Világ, 1918. július (9. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-02 / 151. szám

4 1918. julius 2. VILÁG Ukrajnában s Oroszország más részeiben. A ozmán seregek azért kényszerültek kiterjeszteni hadiműveleteik színteret, mert rendet kel teremteniük a birodalmunkkal határos részeken s mert meg kell menteniük fajrokonainkat a végpusztulástól. Hogy egybefoglaljam a német sajtó megjegyzéseire adandó válaszomat: Tekintsünk végig az Ozmán Birodalmi határain. Nyugalmi ellenség fegyvveres hada fenyegetik a muzulmánok biztosságát, míg a déli és keleti határokat a brit hadsereg s az Egyesült Királyság pusztai szövetségesei veszélyeztetik. Minden határunk és minden tartományunk egyazon fontossággal bír a mi szemünkben, és minden határ és minden tartomány egyenlő gondjaira tarthat számot úgy az Ozmán Birodalom, mint hatalmas szövetségeseink részéről, kik hadizászlójukra az Ottomán Császárság területi integritását írták jelszónak. Ezek Szelim lund bey-nak, a Szultán Császári Felsége teljhatalmú miniszterének autentikus és hivatalos jellegű kijelentései, melyeket a Világ számára tett abban a hitben, hogy Magyarországon ellenzéki lapnak is szabad olvasóit kielégítenie. Reventlow újabb támadása Hogy a török követ a második intervjút nem hiába adta, azt mutatja többi közt az a tény, hogy gróf Reventlow újabb cikkben támadja ismét a törököknek Kakuázusprogrammját. E cikk címe ,,Die Kaukazische Republik Reventlow e második cikke elején arról beszél, hogy ozmán csapatok állítólag már Bakuba is benyomultak. Lejjebb azután a következőket írja: .— „Néhány nap előtt a berni török követnek a Vrhir munkatársával folytató beszélgetéséről szólva, kritizáltuk a török birodalom új kaukázusi expanzió-politikáját. A török követ ezt az új politikát, mint a birodalom programjának magvát hangsúlyozta. Azt hisszük, hogy a törökök jól tennék, ha vigyáznának rá, nehogy az a hit terjedjen el, hogy a törökség hódítóként akar a Kaukázusban fellépni. Ennek a skinek súlyos következményei lehetnének.“ A cikk e következő részében Reventlow gróf azt hangsúlyozza, hogy a német birodalomnak a kaukázusi népek függetlenségében nagy érdeke van, hogy továbbá a német birodalomnak igen fontos gazdasági érdekei vannak a Kaukázusban, hogy a kaukázusi népek Németországot szeretik minden más népeknél jobban, végül gróf Reventlow utal a tranzkaukázusi három képviselővel Berlinben lefolyt diplomáciai tárgyalásokra és a kaukázusi kérdésre szemmel láthatólag még visszatérni óhajt. A németek a török expanzió ellen Otto Hötsch, a Preussitche Kreuzzeitung külpolitikai vezetője, többi közt a következőket írja: — A berni török követ egy a „Neue Zürcher Zeitun“-ban megjelent s a ,,Wolltig“-nak szánt intervjú kapcsán azt mondotta, hogy a kaukázusi és a perzsa kérdés a török érdekek középpontjában áll . . . Nézetünk szerint mivel Konstantinápoly amúgy is biztos, a török érdekek központja ne a Kaukázus legyen, hanem igenis Arábia, Mezopotámia, Szíria és Palesztina visszaszerzése. Ha a törökség keletnek és északkelenek tör, akkor ezzel a mi érdekköreinket is sérti és azonfelül új orosz török ellentéeket fogna előidézni. Itt a német politikára még nehéz feladat vár. Transkaukázia és Törökország között ellentétek máris fennállanak, Ukrajnával új ellentétek vannak keletkezőben és Törökországnak Perzsiával való viszonya sincs még tisztázva. A török érdekkör kaukázusi kiterjesztése azonfelül a breszti békének nagyon is extenzív értelmezését jelentené és még ha sikerülne is e török terjeszkedés, ez Törökországra olyan katonai és organizatórikus feladatot róna, melynek megoldására Törökország nem képes. Németország azzal lépett a háborúba, hogy biztosítani fogja a töröök birodalmat eddigi tehát azért tűrd, hogy a törökök visszanyerjék az Anglia kezébe esett területeket. Joga von tehát Németországnak elleneznie ama török expanziót keiden és ét'.akkde" ten, melli expanzió tullépi ' a Kiborít kitörésekor kijelölt határokat. B. K. Angol kritika Kíihksianilrol Kfuthnann büisfertanjáti elria^tják al anyfonk ■— A franciák kelerben fogadják Kütmann minapi beszéde még mindig sokat foglalkoztatja az entente sajtóját és politikai köreik Az angolok ugy ítélik meg, hogy ez nekik, kizárólagosan nekik szóló puhatolózás volt és megállapítják, hogy a beszéd szavai mögött lappangó békeforuása a német hódítás és világuralom békéje, amit természetesen nyomban visszautasítanak. Kühlmann a nagynémetekkel szemben bizonyos elégtétellel mutathat erre a megítélésre: lát- I ható belőle, hogy még ő is többet akar, mint amit az angol gyomor hajlandó bevenni. Az angol véleménynyel szemben érdekes ellen- I tét a francia sajtó — persze szocialista sajtó — kommentárja, mely általában kedvezően I fogadja a német külügyi államtitkár hangulat, csináló próbálkozását. A sugalmazott Reuter-jelentés Londonból jelenti a rteuter-ügynökség. A mértékadó angol körök véleménye Kihlmain beszédéről így szól: Nincs semmi kétség aziránt, hogy a nemzet államtitkár Angliának tudomására akarta hozni, hogy Angliával a főkérdésben megegyezésre jutalmi, Németország szabad kezet kapna keleten. A német miniszter három feltételt állít fel: 1. A törtéselmi határ (mindegy, hogy ez mit akar jelenteni), másodszor, tengeren túli birtokok, harmadszor, a tengerek szabadsága. A tengerentúli birtokokról szándékosan határozatlanul nyilatkozott. Nem mondja, hogy Németország minden gyarmatát visszaköveteli, hanem hogy rendelkeznie kell a tengerentúli birtokokkal úgy, amint azokra gyarmatpolitikai célokból szüksége van. Ami a tengerek szabadságát illeti, úgy nyilván azt a jogot akarja valójában, hogy minden szükséges nyersanyagot megszerezhessen. A németeknek ez idő szerint kétségtelenül ez a fő gondjuk és figyelemreméltó, hogy Kühlmann fejtegetései nem hivatkoznak közvetlenül erre. Az a tény, hogy erről hallgat, bizonyítja, hogy nem akarja világosan feltüntetni előttünk, hogy menynyire foglalkoztatja őt ez a kérdés. Egy bizonyos ajánlottétet tett, amelyről azt hiszi, hogy a vicilisták vagy félig-medilig pacifisták szempontjábólelfogadható volna. Másrészről nem csinál titkot abból, hogy Németország mindent meg akar tartani, ami fölükt Oroszországban rendelkezik. Beszédét nyilvánvalóbéke juntáinak tekinti, amely lényegében Angliának szól. Ami Franciaországot illeti, erre Kühlmann nem veszteget fáradságot. Fejtegetései kétségtelenül Angliának szólnak. Mindazokhoz, férdik, akik azt hiszik, hogy nem lesz döntő katonai győzelem. Belátja, hogy a kérkedés bennünket csak elszántabbakká tenne s ezért kerüli. Beszédesi ügyét egyáltalán nem viszi előbbre. Tulajdonképpeni érdekessége abban rejlik, hogy megvilágítja a német, bérviszonyokat. Ki lehet olvasni belőle, hogy Németországban az okos emberek igen nyugtalankodnak. Az osztrák véreség ezt a nyugtalanságot fokozta, mert Németország belátja, hogy Ausztriától mit sem remélhet és hogy a kettős monarchia hamarosan urrébb teherré válasalik. Kühlmann kisérlete igen otromba, mert senki sem hajlandó békét kötni, amelylyel Németország Észak-Oroszországot és déli területeket annektálná és amely oly óriási hatalmat s azonkívül legalább is néhány gyarmatát adná vissza neki. Látjuk, hogy a beszéd Kurlandot és Livlandot nyíltan a német birodalom részének tekinti. Meglepő dolog, hogy Kühlmann azt hiheti, hogy erse ilyen kiegyezést a szövetségek valamikor is elfogadhatnak, ha nem kénytelenek alávetni magukat a német feltételeknek. Ha a németek keleten szabad kezet s azonkívül mindent megkapnának, amit Észak- és Dél-Oroszorszászban megszállva tartanak, úgy a háborúból sokkal erőtebbesen kerülnének ki, mint ahogyan abba beleavatkoztak. A francia sajtó Bernből jelentik: A francki sajtó első kommentárjai Kühlmann beszédéről általában tartózkodóak. A Huni unitá■ a beszédet kommentár nélkül közli. A Bonillába sajnálja, hogy a hadicélokat nem ismertették. A két fél egyike sem akarja az iniciatívát megragadni. Örökké ez ma nem maradhat. A Journal du Petink úgy véli, hogy Streck Kihlmaim erőfeszítést tett, hogy eljuthasson ahadicél-kérdések precizírozásához. Sombat a Sgnlerne-ben a legkedvezőbben foglalkozik a békéddel és azt mondja, hogy bár nem békeajánlat.rre szemmelátható erőfeszítés, hogy tisztogassa a s Makadályoktól a béke utját. Bécsi kommentár Bécs, julius 1. ( Világ tudókilójának telefonjelentésr. A félhivatalos Reuter-ügynöökség válasza Kakimanni beszédére feltűnik hangjainak nyugodtságával és első kísérletet jelent a német álláspont mérlegelésére. Itteni diplomáciai körökében azonban óvatosságra intenek a válasz jelentőségének elbírálásánál, mert az részleteiben zavaros és hamisan állítja be Kühlmann felfogását a német hadicélokról. Velünk szemben a nyilatkozat igen barátságtalan és úgy tünteti fel a helyzetet, mintha Ausztria-Magyarország a meghiúsult olasz offenziva következtében immár a végét járná. Ezzel szemben áll az a tény, hogy Olaszország tizenegy offenzivát csinált az Isonzónál, anélkül, hogy különös eredményt ért volna el és e tizenegy offenzivában egymillió emberét vesztette el, több ezer ágyút és nagymennyiségű egyéb imádikészletet hagyott ott és az entente mégis megbecsüli és pozitív értéknek tekinti az olasz szövetséget. Kár tehát Németországnak azt imputálni, hogy ő az osztrák-magyar fegyverbarátságot a veszteségszámlára írja és azt teherképpen érzi. Itt egyelőre még tartózkodó álláspontot foglalnak el a Reuter-válasszal szemben és úgy vélik, hogy csak az angol lapok kommentárjaiból lehet majd megállapítani a kommentár igazi célját és értelmét. Sz. R A kancellár a főhadiszálláson , Berlin, július 1. (Saját tudósítónktól.) Gróf Hertling egy hétig fog a főhadiszálláson időzni, ahol az általános politikai helyzetet és az Ausztria- Magyarországgal kötendő szövetség előkészületeiről folytat megbeszéléseket. A birodalmi kancellár alkalmasint július 9-ikén érkezik Bécsbe. Budapest, július 1. A nők szavazati jogáért. A Feministák Egyesülete, a Magyarországi Nőegyesületek Szövetség és a Férfi Liga a nők választójoga érdekében .A képviselőház tagjaihoz kérdést intézett a női szavazati jog ügyében és megállapították, hogy 206 képviselő híve a nők választójogának, illetve azt nem ellenzi. 41 képviselő ellenzi, 159 képviselő véleménye még ismeretlen, 7 képviselő nem fog részt venni a képviselőházi tárgyaláson. Ezek az egyesületek most úgy azokat a képviselőket, akik a női választójog hívei, mint azoknak, akiknek véleménye még ismeretlen, egyenként keresik meg arra, hogy a Képviselőházban feltétlenül jelenjenek meg a női választójukról való szavazásnál. A magyar orvosnők képviseletében 197 orvosnő felirattal fordult a képviselőházhoz a női szavazati jog érdekében, amelyben többek között a következőt mondják: Nem jutalmat akarunk azért a munkáért, amelyet önként vállaltunk és amelyet kötelességünkhöz képest a háború előtt is és a háború iv._ esztendei tartama alatt fokozott mértékben, végezniük! Mi annak a jognak megadását kívánjuk, sainté" szükségképpen,kísérője kell, hogy legyen minden állampolgári kötelességnek. Nem juttatnak bennünket szóhoz oly kérdésekben, melyekben tanulmányaink, tapasztalataink, ismereteink alapján sokkal inkább vagyunk hivatottak hozzászólni, mint az erre joggalbíró férfitársadalomnak kellő szakismerettel ma nem rendelkező tagjai. Ha kevésbé szembeötlő is, de nemkevésbbé igazságtalan a választójognak megtagadása a tanári, tanítói, kereskedői, hivtalnoki és más pályákon működő nőktől, akik mindnyájan saját hivatásuk körében résztvettek abban a munkában, mely a háború tartama alatt lehetővé tette a kulturális és a gazdasági élet zavartalan folytatását. Azoktól a nőktől, akik a maguké mellett elvégezték a férfi munkáját, nem lehet megtagadni a választójogot csak azért, mert nők. A Világ körül a demokrácia Kivel csoportosulnak. A mai időkben kétszeres kötelesség a demokratikus erőket szervezni.