Világ, 1918. május (9. évfolyam, 104-128. szám)

1918-05-03 / 104. szám

Pénteki Wekerle folyatja tárgyalásait A királynál való kihallgatása után Wekerle csak azt jelentette ki, hog­y a politikusokkal tárgyalni fog . A mi értesülésünk szerint a tárgyalások a kabinet alakításra vonat­koznak, de általában a helyzetet Wekerlére nézve úgy Bécsben mint Budapesten pesszimisztikusan ítélik meg A megegyezés alapjai Politikai körükben azt mond­ják, Wekerle és Tisza közt a megegyezés a főbb pontokban létesülni fog. A Világ szerdai számában részletesen közöltük ama feltételeket, melyeket Wekerle és Tisza egymással szemben, avagy egymás támogatására a választójogi megegyezésre ki­tűztek. Azóta újabb tárgyalások voltak. Mi­előtt Wekerle elutazott volna Bécsbe, még két ízben tárgyalt gróf Tisza Istvánnal. E tárgya­lások eredménye ugyancsak ellentmond ama kikötésnek, hogy a javaslat lényegét érinteni nem szabad, de Wekerle alkalmasnak találja arra,­­hogy ezen az alapon megegyezésre jus­son s általa pártját , a 48-as alkotmánypártot, illetőleg e párt többségét együtt tartsa és ka­binetet alakíthasson. Az új formula szerint: 1. A négy elemi elvégzése csak azoknak ad­ választói jogosultságot, akik magukat ma­gyar nyelven megértethetik. A magyarul­ írni­­olvasni tudás nincs kikötve. Egyébként a jog­cím a hat elemi elvégzése lesz. 2. A 24 éven aluli Károlykeresztesek csak akkor lesznek szavazók, ha más jogcímük is van. 3. A nők választójogát az eredeti javas­lathoz képest lényegesen korlátozzák. 4. A nyolcholdasok szavazati jogától elte­kintenek. Ez Tisza külön kívánsága volt és sok tárgyalásra adott okot, azonban most va­lószínűleg elejtik főleg az erdélyi képviselők kívánsága miatt, melyeket Tiszával szemben ,Wekerle képviselt. , A to3gpiás.4. Hlég tovább folytatódnak. T­ékerLínek természetesen nemcsak Tiszával kiál­­árgyának­., bír.sem a 48-as alkotmány­­párttai is. Sőt némely tekintetben a 48-as ak­­i ott vanyjr.'­ rtbaai göröngyösebb a Wekerle útja, mint a munkapárt portáján. A 48-as alkotmánypártban előbb a megegyezés hívei Wekerle mellé állottak, utóbb azonban ezek is ellene fordultak és támasztékul csak a munka­pártból kivált Zichy és Serényi-csoport egy­­rés­zére számíthatott. Mikor azonban kitűnt, hogy Wekerle kabinetjét a 48-as alkotmány­­pártból akarja megalakítani, ismét melléje csoportosultak a megegyezők, sőt számuk erő­sen megnövekedett annyira, hogy Apponyi már útnak is eresztette a maga régi embereit, menjen mindenki, amerre kedve tartja. Ma a megegyezők vannak túlsúlyban a 48-as al­kotmánypártban és olyanok is létesíthetőnek tartják a kompromisszumot, akik nemrég azt még árulásnak minősítették. A további teendőkről azt jelentik, hogy Wekerle a kabinet megalakítása után még a jövő héten összehivatja a képviselőházat, ott kormányával bemutatkozik és előadja a kor­mány programmját. Nem is egy év alatt We­­kerlének ez a harmadik bemutatkozása és programmelőadása lesz. A programúiban ez­úttal is bennfoglaltatik a választói reform, de már nem mint örökség, hanem mint új szer­zemény. Az új az lesz, ami hiányozni fog belőle. Bennfoglaltatik továbbá a programai­ban ismét a magyar hadsereg formulája, a katolikus autonómia, a birtokpolitikai re­form és a már ismeretes szociális kérdések sorozata. Wekerle újból hivatkozhatik a kép­viselőház feloszlatására vonatkozó felhatalma­zásra és hangoztathatja, hogy ha az említe­t­­tek közül bármelyik kérdésben a kormányt a képviselőházban leszavazzák, felosztoztat­ja a képviselőházat. A választójog elintézésére Wekerle azt tervezi, hogy a választójogi bizottságban le­­tárgyaltatja a javaslatot és azután a plénum elé viszi. Kilátása van tudniillik arra, hogy a plénumban a munkapárt szabadkezet kap és nem fogja akadályozni a „szelídített11 javaslat megszavazását abban az esetben sem, ha Tisza és Wekerle közt végleges megegyezés rem is létesül. Egyébként éppen a megegyezés érdeké­ben a király holnap, szombaton kihallgatáson fogadja Tiszát. Jutai, amelyet nem szabad megzavarni"­ Az apáca a haldokló ágyánál, Marseille püspökié a pestis­­betegek között, a párisi érsek, aki mosolyogva járja­­­e a forrongó boutevardokat és felemelvén feszüle­tét a polgárháború borzalmai felett, élete veszélyez­tetésével hirdeti a békét. (Helyeslés.) Ez az igazi vallástanítás, a mély, hatásos és népszerű vallás­­tanítás, amely — a vallás és az emberiség szeren­cséjére — még mindig több hívőt szerez a keresz­ténységnek, mint amennyit ti el tudtok tőle riasz­tani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) " Oh! Ismerünk benneteket! Ismerjük a kleriká­lis pártot. Ez a párt az, mely az igazságnak két nagyszerű pillért talált: a tudatlanságot és a té­vedést. Ez a párt az, amely a tudománynak, a szellemnek megtiltotta, hogy a m­isekönyvön túl­­menjen és mely a gondolatot bele akarja szorítani a dogmába. Minden lépés, amit Európa intelligen­ciája eddig megtett, a klerikálizmus ellenére kellett megtennie. A klerikálizmus története be van írva az emberi haladás történetébe, de visszafelé írva. Mert minden haladásnak ellene szegült. (Mozgás.) . A klerikálizmus vesszőztette meg Prinellit,­­­ínért azt merte állítani, hogy a csillagok nem hullanak le. A klerikálizmus hurcolta Campanellát huszonhétszer a kínpadra, mert azt állította, hogy végtelen sok v­ilág van és mert egy pillantást mert vetni a teremtés titkába. A klerikálizmus üldözte Harveyt, mert bebizonyította a vérkeringést. Jó­sk­ára­ hivatkozva börtönbe vetették Galileit, Szt. Pál miatt Kolumbus Kristófot. Az ég törvényét felfe­dezni bűn volt, egy új világot találni eretnekség. (Megdöbbenés.). A klerikálizmus átokkal sújtotta Pascalt a vallás nevében, Montaignet­ az erkölcs nevében, Moliéret az erkölcs és a vallás­­nevében, igen, igen, ti, akik katolikus pártnak mondjátok magatokat és akik a­­valóságban klerikális párt vagytok, ne higyyétek, hogy nem ismerünk benne­teket. Az emberiség, öntudata már régóta fellázad ellenetek, mert már régóta próbáljátok békába férni az emberi szellemet. (Helyeslés a baloldalon.). És ti akartok a tanítás mesterei lenni! Hiszen nincs egyetlenegy költő, iró, filozófus­, gondolkodó, akit elfogadnátok! Mindazt, amit a nagy szellemek írtak­, álmodtak, elképzeltek, kigondoltak, kitalál­tak, a civilizáció kincseit, a nemzedékek évszáza­dos örökségét, az intelligenciák közös szerzeményét, mindezt ti sutba akarjátok dobni. Ha az emberiség agya ott feküdne előttetek, mint nyitott könyv, kényetekre bízva, ti kitörölnétek belőle a legszebb lapokat. (Hosszantartó mozgás.) Íme itt van egy könyv, egy könyv, melyben benne van az egész emberi bölcseség, megvilágítva az isteni bölcseség által, egy könyv, melyet a né­pek tisztelete a könyvnek nevez, a Biblia. Nos, a ti cenzúráitok erre is kiterjedt. Hallatlan! A pápák eltiltották a bibliát! Mily meglepetés a bölcs szel­lemeknek, mily rémület az egyszerű telkeknek, ölt látni Róma tiltó kezét Isten könyvén! (Helyeslés a baloldalon.) És ti követelitek magatoknak a tanítás szabad­ságát! Legyünk őszinték, én megmondom, hogy mi­féle szabadságot szeretnétek ti! a nemtanítás sza­badságát! (Helyeslés a baloldalon. Zajos tiltakozás a jobboldalon.) Obi Ti azt akarjátok, hogy rátok bízzák a népek tanítását! Jól van! Ám lássuk a ti tanítvá­nyaitokat! Lássuk csak tanítástok eredményét! (Nevetés.) Mit csináltatok Itáliából?" Mit csinálta­tok Spanyolországból? Évszázadok óta, amióta a köztekben tartjátok, a ti iskolátokban, könyetekre bízva, ezt a két nagy nemzetet, a regfényesebbek közül valókat, mit csináltatok belőlük? (Mozgás.) Meg fogom nektek mondani. Itália, melynek nevét gondolkodó ember csak mélységes hiti fájda­lommal ejtheti ki, Itália, a nemzetek anyja, Itália, mely az egész világra szétárasztotta a költészetnek és művészetnek legkáprázatosabb csodáit, Itália, amely megtanította olvasni az emberi nemet, Itália nektek köszönheti, hogy ma nem tud olvasni! (Mély megdöbbenés.) . Igen, valamennyi európai állam között Itáliá­ban van ma a legtöbb analfabéta! (Ellentmondás a jobboldalon. Heves közbekiáltások.) Spanyolország, a nagyszerűen megáldott Spa­nyolország, mely a rómaiaktól nyerte első civili­zációját, az araboktól második civilizációját, a Gondviseléstől — a ti akaratotok ellenére! — egy­ világot, Amerikát, általatok, a ti butító, lealacso­nyító és els­enyvesztő jármotok által, elvesztette a hatalomnak azt a titkát, melyet a rómaiaktól ka­pott, a művészetek géniuszát, melyet az araboktól kapott, azt a világrészt, amit az Istentől kapott — és cserében mindazért, amit általatok elvesztett, mit adtatok neki? Az inkvizíciót! (Mozgás.) Az inkvizíciót, melyet a klerikálisok ma reha­bilitálni próbálnak, olyan szégyenkező félénkség­gel, mely igazán becsületükre válik. (Nagy derült­ség.) Az inkvizíciót, mely máglyán égetett el, vagy a börtönökben fojtott meg ötmillió embert. (Ellent­mondás a jobboldalon.) Igen, igen, olvassák csak a történelmet!­­ Az inkvizíciót, amely kiásta a holtakat, hogy elégesse mint eretnekeket. (Igaz!) Az inkvizíciót, amely az eretnekek gyermekeit má­­sodsziglen becsteleneknek és minden tisztségre mél­tatlanoknak jelentette ki,, csak azokat véve ki — a rendelet saját szavai szerint — akik atyjukat fel­jelentik. (Hosszantartó mozgás.) . Az igaz, hogy Spanyolországot vigasztalásul azért, amit miattatok elvesztett és amit tőletek ka­pott, a „katolikus11 jelzővel diszitettétek. (Zaj sí baloldalon.) De tudjátok, mit mondott erre ennek a szerencsétlen országnak egyik legnagyobb fia hazafias fájdalmában: „Jobb szeretném, ha hazá­mat nagynak neveznék, mint katolikusnak­“ (Fel­kiáltások a­ jobboldalon. Sok képviselő heves ,kiál­,­tásokkal támadja a szónokot.) Íme, ezek a ti remekműveitek! Azt a tűzhelyet, melyet Itáliának neveztek, ti eloltottátok. Azt a kolosszust, melyet Spanyolországnak neveztek, ti. aláaknáztátok- Az egyik hamu lett, a másik rom. Ezt csináltátok ebből a két nagy nemzetből. Mit akartok most Franciaországból csinálni? (Hosz­­szantartó mozgás.) Ti most Rómából jöttök, gratulálok, az ott VILÁG 1918. május 3. 3 Wekerle kabinetje Wekerle kabinetjének név­­sora körülbelül készen van és a 48-as alkotmánypártból alakul. A királynál való kihallgatása során We­­kerle a megegyezés esetére már nagyjában jelentést tehetett a személyi kérdésekről is, minthogy elutazása előtt lehetőleg minden tárcára vonatkozólag tájékozódni igyekezett Az eddigi megállapodások szerint a kor­mány tagjai jórészt megmaradnának. Nem foglalna azonban helyet a kabinetbe gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi mi­niszter, Vázsonyi Vilmos igazságügyminisz­r, gróf Eszterházy Móric tárcanélküli miniszter és Földes Béla átmenetgazdaságügyminiszter. A távozók helyébe lépne gróf Zichy János valás- és közoktatásügyi miniszter és Sebess Dénes igazságügyminiszter, a tárcanélküli miniszterek állását nem töltenék be, azaz hogy erdélyi miniszternek kineveznék gróf Bethlen Istvánt, az átmenetgazdaságügymi­­niszteri munkakört megosztanák a többi szakminisztériumok között. Annak, hogy Sebess Dénes lesz az igaz­ságügyminiszter, nem érdektelen előzményei vannak. Wekerle Sándor több ízben tárgyal­ Vázsonyi Vilmossal. Az a fáradozása azonban, hogy Vázsonyi Vilmost maradásra bírja, hiábavalónak bizonyult és legutóbb már csak távozásának módját és azt a kérdést beszél­hette meg Wekerle Vázsonyival, hogy kit ajánl utódjának. Volt támogatója a 48-as al­kotmánypártban Grecsák Károlynak, aki az igazságügyminiszteri székből azért távozott, hogy Vázsonyinak helyet adjon akinek hívei a régi alkotmánypártiak közül többen természetesnek találták, hogy most ismét Grecsák kerüljön vissza. Wekerle azonban éppen Vázsonyi személyére való tekintettel helyesnek látta, hogy Vázsonyit megkérdezze és Vázsonyi az ő államtitkárát, Sebess Dé­nest ajánlotta és így Sebess Dénes kinevezésé­vel az a látszat keletkezhetik, hogy amely módosításokat Sebess Dénes az ő általa aján­lott miniszter akceptál, azok ellen Vázsonyi néni foglalhat állást. De máskülönben is Vázsonyi mindjárt a felmentése után elutazik Abbáziába. Tartós pihenésre van szüksége. A sok zaklatottság megrongálta egészségét és most megragadja az alkalmat a pihenésre, melynek ideje alatt esetleg az egész választó

Next