Világ, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-03 / 259. szám
4 1920. november 3. VILÁG Lukács Jászló a gazdasági konszolidálódás útjáról A Pénzintézetek Országéig Egyesület* gyűlésén Szukács László volt miniszterelnök elnökölt, aki a következő böszédet mondotta: " — Ne* tudom, nem/*etikai csalódás-e nálam, de én úgy látoén, hogy a véros uralom, befejezése után volt egy időpont, amrés Ti a kibontakozásnak sokkal kedvezőbb auspiciumai mutatkoztak mint ma. ila a helyzet roszssabbnak látszik... — Nem akarok igazságtalan lenni, s abból a körülményből, hogy a hullámok még mindig nem csendesültek le teljesen, nem akarok vádat kovácsolni. Ám, ha azt látjuk, hogy ezek a felcsapkodó hullámok nap-nap után töredezik le igen értékes részeit annak a hullám, gátnak, melyet az állami életben törvényes rendnek nevezünk s melynek hivatása elsősorban a személyi, vagyoni biztonság garantálása s mely nélkül társadalmi együttlét nem képzelhető s ha azt látjuk, hogy ez ellen nincs más orvosság, mint a sajtócenzura igen erős alkalmazása, abban a téves hitben, hogy amit itthon el lehet titkolni, az titok a külföldön is, — ha látjuk, hogy egymásra utalt egyének s társadalmi osztályok egymás ellen harcot folytatnak akkor, mikor vállvetett együttműködésükre a legnagyobb szükség volna, ha látjuk, hogy a valutáris és egyéb gazdasági bajainkból való kibontakozást gátolja azon körülmény, hogy rendszeres hajszát űzünk azon faktor ellen, mely ennek egyik fő tényezője, a tőke ellen s látjuk ennek folytán, hogy mindazok a külföldi állampolgárok, akik hozzánk akarnak közeledni, hogy velünk együtt munkálkodjanak, ez atrocitások láttára viszahúzódnak valószínűleg azon belső meggyőződéssel, hogy nem lehet segíteni ezen a nemzeten, akkor jogosult a kérdés, hogy helyes úton járunk-e, enge, az az út, mely minket az ígéret földjére elvezett . Sajnálattal kell konstatálnom, hogy a kormányzati intézkedések egész sorozatával találkozunk, melyek a részvénytársasági forma ellen irányulnak, míg a másik csoport, a szövetkezetek csoportja igen nagy kedvezményekben részesül. Nem vagyok ebben elfogult. A szövet,kezetek nagy fontosságát méltányolom. Hogy elfogultság nem vezet, legjobban igazolja az a körülmény, hogy első pénzügyminiszterségem alatt alkottuk meg az OKH-ra vonatkozó első törvényjavaslatot. Nagyan tartok attól, hogy a szövetkezeti ügy forszírozása körülbelül ugyanazon eredményre fog vezetni, azzal a különbséggel, hogy a millióit, amelyek az állam nyakába fognak szakadni, jóval számosabbak lesznek, mint azelőtt. Sajnálattal kell konstatálnunk, hogy a részvénytársaságokkal szemben bizonyos elfogultság mutatkozik. Sőt hivatalos és félhivatalos oldalról úgy beszélnek róluk, mintha azok gyanús egyének titokban, létrejött szövetségét képeznék, meg nem engedett, célokra, melyeket rendőri felügyelet alá kell helyezni. Ez ellen tiltakoznom kell nemcsak az igazságosság, hanem a józan ész nevében is. — Magyarországon a részvénytársaságoknak igen nagy múltjuk van. Méltóztassanak elhinni, hogy azokat a gazdasági eredményeket, melyeket Magyarország a háború előtt felmutatott, sohasem lehetett volna részvénytársaságok nélkül elérni, Magyarország nem volt tőkegazdag. Mindig arra kellett törekedni, hogy a tőkét ideédesgessük. Ma jóval szegényebbek vagyunk, mint a háború előtt, ha tehát a tőkét elűzzük, nem tudom, a nagy termelő munkát miként fogjuk megindítani. — Állami és társadalmi intézményeinket demokratikus alapra kell helyezni, ez nem kétséges, csak az a kérdés, hogy milyen módszerek mellett történjék s minő eredményre vezet. De ez a művelet, — ha helyesen akarunk eljárni, — sohasem történhetik felülről lefelé vezető irányban, hanem megfordítva. Vagyis ha vám a társadalomban értékes elem, azt nem szabad elértékteleníteni, ami kiváló, kiemelkedő, azt nem szabad legyalulni, nivellálni. — Egy súlyos és gondterhes tél előtt állunk, mely lehet, hogy ismeretlen veszélyeket, rejt magában. A tél fő jellemvonása a természetben a sötétség és a hideg. Úgy htszik, hogy ezek az éternek uralkodnak erkölcsi életünkben is. A szívekbe, belefészkelt, magát a hideg. Az elméket elborította a sötétség. Ezek az elemek nem alkalmasak arra, hogy azokból új élet támadjon- "Ennek, dacára, nem szabad elvesztenünk reményünket, sem bizalmunkat. Nem szabad felednünk, hogy ebben a földben és ebben a népben óriási őserő rejlik, mely a legrettenetesebb csapásokatis kiheverte. Ha pedig az állam ma nincs abban a helyzetben, hogy a szanáláshoz szükséges eszközöket nyújtsa, a társadalomnak kell százszorozott munkával megkeresnie a kivezető utakat, megalkotnia a szükséges eszközöket. De kérnünk kell az államot, adja meg a nyugodt és biztos társadalmi munkálkodás előfeltételeit, a személy és vagyoni biztonságot s egyebekbe az elkerülhetetlen szükség mérvén túl ne avatkozzék, főleg pedig ne gátolja prohibitiv és gátló intézkedések által a társadalmi erők szabad kifejlődését. A béke ratifikálása a külügyi bizottságban A külügyi bizottság ma délután 4 órakor gróf Andrássy Gyula elnöklésével illést tartott, amelyen, mielőtt a ratifikálásról szóló törvényjavaslat érdemi tár- gyalására rátértek volna, gróf Sigray Antal kérdést intézett, hogy várjon az entente csakugyan fix határidőt szabott-e november 15-ig a béke ratifikálására. Gróf Csáky Imre külügyminiszter ezt megerősítette és hozzátette, hogy az entente eme bejelentéséhez olyan további kijelentések füzettek, amelyek az entente felhívásánakkomolyságára engednek következtetni. A külügyminiszter ezután utalt a törvényjavaslat indokolására, amely részletesen kifejti mindazokat az indokokat, amelyek a kormányt a ratifikálásra, rábírják. Gróf Apponyi Albert rámutatott arra, hogy a ratifikálás bizonyos tekintetben helyzetünket súlyosbítja, mert a ratifikáció által a nemzetközi jog szerint befejezett ténynyé és jogállapottá válik az, ami eddig csak tényleges állapot volt. A ratifikáció azonban bizonyos előnyökkel is jár, mert végre Magyarország szabály-, szerű nemzetközi jogálláshoz jut, a többi államokkal szabályszerű diplomáciai és gazdasági összeköttetésbe lehet bizonyos határok részletes megállapításáról helyét és elfoglalhatja helyét bizonyos nemzetközi, különösen gazdasági természetű alakulatokban, amelyek a mi gazdasági újjászületésünkre és fejlődésünkre óriási fontossággal bírnak és amelyekből eddig ki voltunk zárva. A ratifikáció után megnyílik a lehetősége annak is, hogy a nemzetek szövetségébe felvétessünk, ami az egyedüli békés út egy olyan akció követésére, amely a béke revíziójára vezethet. Igaz, hogy bizonyos remények, amelyeket a békeszerződés kísérő okmányéra alapítottunk, nem teljesültek abban a tekintetben, hogy talán némelyek azt hitték, hogy a ratifikáció előtt fog már jönni a határkiigazító bizottság, a dolog természete szerint, azonban ez a bizottság csak a béke ratifikálása után kezdheti meg munkáját, mert csak akkor lehet bizonyos határok részletes megállapításáról beszélni, ha azok elvileg már elfogadtattak. Külpolitikai helyzetünk javulására, egyet tehetünk meg, amiben minket senki meg nem akadályozhat, ami egészen a mi kezünkben van. Ez pedig az, ha minden erővel iparkodunk a külföldnek benső konszolidációs képességünkbe és kultúrfölényünkbe vetett hitét megszilárdítani. A jó rekonstrukciós belpolitika ma talán az egyedül lehetséges külpolitika. Egyébként külpolitikai téren a kormány kötelessége, hogy éber szemmel figyelje az eseményeket és minden olyan konjunktúrát ügyesen kihasználjon, amely a mi fontosságunkat Európa szempontjából emeli. A törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja,mert bár fájlalja is, de a maga részéről nem tulajdonít a ratifikálásnak túlzott fontosságot s inkább csak formalitásnak tartja. Az általános vitában még felszólaltak Breszt Sándor és gróf Bethlen István, akik szintén a ratifikálás szükségét hangoztatták. Gróf Andrássy Gyula bizottsági elnök az általánosvitát lezárva, a maga részéről is kiemelte annak fontosságát, hogy belső jogrendünk szilárd legyen. Ha a kormány ebben a kérdésben a legkérlelhetetlenebberélylyel és bátorsággal jár el, a parlament támogatására ebben a tekintetben mindenkor biztosan számíthat. A bizottság azután részleteiben is letárgyalta és Beniczky Ödön stiláris módosításával elfogadta a javaslatot* —^................................ Az orosz párásítók fellázadtak a gabonarekvirálás miatt Izenmi tudósítónk jelenti:. Kopenhágai értesítés szerint Moszkvában a hangulat az újabb mozgósítás kihirdetése minéd rendkívül izgatott. Tizenegy kormányzóságján a parasztok a gabonarekvirálások miatt fellázadtak. Moszkvában százával történnek letartóztatások s a letartóztatottak közt van állítólag Bruszilov tábornok is. Omszkbim harmincegy tízercet, akik a szovjetkormány elleni összeesküvésben vettek részt, kivégeztek. Popescu román ezredes inzultálásának bünpöre, A budapesti kapisztálybiróság ma tárgyalta, Popescu Dimitriu, a Vidapesti román misszió vezetője ellen elkövetett sskénylete, amelynek vádlottai T. Jánosiy Sándor/"tartalékos, főhadnagy és Miskolczy László tatalékos hadnagy. A tárgyalást kilenc órakor nyitotta meg Boffmann Géza ezredes. Felolvasták a vádiratot, amely szerint 1920 szeptember huszonkilencedike óta vizsgálati fogságban lévő T. Jánossy Sándor tartalékos főhadnagyot és Miskolczy László tartalékos hadnagyot, mint közvetlen tetteseket, azon cselekményük miatt, hogy Budapesten 1020 szeptember huszonhetedikén reggel fél öt óra tájban Popescu.’ Dimitriu román ezredesnek, a budapesti román, misszió vezetőjét a Pfetropol-szállóban megtámadták ésJánossy az ezredest boxerrel agy rős daganat támadt a homlokán. - nyilvános erőszakoskodás bűntettével és a testi biztonságot sértő vétséggel vádolja a vádirat a vádlottakat. A vádirat felolvasásaután Apáthy Jenő őrnagy, tárgyalásvezető megkérdezte a vádlottakat, hogy bűnöseknek érzik-e magukat. Mindkét vádlott nemmel felelt. Ezután Miskolczy Lászlót a a teremből kivezették és megkezdték Jánossy Sándor főhadnagy kihallgatását. A tárgyalásvezető -felszólításba a, főhadnagy részletesen elmondotta, hogy a támadás előtti éjszakán Miskolczy bátyjánál voltak és ott nagy megütközést és elkeseredést keltett bennük a Nagyváradról és más román megszállott területről érkező hitek, amelyek az ott lakó magyarság szenvedéseiről szólottak. Körülbelül félnégy,óra tájban eltávozott.A körút és a Népszínház utca sarkán találkoztak egy hadnagygyal, akit látásból ismertek. Ö beszélgetni kezdett vele Avér Ödön volt tisztársukral, akiről azt mondta az ismeretlen hadnagy, hogy itt lakik a Metropoliba, menjenek oda. Oda is mentek. Ö ment előre, a másik kettő az úttesten hátramaradva, követte. A Metropolban a portás azt mondta, hogy A vér nem lakik ott. Erre én odaléptem a fülkéhez, végignéztem a táblán, ott találtam a Popcsou nevet. Erre eszembe jutott egy nagyváradi román katonatiszt, aki vezette, pofoztattak, lakosságot, nőket, gyerekeket egyaránt. A vér a fejembe szállt és felmentem az emeletre, valami ellenállhatatlan kényszer hatása alatt. Bekopogtattam a kilences számú szobába, a külső ajtó nyitva volt, a belső nemsokára kinyílott és hálóköpenyben megjelent egy tipikus oláh kinézésű ember. Én azt kérdeztem tőle, kicsoda ön és mit keres itt. Honnan jött.. Nagyváradról. Erre ő valamit románul mondott. Nem értettem, hanem a román szóra még jobban elfogott..a méreg. Németül mondtam neki, nem tud ön magyarul?. Erre azt mondtanekem: I'uj nytgyár és be akart szaladni a szobába. Én az ajtó közé Szerda tettem a kezem, három ujjamat be is csípte és a fájdalomtól még jobban felingerülve öklömmel feléje tartottam és megütöttem a homlokát. — Amikor leértem, hallottam, hogy az ezredes németül a portásnak kiáltotta, hogy a kaput csukják ra. Ez meg is történt. Én erre telefonáltam a városparancsnoksághoz, közöltem, hogy egy román tiszttel afférom, támadt és küldjenek egy tiszti járőrt ebben az ügyben. Háromnegyedóráig vártam, nem jött senki, megkérdeztem a szállodában, hogy lakik-e itt, magyar tiszt, aki igazolhatna engem. Tényleg fel is mentem egy, Psiky nevű hadnagyhoz, aki előtt igazoltam, magamat, ő le is jött és igazolt engem és azt mondta, hogy engedjenek ki. Erre a portás azt felelte, hogy parancsot kapott az ezredestől és így nem engedhetnek ki. Közben a kávéházat takarították és azon az ajtón távoz Ezután a részletekre nézve intézett kérdést a tárgyalásvezető a vádlotthoz, hogy kézzel vagy boxerrel ütött-e meg az ezredest. Jánossy: Kézzel ütöttem meg, mert ha bot érrel vágtam volna fejbe, beszakadt volna a feje az oláhnak. A tárgyalásvezető figyelmezteti a vádlottat, hogy a sértettet nevén és rangján nevezze meg. Jánossy kihallgatása után Miskolczy Lászlót hallgatják ki, aki kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösük, mert ő csak mint szemlélő volt jelen az esetnél és semmibe sem folyt be. Ezután a tanúkihallgatásokra kerül a sor. Dobetzky ezredes azt hiszi, hogy a támadás valamilyen kemény tárgygyal történt, de lehet, hogy gyűrűtől is támadhatott a horzsolás az ezredes homlokán. Ezután a tárgyalásvezető felolvasta Popescu vallomását, amelyet sürgönyileg kértek a külügyminisztérium útján. Több kérdést intéztek Popescu ezredeshez, először arra nézve, hogy fennáll-e az, hogy a vádlott kemény tárgygyal, boxerrel, vagy úgynevezett Tót-, schlágerrel bántalmazta őt. Erre nézve az ezredes nem adott határozott feleletet, mert a tiszt jobbkezét a zsebében tartotta, de a horzsolásból következteti, hogy fémből kellett lennie annak az eszköznek, amelytől az ütést kapta. A párbeszédre vonatkozólag azt vallja az ezredes, hogy amikor az ajtót, kinyitotta, ő indignálódva szólhatott, hogy illik-e hajnali 1 óra tájban az, hogy egy tiszt valakit felzavar. Ilyesféle szóváltás lehetett a párbeszéd. Ami Miskolczy szerepét illeti, ii as ezredes szerint népi a folyosón, hanem mindketten új lakosztály előtt állottak. Tény az, hogy Miskolczy 3 szóváltásban nem vettrészt. , , Jánossy: Az ezredes mindig azt az elutasító román szót mondta: Cserebe? (Mi kell?) fenn tartja vallomását, hogy ő puszta kézzel ütötte meg az ezredest. A következő tanú Siposs Kamilló, aki atárgyalásvezető kérdésére elmondta, hogy foglalkozására nezve, ügyvéd, hírlapíró és tudományos szakirodalom terén működik. Jelenleg katonai nyomozó. A Landau-fépés öngyilkossági ügyéről kifolyólag a katonai hatóság abban a hiszemben, hogy ő katona, letartóztatta, de kiderült, hogy ő nem katona és valószínűleg el fogják kisérni az ügyészségre. Tárgyalásvezető: Szóval, előzetes letartóztatás ban van. . .... Sípost: Nem tudom, hogy milyen minőségben, ’dr. letartóztatásban vagyok'. Az ügyre nézve lényegtelen vallomást tesz és nem emlékszik egyáltalában arra, hogy a portás kémkedéssel volna vádolva. .... . Dr. Sirály Aladár, Háromszék vármegye főispánját hallgatta ki ezután a bíróság. Az atrocitások illusztrálására több esetet mond el. Prókay Tibor tartalékos alhadnagy, aki más bűncselekmények miatt vizsgálati fogságban van, elmondotta, hogy Erdélyben Jánossy bátyját 3 román okvorval megölték. Tisza István emlékünnepe Két esztendeje gróf Tisza István halálának a ezt *. napot a Nemzeti Törgyekör emlékünneppel ülte meg ; az ünnep jelentőségét azzal emelte, hogy Rákosi Jenőt kérte fel az emlékbisség megtartására. Az egyesület nagytermében erre az alkalomra nagy és előkelő közönség gyűlt egybe s a bensőséges ünnep áhítatával várta meg Beöthy Zsolt elnöki megnyitóját, aki csak néhány finomveretű mondatban jelölte ki a társaskör feladatát Tisza emlékezetének szolgálatában, aztán fel-szólította Rákosi Jenőt, hogy „friss koszorúkkal teli zászlaját hajtsa meg Tisza nagy emléke előtt". Rákosi a sötétség és világosság teremtésének bibiliai szavával kezdte beszédét, majd így folytatta: — Másodszor gyülekeztünk ma itt e teremben össze kegyeletet gyakorolni és ezt nevezem annak, hogy jön estve és reggel második nap. Mert énnekem ez nem egyszerű kegyeletes emlékünnepe egy gyásznapnak, nem puszta áldozati ünnep egy férfiúért, akinek daliás alakjában egy nemzet roskadt össze; ránn nézve ez a nap egy teremtésnek a második napja. Magyarország újjáteremtésében jön ma este és reggel második nap. Ezek után Bornyánszky Lajos, Tisza István fleterajzírója, foglalta el az előadói asztalt s készülő nagy művéből olvasott fel egy nagyobb fejezetet, melyben Tisza István szerepével és jelentőségével foglalkozott . Beöthy Zsolt zárószavai végezték be az ünnepet és bejelentette, hogy a Tisza-emlékbizottság nagyobb küldöttsége holnapután Gesztre utazik, hogy a temetés második évfordulóján koszorút helyezzen Tisza sírjára és ez alkalommal az özvegy grófnénak hódolatteljes tiszteletét és részvétét fejezze ki. Hasonlóan nagy ünnepet rendezett a Magyar Pro-testáns Irodalmi Társaság vasárnap délben 12 órakor a Deák téri evangélikus egyház dísztermében a reformáció diadalmas megszületésének nagy emléknapján és gróf Tisza István tragikus halálának évfordulóján Petri Elek református püspök elnöklésével. Petri megnyitó beszédében rámutatott az ünnepség kettős céljára, a reformáció megszületésének emlékezetére és gróf Tisza István emlékére. Pekár Gyula „Tisza István" címen tartotta meg értekezését ezután, melyben több személyes emlékét mondotta el