Világ, 1920. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-01 / 232. szám

Péntek Elnökség nélkül alakult meg a Nemzeti Királyság Pártja Ma délután 5 órakor Kathonay József miniszteri tanácsos elnöklésével népes gyűlést tartottak azok, akik az úgynevezett Magyar Nemzeti Királyság Pártjába való belépésüket eddig bejelentették. Ennek a pártnak elnöke gyanánt ugyanis Karika­ Ábel szerepelt, aki azonban folyó évi szeptember hó 10-én lemondott. A je­­­lenvoltak az előkészítők által a mai ülés számára ké­szített jelentésből konstatálták, hogy az úgynevezett Magyar Nemzeti Királyság Pártjának közgyűlését Bartha Ábel még sohasem hívta össze, csak ígérte min­dig és ezért közgyűlés által elfogadott alapszabályai nincsenek a pártnak. Ebből két körülmény azonban ön­ként következik, hogy a Magyar Nemzeti Királyság Pártja eddig nem létezett és Bartha Ábel eddigi műkö­dése csak olyan előkészítő munkálkodásnak tekinthető, amely csak akkor válnék jogszerűvé, ha a közgyűlés azt utólag jóváhagyná. Tekintettel azonban a gyűjtött pénzek kezelésében és elszámolásában konstatált sza­­­­bálytalanságokra­, valamint arra, hogy Bartha Ábel mű­ködése jövő eredményes akció szempontjából értékesnek nem tekinthető, a jelenlevők egyhangúlag kimondták, hogy a Magyar Nemzeti Királyság Pártját, amelynek jelszava alatt Bartha Ábel működését kifejtette, meg­alakítani nem óhajtják és így Bartha Ábel eddigi mű­ködésével semmi közösséget nem vállalnak. Rathonay elnök a fentiek megállapítása után be­zárta az ülést és erre Pekár Gyula államtitkár köz­ ódajra megnyitotta az újonnan alakuló Nemzeti Király­ság Pártja, közgyűlését. A közgyűlés egyhangúlag elfo­gadta az alapszabályokat annak alapszabály­szerű meg­állapításával, hogy a párt célja a nemzeti királyság esz­méjének megvalósítása, minden személyi bekapcsolás nélkül. Vita csak az elnökség megválasztása körül tá­madt. ' ’ ' ' ' J'jf A többség óhajtásához képest a tisztikar megyek v i­­lasztását a legközelebb összehivandó­­rendkívüli közgyű­lésen fogják megejteni. Az elnökség ideiglenes vezetésé­vel addig is Pekár Gyula államtitkár bízatott meg. 71 jövő héten befejezik a brüsszeli értekezletet Győzőknek és legyőzötteknek egyar­ánt áldozatot kell hoznia . A pénzügyi, ér­tekezlet mai ülésén a pénz- és a váltóárfolyam kérdését beszélték meg általánosságban. Holnap a nemzetközi kereskedelmi törvényekről fognak­­tárgyalni. Lehetséges, hogy a pénzügyi értekezlet mun­kálatait a­ legközelebbi hét­ közepén már befejezi. Ber­lini hírek szerint,, tekintettel a felmerült kérdések soka­ságára, szó van arról, hogy­ Brüsszelben legközelebb­­még egy konferenciát tartanak. A brüsszeli pénzügyi értekezlet tegnap délutáni ülésén folytatták a vitát a váltóárfolyamokról. Benedicea tanár (Olaszország) felszólalása után Zürbitz német de­legátus beszélt, akinek fejtegetéseit élénk érdeklődéssel­­ kísérték. Hangoztatta, hogy Vissering gondolatai igen­­­ hatalmasak és hogy fejtegetéseinek helyességét általá­nosságban el lehet ismerni. Németország érdeklődéssel kíséri az értekezlet menetét, amelyen kifejezésre jut az, hogy egész Európában békének és gazdasági mun­kásságnak kell uralkodnia. Vélemények.szerint úgy a tő­késeknek, mint a munkásoknak, úgy a győzőknek, mint a legyőzötteknek áldozatot kell hozniuk. Az antanté szerint a német pénzügyi válságért maguk a németek felelősek A Temps a brüsszeli német küldöttek fejtegetései­vel szemben­ megállapítja, hogy azok a­ terhek, amelyek jelenb­en a­ német népet sújtják, jóval alatta maradnak azokért.­i terheknek, amelyek a francia gépre hárul­nak. A brüsszeli értekezlet fő fontossága abban rejlik, hogy szabatosan megállapítja, milyen a pénzügyi hely­zete mindegyik államnak, világosságot vet az egyes né­pek erőforrásaira és megvizsgálja ez erőforrások fel­használásának módját. Jansnan mentien Mith­rand elnöklésével kormány-, tanácskozás volt, amely a brüsszeli értekezlettel és a francia delegátusoknak adandó új utasításokkal foglal­kozott. Elhatározták, hogy a francia kormány állást foglal az ellen, hogy Németországot kedvezményes elbá­násban részesítsék! _ Ugyancsak Parisból jelentik, hogy a szövetségközi bizottág jegyzéket készül intézni a német kormányhoz, amely a német pénzügyi válság­ért a német kormányt teszi felelőssé. A városházi botrány körül Még mindig nem csik­i­kott­ik le a kedélyek azok i­tán a botrányos jelenetek után, amelyeknek a tegnap délutáni rendkívüli siífegyűlés alkalmával a­ váci­ utcai Városháza arany­díszes közgyűlési terme, társalgója, és lépcsőházi-sírója­ volt. Mint ismeretes, az történt, hogy a törvényhatósági bizottság egy tagját, Fábián Béla törvényszéki bírót formálisan kidobták a közgyűlés ter­méből és aztán inzultálták, mert nem akarták neki el­hinni, hogy, egy nem odavaló közbeszólás tőle ered. x x xxxxxxxxxxx X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X ■’ X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X x X X X­ X X x x x x x x x x • x A­­különös és a m­eglepő, hogy az inzultus épp dr. Fábián Béla törvény­széki­ bírót érte, aki — mint ismeretes — sokáig szen­vedett, mint orosz hadifogoly és amikor hazatérh­etett.. A­z első volt, aki cikkekkel és előadásokkal figyelmez­tette a társadalmat a bolsevizmus rémér­e. Fábián különben az őt ért inzultusról egy estilap munkatársának ezeket mondta: — Nem én voltam az, aki közbeszóltam, három az előttem ülő Wilheim bizottsági tag. Usetty Ferenc és Kontra Aladár nemzetgyűlési képviselő rámkiáltottak és felelősségre vontak a közbeszólás miatt. Kijelentettem,­­­ogy nem én voltam a közbeszóló, ők mégis tovább szi­dalmaztak. Eközben egy nagyobb csoport élén Weiss­­Konrád nemzetgyűlési képviselő jött felém, előbb tusz­kolni kezdett a kijárat felé, azután többen rámrohantak. K xxxxxxxxxxxx K X X Érthető, hogy az izgalom, amelyet ezek a jelene­­tek kiváltottak, még mindig nem csillapodott le. A­­demokrata párt tagjai ma este bizalmas ülést tartottak, hogy megbeszéljék a további teendőket. A párt sok tagja amellett van, hogy a demokrata bizottsági tagok tegyék le mandátumukat, mert az olyan viszonyok mel­lett, amikor a tegnapi esethez hasonlók előfordulhat­nak, a bizottsági tagok úgy sem teljesíthetik híven kö­telességüket. Mások viszont amellett érveltek, hogy a­­terrornak nem szabad engedni­ a fenyegetésekkel, —­­amelyek a múlt közgyűlésen egyik-másik bizottsági tag­­szájából elhangzottak — szembe kell nézni és meg kell várni az eseményeket. Végleges döntés azonban nem történt, hanem abban történt megállapodás, hogy a de­mokrata bizottsági tagok holnap délután együttes érte­kezletet tartanak a liberális-párti bizottsági tagokkal, hogy a további teendők dolgában lehetőleg egységesen járjanak el. Azonban a demokrata párt tagjai, akár meg tudnak állapodni holnap a liberális párt tagjaival, akár nem, vasárnapra mindenesetre pártgyűlést tarta­nak, ahol beszámolnak a történtekről. A keresztény községi párt vezető tagjai a tegnapi eseményeket sokkal nyugodtabban fogják fel. A vezető­cég néhány tagja amellett van, hogy az incidens már a tegnapi közgyűlésen lezáródott, amikor úgy Wilheim Adolf, mint Wolff Károly sajnálatának adott kifejezést a történtek felett. Viszont mások azt tartják, hogy eddig csak Wilheim Adolf és Wolff Károly nyilatkozott, de nem hallotta a közgyűlés Fábián Béla törvényszéki bíró nyilatkozatát, akit tulajdonképpen az inzultus ért, még­pedig ártatlanul érte az inzultus. Szó van arról is, hogy Fábián Béla szaksértési pert akar indítani azok­­el­en, akik őt inzultálták és megakadályozták, hogy mint a törvényhatsági bizottság tagja, köelességét­ tel­jesítse. De egyébként is minden párt, komoly elemei elítélik a tegnapi eseményeket és módot keresnek rá, hogy hasonló dolgok többé elő ne fordulhassanak. Itt említjük meg, hogy a demokrata bizottsági ta­gok értekezlete egyúttal dr. Fábián Béla bizottsági tag iránt a legteljesebb tiszteletének adott kifejezést az őt igaztalanul ért súlyos és méltatlan sérelem alkalmából. Az értekezlet megáapította, hogy Fábiánt annál méltat­lanabbal érte az inzultus, mer­t állandóan küzdött a destrukció ellen, a kommunizmus ellen élénk propagan­dát fejtett ki és ezért a proletárdiktatúra alatt két havi súlyos börtönnel büntették. Rabindranat Tagore az India és táján az egész világ legnagyobb élő köl­tője, európai utazása során —­ amelyen a német, ha­tárok, nem egészen érthető okokból zárva maradtak előtte — Ammsterdamban, a felolvasóasztalnál szerepelt, ü­nnepi külsőségek között folyt ig ez a felolvasás s a rendezőség fáradozása nyomán, a hatalmas előadóter­met a Kelet szimponirádja és India hangulata töltötte be. Halk zene titokteljes várakozással töltötte el a közönség lelkét. Fokozta ezt a szónoki emelvényt borító keleti szőnyegek ornamentikája, a hatalmas kandelláberek sápadt fénye, a fehér krizantémok dús erdője s a­ fátyollal borított ámpolna, mely a felolvasó­­asztal fölött függött. Még zúgott az orgona, mikor a hallgatóság sűrű sorain át a pódium felé haladt az indiai küllő és bölcs, bő kaftánban, mely olyan szürke, mint hajfürtjei és gondosan ápolt hegyes szakálla, mely még hosszabbá és keskenyebbé teszi finom fejét. Mikor helyet foglalt az emelvényén, Beethoven egy vonósnégyese csendült fel. Azután a fogadó­ bizottság elnöke megköszönte megjelenését s az áldozatot, melyet azzal hozott, hogy otthagyta napfényes hazáját, hogy itt, messze nyugaton, új célért, az emberiség testvé­­risütéséért dolgozzon. Egy hölgy, a bizottság elelnöke, az indul­ó költőt, filozófust és nevelőt méltatta, aki az ifjúság neveléséről szóló elveit sham­i-sziketaai iskolájában valósítja meg. Végül megköszönte, hogy ő, akinek neve napfényt jelent — fényét nyugaton is megmutatja. Nagy csend honolt a t­eremben s még nagyobb a csend, mikor Tagore karcsú alakja Végre felemelkedik. Lágyan omlik vissza a bő kaftán ujja s előbukkan fe­hér keze, mely olyan finom­as, formás, mint­ egy Buddha­­szoboré. Csengő hangon olvassd a beszédet, melyet erre az alkalomra irt. Beszél a falusi misztikusokról, ott K­en­gáliában, ahol férfiak és nők, akik hindu hitüek, l­éleink minden eseményét, jelenségét és érzését sajá­tos báju dalokban érzékítik meg. Műveletlenek, iroda­lomról mit sem tudnak s mégis a dalokban, melyeket szervének, mély bölcseség szólal meg s gyakran kifo­gástalan formáinak is. Tagore elő is adott néhány ilyen dalt, már amennyire ezt melódiában az angol fordítás megbírta. Egy falusi legény énekelte őket, aki meghalt, mielőtt huszadik esztendejét elérte volna. Aztán a mélységes hitről beszélt, melyből az első törvények fakadtak, a­ bennük megnyilvánuló sze­retesről, mely olyan végtelen, mint a végtelenség maga. Mikor végül dr. Tagorc egy ó­hindu költő versé­vel befejezte előadását, az alelnöknő újra szólásra emel­kedett s kifejtette, hogy azok az érzések, melyek az egyszerű dalokban megszólalnak, ugyanazok, melyeket Tagorc költészete vetít felénk, mikor a szeretőjét, pm int minden dolgok legelejét dicséri. VILÁG 1920. október 1. 3 Tűzriadalom a Városi Színházban fíivonult Budapest valamennyi tüzérsége— egy vaklám­áért (A Világ tudósítójától.) Csütörtökön este hét óra­kor viharos kürtöléssel, szirénadugással és csengetéssel rohant végig Budapest utcáin húsz­ tűzoltókocsi a Rá­­kóczi-út, majd a Népszínház-utca, irányába. A robogó ítszonykocsik láttára tengeleg nép sza­ladt­ a"~fáklyával, teljes felkészültséggel vágtató tűzoltó­­paripák után. Az utca közönsége megdöbbenve látta, hogy az autók, kocsik, létrás szivattyúk a Tisza Kál­­mán térre fordulnak be és végeszakadatlan sorban ro­bogva és dübörögve helyezkednek el a Városi Színház hatalmas épülete körül. Mindenki rémülten nézte a színházat, a tűzoltók felkészült állását, a szivattyúk felszerelését, a létrák elhelyezését, a vízvezetéki víz­csapból sugárban feltörő vízoszlopokat, amelyek mind­­szükséges és mindenkori előkészületei egy nagyszabású tűzőrségi munkának. Percek alatt tízezrek tömegétől feletépett a tűz­oltók mögött a Tisza Kálmán­ tér és ijedten nézte a nagy tömeg a felkészülődést. ’— Ég a Városi színház! — adták a felvilágosítást szájról-szájra. ' -i- Belül ég a színház, azért nem látni a füstöt és mindenki még ijedtebben, a rémülettől még várako­­zóbban leste a pillanatot, amikor kitör a láng a­ Vá­rosi Színház épületéből és jajveszékelő tömegek sza­kítják fel az előcsarnok ajtajait. A tízezrek­ száma egyre növekedett, már elállták a NépSzínház­ utca torkolatát is, megállt minden köz­lekedés. A villamosok elakadtak és a villamos tetején emberek álltak és terjesztették a rémületes hírt: — Ég a Városi Színház! Már öt perc óta állt a tömeg, terjesztette a vé­szesebbnél vészesebb híreket, — de csak nem akart előtörni a láng a színház épületéből. És pár perc múlva még nagyobb meglepetés érte az utca tízezreit. A tűzoltók visszacsavarták a tömlő­ket, helyrehozták a létrákat, eloltották a fáklyákat, elzárták a vízvezeték vízcsapjait és lassan elvonultak a Városi Színház elöl. A tömeg nem értette a tűzoltók rohanásának, majd elvonulásának esetét, még percekig várakozott, aztán lassan szétszéledt a Tisza Kálmán-térről. Amíg tízezrek álltak a színház előtt és munkára készen várakozott Budapest egész tüzérsége, a színház­ban­ zavartalanul és kedélyesen játszották a Hermelinen nőt. A közönség tapsolt és kacagott, odakünn pedig lélegzetvisszafojtva várták, mikor tör ki a bejárókon, ordítva és kétségbeesve. Ugyanis az történt, hogy a színház erkélyén va­laki­ vagy gonoszságból,, vagy rosszakarótból meg­nyomta a tűzjelző gombját és ez az egy jelzés egész Budapest tüzérségét a Városi Színházhoz parancsolta. Az igazgatóságot csak a kivonult tűzoltóság pa­rancsnoka, A sok főtiszt értesítette a tűzjelzésről, amire azonnal keresni kezdték az erkélyen az otromba tréfa, elkövetőjét. Hiába volt minden nyomozás, a tűzjelzés leadójára ráakadni nem sikerült. A tűzoltók elvonultak, a Városi Színház közön­sége pedig csak reggel a lapokból fog értesülni, hogy egy hamis jelzés percekre egy katasztrofálisnak jelzett szenzáció középpontjába, állította. Károlyi Mihály nyilatkozata a Daily Héraldban A Magyar Távirati Iroda jelenti Parisból. A Daily Hérald tudósítója beszélgetést folytatott Prágában gróf Károlyi Mihályival. Károlyi, akiről a lap tudósítója azt, mondja, hogy­­ a magyar Kropotkin herceg, nyilatkozatában kije­lenti, hogy a Horthy-rezsm Magyarország teljes bom­lását jelenti és hogy­­az nem konzer-vativizmus, hanem reakció. A Horthy-rezsim — mondja Károlyi — egy­szerűen antiszociális­ anarchia, amelyet rablók és kalan­dorok a maguk javára kiaknáznak. Magyarország égés­szén középkori jelleget öltött. A parlamentarizmus fik­ció lett; a választások alatt a szocialista jelölteket be­­börtönözték. Minden opp­ozíciót fegyveres erővel fojta­nak el. Reformokra gondolni sem lehet. Ilyen körülmé­nyek között a gazdasági újjáépítés lehetetlen. A kato­nai zsarnokok azzal tudják a hatalmat megtartani, hogy a nemzeti baszu propagandáját folytatják. Horthy a visszaszerzés szent háborúját hirdeti. Károlyi kije­­lentette még, hogy a békeszerződésben sok lehetetlen­ség van, de fegyverekkel nem lehet azt revideálni, ő a pacifizmus kire. Az ő szerepe annak idején is a pacifiz­mus és a szociális haladás ügyének szolgálata volt és azért mondott le, hogy a polgárháborút el lehessen ke­rülni. Hajlandó — mondotta végezetül — bárminő libe­rális vagy szocialista erővel szövetségre lépni, hogy a fehér líraimat leverje. Linder elutazott Pécsről. A Magyarország je­lentése szerint Linder Béla, Pécs városának törvény­­ellenesen megválasztott polgármestere elutazott Pécsről, ami annál feltűnőbb, mert a szerb megszállás védelme alatt Linder teljes biztonságban érezhette magát. A Magyarország ért£áÜÜé­ e­­szerint Linder azért távozott, mert Raeghtmüer az a terve, hogy Pécsen ellenkormányt alakítson. Linder elsősorban Jászi Oszkár részvételét szerette volna megnyerni, azonban Jászitól sürgönyt kapott, amely felszólítja, hogy ne vállalja el a polgár­mesterséget, ha pedig már megválasztották volna, azon­nal mondjon le állásáról és utazzon el Pécsről. x x XXXXX XX X­X­I d­ecetóber elsején ül össze újra a Duna­bizottság. Pá­risból jelentik. A Dunabizottság máso­dik ülésszakát, a­mely szeptember 15-én kezdődött, ma befejezték. Troubridge tengernagyot az elnöki szék­ben ez év végéig megerősítették. A főtitkárság végle­ges székhelyére vonatkozólag még újra történt döntés. A bizottság legközelebbi ülésszaka december 1-én nyi­­lik meg Bé­csb­e­­.

Next