés Csapatainknak a Kom­barán át való győzelmes előrenyomulása az ellenséget arra kényszerítette, hogy Belgrádot melynek védelmi művei észak ellen irá­­nyultak, harc nélkül adja fel, nehogy az ottani helyőrséget az elf­ogatás veszélyé­nek tegye ki. Csapataink a Száván át és déli irányból hatoltak be Belgrádba és elfoglalták a várostól délre elterülő ma­gaslatokat. .4 középületeket, köztük Né­metország és A­uszt­ria­ M­agyar­or­szá­g kö­vet­ségi palotáit is, nyomban katonailag biztosítottuk. Az arcvonalnak többi részén az ellen­ség visszavonulóban lévén és saját osz­lopaink a feneketlen utón csak lassan juthatván előre, csupán kisebb harcok fejlődtek ki az ellenséges utóvéddel, melynek mintegy 200 emberét foglyul ejtettük. A király lovag Frank Liborius gyalogsági tábornoknak, az 5. hadsereg parancsnokának, hadseregparancsnoki minőségben téliesített kiváló ténykedése elismeréséül, a Lipót-rend hadidiszítményes nagykeresztjét díjmentesen adományozta. Nisben — így beszéli ezt egy görög nagy­­kereskedő, — aki négy nap előtt hagyta el Nist és Bulgárián keresztül ma Budapestre érkezett — már napok óta készültek Belgrád elestére. A hadvezetőség nem reménykedett többé, tisztában voltak Belgrád sorsával, azon­ban nagyon féltek attól a morális depresszió­tól, amit a város eleste Szerbiában okozni fog. Éppen ezért a szerb lapoknak szigorú utasítás ment, hogy a belgrádi dolgokról egy szót se írjanak. Mintegy egy hete lehetett csupán észrevenni a Sajóban valami olyan törekvést, mintha a közönséget óvatosan elő akarták volna készíteni Belgrád sorsára. Péter király, mikor közölték vele, hogy Belgrád komoly veszélyben forog és eleste minden percben várható, teljesen megtört. György herceg nem akarta Belgrádot elhagyni, de atyja, Péter király, hazahivatta és könyörgésekkel vette rá, hogy ne térjen vissza Belgrádba. A nisi szerbeket heteken át azzal áltatta a diplomá­cia, hogy Sándor trónörökös személyesen ment a cárhoz segítséget kérni. A trónörököst ekkor tényleg nem lehetett látni hosszabb­­ ideig. De utólag kiderült, hogy egész idő alatt Nisben volt és ez a játék nagy elkeseredést keltett. Az étet nagyon szomorú Nisben. Nis női lakosságának legnagyobb részét már két héttel ezelőtt Negotinba szállították, csak né­hány vezérkari tisztnek a neje és a kereskedő­­asszonyok maradtak a városban. A két ki­rályfi teljesen elvesztette pozícióját. Úgyszin­tén Pasics. Ellenben napról-napra nő a rokon­­szenv a volt Milán-párti, másképp „svába­­párti“, tehát osztrák-magyar-barát képviselők iránt. Ezek a képviselők nyíltan izgatnak a Karagyorgyevics-dinasztia ellen. Szófiába Nisből Belgrád bevételének egy érdekes epizódját jelentik: Csaprasikov orosz követ látva, hogy­ valamennyi követ csomagol, azt kérdezte az orosz ügyvivőtől, hogy mit je­lent ez? Ezt a választ kapta: Csomagoljon ön is, más menekvés nincs. Az ügyvivő Szófiába szállíttatta csomagjait. A babona meghalt Sajtóhadiszállás, december 3. -i Világ haditudósítóidtól Magyar és osztrák zászlók lengenek an­nak a városnak házain, ahol most a főhadi­szállás van. A királynak, mint osztrák csá­szárnak uralkodási jubileumát és Belgrád be­vételét hirdetik a zászlók. Szerbia fővárosával már tegnap helyreállt a telefonösszeköttetés, amely egyelőre csak katonai célokra használ­ható. A Zimon­i és Belgrád közötti nemzetközi vasúti híd, teljes helyreállításéig, gyalog- és fuvarközlekedésre használható. A szerb csa­patok délkeleti irányban vonulnak vissza, mindenfelé mesterséges terepakadályokkal igyekezve megnehezíteni az üldözést. Szerb foglyok vallomása szerint Belgrád bevételének híre lesújtó hatással volt a szerb hadseregre. A szerbek­ között ugyanis valósággal babona­ként tartotta magát az a vélemény, hogy amíg Belgrád áll, Szerbiát baj nem érheti. Belgrád elesett, a szerbek most már érzik a végleges katasztrófát. A főhadiszálláson örömteljes a hangulat. Magyar Lajos: Lelkesedé­s országszerte Belgrád elestének híte a főrendek körében is nagy örömet keltett. A főrendiház bizottságai ma délelőtt üléseztek és az egye­sült pénzügyi, valamint közjogi és törvénykezési bizottság ülésén Wlassics Gyula elnök az ülés megnyitása után a következő­ket mondotta: — Azt hiszem, hogy a méltóságos főrendek érzelmeinek adok visszhangot, ha most, parla­mentünk háborús időszakában, már bizottsági összejövetelünk alkalmából, napirendünk előtt a legélénkebb örömünknek adunk kifejezést dicső­séges hadseregünk azon haditénye felett, hogy Szerbia fővárosát, Belgrádot, megszállta, katonai hatalma alá vette és ezzel a ténynyel is éppen azon a helyen éreztethetjük a kettős monarchia igazságos büntető kezét, ahonnan a le­gisszata­­szítóbb eszközökkel, gonosztevők államilag szer­vezett bűntettével iparkodtak a kettős monarchia létalapjait megingatni. Valamint eddig is, ezentúl is büszkeséggel és rendíthetetlen bizalommal te­kintünk nagy és nehéz feladatok megoldására hi­vatott hős hadseregünkre és Isten áldását kér­jük minden lépésére, hogy elmaradhatatlan végső sikerünk boldoggá tegye hőn szeretett ki­rályunkat, mi pedig a békés kultúra munkafenn­tartó eszközeivel szaporíthassuk nemzeti és ál­lami létünk és történelm­i hivatásunk biztosíté­kait. A bizottság tagjai az elnök beszédét élénk he­lyesléssel fogadták. A király megbízásából báró Schiessl, a kabinetiroda főnöke, táviratot intézett dr. Weisskirchner bécsi polgármesterhez, amely­ben a király köszönetét fejezi ki Bécs városá­nak Belgrád bevétele alkalmából kifejezett hó­dolatáért. A polgármester intézkedésére a ki­rály táviratát falragaszt­óa hozták a lakosság tudomására. Berlinben Belgrád elestem érzett öröm­ csak ma jutott teljesen kifejezésre, mert tegnap a közfigyel­met a birodalmi gyűlés ülése teljesen igénybe vette. Az örömujjongás a lakosság minden rétegét el­fogta. Rendkívül sok ház fel van lobogózva. Min­denki Belgrád megszállásáról beszél. Miként a ber­lini sajtó, úgy a vidéki sajtó is méltatja a világtör­ténelmi eseményt és hangsúlyozza, hogy Belgrád megvétele nehéz birkózásnak gyümölcse, az ellen­ség nem volt gyenge, hanem harcban gyakorlott, győzelemhez szokott, elbizakodott ellenfél állott szemben. Egybehangzóan hódolnak a lapok a mon­archia felséges uralkodójának, aki hűséggel megáll Németország oldala mellett, amiként egész élete a legnagyobb erények érvényesítésében állott. Corossac Ferenc fiumei podeszta a város ne­vében üdvözlő táviratot intézett a Belgrádot elfog­laló hadsereg vezéréhez, Frank Liboriusz tábor­nokhoz. A győzelemről legközelebbi ülésében meg­emlékezik a fiumei rapp résén tanza is. A begrádi győzelem hírére az olasz és magyar tanulóifjúság zászlók alatt bejárták a várost, éltették a királyt és a hadsereget. A tüntető menet megjelent a vá­rosháza, a kormányzói palota és a német konzulá­tus előtt. Ezután a török konzulátusra, vonultak, ahol Nicolacci effendi, török konzul meghatva mon­dott köszönetet a lelkes ovációkért s beszédében hangsúlyozta, hogy Belgrád valamikor török birtok volt s ha már nem lehet Törökországé, örvend, hogy a mienk lett. A kikötőben levő hajók szintén zászlódíszt öltöttek. A szerb főváros elestének híre a vidéken is mindenfelé nagy lelkesedést keltett. Gyyőrött Ven­nes Jenő udv.­ran., polgármester a városi tanács mai ülésén előterjesztést tett, hogy a nagy diadal fölött érzett hála jeléül tűzzék ki a városházára a nemzeti lobogót és hogy a hadban lévőket téli fel­szereléssel megajándékozzák. Az előterjesztést egy­hangúan elfogadták. — Belgrád bevételének örö­mére Nagykőröst fellobogózták, kivilágították s a harangok zúgása és mozsarak durrogása mellett az ezrekre menő közönség zenés fáklyásmenetet ren­dezett. Székesfehérvárott a hatóság a győzelmi hírt dobszóval adta tudtára a közönségnek, mely lelkesen éljenezte a királyt és a hadsere­get. A várost fellobogózták és este kivilágítot­tak. — Szekszárdot kivilágították. A polgárok és nők ezrei fáklyásmenetben vonultak végig a város főbb utcáin, hazafias dalokat énekelve. — Brassóban tegnap este együtt ünnepeltek a magyarok, szászok és a románok. A nagy tö­meg zeneszóval, a magyar és a német him­nuszt énekelve vonult végig a városon gróf Mikes Zsigmond főispán elé. A magyar, szász és román középiskolákban ünnepélyek voltak s a tanítás szünetelt. Hasonló lelkesedéssel ün­­­­nepelte Belgrád bevételét Jászberény és a többi­­ vidéki város is. Ausztria minden részéből szakadatlanul­­ érkeznek jelentések, amelyek a Belgrád bevé­­­­tele felett érzett örömről számolnak be és je­­­­lentik, hogy mindenütt lelkesen ünnepelték a­­ fényes győzelmet. A német és osztrák sajtó Belgrád elestéről A Nord. Alig. Zeitung írja: Rendkívül nehéz viszonyok között az osztrák-magyar csapatok az el­lenséget saját országába szorították vissza. Az­­ osztrák-magyar hadsereg most Ó-Szerbia egy te­­­­kintélyes részének birtokában van. A vezér minden­­ egyes katonájában áldozatra kész segítőt talált,­­ aki bátorsággal, kitartással és bizalommal lehetővé­­ tette azoknak a feladatoknak megoldását, melyeket­­ a hadvezetőség maga elé tűzött, örvendetes elég­tétellel üdvözli népünk a szerb harctérről érkező legújabb hírt, aminthogy a háború kezdete óta az osztrák-magyar hadsereg cselekedeteit a legna­gyobb figyelemmel kísérte. A Berliner Tageblatt a következőket írja: Szer­bia az összeomlás előtt áll. Belgrádban diadalmas­­kodnak a győztesek. A vitéz 5. osztrák-magyar­­ hadsereg vezérével együtt egész Németország hódon

Next