Világ, 1919. november (10. évfolyam, 123-148. szám)

1919-11-01 / 123. szám

4 1919. november 1. VILÁG !nem készültett a háborúra­ ­ Július ötödikétől július végéig lett volna ideje a Bechmann-Holdv­égnek a háború előkészítésére, ha már egy kalandos és kockázatos politikába bocsát­kozott. Tirpitz helyesli a katonai előkészületek el­maradását, mert ezek növelték volna az európai fe­szültséget, ha nyilvánosságra kerülnek. De elmulasz­tották a legelemibb és a legtermészetesebb gazda­­­sági előkészületeket is. 1: Július folyamán Németország még nagy gabona­szállítmányokat küldött Franciaországba. Egy egész hónap ideje volt a német kormánynak arra, hogy rezet, nikkelt és más hadicélokra szükséges fémeket vásároljon, amit iparvállalatok, vagy semleges cé­gek közvetítésével minden feltűnés nélkül megtehe­tett volna. Tartalék-készletek alig voltak az ország­ban, és mégsem gondoltak a vásárlásra. A salétrom­hiány „életveszélyes“ volt a hadseregre nézve, Ver­dini lövetése pedig abbamaradt a h­áború elején, a nehéz muníció hiánya miatt, pedig akkor még volt­­kilátás a sikerre. A kancellár egyszerűen nem tájé­koztatta az érdekelt resszortokat, úgy, hogy azok még csak javaslatokat sem tehettek. A háború kitö­résével mindent improvizálni kellett, pedig a néme­teknek több tehetségük van a szisztematikus mim­ikára, mint a rögtönzésre. Belgium és Németalföld Jagow külügyi államtitkár egy nagyon jó esz­közt talált az angol beavatkozás megelőzésére. Azzal akarta megfenyegetni Angliát, hogy az angol had­üzenet esetében a német hadsereg megszállja Né­metalföldet is. Ez csakugyan szerencsés sakkhúzás lett volna. Németország nem csupán egy, hanem két­­kis semleges államot atmektál, minden jogcím, és minden ürügy nélkül, mondhatta volna Anglia. És arra még lehetett egny százalék esély, hogy Grey és Lloyd George a háború kikerülésére talán megnyug­szanak Belgium ideiglenes megszállásába, noha Antwerpennek és a flamíriai tengerpartnak német birtokba kerülése megkétszerezte a német hajóhad offenzív erejét az angol partvidékekkel szemben. De teljes képtelenség volt Anglia szempontjából meg­nyugodni Belgium okkupálásába akkor, amikor Né­metország hivatalos formában tudatja Angliával, hogy esetleg sor kerülhet még Németalföld megszál­lására is. Ez már kiegyenlítette volna az angol és a német hajóhad kombattáns értékét. Jagow ötlete he­lyesléssel találkozott, mint ahogy Pichon fzahcia külügyminiszter leleplezése szerint Bethm­ann sü­rgö­­tnyileg utasította Schoen párisi német követet, hogy a semlegesség kézi záloga gyanánt követelje Belfort, Verdun és még néhány francia határerőd kiürítését­­és ideiglenes átadását a német csapatoknak, akkor, ha Franciaország felajánlaná neutralitását a hábo­rúban. Jagow ötletének felhasználására már nem ke­rülhetett sor, mer­t Anglia gyorsabban határozott, mint Berlinben várták. Augusztus másodikán haj­nalban Tirpitz a kancellárnál tartott tanácskozásnál még egyszer kifejtette, hogy Belgium semlegességé­nek megsértése egyet jelent az angol hadüzenettel, és utoljára vetette fel azt a kérdést, hogy nem le­hetne-e kikerülni az átvonulást Belgiumot­ Malike nem­mel felelt, hiszen a német hadsereg felvonulása a belga határra már megindult. Ekkor Tirpitz újból utalt az angol hadüzenet kikerülhetetlen bizonyos­ságára, és azt kérte, hogy a legvégsőbb időpontig halasszák el a Belgiummal szemben tervezett lépés bejelentését, mert minden nyert nap megbecsülhe­tetlen érték a német hajóhad mobilizálásának szem­pontjából. És Tirpitz csakugyan ígéretet kapott, hogy a bejelentés csak a mozgósítás második napján fog megtörténni. Ígéretet kapott, noha a kancellár az angol fehér könyv tanúskodása szerint már három-négy nappal a tanácskozás előtt közölte Goschen berlini nagykövettel a német hadvezetőség szándékát. Bethmenn-Hollweg tehát félrevezette sa­ját tengerészeti államtitkárát,amikor észrevette hibá­ját, és nem akarta bevallani, hogy egy a német flot­tára nézve életbevágóan fontos elhatározásról né­hány nappal korábban értesítette az angol nagykö­vetet, tehát az angol admiralitást, mint a német haditengerészetet. . J. fejetlen kancellár A.: orosz mozgósításra tudvalévően mozgósítás­sal felelt a császár és a német mozgósítási parancs után néhány órával már megtáviratozták a német hadüzenetet Pétervárra. Ugyanez ismétlődött Fran­ciaországgal szemben. Diplomáciaiig Németország defenzívában volt, de a két hadüzenettel magára vállalta az offenzív fél hátrányos szerepét és, ami ennél közvetlenebb baj volt: feloldotta szövetségi kötelezettségük alól Romániát, illetőleg Olaszorszá­­g­ot, amelyek csak akkor lettek volna kénytelenek beavatkozni, ha Németország a megtámadott fél. Tirpitz és Tirpitzen kívül még jó egynéhányan a hajukat tépték emiatt és Tirpitz kérdőre vonta a kancellárt. .A hadüzenetre szükség volt, mert a né­met hadsereg azonnal át akarja lépni az orosz ha­tárt, válaszolta Bethn­uim-l­ob­weg. A válasz meg­lepte a nagy admirálist, aki eddig úgy tudta, hogy a német hadsereg teljes erejével Franciaországra fogja venni magát és Oroszországgal szemben csak defenzívára gondol. De bővebb felvilágosítást nem lehetett kapni Bethmann-Hollwegtől, aki idegessé­génél és ingerültségénél fogva ezen a döntően fon­tos napon senkivel sem tudott tárgyalni, hanem csak égnek emelt karokkal ismételgette a hadüze­net feltétlen szükségességét. Utóbb Tirpitz Moltke vezérkari főnökhöz fordult kérdésével. Moltke ka­tegorikusan kijelentette, hogy nem akarja átlépni az orosz határt és nem kívánta a hadüzenet elkül­dését. A francia hadüzenet elküldése előtt Moltke Tirpitz füle hallatára fejtette ki negatív állás­pontját. A kancellár az egész héten át fuldokolt, írja Tirpitz: politikai vezetésünk teljes fejetlensége min­den nappal félelmesebb lett. Már július huszon­­nyolcadikán reggel felkereste Tirpitzet Müller ten­gernagy, a császár tengerészeti kabinetjének főnöke és egyik legmeghittebb embere és „rémülten beszélt Bethmann-Hollweg viselkedéséről“. Müller kikerül­­hetetlennek és halaszthatatlannak tartotta a kan­cellárváltozást és Jagow külügyi államtitkár elbo­­csájtását. Másnap este, a már említett potsdami tanácskozáson, a császár is nyíltan kifejezést adott megdöbbenésének Bethmann-Hollweg teljes alkal­matlansága fölött, de azt mondotta, hogy most még­sem válhat meg a kancellártól, mert Bethmann- Hollsweg személye iránt nagy a bizalom Európában. Ezt a nézetét a császár alighanem azokból a lapki­vágásokból mentette, amelyeket a kancellár muta­tott neki. A német bék­ekísérletek meghiúsulásának, Tirpitz nézete szerint, az egyik legfőbb oka az volt, hogy Bethmann-Hollweg a kritikus napokban soha­sem látta át tisztán a helyzetet és még kevésbbet tudta informálni a császárt az események menetéről. Ez csak feltevés. De Tirpitz felhoz néhány po­zitív adatot is, a kancellár fejvesztettségének bizo­nyítására. Az Oroszországnak küldött hadüzenetről elfelejtették előzetesen értesíteni a monarchiát és nem érdeklődtek aziránt sem, hogy Berchtoldot nem bírja-e politikájának megváltoztatására az orosz há­ború bizonyossága. A bécsi külügyminisztérium na­pokig hallgatott és Berlinben valóságos pánik tá­madt. Attól féltek, hogy a monarchia cserben hagyja Németországot, amely akkor, Moltke kijelentése sze­rint, kénytelen lett volna mindenáron békét kötni. A szerb válasz kategorikus visszautasításával a mon­archia felidézte a háború veszedelmét Németország felé,­­ Berlin megkérdezése nélkül. A német kor­mány pedig kipattantotta az európai háborút Bécs és Belgrád konfliktusából, anélkül, hogy megkér­dezte volna a monarchiát. Ugyanúgy nem gondol­tak Olaszország értesítésére és ezzel végleg feloldot­ták az olasz kormányt minden kötelezettsége alól. A császár, a kancellár, a vezérkari főnök és a ten­gerészeti államtitkár sem tudatták egymással intéz­kedéseiket, és így igazán nem csodálatos, ha meg­feledkeztek Bécsről és Rómáról. Az orosz harcokban döntést várnak A pétervári fronton fokozódik a harcok hevességre­­ Helsingforsi jelentés szerint a pétervári arc­vo­nalon, hír szerint, egyre fokozódik a harcok heves­sége. Azt hiszik, hogy a legközelebbi napokban tisz­tázódni fog a katonai helyzet. Az angol flotta ismét megtámadta Kronstadtot és Krasznajagorkát. Az orosz nyugati hadsereg hivatalos harctéri jelentése egyébként a következő: Mente pályaudvarának kö­zelében, Friedrichstadttól délre elkergettünk egy el­lenséges osztagot és a pályaudvart megszálltuk. Tá­bori őrségünket Kodoránál, a Duna torkolatától délre három gőzös megtámadta revolverágyukkal és géppuskákkal. A támadást visszavertük. Az egyik gőzöst aknatüzeléssel fölgyújtottuk. Az arcvonalon általában nyugalom van, csupán a szokásos zavaró tüzelés folyik. Oroszország blokádja Berlin, október 30. A lapok jelentése szerint a birodalmi kormány nem adja át válaszjegyzékét az entensenak arra a felszólítására, hogy Németor­szág is járuljon hozzá Szovjet-Oroszország fi lokáli­sához. A jegyzék kifejti, hogy Németországban is voltak bolsevikok, de sikerült őket legyőzni. Német­országnak tehát bizonyos tapasztalásai vannak eb­ben a dologban és elvben teljes mértékben egyetért ugyan az ententetal, hogy a bolsevizmust le kell győzni, a kiéheztető­ blokádot azonban nem tartja helyes eszköznek. Németország hajlandó a szüksé­ges intézkedésekről tárgyalni, de teljesen tehetetlen mindaddig, amíg a Keleti-tengeren meg nem szűnik a blokád. Ez ez oka annak, h­ogy az entente szándé­kát nem támogathatja kell­ő erővel. Berlin, október 30. Csicserin a lapok jelentése szerint szikratáviratot küldött a német kormánynak és közli vele, hogy Németországnak Szovjet-Orosz­ország blokádjában való részvételét előre megfontolt ellenséges cselekedetnek minősítené. A szovjet-kor­ Szombat mány elhatározta, hogy Németország részvétele ese­tén megfelelő ellenintézkedéseket tesz, azonban bí­zik benne, hogy a német kormány határozottan vis­­­szautasítja az ellente követelését, amely megcsúfo­lása az igazság legelemibb követelményeinek. KÜLFÖLD Renner a kommunizmus ellen Viharos választói gyűlés Bécsből jelentik: Renner dr. kancellár tegnap rend­­­kívü­l éles beszédet mondott egy választói­ gyűlésen a kommunisták ellen. — Ma már a tények beszélnek — mondotta többek között. — Hónapokig kellett küzdenü­nk olyan kísérle­tek ellen, amelyek nemcsak érveket vittek a harcrg,­, hanem pénzzel is dolgoztak és egyik munkást a másik ellen uszították. Ha egy elvtárs a gráci események miatt fenyegetően emeli rám a kezét, azt mondom neki: én voltam az, aki a gráci kommunistákat kiszabadított-1:11 a fogságból, aki visszaadtam a szabadságukat. — Nagy különbség, — mondta — hogy egy országba® olyan miniszterelnök van, mint­­Friedrich, aki csak fogházzal boldogítja a népet, vagy olyan népképviselet, amelynek kancellárja idejön Önök közé fegyvertelenül, felemelt fővel és szá­mot ad mindenről. Ha azok a kommunisták, akik min­dent jobban tudnak, elérnék céljukat, akkor nem Önök látnák ennek a hasznát, hanem azok, akik a határon leskelődnek, hogy mikor állíthatják vissza a Habsbur­gok uralmát. — Önök osztályuralmat akarnak, erőszakos ural­mat, mi a demokráciát akarjuk. A kommunisták azt követelik tőlem, állítsam fel a diktatúrát. Ez igazságta­lan és teljesíthetetlen kívánság. A kancellár végül Ausztria jövőjéről beszélt. — Ha nem adják meg nekünk az élet lehetőségét, — mondta — akkor a nép tömegei minden ellenállást meg­törnek és követelni fogják a Németországhoz való csat­-­ lakozást. Ezt felelősségem teljes tudatában mondom. Re­mélem, hogy ez nem következik be. Azon a napon pedig, amelyen belépünk a népek szövetségébe, követelni fogjuk a közlekedés szabadságát és a Németországhoz való csat­lakozás jogát. Ez az egyedüli út, amelyre ráléphetünk. Renner dr. kancellár hosszantartó, viharos tetszés­, zajban fejezte be a beszédét és összetartásra szólította­ fel a jelenlevőket. A legfelsőbb tanács intése N­émet­országokhoz. Fázisból jelentik: A legfelsőbb tanács a békeszerző­dés életbelépése előtt megintette Németországot a fegyverszünet bizonyos feltételeinek megszegése miatt. A hadsereg részéről Foch tábornagyot, a ten­gerészet részéről Fuller angol hajóskapitányt, a pénzügyi kormány részéről pedig Cellest küldték ki az ügy megvizsgálására. Németország azzal sértettei meg a fegyverszünet feltételeit, hogy megszállta a balti tartományokat, hogy a Scapaflow-öbölben a német tengerészek elsülyesztet­tak német hadihajó­kat, amelyeket át kellett volna adni az entente-nak, azonkívül nem fizette meg egészen a megszálló csa­­patok eltartására szükséges összegeket. A különbözői anyagok átadása körül is követtek el mulasztásokat a németek. A Hollandiának eladóit öt hajón kívül negyvenkét lokomotív és több ezer vasúti kocsi is­ hiányzik. A fiumei kérdést Londonból jelentik. Az ide­érkezett táviratok szerint kétségtelen, hogy az Egye­sült Államok kormánya nem fogadja el Tittoninak­ a fiumei kérdés megoldásáról beterjesztett legutóbbi javaslatát. Remélik azonban, hogy valamely meg­oldást mégis találnak majd. Az olasz miniszterelnök­ hír szerint újabb és nyomatékosabb felhívást akar küldeni az Egyesült Államok kormányának, ame­lyet megkér, igyekezzék előmozdítani a kérdés meg­oldását. Villamos recnaud süt, főt Hollitschsz Testvérek ját&ítással Budapest, József­ Körút 10. sz. GRÓF MONTE CHRISTO Dumas világhírű regénye 4 folytatásban. Az első rósa hétfőn először a R­OYAl-APOLLO-ban Ma és holnap utoljára: Veritas Vingit !

Next