Világ, 1915. február (6. évfolyam, 32-59. szám)

1915-02-01 / 32. szám

BSM5 Sikerek a Nidánál és Dimajecnél Hivatal®­, jelentés: Érkezett este 6 órakor. A Dunajec és a Nida mentén tegnap a tüzérség mindkét oldalon élénk tevé­kenységet fejtett ki. Tüzérségünknek, a­mely az utóbbi időben már több ízben ,jó eredménynyel tüzelt, tegnap is sikere volt. Az ellenség néhány lövészárkot leg­hevesebb tüzelésünk közben kiürített. A­t­rosz-Lengyel­ország­ban az arcvonal­­ többi részén is időnként ágyú­harc folyt.­­ A Kárpátokban a nap nyugodtabban­­ telt el. Az erdős hegységben néhány, köz­vetlenül a szoros magaslatoktól északra fekvő állásért még folyik a harc. Höfer altábornagy. Az egész német sajtó dicsőíti az osztrák­­magyar hadsereg sikereit az oroszokkal szem-­­­ben. A Kreuzzeitung így ír: Ha a keleti harc­téren a dolgok állására gondolunk, különös­­ hálás és a legteljesebb elismerést kell nyil-­­­vání­tanunk az osztrák-magyar hadseregnek. Az oroszok kivezetése a Kárpátokból­­ A hadsereg - fő párta­ncsnok­ság részéről köz-­s­ze­gf Az Erdős-Kárpátoknak a lupkopi szo-­­­rostól délkeletre fekvő hágói már ismétel­ ,­ten a leghevesebb harcoknak voltak színbe-­e­lyei. Ezek az orosz -lengyelországi és nyu­­­­gat-galiciai nagy hadmületektől messze tá­­­­vol eső pon­tok az ellenségre állandóan nagy­­ vonzóerőt gyakoroltak, hogy birtokbavéte­ ■ lükkel a Magyarországba való betörés kü­lönböző útjait nyitva tartsa. Különösen az uzsoki szoros, a vereczkei és muszkovi nyereg cseréltek az utóbbi hó­napokban gyakran gazdát. Ezeknek az átjá­róknak északi és déli mellékterepét a szá­mos harc következtében lövészárkok szelik ált és akár északról, akár délről jövő táma­dásnak több egymás mögött fekvő jó pozí­ció ellenállását kell leküzdenie. Miután csapatainknak december végén sikerült négy napi hősi harcuk után az uzsoki hágót az oroszok kezéből kiragadni, ott harcoló csoportunknak január 1-én a túlerőben levő ellenség elől a gerincmagas- partról a legközelebbi magaslati vonalba kel­lett visszavonulnia. Ettől a naptól fogva a hágó birtokában maradt az ellenségnek,­­ s. amelynek utóbb sikerült úgy. m Ung völgyi*­ VILÁG 1915. február 1. «S iSikeres ágyuharcok /'• A Dunajec ás a Zsidet mentén tüzérségünk tsz utóbbi időbe® igen jelentékeny sikereket ért el; ágyúink tüzelése hátrább szorította Irm is az orosz harc­vonalat. Hofer jelentése ezek­­ről a Nida és Dunajec mentén vívott ágyú­­t harcokről számol be, annál örvendetesebb­­Hofer jelentése, mert a külföldi sajtóból, az orosz hivatalos jelentéseik sej­tetéséből azt kell megállapítani, hogy az orosz hadállások a Rida mentén megrendültek és Tar­now körül is nehéz helyzetben vannak az orosz csapatok. A ma kiadott összefoglaló­­Hivatalos jelentés áttekintést nyújt a Kárpátokban lefolyt bar­­coléról, melyek megállapítják, hogy az összes uralkodó pontok birtokunkban vannak. Észak­­■Lengyelországba®, ahol az oroszok elvesztet­ték bolimori rendkívül fontos hátfájásaikat, ■am hiába kibérelték meg támadását a német front ellen, mert véresen visszaverették. Igen, mint más átjáróknál is a dél felé vezető­­ völgyekben mindinkább tért nyernie. Ezen az arcvonalon ilyen­k­éppen csapata­ink még néhány nappal ezelőtt Révhelynél, Vezér­­szállástól és Volócztól délre, továbbá Ökör- , mezőnél, Német-Lonkvánál és Kőrösmezőnél állottak. Az ellenségnek további előnyomá­sára­ irányuló ismételt kísérleteit újra meg újra visszautasítottuk. Erre­ következtek a hágók magaslatainak visszafoglalására­ irányuló tá­madásaink, amelyek mindenütt teljes si­kerre vezettek. Terep- és időjárási viszonyok által rendkívül megneb­esített több­szpi har­­cokban az ellenségnek egyik állását a másik után fogja Ibik el; a harcba vetett orosz erő­sítések és számos az ellenség részéről mestki­­sérdűt ellentámadás ellenére naponta tért nyertünk és végre mindenütt elértük a há­gók magaslatát. Az ezekben a nehéz harcokban itt al­kalmazott aránylag gyenge csapatok telje­sítménye rendkívüli volt. A december másod­j­­ik felében indított legutóbbi orosz eBenof­­­­fenzia óta a keleti szárnyon és a középen némileg visszaszavatolt kárpáti ar­cvonalunkat az összes át­járók birtokbavételével ismét hely­reállítottuk. Morath őrnagynak a Berliner Tageblatt­­ban az általános helyzetről írt cikkében kár­páti elő­törésünkről ezeket mondja: Január 27-én a fontos uzsoki szoros már­­ ismét barátainké és a Nagy-Ág völgyében a Viszkop felöli támadás, amely már megkez­dődött, szintén eredményesen halad. Ez pedig a lembergi iránti és talán az orosz összeomlás jeléiül lehet felfogni, ha az ellenség táborában az a gondolat jut, kifejezésre, hogy Galicia fővárosát ki kell üríteni. Visszavert orosz támadás A német főhadiszállás jelenti. "A keletporoszországi határon nincs semmi újság. Lengyelországban Borzymoumad Lo­­nicztól keletre az oroszoknak egy elle­nünk intézett támadását visszavertük. Legfőbb hadvezetőség. A Berliner Tageblatt katonai munka­társa, Morath őrnagy írja: Keleti hadihelyze­­tünk kedvezően alakul. Immár nem lehet ké­telkedni abban, hogy az oroszok ellenállása Varsó előtt lanyhult. A hideg időjárás, amely m­egkeményíti a talajt, lehetővé fogja tenni a pozíciós harcmód mielőbbi befejezését. A párhuzamos folyóvonalak védelme az újabb beásások nehézsége, sokkal nehezebb fel­adattá teszi az eddiginél. Minden jel arra vall, hogy a szövetségesek hadműveletei Dél-Len­­gyelországban a kielcei terepszakaszon való előnyomulás által tért nyernek. Pétervári la­pok előkészítik olvasóikat a Nida-szakasz ki-­­ürítésére. Jelentőséges az­ osztrák-magyar­­ hadseregek előnyomulása Tamowtól nyugatra­­ és északra, valamint a Kárpátokban. A Hamburger Nachrichten kopenhágai­­ jelentése szerint a Ruszkoje Szlovénok táv-­­ iratozzak Rigából. Midőn egy Pét­ervérről ér-­­­kezett katonai bizottság itt meg akarta kezdeni­­ a nem­ szolgált népfölkelők pótsorozását, ki- ,­derült, hogy az összes népfölkelésre kötelez­­ zettek elhagyták a várost. Egyetlen férfiú sem jelentkezett. Az összes orosz fogházigazgatók utasítást kaptak, hogy válogassák ki a hadkö­teles rabokat besorozá­suk céljából. A semleges Olaszország Visszhang Andrássy cikijére Milánó, január 38. Ít Világ tudósítójától Taten a Morning Post félkegyelnü levele­zőjének köszönhetjük, hogy Itália minden ér­deklődése Magyarország felé irányul. Néhány hét előtt t. i. a Morning Post jónak látta legna­gyobb komolysággal és minden részletre kiter­jedve előadni, hogy Magyarországon­­— forra­dalom van. A minden angol hírnek ajtót záró Corriere híven leidézte, hogy a Conte Tisza meg a Conte Andrássy összeszövetkeznek a rapszkovitákkal. Az olasz közönség ezúttal nem vette be a nadragulyát, ellenben érdeklődni kezdett a lajtántúlia­k irán­t. A forradalmi ka­csák rövid életűek valána­k,­­hanem a Conte Tisza meg a Conte Andrássy állandó napiren­den maradt. Az újságok a megszokott Austr­o helyett Austro-Ungherie-ról beszélnek és a hi­vatalos bécsi jelentéseket számban felülmúl­ják a Budapestről haltátt híradások. A magya­r államférfiak egy-egy fontosabb nyilatkozata jelentős esemény­számba megy, így ma az ösz­szes békés és hábona lapok teljes terjedelem­ben hozzák gróf Andráássy Gyulának a Neue‘ Freie Presse-ben megjelen­t Olaszországról szóló cikkét, éllénk kommentárok kíséretében; és az amúgy is szimpatikusan ismert Conte Giulio nyilatkozata a mai nap legnagyobb ese­ménye, sőt egyes mondásainak előreláthatólag a jövő hretek sajtóharcában is nagy szerepe lesz. _ " Érdekes t megfigye­em, hogy míg a német ifi­am férfiak hasonló nyilatkozattak (így Betti­men®-Hold­weg emlékezetes beszédje) a há­­borúpárti és radikális sajtó legélesebb meg­jegyzéseit hívták ki olykor: Conte Giulia cikke ellenkezésre és vitára alig vezet Az olasz sajtó örömmel és létezéssel fogadta az új külügymi­niszter kinevezését és akik az osztrák külpoli­tikát elvből szokták vádolni és helyteleníteni. Magyarország ismert liberalizmusétól várják a nemzeties kérdéseik minden elem­téteinek app­­renálását Andrássy cikkének nyugodt objektív »kis« lefegyverezte a franciák tajtékos átkrozódá­sai­­hoz szokott közvéleményt. Aztán meg a jó­zan embernek végreTM5 is lehetetten be nem látnia, hogy Conte Gialionnek igaza vasi. És még a legf­ranciább szü ik­tervek­cionisták sem tagadhatják (és nem is tagadják) Andrássy cikkének két­ főpontjának helyes voltát. Hogy t. i. Olaszországot az Adrián nem osztrákok és nem magyarok, egyedül a szárság expan­­ziója veszélyeztetheti; valamint­­ kel ismer­­niü­k, hogy a monarchiának Olaszország ellen támadó haditervei nem lehetnek és nincsenek is. (Halton responsabili della Memarchia bici­­pite non hanno davnero Tidea di aggredire; Italia, Tribuna jan. 28.) És bár gróf Andrássy tapintatos, okos írása az irredentista rajongást nem szüntetheti meg, sőt némely intervencionista orgánum a legnagyobb logikátlansággal az osztrák-ma­gyar politikát túlzottan szlavofilnék bélyespá, a fenti két pozitívum elentmondást kizáró tiszta megállapítása a monarchia ellen szított alaptalan gyűlölködést legerősebb támaszától fosztja meg. Gróf Andrássy Gyula cikkének mintegy kiegészítője, sőt (ellenére a tárgy különböző­ségének) némileg visszhangja is Rolando Ricci szenátor nagy szenzációt keltő nyilat­koztata a Tribüna hasábjain. Ricci cikke figyelmeztet rá, hogy folyton az Adriával törődvén, nem szabad megfeled­kezni Olaszország legfontosabb hatalmi érde­keiről, mik hagyományosan a Földközi-ten­gerre mutatnak. (Ez csak,nem szó szerint meg­egyezik Andrássy cikkének megfelelő passzu­sával­.) Ricci figyelmeztet rá, hogy ha Francia­­ország győztesen kerül ki e harcból, Biserta kinyúló hegyfokú örök fenyegetésként, menl majd Lybia felé. (Andrá­ssy is figyelmezteti Olaszországot a francia Nyugatafrikából fe­nyegető veszélyre.) Az irredentizmus hevében — folytatja Ricci — ne feledkezzünk meg a tuniszi kérdés gazdasági és tengerészeti fon­tosságáról.­­— Hála egy francia minisztérium alatto­me&sugánzó, üres kévvel maradjunk Twit$&

Next