Világ, 1919. november (10. évfolyam, 123-148. szám)
1919-11-01 / 123. szám
4 1919. november 1. VILÁG !nem készültett a háborúra Július ötödikétől július végéig lett volna ideje a Bechmann-Holdvégnek a háború előkészítésére, ha már egy kalandos és kockázatos politikába bocsátkozott. Tirpitz helyesli a katonai előkészületek elmaradását, mert ezek növelték volna az európai feszültséget, ha nyilvánosságra kerülnek. De elmulasztották a legelemibb és a legtermészetesebb gazdasági előkészületeket is. 1: Július folyamán Németország még nagy gabonaszállítmányokat küldött Franciaországba. Egy egész hónap ideje volt a német kormánynak arra, hogy rezet, nikkelt és más hadicélokra szükséges fémeket vásároljon, amit iparvállalatok, vagy semleges cégek közvetítésével minden feltűnés nélkül megtehetett volna. Tartalék-készletek alig voltak az országban, és mégsem gondoltak a vásárlásra. A salétromhiány „életveszélyes“ volt a hadseregre nézve, Verdini lövetése pedig abbamaradt a háború elején, a nehéz muníció hiánya miatt, pedig akkor még voltkilátás a sikerre. A kancellár egyszerűen nem tájékoztatta az érdekelt resszortokat, úgy, hogy azok még csak javaslatokat sem tehettek. A háború kitörésével mindent improvizálni kellett, pedig a németeknek több tehetségük van a szisztematikus mimikára, mint a rögtönzésre. Belgium és Németalföld Jagow külügyi államtitkár egy nagyon jó eszközt talált az angol beavatkozás megelőzésére. Azzal akarta megfenyegetni Angliát, hogy az angol hadüzenet esetében a német hadsereg megszállja Németalföldet is. Ez csakugyan szerencsés sakkhúzás lett volna. Németország nem csupán egy, hanem kétkis semleges államot atmektál, minden jogcím, és minden ürügy nélkül, mondhatta volna Anglia. És arra még lehetett egny százalék esély, hogy Grey és Lloyd George a háború kikerülésére talán megnyugszanak Belgium ideiglenes megszállásába, noha Antwerpennek és a flamíriai tengerpartnak német birtokba kerülése megkétszerezte a német hajóhad offenzív erejét az angol partvidékekkel szemben. De teljes képtelenség volt Anglia szempontjából megnyugodni Belgium okkupálásába akkor, amikor Németország hivatalos formában tudatja Angliával, hogy esetleg sor kerülhet még Németalföld megszállására is. Ez már kiegyenlítette volna az angol és a német hajóhad kombattáns értékét. Jagow ötlete helyesléssel találkozott, mint ahogy Pichon fzahcia külügyminiszter leleplezése szerint Bethmann sürgötnyileg utasította Schoen párisi német követet, hogy a semlegesség kézi záloga gyanánt követelje Belfort, Verdun és még néhány francia határerőd kiürítésétés ideiglenes átadását a német csapatoknak, akkor, ha Franciaország felajánlaná neutralitását a háborúban. Jagow ötletének felhasználására már nem kerülhetett sor, mert Anglia gyorsabban határozott, mint Berlinben várták. Augusztus másodikán hajnalban Tirpitz a kancellárnál tartott tanácskozásnál még egyszer kifejtette, hogy Belgium semlegességének megsértése egyet jelent az angol hadüzenettel, és utoljára vetette fel azt a kérdést, hogy nem lehetne-e kikerülni az átvonulást Belgiumot Malike nemmel felelt, hiszen a német hadsereg felvonulása a belga határra már megindult. Ekkor Tirpitz újból utalt az angol hadüzenet kikerülhetetlen bizonyosságára, és azt kérte, hogy a legvégsőbb időpontig halasszák el a Belgiummal szemben tervezett lépés bejelentését, mert minden nyert nap megbecsülhetetlen érték a német hajóhad mobilizálásának szempontjából. És Tirpitz csakugyan ígéretet kapott, hogy a bejelentés csak a mozgósítás második napján fog megtörténni. Ígéretet kapott, noha a kancellár az angol fehér könyv tanúskodása szerint már három-négy nappal a tanácskozás előtt közölte Goschen berlini nagykövettel a német hadvezetőség szándékát. Bethmenn-Hollweg tehát félrevezette saját tengerészeti államtitkárát,amikor észrevette hibáját, és nem akarta bevallani, hogy egy a német flottára nézve életbevágóan fontos elhatározásról néhány nappal korábban értesítette az angol nagykövetet, tehát az angol admiralitást, mint a német haditengerészetet. . J. fejetlen kancellár A.: orosz mozgósításra tudvalévően mozgósítással felelt a császár és a német mozgósítási parancs után néhány órával már megtáviratozták a német hadüzenetet Pétervárra. Ugyanez ismétlődött Franciaországgal szemben. Diplomáciaiig Németország defenzívában volt, de a két hadüzenettel magára vállalta az offenzív fél hátrányos szerepét és, ami ennél közvetlenebb baj volt: feloldotta szövetségi kötelezettségük alól Romániát, illetőleg Olaszországot, amelyek csak akkor lettek volna kénytelenek beavatkozni, ha Németország a megtámadott fél. Tirpitz és Tirpitzen kívül még jó egynéhányan a hajukat tépték emiatt és Tirpitz kérdőre vonta a kancellárt. .A hadüzenetre szükség volt, mert a német hadsereg azonnal át akarja lépni az orosz határt, válaszolta Bethnuim-lobweg. A válasz meglepte a nagy admirálist, aki eddig úgy tudta, hogy a német hadsereg teljes erejével Franciaországra fogja venni magát és Oroszországgal szemben csak defenzívára gondol. De bővebb felvilágosítást nem lehetett kapni Bethmann-Hollwegtől, aki idegességénél és ingerültségénél fogva ezen a döntően fontos napon senkivel sem tudott tárgyalni, hanem csak égnek emelt karokkal ismételgette a hadüzenet feltétlen szükségességét. Utóbb Tirpitz Moltke vezérkari főnökhöz fordult kérdésével. Moltke kategorikusan kijelentette, hogy nem akarja átlépni az orosz határt és nem kívánta a hadüzenet elküldését. A francia hadüzenet elküldése előtt Moltke Tirpitz füle hallatára fejtette ki negatív álláspontját. A kancellár az egész héten át fuldokolt, írja Tirpitz: politikai vezetésünk teljes fejetlensége minden nappal félelmesebb lett. Már július huszonnyolcadikán reggel felkereste Tirpitzet Müller tengernagy, a császár tengerészeti kabinetjének főnöke és egyik legmeghittebb embere és „rémülten beszélt Bethmann-Hollweg viselkedéséről“. Müller kikerülhetetlennek és halaszthatatlannak tartotta a kancellárváltozást és Jagow külügyi államtitkár elbocsájtását. Másnap este, a már említett potsdami tanácskozáson, a császár is nyíltan kifejezést adott megdöbbenésének Bethmann-Hollweg teljes alkalmatlansága fölött, de azt mondotta, hogy most mégsem válhat meg a kancellártól, mert Bethmann- Hollsweg személye iránt nagy a bizalom Európában. Ezt a nézetét a császár alighanem azokból a lapkivágásokból mentette, amelyeket a kancellár mutatott neki. A német békekísérletek meghiúsulásának, Tirpitz nézete szerint, az egyik legfőbb oka az volt, hogy Bethmann-Hollweg a kritikus napokban sohasem látta át tisztán a helyzetet és még kevésbbet tudta informálni a császárt az események menetéről. Ez csak feltevés. De Tirpitz felhoz néhány pozitív adatot is, a kancellár fejvesztettségének bizonyítására. Az Oroszországnak küldött hadüzenetről elfelejtették előzetesen értesíteni a monarchiát és nem érdeklődtek aziránt sem, hogy Berchtoldot nem bírja-e politikájának megváltoztatására az orosz háború bizonyossága. A bécsi külügyminisztérium napokig hallgatott és Berlinben valóságos pánik támadt. Attól féltek, hogy a monarchia cserben hagyja Németországot, amely akkor, Moltke kijelentése szerint, kénytelen lett volna mindenáron békét kötni. A szerb válasz kategorikus visszautasításával a monarchia felidézte a háború veszedelmét Németország felé, Berlin megkérdezése nélkül. A német kormány pedig kipattantotta az európai háborút Bécs és Belgrád konfliktusából, anélkül, hogy megkérdezte volna a monarchiát. Ugyanúgy nem gondoltak Olaszország értesítésére és ezzel végleg feloldották az olasz kormányt minden kötelezettsége alól. A császár, a kancellár, a vezérkari főnök és a tengerészeti államtitkár sem tudatták egymással intézkedéseiket, és így igazán nem csodálatos, ha megfeledkeztek Bécsről és Rómáról. Az orosz harcokban döntést várnak A pétervári fronton fokozódik a harcok hevességre Helsingforsi jelentés szerint a pétervári arcvonalon, hír szerint, egyre fokozódik a harcok hevessége. Azt hiszik, hogy a legközelebbi napokban tisztázódni fog a katonai helyzet. Az angol flotta ismét megtámadta Kronstadtot és Krasznajagorkát. Az orosz nyugati hadsereg hivatalos harctéri jelentése egyébként a következő: Mente pályaudvarának közelében, Friedrichstadttól délre elkergettünk egy ellenséges osztagot és a pályaudvart megszálltuk. Tábori őrségünket Kodoránál, a Duna torkolatától délre három gőzös megtámadta revolverágyukkal és géppuskákkal. A támadást visszavertük. Az egyik gőzöst aknatüzeléssel fölgyújtottuk. Az arcvonalon általában nyugalom van, csupán a szokásos zavaró tüzelés folyik. Oroszország blokádja Berlin, október 30. A lapok jelentése szerint a birodalmi kormány nem adja át válaszjegyzékét az entensenak arra a felszólítására, hogy Németország is járuljon hozzá Szovjet-Oroszország fi lokálisához. A jegyzék kifejti, hogy Németországban is voltak bolsevikok, de sikerült őket legyőzni. Németországnak tehát bizonyos tapasztalásai vannak ebben a dologban és elvben teljes mértékben egyetért ugyan az ententetal, hogy a bolsevizmust le kell győzni, a kiéheztető blokádot azonban nem tartja helyes eszköznek. Németország hajlandó a szükséges intézkedésekről tárgyalni, de teljesen tehetetlen mindaddig, amíg a Keleti-tengeren meg nem szűnik a blokád. Ez ez oka annak, hogy az entente szándékát nem támogathatja kellő erővel. Berlin, október 30. Csicserin a lapok jelentése szerint szikratáviratot küldött a német kormánynak és közli vele, hogy Németországnak Szovjet-Oroszország blokádjában való részvételét előre megfontolt ellenséges cselekedetnek minősítené. A szovjet-kor Szombat mány elhatározta, hogy Németország részvétele esetén megfelelő ellenintézkedéseket tesz, azonban bízik benne, hogy a német kormány határozottan visszautasítja az ellente követelését, amely megcsúfolása az igazság legelemibb követelményeinek. KÜLFÖLD Renner a kommunizmus ellen Viharos választói gyűlés Bécsből jelentik: Renner dr. kancellár tegnap rendkívül éles beszédet mondott egy választói gyűlésen a kommunisták ellen. — Ma már a tények beszélnek — mondotta többek között. — Hónapokig kellett küzdenünk olyan kísérletek ellen, amelyek nemcsak érveket vittek a harcrg,, hanem pénzzel is dolgoztak és egyik munkást a másik ellen uszították. Ha egy elvtárs a gráci események miatt fenyegetően emeli rám a kezét, azt mondom neki: én voltam az, aki a gráci kommunistákat kiszabadított-1:11 a fogságból, aki visszaadtam a szabadságukat. — Nagy különbség, — mondta — hogy egy országba® olyan miniszterelnök van, mintFriedrich, aki csak fogházzal boldogítja a népet, vagy olyan népképviselet, amelynek kancellárja idejön Önök közé fegyvertelenül, felemelt fővel és számot ad mindenről. Ha azok a kommunisták, akik mindent jobban tudnak, elérnék céljukat, akkor nem Önök látnák ennek a hasznát, hanem azok, akik a határon leskelődnek, hogy mikor állíthatják vissza a Habsburgok uralmát. — Önök osztályuralmat akarnak, erőszakos uralmat, mi a demokráciát akarjuk. A kommunisták azt követelik tőlem, állítsam fel a diktatúrát. Ez igazságtalan és teljesíthetetlen kívánság. A kancellár végül Ausztria jövőjéről beszélt. — Ha nem adják meg nekünk az élet lehetőségét, — mondta — akkor a nép tömegei minden ellenállást megtörnek és követelni fogják a Németországhoz való csat- lakozást. Ezt felelősségem teljes tudatában mondom. Remélem, hogy ez nem következik be. Azon a napon pedig, amelyen belépünk a népek szövetségébe, követelni fogjuk a közlekedés szabadságát és a Németországhoz való csatlakozás jogát. Ez az egyedüli út, amelyre ráléphetünk. Renner dr. kancellár hosszantartó, viharos tetszés, zajban fejezte be a beszédét és összetartásra szólította fel a jelenlevőket. A legfelsőbb tanács intése Németországokhoz. Fázisból jelentik: A legfelsőbb tanács a békeszerződés életbelépése előtt megintette Németországot a fegyverszünet bizonyos feltételeinek megszegése miatt. A hadsereg részéről Foch tábornagyot, a tengerészet részéről Fuller angol hajóskapitányt, a pénzügyi kormány részéről pedig Cellest küldték ki az ügy megvizsgálására. Németország azzal sértettei meg a fegyverszünet feltételeit, hogy megszállta a balti tartományokat, hogy a Scapaflow-öbölben a német tengerészek elsülyesztettak német hadihajókat, amelyeket át kellett volna adni az entente-nak, azonkívül nem fizette meg egészen a megszálló csapatok eltartására szükséges összegeket. A különbözői anyagok átadása körül is követtek el mulasztásokat a németek. A Hollandiának eladóit öt hajón kívül negyvenkét lokomotív és több ezer vasúti kocsi is hiányzik. A fiumei kérdést Londonból jelentik. Az ideérkezett táviratok szerint kétségtelen, hogy az Egyesült Államok kormánya nem fogadja el Tittoninak a fiumei kérdés megoldásáról beterjesztett legutóbbi javaslatát. Remélik azonban, hogy valamely megoldást mégis találnak majd. Az olasz miniszterelnök hír szerint újabb és nyomatékosabb felhívást akar küldeni az Egyesült Államok kormányának, amelyet megkér, igyekezzék előmozdítani a kérdés megoldását. Villamos recnaud süt, főt Hollitschsz Testvérek ját&ítással Budapest, József Körút 10. sz. GRÓF MONTE CHRISTO Dumas világhírű regénye 4 folytatásban. Az első rósa hétfőn először a ROYAl-APOLLO-ban Ma és holnap utoljára: Veritas Vingit !