Világ, 1916. június (7. évfolyam, 152-180. szám)
1916-06-01 / 152. szám
f 1916. juPHIS !? VILÁG Új földpolitikát! Berlin, máj fiskó. (A Világ tudósítójától.) A német birodalmi gyűlés néhány nap múlva olyan törvényjavaslat tárgyalását kezdi meg, amelynek a száraz külső formája után senki sem gondolhatná, hogy a legnagyobb szabású és a nemzeti fejlődés szempontjából a legmeszszebbmenő hatású új földpolitikának a kezdete. A javaslat a háború rokkantainak a végkielégítéséről szól, mint minden, amit a fieldstagban tárgyalnak, nagyon alapos és szakszerűségében száraz, indokolásában kimentő és nem alkalmas arra, hogy a pártszenvedélyek összecsapjanak fölötte. Az, ami ennek a javaslatnak az alapja, hogy a háborúrokkantjait nem segélylyel kell támogatni és nem olyan évjáradékkal, amelyből amúgy sem tudnak megélni, nem új dolog. Arra is gondoltak már másutt is, hogy a rokkantaknak az évi járadékát tőkésítsél, és ezt a tőkét, mint végkielégítést adják nekik- különben merőben it és távlataiban szédületes a javaslatnak az a gondolata, hogy ezt a végkielégítést a rokkantaknak nem készpénzben kell adni, hanem földben, birtokban, amelyet kisajátítás útján szerezne az álom. ■ Nézzük csak meg egy kicsit közelebbről, hogy mit jelent tulajdonképpen ez a gondolat? Az kétségtelen, hogy Németországban legalább akkora a földéhség, mint nálunk. Latifundiumok és hitbizormányok Hi i szép számban vannak, a különbség csak fix, hogy a paraszt nem vándorol, hanem — és ez az indusztratizálódás velejáró, a nagyvárosok és az ipari emporiumok felé özönlik, gyári munkássá lesz, a proletariátust szaporítja és Marx ipari tartalékseregeképpen a munkabért nyomja lefelé. A parasztban azonban Németországban is megvan a többbség, földhöz, vagy egy általában szem, vagy csaj, nagyon nehezen tud hozzájutni. Hozzájárul ehhez még ,az is, hogy Németország telepítési politikájának, amelyet különösen Poselben és Elszászban folytattak nagy erővel az utolzó évtizedek alatt, súlyos nehézségét és veszedelmét képezte a mindjobban előrelőni indusztrializálódár Miben következményekkel járna már most, ha a háború urán, vagy még a háború folyamán is sok tízezer népiét rokkantnak adna az állam végkielégítésképpen földet. Miután ezek a földek a legszorosabb értelemben vett fiaraszlkisbirtokok kinének, kétségtelen, hogyz agrárpolitikában a ntionibirtokosokkal és a latifundium tulajdonosokkal szemben olyan erős kisbirtokos parasztosztály állana, amely mindenesetre legalább némiképpen egyensúlyozná a nagybirtok hegemóniáját. Ez azonban csak politikai következménye lenne a rokkantügyi ellátás reformjának. Ami még fontosabb, az a reform gazdasági és nemzeti hatása. Az állam végkielégítésképpen telja ugráb a földet a rokkantaknak, de miután mégis csak ő adja, módjában lesz megfelelő rendszabályokkal a földbirtokok kezelését és ipegmívekkét ellenőrizni- Az állam elsősorban prémiumokat adhat a termelés után, azaz azt mondhatja, hogy eddig termelt ezen a birtokon 12 métermázsa gabona; ha már most te, aki tőlem kaptad a földet, 18 métermázsát vagy annál is többet termelsz, akkor ezután a plus után én, mint állam, külön jutalmat adok neked, ki vagyunk tellát a többtermelés problémájának egyik nagyon érdekes gyakorlati megoldásánál. Németországban átlag sokkal többet termelnek egy hold földön, mint nálunk, de a többtermelés még itt is aktuális, mert a német politikának egyik legfontosabb törekvése az lett, a háború tanulságai alapján, hogy biztosítsa Németországnak a külföldtől teljesen függetlenné tett élelmiszerellátását. Világos, hogy a többtermelés problémája, amelyre a Világ hasábjain Dániel Arnold mutatott rá és amelyet Hagensteintől kezdve, Hehferichig, mindazok a vezető német gazdaságpolitikusok hangsúlyoztak, akik a Világ berlini munkatársa előttnyilatkoztak a német-magyar viszonyról. Kétségtelen, hogy a többtermelésnek valamiféle formában való megoldása életkérdést jelent Magyarország számára és hogy a rokkantügyi ellátásnak ez az új gondolata a földosztással való kombináció, ugyancsak elősegítené a probléma megoldását. A magyarság minden évben százezreket veszít a kivándorlással. A földében paraszt kivándorol, mert nem tud földhöz jutni, az ipari munkás kívánóról, mert nem fizetik a munkáját. Hány rokkantja van ennek a háborúnak? A német reform értelmében ugyan hány rokkant katonának lehetne vagy kellene földet adni Magyarországon? ötvenezernek, vagy százezernek? Ugyan mit jelentene ötvenezer új birtokos magyar Magyarország legégetőbb gazdasági, nemzeti és politikai problémái megoldásánál? Jól meg kellüli vigyázni annak a ragyogó gondolatnak a fejlődését, amely most kezd kialakulni Német-országban a Kriegerheim statt® mozgalom és a földdel való végkielégítés keretében. Nem limonádészű jótékonykodások ezek, hanem mély és életbevágó reformok, amelylyel Németország hatalmas léptekkel megy a demokratikus földpolitika felé és amit nálunk bizonyára nem fognak megcsinálni. A prímás kasználja Tíz éve lesz, hogy az Országos Reformiátus Lelkészegyesület alakuló gyűlésén elhangzott a szekularizáció. A református papság dobta be újra a kérdést a magyar közéletbe és erejéhez mérten felszínen tartotta Pro- Iliászka püspök multkori indítványa az egyházi javak állami haszonbérletéről alkalom volt arra, hogy a református papság hivatalos egyesülete újra leszögezze programmját a püspök álszekularizációjával szemben. A Világ meg'Ha már, hogy milyen bátran tett a református papság hitvallása erről a magyar problémáról. A debreczeni Lelekszegyesület című lap, az Országos Lelkészegyesület hivatalos közlönye, foglalkozott kimerítően a Prohászka-indítványnyal és a püspök állami haszonberlet tervezésével szetvhöri a következőkben állapította meg a maga álláspontját: Vetesse fel a panas klérus a papi javak idei természetének megállapítására iért a nagy Eötvös József idejében megindított eljárás fonalát: adta át az államnak, ami az államé, aminek ellenében ma már nem teljesíti a donációkhoz kötött honvédelmi, népnevelési, igazságügyi szolgáltatást. Az állam pedig a lehető legminimálisabb árban adja át a földeket azoknak, akik eddig is verejtékükkel öntözték, most pedig a vérüket is bőven hullatták reá. Ez pedig nem más, mint a szekularizáció. Prohászka püspök indítványa a Magyar Gazdaszövetség gyidesán hangzott el, abban a szövetségben, amely a nagybirtok érdekeinek szószólója, s melynek igazgatója Barnát István. Ez a Bernát István azonban emellett kálvinista és konventi póttag, reakciós gondolkozásával ő ojtogálja be a kálvinista papságok Idáig csak a magyorok, a bárók és grófok kasználja volt ezek földjeit védte a kicsiny földüekkel és ha kellett, a földnélküli, szegény, de szabadgondolkozású kálvinista papsággal szemben. Alá már több ennél: a kálvinista vezető felcsapott a klerikális érdekek védelmezőjének. Ma már püspöki fullajtár és Csernorh János kasznárja lett. Együtt védi a klerikátizmust és a nagyurakgi, a grófi és papi birtokokat. Ő a reakció káténista pápája. A szekidarizáció nem felekezeti ügy. Nem egyedül a reformária lelkészek követelése. S régi probléma. Hiszen ott őrzik a függetlenségi párt programmjának jól berozsdásodott tarsolyában is. De sokan valljuk, hogy a magyar politika demokratikus megoldásra váró alapgondolata. Ez az igazi földreform. Éles kard, mely ott lebeg az egyház feje fölött. Az éles kard azonban ott lebyeg a latifundium feje fölött is abban a pillanatban, amint megoldásra kerülne a szekularizáció. Ha megszűnik a® egyházi költött birtok, akkor vele kel pusztulni a latifundiumnak, a szekularizáció egyformán kellemetlen a papoknak és grófoknak. Ezért védi a katolikus klérus érdekeit a kálvinista grófi kasznár Bernát István. És neki nem elég a fiazdaszövétség, nem alig erős propagandafészkek a szövetkezett boltok sem, protestáns egyházi lapot szerez magának, hogy onnan támadjon a református teliké azek ellen, akik a szekularizáció hívei. A Budapesten megjelenő Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban Bernát István cikket ír Debrecen és a Lelkészegyesület szekularizációt követelő református papjai ellen. Fáj neki, hogy ezeknek nekik kell a Gazdaszövetség és nem elégednek meg azzal a püspöki tervezettel, melyet az ő melengető karjai alól bocsátott ki I.rohászka püspök. Nem a székesfehérvári püspököt védi, de a kálvinista lelkészeket támadja. Bernát István lapját kevesek és papok olvassák, cikkéből ezért kiemeljük a lagmegdöbbentőbb részeket, hogy a magyar közönség elé vigyük a reakciót, melynek agrárius szaklap, klerikális újság, vagy protestáns egyházi közlöny egyforma jó búvóhely, ám izgatni kell a haladói ellen. Egyező szellem járja át.ira Bernát, a cikk teáját s a cikket a református egyház egyik kiválósága írig és Bokányi szocialistáét, amikor egyesülnek abban a nézetben, amiit a kötött birtokrendszer nemzetgazdaságji és szociális hátránya régi támadási pontja az egészséges szocializmusnak s ezt eltéri emlőnek jelentik ki. Mrre érdekesebb azonban a Lelkészegyesletiek az a kívánsága, hogy a föld azé legyen, aki munkálja, aki vérejtekén és vérén szerzi vagy ez után örökli. Ez utolsó kijelentést igazán nem értjük, mert honyan lehet véren és verejtéken örökölni? De ez azellkés, a forfolom az, hogy az eaykor kálvinista Rómának nevezett Debreceni*" a Mezali-féle ad hocszocializmusával egyező birtokpolitikai elvek hangzanak fel s azokat úgy állítják oda, mint a fel-' iödésnek és a jobb jövőnek félre nem tolható föltételeit. Nagyon fontos érdekekről van tehát szó. A többek között arról is, hogy a magyar kálvinista lelkészség az elkövetkező küzdelemben melyik pártra áll, ahová a mai komát vallásilag bizonyára értékesebb matt hagyományai uralták, vagy pedig a felforgatok kalé, nem törődve azzal, hogy e felforgatok a csákányt elsősorban a templomok alapjainak vetik neki? Er. —nimusia később. — ellene irányul hazánk nemzeti és keresztyén hagyományainál, és lenésig ellenkezik a józan magyar birtokpolitika követelményével. A pusztulás, mit ily kijelentések fölidézhetnek, az irigységnek, a aintéletnek fokozódó ereje. Csalódások, de nem teljesülő aspirációk, a nemzeti egységnek s annak az union aiorate-nak megbontása, mire annyira szükségünk volna. Ha a föld azé, aki azt megmunkálja, akkor nemcsak a katolikus, hanem egyéb egyházi ifjúaknak, sőt a tiszteletes és nagytiszteletű urak magáningatlanának fegnfiskációját is jelenti? Számoltak-e ezzel és kitől kapták a felhatalmazást arra, hogy ez irányban agitáljanak? Vajjon az egyházi törvények rendelkezéseivel megegyeztethetők-e Huss kirohanások, melyek nemcsak a magyar protestantizmus alapjai ellen irányulnak, hannem tovább menve, az egész ország rendjét felforgatják? Mi abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a legegyenesebb az volna a kétezer év előtti barbarizmusba, nemcsak gazdasági téren, hanem egyébként is Ezeket írja a prímás használja. Beárolja a haladás hiveit, hogy a szekklarizációval az ország gazdasági rendjét felforgatják. Kétezer év előtti ..barbarizmusba* visznek vissza benniilást és megbontják hazánk „nemzeti és keresztyén hagyó hiányait“. Bernát Istvánt nem ért, hogyan legyen a föld azé, aki munkálja, aki verejtékén és vérén szerzi és verejtékén és vérén örökli. A munkával szerzést nem érti? Kérdezze hát meg akkor a grófoktól és a püspököktől, hogyan tudnak ők százezer holdakat, munka, vér és verejték nélkül birtokolni ? Bornát István felveti a kérdést M. ItPfk » WAJW kálvinista lelkészség hol lesz a/ ellepeskrzroilő ktszdekoiben? Vehifik, a .,felforgatókkal“ vagy velük s klerikális kasznárokkal ? Mi szabad választóét engednnk! CsüWr£3kf A Világ telefonjainal: Szerkesztőség: 58—00 Felelős szerkesztő: 8—58 Közgazdasági rovat: 95—01 Kiadóhivatal: 81-90 Nyomda: Jenes 18—52