Világ, 1917. január (8. évfolyam, 1-31. szám)

1917-01-01 / 1. szám

Hétfő VILÁG 1917. január 11. 0 Egy év a politikában is Világ tudósítójától ! A most elmúlt 1916. esztendő a politikában eléggé élénk és eseményekben változatos volt. Hogy valamely hasznos eredmények keletkeztek volna, azt nem mondhatjuk, de legalább az életet jelentette az élénkség és olykor az akarat megnyilvánulása a zsibbadtság és feszültség után, mely a parlamentet bilincsekbe szorította másfél esztendőn át, a háború kezdete óta. Ezalatt a másfél esztendő alatt tudniillik lényegében egyéb nem történt, mint az, hogy a képviselő urak voltak szívesek a magjuk mandátumát meghosszabbítani bizonytalan ideig, a háború utánra, még a békekötésen is túl terjedő ideig. Az ellenzék is csak elvileg tiltakozott az önkényes meghosszabbítás ellen, de semmiesetre sem akarta leszavazni a javaslatot. A mandátumszerzés, mint üzlet, tudniillik az ellenzéki képviselők részére is most bizonyult jó üzletnek. Az ellenzéki képviselőknek is nagy pénzükbe került utolsó időkben a mandátuma majdnem anynyiba mindegyiknek, mint amennyit öt éven át a képviselőhöz pénztárából fizetés gyanánt felvettek és így amennyivel a mandátum ér- vénye meghozzabbítódott, az volt a tiszta haszon. Ezenkívül leginkább a hatalmon lévők részére, de olykor ellenzékiek részére is megmaradtak a nem tiszta hasznok. Összeférhetetlenségi esetek gyakran fordultak elő. A háborús konjunktúrákat igen gyakran kiírás zilálták. Az árdrágító üzelmek financírozásában vezető intézetektől bő javadalmazást és províziós, meg percentes hasznokat vágtak zsebre minden pártbel képviselők.. Sőt csalások miatt is vád alá kerültek nemcsak világiak, papiruhás képviselő is ült a vádlottak padján.. És függetlenségi is, kinek üzlettársa és protektora kormánypárti képviselő volt. Nincs közjogi ellentét, amikor dús haszonra van kilátás. A képviselői kiváltságok, befolyások érvényesítésekor megszűnik minden pártszempont, minden pártprogram és jelszó, mihelyt a szövetkezés magas hasznokat jelent. Tanulságos törvényszéki tárgyalások zajlottak le. A képviselőházban csak úgy kettyűs kézzel nyúltak hozzá az összeférhetetlenségi ügyekhez. A törvényszék elintézte a többit. A tanulságokról mindinkább meggyőződhetett az ország közönsége, hogy a korrupt állapotok megváltoztatására leginkább az általános választói jog lenne alkalmas. De a képviselőházban még most is félve érintették. Az urak féltették tőle a maguk hatalmát, kényelmét, kivételes helyzetét és csak immel-ámmal pendítették meg az eszmét. Giesswein Sándor volt egyedül, aki minden beszédében követelte, de az urak ásítottak, szörnyű tragédiák halmozódtak össze ezalatt a harctereken. A magyar nép fiai hihetetlen önfeláldozással küzdöttek, sok ezer magyar élet pusztult el olyan, amelynek csak verejtéke áztatta itthon a földet, melyet az urak részére megvédett Hát az imák aképpen, igyekeztek hálásak lenni, hogy indítványokat nyújtottak be: adják meg a választói jogot ,legalább a lövészárkok lakóinak, a nép ama fiainak, akiknek több joguk alig ■van, mint a mások földjéért meghalni. Gróf Tisza István miniszterelnök minden alkalommal ellenezte az indítványokat és a többség, mely pedig a gróf Kimen-féle választásoknál az általános választói jog alapján kapott mandátumot, mindig leszavazta az indítványokat. Egyetlenegy ember sem lépett ki amiatt a munkapártból, amelyik pedig, mihelyt úgy fordul a sor, hogy csak az általános választóijoggal maradhat hatalmon, rögtön arra hivatkozik: őt az általános választói jog programra javai választották meg, tehát szívvel-lélekkel választói jogos. A parlamentben élénk viták keletkeztek a kormányjelentések kapcsán a közélelmezés kérdésében és ezt februárban arra használták fel a néppártban, hogy felekezeti kérdéssé változtassák az ország népének nyomorai és a vitát mihamar a személyes kérdések posványába fullasztották. A kormány közbelépett és közjogi kérdést dobott a parlamentnek, hogy a képviselők ezen rágódjanak. Sikerült is a horvát címer körül közjogi vitát rendezni és elaltatni a vitát, megmenteni az agráriusokat. Aztán elnapolták az országgyűlést. Hosszú szünet következett és a szünet alatt a magyar kormány a kiegyezés ügyében tárgyalt az osztrák kormánynyal. Hol a magyar miniszterek mentek tárgyalni Bécsbe, hol az osztrákok jöttek Budapestre. A tavaszi szezon ezekkel a tárgyalásokkal, no meg lóversenyekkel telt el. Apponyi névnapot ünnepelt és aztán Apponyi hetvenedik születésnapját ünnepelte és kórházat sülyesztett, aztán nyári időben, júniusban, ismét megnyitották az országgyűlést, megszavazták az indemnitást, megszavaztak adóeme- léseket, új adókat és megszavaztak a sajtó erélyes akciójának hatása alatt okos dolgot is, nevezetesen a köztisztviselők részére hajlamis fizetésjavítást. Teliszky nagyon húzódó zott tőle, meg is tagadta és amikor kénytelen volt magáévá tenni az ügyet, azzal a kijeleletéssel tette, hogy az államháztartás nem bírja a kiadásokat és a képviselőházra hárítja a felelősséget. (Azóta éppen a pénzügyminiszter nyilatkozatai révén kitűnt, hogy nemcsak ezt a kiadást bízja meg az államháztartás, hanem a bizonyára sokkal nagyobb háborús kiadásokat is fedezni tudja.) A kánikulában mind nagyobb nyugtalanság keletkezett a külpolitikai események miatt. A tájékozatlanság nyomasztóan hatott a kedélyekre. Az olasz háború rémes volt. Koncentrációs kabinet alakulását most is megakadályozta Tisza. Ehelyett az ellenzéket felszólította, hogy bizalmi férfiakat nevezzen meg. A függetlenségi párt részéről gróf Apponyi Albert, az alkotmánypárt részéről gróf Andrássy Gyula, a néppárt részéről Rakovszky István vállalkoztak. Az egyesült függetlenségi pártnak akkor gróf Károlyi Mihály volt az elnöke. Az elnök nem volt itthon, meg nem kérdezték és amikor az elhatározás után egy nappal hazajött, már nem akadályozhatta meg gróf Apponyinak a bizalmi tanácsban való részvételét. A függetlenségi párt emiatt kettészakadt, gróf Károlyi Mihály külön pártot alakított. A Károlyi-párt nevében gróf Károlyi Mihály radikális és demokratikus választói jogos programmot hirdetett. Vártuk a programra érdekében történő akciókat. Sokáig kellett várni, sőt még most is várni kell. Egy-két beszéd a képviselőházban és megfeledkezés. A Károlyi-pártnak azonban megvolt az az elégtétele, hogy a bizalmi férfiak megbuktak s azután a párt a többi ellenzéki pártokkal együtt közösen indított akciót báró Burián külügyminiszter ellen. Sok külügyi interpelláció volt szeptemberben a képviselőházban. Voltak zártülések is. Volt egy indítvány Andrássy ,részéről a delegációk összehívására, egy meg Apponyi részéről arra, hogy a külügyminisztert kötelezik a képviselőházban való megjelenésre, hogy őt itt felelősségre lehessen vonni. Tisza szembeszállott az indítványokkal és a többség ezeket leszavazta. Egyedül gróf Serényi Béla lépett ki emiatt a munkapártból. De akkor már az ellenzéki vezérek sűrűn jártak Bécsbe és összeköttetést szereztek olyan osztrák vezető egyéniségekkel, akik a delegáció összehívása mellett, a Burján—Tisza—Stürgkh-politika ellen foglaltak állást. Ekkor a politikai kulisszák mögött tudták, hogy báró Burjánnak távoznia kell. De hogy megtörténjék, ahhoz még a tragikumnak kellett közbelépnie. Gróf Stürgkhöt agyonlőtte Adler Frigyes. Gróf Stürgkh helyébe Koerbert nevezte ki Ferenc József. Koerber Budapestre jött és tárgyalt az aktuális kérdésekben a delegáció és a kiegyezés dolgában gróf Tisza miniszterelnökkel és ezen a napon, november 21-én a király meghalt. Károly király felmentette december 13-án Koerbert, kinevezte dr. Spitzmüller Sándort, felmentette december 21-ikén Spitzmüllert, aki a németség irányzatának fentartását oktrol alapján akarta biztosítani, de nem kapott minisztereket és Károly király ekkor kinevezte gróf Cham Martinecet parlamentáris programmal, a nemzetiségek békéjének irányzatával. Aztán december 22-én a király felmentette a külügyminisztert, báró Burián Istvánt és a helyébe kinevezte gróf Cernin Ottokárt, aki gróf Glam Martroee politikai csoportjához tartozott. Gróf Tisza miniszterelnöknek egy nappal előbb sikerült keresetül vinnie, hogy a munkapárti többség a koronázásra nádorhelyettesnek válaszsza, de a külügyminiszterváltozáskor éppen a munkapárton nagy ijedtség keletkezett és Tisza közeli bukását jósolták azon az alapon, hogy gróf Clam-Martime és gróf Czernn politikája a legélesebben elletétes a közösen intézendő ügyekre vonatkozólag gróf Tisza István politikájával. A koronázás előtt azonban a válság nem vált akuttá. December 30-án nagy pompával megtörtént a koronázás, Csernoch János hercegprímással együtt gróf Tisza István mint nádorhelyettes illesztette a király fejére a koronát. Elkövetkezett az 1911-iki esztendő utolsó napja és az új évbe Tisza mint miniszterelnök lép át. Nagy irányváltozásokat és rendszerváltozásokat jósolnak 1917-re. Hogy ezek felől gróf Tisza miképpen vélekedik, azt holnap, újév napján fogja megmondani, amikor a munkapárt még őt üdvözli és amikor a munkapárt szónoka Desbordes Emil lesz- Desbordes és s in nem gróf Kludl-fréderváry, sem Berzeviczy Albert, akik a háborús eddigi újévek alkalmával üdvözölték Tiszát. It.de Jób. VIII. évfolyam A Világ apár nappal nyolcadik évfolyamába lép. Nehéz idők nehéz fordulása vége felé közeledik. Uj idők előtt állunk, a mi napunk van felvirradóban. A békére való előkészülés munkájában a Világot nem lehet nélkülözni, eddigi propagandánk és eddigi sikereink jogot adnak ahhoz, hogy a művelt magyar polgárság szeretmét és pártfogását kérjük a jövőre is. Mindenkire szükségünk van és mindenkinek szüksége van reánk, aki egy utat jár velünk és a kultúra és a szabadságok fejlődésével. A nyolcadik esztendő, sajnos majdnem változatlan célokat jelent: a progresszív eszmék közül alig sált valóra egynéhány s azok is csak félig-meddig. Teljes erővel, meg nem gyérült érdeklődéssel kell folytatnunk eddigi nagy munkánkat. Uj harcokhoz uj barátokat is keresünk. Ezer és ezer sürgős kérdés vár megoldásra s a frontról megjövőket készen és nyugodtan kell várnunk. Ebben az országban, ahol mindenki utolsó erőfeszítésig hozott áldozatokat a háborúért, az ellenszolgálatok nagy sora jelentkezik. Meg kell szaporodniuk az erkölcsi és anyagi javaknak, amikért milliók vére hullott és érdemesnek kell mutatkoznunk önmagunkhoz. Olvasóink tisztában vannak azzal, hogy egész lelkünket betöltik ezek a szent és mélységes célok. Az egész ország lelkiismerete jajgat és követel a mi szavunkban, seregszemlét kell tartanunk, minden hívünket, barátunkat össze kell hoznunk, hogy célt érjünk. Kérjük híveinket, segítsenek becsületes munkánkban, tegyék teljessé a Világ propagandáját, szerezzenek előfizetőket a Világnak és új harcosokat a magyar radikalizmusnak. Január elsejével új előfizetést nyitottunk lapunkra. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Kérjük azokat a vidéki előfizetőket, kiknek előfizetése december végével lejárt, hogy a lap megrendelését minél előbb a fent kiírt összeggel megújítani szíveskedjenek. Lakóhelyváltozás esetén arra kérjük előfizetőinket, hogy itt és régi címüket idejekorán közöljék velünk. Egész évre.......... 38 K — fül. Félévre................. 19 K fill. Negyedévre ... ... 9 K 50 fill. Egy hónapra ... 3 K 30 fill.