Világ, 1919. október (10. évfolyam, 96-122. szám)

1919-10-01 / 96. szám

4 T919. OBSSér I VILÁG jági termelés ismét képes lesz rendelkezésre bocsá­tani a főváros továbbfejlesztéséhez a szükséges anyagi erőt. A keresztülvitel lehetőségei közül a tanács ez idő szerint csak a kiadások korlátozásának a mó­dozataira mutathat rá, mert a bevételi források teherbírásának megítéléséhez a közel­jövőben vár­ható kormányintézkedések ismerete is feltétlenül szükséges. A főváros kiadásainak igen jelentékeny része, a kiadásoknak átlag a fele személyzeti illetmény és munkabér. A tanács tartózkodni kíván attól, hogy a jelen­legi nagy munkanélküliség közepette az alkalma­zottak számát (ideértve az egyes intézetek munká­sait is) már most, súlyosabb kényszerítő okok nél­kül elbocsájtások által leszállítsa, de elvárja, hogy az alkalmazónak egész munkaerejükkel, teljes készséggel a fővárosnak dolgozzanak. Kétségtelen, hogy a személyzeti kiadások meg­szorítása az alkalmazottak ellátása szempontjá­ból aggodalomra ad alapot, de a tanács meg van győződve arról, hogy a főváros minden egyes alkalmazottja megérti a főváros jelenlegi súlyos helyzetét és átérzi annak a nagyfokú kötelesség­­­teljesítésnek a szükségességét, amely egyik fő esz­­köze annak, hogy a főváros gazdasági válságát ne súlyosbítsuk. Az alkalmazottak éberségének és gon­dosságának kell megteremtenie a megélhetés lehető­ségét a igazgatás egyes ágazataiban is. Általános­ságban irányadóul az szolgáljon, hogy csak az első­rendű életszükségletek kielégítéséről lehet szó. A lengyelek megszállták Dourg erődjeit Varsó, szeptember 29. A lengyel főparancsnok­ság jelenti szeptember 29-én: Csapataink a litván és fehér­orosz fronton két napig tartó elkeseredett Share után megszállták a Duna déli partján Dona­­sd Urg erődjeit. A lett kormány mozgósít Mitau, szeptember 29. A lett kormány elren­delte az 1892—1900. évfolyamok mozgósítását Spanyolország Kétmilliós kölcsönt adott Kolcsarnak Berlin, szeptember 29. A Deutsche Allgemeine­­Zeitung-nak jelentik Frankfurtból. A Frankfurter Zeitung értesülése szerint a spanyol kormány két­milliós kölcsönt adott Kolcsak tengernagy kormá­nyának-­­ Kommunista izgatás Lengyelországban Bécs, szeptember 30.^A krakói Cas című lap­nak jelentik Varsóból. A mezőgazdasági munkáso­kon kívül, akik október 1-ére sztrájkot jelentettek­­be és a varsói munkástanácson kívül, amely ultimá­­­tumban j­elentette be az általános sztrájkot, ha ok­tóber 1-éig meg nem szüntetik Keleten a hadműve­leteket, a varsói városi munkások is újabb követe­lésekkel lépnek fel és sztrájkkal fenyegetőznek. Je­lentik továbbá a lapok, hogy a lengyel kormány­­hatóságoknak bizonyítékaik vannak arra nézve, hogy Lengyelországban az utóbbi időben erőteljes­­kommunista izgatás folyik orosz népbiztosok veze­tésével. A hatóságok a legszigorúbb katonai intéz­kedéseket tették október 1-ére­ A balti tartományok kiürítése Berlin, szept. 30. Noudens tábornok jegyzéket intézett a német kormányhoz a balti tartományok kiürítése ügyében. A jegyzék egyebek közt ezeket m­ondja: „Ha a német kormány továbbra sem telje­síti kötelezettségeit, akkor a szövetséges hatalmak minden nekik szükségesnek látszó intézkedést meg­­­tesznek, hogy biztosítsák a fegyverszüneti szerződés említett rendelkezéseinek teljesítését.“­­ A balti tar­tományok kiürítésére vonatkozó jegyzékről a Deutsche Allgemeine Zeitung azt írja, hogy a német­­kormány nem kísérli meg azt, hogy ellentétbe he­lyezkedjék az általa elfogadott egyezménnyel. Ilyen körülmények között remélhető, hogy azokat a kény­­­­szerrendszabályokat, amelyekkel Németországot megfenyegetik és amelyek Németország romlását j­elentenék, a blokád felújítását és az élelmiszerbeho­zatal meggátlását nem fogják valóra váltani. Oroszország ellen fentartják a blokádot Pak­s, szept. 29. (Szikratávirat.) Az ötös ta­nács mai ülésében többek között Oroszország ellá­tásával is foglalkozott. A tanácsnak az a véleménye, hogy a blokádot és a bolsevista Oroszország ellátá­sának meggátlása végett tett intézkedéseket fenn kell­­tartani Lesz-e tüzelő télire? Miért nem dolgoznak a bányákban ? — Ház­­tartásonkint minden napra 5 kg. szenet és 2 kg. fát szánnak — Budapestnek napi 524 vagyon szén kell (A Világ tudósítójától.) Megírtuk, hogy a vá­rosházán tegnap délután megtanácskozták a téli tüzelő kérdését és körülbelül megállapodtak abban, hogy miért nem lesz a télen szén. A tanácskozás eredménye az, hogy külföldről nem kaphatnak sze­net, a rendelkezésre álló magyar bányák pedig — a salgótarjáni, a dorogi, a tatai, a vörösvári — nem tud annyit termelni, amely Budapestnek elég lenne. Baj az is, hogy a bányák nehezen kapnak bányafát és robbanó­anyagokat, de még nagyobb baj, hogy a munkásság kedvetlen és elégedetlen. Az elégedetlen­ség forrása a jelenlegi politikai viszonyokban gyö­keredzik. Nem akarnak dolgozni a mai rendszernek, és ezért fog fagyoskodni Budapest a télen. Szó volt arról is, hogy nem lehetne-e nagyobb bérfizetéssel nagyobb produkciót elérni? A vállalatok képviselői azonban erre azt felelték, hogy nem. A munkások­­— mondta az egyik szakértő — a mai akkordbérek mellett is megkeresnek napi 30-­35 koronát. Emel­lett a vállalatok nagy ráfizetéssel lehetővé teszik, hogy a munkások olcsó élelemhez­ jussanak, így például a salgótarjáni bányában a szalonna és hús kilóját 4 koronáért; a burgonya kilóját 10 fillérért kapják a munkások. Ruházati cikkeket nem kaphat­nak, szóval a munkásnak van elég pénze; az élel­mezésre fizetésének aránylag kis százalékát költi; úgy hogy magasabb bérfizetéssel — a szakemberek véleménye szerint — nagyobb produkciót elérni nem lehet. Ez pedig nagy baj, mert például a tatai bánya, melynek békeidőben 150 vagyon a napi teljesít­ménye, most csak 200 vagyont produkál naponta; a salgótarjáni bánya pedig, amely békeidőben 350 vagyon szenet termelt naponta, most szintén 200 vagyon szenet termel. Mivel pedig a külföldre szén dolgában nem számíthatunk, és tisztára erre a né­hány magyar bányára vagyunk utalva, csak­nem lehetetlen, hogy téli szénszükségletünket a a magyar bányák a mai produkció mell­ett elk­ált­­­hassák. A szénbizottság úgy­ kalkulálja, hogy min­den háztartás naponta minimálisan 5 kiló szenet és 2 kiló fát kell hogy kapjon. Ez 111 vagyon szén lenne naponta. Ha azonban az irodákat, magán­­hivatalokat és iskolákat is beleszámítjuk, akkor erre a célra legalább 200 vagyon szénre lenne szük­ség naponta. Ha azonban a közüzemek, a gázmű­vek, az elektromos telepek, a vízvezeték, a villa­mos vasutak, a közvágóhidak, malmo­k, a kórházak, hivatalok stb. szénszükségletét is kombinációba vesszük, akkor minimálisan 524 vagyon szénre lenne szüksége a fővárosnak és ma ennek a kvan­tumnak jó, ha a fele beérkezik. A rendelkezésre álló bányák napi egész produkciója ugyanis mind­össze 600 vagyon, de ezen osztozkodik az egész ország. A tűzifaszükséglet fedezésével valamicskét jobban állunk. A magánháztartások ellátására napi 44 vagyonra, az élelmezési üzemekkel (pékek, ven­déglők, kórházak stb.) együtt 81 vagyonra lenne szükség. Ennek a szükségletnek a kielégítésére a főváros 45 millió korona ára tűzifát kötött le. De természetesen más kérdés, hogy a lekötött tűzifa­­mennyiség idejében be fog-e érkezni. Azután meg azt is tekintetbe kell venni, hogy 2 kilós napi tűzifa­­adag egy-egy háztartás részére túlságosan kevés. Éppen azért a tegnapi értekezlet során fölmerült a kérdés, hogy nem lenne-e helyes, ha szabaddá ten­nék a t­zifafelhozatalt? Ennek kétségtelenül az lenne az első hatása, hogy megdrágulna a tűzifa és a tüzifauzsora föllendülne, de legalább elégséges mennyiségben jönne tűzifa a fővárosba; a tehető­sebbek ellátnák magukat és a fővárosra csak a sze­gényebb osztály ellátásának gondja nehezednék. Az ankéten azonban ennek az ideának a keresztül­vitelét túlságosan veszedelmesnek tartották. Egyéb­ként a tüzifafelhozatalt nemsokára új rendelet fogja szabályozni, mely szerint a tűzifa maximális, il­letve igénybevételi árát föl fogják emelni. Szóval — ami a téli fütőanyagellátást illeti — egyelőre csak az Istenben bízhatunk — aki ha nagyon ke­gyelmes akar lenni, akkor minél rövidebbre és mi­nél enyhébbre szabja az idei telet, hogy minél ke­vésbbé vegyük észre, hogy nincs annyi szén és nincs annyi tűzifa, amennyi elég lenne ahhoz, hogy barátságosabbá és kellemes­ebbé tegye számunkra a szomorú életet. Egyébként, mint értesülünk, Ripka Ferenc gázgyári igazgató ma Csehországba utazott, hogy a főváros számára gázszenet és kokszot vásároljon. Enyhült a bécsi szén-Krízis Bécsből jelentik, hogy az utóbbi napokban na­gyobb mennyiségű kőszén érkezett az osztrák fővá­rosba Morva-Osztrauból és a cseh bányavidékekről. Mutz ezredes, a középeurópai szénbizottság elnöke, olyan nyiltkozatot tett, hogy a felsősziléziai terü­leten ismét normális, termelés folyik, az általános napi termel.„ 98.000 tonna, ami a sztrájk előtti idő napi átlagánál 6000 tonna többletet jelent. Az osztrák szénügyi államtitkár, Zordik, a szén­bizottság tagjaival a napokban visszaérkezett Ber­linből Bécsbe és utazásának eredményeként bejelen­tette, hogy a prágai kormány hajlandó ugyan a bé­csi szénkrízisen enyhíteni, de az erre vonatkozó tár­gyalások még folynak. Az államtitkár egyébként újabb előterjesztést tett, hogy a kormány ismét for­duljon kőszénért az entente-hoz. Szerdán­­ Kiért nem dolgoztak a kommu­nizmus alatt a munkások? A kommunizmus idejében beszélgetést foly­ta­tam egy m­­in­tegy 8—10 tagú közüzem vezetőjével. Az illető húsz éve szervezett munkás, mesterségét jól érti, soha munkástársainak­­ ellene kifogása, vagy panasza nem volt. — Én már húsz éve vagyok e szakmában, négy­ gyerekem van, minden felelősség engemet terheli. Most beáll ide egy tizennyolcéves gyerek, aki éppen, hogy felszabadult, felényit sem végzi annak, amit­ egy gyönge munkástól várhatni és ez a gyerek ugyanannyi fizetést kap, mint én. Hát hogy legyen, akkor kedve az embernek dolgozni? Azt kérdem az olvasótól, várjon ismer-e olyan embereket, akik hasonló helyzetben másképpen gondolkoznának? És ha ismer, mert bizonyára vannak ilyenek, akik a jutalomra, a munkabérre való tekintet nélkül egyformán jól dolgoznak, váj­jon az ilyenek oly nagy számban vannak-e, hogy az egész gazdasági rendszert neájuk lehetne ala­pozni? Mert ha vannak, akkor talán lehetséges a kommunizmus. Amíg azonban igaz az a tétel, mely, nélkül az egész közgazdaságtan megdől, hogy t. i. az ember szükségleteit a legkisebb megerőltetéssel igyekszik kielégíteni, addig egy olyan gazdasági rendszer, melyben a munkabér független a végzett munka mennyiségétől és minőségétől, teljes lehe­tetlenség. Visszatérek példámra. Emberem kapott annyi pénzt, amennyire csak szüksége volt, szrt többet, mint amennyit el tudott költeni. Miért fájt neki mégis, hogy egy tizennyolcéves gyerek ugyan­annyit kap, mint ő? Nyilván azért, mert a munka­bér nemcsak anyagi, hanem erkölcsi elismerés is, mérője annak, hogy a fönnálló társadalmi rend mekkora fontosságot tulajdonít valaki közreműkö­­­­désének a termelésben. Minél szilárdabb és állandóbb a kapcsolat munka és munkabér közt, annál biztosabb a gaz­dasági rend. E kapcsolat megzavarása ingatta meg a gazdasági rendet. Nem a kapitalista (helyesebben: individualista) termelési rendben van a hiba, hanem, abban, hogy a háború óta köztapasztalat szerint le­hetett sokat dolgozni (pl. földmunkát a fronton­( és minimálisan keresni és megfordítva, keveset vagy semmit sem dolgozni és nagyon sokat keresni. Sokan persze azt mondhatják, hogy ez az álla­pot a háború előtt is megvolt. Ez igaz. De ily nagy, mértékben nem volt meg és különösen egy és ugyan­azon emberre nézve nem állt fönn. De a háború óta az emberek nagy tömegében az a meggyőződés vert gyökeret, hogy jövedelmük nem függ a munkájuk­tól. Ezért nem akartak dolgozni. A kommunizmus alatt az emberek azért nem akartak dolgozni, mert nem akarták kizsákmányol­­tatni magukat. Ha t. i. A 30 egységet termel, B pe­dig csak tizet, munkabérül azonban mindkettő húszat kap, akkor világos, hogy B kizsákmányolja A-t. Természetes, hogy ez ellen A azzal védekezik, hogy kevesebbet dolgozik. A háború előtti terme­­lési rendről természetesen egyáltalában nem mond.

Next