Világ, 1919. október (10. évfolyam, 96-122. szám)

1919-10-09 / 103. szám

szerkesztőség és kiadóhivatal VI. Andrássy út 47. szára. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 220 korona, félévre 110 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. A „VILÁG“ megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon SO filier-VILÁG Concurat Jiar.eseu Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J., Győri és Kagr, Jaulus és Tea, Tencser Gyula, Leopold Gyula, Leopold Corbál, Schwarz József, Sierei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernit bírd. Irodákban/ Bécsben : Hiafenstein és Vegler, M. Dukies STachf.,' Rudolf Messt:. Berlin-' ben Rudolf Kölban, Berlin- NW. Unterden Lunden 40/4.1. X* évfolyam Budapest, 1919 CSÜTÖRTÖK október^^^103-1fc szám Szolnok martiriuma A szolnoki vonat zakatoló tüdeje fáradtan szól. 'ie elmossa a beszélgetés hangjait. Nem hallok már semmit sem, csak a szemem siklik végig a buján termett földeken és belül tovább képződik párelejtett mondat, a tél borzalmas tragédiája műrödik az arcokra. A szemek nagy mohósággal futnak végig az őszi sivárságba futó földeken, mintha onnan várná mindannyin a megfejtést. — Szamuely harminckét embert öleltetett meg Szolnokon! — Szolnok szenvedett a legtöbbet a kommün alatt. — Ezerötszáz halottja van a harcoknak. Most verejték gyöngyözik ki a homlokokon-Hárman beszélgetnek. A többi kétségbeesett csodálkozással hallgat. Véres történetek, síró asszonyok, porba hulló anyák. A szélben sírén zizegő gyászfátyosok. A kertek mélyén reszketve bujkáló emberek. Marcona, mart arcú terroristák. Előbb egy nagyon vörös május elseje délelőttie. Ünnepi díszbe öltözött vidéki piactér, egy kis hatéves fiú szaval le egy erkélyről Déltájban tangó, rosszul szabott ruhába öltözött lányok odavetődött idegen legényekkel lejtik, Kisújszállás, Törökszentmiklós idői tompon a muzsikába vegyülő ágyusza. Délután egy órakor egy nagyon poros autó robog be Kint is meg Vágó népbizto jönnek rajta. Három órakor nagy népgyűlés. Szavalás, ének, tánc, a polgárok sunyin bizakodva néznek egymásra. Délután négy-öt óra között egy vágtató lovas jön a Tisza túlsó partjáról, véresen habzó szájjal szidja a lángolókat. Utána nemsokára egy szanitészkocsi jajgat végig a főutcán. Elöl egy pár ágyú, utána sok-sok srénkocsi, nyugatra húzódnak. Még mindig május egy van. Az éjszaka letépi a vörös zászlókat. Reggelre, mintha őszre hajlana a május, kövér hideg cseppekben esik. Másodikon gyűlés a piactéren, de már nem a vörösek. A Szefcsik, fiuk polgárőrséget szerveznek, sok proletár túszt hajtattak össze. Délután uj, burai cigányok mennek ki a hídhoz, szemlesütött polgárlányok fehér ruháját hidegre csapkodja,az $3$. Este, a felhők fázósan összehúzódnak. V.ik sötét, az ablakok redőnyén innen-onnan remegőn táncoló fény úszik ki. Az utcasarkokon fegyverüket nagyon magukhoz szóró őrök ijedeznek. Egész soványan ideszűrődő gépfegyver kattogás az abonyi útról. Álmos, felriasztott emberek futkosnak, a vállukon fegyver van, a zsebükben apró halált vivő ólommadarak. Ki az abonyi útra. A családosok, a fölösebbek vonakodnak. A Szefcsik fiuk kiadják a parancsot, nincs mentség, ki az abonyi fetre mindenkinek. Gyors lefolyású csetepák. A Tisza felfodrozott vizében az árral nagyon verekedő elszántak. Remegésbe fut az éjszaka, a lehúzott ablakok mögött imára kulcsolódnak a kezek. Az udvarokon imbolygó gyertya mellett a fegyvereket rejtik. Reggel. Mája, három Porfelhő az abdigi autón. A cigányváros sok lépett ruhája Gorkij-alakot futtat a főtérre. Az állomásra egy vonat futott be. A vörös előőrsök a város alján gyilkos tüzet nyitnak. Egy vasutas hozza először hírül. Szamuely szalonvonatja megérkezett. Hideglelős féltsek. A kapukat bezárják. Egy partrull már a piactéren lövöldöz. Az Ostreicher-fuluelölt sűrün megolvadt vértócsában egy hulla fekszik, puskaagygyal verték agyon- Lázas kiabálás, zűrzavar, állandó puskaropogás, a kapukat felszaggatják, az ablakokon belőnek. * Május negyed ke. - Szalonkocsiban székel Szaj muely, cigarettázva hozza a halálos ítéleteket. Az ut- Icán sírásba fűlő fekete kendős burzsujasszonyok. Nagy sirtásnak a temetőben, késő délutánra tizennégy holtfeje bukik bele. Egyóra múlva egygyel s több. Egy tizenhatéves fiú siet utánuk. Egy, éjszakai patrull a vakut melletti kertekből Engel Sándor meg Hajdú Béla ügyvédeket hozzá. Nagyon csörgő lánc van a kezükön meg a lábukon, már az orosz száműzötteknek.' Gyorsan nő az elfogottak száma. "Újabb sírt ásnak a temetőbe. ' Még vagy tizennyolc van hátra. A nagyon gazdagok pénzzel váltják az életet. Szamuely cigarcház. A Nemzetibe, költözött." A kapun egy cédula lóg: „Rögtönitélő bíróság“. És a halál diktátora kéjessé meredt arccal hozza az Reteteket. r * ‘ ' 1 ‘ Május öt. A nap felcsókolja a vesztőhelyén Párolgó vértócsákat. Egy elítéltre ötször lőnek. Szamuely megkegyelmez neki. Estére nagyon sötét alakok lepik el a vesztőhelyet, a kivégzetteket megrabolják. Lassan elül a vérszag. Május hatodikára már csak könnyekbe fürdik a napsugár.' Sok gyászruhás asszony zokog a házakban. Este hét órakor már a sötétség üli' csöndes tivornyáját.' Sápadt arcú emberek, álmukból sűrűn felriadó asszonyok, véres víziókat kergető apró gyermek felett értesül a fáradt álom, Szamuely vonalja füttyent. A lelkek mélyén feloldódik a félelem. A vörösök közvetlen a zagyva vagy a tiszai híd vonalából védik a várost. Steinlelüek katonái Tószegnél megkísérlik az átkelést, a túlsó partról ,a szőke Tiszába fojtják őket. A halálmasinája tovább berreg. Mélyen a fal tövében húzódó embereket vág agyon a srapnell meg a gránát. Két kislányt az anyjuk karjáról szakítja le a vasdarab. A te« « sSaL X^tvyv^7 A Külföld Magyarország, a háború legszerencsétlenebb koldusai még mindig blokád alatt van. Pénzünk értéke napról-napra romlik s e financiális lerongyolódással párhuzamosan csökken mindennap a lehetőségünk arra, hogy, szörnyű válságunkból csak félig-meddig is ép bőrrel kilábolhassunk. Egyetlen fillérnyi hitelt, de még egyetlen jó szóra becsülést is hiába várunk a külföldtől. Aggódva kérdezi ma mindenki: mi ennek a megszégyenítő állapotnak a végső oka? Annyira tönkrementünk, annyira lerongyolódtunk volna, hogy senki sem bízik már bennünk? Természeti kincseink, szerencsés fekvésünk, munkakészségünk, értelmi erőnk, a regenerációnak mindemre lehető forrásai annyira értéktelenek a külföld szemében, hogy nem érdemes már a kisujját sem kinyújtania felénk? Elkerülnek-e messziről bennünket, mint a szánalmas koldust, akinek legföljebb alamizsnát dob a gazdag, de akinek hitelezni akár egy, garast is nevetséges volna? Nem hisszük, nem hihetjük, hogy enynyire tönkrementünk volna. A világháború rengeteg vagyonértéket, munkaerőt pusztított el nálunk is, mint mindenütt s a bolsevizmus nálunk még kegyetlenül ráduplázott ,iszonyú veszteségeinkre. De nincs olyan ország, amely szorgalommal, elszántsággal, a nemzedékek megfeszített munkájával ne tudna kiheverni még oly veszteséget is, különösen, ha földrajzi helyzete oly szerencsés, mint a ■mienk lesz még megkisebbedve is. Munkán, szorgalmon, elszántságon kívül egy dolog kell ,még ehhez: a külföld tőkéje. Nos, mi lehetetlennek tartjuk, hogy ennek a hiányán ■akadjon meg az ország talpraállítása. Elképzelhetetlen, hogy Anglia, ,Franciaország, Amerika tőkései ne bocsássák szíves-örömest rendelkezésünkre óriási fölöslegüknek egy elenyészően csekély, de ránk nézve életbe- vágóan nagy és boldogulásunkra bőven elegendő hányadát, ha meggyőződnek róla, hogy tíz az ország becsülettel kész újra elfoglalni helyét a világ versenyében. " Nem az ő hibájuk, hogy erről mindeddig nem győződhettek meg. Fojtott izgalommal vesszük kezünkbe mindennap a külföldi újságokat: mit írnak Magyarországról? Milyen a hangulat irántunk a külföldön, amelytől kenyerünk, életünk függ? Hogy ítélik meg a magyar múltat és mire becsülik a magyar jövendőt? Lehangoló a válasz, amit ezekre a kérdésekre kapunk. Magyarországról alig esik több szó a nagyvilág sajtójában, mint akár Albániáról. És ami szó esik, az sem válik dicsőségünkre,sem megnyugvásunkra. Titkos kohókban még egyre szítják a gyűlölet tüzet ismeretlen, álcás ellenségeink. Szemünkre vetik a múltat; a világháború s a bolsevizmus elszerencsétlenedett, letört nemzedékét teszik felelőssé vak politikusok bűneiért. Hiába állunk itt munkára készen, becsületes kezünket nyújtva a világ dolgozó népeinek, nem hisznek bennünk. Senki sem hiszi el rólunk, hogy egyébéhoz is értünk, mint politikához; ez pedig az, amihez a múlt és a jelen tanulságai szerint egyáltalában nem értünk; ez az, amiért a külföld nem hajlandó komolyan venni bennünket. Mit cselekedjünk, hogy megtörjön ez az erkölcsi blokád? Mit tettek eddig azok, akiknek kötelességük lett volna tenni,, hogy megismerjen bennünket igazi valónkban a világ és rokonszenvre keljen irántunk?. Íme, szemére vetik az októberi kormánynak, hogy hasznavehetetlen emberekre bízta Magyarország védelmét a külföld előtt. A jelenlegi kormánynak nem kell ettől a vádtól félnie, hiszen nyilván a tehetséges, hozzáértő embereknek egész sora áll rendelkezésére. A kormánynak mindenesetre módjában van, hogy, a maga táborából válaszszon ki a külföldi propagandára alkalmas embereket. Mi nem bánjuk, legyenek akár keresztény-szocialistái, akár annak a nacionalizmusnak hirdetői, mely „sziklaszilárdan áll minden liberális törekvéssel szemben“, de akadjon végre valaki, aki kiáll Magyarországért és viszszaszerzi hitelünket a külföld élett. Joggal kérdezheti ma mindenki: mi az oka annak a túlzó szerénységnek, mely a kormányt ettől visszatartja? Annyira pártkormánynak érzi-e magát, hogy nem hajlandó egy lépést sem tenni, mely az ország egyetemes érdekében való lenne? Vagy annyira rossz-e a lelkiismerete, hogy nem mer föllépni a külfölddel szemben Magyarország presztízsének védőjeként? Avagy, talán annyira becsületes-e, hogy nem érzi magát erre erkölcsileg feljogosítottnak? Minem ismerjük a kormány skrupulusait. De ha vannak ilyenek, megnyugtathatjuk Friedrich Istvánékat: nekünk mindegy, ki áll ki mellettünk eredménynyel. Friedrich István e, vagy más: mindegy, csak álljon ki és szerezze meg nekünk a külföld rokonszenvét, bizalmát, mert enélkül egy lépést sem tehetünk ama boldogabb jövő felé, amelyről mostanában annyi szó esik idehaza, de amelyben — aggódva látjuk — senki sem hisz odakint. . "■ 7*1¡*l*·:«'•;?-• - Válaszúton A politika eseményei 1.4 Világ tudósítójától.) Mai számunkban rámutattunk arra, hogy a kormányt támogató pártok agresszív magatartása miatt a békés kibontakozás majdnem lehetetlennek látszik. A liberális polgári pártok, számolva a helyzettel, elhatározták, hogy felveszik a harcot, a kormány megbuktatására. Ez azonban semmiképpensem jelenti azt, hogy, ha újabb alkalom kínálkoznék a békés megegyezésre, ez elől a liberális polgári pártok elzárkóznának. A liberális pártok határozatának csak az a jelentősége, hogy Friedrichnek ezentúl számolni kell azzal.