Világ, 1918. április (9. évfolyam, 78-102. szám)
1918-04-02 / 78. szám
Kedd Mit tárgyalnak a Koronatanácsban? A helyzet — A Kormány és a parlament munkaprogramja — A választójogi puccs — Erőszakos kompromisszum-tervek — Döntés a tmnisztetanácsban — A holnapi Koronatanács (/I Viláts tudósítójától.) A politikailag nagy jelentőségűnek ígért április hónapra a kormány még nem készítette el az ugyancsak fontosnak és perdöntőnek hirdetett munkaprogrammot. A következő kérdésekről van szó: 1. Mi történjék a választójogi reformjavaslat bizottsági tárgyalásának folytatásával ? 2. Mikor kezdje meg a képviselőház ülésezését és tárgyalja az adójavaslatokat? 6. Megelőzheti-e az indemnitáson kívül bármely más javaslat a választójogot? 4. Mikor köteles a kormány feloszlatni a képviselőházat és új választásokról gondoskodni ? Sajnos, ezidő szerint a jelek arra mutatnak, hogy a kormány véglegesen még most sem határozott. Még abban sem állapodott meg, hogy most az ünnepek elmúltával mikor folytassa a választójogi bizottság tanácskozásait. Beöthy László, a bizottság elnöke a bizottság ülésének összehívására a kormánytól eddig semmiféle felszólítást nem kapott és a munkapárton azt hiszik, az összehívás dolgában előbb Wekerle tanácskozni akar gróf Tisza Istvánnal. Amiképpen eddig tudni lehet, gróf Tisza István abban a véleményben van, hogy addig ne folytassák a választójogi bizottság tanácskozásait, amíg a megegyezésre, az ellentétes nézetek kiegyenlítésére, szóval a választójogi kompromisszum létesítésére kísérletet nem tesznek. Ebben a tekintetben magában a kabinetben megoszlanak a vélemények. Wekerle Sándor miniszterelnök a kompromisszum-tárgyalások formális megkísérlését lehetőnek véli, azzal a feltétellel természetesen, hogy a kormány az elvállalt programaiból semmit sem engedhet és csak olyan módosításokról lehet szó, melyek a lényeget nem érintik. Tehát mindenekelőtt Tiszának afelől kellene nyilatkoznia, hogy ily alapon óhajt-e tárgyalni, mert máskülönben a kormány nem is vállalhatja az érdemleges tárgyalásokat. A miniszterek egy része, gróf Serényi Béla, Szterényi József, herceg Windischgrátz Lajos, báró Szurnay Sándor, Popovics Sándor, ezt az eljárási módot helyeslik, míg Vázsonyi, Apponyi, gróf Esterházy, Földes és Tóth János ellenzik és abszolúte a munkapárttal való kompromisszum ellen foglalnak állást, sőt ha a munkapárttal paktum létesülne, Vázsonyi, Apponyi és Esterházy kilépnek a kabinetből. E kontroverziót kell mindenekelőtt elintézni. Megkezdődjenek-e a kormány és a munkapárt között a kompromisszum-tárgyalások, vagy nem. Megkezdődjenek-e azon az alapon, hogy Tisza kötelezi magát, hogy a munkapárt lényegbe vágó módosításokat nem kíván, avagy a tárgyalásokba beleegyezzenek előzetes kikötés nélkül és csak akkor szakítsák félbe, amikor a precizírozott feltételekből kitűnik, hogy a kormány a munkapárti kívánalmakat nem teljesítheti. Mindenesetre a munkapárt időt nyert. A töprengésekkel és tudakozódásokkal eltelik az az idő, ami a képviselőhöz összehívásáig terjed és tárgytalanná válik afelől gondolkozni, hogy a képviselőházi ülések előtt öszszehívják-e a választójogi bizottságot. A képviselőházi ülések aztán ismét lefoglalnak annyi időt, amennyit a munkapárt éppen jónak lát lefoglalni, lefoglalhatják az április hó végéig levő heteket. Ki ne emlékeznék — mondták ma a munkapártban — a most kormányon levő egykorú ellenzék nagy bélyegvitájára, amik „izgalmas bélyegvitának”” neveztek el és éppen ama udvari tanácsossággal kitüntetett Springer Ferenc vezette a vitát. Két-háromórás bélyegbeszédek voltak, Springer egymaga egy egész nappali és egy egész esti ülést egyfolytában végigbeszélt. Nos, az adójavaslatok százszorta több témát adnak mint a bélyegjavaslat és nem egy javaslat van, hanem négy. Az ülések pedig csak négyórásak lesznek, a munkapárt tud gondoskodni arról, hogy ne hosszabbítsák meg. Ami pedig azt illeti, hogy a képviselőházi ülésekkel párhuzamosan a választójogi bizottság is tartson üléseket, az ellen is tud tenni a munkapárt, egyszerűen az ily indítványt leszavazza.. A helyzet kétségtelenül nehéznek látszik abban az esetben, ha csakis a taktikázás mozdulatait tekintik fontosnak. Mihelyt azonban a kormány végre mégis rászánja magát, hogy habozás és félelem nélkül, egyenesen és nyíltan teljesíti a programmjában vállalt kötelességét, a helyzet egyszerűvé és világossá változik. Ebben az esetben is e véleménynek vannak hívei úgy a kormány pártjában mint a kormány választójogi javaslatát támogató két függetlenségi pártban feltétlenül, de a kabinetben is) — a kormánynak ragaszkodnia kell a választójogi priuszhoz és ezen az alapon nem kell összehivatnia a képviselőházat az adójavaslatok tárgyalása kedvéért sem, bármenynyire tetszik Wekerlének az adójavaslatok mielőbbi megszavaztatásának eszméje, melyet Teleszky vetett fel, de melyre Wekerle boldogan jegyezte volt meg: „szívemből tépted a dalt, Jankó!“ A képviselőház összehívásának ideje, mint mondottuk, eddig egyáltalában nincs véglegesen elhatározva. Tehát ha a priuszhoz való ragaszkodás jut érvényre, nincs kizárva, hogy az összehívás elmarad és ehelyett a választójogi bizottság ülésezésének a folytatását határozzák el, mely esetben a munkapárt a bizottsági ülések ellen nem tehet kifogást. Erről a kérdés -fő a miniszterek Bécsből való visszatérése után tartandó miniszteri tanácskozáson döntenek, amelyre már hatása lesz gróf Apponyi Albert audienciájának is, amelytől többek közt függ Tóth János belügyminiszter jobbra vagy balra való csatlakozása, habozásának megszűnése is. Közlemények, melyek a sugalmazottság kiáltó jeleivel látnak napvilágot, a kompromisszum okvetlen megvalósítása mellett agitálnak. Többek közt azzal érvelnek, hogy a választások elrendelése halasztaná a reform megvalósítását és akadálynak még a főrendiházat is emlegetik. A számításban a becsapási szándék egészen nyilvánvaló. Mert hisz az aratás utáni választások után a képviselőház még őszszel megszavazhatná a reformot és nyomban elintézhető lenne a főrendiház reformja, de esetleg ez sem lenne sietős, mert a főrendiház az ország népének követelésével nem tudna szembeszállni. Mindent összevéve, ezen a héten a kabinetben döntő elhatározásnak kell történnie a minisztertanácson, melyet valószínűleg csütörtökön tartanak meg.* Wekerle Sándor miniszterelnök a váratlan visszatérés után s a romániai béketárgyalásokról visszatérőkkel való tanácskozás kedvéért, meg azért, hogy Windischgraetz herceg közélelmezési minisztertől a király üzenetét és a koronatanácskozásra való meghívását átvegye, vasárnapra ismét elutazott Dánosra, de Mr. Britling már tisztán lát Az új angol regénynek H. G. Wells a leilet - scqueffle képviselője. Regényei rendkívüli fantáziával és mégis logikusan és szervesen felépített történetek. Wells legújabb műve (Mr. Britling sees it through) ellentétben az angol regény hagyományaival. — amelynek vezérlő elve érdekes és bonyodalmas mesék, külső események leírása. — a lelki élet birodalmában mozog. Háborús regényt irt, amelynek egyéb céljai mellett — szándéka megmutatni :miként hatottak a világháború drámai mozzanatai az angol létekre? Egyéni sorsok mérlegén, elsősorban Mr. Britünkén, méri le Wells zekét a trillánzásokat. Ilogy is lehetne másként? De gondolva már az emberiség organikus összefüggésére, az emberek és ideák s azok változásainak kényszerű egyidejűségére. Mr. Brilling, a regény központja, úgy látszik, érzi is e rejtelmes összefüggéseket. Egy helyütt azt mondja róla az író: „Mr. Britling személyes lelkiismerete előtt felelősnek érezte magát magánbersületéért, adósságaiért, háztartásáért. — személytelen lelkiismeretű előtt azonban az egész világért.“ Mr. Britling angol író, filozófus, eszteraiéle ,s nevének az egész művelt világon jó csengése van. Londontól nem messze, Essex-ben, egy Matchings Easy nevű kishelyen, barátságos kis házában, amelyet Dover Slausennik nevez, él családjával, nejével s gyermekeivel. A következőkben, az egész regényben végig — Matehing's Easy az a hely, amelynek látószögéből kell végignézni és átélni az eseményeket, ebben a mikrozmusban fognak tükröződni a világtragédia jelenetei. A látóőrnek ilyen l'tigszűkítése azonban nem zárja el a horizontot. Marching és Easy a legalkalmasabb hely a dolgoknak és fejlődéseknek szabad és tág szemléletére. Mr. Brilling energiát sugárzó, előítéleteiktől mentes, folyton új ideákat termelő egyénisége környezetére is kihat. Derűs és szabad légkörbe vezeti az Ló az olvasókat, hogy innét nézzék végig az eseményeket. Mr. Britling jókedvű, alkotó energiája mellett látjuk a visszáját is lelke szövetjének, időnkünt fellépő súlyos lelki válságait, kétségeit, gyötrődéseit. A pszichoanakilitás amíg tanár extravertikus jelleműnek mondaná, vagyis, olyannak, akinek lényege a kifelé ható érzelem és cselekvés. Gefühlsmens-dhnek, aki csupán az ellentét vonzó erejénél fogva igyekszik lázas és szüntelen akarattal meghódítani magának a gondolatot, a Jung-féle introvertilus lupus ajándékát. Lázas és elégtelen szerelmi életét is determinálja ez a jelleme. Korán elveszik-t első feleségében, úgy látszik, megtalálta az igazit. Emlékéül e teljes szerelemnek rajongva szereli Ilugh-ot, ebből a házasságból származó fiát, érzelmei azonban új táplálékot keresnek. Második neje csalódást jelent e teveleg felfedező után; rejtelmes zárkózottsága kétségbeejti expanzív, részvétre szomjazó lelkét. Reménytelen kísérletek után visszavonul, uj tájakra indul, amelyeken új szenzációk s új csalódások várják. A regényen keresztül vonul „a legújabb esetet egy írónő iránti, s, bár viszonzott, de eleve reménytelennek, mert gyökérnélkülinek látszó szerelme. A Matchings Easy többi lakói közül — mind kedves, jóravaló emberek — Henrik urat, a fiatal német nevelőt kell megemlítenünk, igazi németszőke, lorgnonja van, folyton kérdez, szenvedélyesen katalogizál, tiszteli a tekintélyeket, hegedül, az esperantéért rajong, szentimentális, a világbéke az ideálja. Kissé komikus, de szeretettel megrajzolt figura. A sarajevói bomba visszhangja nem nagy a Matchinds Easyn. Mr. Britlingnek alkalmat ad egy és más elmélkedésre a háborúk eredete és alkai felő. A német népet egyszerű és tisztességes jelleméért becsüli, de az organzálás német elvéért egyáltalában nem lelkesedik. „Minden organizáció a ' halál csiráját rejti magában,11 Mr. Britling utóbb rá 1 ■'HEjaiLlIZjLEj:,,LljlIIZZ'l fog jönni, hogy ez a gondolata téves, nemcsak a háború alatti időre nézve, de általában, az egész emberiség jövőjére is. Egyébként a külpolitika épp oly kevéssé érdekli most a Matching's Easyt, mint az angol közvéleményt. Az embereket a boxolómatchek és a polóversenyek érdeklik. Mr. Britling az ír kérdésekben erősen exponálja magát a Home Rule mellett és ostorozza Carsonék és az Ulster bátor politikáját. A háború, amíg a honi rögöket nem rázza meg, külső, távoli esemény, amelynek nincs joga megzavarni az emberek megszokott életét. A zivatar dübörögve megindul, Németország csapatai már Belgium előtt vannak. Mr. Britling véleménye ekkor a luiborn felidézéséről: „Nem hiszem, hogy a németek akarták volna, de íme most látni a fegyverkezéseknek, a parádéknak, a negyven év óta tartó nacionalista hecceléseknek eredményet; előbb vagy utóbb ki kellett robbannia a feszültségnek.“ S kifejti elméletét — Mr. Britling folyton magyaráz —a a háború kikerülhetetlen voltáról. Belgium megtámadása után Anglia is beavatkozik a háborúba. Németországban ez csodálatosképpen nagy meglepetést keltett, pedig mondja Mr. Britling — Angliában mindenki természetesnek tartotta. A háború első idejében Mr. Britling személyen keresztül végigkísérhetjük a kontinens összes hadviselő államaiban előfordult háborús pszichózisok egész skáláját. A németeket ekkor még inkább nevetségeseknek találtak, mint szörnyetegeknek. Mr. Britling fantáziája azonban már szabadon csapong. A nálunk is ismert összes jelenségekkel találkozunk. A nemzeti önérzet túltengése, a nemzeti nagyság exaltált dicsőítése, ennek a háborúnak világmegváltó jelentősége, — amely elmélet lassanként a háború igazolására és dicséretére szélesül ki Bernhardt és Treitschike angol rezonánsainál, — nagy tervet a világ felosztására és uralmára, így „Mr. Britling, aki ekkor még távolról sem tudta, hogy egy napon mindezek a 1918. április 2. , VILÁG