Világ, 1920. július (11. évfolyam, 155-180. szám)
1920-07-02 / 156. szám
Nehézségeit a kibontakozás útjában A kormányzó a mai napon is folytatta, a kihallgatásokat. Délelőtt Haller István, Vasa József, Mayer János és gróf Somssich József, délután pedig. Őrrgróf Pallavicini György, Ereky Károly, gróf Kadik János és Gömbök Gyula jelentek meg előtte*" A mai audienciák következtében a válság megoldás" állítólag új irányba terelődött. Tegnap még úgy akszott, hogy a miniszterelnökségre, Rubinek Gyula ^ldmivelésügyi miniszter az egyetlen komoly jelöltn JK estére azonban olyan hírek terjedtek el a párosi értikben, hogy Rubinek esélyei meg- ■ gyöngültek, sőt voltak olyanok is, akik azt állították, hogy Rubineket végleg elejtette a kormányzó. A helyzetet e pillanatban nehéz áttekinteni. Ha igaz az, hogy a kormányzó elejtette Rubineket, nem lehet tudni, mi adott erre okot, illetőleg, hogy ez kinek a befolyására vezethető vissza. Annyi bizonyos, hogy a kisgazdapárt mint többségi párt mindezektől függetlenül tovább is ragaszkodik ahhoz, hogy a kormányalakításra a kisgazdapárt egyik vezető politikusa kapjon megbízást és a párt hangulata e pillanatban határozottan Rubinele mellett nyilatkozik meg. A keresztény egyesülés pártjában a mai nap eseményeit mint a párt sikerét könyvelték el. Rakovszky István miniszterelnökségét itt befejezett ténynek jelentették ki. Annyi bizonyos, hogy a jelek szerint a válság megoldása halasztást szenvedett. Érdekesnek tartjuk itt megemlíteni azt is, hogy a kormányzó a nála járt egyik politikus előtt azt a kijelentést tette, hogy egy olyan politikus miniszterelnökségére gondol, aki még eddig miniszter sem volt és aki minden tekintetben teljesen intakt és erélyes kezű férfi. A helyzet megoldását bizonyos tekintetben bonyolulttá teszi az a körülmény is, hogy a kormányzópárt megalakítására irányuló mozgalom teljes erővel újra-éledt. Ezúttal különösem, a kisgazdapártban forszírozzák ezt a tervet. Ennek a mozgalomnak az élén Gömbös Gyula áll, aki különben munkatársunknak erről a kérdésről a következőket mondotta: — Ebben az országban csak akkor lesz rend, ha olyan kormány jön, amely mögött egy egységes és erős kormányzópárt áll, olyan, amely már összetételénél fogva is garantálni tudja a nyugodt munkát. Kifejtettem a kormányzó úr előtt, hogy a válság megoldását úgy képzelem el hogy az új kormány egy erősen agrár jellegű abszolút többségű kormányzópárt kebeléből alakul meg. Erős, határozott irányú politikát csak ilyen kormány tud csinálni. Ha ilyen becsületes, őszinte, erőskezű politikát fog követni az új kormány, szilárd meggyőződésem, hogy az atrocitások is meg fognak szűnni. A kormány vezetésével azt a politikust kell megbízni akinek erre a kvalitásai megvannak és aki ezt a kormányzópártot meg tudja alakítani. A magam részéről helytelennek tartom azt a felfogást, hogy a kormányalakítással a pártok valamelyik másodsorbán álló politikusát kell megbízni, hogy az első sorban álló politikusokat ne őröljék fel a mai nehéz viszonyok. Hogy a kormányzópártnak egy nagyobb számú ellenzékkel szemben kell majd dolgoznia, azt nem tartom veszélyesnek. Ellenzékre szükség van. A Friedrichpárt fogja betölteni az ellenőrző kritika szerepét a keresztény irányzat biztosítására vonatkozó munka terén, a keresztény-szocialisták ellenőrzik majd a szociális irányú intézkedéseket, a demokraták pedig az általános emberi és a liberális irányzat követelményeit fogják képviselni. . Politikai körökben úgy tudják, hogy a kormányzópárt terve a kormányzónál is tetszésre talált és hogy ebben nagy része van éppen Gömbös Gyulának. E szerint a megoldás alapgondolata az, hogy a kormány vezetésivel azt a politikust kell megbízni, aki ezt a kormányzópártot létre tudja hozni. A zavaros pártviszonyokra való tekintettel, e kérdésben nehéz jóslásokba bocsátkozni. Annyi bizonyos, hogy Bubinek és párthívei e pillanatban mindent elkövetnek ennek a kormányzópártnak a megalakítására. Remélik, hogy ez a kisgazdapárt keretein belül fog megtörténni, és mereven elzárkóznak minden olyan megoldás elől, amely ezzel szembe helyezkedik. Ileskó Zoltán államtitkár erről a kérdésről a következőket mondotta munkatársunknak: — Pártunk határozott kívánsága, hogy a miniszterelnök a kisgazdapártból kerüljön ki. Elsősorban Bubinek Gyulára gondolunk. Pártunk elleni állásfoglalásnak tekintenénk, ha nem kisgazdapárti politikust bíznának meg a kormány megalakításával. A mai napon különben erőteljes akciót kezdtek a nagyatádi frakció tagjai is, akik azt vallják, hogy a miniszterelnök személye másodrangú jelentőségű kérdés. A válság megoldásának középpontjában a földbirtokreform áll, amelyet csak akkor lehet sikeres megvalósításhoz segíteni, ha azt olyan férfiú végzi el, akiben az ország ma még bízik. Ez pedig csak nagyatádi Szabó István lehet. Itt utalnak a tiszántúli választások eredményére, amely nemcsak Orosházán, ahol Csizmadia Sándort választották meg, de más kerületekben is a néphangulat váratlan megnyilvánulásait hozta napfényre. A földbirtokreform helyes megvalósításán fordul meg szerintük az egész helyzet. Éppen ezért ezt csak nagyatádi Szabó István terjesztheti be, akinek a földmívesnép körében nagy tekintélye van és akinek az intézkedéseiben, ha azok a viszonyoknak iegfelelően óvatosak és mérsékeltek lesznek is, meg fognak nyugodni. A szociáldemokrata vezérek Rubineknél A szocáldemokrata párt vezetői, Ikakits Ferenc, Farkas István és Vanczák János ma délelőtt hosszabb tárgyalást folytattak Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszterrel. Az entente feloszlatja az osztrák hadsereget Bécsből jelentik. A Grazer Tageblatt beszélgetést töröl a jóvátételi biztottság egyik tagjával, aki mondanivalóinak 'során'' főleg az osztrák hadsereg gyors feloszlatását hangsúlyozta. Az osztrák köztársaság költségvetése húszmilliárd deficittel zárul és Bécs minduntalan alamizsnát kér az entente-hatalmaktól: ilyen körülmények között menthetetlen könnyelműség egy olyan zsoldos hadsereg fenntartása, amely már most is több, mint egymilliárd kiadással terheli meg az államháztartást, mondja az intervju. Valonát elfoglalták az albánok A belgrádi Pravda jelentése szerint az albán felkelők kilencszer megigazodott támadás után elfoglalták Valona városát. Az olasz helyőrséget az albán felkelők elfogták. Valona elestének híre nem érkezik váratlanul, hiszen az albánok nyár négy-öt hét óta körülfogták az albán partvidék legfontosabb kikötővárosát, sőt megszállották a külvárost is, és az olasz csapatok csak a hadihajók tüzérségének támogatásával tudták tartani állásaikat. Valona elestének azért nincsen túlságosan nagy jelentősége, mert Giolitti programmbeszédében csaknem nyíltan bejelentette Albánia kiürítését. Gazdasági krízis Oroszországban A Manchester Guardian .Autósítója egy esztendős távollét után újból Moszkvába érkezett, és ott hosszabb beszélgetést folytatott Tvokijjal a külpolitikai és a gazdasági kérdésekről. Az elmúlt év alatt nagyon megöregedett Trockij a tudósítás szerint, egészen megőszült és hangján, beszédmódján is meglátszik a fáradtság. Igaz, hogy Trockij rendkívül sokat dolgozik, mert a hadügyi és a tengerészeti népbiztosságon kívül Krassin távollétében most Trockij intézi a közlekedési és a munkaügyi népbiztosság ügyeit is. Krassin dolgozószobájában fogadta Trockij az újságírót. Az Íróasztal felszerelése között a legfeltűnőbb tárgy egy homokóra. Trockij ezt idegesen forgatja és ha megelégíte a beszélgetést, látogatója elé tolja a homokórát, diszkrét figyelmeztetés gyanánt. A beszélgetés során Trockij beismerte, hogy a munkaszervezet militarizálása olyan rendszabály, amely rendkívül mélyen és keményen nyúl bele az egyének Hezébe, annál is inkább, mert a munkára kötelezettek lehívását és beosztását teljesen a katonai hatóságok végzik, ugyanis Trockij szava szerint az ilyen intézkedések végrehajtása olyan kíméletlen energiát követel, amilyent nem lehet várni a közigazgatási hatóságoktól. Az útépítésekre, a vasúti vonalak kijavítására, a hidak és az alagutak helyreállítására behívott parasztok között bizonyára nagy lesz az elégedetlenség, viszont Trockij eléggé optimista és azt hiszi, hogy az ipari munkásosztály belátja a közlekedési eszközök rekonstruálásának, valamint az ipari termelés fokozásának szükségességét, és ezért szívesen fogadja majd azokat a behívási parancsokat, amelyek lakóhelyétől távol valamilyen odáig nem szokott munka elvégzésére osztják be a munkásokat. Trockij azt hiszi, hogy a lengyel háború nem fogja megakasztani a gazdasági termelés felélesztését, mert idáig jóformán minden fronton és minden határon volt háborúja Oroszországnak, míg most csupán egy fronton kell harcolnia. Trockij bevallja a gazdasági rekonstrukció érdekében idáig tett kísérletek kudarcát, azonban még mindig nem vesztette el hitét arra nézve, hogy még nagyobb energia kifejtésével és még drasztikusabb rendszabályok alkalmazásával sikerülni fog a gazdasági üzemek teljesítményét fokozni. Amint a beszélgetés során kitűnt, Trockij is észrevette, hogy Oroszország még a munkásosztálylyal szemben is sokkal inkább rendőrállammá lett, mint volt a cárok korában. Azonban Trockij szerint ez is csak egy átmeneti fázis, azon az utón, amely a jobb jövő felé visz, mint ahogy „átmeneti fázis“ volt Lenin és Trockij frazeológiája szerint minden megpróbáltatás, amelybe a bolsevizmus sodorta idáig az orosz népet. Hírdetések felvétetnek Budapesten c VILÁG kiadóhivatalában, Blockner am Győri és Nagy ,Jaulus és Tsa.Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Tsa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz Józesef, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát bírd. irodákban. Bécsbem Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nacht, Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Kol«bán, Berlin NW»Unter den Linden 40741. Szerkesztőség és kiadóhivatal VT., Andrássy ut 47. szám. Előfizetési szak Magyarországban: Egész évre 280 félévre 140 korona, negyedévre 70 korona, egy hóra 25 korona. AVILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szára ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 1 korona. XL évfolyam Budapest, 1920 PÉNTEK julius 2* 156-ik szám _______ - ■ ■ ■ ■ ’ ~ " ~ r^^^. s--------------------------------------------------—1 ' ■ ' ■ « | Fordulat az angol politikába! Tíz-tizenkét nap óta az entente hivatalos távirati ügynökségeinek hézagos és tendenciózus hírszolgálata tájékoztatja csupán a magyar sajtót a világpolitika eseményeiről. Azonban még ezekből a jelentésekből is k-ttgnnyű kiolvagni azt, hogy Lloyd George európai politucisttsdírt jelentős front-átcsoportosítás játszódott le. Kivált a boulognei konferencia körülményei és határozatai mutatják azt, hogy Lloyd George a Németország iránt tanúsított engedékenység álláspontjáról egyre inkább visszatér a versaillesi béke alapjára, vagy talán inkább azt, hogy Lloyd George elejtette Németország gazdasági talpraállításának tervét és ehelyett a francia gazdasági élet konszolidálását tekinti most igen fontos angol érdeknek. Lloyd George politikájának elhajlása a versaillesi béke szellemétől és rendelkezéseitől akkor kapta a legélesebb akcentust, mikor az angol kormány Frankfurt és Darmstadt megszállásának hírére a nyilvánosságot egy hivatalos kommünikében tájékoztatta arról, hogy itt csak Franciaországnak egyéni akciójáról van szó, egy olyan egyéni akcióról, amelynek motívumait Londonban egyelőre nem ismerik és nem tudják megérteni. Pozitív irányban pedig azáltal jutott kifejezésre Lloyd George „német-barát“ politikája, hogy az angol miniszterelnök magáévá tette Nitts indítványát és meghívatta, mégpedig demonstratív formában, a német kancellárt a spaai konferenciára, és kedvezően fogadta Nitti másik indítványát is, amely nemzetközi hitellel akarta meggyorsítani a német gazdasági élet regenerálódásának folyamatát. Ezeket az engedményeket most sorra visszavonta az angol miniszterelnök, és a német kancellár megjelenése a spaai konferencián, aligha lesz több puszta formaságnál. Az angol kormányt nem érdekli többé Németország hitelszükséglete, ellenben annál nagyobb súlyt helyez arra, hogy Franciaország kártérítési igényei legalább részben igen rövid időn belül kielégüljenek, és a béke rendelkezéseinek érvényesítésére nem riad vissza újabb német területek megszállásától sem. A kártérítési kérdés megvizsgálására kiküldött német bizottság 7982 millió aranymárkára becsülte a német hadsereg által Franciaországnak okozott károkat és ebből levonja Németországnak a háborús puszítások által okozott 1361 millió kárát, a különbözetet pedig kész mérszerneni. Ez a különbözet 6621 millió aranymárka, tehát körülbelül hatvan százalékkal több a Franciaországra ezernyolcszázhetvenegyben kirótt hadisarcnál. De nem szabad elfelejteni azt, hogy a Németország által az entente-nak átadott kereskedelmi hajóknak, mezőgazdasági gépeknek, vegyi áruknak, a versaillesi béke rendelkezései szerint az entente-re cédáit német külföldi követeléseknek, a Saar-vidék szénmedencéinek és az elvesztett területek állami invesztícióinak értéke a német hivatalos becslés szerint negyvenhatmilliárd aranymárka, és abszolút szerény becslés szerint is legalább feleannyi. Nem szabad elfelejteni továbbá azt sem, hogy a 6621 millió aranymárka kifizetése körülbelül ötvenmilliárd papírmárka terhet jelentene Németországra nézve, francia frankokban pedig a mai kurzus szerint közel húszmiliárdot képvisel a Németország által felajánlott kártérítés. Lehet, hogy a német bizottság kárbecslése nagyon szűkmarkú és lehet, hogy 6621 millió aranymárkánál nagyobb terhet is elbírna Németország teljes összeroppanás nélkül. Azonban hozzávetőleg mégis a német ajánlat szabja meg azt a keretet, amelyen belül a hadikárpótlás nem hátráltatná végzetesen Németország gazdasági feltámadását. Ezzel szemben, ha még nincs is végleges döntés a német hadikárpótlás összegére nézve, az már csaknem bizonyos, hogy a spaai konferencia a németek által kalkulált öszszegnek legalább a tízszeresét fogja kivetni Németországra. Ami pedig a hadikárpótlás összegénél is fontosabb : Anglia magáévá tette a francia álláspontot, a német hadikárpótlás elosztására nézve. Eszerint Franciaország kapja meg a hadikárpótlás ötvenöt százalékát, Belgium, Olaszország és Szerbia pedig összevéve csak huszonöt százalékot kapnak. Franciaországra nézve nemcsak az a vívmány, hogy aránytalanul jobb kulcs szerint részesedik, mint Olaszország, hanem az is, hogy Anglia elejtette azt az elvet, amely szerint Belgiumnak elsőbbségi joga van a német hadikárpótlással szemben és a többi igénylők csak Belgium kártalanítása után érvényesíthetik követeléseiket. A német hadsereg létszámának kérdésében szintén a francia álláspontra helyezkedett Lloyd George és rendkívül kategorikus formában szólította fel a német kormányt arra, hogy haladéktalanul szállítsa le a hadsereg létszámát a békeszerződésben előírt százezer emberre és oszlassa fel a múlt évben szervezett rendőr csapatokat. Ezért mondott le még a Fehrenbach-kormány kinevezésének napján Gessler hadügyminiszter. Lloyd George politikájának átevezése a francia vizekre, az angol-francia szövetség újabb megszilárdulása nem csupán Angliának Németországgal szemben néhány hét óta teljesen megváltozott magatartásában jut, kifejezésre: az angol kormány nem csupán Németország számlájának terhére mutatta ki fokozott jóindulatát francia szövetségese iránt. Franciaország hónapok óta panaszolta azt, hogy az angol szénszállítmányokat nem kapja meg rendszeresen, noha háromszor akkora árat kell fizetnie a dél-walesi szénért, mint az angol fogyasztóknak, hiszen az angol fogyasztók most önköltségi áron, sőt a bányák állítása szerint atermelési