Világ, 1915. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1915-01-01 / 1. szám

t @ f$T5. Január 1, VII, AC* mnfSkS minSterfemust — írja az amerikai új­ság — melynek programjn pontja a gyűlölet, az angol felfogás szerint meg kell támadni és meg kell semmisíteni, még ak­kor is, ha arc­­ban minden európai állam részes. Ez az angol felfogás, de csak a szárazföldi militarizmusról. A tengeri militarizmus, az már más kérdés szerniük, s csbiben a tekintetben az egész vi­lágnak meg kell hajolnia az angol disztinkció előtt! Nem értjük, hogy az Egyesült­ Á­lámok biztonságban érzi magát az angol flottai fejlesz­­tés ellenére is. Hisz az angol tengeri uralom sokkal nagyobb veszedelmet jelent az Egye­sült­ Államok számára, mint a német hadsereg. Az Egyesült­ Államok sohasem hajolhatnak meg a brit tengeri hegemónia előtt.. Az angol királyság támadása, vagy kereskedelmi be­avatkozása sokkal inkább tűrhetetlen lenne Amerikára nézve, mint egy német offenziva, vagy a német kereskedelem versenye. Sőt máris kijelenthetjük, hogy Anglia offenzivát­­ szemezett ellenünk, hajóinkat lefoglalta, zsk-­­ latte, míg a német támadás emlegetése csak­­ rémlátomány. Ha ez így folyik, ha­­Angliáinak­­ sikerül legyűrni Németországot és magának , követelné a tengeri hegemóniát, az amerikai­­ nemzetek nem fogják ezt tűrni és tengeri , harcra fogják bízni a tengeri hegemónia kérdés­­­sértők eldöntését. A „Daily Mail" jelenti New Yorkból e hó 29-iki kelettel. Az a tény, hogy az Egyesült­­Államoknak élelmiszerben, ruházati és ka­­­­to­nai felszerelési cikkekben való forgalma Európával közel tizenötmillió font sterlinget tesz fei hetenként, eléggé megvilágítja azokat az érdekeket, amelyek az amerikai kiviteli cé­geket érintik. Angliának a hadi­sugáruk kérdésében folytatott politikája tekintetében. Néhány nagyobb kiviteli cég vezetője kijelen­tette a Daily News tudósítójának, h­ogy ezt a forgalmat könnyen meg lehetne kétszerezni, ha Anglia kevésbbé igazságtalan magatartást tanúsítana. Washingtonból jelentik: A képviselőház­ban Mann republikánus pártvezér éles kri­tika tárgyává tette a kormány mexikói politi­káját és helyeselte, hogy pert indítottak sem­leges hajóknak az angolok által való lefogla­lása miatt. A szenátusban előterjesztették a kormány jelentését a hajózás helyzetéről a há­ború kezdete óta. A jelentés az óceánon való szállítás díjtételeinek emelkedését alaptalan­nak és túlzottnak mondja.­­ _____fma A többiek is mind mozogtak, egy huszár meg éppen nagyon közel lépett az öreghez, amikor egyszerre halotti csend támadt a kis pitvarban. A már előbb kinyitott ajtón át belépett közénk az öreg leánya, Rákhel. Hogy is tudott egy szakálas, vén ember­nek olyan szép lánya lenni, mint ez a Rákhel Nem. Nem volt szép, gyönyörű volt Falának minden szépségével, a legtökéletsebb formák­kal díszítette őt fel a nagy Jehova. Fiatal testén megfeszült kurta ruhácskája, fekete fürtéi olyan szint játszottak, mint a kékre edzett acél és feltűzve árnyékolták be merészen ívett fehér homlokát Egy lisztes fehér kötényke volt elébe kötve, két karján a ruhája ujja fel volt tűzve: non is láttam még soha olyan szén karokat! A Fáraók virág»» kertjében teremhetett egykor ilyen virág, mint amilyen Rákhel volt aki ott állott közöttünk és a kis piros szálával mosolygott ránk. A csendet ő maga, Rákhel törte meg. Csen­­gett a hangja, mikor beszélt, ringott a beste, amikor megmozdult, mintha muzsikából lett volna ez leány összerakva, olyan dallamos volt minden szava, minden mozdulása. — Miért rettegsz apám? Miért félsz olyan nagyon, hiszen jó embe’*0’- ezek. Csak éhesek! Hallottam odabent és azért lőttem ki, hogy mindegyiknek egy-egy karéi ken­yeret adjak. Ugy­e? — fűzte hozzá tört magyarsággal — Jó lesz egy darab kenyér, vitéz Nagyot ugrott a magyar szóra az a hu­szár, aki az előbb az öreget már dühösen kerülgette. — Jaj, lelkem, galambom, kisasszony­­is­.vm­, már hogyne lenne jó. Hiszen csak ezért jöttünk. De a kedves édes papája meghara­gudott ránk és becsapta az orrunk előtt az ajtót Hogy m­indig ,igye élj No, ne ijedjen Wischnowszky Ignác. A Balkán Konstantin görög király nyilatkozata, a­melyben leszögezi, hogy Görögország a há­ború végéig meg akarja óvni semlegességét, diplomáciai körökben nagy feltűnést keltett. Az entente -ha­tal­mat különösen meglepte a görög király nyilatkozata, mert számítottak arra, hogy Görögország nyíltan melléjük fog álla­ni. Az entente Bulgária és Görögország között ellentétet akart támasztani. A kísér­letek meghiúsultak Bulgária és Románia kö­zött, teljes az egyetértés. A bolgár félhivatalos Kambana írja: A déli hadsereg főparancsnokává Jenő főher­ceget, Savoyay Jenő leszármazottját nevez­ték ki, annak a Savoyay Jenőnek egyik uno­káját, aki százhetvanegy év előtt másodszor vette be Belgrádot. Kinevezése az osztrák­magyar hadseregben Savoyay Jenő fényes em­lékeit ébreszti fel és bizonyos, hogy Jenő főherceg mindent meg fog tenni, hogy méltó­­ utódnak bizonyuljon. Ez a kinevezés meg­erősíti azt a hitünket, hogy Ausztria-Magyar-­­ ország végleg elhatározta magát. Azt látjuk e kinevezésből, hogy Ausz­tria-Magyar­ország először végleg le akar számolni Szerbiával, , hogy azután főerejével Oroszország ellen for-­­­dulhasson. A szerbek egyelőre várnak a támadó fel-­­­lépéssel, halyettük tehát a montenegróiak­­ igyekeznek életjelt adni magukról. Hogy mi­­l­lyen eredményűvel, erről Hofer altábornagy a következő jelentéssel számol be: A balkáni hadszíntéren a nyugalom tovább tart. Trebinjétől keletre tüzérsé­günk a montenegróiakat több órai tüzér­ségi harc után visszavonulásra kénysze­rít­ette. Pétervárról jelentik Rómán át. Trabeckoj herceg nisi orosz követ az orosz sajtó ut­ján felhívást intézett Szerbia érdekében az orosz néphez: — Mi nem­­ tudjuk elképzelni, —­­ mondja a felhívás — mily sokat szenved szerb­­ testvérünk és mily sok vér folyik el a szerb­­ hadjáratban. Részesüljenek a szegény szer-­­­bek is a mi szeretetünkben és­ a mi adomán­­ nyaknkban. Trubeckoj Mária hercegnő január első­­ felében Nisbe utazik, ahol a segélyakciót or­­i­ganizálja és magával viszi mindazokat az meg angyalkám, nem a kedves papáját gon-­­­doltam, hanem ezt a két nyalázat»» abrakos­ ■ tarisznyát, melyek folyton lecsúsznak a vál­­lamró. És rántott egy nagyot a váll­a­in a huszár. Közben már osztogatta Rákhel a karéip­­art. Tíz darab nagy meleg cipő fogyott el de kapott is mindenki egy-egy naiv darabot be­lőlük. Mindenki fizetett érte néhány krajcárt az öregnek, aki szedegette a pénzt Lassan kiürült a pitvar, nem maradt ott­­ más, csak mi hárman: Rákhel, az öreg és én. Nekem nem jutott már a cipókból, de nem maradt nekik sem. Rákhel piros szája sírásra görbült de nem azért mert nekik nem ma­radt a jó meleg kenyérből, hanem mert ne­kem már nem adhatott Az öreg morgott és cspd­álkozott. Hogy lehet az, hogy vad katonák voltak itt és még­sem történt semmi baj? Megették ugyan a cipókat, de nem bántották az ő kedves kis virágját , Rákhelt. Én ránt sem haragudott már az öreg. Biztatott, hogy maradjak egy-két óra hosszáig és lesz valami ennivaló. Valami kis liszt van még a háznál. Rákhel is is­ akarta, de nekem mennem kellett. Kezet fogtunk. Puha kis kezével meg­szorította az enyémet. Két kis villogó szeme könybelábadt, olyan volt mind a kettő, mint a harmatos nyári éjszaka. Kért, hogy ne hara­gudjak, amiért nekem nem adott cipőt. Nem haragudtam. És most sem haragszom . . . Szép Rákhel, Krakoviecnek gyönyörű gyermeke! Élsz-e? Boldog vagy-e? Vagy te is nagy világdúlások martija lettél? önkéntes adományokat, amelyeket orosz karácsonyra összegyűjtenek Szerbia részére. Bár a szerb hivatalos lapok még mindig a nagy szerb győzelem híveivel igyekeznek lelkesíteni a lakosságot, Nisben a hangulat igen nyomott. A szerb vezető férfiak tudták, hogy az osztrák-magyar visszavonulást meg­előző győzelmük pyrrhusi győzelem volt. A hangulat még sokkal nyomottabb, mint a Ko­­lubara melletti vesztes ütközet után. Jellemző a hangulatra, hogy a szerb kormány kívánsá­gára a belgrádi bevonulás alkalmából is min­den demonstrációt betiltattak. A király Szarkotics István altábornagyot, Bosznia és Hercegovina vezénylő tábornokát, gyalogsági tábornokká nevezte ki. Bosznia és Hercegovina vezénylő tábornokának vezérkari főnökévé Minnich Oszkár vezérkari testületi alezredest nevezte ki a király. Bulgária és Románia A Vosische­ Zeitung jelenti Pétervárról:­­ N­ovo je Vremja diplomáciai forrásból arról értesül, hogy Bulgária és Románia között még nem is régen félreértések voltak, amelyek azonban most már teljesen megszűntek. Ki­derült ugyanis, hogy a két állam politikai­­ér­deke teljesen azonos. Bulgáriában Bratiana román miniszterelnöknek politikai irányáról tett legújabb kijelentései megnyugvást kel­tettek. Bukarestből jelen­tik: Egy befolyásos ro­mán politikus, jelenleg aktív miniszter nyilat­kozott Románia semlegességéről. A többi közt a következőket mondta: — Tény, hogy az entente-hatalmak ígé­retekkel halmozták el Romániát. Nem, mert az ígéreteket keveseljük, de mert kivihetet­­lennek tartjuk, Romániának továbbra is sem­legesnek kell maradnia. Erdélynek Romániá­hoz való csatolása szerencsétlen idea, a ro­mán népnek és kormánynak ilyen területi as­pirációi nincsenek. Ismerjük az erőviszonyo­kat, hiszünk a szövetséges hatalmak legyőz­­hetetlen hadseregében, de talán az entente sem lesz megsemmisítő. A román miniszterelnök a kamara elé törvényjavaslatot nyújtott be, amely háború esetére intézkedik a kereskedelmi és pénzügyi forgalomra vonatkozólag. Bratianu miniszter­elnök kijelentette a törvényjavaslat benyúj­tásánál, hogy a javaslat elvi jellegű és nem szabad a benyújtás tényétől közeli háborúra következtetni. A törvényjavaslatot a Ház vita nélkül fogadta el. A Viitorul kezű Bascanunak a liberális klubban a tengerszorosok kérdéséről tartott előadását. Bascanu m­egm­agyarázta, hogy Romániának semmiképpen sem szabad el­tűrnie, hogy a tengerszorosok az oroszok ke­zére jussanak. Ellenkezőleg Romániának arra kell törekednie, hogy a tengerszorosok nem­zetköziek legyenek. Szófiába érkezett Kasztrióti Krisztián al­bán miniszter, akit december 24-én a román kormány kitiltott Bukarestből és egész Ro­mánia területéről. Kasztrióti Krisztián tilta­kozó táviratfot intézett a román kormányhoz. A görög király a semlegesség mellett ismeretes, hogy Konstantin görög király a diplomaták fogadása alkalmával kijelentette, hogy­ Görögország a háború végéig meg akarja óvni semlegességét. A görög király nyilatko­zata nagy feltűnést keltett az entente hatal­maknál, amelyek Görögország közbelépésére számítottak. Az entente hamis híresztelésekkel ellentéteket akartak támasztani Görögország é­s Bulgária közt. De ez mindig meghiúsult. Az olaszok Valaiában Rómába karácsonyra érkezett meg a hír, hogy az olasz tengerészcsapatok megszállták Valonát. Lovag Lóri konzul felszólítására a Sardegna hadihajó legénysége elfoglalta a középületeket­, megszállta a stratégiai ponto­kat és átvették az idegenek védelmét, mindad­dig, míg Esszad baja vissza nem tér. Esszad az ország belsejébe ment csapatával, hogy a lázadókat leverje. Valonában ma már rend van, ellenben Tiranában a lázadók forradalmi állapotokat teremtettek. Valona megszállása rendőri ténykedés, mely szükségessé vált, mert a muzulmánok forrongani kezdtek és Esszad basa a belső lázadások miatt nem maradha­tott­ a városban. Péntek

Next