Világ, 1917. január (8. évfolyam, 1-31. szám)
1917-01-01 / 1. szám
Hétfő Az entente válasza és a semlegeseit akciója Bécs, december 31. (A Világ tudósítójától.) Az entente váaszjegyzéke kapcsán, amely érdemben a semeges országos békeakciójának megválaszolása, egy semleges követség vezető tényezője részéről az alábbi érdekes információt kaptuk: — Téves az a felfogás, mintha Wilson kezdeményezése friss keletű és meglepő esemény lett volna Ellenkezőleg: a semleges államok között legalább másfél esztendeje folytak megbeszélések, amelyek munk alanyiszor felelevenedtek, amikor a harctéri helyzet a béketárgyalások megkezdésére alkalmasnak látszott. Ilyen fesztelen eszmecsere volt az olasz háborút megelőző időben, majd Szerbia elfoglalása után, a legkomolyabb jellegű megbeszélés azonban akkor vált aktuálissá, amikor Németország és a monarchia együttes erővel visszanyomta a román támadást. Ez a momentum teljesen ellensúlyozta azt a gazdasági alárendeltséget, amely a központi hatalmakra nézve földrajzi helyzetükből következik és a semleges közvéleményben megérlelte azt a meggyőződést, hogy a további küzdelem lényeges eltolódást nem hozhat, másrészt a központi hatalmak egyenrangú tárgyaló felek lehetnek a béke asztalánál, bármennyire is más álláspontot igyekezett a világra oktrojálni az entente sajtója. Wilson jegyzéke nagyjából már november közepén készen volt és elsősorban a spanyol király, majd a svájci elnök, a pápa s azután a többi uralkodók szereztek róla tudomást. Meg kell állapítani, hogy Wilsonnak már december első harmadában megvolt az összes semleges államok elvi hozzájárulása. Egyelőre Hollandia árult el némi tartózkodást, ami speciális nehéz helyzetéből következik. Úgy tudjuk azonban, hogy a holland kormány, bár esetleg bizonyos kantálakkal, színtén csatlakozni fog az akcióhoz. A kérdés merituma most az, hogy miképpen tudja Németország biztosítani a további érintkezést, anélkül, hogy teljesen és végleg kijátszaná azt az ütőkártyát, amelyet a kezében tart, mindaddig, amíg a békefeltételeket nem publikálja. Kétségtelen, hogy a semlegesek feladata lesz, hogy az egymáshoz közeledő ellenfeleket többet szét ne eresszék s minden lehető módon a zöld asztalhoz juttassák őket. Meg kell várnunk az entente válaszát a semlegesek jegyzékére s azután — addig folytatni az eszmecserét, amíg az alapjában egyező törekvések közt egy pozitív közös alapot nem találunk. K. M. mában elutasító, lényegben nem, mert kétségtelennek látszik e pillanatban, hogy az eddigi jegyzékváltás a feltételek precizírozását fogja maga után vonni. Hogy a harcban álló hatalmak nyilvánosságra hozzák-e a feltételeiket, az kérdéses, de hogy a feltételek közlésével egy nagy és lényeges lépéssel jutunk közelebb a kibontakozáshoz, az bizonyos. Meg fogjuk tudni, hogy hová akarunk eljutni, hogy miért harcoltak és harcolnak a hadviselő felek és hogy érdemes-e, lehet-e és szabad-e tovább harcolni? Az entente válasza több reményt ad a közeledésre, mint ahogyan az első pillanatra látszik. (D. I.) Németország és a válasz Berlin, december 31. (A Világ tudósítójának távirata.) A berlini politikai világban — amennyire ezt a jegyzék publikussá válása pillanatában meg lehet ítélni — abból a szempontból nézik az entente válaszát, hogy milyen ellentétek vannak a német békeajánlat és az entente válasza között? A német ajánlat a kibontakozás alapjjául a nemzeti becsület megóvását, a szabadságot és a fejlődés szabad lehetőségét jelölte meg, az entente garanciákat, reparációt és megtorlást követel. Lloyd George beszédéből már ismerjük ezt a három fő követelést. In integrum restitucióról Németországgal bizonyára lehet beszélni Nyugat felé, azt pedig, hogy Keleten új helyzetet teremt a béke, bizonyára Londonban, Párisban és Pétervárott sem vonják kétségbe. Az entente válaszakor VILÁG Németország hajlandó a békefeltételeket bizalmasan közölni Hágából táviratozzak. A Morning Rostnak jelentik Washingtonból. Graf trernstorff német nagykövet közölte az Egyesült Államok külügyminiszterével, hogy a német kormánynak nincs szándékában a békekonferencia összeülése előtt békefeltételeit nyilvánosan közölni, de hajlandó ezeket a feltételeket bizalmas után a washingtoni kormány tudomására hozni abból a célból, hogy ugyancsak bizalmasan közölje az ellenséges államok kormányaival. Az entente válasza a békéről Lugano, december 31. (Elkésve érkezett.) ..( Világ tudósítójának távirata.) 1Az entente válaszjegyzékét tegnap átnyújtották Washingtonban Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének. A jegyzék bevezetéséiben hangsúlyozza, hogy a hét entente-hatalom sohasem fog különbékét kötni. Visszautasítják továbbá a bábomért való felelősséget és azt Németországra hárítják. Németország szavára nem lehet békét építeni. A központi hatalmak békeajánlata a békefeltételek közlése nélkül egyszerű hadicsel. A jegyzék továbbá megkísérli, hogy bebizonyítsa a központi hatalmakvétkes voltát a háború felidézésében. A központi hatalmak békeajánlata kizárólag az európai harcteret tartja szem előtt. A szövetségesek a német jegyzékben foglaltakat felületesnek és igazságtalannak tartják. Ha ezeket az alapelveket elfogadnák, csak igazságtalan békét lehetne kötni. Az entente követeli „a szankciót, a reparációt és a garanciát Németországnak semmi más célja nem volt a békefelajánlással, pusztán csak az entente hangulatát akarta megzavarni, Németország hangulatát megerősíteni, a semlegeseket becsapni és a német háború újabb jogtalanságait megalapozni. A szövetségesek a német jegyzékről egyáltalán nem vesznek tudomást. Ezek alapján a szövetségesek a következőket jelentik ki: A béke mindaddig lehetetlen, amíg a jog és szabadság területén szenvedett minden sérelem reparációja meg nem történt, amíg Németország el nem ismeri a nemzetiségi elvet, amíg a kis államok szabadsága nincs biztosítva és a jövőre nézve is nincs lehetetlenné téve a kis államok szabadságának megsértése. Az entente jegyzékének utolsó pontja Belgium megsértett semlegességére utal és a kancellárnak 1914 augusztus 4-iki beszédét idézi, hogy az erőteljesebb garanciák szükségességét biztosítsa. Benedek Károly: Luganóból jelentik: (Elkésve érkezett.) A Giornale d‘Italia szerint az entente válaszjegyzéke körüli felül ezeket tartalmazza: Az összes szövetségesek jegyzéke egyforma és egyetlen az összes szövetségesek ál ‘ 1917. január 1. - tál aláírt dokumentum. A jegyzék kiterjeszkedik a háború okaira és a felelősség kérdésére, nem annyira az ellenségnek adandó válaszként, hanem inkább, hogy a semlegesekre hasson, akiknek először nyújtják át ezt a diplomáciai iratot. Szemben a központi hatalmaknak ismételten hangoztatott hazug állításaival, szükséges a német—osztrák-magyar hazudozásokra rámutatni s rávilágtani a háború folytatásának szükségességére, hogy a támadók ne tudják megújítani támadásaikat. Ezután a bevezetés után következik Lloyd George formulájának kifejtése. Visszaadás, helyreállítás, kártérítés és garanciák, amelyeknek az elfogadását bármilyen, akár közvetlen, akár közvetett béketárgyalások elengedhetetlen feltételének jelentik is. Ezt a jegyzéket rövid időn belül követnék az entente-hatalmak válaszai az amerikai Egyesült Államokhoz és Svájchoz. Ezek a jegyzékek azonnan mindössze csak nagy vonalakban fogják körülírni a központi hatalmakhoz intézett válasziratot. A Giornale d‘Italia szerint a válasz elkészítését a szövetségeseknek az a határozata késleltette, hogy jegyzékük szó szerint megegyezzek. Az északi államok jegyzéke Lugano, december 31. (A Világ tudósítójának távirata.) A párisi szocialista kongresszusról érkező utólagos híradás szerint a kongresszuson igen heves botrányjelenetek zajlottak le. Merzheim szindika-istát többek között kiutasították az ülésteremből. A zimmerwaldisták Bernben forradalmi hangú békemanifesztumot adtak ki. A svéd, dán és norvég kormányok nyíltan csatlakoztak az amerikai jegyzékhez. Benedek Károly? Bécsből jelentik. A cs. és kir. külügyminiszteriimba most beérkezett a cs. és Mr. udvarnál akkreditált, Berlinben székelő norvég királyi követség jegyzéke a békekérdésben is. A jegyzék Svédország és Dánia december 20-én közzétett jegy-zékével szó szerint megegyezik. Krisztiániából jelentük: A lapok egész terje-delmében közlik és megjegyzésekkel kizűrik a dóntén skandináv országnak Wilson békejegyzékére adott válaszát. A három ország egyértelműen fejez ki hozzájárulását Wilson elnök kezdeményezéseihez. Míg a legelterjedtebb norvég újság, «* Tidenslegen, nagy angolbarátságában kisebbíteni igyekszik az amerikai jegyzék jelentőségét, s abban reménykedik, hogy a szerinte megkésett és meglehetősen felesleges szimpátia-nyilvánítás Kialálb nem fog elites eredést előidézni, addig a többi lap a három kormány együttes fellépését az északi összetartás rendkívül örvendetes jelületeik, tartja és hangsúlyozza, hogy az együttes fellépést a három ország népe is helyesli. Az Intelligenz Sehle reméli, hogy Wilson kezdeményezésének kedvező eredménye lesz. Rómából jelenti a Stefan-ügynökség: Ai svéd és a norvég követ, valamint a dán ügyvivő tegnap reggel egyenként átnyújtottak Sonnino külügyminiszternek kormányaik nevében egy jegyzéket, amely azonos a Bécsben és Berlinben átnyújtott jegyzékkel. Az olasz katolikus népegyesület a békéért Luganóból jelentik. Az Osservatore Romano közli azt a feliratot, amelyet az olasz katolikus népegyesület az újév alkalmából a pápához intézett. A felirat azt az óhaját és reményét fejezi ki, hogy a béke helyre fog állani, de ez csak igazságos és tartós béke lehet, amely garantálja az összes nemzetek jogait és nem tűr előjogokat vagy méltatlan és tűrhetetlen megrövidítéseket. Ha a jogos aspirációkat és az elszenvedett fájdalmakat elismerik és megígérik az elégtételt, úgy a békejavaslatot tegyék bölcs és bizakodó megvizsgálás tárgyává, máskülönben azokat a népek lelkiismerete előtt kompromittálják és okmányszem beizo-