Világ, 1916. november (7. évfolyam, 304-334. szám)
1916-11-01 / 304. szám
Szerda ---i-gr."11*T?: VILÁG 1916. november 1. *| Harcok Erdély déli határán *"* A románok elleni harcokban kétségtelenül a lassúbb tempó lett az uralkodó. Nyilvánvaló azonban, hogy az ellenség a Magyarországból való kiűzetésekor és azóta, legutóbb a Dobrudzsában is, olyan vereségeket szenvedett, melyek hadi helyzetét nem kedvezőbbé, csak sokkalta kedvezőtlenebbé tehették. Ebből természetesen az következik, hogy a szövetségeseik fölénye az ellenséggel szembennemcsak hogy megmaradt, de növekedett is. Meg kell tehát várnunk, míg azokat az akadályokat, melyek most ennek a fölénynek a lendületesebb érvényesülését gátolják, a szövetségesek útjukból el nem takarítják. Románia helyzete a mostani kevésbbé végzetesnek látszó napokban nem konszolidálódott, csak romlott, Románia teljesen aláaknázott hadi helyzetét, a maga idejében egy-két lökés felborítja. Az ellenség erőfeszítései nem győzelmet remélnek, hanem a katasztrofális pillanatnak a kitolásáért folynak. Erdély keleti határain most már napok óta mozdulatlan a helyzet. A hivatalos jelentés nem nyújt támpontot annak a megítélésére, várjon ott a magas hegyvidékijén a téli időjárás miatt a téli csend állt-e be? Erdély déli határain tovább folytak a harcok, bár ott is sűrű hóviharok dulnak. Ezeknek a harcoknak a terepét ismerjük: Sinaia előtt, Campolung előtt, a Vöröstorony-szorostól és a Szurdokszorostól délre. Új pont gyanánt Börzényt kell följegyeznünk Orsovától északra. Tegnapelőtt jelentette Höfer, hogy Orsovától északra elragadtuk az ellenség egy magaslati pontját. A mai Ludendorffből tudjuk meg, hogy ez a pont Börzénynél fekszik, ahol a románok tegnap hiába kísérelték meg az elvesztett magaslat visszaszerzését. A Dobrudzsából a helyzet változatlanságát jelenti Ludendorff. Változatlanság alatt azt kell érteni, hogy Mackensen a Duna-szögletbe szorítja a román-orosz csapatokat, ezek viszont az utóvédjeik által nekik szerzett idő alatt fokozatosan átkelnek a Dunán. Október hónapzártával Ludendorff összegezi a Falkenhayn serege által október10-ike óta ejtett foglyok számát. Eszerint 151 tiszt és 9920 főnyi legénység került fogságunkba, zsákmányunk pedig 37 ágyú, 47 gépfegyver és egy zászló. Október 10-ike a brassói csatadöntés napja volt, melynek következménye volt az, hogy a románokat a Brassótól délre húzódó határhavasokon át román területre vetettük vissza, hogy a keleti román szárny meg volt ingatható és az ellenség ma ott is a határon túl harcol. A románok a maguk hadihelyzetéről magyarázatot helyeztek el az olasz sajtóban, amelyek azt mondják, hogy Romániára nézve mér nem olyan nagyon sürgős és fontos a szövetséges csapatokkal való megerősítés, mint inkább hadianyag, főképpen pedig miníciónak a küldése. A román csapat a Romáok, ez idő szerint elegendőek, mert orosz megerősítés már érkezett, azonban sok bajt okoz az ágyúban és lövőszerben való hiány. A szövetségesek ne gondolják, hogy későn jönnek, ha hadianyagot küldenek. A románokag az egész erdélyi határ mentén heves ellentámadásban vannak és remélik, hogy rövid idő múlva szilárd védelmi vonalat létesíthetnek kedvező terepen, ami azután lehetővé tenné nekik az olyan manőverezést, amellyel az ellenségnek a Dunán való átkelését meggátolhatják. A helyzet képéhez tartozik a Ruszkoje Szlovo egy Reniből keltezett jelentése is. Eszerint az orosz-román hadsereg kétharmadrésze a Dobrudzsából Besszarábiába menekült. A német császár Mackensenhez Berlinből jelentik. Vilmos császár Mackensen vezértábornagyhoz a következő táviratot intézte: Kedves tábornagyom! A dobrudzsai hadműveletek fenyes lefolyása után, amelyet az ön bevált és mintaszerű vezetésével Csernavoda eestemegkoronázott, megköszönöm önnek mindazt, amit ön és az ön alá rendelt csapatok közös fegyverbarátsággal újólag teljesítettek. Királyi köszönetemnek azzal akarok különös kifejezést adni, hogy az ön nevét azok a csapatrészek is viseljék ezentúl, amelyeknek főnökévé önt már kineveztem és elrendelem, hogy a III. nyugat - oroszországi 129. számú gyalogezred ezentúl Mackensen vezér tábornagy-gyalogezred nevét viselje. Kérem, közölje az ön alá rendelt csapatokkal legmelegebb elismerésemet és üdvözlésemet. A dobrudzsai győzelem következményei A Züricher Post katonai részről eredő kimerítő tudósítást közöl Románia katonai helyzetéről és a Dobrudzsában szenvedett döntő vereségek közelebbi következményeiről. A tengerhez való jutás megszakítását az egész további román hadjáratra nagyon fontosnak mondja.. Románia most a már Oroszország által erősen igénybe vett kisenevi vonalra és a Bender-Reni-Braila dunai összekötetésre van utalva. Eddigelé a román hadvezetőség, a kedvezővasúti hálózatra támaszkodva még sikeresen vezette az északi határ védelmét, a legközelebbi héten azonban kiderülhet, hogy várjon ezt a feladatát a jövőben képes lesz-e tartósam teljesíteni. A csapatszállítás mellett döntő jelentősége lesz a muníciószállítás szervezetének. Ezeknek a küszöbön levő eseményeknek a menete lesz válasz arra a kérdésre, hogy váljon Románia ellátta-e magát idejekorán elegendő municiókészletekkel. Végül a cikk arra mutat rá, hogy Konstanza új támaszpontul sz°lgál a német-török flottának, amely az új bázisról sokkal érzékenyebben zavarhatja az ellenséges dunai forgalmat, mint ahogy eddig várnai északkeleti támaszpontból tehette. Hágából jelentik: A Konstanza elfoglalásánál zsákmányolt óriási petróleum-készletek között olyan van, amelyet Románia különféle prtente államoknak adott el. Dacára annak, hogy a szállítást nem bonyolították le, a kifizetés távirati rendelkezésre megtörtént. A román király a csapatok élén A Journal de Génévé jelenti Rómából, hogy az olasz lapok bukaresti értesülése szerint Ferdinand román király tényleg élére állt csapatainak, Magnyban. Az égiük von Huene ezredes volt, a másik von Falkenhayn kapitány. Alapos, katona tudásuk kimagasló helyet biztosított számukra a manőveren. A franciák akkoriban kezdtek kedveskedni az oroszoknak. Az orosz generálist kitüntető előzékenységgel kezelték és amerre csak ment, mindenütt felhangzott a „Vivo la Russie“. Huene ezredes jó diplomatának is bizonyult többször, míg Falkenhayn kapitány, ez a friss, fiatal germán típus éreztette néhányszor, hogy a vezérkari épületen túl, mint hadseregek vezére, mutatná meg értékét és nagyságát. S azt hiszem, írja a holland generális, hogy könnyű szívvel engedte át helyét Hindenburgnak, amikor arról volt szó, hogy csapat élére álljon. S mindjárt az első napokban, az új fronton, új fordulatot adott a háborúnak. Ellenfelei súlyos hibákat követtek el. A szövetségeseknél még szó sem lehet egységes vezetésről. Mindegyik rész önállóan gondolkozik és cselekszik, mindegyik félnek más a kívánsága és más a célja és egyéni érdekek uralkodnak. Ezt érzik s azt egymás szemére is vetik. A románok is csak ilyen elhatározással csatlakoztak az ententekhoz. Erdélyt követelték, mint a bábomban való részvétel díját. A mai helyzet azonban olyan, hogy kalandos tervükre még alaposanráfizethetnek, nemhogy kapnának valamit. Románia beavatkozása hátrányos a szövetségesekre nézve. A központi hatalmak ma sokkal jobban állanak, mint két hónappal ezelőtt. Falkenhayn generális még nagy meglepetést tartogat. Halasi Ödön: Románia felelőségre vonja a Sentente-ot A félhivatalos Indépendance Roumaine vezető helyén kijelenti, hogy méltatlan a szövvetségesek részéről az a vád, hogy Románia csak a saját önző érdekeit nézte és ennek köszönheti vereségét. Románia nem felelős a történtekért. Soha a román hadvezetőség nem vállalkozott arra, hogy egymaga két fronton vegye fel a túlnyomó elenséggel szemben a gigászi küzdelmet. Az orosz hadvezetőségnek épp úgy, mint a többi szövetségeseknek tudnia kell, mire vállalkozott Románia és mire ők Romániával szemben. A román fronton folyó harcokért a felelősség kizárólag a szövetségeseket terheli. Az ő kötelességük, hogy minél hatalmasabb támogatással jóvá legyék az eddig szenvedett kudarcokat. Génfből jelentik: Vervaux tábornok kétel-kedik az orosz segítség lehetőségében. Azt mondja, hogy annak idején a cenzúra ebi nyomta Briandnak a hadsereg-bizottságban tett köztesét. Ha a közönség ismerné az orosz veszteségek igazi számadatait, megértené, hogy, Oroszország megteszi azt, ami erejétől kitelik." Vervaux azzal az állítással fejezi be fejtegetéseit, hogy Oroszország képtelen nagy hadsereggel támogatni Romániát. A román frontról Hága, október 28. (.4 Világ tudósítójától.) Hollandia volt hadügyminisztere, N. P. Staat generális, a kiváló katonai író, érdekes cikkben foglalkozik az entente legújabb szövetségesével s az új tront eseményeivel. 1888-ban, írja a generális, a nagy, francia hadgyakorlatok idején két né-met vezérkari tiszttel ismerkedtem meg Holland vélemény Románia sorsáról Hága, október 28. (A Világ tudósítójától.) A holland sajtó nagy része úgy ír már Romániáról, mint egy elveszett országról s megállapítják, hogy ha-marosam Belgium, Szerbia és Montenegró sorsára fog jutni. A hágai De Nieuwe Courant katonai munkatársa Constanta elestét végzetesen fontosnak tartja. Az entente nagyon korán örült a román beavatkozásnak, — írja, — de mint mindig, most is alaposan elkésik a Balkánon s mire „fölszabadító“ seregei megérkeznek, Románia miér nem lesz többé Az entente vezérei nem hasonlíthatók össze a némmetek vezéreivel. Mackensen történelmi had, vezér, kinek nincsen párja a -— túlsó oldalon. Constanza elesett, az oroszok tehát nem fognak Bulgárián át Törökországba masírozni, hogy elérhessék Konstantinápolyt. Mackensen és von Falkenhayn azonban bizonysan találkoznak majd Bukarestben, mert minden lépést közös elhatározásból tesznek, közös tervek alapján. Az entente mindent elvesztett a Balkánon. S ha Görögországot is arra kényszerítik, hogy hozzájuk csatlakozzék, úgy Konstantin király országa is azon kis államok sorsára fog jutni, melyeket Anglia és szövetség