Világ, 1920. január (11. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-14 / 12. szám
Szítkestöseg 03 kiadóhivatal VI., Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 220 korona, félévre 110 korona, negyedévre 66 korona, egy hóra 20 korona. AVILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér. ____________________________________xgjfflj* __ [Etira §p£«j9 Hirtletc^tk felvételnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J., Győri és Nagy, Jaulus és Tsa. Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hird. irodákban. Bécsben : Hausensteig és Vogler, M. Dukes Nachf., Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Kolban, Berlin NW. Uater den Linden 40,41a, XI. évfolyam Budapest, 1920 SZERDA Január 14. 12-ik szám A Kiválóbb csatatereken még bevett patakzott a vér, amikor az entense^^agokban — főképpen Angliáján a néja^^azdasági „iga" alól való felszabadítát?! célző mozgalom már javában pezsigett. Száz tervet szőttek, ezer gondolatot kovácsoltak, miképpen rázhatnák le a német versenyt, miképpen vihetnék keresztül, hogy az angol közönség és a német áru találkozását megakadályozhassák. A sok gyültkezés és a skétezés nyilvánvalóvá tette, hogy e célt csak kétféle módon lehet elérni. Az egyik mód szószólói azt ajánlották, hogy az összes német gyárakat el kell pusztítani s ugyanakkor egy füst alatt a németeket is a romok alá kell temetni. Ilyen úton-módon bizonyára megoldották volna a germán problémát. Hhogy mégsem fogadták el, annak több oka volt. Ezek között nem az utolsó helyet foglalta el az a meggondolás, hogy a németek nemcsak versenytársak, hanem fogyasztók is, kiváló angol áruk fogyasztói. Ha tehát őket egyszerűen kiirtanák, e művelet következményeiért — amint azt Norman Angel az ő híres könyvében oly meggyőzően kimulatti — legelsősorban az angol gyáros, kereskedő, munkás, szóval az egész angol társadalom fizetne rettenetes árat. A másik mód már keresztülvihetőbbnek látszott. Ez abból állott, hogy el kell tanulni a német ügyességet, leleményességet, szorgalmat és a verseny szabad mezején kell tönkreverni ezt a félelmetes ellenséget. Már a háború alatt elkezdtek Angliában szervezkedni a békére. A fegyverszüneti szerződés életbeléptetése után még buzgóbban nekifogtak a német különlegességet képviselő termelőágak megszervezéséhez. A kormány kezet fogott a magánosokkal, hogy mire megnyitnak a határok, a „némely ipar" már angol földön virágozzék s mire az első német utazó Angliába teszi be lábát, hűvösen mondhassák neki, uram, végtelenül sáp” Háljuk, de nincs szükségünk az ön portékájára, a hazai gyártmány jobb és olcsóbb . . . Csak két olyan cikket említenünk itt meg, amelylyel a németek a világpiacot a nagy háborít előtt meghódították — a játékbabát és a vegyi gyártmányt. Ezt tudva, Angliában úgyszólván máról-holnapra több játékbabagyárat építettek, hogy így a német behozatalt feleslegessé tegyék. Míg a háború dúlt, e gyárak szép eredményeket mutattak fel, áruikat szerte az angollakta világtájakon szívesen fogadták. Ez arra serkentette a tőkét, hogy még többet fektessen ebbe az iparágba — a bábagyárakat tucatjával kezdték építeni. A múlt év őszén azonban Németország és a semleges államok között már meglehetős élénk volt a forgalom és e forgalom egy része volt ellenséges országokba, így Angliába is becsörgedezett. A német játékbaba ismét megjelent Angliában, a kereskedők kirakataikba tették, a közönség pedig megvette, holott ott mosolygott mellette a „honi ipar". Megvette, mert szebbnek, tetszetősebbnek, tartósabbnak és olcsóbbnak találta. Hiábavalók voltak a lapok figyelmeztetései: ez német áru, ne nyúljatok hozzá, pestist lehel ki magából, aki ezt a babát formálta, talán éppen a te fiadat, vagy férjedet gyilkolta meg Flandriában, ez német, ne vedd meg ... Megvettek, elkap-' kodták, annál az örök természeti törvénynél fogva, hogy a jobbnak és értékesebbnek, bármelyik fajhoz tartozzék is az, éppen az emberi haladás és boldogulás érdekében mindig felül kell kerekedni. Ennek a törvénynek engedelmeskedtek azok a gyárosok is, akik épülő babagyáraik építését félbehagyták és már működő gyáraikat átalakították. Az angol szaklapok ,,az első vereség" címen mesélik el a német baba diadalmas bevonulását s keserűen jegyzik meg, hogy Németországgal még nincs is meg a közvetlen összeköttetés, mi lesz akkor, ha majd a német árufolyam szabadon áthömpölyöghet Angliába. Angol kereskedelmi érdekeket szem előtt tartva, talán van ok boszankodásra, de ha a köz javát nézzük, a jobb és kiválóbb emberi tulajdonságok megbecsülésén csak örülni lehet. Ugyanez illik a német igyekezet másik kilométermutatójára, a vegyi gyártmányokra. Az angolok ezen a téren is fel akarják venni a versenyt. Itt azonban nem voltak oly fürgék, mint a játékballaiparban. A Society of Chemical Indlustry csaka fegyverszünet megkötése után küldte ki embereit Németországba, nézzenek utána, mi a német hódítás titka. Ezek most tértek vissza Londonba és elmondották tapasztalataikat. Olyan — német munkát és német képességet dicsőítő — himnusz német ember ajkáról talán még nem hangzott el, mint amilyent ezek az angol szakértők zengtek a német vegyi iparról. Semmiféle magasztaló jelzőt nem találtak túlzottnak, hogy a német tudományt, a német szorgalmat, a német kezdeményezést, a német szervezést, a német szívósságot és a német talentumot kellőképpen jellemezhessék. Valóságos hódolattal beszéltek a németekről , ugyanakkor, amikor a hivatalos angol személyiségek még nem hajlandók kezet fogni a német követekkel , amikor a soviniszta sajtó a faji gyűlölködés tüzére minden áldott nap ráönt néhány korsó olajat. Megmondották a vegyészek azt is,hogy a német kémiai gyárak még mindig képesek a világ vegyiszerszükségletének 80 százalékát fedezni — csak legyen nyersanyaguk. Mihelyt ez meglesz, a Rajnamenti gyárak ismét dübörögve hirdethetik, hogy a kiválóság előtt hiába húznak vámvonalakat,határokat, tilalmakat, ám játszva átveti magát minden akadályon. Az angolok azért nem mondanak le a küzdelemről. A meginduló versengésben Németország kezét-lábát óriási súlyok fogják össze. Az üzleti élelmesség ezt fenékig ki akarja aknázni, de azután a brit önérzet sem hagyja magát, meg szeretné mutatni, hogy az angol hüvelyknyivel nem kisebb, mint a német. Még a játékbabák dolgában sem érzi magát legyőzöttnek. Még egyszer neki akar feküdni — fogadkozik — még jobbal, még értékesebbel, még kiválóbbal s persze, még olcsóbbal, mint a német, fog a piacon megjelenni. Vegyi iparát is a német múlta után akarja felépíteni, csak-ahogy minég tökéletesebben, úgy, hogy ha a németek munkához fognak, diadalmas versenytársat találjanak maguk mellett. Véres tüntetések Berlinben A független szocialisták és kommunisták tömegei megtámadták a birodalmi gyűlés épületét — Lefegyverezték a rendőrséget — Gépfegyvertűzzel szórták szét a tüntetőket — Tíz halott, negyven súlyos sebesült — Viharok a nemzetgyűlésben tíz üzemi tanácsokról szóló törvényjavaslat körül — Statárium egész Németországban Berlin, január 13. (Xstrffrín tudósítójának távirata.) Berlin ma uj.v'i’tín • munkástüntetések színhelye. Volt, A demon,vrációban és a vele kapcsolatos szrájkban azonban a többségi szocialista munkások nem vettek részt, a ssintelést a független szocialisták és a kommunistákrendezték abból az alkalomból, hogy a nemzetgyűlés elé ma terjesztették az üzemi tanácsokra vonatkozó törvényyavaslatot. Ebből az alkalomból ha faluink független szocialista és kommunista tömegek vonultak fel, amelyek megostromolták a birodalmi gyűlés épületét, lefegyvereztek rendőröket, de végül gépfegyvertüz verte vissza a tüntetőket." .4 véres tüntetésnek tíz halottja és vetni ven sebesültje van. Xénetország egész területére kihirdették a statáriumot, . A birodalmi gyűlés palotája elöl nagy számmal gyülekeztek a tüntetők. Délben a munkanélküliek egész serege vonult a palota elé, ahová ugyanakkor vonultak fel a dolgozó munkások, zajosan követelve az üzemi tanácsokra vonatkozó törvény korlátlanságát. .A birodalmi gyűlés palotáját rendőrség és katonaság szállta meg. A közüli közlekedést délután 2 órától 1 óráig be kellett szüntetni, mert a műhelymunkások szintén résztvettek a demonsrációban. A Vossische Zeitung szintén nem jelenik ma meg, mert munkásainak egy része résztvesz a sztrájkmozgalomban. .A többségi szocialisták visszautasították a résztvételüket, a független szocialisták és a kommunista munkások ellenben elhagyták munkahelyeiket, úgy hogy számos üzem egész nap szünetelni volt kenyteben. őrzik a parlamentet Berlin, január 13. A nemzetgyűlés mai ülése délután 3 órára volt kitűzve. A tüntető munkások menete már sokkal korábban a birodalmi gyűlés épülete elé vonult, a független szocialisták felszóllására. Az épület bejáratét erős rendőri készenlét őrzi. Az épületbe csak a belépőjegyek szigorú ellenes őrzésével lehet bejutni. .A parlament feljáróin géppuskákat állítottak fel. Minden eshetőségre számítva, a rendőrség teljes készenlétben áll. Negyed három órakor jelentik. A villamos vasúti alkalmazottak beszüntették a munkát és így a forgalom szünetel. .A parlament elé erős rendőrcsapat vonul fel. Véres összeütközés a nemzetgyűlés viharos ülése. Berlin, január 13. (Nemzetgyűlés.) Napirend előtt Győr független szocialista képviselő kifogást emel a Ház megszállása miatt és kijelenti, hogy méltatlan a parlamenthez, hogy ilyen körülmények között tárgyaljon, mert ez a katonai uralom visszaállítását jelenti. Fehrenbach elnök azt válaszolja, hogy sem joga, sem oka nincs arra, hogy útjába álljon azoknak a közbiztonsági intézkedéseknek, amelyeket a kormány szükségesnek tart. A Ház ezután áttér a napirendre, az üzemi tanácsokra vonatkozó törvényjavaslat második olvasására. Mialatt Schneider képviselő megteszi az előadói jelentést, az óriási tömeg, amely a birodalmi gyűlés épülete körül egybegyütt, különösen a Königsplatzon és a Simsonstrasse felöli bejáratnál mindig közelebb nyomult az épületnek a rendőrség részéről elzárt bejárataihoz. A rendőrök minden fáradozása, hogy a tömeget visszaszorítsák, hiábavalónak bizonyult. Mikor a rendőrség már mintegy negyedórája hiába igyekezett visszatartani az előnyomuló tömeget, az embertömeg a feljáró mindkét oldalán átszakította az őrség láncát. Az ott lévő rendőröket közrefogták és kiragadták kezükből a fegyvert. A fegyvereket összetörték és azokat a rendőröket, akik önként nem adták meg magukat, megverték. Rettenetes zajban tódult fel a tömeg a széles fíresőzetén. A rendőrök második kordonját szintén közrefogák és ugyanúgy bántak velük, mint a többiekkel. A tömeg ezután kétfelé oszlott. Egyré-