Világ, 1919. október (10. évfolyam, 96-122. szám)
1919-10-01 / 96. szám
4 T919. OBSSér I VILÁG jági termelés ismét képes lesz rendelkezésre bocsátani a főváros továbbfejlesztéséhez a szükséges anyagi erőt. A keresztülvitel lehetőségei közül a tanács ez idő szerint csak a kiadások korlátozásának a módozataira mutathat rá, mert a bevételi források teherbírásának megítéléséhez a közeljövőben várható kormányintézkedések ismerete is feltétlenül szükséges. A főváros kiadásainak igen jelentékeny része, a kiadásoknak átlag a fele személyzeti illetmény és munkabér. A tanács tartózkodni kíván attól, hogy a jelenlegi nagy munkanélküliség közepette az alkalmazottak számát (ideértve az egyes intézetek munkásait is) már most, súlyosabb kényszerítő okok nélkül elbocsájtások által leszállítsa, de elvárja, hogy az alkalmazónak egész munkaerejükkel, teljes készséggel a fővárosnak dolgozzanak. Kétségtelen, hogy a személyzeti kiadások megszorítása az alkalmazottak ellátása szempontjából aggodalomra ad alapot, de a tanács meg van győződve arról, hogy a főváros minden egyes alkalmazottja megérti a főváros jelenlegi súlyos helyzetét és átérzi annak a nagyfokú kötelességteljesítésnek a szükségességét, amely egyik fő eszköze annak, hogy a főváros gazdasági válságát ne súlyosbítsuk. Az alkalmazottak éberségének és gondosságának kell megteremtenie a megélhetés lehetőségét a igazgatás egyes ágazataiban is. Általánosságban irányadóul az szolgáljon, hogy csak az elsőrendű életszükségletek kielégítéséről lehet szó. A lengyelek megszállták Dourg erődjeit Varsó, szeptember 29. A lengyel főparancsnokság jelenti szeptember 29-én: Csapataink a litván és fehérorosz fronton két napig tartó elkeseredett Share után megszállták a Duna déli partján Donasd Urg erődjeit. A lett kormány mozgósít Mitau, szeptember 29. A lett kormány elrendelte az 1892—1900. évfolyamok mozgósítását Spanyolország Kétmilliós kölcsönt adott Kolcsarnak Berlin, szeptember 29. A Deutsche AllgemeineZeitung-nak jelentik Frankfurtból. A Frankfurter Zeitung értesülése szerint a spanyol kormány kétmilliós kölcsönt adott Kolcsak tengernagy kormányának- Kommunista izgatás Lengyelországban Bécs, szeptember 30.^A krakói Cas című lapnak jelentik Varsóból. A mezőgazdasági munkásokon kívül, akik október 1-ére sztrájkot jelentettekbe és a varsói munkástanácson kívül, amely ultimátumban jelentette be az általános sztrájkot, ha október 1-éig meg nem szüntetik Keleten a hadműveleteket, a varsói városi munkások is újabb követelésekkel lépnek fel és sztrájkkal fenyegetőznek. Jelentik továbbá a lapok, hogy a lengyel kormányhatóságoknak bizonyítékaik vannak arra nézve, hogy Lengyelországban az utóbbi időben erőteljeskommunista izgatás folyik orosz népbiztosok vezetésével. A hatóságok a legszigorúbb katonai intézkedéseket tették október 1-ére A balti tartományok kiürítése Berlin, szept. 30. Noudens tábornok jegyzéket intézett a német kormányhoz a balti tartományok kiürítése ügyében. A jegyzék egyebek közt ezeket mondja: „Ha a német kormány továbbra sem teljesíti kötelezettségeit, akkor a szövetséges hatalmak minden nekik szükségesnek látszó intézkedést megtesznek, hogy biztosítsák a fegyverszüneti szerződés említett rendelkezéseinek teljesítését.“ A balti tartományok kiürítésére vonatkozó jegyzékről a Deutsche Allgemeine Zeitung azt írja, hogy a németkormány nem kísérli meg azt, hogy ellentétbe helyezkedjék az általa elfogadott egyezménnyel. Ilyen körülmények között remélhető, hogy azokat a kényszerrendszabályokat, amelyekkel Németországot megfenyegetik és amelyek Németország romlását jelentenék, a blokád felújítását és az élelmiszerbehozatal meggátlását nem fogják valóra váltani. Oroszország ellen fentartják a blokádot Paks, szept. 29. (Szikratávirat.) Az ötös tanács mai ülésében többek között Oroszország ellátásával is foglalkozott. A tanácsnak az a véleménye, hogy a blokádot és a bolsevista Oroszország ellátásának meggátlása végett tett intézkedéseket fenn kelltartani Lesz-e tüzelő télire? Miért nem dolgoznak a bányákban ? — Háztartásonkint minden napra 5 kg. szenet és 2 kg. fát szánnak — Budapestnek napi 524 vagyon szén kell (A Világ tudósítójától.) Megírtuk, hogy a városházán tegnap délután megtanácskozták a téli tüzelő kérdését és körülbelül megállapodtak abban, hogy miért nem lesz a télen szén. A tanácskozás eredménye az, hogy külföldről nem kaphatnak szenet, a rendelkezésre álló magyar bányák pedig — a salgótarjáni, a dorogi, a tatai, a vörösvári — nem tud annyit termelni, amely Budapestnek elég lenne. Baj az is, hogy a bányák nehezen kapnak bányafát és robbanóanyagokat, de még nagyobb baj, hogy a munkásság kedvetlen és elégedetlen. Az elégedetlenség forrása a jelenlegi politikai viszonyokban gyökeredzik. Nem akarnak dolgozni a mai rendszernek, és ezért fog fagyoskodni Budapest a télen. Szó volt arról is, hogy nem lehetne-e nagyobb bérfizetéssel nagyobb produkciót elérni? A vállalatok képviselői azonban erre azt felelték, hogy nem. A munkások— mondta az egyik szakértő — a mai akkordbérek mellett is megkeresnek napi 30-35 koronát. Emellett a vállalatok nagy ráfizetéssel lehetővé teszik, hogy a munkások olcsó élelemhez jussanak, így például a salgótarjáni bányában a szalonna és hús kilóját 4 koronáért; a burgonya kilóját 10 fillérért kapják a munkások. Ruházati cikkeket nem kaphatnak, szóval a munkásnak van elég pénze; az élelmezésre fizetésének aránylag kis százalékát költi; úgy hogy magasabb bérfizetéssel — a szakemberek véleménye szerint — nagyobb produkciót elérni nem lehet. Ez pedig nagy baj, mert például a tatai bánya, melynek békeidőben 150 vagyon a napi teljesítménye, most csak 200 vagyont produkál naponta; a salgótarjáni bánya pedig, amely békeidőben 350 vagyon szenet termelt naponta, most szintén 200 vagyon szenet termel. Mivel pedig a külföldre szén dolgában nem számíthatunk, és tisztára erre a néhány magyar bányára vagyunk utalva, csaknem lehetetlen, hogy téli szénszükségletünket a a magyar bányák a mai produkció mellett elkálthassák. A szénbizottság úgy kalkulálja, hogy minden háztartás naponta minimálisan 5 kiló szenet és 2 kiló fát kell hogy kapjon. Ez 111 vagyon szén lenne naponta. Ha azonban az irodákat, magánhivatalokat és iskolákat is beleszámítjuk, akkor erre a célra legalább 200 vagyon szénre lenne szükség naponta. Ha azonban a közüzemek, a gázművek, az elektromos telepek, a vízvezeték, a villamos vasutak, a közvágóhidak, malmok, a kórházak, hivatalok stb. szénszükségletét is kombinációba vesszük, akkor minimálisan 524 vagyon szénre lenne szüksége a fővárosnak és ma ennek a kvantumnak jó, ha a fele beérkezik. A rendelkezésre álló bányák napi egész produkciója ugyanis mindössze 600 vagyon, de ezen osztozkodik az egész ország. A tűzifaszükséglet fedezésével valamicskét jobban állunk. A magánháztartások ellátására napi 44 vagyonra, az élelmezési üzemekkel (pékek, vendéglők, kórházak stb.) együtt 81 vagyonra lenne szükség. Ennek a szükségletnek a kielégítésére a főváros 45 millió korona ára tűzifát kötött le. De természetesen más kérdés, hogy a lekötött tűzifamennyiség idejében be fog-e érkezni. Azután meg azt is tekintetbe kell venni, hogy 2 kilós napi tűzifaadag egy-egy háztartás részére túlságosan kevés. Éppen azért a tegnapi értekezlet során fölmerült a kérdés, hogy nem lenne-e helyes, ha szabaddá tennék a tzifafelhozatalt? Ennek kétségtelenül az lenne az első hatása, hogy megdrágulna a tűzifa és a tüzifauzsora föllendülne, de legalább elégséges mennyiségben jönne tűzifa a fővárosba; a tehetősebbek ellátnák magukat és a fővárosra csak a szegényebb osztály ellátásának gondja nehezednék. Az ankéten azonban ennek az ideának a keresztülvitelét túlságosan veszedelmesnek tartották. Egyébként a tüzifafelhozatalt nemsokára új rendelet fogja szabályozni, mely szerint a tűzifa maximális, illetve igénybevételi árát föl fogják emelni. Szóval — ami a téli fütőanyagellátást illeti — egyelőre csak az Istenben bízhatunk — aki ha nagyon kegyelmes akar lenni, akkor minél rövidebbre és minél enyhébbre szabja az idei telet, hogy minél kevésbbé vegyük észre, hogy nincs annyi szén és nincs annyi tűzifa, amennyi elég lenne ahhoz, hogy barátságosabbá és kellemesebbé tegye számunkra a szomorú életet. Egyébként, mint értesülünk, Ripka Ferenc gázgyári igazgató ma Csehországba utazott, hogy a főváros számára gázszenet és kokszot vásároljon. Enyhült a bécsi szén-Krízis Bécsből jelentik, hogy az utóbbi napokban nagyobb mennyiségű kőszén érkezett az osztrák fővárosba Morva-Osztrauból és a cseh bányavidékekről. Mutz ezredes, a középeurópai szénbizottság elnöke, olyan nyiltkozatot tett, hogy a felsősziléziai területen ismét normális, termelés folyik, az általános napi termel.„ 98.000 tonna, ami a sztrájk előtti idő napi átlagánál 6000 tonna többletet jelent. Az osztrák szénügyi államtitkár, Zordik, a szénbizottság tagjaival a napokban visszaérkezett Berlinből Bécsbe és utazásának eredményeként bejelentette, hogy a prágai kormány hajlandó ugyan a bécsi szénkrízisen enyhíteni, de az erre vonatkozó tárgyalások még folynak. Az államtitkár egyébként újabb előterjesztést tett, hogy a kormány ismét forduljon kőszénért az entente-hoz. Szerdán Kiért nem dolgoztak a kommunizmus alatt a munkások? A kommunizmus idejében beszélgetést folytatam egy mintegy 8—10 tagú közüzem vezetőjével. Az illető húsz éve szervezett munkás, mesterségét jól érti, soha munkástársainak ellene kifogása, vagy panasza nem volt. — Én már húsz éve vagyok e szakmában, négy gyerekem van, minden felelősség engemet terheli. Most beáll ide egy tizennyolcéves gyerek, aki éppen, hogy felszabadult, felényit sem végzi annak, amit egy gyönge munkástól várhatni és ez a gyerek ugyanannyi fizetést kap, mint én. Hát hogy legyen, akkor kedve az embernek dolgozni? Azt kérdem az olvasótól, várjon ismer-e olyan embereket, akik hasonló helyzetben másképpen gondolkoznának? És ha ismer, mert bizonyára vannak ilyenek, akik a jutalomra, a munkabérre való tekintet nélkül egyformán jól dolgoznak, vájjon az ilyenek oly nagy számban vannak-e, hogy az egész gazdasági rendszert neájuk lehetne alapozni? Mert ha vannak, akkor talán lehetséges a kommunizmus. Amíg azonban igaz az a tétel, mely, nélkül az egész közgazdaságtan megdől, hogy t. i. az ember szükségleteit a legkisebb megerőltetéssel igyekszik kielégíteni, addig egy olyan gazdasági rendszer, melyben a munkabér független a végzett munka mennyiségétől és minőségétől, teljes lehetetlenség. Visszatérek példámra. Emberem kapott annyi pénzt, amennyire csak szüksége volt, szrt többet, mint amennyit el tudott költeni. Miért fájt neki mégis, hogy egy tizennyolcéves gyerek ugyanannyit kap, mint ő? Nyilván azért, mert a munkabér nemcsak anyagi, hanem erkölcsi elismerés is, mérője annak, hogy a fönnálló társadalmi rend mekkora fontosságot tulajdonít valaki közreműködésének a termelésben. Minél szilárdabb és állandóbb a kapcsolat munka és munkabér közt, annál biztosabb a gazdasági rend. E kapcsolat megzavarása ingatta meg a gazdasági rendet. Nem a kapitalista (helyesebben: individualista) termelési rendben van a hiba, hanem, abban, hogy a háború óta köztapasztalat szerint lehetett sokat dolgozni (pl. földmunkát a fronton( és minimálisan keresni és megfordítva, keveset vagy semmit sem dolgozni és nagyon sokat keresni. Sokan persze azt mondhatják, hogy ez az állapot a háború előtt is megvolt. Ez igaz. De ily nagy, mértékben nem volt meg és különösen egy és ugyanazon emberre nézve nem állt fönn. De a háború óta az emberek nagy tömegében az a meggyőződés vert gyökeret, hogy jövedelmük nem függ a munkájuktól. Ezért nem akartak dolgozni. A kommunizmus alatt az emberek azért nem akartak dolgozni, mert nem akarták kizsákmányoltatni magukat. Ha t. i. A 30 egységet termel, B pedig csak tizet, munkabérül azonban mindkettő húszat kap, akkor világos, hogy B kizsákmányolja A-t. Természetes, hogy ez ellen A azzal védekezik, hogy kevesebbet dolgozik. A háború előtti termelési rendről természetesen egyáltalában nem mond.