Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-01 / 181. szám
Csütörtök ideál szolgálatába állítani. Ezt a hangot merészelte használni egy szövetség zsoldosa, amely szövetség nem a kettős és nem a négyes szövetség. Bulgária joga Szófiában több ezer ember részvételével nagygyűlés volt, amely tudomásul vette a nemzetbizottságnak az összes nagyhatalmak képviselőihez a helyzet dolgában intézett emlékiratát. A szónokok annak szükségességét hangsúlyozták, hogy a számos nemzetközi okiratban megállapított határokon belül a bolgár nemzeti egység megvalósíttassék, egyidejűleg Bulgáriának Macedóniára vonatkozó feltétlen jogát dokumentálták. Venizelosz politikája Athéni híradás szerint a félhivatalos Neonoszig Venizelosznak a koronához való viszonyáról a többi közt ezeket írja: Egyrésze azoknak a választóknak, akik a szabadelvű (Venizelosz) pártra szavaztak, ezt csak azért tették, mert ez a csoport kifejezetten és állhatatosan kijelentette volt, hifez a háborús politika nincs programmjukban. Ebből az következik, hogy Görögország jelen helyzete nem fog megváltozni, ha Venizelosz visszatér. Felteendő, hogy Venizelosz most már egynek érzi magát a koronával és arra a meggyőződésre jött, hogy Görögországnak semlegesnek kell maradnia, aminek helyességét a legutóbbi három hónap is bizonyítja. Ha azonban a korona és Venizelosz közt korábban fennállott alapvető véleménykülönbség továbbra is fennmaradna és a volt miniszterelnök barátai minden nyilatkozata ellenére a semlegességnek feltétlen és biztosíték nélküli elhagyásához ragaszkodnék, akkor ezzel új kérdések nyílnának meg és politikai válság állana be. A király egészségi állapota kizár minden közvetlen megoldást. Végleges irányt tehát csak az új parlament összeülése adhat majd a politikai helyzetnek. * Egy kicsit nagyon is lehangoolja, szomorúvá teszi az embert Zangwill gondolatai és fejtegetései, mert azt látja ebben a világban, — bármerre is nézzen körül, — hogy a fajok ellenszenve és gyűlölködése, csúnya hatalmi érdekek alapján, — nem adja meg majd a világ szebb harmóniáját. Nem látja sehol sem a haladásnak azt az útját, ahol az értelem és az erkölcs határai tágulnak és háttérbe szerül a nyers természet, az ösztön és az erőszak. Nem hisz az igazi kultúrában, melynek jellege az igazság és a jóság. Nem hisz abban a fenséges erkölcsben, — amely csak egyedül győzheti le a háborút. És mintha nagyon elhagyatva, nagyon szomorúan állna a békepalota is, — ebben a királynői városban, most kapva meg a vérkeresztséget, — majd egyszeri felavatásához. Az emberek tréfálkoznak, s azt mondják, hogy: jelenleg kiadó, mert a békének nincs most szüksége palotára, megfér kicsiny, semleges kunyhóban és ájtatos fohászkodásokban. Hollandiában is nagy, katonai mozgósításokat látni, gyakorlatozást, szárazon, vizen, levegőben, persze, a béke érdekében. Az állomásokon vöröskeresztes vonatok állanak rendben és már hónapok óta várják a parancsot ... A békepalota meg, mintha ledőlni készülne, mert nem birja el Hivatalosan jelentik: Az olaszok az Isonzo-arcvonalon többnapi szünet után ismét élénk tevékenységet fejtenek ki. Tegnapelőtt este csapataink Plava mellett visszautasítottak egy támadást. A Sagrado-Monfalcone-szakaszban az ellenség több kisebb eredménytelen előretörését az elmúlt éjjel általános támadás követte. Itt is mindenütt visszavertük. Épp oly sikertelenek maradtak az ellenségnek ma reggel megkísértett újabb támadásai Selz és Monfalcone mellett. Az ágyuharc az azt a sok feszítő hamisságot, amelyen épült és azt a sok cinikus hazugságot, amely fölhalmozódott benne. „Sol Irustitiae illustra nos“ — ez a mondás vigyorog most ránk, ha belépünk a márványhideg csarnokokba, ahol az amerikai szoborcsoport fogad bennünket, az „igazság békéjét“ ábrázolva. És mintha megcsörömpölnének azok a színes ablakok, amelyeket az angolok állítottak oda, gyönyörű munkában elénk varázsolva a háború borzalmasságait. A béke allegorikus képét a franciák ígérték meg, de csak háború után fogják szállítani. A „béke-cár“ sápadtan néz le az iranyrámából, mintha keresné azt az embernagyságú Jáspis-vázát, amelyet a maga nevében ajándékozott a palotának, hogy értékével és szépségével ragyogjon, — de amely most nyers hamuvederhez hasonlít, s amelyben nemzetek halóporait szeretné őrizni ezentúl... És a szibériai márványoszlopok mögül, mintha siró nyögéseket hallanánk, száműzött emberek sóhajait szomorú fogságból . . . Azután Luttner Berta munkái és ideáljai jutnak eszünkbe, — die Waffen nieder —, akinek világát talán mégis csak a németek nagyszerűen működő „dicke Berta“-ja fogja megvalósítani. De nem tudhatunk most semmit sem, — csak nagyon fáj nekünk ez a világ, ezt keservesen érezzük. A történelem nem alakul akadémiák programmja szerint, és nem mindig csinálják a gondolat munkásai — az idők járását. A béke világát, az igaz ember nemes arculata — fabiis hominis — tudja csak megteremteni. .. Halasi Ödön. . Budapest, júlnius 30. A király személye körüli miniszter Bt ősben, Bécsből láviratozzák. Báró Roszner Ervin, a király személye körüli miniszter kedden este Bécsbe érkezett. A miniszter a mai nap folyamán a minisztériumban hivatalos ügyeket intézett el s fogadta Hilmi Husszein basa török nagykövet látogatását. Báró Roszner a délutáni gyorsvonattal visszautazott Budapestre, nyújtanak tápot a világégéshez és látjuk, mily Utáni erők ellen küzd Mr. Carneggie, pamfletjeivel és professzorjaival. Ha más oka nem volna a háborúnak, még a nagy történelmi és romantikus múlt is előkészítené. Egy generáció sem tud meghalni — háború nélkül. És a legközelebbi háború a most támadó nemzedékek életében lesz . . . VILÁG 1915. július 1. 3 Olasz vereségek Az olasz hadvezetőség nagy terve: a határon való frontáttörés nem sikerült. Véres áldozatok árán immár több mint egy hónapja az olaszok nem jutottak előbbre. A galíciai offenzívát nem tudták megállítani. A francia fronton semmi változást nem okozott az olasz háború. A fontos tiroli határszakaszokonmég mindig ott állanak az olaszok, ahonnan „diadalmas előrenyomulásukat“ megkezdhetni vélték. Déltirol keleti szárnyán, az Assico völgyétől a Monte Maggioig, innen volna megkísérelhető a folgariai és lazaronei fensíkok ellen, meg az Ets völgye ellen kelet felől való előretörés. Az olasz front ezen a vidéken megtört. A Garda-tótól keleti irányban egészen a határig terjed és annak a mentén vonul tovább északkelet felé. Eleget iparkodtak az olaszok azon, hogy a törésnek ezt a pontját osztrák területre vigyék át: nehéz tüzérséggel ismételten megpróbálták ingatni a Lavarone és a Teragnolo völgye között elfoglalt állásainkat, de hasztalanul. A mi csapataink Costone birtokában nagyobb területen állanak olasz földön, mint az ellenséges olasz csapatok tiroli talajon. Itt minden talpalatnyi szikla vérözönbe fog kerülni. És meg fog történni, hogy az olaszok nem tudnak eleget tenni kötelezettségeiknek, amelyeknek teljesítésére szövetségeseikkel szemben vállalkoztak. És ezzel olyan törlés esik az entente számításán, amelyet az nem fog tudni kiheverni. A tulajdonképpeni megerősített terepen kívül állanak az olaszok és még ezekre az „eredményekre“ is egy hónapi idő volt szükséges. Minden támadást visszavertünk egész délnyugati arcvonalon tovább folyik és különösen az Iwnzo mentén nagyon heves. Höfer altábornagy„ A Berliner Tageblatt jelenti Kopenhágából. Holten-Niehsen ezredes, az ismert dán katonai író a Politiken-ben az olasz határon levő harctéri helyzetről azt írja, hogy májusban hallotta Párisban Joffre tábornoktól, hogy a szövetségesek számot vetettek azzal, hogy tekintettel az ismert német offenzív erőre, Olaszországot jelentékenyen támogatniuk kell majd, ha Németország egyszer csak Felső-Olaszország ellen nyomulna előre. A szövetségeseknek azonban bele kellett nyugodniuk ebbe a kényszerűségbe, mert csak Olaszország beavatkozása biztosíthatta őket Németország teljes gazdasági izolálásáról. A központi hatalmak esetleges előretörése Olaszországot fölöttébb súlyos katonai helyzetbe hozná. Hir szerint Giolitti Cuneoban, az elnöklete alatt álló tartományi tanács július 5-éie megnyitása alkalmával fontos politikai beszédet fog mondani. Ebben a beszédében — mint mondják — a háború kitörése előtt tanúsított magatartását fogja védelmezni és meg fogja világítani Tittoni legutóbbi „leleplezéseit“ az ő, San Giulianóval folytatott táviratváltásáról Az olasz háború hősei Kriegspresse-Expositur II„ Junius 30, Jt Világ haditudósítójától Mitschek Emil tartalékos zászlós, a huszonkettedik honvédgyalogezredben egy megparancsolt támadásnál húsz embert mint járőrt fölöttébb nehéz terepen vezetett az olasz állásokig, ő maga három emberrel előre kúszott és sikerült neki olyan meglepetésszerűen tűz alá venni az olasz állásokat, hogy otti azt hitték egész gyalogsági vonalunk támad. Az olaszok puska, gépfegyvertűzzel, kézigránáttal, kőlavinák megindítással fogadták az őrjáratot s miután így kilődözték magukat, a század sikeres rohamot intézhetett minden különös veszteség nélkül. A kis Patrouille délután öttől éjfélig kitartott a tűzben és csald egyetlen sebesültje volt, akit a kadét maga vitt a kötözőhelyre. A Saxl Heinrich tartalékos tüzérzászlós Krappinger tűzmesterrel az olasz állások felderítésére indult. El is jutottak az olasz állásokig, ahol felfedezték és tűzi alá vették őket. A visszavonulás útja el volt vágva, a terep legtöbb helyen járhatatlan. Nem akarván olasz fogságba kerülni, Saxi egy meredély sziklafalon vakmerő biztonsággal kúszik le, egy hómezőn elcsúszva lezuhan egy bokorba a tűzmesterrel együtt, ahol az olaszok újra tűz alá vették őket. Az olasz tüzelt állandóan viszonozva, sikerült fontos és helyes jelentéssel visszatérniök. ötvenegy órán keresztül voltak szolgálatban és harminckilenc óráig tartott a felderítő út. Magyar Lajos, A lybiai háború A félhivatalos Tribuna jelenti, hogy Lybiában a helyzet ismét rosszabbodott és új csapaterősítések küldését sürgetik. Egész Lybiában szent háborúra valló jelek mutatkoznak. A pápa A Stefani-ügynökség az olasz kormány következő kommünikéjét közli. Egy francia lap beszámolt arról a beszélgetésről, amely a" pápa és egyik munkatársa közt folyt le és e beszélgetésben, melyre vonatkozólag külön-ben a Szentszék hivatalos orgánuma, az Osservatore Romano némi tekintetben cáfolatot* tesz közzé, a háborúval kapcsolatosan sok szó esik arról, hogy a Szentszéknek kapcso- lata Olaszország ellenségeivel meglehetősen] akadályozva van. Erre vonatkozólag az olasz kormány megjegyzi, hogy ami Olaszországot illeti, mihelyt a hadüzenet megtörtént, a pápai garanciális törvényt a legszélesebb körben biztosította. Nevezetesen biztosította, hogy a pápa szabadon levelezhessék az egész katollikus világgal; a postahivataloknak rendeletet adott ki, hogy a pápai államtitkárnak szóló leveleket minden akadály és cenzúra nélkül továbbítsák Stb. stb. Ez intézkedéseket kat-t