Világ, 1920. május (11. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-23 / 123. szám

*2 1920. május VILÁG darvonulás izgatóan nagy problémájának megoldását élete egyik céljává avatta Hermán Ottó. Lambrucht Kálmán , liszten, szépen rajzolja meg Hermán Ottó munkájának eredményeit, minden tudományágban, amelyre kiterjedt a nagy iparmészetbúvár érdeklődése, kutatása, kincsfeltárása. Lambrecht könyvének fejezetei közül talán az a legérdekesebb, amely Hermán Ottót, az etnográfust jellemzi és értékeli. Hiszen a tudományos néprajznak szintén bölcsőkorával fonódik össze Hermán Ottó munkássága. Huszonnégy esztendős volt Hermán Ottó akkor, amikor egy másik nagy autodidakta, Darwin megírta könyvét a fajok eredetéről, amely új szempontokat és új módszereket adott a néprajznak is. Watte, Virchow, Wundt, Ralzer, Vogt, Bestián, mind kortársai voltak Hermannak és Hermán magyar néprajzi kutatásai belekapcsolódtak anéprajzi tudomány fokozatos fejlődésébe. A természettudomány nagy problémái töltötték, de Hermánn Ottó lelkés, nem egy, hanem száz fronton küzdött a titokzatos A'-ekkel a természettudomány végtelen birodalmában, és sehol nem érezte magát oly jól, mint laboratóriumában, néhány meghitt fiatal tanítványa között, vagy kinn a természet csöndjében, ahol egymaga társtalanul figyelte a természet életének minden rezdülését. Voltaképpen tehát csodálkoznunk kell, hogy a természet búvárlásának ez a fanatikusa hogyan jutott el a politika területére hogyan, tölthetett annyi évet a magyar képviselő Üléstermében. Egy kis maliciával ugyan azt lehetne magyarázatul adná, hogy Herman Ottó reák a saját beszédeit hallotta, a másikét pedig nem,azonban a probléma sokkalmélyebb és sokkal érdekesebb, semhogy szabad volna elütni egy ilyen könnyű ..bon mpf-val. A múlt században és kivált a múlt század második harmadában a tudósok minden országban helyet-követelték és helyet kaptak a politikai életben. Angliában a londoni City választotta képviselőjévé Drótét, aki először rajzolta meg a reálpolitikus biztos kezével és a teljes tudás alaposságával a görög demokrácia politikai életét, és ugyancsak a City adott mandátumot Ricardo-nak, a nagy nemzetgazdának. Tagja volt az alsóháznak Macaulay is és tagja volt John Stuart Mill. Az első német nemzetgyűlést 1848-ban, a frankfurti Szent Pál székesegyházban összegyűlt képviselőket a „Professzorok parlamentjének" nevezték a rossz nyelvek, és ■ mosi Bismarcknak is sok kellemetlen órát okoztak porosz miniszterelnöksége, majd pedig kancellársága alatt a képviselőkké választottprofesszorok. • Mommsen római történetében nagy csodálattal adózott Julius Caesarnak, aki a nép és a szenátorok hatalmának félretolásával saját akaratát tette, meg a római birodalom urává, azonban • Bismarcknak nem akarta megadni Mommsen azt, amit megadott Julius Caesarnak és nem egy éles szócsatát vívott a konzervatív kancellárral a radikális történettudós. Ha fegyver társa volt Momra,aennek az ilyen harcokban a patológia nagy mestere, a legnagyobbak egyike a XIX. század, orvostudományának klasszikusai közül: Rudolf Virchow. De ne folytassuk. Ezúttal fájdalmasak a nevek, nem odiozuiak. Fájdalmasak azért... mert felidézik az emlékét azoknak az éveknek, amikor óriások ültek ...ott, ahol ma törpék nyüzsögnek .. . Különös probléma a tudósok ,benyomulása a politika területére, majd pedig hirtelen visszavonulásuk, és a teljes szakítás a tudomány és a politika között. Politikusokból még,csak lesznek manapság is hivatalos , fémjelzésű tudósok, azonban nagyon ritka eset az, hogy a politikában helyet és szerepet kap egy olyan ember, aki igazi értéket és komoly súlyt szerzett nevének a tudományban. .Ahol nem találjuk a magyarázatát a • történelem • egyik vagy másik jelenségének, akkor mindig a leghelyesebb út, ha megkeressük a problematikus jelenség analógiáit a múlt epemémiéiben, és a tudósok tömeges politizálására van egy nagyon frappáns analógia, afrancia forradalom. Hiszen Párisnak első választott polgármestere és a nemzetgyűlés első elnöke. Bailly, a fizikusés a francia akadémia nagyságai közül még nem egymás követte a politika mesgyéjére Baillyt a nagy forradalom napjaiban, élükön Condorcet-val, a nagyszerű filozófussal, aki a konvent alatt életével fizette meg azt, hogy előfutára volt a könvént radikalizmusának, mint ahogy Bailly is a vérpadon fejezte be életét. Amit 1789 jelent a francia történelemben, és 1832, a parlamenti reform éve Anglia évkönyveiben, ezt jelentette 1848, majd pedig a negyvennyolcas reformok bukása után a parlamentarizmus lassú felébredése ahatvanas években Németország számára- A burzsoázia vonul be a politikai életbe, élén az intellektuális elemekkel, amelyek teljes és erős hittel hisznek még az emberiség javíthatóságában, az igaz elvek megváltóan nagy hatalmában, a bölcseség orvosszereiben. Ez a hit az alatt fejlődik ki,amíg az állam struktúrája távol tartja a politikától az intellektuális elemeket és a burzsoáziát. De a kiábrándulásnakjönnie kell végzetes biztonsággal, mikor az intellektuális élet vezérei csakugyan átvehetik a vezetést a politikában,és mikor, előbb,vasiv utóbb, de többnyire nem sok idő múltával látják azt, hogy az emberi rövidlátás, az emberi korlátoltság és rosszindulat, a vis mertiare sziklagátjain megtörnek a legjobb elvek, a legszebb elméletek, a legigazabb igazságok. A hit hozza a politika területére és a kiábrándulás viszi el onnét a tudomány nagy elméit. Azonfelül közrejátszik még, egy más körülmény is. Mikor a burzsoázia átveszi a politikai hatalmat, vagy a politikai hatalom egy részét, egy többékevésbbé hirtelen politikai fordulat eredménye gyanánt, akkor még nincsenek politikai vezérei és Jou azokat választja vezéreidé, akik valamiben más téren nőttek nagyra. Később azután foglalkozás, hivatás, mesterség lesz a politika, amelynek egyre több a specialistája, egyre több a professzionátusa, ahol egyre nehezebben tudnak elhelyezkedni. ..laikusok**, akik esetleg nagy tudományos podgyásszal és a tapasztalatok gazdag tőkéjével kopogtatnak, azonban nem ismerik eléggé a talajt, nem ismerik eléggé azokat a kisebb-nagyobb konzorciumokat és érdekeltségeket, amelyek maguknak foglalják le a politikát. Madárronulás . . - Jöttek a parlamentarizásós, korszakának pirkadásakor a tudomány nagy elméi rajokban, mint a madarak tavasszal, elvonultak, mint a madarak, őszszel, soktavasz rügyezett ki azóta, mióta elvonultak és még mindig hiába várják vissza őket madárvonulás idején azok, akik e'ég fiaivul úgy vélekednek, hogy országok és népek sorsának intézéséhez ráférni és valamivel több kell, mint anifálajisderékes a politika mesterségfogásában, többé- kevésbé virtuóz kezelése. ______ M kormányzó nyilatkozata Magyarorszáoitfszás lanosairól ! Horthy Miklós yntormártyzó a • Holland seb Mieuwsbureau tudóattojának hosszasabban nyilatkozott Magyaromásy közállapotairól és többek között a következőket mondottak — A Bijjze szerződés formai megkötése nem tsold semmit, ha igazi kibékülés nem jön létre. Ilyen helyeetesen, csak a kétségbeesés, adhatna fegyvert az ország kezébe. Nagy várakozással nézünk ezért az egyre több megértést tanúsító entente-államok jövő politikája, félé, és várjuk a fejleményeket. Agresszív katonai vagy politikai akcióra Magyarországon senki sem gondol. Nem lehet hadseregünket annyira redukálnunk, hogy a belső rend fentartására is alig legyen elég. — Magyarországon mindenki monphista. Az irányelv az, hogy Csak teljesen konszolidás viszonyok között kezdheti meg a király az uralkodást. Az általános helyzet még ma, sajnos, nem az, hogy erre gondolni lehessen. — Erős közigazgatás megteremtésének semmi sem áll útjában! A közgazdaság terén érezzzük a szakismeretekkel rendelkező középosztály hiányát. A foglalkozást kereső tisztek a szabad kereseti pályák felé törekszenek. A munkásosztály körében nem észlelhető mozgalom vagy elégedetlenség, mely a katonai vezetést bárhol megokolná tenne. — Magyarországom semmi kivételes hatalom nincsen és az országban kizárólag régi alkotóvá-. túrai értelmében történik a bíráskodás, közigazgatás és minden közhatalom gyakorlása. A Magyarországot rágalmazó rosszindulatú koholmányok túlnyomórészben bécsi forrásból kerülnek külföldre, így áll a dolog az internálásokkal is Hajmáskéren. Összesen 1699 egyén van internálott, ezek közül 1500 a politikai internált, a lobbi árdrágító vagy fegyenc. Élelmezésük azonos a budapesti tisztviselő-konyhákéval. A fogolytáborban eddig összesen 11 haláleset fordult elő. A kommunizmus megszűnése óta 30 kivégzés volt. A hatóságok túlzott kimér élességgel jártak el a kommunista gonosztevőkkel szemben. Somogyi, a Népszava szerkesztője, ismételten denfinciázta a nemzeti hadsereget, izgatott a románok további ittmaradása mellett, s mindezért a hatóságok részéről egy hajszála sem" görbült meg. Bármilyen sajnálatos és elítélendő volt is tehát Somogyi meggyilkolása, ez kivételes és teljesen izolált eset. A kommunizmus összeomlása után közönséges bűntények és politikai vétségek miatt 5509 embert állítottak elő. Ez idő szerint 1617 ember van még letartóztatásban, illetve internálva. — Érthetetlen, hogy Henderson angol munkásvezér alaptalan vádakat emel Lloyd George-hoz intézett nyílt levelében a magyar dolgok miatt■ Válasz helyett meghívtuk azangolokat, akik a meghívásnak eleget is tettek. Megszűnt a hadiállapot Németország és az Egyesült Államok között A Malin washingtoni jelentése szerint, — mint Parisból táviratoztak — a képviselőház tegnap elfogadta a Cnex határozati javaslatát, mely szerint a Németországgal való hadiállapotot megszűntnek nyilvánítjás. Itt említjük meg, hogy a Telegraf szerint tegnap Londonban Lloyd George elnöklésével minisztertanács volt, amelyen a lengyel háborúról ,és aspahi konferenciáról tárgyaltak. Vasárnap Caranzát meggyilkolták Mexikói hivatalos -jelentés szerint. Garanza tábornokot mint Newyorkból táviratoztak — csütörtökön délelőtt meggyilkolták. (MTI). A főváros pénzügyei Adóemelések — Nyolcvan százalékra akarják emelni a községi pótadót és kárai*fc.szorosára jó vízdíjat — A tízmillió dolláros kölcsön ! A városházán szorgalmasa ledolgoznak a költségvetés összeállításán. NagygdT megnehezíti a munkát, hogy az anyagáraikt a munkabérek szinte napról napra drlágügyre és csak hozzávetőleges kalaulációt lehet tkemteni arról, hogy milyen bevételihez számulja ki a főváros háztartása. Ma az a helyzet, Tivány a főváros háztartásának hónaponként állag húszmillió koronás olyan deficitje van, amelyet rendes bevételekből fedezni nem lehet. Ezek a deficitek egy esztendőben 240—250 millió koronára rúgnak, amelyeket a városházán azokból az összegekből akarnak fedezni, amelyekkel az állam tartozik a fővárosnak. Háborús kiadások címén körülbelül 170 milliót, kórházi ápolási követelések címén pedig körülbeül 130 milliót kér és vár a főváros az államtól. Hogy ezekből ahatalmas összegekből mennyit fog az állam megtéríteni, az a jövő és a kormány titka.. Egyelőre, kórházi ápolási díjak fejében hatvankilencmillió korona átutalását ígérte meg a pénzügyminiszter és ebből az összegből huszonötmillió koronát már át is utalt a fővárosnak. Hogy miképpen fest a főváros pénzügyi jövője, azt ma lehetetlen megrajzolni. Annál kevésbbé, mert a főváros háztartásának konszolidálására irányuló törekvések szorosan összefüggnek az állam pénzügyi helyzetének konszolidációjával. Ma, az a helyzet, hogya főváros tulajdonképpenkölcsönökből, és abból él, amit számára az állam különböző címeken kiutal. .Egyidejűleg a városházán úgy akarnak segíteni az akutja, vált pillanatnyi pénzzavarokon, hogy a régi adók kulcsát emelik, mert új adók kreálására a pénzügyminiszter nem ad engedelmet, lévén az államnak magának is szüksége minden új adóötletre és adóforrásra. Mint ismeretes,a főváros annak idején arra kérte a kormányt, hogy engedje át a fővárosnak az álláimházadóbevételt és engedje meg, hogy a vagyonadót községi pótlékkal megróhassa. Azonban a főváros ilyen irányú törekvései sikertelenek maradtak, így aztán a városházán nem tehetnek mást, mint hogy a régi adókat emeltetik, így példáula" negyvenöt százalékos községi pótadós hír" szerint hetven-nyolcvan százalékra, a vízdíjat pedig a háromszorosára akarják emelni. Egyébként remény van rá, hogy a nagy állami adóemelések következtében jelentékenyen megnő a fővárosi pótadó bevétele is. Jelentékeny bevételre számítanak arosházán a közlekedési adóból: az Egyesített Villamos Városi Vasút igazgatósága ugyanis már bejelentette, hogy a felemelt tarifából az 1920-ik esztendőre hajlandó megfizetni a közlekedési adót, ami hónaponként, körülbelül másfélmillió korona bevételt jelent. Sajnos, az 1919. esztendőre a vállalat nem akart közlekedési adót fizetni,ami tizenötmillió koronányi veszteséget jelent a főváros háztartására nézve. Ismeretes,hogy a kétszázmillió koronás kötvénykölcsön sem járt azzal az eredménynyel, amelyet reméltek tőle. A kétszázmillióból mindössze csak 130 milliót jegyzett a főváros publikuma. Mivel azonban ebből is vissza kellett fizetni hatvanmilliókorona, váltókölcsönt, ennélfogva a főváros háztartásának mindössze effektív ötvenkilencmillió korona jutott. A még el nem helyezett hetvenmillióra Budapest nagy pénzintézetei június harmincadikáig opciót ajánlottak, azonbanazóta annyira megváltoztak a pénzpiac viszonyai, hogy a nagy pénzintézetek nem mutatnak hajlan-dóságot a hetvenmilió korona névértékű kötelezvények átvételére. Mint érdekességet meg kell említenünk, hogy, a polgármesterhez egyre-másra érkeznek külföldi kölcsönajánlatok, azonban ezek a kölcsönajánla- tok nem elég komolyak arra, hogy a főváros realiizálhatná őket, így egy amerikai bankár tett ajánlatot avárosnak, hogy hajlandó lenne tízmillió dollár kölcsönt adni, hat percentes kamatozás mellett a fővárosnak, ha a főváros belemenne abba, hogy a kölcsön nagyobb részét ne készpénzben, hanem árukban (textiláru, ruházati cikkek, fél- gyártmányok stb.) adja. A főváros vezetői tárgyalttak is ezzel a bankárral, a tárgyalások azonbannem vezettek eredményre. ha a főváros elfogadta volna ezt az ajánlatot, akkor egy körülbelül két és félmilliárd koronás terhet vállalt volna magára és ennek fejében olyan amerikai árucikkeket kapott volna Budapest, amelyeket a lehetetlenkurzusviszonyok okozta drágaság miatt a budapesti piacon nem lehetett volna elhelyezni.