Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-01 / 181. szám

Csütörtök ideál szolgálatába állítani. Ezt a hangot meré­szelte használni egy szövetség zsoldosa, amely szövetség nem a kettős és nem­ a négyes szö­vetség.­­ Bulgária joga Szófiában több ezer ember részvételével nagygyűlés volt, amely tudomásul vette a nemzetbizottságnak az összes nagyhatalmak képviselőihez a helyzet dolgában intézett em­lékiratát. A szónokok annak szükségességét hangsúlyozták, hogy a számos nemzetközi ok­iratban megállapított határokon belül a bol­gár nemzeti egység megvalósíttassék, egyide­jűleg Bulgáriának Macedóniára vonatkozó fel­tétlen jogát dokumentálták. Venizelosz politikája Athéni­ híradás szerint a félhivatalos Neon­oszig Venizelosznak a koronához való viszonyáról a többi közt ezeket írja: Egy­­része azoknak a választóknak, akik a szabad­elvű (Venizelosz) pártra szavaztak, ezt csak azért tették, mert ez a csoport kifejezetten és állhatatosan kijelentette volt, hifez a háborús politika nincs programmjukban. Ebből az kö­vetkezik, hogy Görögország jelen helyzete nem fog megváltozni, ha Venizelosz visszatér. Felteendő, hogy Venizelosz most már egynek érzi magát a koronával és arra a meggyőző­­désre jött, hogy Görögországnak semlegesnek kell maradnia, aminek helyességét a legutóbbi három hónap is bizonyítja. Ha azonban a ko­rona és Venizelosz közt korábban fennállott alapvető véleménykülönbség továbbra is fenn­maradna és a volt miniszterelnök barátai min­den nyilatkozata ellenére a semlegességnek feltétlen és biztosíték nélküli elhagyásához ra­gaszkodnék, akkor ezzel új kérdések nyílná­nak meg és politikai válság állana be. A ki­rály egészségi állapota kizár minden közvet­len megoldást. Végleges irányt tehát csak az új parlament összeülése adhat majd a politi­kai helyzetnek. * Egy kicsit nagyon is lehangoolja, szomo­rúvá teszi az embert Zangwill gondolatai és fejtegetései, mert azt látja ebben a világban, — bármerre is nézzen körül, — hogy a fajok ellenszenve és gyűlölködése, csúnya hatalmi érdekek alapján, — nem adja meg majd a vi­lág szebb harmóniáját. Nem látja sehol sem a haladásnak azt az útját, ahol az értelem és az erkölcs határai tágulnak és háttérbe sze­­rül a nyers természet, az ösztön és az erőszak. Nem hisz az igazi kultúrában, melynek jel­lege az igazság és a jóság. Nem hisz abban a fenséges erkölcsben, — amely csak egyedül győzheti le a háborút. És mintha nagyon el­hagyatva, nagyon szomorúan állna a béke­­palota is, — ebben a királynői városban, most kapva meg a vérkeresztséget, — majd egy­szeri felavatásához. Az emberek tréfálkoznak, s azt mondják, hogy: jelenleg kiadó, mert a békének nincs most szüksége palotára, megfér kicsiny, semleges kunyhóban és ájtatos fo­hászkodásokban. Hollandiában is nagy, kato­nai mozgósításokat látni, gyakorlatozást, szá­razon, vizen, levegőben, persze,­­ a béke ér­dekében. Az állomásokon vöröskeresztes vo­natok állanak rendben és már hónapok óta várják a parancsot ... A békepalota meg, mintha ledőlni készülne, m­ert nem birja el Hivatalosan jelentik: Az olaszok az Isonzo-arcvonalon többnapi szünet után ismét élénk tevé­kenységet fejtenek ki. Tegnapelőtt este csapataink Plava mellett visszautasítot­tak egy támadást. A Sagrado­-Monfal­­cone-szakaszban az ellenség több kisebb eredménytelen előretörését az elmúlt éj­jel általános támadás követte. Itt is min­denütt visszavertük. Épp oly sikertele­nek maradtak az ellenségnek ma reg­gel megkísértett újabb támadásai Selz és Monfalcone mellett. Az ágyuharc az azt a sok feszítő hamisságot, amelyen épült és azt a sok cinikus hazugságot, amely fölhal­mozódott benne. „Sol Irustitiae illustra nos“ — ez a mondás vigyorog most ránk, ha belé­pünk a márványhideg csarnokokba, ahol az amerikai szoborcsoport fogad bennünket, az „igazság­ békéjét“ ábrázolva. És mintha meg­csörömpölnének azok a színes ablakok, ame­lyeket az angolok állítottak oda, gyönyörű munkában elénk varázsolva a háború borzal­masságait. A béke allegorikus képét a franciák ígérték meg,­­ de csak háború után fogják szállítani. A „béke-cár“ sápadtan néz le az i­ranyrámából, mintha keresné azt az ember­­nagyságú Jáspis-vázát, amelyet a maga nevé­ben ajándékozott a palotának, hogy értékével és szépségével ragyogjon, — de amely most nyers hamuvederhez hasonlít, s amelyben nemzetek haló­porait szeretné őrizni ezentúl... És a szibériai márványoszlopok mögül, mint­ha siró nyögéseket hallanánk, száműzött em­berek sóhajait szomorú fogságból . . . Azután Luttner Berta munkái és ideáljai jutnak eszünkbe, — die Waffen nieder —, aki­nek világát talán mégis csak a németek nagy­szerűen működő „dicke Berta“-ja fogja meg­valósítani. De nem tudhatunk most semmit sem, — csak nagyon fáj nekünk ez a világ, ezt keser­vesen érezzük. A történelem nem alakul aka­démiák programmja szerint, és nem mindig csinálják a gondolat munkásai — az idők já­rását. A béke­ világát, az igaz ember nemes ar­culata — fab­iis hominis — tudja csak meg­teremteni. .. Halasi Ö­dön. . Budapest, júlnius 30. A király személye körüli miniszter Bt ősben, Bécsből láviratozzák. Báró Roszner Ervin, a ki­rály személye körüli miniszter kedden este Bécsbe érkezett. A miniszter a mai nap folyamán a mi­nisztériumban hivatalos ügyeket intézett el s fo­gadta Hilmi Husszein basa török nagykövet láto­gatását. Báró Roszner a délutáni gyorsvonattal visszautazott Budapestre, nyújtanak tápot a világégéshez és látjuk, mily Utáni erők ellen küzd Mr. Carneggie, pamflet­­jeivel és professzorjaival. Ha más oka nem volna a háborúnak, még a nagy történelmi és romantikus múlt is előkészítené. Egy ge­neráció sem tud meghalni — háború nélkül. És a legközelebbi háború a most támadó nemzedékek életében lesz . . . VILÁG 1915. július 1. 3 Olasz vereségek Az olasz hadvezetőség nagy terve: a ha­táron való frontáttörés nem sikerült. Véres áldozatok árán immár több mint egy hónapja az olaszok nem jutottak előbbre. A galíciai offenzívát nem tudták megállítani. A francia fronton semmi változást nem okozott az olasz háború. A fontos tiroli határszakaszokon­­még mindig ott állanak az olaszok, ahonnan „dia­dalmas előrenyomulásukat“ megkezdhetni vél­­ték. Déltirol keleti szárnyán, az Assico völgyé­től a Monte Maggioig, innen volna megkísérel­hető a folgariai és lazaronei fensíkok ellen, meg az Ets völgye ellen kelet felől való előre­törés. Az olasz front ezen a vidéken megtört. A Garda-tótól keleti irányban egészen a határig terjed és annak a mentén vonul tovább észak­kelet felé. Eleget iparkodtak az olaszok azon, hogy a törésnek ezt a pontját osztrák terü­letre vigyék át: nehéz tüzérséggel ismételten meg­próbálták ingatni a Lavarone és a Terag­­nolo völgye között elfoglalt állásainkat, de hasztalanul. A mi csapataink Costone birto­kában nagyobb területen állanak olasz földön, mint az ellenséges olasz csapatok tiroli tala­jon. Itt minden talpalatnyi szikla vérözönbe fog kerülni. És meg fog történni, hogy az ola­szok nem tudnak eleget tenni kötelezettségeik­nek, amelyeknek teljesítésére szövetségeseikkel szemben vállalkoztak. És ezzel olyan törlés esik az entente számításán, amelyet az nem fog tudni kiheverni. A tulajdonképpeni megerősített terepen kívül állanak az olaszok és még ezekre az „eredményekre“ is egy hónapi idő volt szük­séges. Minden támadást visszavertünk egész délnyugati arcvonalon tovább fo­lyik és különösen az Iwnzo mentén na­gyon heves. Höfer altábornagy„ A Berliner Tageblatt jelenti Kopenhágá­­ból. Holten-Niehsen ezredes, az ismert dán ka­tonai író a Politiken-ben az olasz határon levő harctéri helyzetről azt írja, hogy májusban hallotta Párisban Joffre tábornoktól, hogy a szövetségesek számot vetettek azzal, hogy te­kintettel az ismert német offenzív erőre, Olasz­­országot jelentékenyen támogatniuk kell majd, ha Németország egyszer csak Felső-Olaszor­szág ellen nyomulna előre. A szövetségeseknek azonban bele kellett nyugodniuk ebbe a kény­szerűségbe, mert csak Olaszország beavatko­zása biztosíthatta őket Németország teljes gaz­­dasági izolálásáról. A központi hatalmak eset­leges előretörése Olaszországot fölöttébb súlyos katonai helyzetbe hozná. Hir szerint Giolitti Cuneoban, az elnök­lete alatt álló tartományi tanács július 5-éie megnyitása alkalmával fontos politikai beszéd­­et fog mondani. Ebben a beszédében — mint mondják — a háború kitörése előtt tanúsított magatartását fogja védelmezni és meg fogja világítani Tittoni legutóbbi „leleplezéseit“ az ő, San Giulianóval folytatott táviratváltásáról Az olasz háború hősei Kriegspresse-Expositur II„ Junius 30, Jt Világ haditudósítójától Mitschek Emil tartalékos zászlós, a hu­­szonkettedik honvédgyalogezredben egy meg­parancsolt támadásnál húsz embert mint jár­őrt fölöttébb nehéz terepen vezetett az olasz­ állásokig, ő maga három emberrel előre­­ kúszott és sikerült neki olyan meglepetéssze­rűen tűz alá venni az olasz állásokat, hogy otti azt hitték egész gyalogsági vonalunk támad. Az olaszok puska, gépfegyvertűzzel, kézi­gránáttal, kőlavinák megindítással fogadták­ az őrjáratot s miután így kilődözték magukat, a század sikeres rohamot intézhetett minden­ különös veszteség nélkül. A kis Patrouille dél­után öttől éjfélig kitartott a tűzben és csald egyetlen sebesültje volt, akit a kadét maga vitt a kötözőhelyre. A Saxl Heinrich tartalé­kos tüzérzászlós Krappinger tűzmesterrel az olasz állások felderítésére indult. El is jutot­tak az olasz állásokig, ahol felfedezték és tűzi alá vették őket. A visszavonulás útja el volt­ vágva, a terep legtöbb helyen járhatatlan. Nem akarván olasz fogságba kerülni, Saxi egy­ meredély sziklafalon vakmerő biztonsággal kúszik le, egy hómezőn elcsúszva lezuhan egy­ bokorba a tűzmesterrel együtt, ahol az ola­szok újra tűz alá vették őket. Az olasz tüzelt állandóan viszonozva, sikerült fontos és helyes jelentéssel visszatérniök. ötvenegy órán ke­­resztül voltak szolgálatban és harminckilenc­ óráig tartott a felderítő út. Magyar Lajos,­­ A lybiai háború A félhivatalos Tribuna jelenti, hogy Lybiá­­­ban a helyzet ismét rosszabbodott és új csa­­paterősítések küldését sürgetik. Egész Lybiá­­ban szent háborúra valló jelek mutatkoznak. A pápa A Stefani-ügynökség az olasz kormány következő kommünikéjét közli. Egy francia­ lap beszámolt arról a beszélgetésről, amely­ a" pápa és egyik munkatársa közt folyt le és e beszélgetésben, melyre vonatkozólag külön-­­ben a Szentszék hivatalos orgánuma, az Osser­­vatore Romano némi tekintetben cáfolatot* tesz közzé, a háborúval kapcsolatosan sok­ szó esik arról, hogy a Szentszéknek kapcso-­ lata Olaszország ellenségeivel meglehetősen] akadályozva van. Erre vonatkozólag az olasz­ kormány megjegyzi, hogy ami Olaszországot illeti, mihelyt a hadüzenet megtörtént, a pápai­ garanciális törvényt a legszélesebb körben biztosította. Nevezetesen biztosította, hogy a­­ pápa szabadon levelezhessék az egész katol­­likus világgal; a postahivataloknak rendeletet­ adott ki, hogy a pápai államtitkárnak szóló leveleket minden akadály és cenzúra nélkül­ továbbítsák Stb. stb. Ez intézkedéseket kat-t

Next