Világ, 1920. szeptember (11. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-17 / 220. szám

— 1920. szeptember 17. VILÁG­ pin meggyilkolása — nem a forradalmárok mű­ve volt. Szolypin halálának rejtélyéről most fellel­bentik a fátylat Komaroff-Kurloff tábornoknak minap megjelent emlékiratai. Komaroff-Kurloff egyik gárdaezred­ben szol­gált, majd katonai ügyész volt; később a moszkvai fel-­lebbviteli bírósághoz osztották be polgári ügyész gya­nánt, m­zután a minszki, majd­ a loevi foormányzóság élére került. Szolypin miniszterelnöksége alatt lett Ko­maroff-Karloff az igazságügyminisztérium rendőri osz­tályának főnöke, majd pedig a csem­őrfyultest parancs­noka és a belügyminiszter „segéde", ami az orosz hiva­talnoki nomenklatúrában az államtitkári rangnak felel meg. Egészen­­Szolypin haláláig Komaroll'-ivurboil'nak kellett gondoskodnia az orosz forradalmárok ellenőrzé­­sérül­és a cár életének biztonságáról és Komaroff-Kur­­loff irányította a rendőrség tevékenységét Kievben is, s azokon a napokon, mikor Bagrov a kievi színházban le­lőtte az orosz miniszterelnököt, Komaroff-Kurloff ellen már Szolypin utóda, Kokovcev is vizsgálatot indított vétkes gondatlanság, sőt bűnrészesség címén. A szenátus több mint egyesztendős nyomozás és vizsgálat után fel­mentette a tábornokot, azonban a márciusi forradalom után Komaroff-Karloff is a Péter-Pál-erődba került és újból tisztáznia kellett­ szerepét Szolypin meggyilkolása körül. Az emlékiratokban felsorolt adatokat nem tudjuk ellenőrizni, de a tábornok elbeszélése mindenesetre elég érdekes és elég karakterisztikus arra, hogy megérde­melje az ismertetést. Komaroff-Karloff protektora és legfőbb támasza gyanánt beszél Szolypinról és memoárjai szerint benne látta azt az államférfit, aki a legalkalmasabb az orosz politika súlyos problémáinak megoldására. Éppen ezért a tábornokát nagyon megdöbbentette az, amikor II.­­Miklós kievi utazása alkalmával látnia kellett azt, hogy Hír orosz udvari emberek már bukott ember gyanánt­­bánnak a miniszterelnökkel. Azok voltak demonstratívan figyelmetlenek iránta, akik legmélyebben hajlongtak előtte, amíg Szolypin nem vesztette el a cár bizalmát. Sőt az emlékiratok szerint megtörtént az a különös eset, hogy a miniszterelnököt II. Miklósnak Kievből tett hajókirándulására nem hívták meg, azzal az indokolás­sal, hogy már amúgy is sok a vendég a hajón. Szoly­­pinnak vonaton kellett volna követnie a­ cárt és csak Komaroff-Karloff eszközölt ki számára meghívót azzal az indokolással, hogy a miniszterelnöknek ez a mellő­zése . Minél feltűnést keltene. Komaroff-Karloff sem vonja­­kétségbe tehát, hogy Szolypin kényelmetlen és fö­­lösleges ember volt az orosz udvar számára 1011 szep­temberében és nem vonja kétségbe azt sem, hogy Bag­­­row, a miniszterelnök gyilkosa, a rendőrség segítségével­­jutott be a színházi díszelőadásra, csak éppen azt han­goztatja, hogy Bagrow megjelenése a kiadott utasítá­sok ellenére történt és hangsúlyozza azt is, hogy nézete szerint Tarkov ezredes jóhiszeműen szegte meg utasítá­sait akkor, amikor magával hozta Bagrowot a díszelő­adásra. Bagrow ugyanis évek során át részt vett a for­radalmi szocialisták akció­csoportjainak tevékenységé­­ben, azonban több alkalommal kémszolgálatot végzett az Ochtana számára és az innen kapott pénzből járta be Nyugat-Európát. Komaroff-Karloff elmondta, hogy a­­ lehetőséghez képest korlátozni akarta az ilyen titkos kémek alkal­mazását­, amikor átvette a rendőrség vezetését. Ugyanis már régebbi tapasztalatai alapján­­észrevette, hogy a titkes kémek gyakran agait, provocateur-ök gyanánt, viselkednek és maguk szerveznek merényleteket, hogy azután feljelentsék társaikat és jutalomban részesülje­nek. Másrészt pedig nem egyszer megtörtént az is, hogy a rendőrségnek a forradalmárok közé vegyült bi­zalmi emberei egy ideig hamis vagy általános hírekkel vezették félre a rendőrséget és arra használták fel a nekik biztosított szabad mozgást, hogy maguk kövesse­nek el merényleteket. Miután több ilyen ,eset történt, a tábornok határozott utasítást adott ki arra nézve, hogy az ilyen titkos kémeket sohasem szabad a cár­, a nagy­hercegek és a miniszterek közelébe bocsátani. Ita pedig ez mégis kikerülhetetlen volna, olyankor, amikor a kémek azt állítják, hogy csak ők mutathatják meg a cár vagy a nagyhercegek közelébe férkőzött merénylőket. Komaroff-Karloff utasításai szerint egy rendőrt is,Isise­lének kellett egész idő alatt szorosan a kém oldalán tiltania és élesen figyelnie minden mozdulatra. Azonban a tábornok szerint még a legszigorúbb­ ellenőrzés mel­lett is mindig rizikóval járt ez a módszer és ezért nem szívesen alkalmazták olyankor sem, amikor a kémek már régebben a rendőrség szolgálatában állottak és teljesen megbízhatóaknak látszottak. Kievben a rendőr­főnök helyettese, Vissarianov segédkezett a tábornok­nak és mint a helyi viszonyok ismerője, Karpov csend­őrezredes. Karpovnál jelent meg Bagrov azzal a jelen­téssel, hogy merénylet készül a cár ellen és a merény­lők már, útban vannak Kiev felé. A jelentés szerint .Bagrownak kellett volna gondoskodnia szállásról a me­rénylők számára, amit a rendőrség utasítása szerint csakugyan­ megtett: egy rendőrtisztviselő lakását adták át neki erre a célra. Azonban Bagrow­ napról-napra komplikált mesékkel tartotta jól Karpov ezredest és így gyanússá vált a tábornok szemében, aki meghagyta, hogy tartsák szigorít felügyelet alatt. Komaroff-Karloff szerint semmi szükség nem volt arra, hogy Bagrow meg­­­jelenjen a színházban, mert a meghívókat gondos mér­legelés alapján osztották szét, a meghívókkal jelentke­­zőket szigorúan ellenőrizték és így gondolni sem lehe­tett arra, hogy a merénylők egyike beférkőzhetik a nézőtérre. Komarov­-Kurloff csak az előadás megkezdése­ után értesült arról, hogy Bagrow a nézőtéren van és, nyomban utasította Karpov ezredest, hogy kísértesse haza a gyanús színházlátogatót. Karpov azonban be­érte azzal,­­hogy hazatérésre szólítsa fel Bagrowo­t és nem adott kísérőt melléje, sőt nem is ellenőrizte, hogy valóban távozik-e a színházból Bagrow. A második fel­vonás vége után csakugyan eldördült egy revolver­­lövés. A tábornok látta összeroskadni Szolypint és látta, amint a közönség egy része Bagrowra veti magát. Az emlékiratok szerint Karpov ezredes halálsápadtan, két­ségbeesve kiáltotta a tábornoknak: Itt nincs más hátra! Én agyonlövöm magamat.­ A válasz nem volt nagyon szivélyes: Tegye meg, ha akarja, de addig ne, amíg a cár a színházban van! Azonban Karpov nem lett ön­gyilkos. A merénylet hírére nyomban Kievbe utazott Ko­­kovcev pénzügyminiszter és már Szolypin haláltusája alatt átvette a kormány vezetését. A miniszterelnököt a kievi kórházban helyezték el és senkit sem engedtek be hozzá, Kokovcev szigorú utasítása szerint, noha Szolypin még eszméleténél volt és sürgősen hivatta halálos ágyá­hoz Komaroff-Karloffot. A tábornok nézete szerint azért, mert fontos közléseket álcáit, tenni a cár számára, olyan, közléseket, amelyeket nem akart Rokovcevre bízni. A nemzetgyűlés mai ülését délelőtt­ negyed tizenegy órakor ül-tozta meg Rakovszky István elnök. A Ház folytatta az ületékemelés­ részletes vitáját, melynek so­rán Budaházi Lászl­é a kártyailleték 25 koronában való megállapítst kérte. A Ház határozatképtelensége miatt elrendelt szünet után a javaslatot részleteiben is elfogadták. Ezután áttértek az egyetemi beiratkozás rendjéről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Schandl Károly hangoztatta, hogy a mai súlyos vi­szonyaink egyik fő oka, hogy az egyetemek valóságos diplomagyárak voltak. Az egyetem­eken destruktív iz­gatások folytak. A numerus clausus nem sérti a kisebb­ségek jogait. A zsidókérdést erőszakos­ eszközökkel meg­oldani nem lehet. A k­ereszténység i­gazságot és szere­tet­et jelent. Barátja, a keresztény liberalizmusnak, de nem barátja annak a liberalizmusnak, amely itt Magyar­­országon volt és amely okozta, hogy a kisgazdák ki­vándorolnak. A zsidóságnak kellene közreműködni, hogy a Bécsben még most is működő kommunista zsidó veze­tők akciója megszűnjék. Ha szaporítanák a zsidó f­öld­­művetek számít, akkor az asszimilálódá­s hamarabb be­­következnék. Az elnök bejelenti, hogy harminc képviselő írásban kérte, hogy e javaslat tárgyalásának tartamára az ülé­sek id­ejét egy órával­­meghosszabbítsák­' A­­holnapi ülés dönt­ az indítv­ány fölött. Ugron Gábor, Giesswein Sándor, Drozdy Győző el­állnak a felszólalástól, mire Prohászka Ottokár püspök beszédére került a sor. Prohászka Ottokár: Bizonyos vezető gondolatokra kell rámutatnom, amelyek e javaslatot ide hozták. Tisz­tában kell lennünk­ azzal, amit akarunk. Szociális irány­ban kell dolgoznunk és ez a törvényjavaslat lábra akarja állítani a leszoruló magyar középosztályt. (Taps.) Ezt az organizációt az esetemnél kellett kezdeni, mert az egyetem nyúlik bele legjobban a magyar közéletbe. Elfogadja a javaslatot Bernolák Nándor indítványával együtt,, mert e javaslat a komoly munkát sürgeti az ifjúság számára. Az­­egyetemen tanulni kell és nem po­litizálni. A tanuló ifjúság­­ tanuljon elsősorban.­ Meg tudja érteni a szenvedélyeket, de nem menti azokat az erőszakosságokat, amelyeket az­­egyetemeken elkövettek. A numerus clausus nem jelenti a tehetségek elnyo­matását. Ez a kiválasztás azonban ig­en nagy probléma. Éppen ezért nemcsak az egyetemi tanári karra kell bízni a tehetséges diákok kiválasztását, hanem szerepet kell adni itt­­i középiskolai tanároknak­­.is, félni kell a protekciótól is, amely ellen alig lehet védekezni Magyar­­országon. Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy ebben a kérdésben szigorúan tiltva van a protekció. De nem­csak a tehetség szerint csináljuk ezt a szelekciót, ha­nem a hazafiasság és a magyar törekvések érdekei sze­rint is. A fuldalfilti tüzes erők feszülésétől szenved még ez az ország, éberen­ kell figyelni. A mozgalmakra, me­lyek a magyar keresztény nemzeti irány felhárításár­a törekszenek és lati nem vigyázunk, újabb katasztrófára vezethetnek. A már beiratkozottak szerzett jogát tiszteletben kell tartani. De ha kiderül, hogy olyan egyetemi hall­gatóról van szó, aki­ nemzetközi, destruktív szellemű, akkor a nagyobb jognak kell győznie a­ kisebb felett. A bécsi egyetemen fegyveres diákok foglaltak vil­lást a zsidó hallgatók ellen. Ez ma világprobléma, mely elől nem zárkó­zhatienl­­el. Engedve ennek a nyomasztó kényszerűségnek, elfogadjuk a numerus clausust. Nem örömest, nem boszuból, hanem kizárólag kényszerűség­ből. Nem merénylet ez­ a tanszabadság ellen. Minden szabadság csak forma,­ tartalmától függ minden, így van a sajtószabadsággal is. A tanszabadságnak nem szabad szellemi anarchiához vezetni. Tévednek, akik azt hiszik, hogy a numerus clausussal kiváltságot akarunk adni a keresztény ifjúságnak. Az utolsó ivyen év fej­lődése­ teszi­­ ezt szükségessé. Ezt a fejlődést a zsidók csinálták. (Breki Károly: No, nem egészen.) Nagy­­részben. A keresztény, intelligencia háttérbe szorult, ki­csúszott a talaj a lába alól. A zsidóság a magyar inda­Azonban a kievi kórház orvosai inkább a jövő minisz­terelnökének parancsát teljesítették, min­t a halálosan megsebesült miniszterelnökét és így Komaroff-Kurloff tábornok többé nem válthatott szót főnökével. Koma­roff-Kurloff volt azután a bűnbak Szolypin meggyilkolá­sáért és egy időre eltűnt az orosz közéletből, hogy az­után a nagy forradalom előestéjén jusson újból sze­­r­ephez. Szolypin halálának körülményeit nem tisztázzák eléggé Komaroff-Karloff tábornok emlékiratai sem, ha­­nem legfeljebb Karpov ezredesre tolják át a gyanús sze­­repet a tábornokról. Jencia, a magyar úrhatnámság miatt és a maga nagy szorgalmával megteremtette a magyar kereskedelmet­. A magyar nép sohasem volt antiszemita, mert a keres­kedője mindig zsidó volt. A falusi nép el sem tudja képzelni életét a zsidó kereskedő nélkül. A zsidóság ra* vetette erős intelligenciáját és munkaképességét a sui­­tóra. Ezt nem kifogásoljuk, mert ha ez az intelligencia átszű­rődött meleg hullámaival a magyar vérkeringésben ez­ csak helyeselhető, de ez a helyzet a mi elnyomá­sunkra vezetett és itt most faji önvédelemről van szó. (Nagy taps és helyeslés.) Tisztelt zsidó polgártársaim ezt ne vegyék támadásnak vagy gyűlölködésnek. Az or­vosok, ügyvédek fele zsidó, ezt nem engedheti meg a magyar társadalom, amely összes fiairól gondoskodni akar. (Taps és éljenzés.) A magyar irodalom azt mu­tatja, hogy a zsidó írók térfoglalása az irodalom el­­zsidósodására vezetett. Faji magyar kultúránkat, ma­gyar érzéseinket kell megvédeni. Kern gyűlölség az am­tiszemitizmus, magyar faji sajátságaink védelme vezet bennünket és azt hiszem, ehhez jogunk van. (Pető Sán­dor : Nem vagyunk ellenségei a magyar kultúrának.)] Önök nem ellenségei a magyar kultúrának, hanem megváltoztatják azt. (Taps.) Szívesen megadom , a jogot, a szabadságot a zsidó inspirációnak, de meg kell védelmezni minden erőnkkel a magyar kultúrát. (Pető Sándor: Részesei akarunk lenni a magyar kul­túrának.) Ez csak akkor következhetne be, ha teljesen asszimilálódnak. Nem zsidó száműzetésről van szó, ha­nem a zsidóság értékes, becsületes és felszívódott ele­meinek teljes bekapcsolásáról a magyar kultúrába, de a magyar kultúrát meghamisítani, kicsorbítani nem en­gedjük. Nem feszélyez egy cseppet sem, hogy mit mond a liberalizmus. A liberalizmusnak nagy áldásai voltak, de ma már a liberalizmus kiadta, mindez értjét, miután kifejlesztette gazdasági erejét. H Ha egy erő kiadja ener­giáját és túléli magát, akkor fölösleges olyasmit han­goztatni,, hogy nem követjük Kossuthot vagy Eötvöst. Ők nagyon helyesen cselekedtek, amikor a liberalizmus álláspontján voltak, de ma már másként kell gondol­kodni, a fejlődés más irányokat szabott. Nem­,lehet tehát letagadni, hogy a zsidóság is nemzeti eszme útjára lépett. Elhiszem, hogy Sándor Pál nem cionista és azt is elhiszem, hogy a­­magyar­­ zsi­dóság nagy része nem cionista felfogású, de viszont ez nem tőlük fítig, hanem a zsidó eszme fejlődésétől világ­szerte. A zsidók lehetnek jó állampolgárok, de nem mondják, hogy a cionizmus bolondság. (Sándor Pál és a demokraták közbekiáltanak: De igenis, bolondság!) Rátér ezután a zsidók katonai szolgálatára. Azok előtt a hősök előtt, akik szenvedtek, vagy­ meghaltak a hazáért, lettek légyen zsidók vagy keresztények, egyaránt­ meghajtja lobogóját a nemzet. Felolvas egy német birodalmi statisztikát, amely szerint az osztrák­­magyar hadseregben szolgált tartalékos tisztek közül magyar elesett 27%, zsidó 8%. Az egyetemi hallgatók közül ICO-nál 48 keresztény és 7 zsidó hallgató esett el. (A jobboldalon zajos közbekiáltások hangzanak rl. Hallatlan! Itt a hiteles statisztika!) Ami a legénységi íutatokat illeti, a keresztény legénység közü­l 17,9% p.-tett el, a zsidó legénység sorából pedig 1%. (1.Tjabb­­aj tör ki, aminek az elnök figyelmeztetése vet véget.) Mindamellett, hogy a statisztika szerint a zsidóság nem kedvelte a frontszolgálatot, az első évben 21.000 zsidó katona közül 6000 kapott vaskeresztet, ezért Németor­szágban zsidókeresztnek is nevezték ezt a­ kitüntetést. A Ház nagy többsége felállva tapsolta meg Pro­h­­ászka beszédét, mely után az elnök az ülést öt percre felfüggesztette. Szünet után Hermann Miksa fejtegette a numerus clausust és szükségességét. Ezután az elnök javaslatára kimondta a Ház, hogy legközelebbi ülését holnap délelőtt tartja és annak napirendjére az illeték­­felemelésről­­szóló javaslat harmadszori olvasását, az egyetemi beiratkozásról szóló javaslat tárgyalásának folytatását és végül a javaslat tárgyalásának idejére a s­áz tanácskozó idejének egy órával való meghosszabbí­tásáról szóló indítvány fölötti szavazást tűzi ki. Ezzel az ülés délután két órakor, véget ért.­ ­Ps építész,fia ültokái* védi a numerus clausust-fSáztelket és Msfoés*ketet kapnak sürgősen a fötünélküüilest Néhány nappal ezelőtt nagyatádi Szabó István föld­­mivelésü­gyi romináter­ Berky Gyula interpellációjára adott válaszában kijelentette, hogy miután a földbirtok­­reform tárgyalása hossza­­b időt fog igénybe venni, a minisztertanács felhatalmazására rendeleti úton fog in­tézkedni, hogy a földnélküliek rövid úton háztel­­keket és kisebb bérleteket k­aphat­anak. Időközben azon­­ban aggályok merültek fel a tekintetben, hogy nem lesz helyes, ilyen nagyjelentőségű kérdést, amely mé­lyen belenyúl a magánjogba, rendelettel szabályozni. Azonkívül a minisztertanács nem tudott megegyezni ab­ban a kérdésben, hogy a rendelet a földigénylők mely kategóriájára terjedjen ki. Éppen ezért úgy határoztak, hogy pártértekezlet döntését fogják kikérni és a rende­leti megoldás helyett a törvény általi­­szabályozást fogják javaslatba hozni. A ma délutáni párt­értekezleten K­ubinek Gyula kereskedelemügyi miniszter azt­ az in­dítványt terjesztette elő, hogy a háztelkek és kisbérletek ügyében a földmivelésü­gyi miniszter nyújtson be egy kétszakaszos törvényjavaslatot, amelyet a nemzetgyű­lés sürgősen le fog tárgyalni. Nagyatádi Szabó István és mások hozzászólása után az értekezlet a kereskedelmi miniszter előterjesztését egyhangúlag elfogadta. Esze­rint a numerus clausus tárgyalását hét­főn­ vagy­ legké­sőbben kedden újból megszakítják, amikor nagyatádi Szabó István­-beterjeszti ezt a­­ kétszakaszos törvényja­vaslatot, amelyet hihetőleg vita nélkül el is fog­nak fogadni. A törvényjavaslat kimondja, hogy az arra jogosultak házhelyet és egy kétholdnyi bérletet igényel­hetnek bármely nagybirtokból és a község határában fekvő­ közép- és­ esetleg kisbirtokokból is. Az igényjogo­­sultságot a községi elöljáróság állapí­ja meg, amelynek alapján az illető birtokosok kötelesek eleget tenni a jogos igényeknek. Ha a birtokosok vonakodnak kötele­­zettségeiknek megfelelni, a földművelésügyi miniszter gondoskodik a törvény végrehajtásáról. A haszonbérlet egy évre szól. A pártértekezlet ezután elhatározza, hogy a kor­mány 1921 január 1-ig 3 havi indemnitást fog kérni a nemzetgyűléstől. Az indemnitás, a kisbérletekről szóló törvényjavaslat és a legsürgősebb pénzügyi törvényja­vaslatok elfogadása után a nemzetgyűlés 12—14. napos szünetet kap, amely alatt az illetékes bizottságok le­tárgyalják a földbirtokreformot. Péntek

Next