Világ, 1919. december (10. évfolyam, 149-173. szám)

1919-12-02 / 149. szám

G ISIS. decemtar a VILÁG jelentette f­l, hogy nem avatkozik oly ügybe, amely az igazságszolgáltatás körébe tartozik. Az Egresült liliomokban nagy önuralom észlelhető. Wilson el­nök betegsége alatt ugyanis minden konfliktust ike­rülni akarnak, de Mexikó kihívó magatartása az ese­mények rohamos fejlődését idézheti elő. Japán -orosz—német blokk az entente ellen? Kramar: Denikinről A Ne­wyork Times-nek jelentik Parisból. Dr. Kramar, volt cseh miniszterelnök, aki e napokban tért vissza Denikin táborából, a következőket jelen­tette ki interrjú keretében:­­ Japánból, Oroszországból és Németországból­­­álló új nemzetközi blokk lehet az ára annak a mu­lasztásnak, amelyet a szövetségesek azzal követtek el, hogy az antibolsevista csapatokat nema látták el a kellő mennyiségű munícióval és felszereléssel. Kolcsak és Denikin valószínűleg utolsó monst­er­­ként Japánhoz és Németországhoz fordulnak segít­­ságért és ezzel megvetik alapját a jövő szövetség­i­ek. Én tudom, hogy Japán kész a támogatást meg­adni bizonyos szibériai koncessziók ellenében. A bolsevistaellenes csapatok vezetői a leglojálisabb magatartást tanúsítják az entente irányában, azon­ban vigyáznunk kell arra, nehogy Japán és Német­ország karjaiba kergessük őket. Van mód arra, hogy a szövetségesek Denikint a kívánt munícióval ellás­sák, anélkül, hogy ez az ententenak egy fzérjébe is­ kerülne. Németországot arra kell kényszeríteni, hogy a Pskovnál elzsákmányolt óriási lőszermeny­­nyiséget adja át Denikinnek. Ha ezt a felszerelést Desszkin rendelkezésére bocsátják, akkor össze tudja törni a bolsevistákat. Denikin egyáltalán nem mon­­archista érzelmű. Beszélgetésem során meggyőződ­tem, hogy demokrata és komolyan betartja majd azt az ígéretét, hogy az alkotmányozó gyűlésre bízza az alkotmánytom­a meghatározását. Személyes am­bíciói nincsenek- Az a hír, hogy a népnek nincs bizalma Denikinben, valótlan. Én magam meggyő­ződtem az ellenkezőjéről. 85.000 főnyi japán sereg Szibériában fleisingfors, december II. Stefanov, Kolcsuk tengernagy hadügyminisztere, aki jelenleg frelsing­­forsban tartózkodik, kijelentette, hogy Szibériában e pillanatban nyolcvanötezer főből álló japán sereg van. Ennek a seregnek tizennégyezer­­ főnyi lovas­sága van. Denikin a francia-orosz barátságról Páris, december 1. A Denikin tábornok hadse­regéhez kirendelt és Manyin tábornok parancsnok­sága alatt álló francia katonai misszió Denikin tisz­teletére a tábornok főhadiszállásán bankettet ren­dezett, amelyen Denikin a következő beszédet mon­dotta: —­ A francia—orosz barátságot a két nemzet életbevágó érdekei teremtették meg és nem az egyé­nek akarata. Ezt a barátságot még a legviharosabb történelmi események sem dönthetik meg. A két nép karöltve fog ugyanazon az utón menni és együt­tesen fogja elhárítani azokat az akadályokat, ame­lyek utunkat keresztezhetnék. A bolsevikok véres veresége a Narva mellett Kopenhága, november 30. A National Tidende­­nek jelentik Révaiból:­­ Narva mentén óriási mér­tékben szélesednek ki a harcok. A bosevikokat gép­puskákkal felszerelt tengerészkatonák az észt csa­patok felé kergették, amelyek egészen csekély távo­­­ságból megsemmisítő tüzelést kezdtek­­ ellenük. A bolsevikok visszafelé akartak özönleni, ekkor azon­ban a tengerészkatonák valóságos vérfürdőt rendez­tek közöttük. Az osztrák haderő nem lehet párthadsereg­. Bécsből jelentik. A Neues Wiener Journal jelentése szerint az entente jóvátételi bizottságának albizott­sága legutóbb az osztrák véderő kiépítésének ügyé­vel foglalkozott. Ez alkalommal határozott nyilat­kozatok történtek, amelyekből arra lehet következ­tetni, hogy az entente szigorúan ragaszkodik a saint­­germaini szerződés rendelkezéseihez és a rend biz­tosítására alkalmas és minden pártbefolyástól men­tes csapattest felállítását fogja követelni, amely a kormánynak feltétlenül és minden körülmények kö­zött rendelkezésére áll. Hír szerint erz úl véderőja­­vaslat már nem veszi fel a katonatanácsok rendsze­rét. Ennek helyére a panaszbizottságok rendszere lép. A panaszokat tudomásul vegyék és illetékes he­lyen előterjesszék. A parancsnoki hatalom kérdését is oly értelemben fogják megoldani, hogy gondos­kodás történhessék a csapatok szigorúbb fegyelme­zéséről. Az új véderőja­vaslatot különben az osztrák nemzetgyűlés különböző pártjainak már meg is kül­dötték. A bécsi polgárság és elsősorban az iparos­­osztály, ma nagygyűlést tartott, amelyen határozati javaslatban állást foglaltak az ellen, hogy az új véd­erő egyetlen eg­y párt, a szociáldemokrata párt, esz­közévé váljék. Követeli még a javaslat, hogy a had­erő parancsnokát a nemzetgyűlés nevezze ki. HÍREK — Olvasóinkhoz­, mi válságokból és súlyos megpróbáltatásokból szabadultan, ismét a­ függet­len és pártatlan kritika hangján szólt a Világ olvasó táborához, mely mellette híven kitartott. E ragaszkodás megnyilatkozásának, mely jóleső bi­zonysága mindenkor való töretlen igazságkeresé­sünknek, pártok felett álló objektivitásunknak, im­már semmi sem áll az útjában. A Világ terjesztését és árusítását ma már a törvény ereje garantálja. Lapunkat elkobozni, Szabad árusítását meggátolni senkinek jogában nem áll. Az ötéves háborútól, a két forradalom viharaitól tépett, a bolsevizmus halálos kórjától szabad ai! ország regenerálásá­nak és konszolidálásának gigantikus erőket kívánó munkájában a jövőben is a dolgozók első sorá­ban akar és fog állani a Világ. "A­ verejtékes nehézséggel megalapozott rend biztosítása, lehető­ségteremtés a termelő munka újraf­elvét­elére és mindenekelőtt az újjászületés, a talpraállás főfeltéte­lének megteremtése, a béke a jelszava zászlónknak. És mi meg nem rendülő hittel hisszük is, hogy ennek a balsorsú földnek minden becsületes polgára egy ma velünk abban, hogy az erők egységes ki­fejtésének, a harmonikus munkának gáncsot vetni olyan halálos vétek lenne, melyre a történelem ítélő­­­széke nem adna feloldozást. A lapterjesztés felszaba­dulásának alkalmából azt a­ kérést intézzük vidéki árusítóinkhoz és terjesztőinkhez, akiknek címére a Világ a posta útján most már pontosan elindul, hogy költségünkre feladott sürgönyben közöljék ve­lünk, mily példány­számra van szükségük lapunkból. Egyben vidéki előfizetőinkhez is van egy kérésünk: a meg nem újított, vagy új előfizetési díjakat posta­utalványon juttassák el kiadóhivatalunk címére, hogy lapunk szétküldése késedelmet ne szenvedjen. — A miniszterelnök és a külföldi diplo­maták, Huszár Károly miniszterelnök ma délelőtt 11 órakor fogadta Hans Knobloch német-osztrák követ látogatását, utána pedig féltizenkét órakor az olasz missziónak a Károlyi-palotában lévő helyi­ségeiben lovag Cerutti Vittorio olasz királyi meg­hatalmazottat kereste fel, hogy viszonozza látoga­tásat. A miniszterelnök közel fél óra hosszat idő­zött az olasz királyi meghatalmazottnál. — Wlassics a rémuralomról. A Nemzeti Ka­szinó vasárnap, délelőtt rendkívüli közgyűlést tar­tott. Báró Wlassics Gyula elnök nagy tetszéssel fo­gadott beszéddel nyitotta meg a rendkívüli közgyű­lést. E beszédében többek közt a proletárdiktatúrá­ról a következőket mondotta: — .... A terror e szörnyű uralmától nem vár­hatott kíméletet egyetlen magyar nemzeti intézmé­nyünk sem. A Nemzeti Kaszinó életét, mely Széche­nyi nagy alapját, időtlen időkig a tisztelet és­ elvei­hez való ragaszkodók legmagasabb piedesztáljává he­lyezi, a lehető leggyorsabb intézkedéssel fojtották meg. Én­ a kihívásra mi csak azzal felelhetünk, hogy még lelkesebben, még odaadóbban ápoljuk azokat a nagy hagyományokat, melyeket Széchenyi elrabolhatatlan kincsül hagyott nemzetének . .. Egy­hangúlag tudomásul vette ezután a közgyűlés a vá­lasztmány korábban hozott azon határozatát, hogy gróf Károlyi Mihályt honáruló magatartása miatt a kaszinóból kirekesztették, valamint ahhoz is hozzá­járult, hogy e, kirekesztés az összes előkelőbb kül­földi klubokkal levél útján közöltessék. — Berekesztették a nemzetközi munkaügyi értekezletet. A nemzetközi munkaügyi értekezlet tárgyalásait, a következő ülések időpontjának meg­határozása nélkül berekesztették. Ha Svájc, belép a népek szövetségébe, úgy az értekezlet valószínű­leg Genfben fog legközelebb összeülni. A nemzetközi munkaügyi konferencia 95 szavazattal 3 ellenében elhatározta, hogy tizennégy éven aluli gyermekek nem foglalkoztathatók gyári üzemekben, kivéve olya­nokban, ahol az illetőnek valamelyik hozzátartozója is dolgozik. Egyhangúlag elhatározták, hogy köve­telni fogják a gyári munkások egészségi állapotá­nak évenként legalább egyszer való megvizsgálását. Negyvenkét szavazattal huszonhat ellenében elha­­tározták, hogy a konferencián képviselt kormányok a mu­tkásnőknek a szülés idejére háromhavi bérüket kifizetik. _Az újságíró-miniszterek üdvözlése. Szere­­tetteljes ünneplésben részesítették volt pályatársai­kat, a budapesti napilapok politikai tudósítói vasár­nap este. Huszár Károly miniszterelnök, Beniczky Ödön belügym­­iniszter, Bárczy István igazságügy­miniszter, Pekár Gyula volt összekötő miniszter és a távolmaradását kimentett Haller István közokta­tásügyi miniszter tiszteletére az Otthon-körben la­komát rendeztek, melyen elsőnek az újságírók nevé­ben Lenkey Gusztáv szerkesztő üdvözölte az illusz­tris vendégeket és Huszár Károlyt köszöntötte. Huszár miniszterelnök hosszú beszédben válaszolt, melyben a magyar sajtó feladatairól beszélt, majd pedig saját személyes emlékei kapcsán bejelentette, hogy egy névtelen adakozó 200.000 koronát adott át valamely jótékony célra. Ezt az összeget az újságíró özvegyeknek és árváknak szánta, még­pe­dig úgy, hogy fejenkint 1000 koronát kapnak. Re­méli, hogy a jövőben még többet is tehet értük, az újságírók iránt érzett hálából. A miniszterelnök beszéde után Hoitsy Pál, az Otthonkor alelnöke­ üdvözölte a kör nevében a megjelenteket. Majd Pekár Gyula szólít az újságíróknak arról a nagy munkájáról, amely hivatva van a külföldet tájé­koztatni. Meg kell tenni a magyar újságírónak min­dent, hogy az igazság­ megismerése által ez a szere­tet az egész világon elterjedjen. Bárczy István igaz­­ságügyminiszter emelkedett ezután szólásra, örö­mének adott kifejezést, hogy öt, aki már másfél évtized óta aktív újságíró munkát nem végez, az újságíró társadalomhoz „számítják. Szólott azokról az ellentétekről, amelyek a mostani politikai harc­ban az egyes pártok között vannak. Nagy messze­ségek választották szét a politikai álláspontokat és ám mégis sikerült, habár ideiglenesen is, összehozni közös munkára őket, ez annak köszönhető, hogy olyan férfi vette kezébe a kibontakozás nehéz mun­káját, aki megértéssel és valóban demokratikus ér­zéssel kivan dolgozni a magyar nemzet jövőjéért. Szólott ezután a­ miniszter arról, hogy nem szabad megfeledkeznünk azoknak a megbüntetéséről, akik vétkesek az ország sülyedésének előidézésében és meg kell adni az ország újjászületésének lehetősé­gét. Ezután Halász Lajos államtitkár szellemes be­szédben üdvözölte a minisztereket. Bónitz Ferenc miniszteri tanácsos az újságírókat arra kérte, hogy további működésükben ne a szenzációhajhászás, ha­nem­ a kötelesség, amely a magyar haza, az igaz magyar ügy szolgálatában nyilvánul meg, vezesse őket. Beniczky Ödön belügyminiszter pár szóban mondott köszönetét azért a szeretetteljes fogadta­­tásért, amelyben őt részesítették. Kovács Dénes, So­mogyi Gyula, Bihari Dezső, Lévai Mihály, Ma­­dovszky Richard, dr. Strasser József felszólalása után ismét Huszár Károly, miniszterelnök szólott, és többek közt a következőket mondta: Végigvizi­­teltem az összes entente-missziókat és aközött, amit most mondottak és amit ezelőtt néhány héttel hal­lottam, olyan különbség van, mint ég és föld között. Ma például Bandholtz tábornokkal beszéltem, aki ezt mondotta. ..Most kezdjük Önöket becsülni. Én most olvastam az Önök történetét. Most látjuk, hogy Önök egy mártír nemzet és Amerika rokon­­szenve e pillanatban Önökkel van.“ Hivatkozhatott a francia, angol és olasz missziók vezetőjére, hivat­­kozhatom Sir George Clerk-re, akik hasonlóan nyi­latkoztak. Nem vagyok túlságosan optimista, de érzem, hogy azok a nyugati hatalmak, amelyek most még ellenségeink, a békekötés után hamarosan bará­tainkká válnak. A magyar nemzet igazsága érvénye­sülni fog. Sajtópolitikámnak kifelé az a célja, hogy­ a külföldet az igazsághoz híven informáljam. Ezután Bárczy István miniszteri tanácsos szólalt fel és be­­jelentette hogy az Újságírók Nyugdíjintézetébe ala­pító tagul belép. Béla Henrik, Kun Andor, Malcsi­­ner Emil, Scherl Ervin és Herczeg Géza szólaltak fel még ezután. — A németek békére nevelik a gyermeke­ket. A Frankfurter Zeitungból vesszük az alábbi hírt: Hamburg valamennyi újságjában a következő szövegű hirdetés jelent meg: • .*­­ Szülik­ és nevelők! Ne vásároljatok gyermekeiteknek karác­­sonyra katonásdi játékokat, se háborús könyveket! 'Neve­lje-­ tek az ifjúságot a béke­­szeretetére! Ez a példa'—írja a frankfurti újság — méltó arra, hogy mindenütt utánzásra találjon. A játék­­gyárosok egy része talán nem fog neki örülni, de ha a német nemzet valóban komolyan magáévá teszi a népszövetség eszméjét, akkor az erre való nevelést már a gyerekszobában el kell kezdeni. __ Wilsont Jobboldali bénulás érte. Paris­ból sürgö­nyzik:­­ Chicago Tribüne szerint Wilson egészsége még mindig nem állott helyre. Wilsont részleges bénulás érte, ki ágyat ugyan már 14 napja elhagyta, de még nem ment ki. Wilson minden ira­­tot balkezével ir alá. — Pest vármegye a nemzeti hadsereg­ mel­lett. Gróf Ráday Gedeon Pest vármegye kormány­biztosa és Agarasztó Tivadar alispán lelkes hangú felhívást intéz Pest várm­­egye lakosságához, amely­ben ajánlja, hogy a nemzeti hadsereget minden te­kintetben támogassák és vegyék pártfogásba. Ezen felhívást plakátokon fogják a városokban és közsé­gek­ben kifüggeszteni. Kedd

Next