Világ, 1916. február (7. évfolyam, 32-60. szám)

1916-02-01 / 32. szám

t műveleti területen is kívül esik, a franciák mégis bombákat vetettek rá, erre válaszolt a Zeppelin, mely a hivatalos jelentés hangsú­lyozása szerint Párig megerősített városra­­­dobott bombákat. - ------- A katalamarai török frontról igen jelen­­tős hír érkezik. Az angol csapatok helyzete tudvalevőleg válságos; nemcsak a Kutulama­­xaban körülzárt angolok sorsáról van szó, ha­nem az egész mezopotámiai akciójukról, mely ellen nagyszabású török akciók vannak folyamatban. Az oroszok és az angolok be­jelentették, hogy a Hamadan felől Mezopotá­miába igyekvő orosz sereg feladata a Ku­­tulamarában bezárt angolok felmentése. Rá­mutattunk már arra, hogy az oroszoknak több mint 350 kilométeres utat kell a Tigrisig megtenniük igen rossz hegyi terepen, azon­kívül a török sereget és az ellenséges perzsa törzseket kellene előbb legyőzniük. A perzsa csapatoknak Lurisztánon kellene áthatolniuk. Konstantinápolyba az a jelentés érkezett, hogy a legtekintélyesebb luristáni törzsfőnök nagy sereggel a törökökhöz csatlakozott és az oroszok ellen harcol. A gazdasági tanácskozások Bécsben la­gyar miniszteren és osztrák miniszterek — Helfferich tanácskozásai — Vendéglá­tás — Az osztrák és magyarok közeledése a A Világ tudósítójától a gazdasági tanácskozások, melyeket Budapesten tegnap a magyar és osztrák mi­niszterek félbeszakítottak, ma Bécsben foly­tatódtak. Gróf Tisza István miniszterelnök, báró Harkányi János kereskedelemügyi és Teleszky János pénzügyminiszter az osztrák miniszterekkel együtt már vasárnap reggel különvonaton Bécsbe érkeztek. Ma délelőtt egy későbbi vonaton Bécsbe érkezett báró Iiazai Samu honvédelmi miniszter is. A király vasárnap délelőtt id­önkihall­­gatáson fogadta gróf Tisza István miniszter­elnököt. Ma reggel érkezett meg Bécsbe Helfferich német birodalmi kincstári államtitkár és po­rosz államminiszter, aki vasárnap indult el Berlinből. Az államtitkár a Grand Hotelbe szállott Helfferich államtitkár ma délelőtt min­denekelőtt Tschirschky Rogendorf német nagykövettel tanácskozott, azután megláto­gatta báró Burián István külügyminisztert. A magyar miniszterek az osztrák minisz­terekkel tárgyalták a gazdasági kérdéseket, azután az osztrák pénzügyminisztériumban ismét tanácskozás kezdődött, melyen Helffe­rich német kincstári államtitkár is részt vett. Helfferiche­n kívül jelen voltak a tanácskozá­son: a magyar kormány részéről Teleszky János pénzügyminiszter, az osztrák kormány részéről Leth pénzügyminiszter. Gróf Tisza István miniszterelnökkel külön, majd gróf Stürgkh osztrák miniszterelnökkel szintén külön tanácskozott Helfferich államtitkár. A két pénzügyminiszter és Helfferich tanácsko­zásán résztvett Popovics bankkormányzó is. Az osztrák és magyar miniszterek együt­tes konferenciáján a pénzügyminisztereken kívül résztvettek a kereskedelemügyi minisz­terek is. -A sorozatos tanácskozások­ tárgyait már volt alkalmunk a Világ hétfői számában is­mertetni. Hogy ezek a tanácskozások a valuta­­kérdést is érintik, beigazolódik azáltal, hogy Popovics Sándor, az Osztrák Magyar Bank kormányzója is részt vett a Helfferich-el tar­­tott konferencián. Gróf Tisza István miniszterelnök és Te­­lfiszky János pénzügyminiszter ma éjjel ti­zenegy órakor Bécsből visszautaztak Buda­­poestre. * Helfferich német birodalmi kincstári ál­­­lam­titkár holnap Bécsben marad és valószí­nüleg az uralkodónál kihallgatáson jelenik meg. A bécsi tanácskozások alkalmából egész sor reggeliről, ebédről és vacsoráról számol­nak be a félhivatalos tudósítások! Sorrendben így következnek: 1. Vasárnap este báró Roszner Ervin, a király személye körüli miniszter és neje a Ma­gyar Ház­ban vacsorát adott, melyen megje­lent Tschirschky ném­et nagykövet, Stotlberg herceg német követségi tanácsos és neje, gróf Tisza és gróf Stürgkh miniszterelnökök, gróf Forgách János nagykövet és neje, gróf Thun főudvarmester és neje, Lobkowitz hercegnő, Zita főhercegnő főudvarm­esternője, gróf Huyn lovassági tábornok és neje, Popovics Sándor, az Osztrák-Magyar Bank kormányzója, Te­leszky, János és báró Harkányi János minisz-­­terek. 5. Báró Roszner Ervin és neje reggelit ad­tak, melyen résztvettek báró Burián külügy­miniszter és neje, Hussein Hihni pasa török nagykövet, Tosev bolgár követ és neje, Vér­­tessy államtitkár és neje, Koerber közös pénz­ügyminiszter, báró P­éner, a legfőbb szám­vevőszék elnöke és Hidegkétihy, az új horvát miniszter. 3. Délben báró Burián külügyminiszter­­él Helfferich államtitkár tiszteletére dejeuner volt. 4. Ma este gróf Stürgkh osztrák miniszter­elnöknél Helfferich tiszteletére ebéd vetít, me­lyen a ném­et nagykövet, a két pénzügyminisz­ter és Popovics bankkormányzó vett részt­­. Holnap Leth osztrák pénzügyminisz­ter a pénzügyminisztériumban dejounert ad. A felmerült kérdésekben egyértelmű meg­állapodások történtek. Tehát nemcsak a lak­­mtározások­ból tudhatja meg az entente, hogy ma és szövetségeseink a gazdasági harcot is erősen álljuk.­­ Az osztrák és magyar politikusok buda­pesti találkozása ünnepies­ő nyilatkozatra szol­gált alkalmul és a látogatással kapcsolatosan azt hiszik, hogy a közeledés mihamar még erősebbé válik, mivelhogy az osztrák vendé­­gek tiszteletére rendezett lakomán független­ségi politikusok is az Ausztriával való erősebb barátság szüksége mellett nyilatkoztak. Gróf Apponyi Albert kijelentette, hogy őszintén óhajtja az Ausztriával való bizalomd­ejes vi­szony kialakulását. Az összejövetelen tudva­levőleg nem vett részt gróf Andrássy Gyula, de ez természetesen nem tüntetésképpen tör­tént, hanem gróf Andrássy Gyula napok óta gyengélkedik és lakását nem hagyhatja el. A bécsi vendégek megbízásából Baemreuther Jó­­zsef volt kereskedelemügyi miniszter megláto­gatta gróf Andrássy Gyulák Az osztrák vendégek azzal távoztak el Budapestről, hogy közelebbről a magyar fő­rendiház és képviselőház tagjait meghívják Bécsbe és ezzel nemcsak viszonozzák a buda­pesti vendéglátást, hanem bizonyítékát szol­gáltatják annak, hogy a szorosabb viszony lé­tesítését Magyarország és Ausztria között elő akarják mozdítani. VILÁG felé már 9. 0 Budapest, január 31. A horvát bán Zágrábban. Hideghéthy Imre horvát miniszter a budapesti gyorsvonattal tegnap délután Zágrábba érkezett. A pályaudvaron a mi­nis­zert a bán nevében Knoll osztálytanácsos, az el­nöki osztály vezetője fogadta. A délután folyamán Hideghéthy miniszter Skerlecz Iván bánnal és Ze­­pic Zvotnimir osztályfőnökkel tanácskozott a Ma­­­gyarországgal való gazdasági kiegyezés ügyében, valamint különböző kérdésekről, amelyek Horvát­ország élelmezésével vannak kapcsolatban. Az ellenzéki pártok értekezlete. Az ellenzéki pártok együttes bizottsága kedden délután hat órakor a közélelmezés és drágaság kérdésében a miniszterelnöki jelentéssel kapcsolatosan értekez­letet tart Szerdán este az összes ellenzéki pártok közös értekezletet tartanak. Kényszerfeartellek írta: Barkényi Béla A miniszterelnök több ízben nyilatko­zott, hogy milyen sorrendben kívánja az or­szág jövőjére nagyfontosságú kereskedelem­politikai tárgyalásokat felvenni. Első a gaz­dasági kiegyezés Ausztriával. Mihelyt a mon­archia két állama egymás közt megegyezett, akkor kezdhetünk gazdasági tárgyalásokat szövetségesünkkel. Hihetőleg ezen tárgyalások­ eredményétől fog függeni, hogy a többi kül­földdel való tárgyalásainkat Németországgal, egyszerre és együttesen, egymást támogatva folytatjuk-e, vagy pedig külön-külön, csakis saját érdekeinket tartva szem előtt. Sorrend szerint tehát az első a gazdasági­ kiegyezés. Ha a megoldásra váró nagy gazda­sági feladatok tömegén áttekintünk, azt kel­lene hinnünk, hogy itt mindenki, aki az or­szág gazdasági jövőjével törődik­, akinek háza, földje, műhelye, gépje, vagy akár csak két erős karja van, amivel kiveheti részét a nem­zeti termelés munkájából, arra törekszik, hogy komoly kívánságait az új kiegyezésben érvényesítse. Ehelyett azonban semmibeve­vést, közönyt, komoly érdekeinknek az el­hanyagolását látjuk az egész vonalon. Ma, amikor a világpolitikai helyzet gaz­dasági téren is szorosabb csatlakozásra kény­szeríti a politikailag szövetséges országokat, akkor az önálló és a közös vámterület kérdé­sének a tárgyalása alig volna több, mint el­méleti jelentőségű. Ha azonban lehet módot találni arra, hogy a fejlődő magyar ipar ér­dekeit az erősebb osztrák iparral szemben a közös vámterületen is érvényesítsük, akkor ezt az alkalmat fel kell használni Ha erős magyar közvélemény alakul ki, mely az új kiegyezésben erősebb támasztékot kivon a magyar iparnak, akkor feltehetjük, hogy annyi áldozat után, amelyet Magyarország hozott a monarchia biztonságáért, hogy ezen a téren érdekeinket Ausztriával szemben is érvényesíthetjük. Közös vámterület esetén is erős támasz­tékot adhatunk a magyar iparnak az állami kartell­politika útján. A modern irányzat a nagyiparban a kartellképződés. A termelés­ben időnként beálló anarchia — és nem any­­nyira, mint sokan gondolják, a határtalan nyereségvágy — vezette az egy szakmába tar­tozó termelőket arra, hogy közösen állapít­­sák meg a termelés rendjét, az árakat, az el­adási feltételeket, közös elveket alkalmazza­nak a nyersanyag beszerzésénél és az értéke­sítésnél, hogy közös nyersanyag-beszerző és eladási irodát tartsanak fenn, vagy az egy­­egy termelő által előállítható mennyiséget kontingentálják. A nagyipari termelésnek ez a közös elhatározással való szervezése kar­­tellekben, szindikátusokban hosszú időn ke­resztül tűrt, de államilag el nem ismert fejlő­dési stádiuma volt az európai államok ipari fejlődésének. A háború tette tökéletessé a kartellek állami elismerését. A háború meg­mutatta, hogy az organizált termelés olyan magasabb fejlődési fok a nagyiparban, amely megkönnyíti az iparnak, hogy belekapcsolód­jon a nagy országos gazdasági szervezetbe. A háború gazdasági intézkedései közé, tartozott a nagyipari nyersanyag beszerző központok létesítése és azoknak közjogi funkciókkal való felruházása.­ A beszerző központok feladata volt a ház­­boru alatt a nyersanyag-készleteknek felosz­tása az egyes nagyipari vállalatok közt. Ter­j­mészetés, hogy minden gyártelep számára­ annyi működési tér nyílt meg, amennyi nyers­­­anyaghoz jutott. A nyersanyag-kontingensek feloszlása a monarchia két államának ipar­vállalatai közt tudomásunk szerint vagy a kvóta arányában, vagy az illető gyárak ter­melőképességének az arányában történt. A háború alatt tehát egyszerre megoldást, nyert a régi probléma, hogy hogyan védhető meg közi,'*, vámterületen a magyar ipar érdeke V -w ’’ V v '

Next