Világ, 1918. április (9. évfolyam, 78-102. szám)

1918-04-02 / 78. szám

Kedd Mit tárgyalnak a Koronatanácsban? A helyzet — A Kormány és a parlament munk­aprogramja — A választójogi puccs — Erőszakos k­ompromisszu­m-tervek — Döntés a tmnisztetanácsb­an — A holnapi Koronatanács (/I Viláts tudósítójától.) A politikailag nagy jelentőségűnek ígért április hónapra a kormány még nem készítette el az ugyan­csak fontosnak és perdöntőnek hirdetett munkaprogrammot. A következő kérdésekről van szó: 1. Mi történjék a választójogi reformja­­v­aslat bizottsági tárgyalásának folytatásával ? 2. Mikor kezdje meg a képviselőház ülé­sezését és tárgyalja az adójavaslatokat? 6. Megelőzheti-e az indemnitáson kívül bármely más javaslat a választójogot? 4. Mikor köteles a kormány feloszlatni a képviselőházat és új választásokról gondos­kodni ? Sajnos, ezidő szerint a jelek arra mutat­nak, hogy a kormány véglegesen még most sem határozott. Még abban sem állapodott meg, hogy most az ünnepek elmúltával mi­kor folytassa a választójogi bizottság tanács­kozásait. Beöthy László, a bizottság elnöke a bizottság ülésének összehívására a kormány­tól eddig semmiféle felszólítást nem kapott és a munkapárton azt hiszik, az összehívás dol­gában előbb Wekerle tanácskozni akar gróf Tisza Istvánnal. Amiképpen eddig tudni le­het, gróf Tisza István abban a véleményben van, hogy addig ne folytassák a választójogi bizottság tanácskozásait, amíg a megegyezésre, az ellentétes nézetek kiegyenlítésére, szóval a választójogi kompromisszum létesítésére kí­sérletet nem tesznek. Ebben a tekintetben magában a kabinet­ben megoszlanak a vélemények. Wekerle Sán­dor miniszterelnök a kompromisszum-tárgya­lá­sok formális megkísérlését lehetőnek véli, azzal a feltétellel természetesen, hogy a kor­mány az elvállalt programaiból semmit sem engedhet és csak olyan módosításokról lehet szó, melyek a lényeget nem érintik. Tehát mindenekelőtt Tiszának afelől kellene nyilat­koznia, hogy ily alapon óhajt-e tárgyalni, mert máskülönben a kormány nem is vállal­hatja az érdemleges tárgyalásokat. A minisz­terek egy része, gróf Serényi Béla, Szterényi József, herceg Windischgrátz Lajos, báró Szur­­na­y Sándor, Popovics Sándor, ezt az el­járási módot helyeslik, m­íg Vázsonyi, Appo­­nyi, gróf Esterházy, Földes és Tóth János el­lenzik és abszolúte a munkapárttal való kom­promisszum ellen foglalnak állást, sőt ha a munkapárttal paktum létesülne, Vázsonyi, Ap­­ponyi és Esterházy kilépnek a kabinetből. E kontroverziót kell mindenekelőtt elin­tézni. Megkezdődjenek-e a kormány és a mun­kapárt között a kompromisszum-tárgyalások, vagy nem. Megkezdődjenek-e azon az alapon, hogy Tisza kötelezi magát, hogy a munkapárt lényegbe vágó módosításokat nem kíván, avagy a tárgyalásokba beleegyezzenek előzetes kikötés nélkül és csak akkor szakítsák félbe,­­ amikor a precizírozott feltételekből kitűnik,­­ hogy a kormány a munkapárti kívánalmakat nem teljesítheti. Mindenesetre a munkapárt időt nyert. A töprengésekkel és tudakozódásokkal elte­lik az az idő, ami a képviselőhöz összehívásá­ig terjed és tárgytalanná válik afelől gondol­kozni, hogy a képviselőházi ülések előtt ösz­­szehívják­-e a választójogi bizottságot. A kép­viselőházi ülések aztán ismét lefoglalnak annyi időt, amennyit a munkapárt éppen jó­nak lát lefoglalni, lefoglalhatják az április hó végéig levő heteket. Ki ne emlékeznék — mondták ma a munkapártban — a most kormányon levő egykorú ellenzék nagy bélyegvitájára, amik „izgalmas bélyegvitának”” neveztek el és éppen ama udvari tanácsossággal kitüntetett Sprin­ger Ferenc vezette a vitát. Két-háromórás bélyegbeszédek voltak, Springer egymaga egy egész nappali és egy egész esti ülést egyfoly­tában végigbeszélt. Nos, az adójavaslatok százszorta több témát adnak mint a bélyeg­javaslat és nem egy javaslat van, hanem négy. Az ülések pedig csak négyórásak lesznek, a munkapárt tud gondoskodni arról, hogy ne hosszabbítsák meg. Ami pedig azt illeti, hogy a képviselőházi ülésekkel párhuzamosan a választójogi bizottság is tartson üléseket, az ellen is tud tenni a munkapárt, egyszerűen az ily indítványt leszavazza.. A helyzet kétségtelenül nehéznek látszik abban az esetben, ha csakis a taktikázás moz­dulatait tekintik fontosnak. Mihelyt azonban a kormány végre mégis rászánja magát, hogy habozás és félelem nélkül, egyenesen és nyíl­tan teljesíti a programmjában vállalt köteles­ségét, a helyzet egyszerűvé és világossá válto­zik. Ebben az esetben i­­s e véleménynek vannak hívei úgy a kormány pártjában mint a kormány választójogi javaslatát támogató két függetlenségi pártban feltétlenül, de a kabi­netben is) — a kormánynak ragaszkodnia kell a választójogi priuszhoz és ezen az alapon nem kell összehivatnia a ké­pviselőházat az adó­javaslatok tárgyalása kedvéért sem, bármeny­nyire tetszik Wekerlének az adójavaslatok mielőbbi megszavaztatásának eszméje, melyet Teleszky vetett fel, de melyre Wekerle boldo­gan jegyezte volt meg: „szívemből tépted a dalt, Jankó!“ A képviselőház összehívásának ideje, mint mondottuk, eddig egyáltalában nincs véglegesen elhatározva. Teh­át ha a priuszhoz való ragaszkodás jut érvényre, nincs kizárva, hogy az összehívás elmarad és ehelyett a vá­lasztójogi bizottság ülésezésének a folytatását határozzák el, mely esetben a munkapárt a bizottsági ülések ellen nem tehet kifogást. Erről a kérdés -fő­ a miniszterek Bécsből való visszatérése után tartandó miniszteri ta­nácskozáson döntenek, amelyre már hatása lesz gróf Apponyi Albert audienciájának is, amelytől többek közt függ Tóth János belügy­miniszter jobbra vagy balra való csatlakozása, habozásának megszűnése is. Közlemények, melyek a sugalmazottság kiáltó jeleivel látnak napvilágot, a kompro­misszum okvetlen megvalósítása mellett agitál­nak. Többek közt azzal érvelnek, hogy a vá­lasztások elrendelése halasztaná a reform meg­valósítását és akadálynak még a főrendiházat is emlegetik. A számításban a becsapási szán­dék egészen nyilvánvaló. Mert hisz az aratás utáni választások után a képviselőház még őszszel megszavazhatná a reformot és nyom­ban elintézhető lenne a főrendiház reformja, de esetleg ez sem lenne sietős, mert a főrendi­ház az ország népének követelésével nem tudna sz­em­b­eszáll­­­ni. Mindent összevéve, ezen a héten a kabi­netben döntő elhatározásnak kell történnie a minisztertanácson, melyet valószínűleg csütör­tökön tartanak meg.* Wekerle Sándor miniszterelnök a váratlan visszatérés után s a romániai béketárgyalá­­sokról visszatérőkkel való tanácskozás ked­véért, meg azért, hogy Windischgraetz herceg közélelmezési minisztertől a király üzenetét és a koronatanácskozásra való meghívását át­­vegye, vasárnapra ismét elutazott Dánosra, de Mr. Britling már tisztán lát Az új angol regénynek H. G. Wells a lei­­let - scqueffle képviselője. Regényei rendkívüli fantáziá­val és mégis logikusan és szervesen felépített tör­ténetek. Wells legújabb műve (Mr. Britling sees it through) ellentétben az angol regény hagyom­ányai­­val. — amelynek vezérlő elve érdekes és bonyo­dalmas mesék, külső események leírása. — a lelki élet birodalmában mozog. Háborús regényt irt, amelynek­­ egyéb céljai mellett — szándéka meg­mutatni :mi­ként hatottak a világháború drámai mozzanatai az angol létekre? Egyéni sorsok mér­legén, elsősorban Mr­. Britünkén, méri le Wells zekét a trillán­zásokat. Ilogy is lehetne másként? De gondolva­ már az emberiség organikus össze­függésére, az emberek és ideák s azok változásai­nak kényszerű egyidejűségére. Mr. Brilling, a re­gény központ­ja, úgy látszik, érzi is e rejtelmes összefüggéseket. Egy helyütt azt mondja róla az író: „Mr. Britling személyes lelkiismerete előtt fe­lelősnek érezte magát mag­ánber­sületéért, adóssá­gaiért, háztartásáért. — személytelen lelkiismeretű előtt azonban az egész világért.“ Mr. Britling angol író, filozófus,­­ esztera­­i­éle ,s nevének az egész művelt világon jó csengése van. Londontól nem messze, Essex-­ben, egy Matchings Easy nevű­­ kis­­helyen, barátságos kis há­zában, amelyet Dover Slausennik nevez, él család­jával, nejével s gyermekeivel. A következőkben, az egész regényben végig — Matehing's Easy az a hely, amelynek látószögéből kell végignézni és át­élni az eseményeket, ebben a mikrozm­usban fog­nak tükröződni a­ világt­ragé­dia jelenetei. A látó­­őrnek ilyen l'tigsz­űkítése azonban nem zárja el a horizontot. Marching és Easy a legalkalmasabb hely a dolgoknak és fejlődéseknek szabad és tág szemléletére. Mr. Brill­ing energiát sugárzó, előíté­­leteiktől mentes, folyton új ideákat termelő egyé­nisége környezetére is kihat. Derűs és szabad lég­körbe vezeti az Ló az olvasókat, hogy innét néz­zék végig az eseményeket. Mr. Britling jókedvű, alkotó energiája mellett látjuk a visszáját is lelke szövetjének, időnkünt fellépő súlyos lelki válságait, kétségeit, gyötrődé­seit. A pszichoan­akilitás amíg tanár extravertikus jelleműnek mondaná, vagyis, olyannak, akinek lé­nyege a kifelé ható érzelem és cselekvés. Gefühls­­mens-dhnek, aki csupán az ellentét vonzó erejénél fogva igyekszik lázas és szüntelen akarattal meg­hódítani magának a gondolatot, a Jung-féle intro­­vertilus lupus ajándékát. Lázas és elégtelen szerel­mi életét is determinálja ez a jelleme. Korán elve­szik-t­ első feleségében, úgy l­átszik, megtalálta az igazit. Emlékéül e teljes szerelemnek rajongva sze­reli Ilugh-ot, ebből a házasságból származó fiát,­­ érzelmei azonban új táplálékot keresnek. Második neje csalódást jelent e teveleg felfedező után; rej­telmes zárkózottsága kétségbeejti expanzív, rész­vétre szomjazó lelkét. Reménytelen kísérletek után visszavonul, uj tájakra indul, amelyeken új szen­zációk s új csalódások várják. A regényen keresztül vonul „a legújabb esetet egy írónő iránti, s, bár vi­­szonzott, de eleve reménytelennek, mert gyökérnél­­külinek látszó szerelme. A Matchings Easy többi lakói közül — mind kedves, jóravaló emberek — Henrik urat, a fiatal ném­et nevelőt kell megemlítenünk, igazi német­­szőke, lorgnonja van, folyton kérdez, szenvedélye­sen katalogizál, tiszteli a tekintélyeket, hegedül, az esp­erantéért rajong, szentimentális, a világbéke az ideálja. Kissé komikus, de szeretettel megrajzolt figura. A sarajevói bomba visszhangja nem nagy a Matchinds Easyn. Mr. Britlingnek alkalmat ad egy és más elmélkedésre a háborúk eredete és alkai fe­lő­. A ném­et népet egyszerű és tisztességes jelle­méért becsüli, de az org­an­­zálás német elvéért egy­általában nem lelkesedik. „Minden organizáció a ' halál csiráját rejti magában,11 Mr. Britling utóbb rá 1 ■'HEjaiLlIZjLEj:,,L­l­jlIIZZ­'l fog jönni, hogy ez a gondolata téves, nemcsak a háború alatti időre nézve, de általában, az egész emberiség jövőjére is. Egyébként a külpolitika épp oly kevéssé érdekli most a Matching's Ea­syt, mint az angol közvéleményt. Az embereket a boxoló­­matchek és a polóv­ersenyek érdeklik. Mr. Britling az ír kérdésekben erősen exponálja magát a Home Rule mellett és ostorozza Carsonék és az Ulster bátor politikáját. A háború, amíg a honi rögöket nem rázza meg, külső, távoli esemény, amelynek nincs joga megzavarni az emberek megszokott életét. A zivatar dübörögve megindul, Németország csapatai már Belgium előtt vannak. Mr. Britling véleménye ekkor a luiborn felidézéséről: „Nem hiszem, hogy a németek akarták volna, de íme most látni a fegyverkezéseknek, a parádéknak, a negyven év óta tartó nacionalista hecceléseknek eredményet; előbb vagy utóbb ki kellett robbannia a feszültség­nek.“ S kifejti elméletét — Mr. Britling folyton magyaráz —a a háború kikerülhetetlen voltáról. Belgium megtámadása után Anglia is beavat­kozik a háborúba. Németországban ez csodálatos­képpen nagy meglepetést keltett, pedig mondja Mr. Britling — Angliában mindenki természetes­nek tartotta. A háború első idejében Mr. Britling személyen keresztül végigkísérhetjük a kontinens összes hadviselő államaiban előfordult háborús pszichózisok egész skáláját. A németeket ekkor még inkább nevetségeseknek találtak, mint ször­nyetegeknek. Mr. Britling fantáziája azonban már szaba­don csapong. A nálunk is ismert összes jelensé­gekkel találkozunk. A nemzeti önérzet túltengése, a nemzeti nagyság exaltált dicsőítése, ennek a háborúnak világmegváltó jelentősége, — amely el­mélet lassanként a háború igazolására és dicsére­tére szélesül ki Bernhardt és Treitschike angol rezonánsainál, — nagy tervet a világ felosztására és uralmára, így „Mr. Britling, aki ekkor még távolról sem tudta, hogy egy napon mindezek a 1918. április 2. , VILÁG

Next