Világ, 1918. november (9. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-01 / 256. szám

HIÚIK a végigszáguldó ováció üdvö­zli a fináncodat.­­A derék pénzügyőrök az Astoria-szálló felé tartanak, hogy felesküdjenek a népkor­­­mánynak. Az események központja a Nemzeti Ta­­nács főhadiszállása, amely előtt egész autó­tábor van. A munkások, akiket ma ünnepi sztrájkra szólított fel a szociáldemokrata pá­rtnak a forradalom győzelmét lejelentő­­kiáltványa, tömegesen vonulnak fel vérpiros lobogójuk alatt. A piros zászló egyébként ott leng számos autón, kocsin és testvériesen ölelkezik a trikolorral. A délelőtt folyamán egy csapat megrohanta a f­egy­ver raktá­rak­at és autókra pakolva szállítottak el rengeteg Mamu­ eh­ért. A világoskedvü katonák­ sok pol­­gárt fölfegyvereztek és a fegyvert nem látott civil­ vállak büszkén hordták a puskákat. Többen ki is próbálták a puskákat, nem kis iriadalmára az utca népének.­­ A reggel megindult villamosüzem, a szo­­ciáldem­okraták felszólítására, a többi ipari üzemmel együtt beszüntették a munkát. Ünnepi csönd volt ma minden műhelye­iben és a munkásnép a váratlan pihenőt arra használta fel, hogy félelmetesen impozáns tüntetést rendezzen a népkormány mellett. Szabadok a politikai foglyok­ ­ A mai nap meghozta a szabadságot a politikai foglyok számára is Csapatok vo­­nultak a katonai börtönök elé és megnyitot­ták a cellákat, ahol a régi kormány bűnéből sínylődtek azok, akik szabad eszméket meri­­ek hirdetni. Szabad immár a Galilei Kör két elítélt áldozata, Ducsinszk­i Ilona és Su­gár Tivadar és megnyitották Leitners Lékai Jánosnak, a ma agyonlőtt Tisza István me­rénylőjének­ börtönét is. Lékait vállán vitte a nép és katonaság az Astoria-szálló elé, ahol az a következő beszédet mondotta: Munkások, elvtársak, katonák, testvéreim! így képzeltem el az én kiszabadulásomat, a ti harcos vállatokon, a forradalom nagyszerű szelé­ben. A népek milliói vonaglottak négy és fél esz­tendőn keresztül ott lenn a végeken. Vágóhídra küldték őket a hatalom urai. De most vissza­adjuk az emberiségnek, ami az övé, az életét és szabadságát, a jogait, flljen a forradalom! Éljen a munkásság! Éljen minden dolgozó munkása ennek az országnak! A lelkesedés percekig viharzott Lékai beszéde után, Lukachich felesküszik X Nemzeti Tanács ma délután átköltözött a Városházára, a Katonatanács pedig a régi parlamentbe. Az Astoria-szálló azért megma­radt főhadiszállásnak, illetve az adminis­ztrá­­ció fontos pontjának. Itt történt délután, hogy Lukachich altábornagy, Budapest kar­­­­hatalmi parancsnoka, aki tegnap vonakodott a Nemzeti Tanácshoz csatlakozni, megtörve tudatta a Tanácscsal, hogy felesküszik. Kényes szemmel, mélyen megindulva tette le az esküt. Az Astoria erkélyéről ezt ki is hir­dették a szálló előtt egybesereglett óriási nép­tömegnek, melyet katonai kordon tartott tá­vol. A nép, főként a katonaság azonban nem bízott az altábornagy megtérésének őszinte­ségében és tombolva követelte, hogy Luka­chich megbűnhődjék. Az izgalom, mely már-már kitöréssel fe­nyegetett, csak hosszú idő múltán­ csillapult el, amikor a józanság lett úrrá a nép pillanat­nyi bosszúérzésén. Lukachich altábornagy az esti órákban polgári ruhába öltözött és így távozott az Astoria-szállóból. Halál a rozetta miatt Az a sapka-rozettavadászat, melyet a ka­­tonaság, az utcákon végighaladó katonai csa­patok végeztek, egy halálos incidensre is vezetett­ A Nagymezős utcában egy katona eléje állt egy vele szembejövő tüzérfőhadnagy­nak és felszólította, hogy vegye le a sapká­járól a rozettát és tűzzön kokárdát a hel­­yébe. A fiatal huszártiszt talán nem tudta, hogy a régi Magyarország, az Ausztriához láncolt huszonnégy óra alatt a­ múlté lett, vagy talán nagyon makacsul ragaszkodott a régi rendszerhez. Ellenkezett és kijelentette, hogy ő felesküdött a királynak. A katona VILÁG 1518. november 5. 3 '■ 1 11,1 ■ ----------------------------------------------—........— erre revolvert rántott és lelőtte. Holtan ro­gyott össze. Fosztogatások A forradalmi átalakulással vele járó ki­­sebb-nagyobb eltévelyedéseket Budapest for­radalma sem kerülhette el, de ezek a lopá­sok és rablások semmi esetre sem voltak olyan arányúak, mint ahogy azt rémhírek hirdették. Újpesten, a rákosi pályaudvaron több vagyont kifosztottak. A Ferenc­városi pályaudvaron élelmiszerszállítmányokat dézs­­máltak meg szabaddá tett olasz foglyok, aki­ket a nép katonái fegyvereztek le rövid csete­paté után. Ugyancsak fosztogatások vol­­tak a Sikló környékén is. Az Angyalföldön egy csőcselékből összeverődött tömeg a vasúti állomáson kirabolt pár vasúti kocsit. Az őr­ség segítségkérésére kivonult katonaság letar­­­óztatta a fosztogatókat. A rend és közbiztonság oltalmára külön­béni őrjáratokat rendeltek ki az utcára, me­lyek garanciái lesznek annak, hogy a forra­­dalom tiszta és szent ügyét veszélyeztető ki­hágások nem ismétlődhetnek meg. Várkonyi Titusz: A Nemzeti Tanács a városházán Ma délelőtt tíz órakor a főváros tanácsa Bódy Tivadar polgármester elnöklésével rend­kívüli ülést tartott és egyhangúlag elhatározta, hogy csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz és alá­veti magát a Nemzeti Tanács akaratának. A tanács megbízásából dr. Harrer Ferenc alpol­gármester és dr. Vita Emil tanácsnok jelen­tették be a Nemzeti Tanácsnak, hogy a fővá­ros aláveti magát a Nemzeti Tanács határo­zatainak, a városházát átengedi a Nemzeti Tanács helyiségeiül, kitűzte a zászlót a város­házára és kéri a Nemzeti Tanácsot, hogy vele együtt működjék. Azonkívül kérte az admi­nisztráció zavartalan fenntartását és a köz­rendnek megóvását. A Nemzeti Tanács kép­viseletében azután Szende Pál vezette vissza a küldöttséget a városházára, ahol Bódy pol­gármester fogadta őket. Szende Pál beszédet intézett a polgármester­hez, amelyben főként azt hangoztatta, hogy a ma­gyar katonák vívták ki a magyar szabadság meg­teremtését. Kérte a polgármestert, hogy a főváros összes hivatalai és üzemei zavartalanul folytassák működésüket. Egyúttal arra is kérte, hogy a Nemzeti Tanácsnak megfelelő helyiséget bocsás­son rendelkezésre. Ezután átadta a Nemzeti Ta­nács üdvözletét azzal a hozzáadással, hogy, a Ta­nács mindent el fog követni a főváros újjáébre­­dése és fejlődése tekintetében. Beszédét a kül­döttség lelkesen megéljenezte. Bódy Tivadar polgármester megköszönte a Nemzeti Tanács üzenetét és kijelentette, hogy, a tanács ma reggeli ülésén már elhatározták, hogy a Nemzeti Tanácscsal, a szabadság, függetlenség és a demokrata uralom hivatott tényezőjével karöltve mindent el akarnak követni, hogy a lakosság ellátása szükséget ne szenvedjen, amihez feltétlenül szükséges a Tanács támoga­tása, mert ebben a pillanatban egyedül a város­háza ereje kevés ehhez. Szende Pál a Nemzeti Tanács nevében tudo­másul vette a polgármester nyilatkozatát és kije­lentette, hogy meg van győződve róla, hogy az új idők szelleme beköltözik a főváros adminisztrá­ciójába is. A közellátásnak egy, napig sem szabad csorbát szenvednie. Kevés vártásva megjelent a városházán gróf Károlyi Mihály is. Felkereste Bódy Tiva­dar polgármestert, aki épp a tanácsban elnö­költ. Károlyi üdvözölte a főváros tanácsát és kijelentette, hogy mindent el fog követni a béke, a rend, a nyugalom és a békés munka felvétele érdekében. A Nemzeti Tanács mind­járt lefoglalta a tanácstermeket, amelyekben Magyar Lajos, Gábor Andor, Rónai Zoltán, Pogány József és Bálint Lajos foglalták el hivatalukat, akik a legitimációk kiadásával, az intéző bizottság dolgaival és az őrség be­osztásával vannak megbízva. Külön termeket b­ocsátottak rendelkezésére dr. Nagy Ferenc közélelmezési államtitkárnak, Harrer alpol­gármesternek és Landler Jenőnel­, aki a ka­tonaság és a polgárság élelmezési ügyeit intézi. Attól fogva, hogy a Nemzeti Tanács hi­vatalos helyiségét áttette a városházára, a városháza és környéke olyan volt, mint egy megszállott vár. A kétszázesztendős épület ha­talmas folyosóin délelőtt tizenegy óra óta rajzott a sokaság. Katonák, tisztek és közvi­tézek, diákok, munkások, politikusok, kül­döttségek jönnek, mennek. Mindenki ideges, mindenki lelkesedik, mindenki hangos és mindenki akar­ valamit. A legtöbb ember be szeretne jutni abba a terembe, ahol az igazol­ványokat osztogatják. A katonaőrség csak pá­­ronként bocsátja be a terembe az embereket. Közben újabb és újabb küldöttségek jelent­keznek, mind csatlakozását jelenti a Nemzeti Tanácshoz. A Déli Vasút alkalmazottai nagy csoportban vonultak föl, akiket a Városház­­utcában várakozók nagy­­tömege lelkes éljen­zéssel fogadott. A Városház­ utca különben állandóan hangos a lelkesedéstől. Fehér őszi­rózsa a gomblyukban és a lelkesedés púrossága az arcokon . . . Délután öt órakor a főváros alkalma­zottai is gyűlést tartottak és egyhangúlag ki­mondták, hogy csatlakoznak a Nemzeti Ta­nácshoz. Dietz Károly az új főkapitány Tegnap éjszaka egy rendőrtiszt­viselő és egy detektív, két tiszt és egy katona segítségével vér nélkül elfoglalta a budapesti főkapitány­ságot és átadta a Nemzeti Tanácsnak. A dolog híre hama­rosan eljutott az összes őrszobákba és a rendőr­­laktanyákba. Valamennyi rendőr csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz. A főkapitányság elfoglalója dr. Környei Zoltán rendőrségi fogalmazó, a rendőri sajtóosztály vezetője, mindössze 29 éves fiat­al,­em­ber. Környei Zoltán és Kormos Károly detektív, — mindketten tagjai a Nemzeti Tanácsnak — teg­nap este az Astoria mellett mentek el, ahol nagy tömeg h­algatta Károlyi beszédét. Károlyi épp­­ ak­kor jelentette be a népnek, hogy egy század elfog­lalta a tőrparancsnokságot, aztán bejelentették, hogy a posta, a távíró, a keleti pályaudvar, a tele­fon mind a Nemzeti Tanács kezén van. A hallot­taktól felbuzdulva Környei és Kormos fölmentek a pártba, jelentkeztek Károlyinál és Jászi Oszkárnál és kijelentették, hogy ,,ha parancsolják, elfoglalják a főkapitányságot is“. Kijelentésük nagy örömet kettett:-"Mdlőjük adtak két tisztet, néhány köz­legényt és egy orvost. Jászától és Károlyitól Kör­­nyei megkapta a fölhatal­ma­zást, hogy­ vegye át az államrendőrség vezetését. Környei útközben Kor­mos detekti­e bízta a főkapitányság vezetését. Be­állították a központi ügyeletre, ahol Keresztessy Gyula rendőrtanácsos volt a vezető. Környei beje­lentette neki, hogy a Nemzeti Tanács nevében át­veszi a főkapitányságot. Esőután Sándor László főkapitányt kereste fel, előzőleg azonban a főkapi­tányság telefonközpontját foglalta le Kormos de­tektív, nehogy segítséget lehessen hívni. Környei bejelentette a főkapitánynak is, hogy a Nemzeti Tanács megbízásából átveszi a főkapitányságot. A főkapitány, miután meggyőződött, hogy már jó­formán az egész város a Nemzeti Tanács kezén van, kijelentette, hogy aláveti magát a Nemzeti Tanács parancsainak. Ezalatt nagy lelkesedéssel a Nemzeti Tanácshoz csatlakozott a főkapitányság egész ügyeletes tisztviselőkara. Közben az a rémhír terjedt el a főkapi­t­ányságon, hogy harminc csendőr jön a főkapitányság segítségére. Erre a ka­tonaság bevonult­­."a főkapitány szobájába és el akarta kísérni. A főkapitátty kijelentette, hogy he­lyéről nem távozik, mert a Nemzeti Tanács felha­talmazottjától, Környeitől megbízása van arra, hogy a főkapitányságot tovább vezesse. A katonák erre eltávoztak. Ezután megkezdődött a szervezés és a rend­­fenntartásnak munkája. A Teréz-központot egy csapat bosnyák katona meg akarta támadni és gép­puskával össze­lövöldözni. A rendőrök megvédték a telefonközpontot. A rendőrtanácsos hat megbíz­ható tagját a többi tiszviselők mellé osztotta be Környei. Páll György rendőrfogalmazót a Nemzeti tanácshoz osztotta be szolga­l­at tételre; Nagy Endre rendőrfogalmazót And­re­­­ka Károly rendőrt­anácsos­­hoz, a politikai osztály vezetőjéhez, Kormos detek­tívet Jeszenszky Gel­lért főtanácsos, detekti­vfőnök mellé; Benyovszky Károl­­ detektívet a Károlyi­­párb­a rendelte,­Jucsik ,Bál­netidőirt a laktanyába a főparancsno­k[1]pgrlé.­)Köz 13en egymásután érkeztek a főkapitányságra a főtisztviselők, akik egymás- A forradalom vívmányai szentek. Rendi­zéke, fegyelem tartják fenn azokat

Next