Világ, 1920. december (11. évfolyam, 283-305. szám)

1920-12-01 / 283. szám

Szerda VILÁG 1920. december 1. 3 Naponta, 350x000 kiló kényén — a kispékek nélkül Jelentette a Világ, hogy a közélelmezési miniszté­rium­­ budapesti pékek bevonásával kedden este a ke­nyér árának felemeléséről tárgyalt. A húsfaztériumi értekezlet után a pékiparosok_k^(Wmlenk' ellentétek tomadtaik a kenyér megállapítása miatt. A mkrek közül van0&w&zázlatvana­n tiltakoztak £ 3 kateng. kenyérár ellen. Ezek az egész kis sütöüzsfilüek­,amelyek naponta, egy-két zsák lisztet dol­goznak csak fel. Velük szemben a nagy fékiparosok, akik száztízen vannak, hajlandók elfogadni a 3 korona 50 filléres kenyérárat. A kisebb pékiparosok elhatároz­ták, hogy kedden küldöttségben jelennek meg Vass Józsefy miniszternél, hogy a határozat megváltoztatását kérjék. A Világ munkatársa érdeklődött a­ kenyér árának felemelése körül folyó ellentétekről és a közélelmezési minisztérium részéről illetékes helyen a következő fel­világosítást kapta: — Legelsősorban azt kell leszögezni, hogy a pé­keknek nem volt mit elfogadniok és nem volt mit el nem fogadniok, mert a 3 korona, 500 filléres ármegálla­pítás még nem történt meg. A közélelmezési miniszter álláspontja az, hogy a 3 korona, 50 filléres kenyérár csak a legmesszebbmenő határ, ameddig a­ kenyérár­­fel­emelésében elmennek. jjF — A minisztériumnak egyébként nincs hivatalos tudomása arról, hogy 60 pék ellenzi a 3 korona 50 fillé­res kenyérárat. Ebben az ügyben az egész nap folya­mán semmiféle küldöttség nem járt a miniszternél. A 161­ kis pékiparos állásfoglalása különben sem döntő­­fontosságú, mert a minisztérium el van szántva, hogy náluk nélkül is megcsinálja a 3 korona 50 filléres ke­nyérárat. A 160 kis pékiparos munkája, a főváros ke­nyérszükségletének biztosítása, szempontjából egyáltalá­ban nem hiányozhat. Ők a napi szükségletnek legfeljebb 5 százalékát sütik meg.­­ Budapesten naponta körülbelül félmillió em­bernek van szüksége pékkenyérre. Éss a mennyiség 150 ezer kiló pékkeny­érnek felel meg. A községi ke­nyérgyárak a normális munka nejlett naponta. 75.000 kilogramm kenyeret sü­tnek, ami az kenyérfogyasztás fele. A napi szükséglet fennmaradó másik felét a 110 nagy pékiparos — aki elfogadja, a 3 korona 50 filléres kenyérárat — és a­ négy kisebb kenyérgyár felemelt munkaidő mellett könnyűszerrel meg tudja sütni. Semmi szükség nincs tehát arra, hogy a kenyér árát magasabbra emeljék. 3 korona 50 fillérnél, mert az csak a fogyasztóközönség újabb megterhelését jelen­tené, a minisztérium célja pedig az,, hogy ne csak le­gyen kenyér, de olcsó is legyen. Mellei* Oszkár* ak­kor bizonyított és szabadonbocsáj­tották Egy második har­isitott levél — Újabb éjszakai kihallgatások. (Alvilág tudósitájától.) Tegzen tudósításunk rész­letes beszámolót adott özvegy­­seller Simonné letartóz­­tatásért*!, Heller Oszkár őrietbe vételéről és a gyil­kosság fazon gyanujárólfiApgy Weisz Annyi Heller Ró­bert, özvegy Heller Skátmé és Heller Oszkár — tehát az­ elökhjő, főváros^Arte ismert Heller-család tette el láb alól^Apálizás feltevése, hogy Heller Simonné fiával, RébárTOi szerezte volna meg a Weisz Army kü­lönféle ügyfeleitől kicsa­lt 3.000.000 koronát és azután november 15-én, amikor a­ botrány már elkerülhetetlen­nek látszott, az anya és fiú arra határozták el magu­kat, hogy Annyi, mielőtt még a rendőrségre menne és ott vallomást tenne, elteszik láb alól, így állítja, de a rendőrség nyomozásában az előz­ményeket és­ az okadatolást azzal folytatja­, hogy Ró­bert és édesanyja és talán Heller Oszkár 16-án délelőtt elmentek Weisz- A­nny Népszin­ház­ utcai lakására. Ott Róbert felszólította Annyt, hogy öltözködjék fel, sé­tálni mennek és öltözködés közben, míg az anyja a másik szobában Anny utolsó levelét írni kezdte, Róbert, vagy talán Róbert és Oszkár végeztek a szerencsétlen­­,naaar»,óddal. Halála után felvágták ereit, majd egy törülközővel felkötöttek a fürdőszobában­. Ez a rendőri nyomozás beállítása. Nem pozitívum még, csak feltevés ,­s az egész feltevés azon a:. egy po­zitív bizonyítékon, nyugszik, hogy tegnap este az írás­­szakértők Anny állítólagos utolsó levelében ezt a há­rom első szót Heine Liefen! Verteiket... özvegy Heller Simonné írásának állapító’.-r. meg, m­ig ma délelőtt, a következő szavakról ...m-fr, leit rcohl Anny határozottan kijelentette Pinterles b­icc.­.íkizte, hogy ások Róbert­­kezétől származnak. Gyarapodik a vádanyag Heller ellen Az Írásszakértő véleménye az egyetlen pozitív bizo­nyíték. Úgynevezett félpozitívumok a következők: Nem volt véres az a törülköző, amivel Anny felkötötte ma­gát. Állítólag olyan csomó volt a törülközőn, amit Anny maga nem köthetett. A falon utólag ódaként vérnyomok látszanak, amelyek nem származhatnak Anny sebesült balkezétől. Heller Oszkár a gyilkosság napján, délután félkettőkor Róberttel együtt érkezett haza és azonnal egy Képi posta­ utcai mosodába külde a fehérneműt, ame­lyek között egy S monogrammos vérpecsétes zsebken­dőre is akadtak. Az állítólag vérfoltos nadrág. Az állí­tólag vérfoltos ing. A legfőbb negatív bizonyíték,­­hogy sem Heller Simonné, sem Heler Róbert, sem pedig Osz­kár erről az időről alibit bizonyítani nem tudnak. Az utolsó bizonyítékot Weisz Anny holttestének exhumá­lása van hivatva adni. Az orvosi vizsgálat ugyanis megállapíthatja, bizo­nyos jelekből, hogy valaki önkezével vetett véget az életének, vagy pedig meggyilkolták. Ha meggyilkolták, annak nyoma van a nyakon és főképp egész másképpen, ferdül el a nyakcsigolya akkor, amikor valaki öngyilkos, vagy akkor, amikor megfojtják. Ezt tehát még a nya­kon látható esetleges külső sérülés nélkül is meg lehet, állapítani. Az orvosi vizsgálat a­ tüdőről is tud erre nézve következtetéseket levonni, mert itt is a két külön­böző esetben mások a jelenségek. Az orvosok azt is megállapíthatják, hogy az öngyilkosság előtt vagy pedig­­,■ gyilkosság után történt-e Anny balkezén az érvágás. Ha, Heller Róbert édesanyja, valamint öccse továbbra, is megmaradnak az álhatatos tagadás mellett, akkor csak a­­alószin­ileg holnap megtörténő exhumálás és boncolás fog mellettük, vagy ellenük pozitív bizonyíté­kot szolgáltatni. A m­ai napon Heller Róbertet ismét kihallgatták. Továbbra is tagad­ mindent, de a kereszt­kérdések alatt valahogy véletlenül azt mondotta, hogy ő is tudja, hogy ez a levél nem az Anny kézírása. Erre azt kérdezték tőle, hogy: Ki írta akkor a levelet? Heller Róbert így felel: — Vem, akarok senkit sem gyanúsítani. Majd annak a bizonyos Krecsulournak nevét emle­geti, aki Anny­nek állít­ól­ag Béc­sben élő férje, sőt meg­említ egy vidéken tartózkodó századost is, akiről tudja, hogy vele Annynek viszonya volt. Azt mondja, hogy talán ezek egyike csinálta a hamisítást és követte el a gyilkosságot. Ezt a gyenge védekezést a rendőrségen nem fogadják el. Ma délelőtt Heller Róberten kívül az édesanyját is kihallgatták még egyszer, majd Heller­­Os­zkár kikér­­­dezésére került a­ sor és meghallgatták Hellerék inasát­­ — aki a fehérneműekete a mosodába vitte — de ezek­ből a vallomásokból sem a gyilkosság ellen, sem­ pedig a­ gyilkosság mellett semmi lényeges nem derült ki. Szabadlábra helyezik Heller Oszkárt • A délután folyamán Heller Oszkárt harmadszor is kihallgatták. Az őrizetben tartott fiatalember, akit még délelőtt a gyilkosságban való részvétellel gyanúsí­tottak, délután nagyon érdekes részleteket mondott el a Heller-család belső életéről. Adatai családi vonatkozás­ben súlyosak és kompromittálók úgy Róbertre, mint az édesanyjára, de a bűnügyben legföljebb csak annyiban jelentős ez a vallomás, hogy a két letartóztatott morá­lis képét adta. Heller Oszkár ennél a harmadik vallomásánál tel­jesen, igazolta alibijét és azt, hogy az utcán véletlenül került össze Róbert öccsével a kritikus nap 19 órájakor délután.. Tanukra hivatkozott, akik holtar­tózkodását­ a gyilkosság délelőttjéről bizonyították. A vallomás után délután 1-1 órakor Heller Oszkárt szabadlábra helyezték. Az Auer-fény röpcédulája Ezután egy Sehönfeld nevű embert idéztek be, aki a bűnügybe teljesen véletlenül került bele, de vallomása döntő fontosságű­ lehet. Bchönfeld az Auerseny Részvény­­társaság egyik röpcédula-kihordója, aki házról-házra járva ajánlati cédulákat ad át a lakóknak kályha-, csil­­láv- stb. javításról. Úgy került bele az bűnügybe, hogy az a bizonyos utolsó levél, amit hamisításnak tartanak, egy ilyen Auer-társas­ági cédula hátlapján volt írva. Kihallgatásánál S­chönfeld határozottan emlékezett, hogy Weisz Anny lakására a gyilkosság napján — no­vember 16-án — délelőtt 10 óra tájban vitt egy cédulát. Stiglitz Eliz, Weisz An­ny öreg takarítónője nyitott aj­tót, aki kihívta asszonyát, hogy a cédulát vegye át. Tíz órakor — amikor Sehönfeld átnyújtotta a cé­dulát — Weisz Anit’-C fekete utcai ruhában, teljesen útra készen — kifestve — jött ki az előszobába és át­vette a cédulát. Ezzel a vallomással tehát megdőlt az az a feltevés, hogy öltö­zés közben gyilkolták volna meg Anniét, lehet azonban az is, hogy Heller Róbertnek és édesanyjának megérkezése tartotta vissza Anniét­ az elmeneteltől , és ezért át akart öltözni háziruhájába. A rendőrségnek most az a feltevése, hogy talán nem felöltözés, hanem vetkőzés közben érte Anniét a gyilkos támadás. Délután megint behozták a detektívek Stiglitz Elizt, a takarítónőt, aki megerősítette, hogy asszonya nem akart otthon maradni. Felöltözött és amikor a cé­dulás ember elment, ő is e­­ akart menni, előbb azonban átadta a levelet, hogy vigye fel Heller méltóságát a sz­­szon­y­ékhoz. A levél átadásakor nem árult el azon semmiféle tra­gédiát, vagy csak legkisebb izgalmat is. Mint máskor, ■ úgy küldötte el levelét Weisz Annie. — Ha a borítékban utolsó írása lett volna, mégis csak látszott volna valami izgatottság rajta —-­­mondja Stiglitz Eliz. A boríték mint bizonyíték Erről a megjegyzésről jött Kiss István rendőrtaná­­csosnak az az ötlete, hogy megmutatja a, 48.000 K-s levél­nek Hellerné által beszolgáltatott borítékát annak, aki ezt a­ levelet vitte Hellerékhez. Ez volt az a levél, amit Weisz Annie magával­­­ a Mellerekhez küldött? — kérdezte a rendőr tanácsos,­­ felmutatva egy szürke gyászkeretes borítékot.. — Dehogy, — szól, meglepetten Stiglitz Eliz, — nem ez volt annak a levélnek a­ borítékja, amit vittem. Ez szürke, az pedig fehér boríték volt. És ez az írás­ainak is az én volt asszonyom írása. Meglepetést keltett a­ rendőrségen a cselédleány vallomása. Azt megállaipították, beéri az utolsó levél, ■melyet Annié konyhaasztalán találtak, hamisítvány, de arra a rendőrségen senki se számított, hogy még az a levél is hamisítvány, amelyet mint Annié hozzájuk intézett, és a• -­S ezer koronával elküldött búcsúlevelet szolgáltattak be a rendőrségre. Ennek a levélnek a tartalma a következő: Méltóságos Asszonyom! Itt küldöm a fia részére a mellékelt könyvet. Sok­szor csókolja a kezeit, Annié. Mikor a levél tartalmát is megmutatták a cseléd­nek, azt felelte, hogy a tartalmát nem ismerte, nem is­meri, de még egyszer határozottan kijelezi, hogy sem a boríték nem ugyanaz, sem pedig a levél írása nem azonos Weisz Anti­é írásával. Újabb hamis levél E szenzációs felfedezés után azonnal behívatták újra a főkapitányságra, Finterits írásszakértőt. Az Írás­szakértő először is öt különféle írást­ helyezett Stiglitz Eliz elé, hogy mondja meg melyik az asszonya írása. Elébe helyezte Lukachevits Majda, Heller Oszkár, Heller Simonné és Heler Róbert írásait és egy 20.000 koronáról szóló nyugtát, amelyet Weisz Annié irt. Stig­litz Eliz azonnal rá­ra utatott a Weisz Annié írására: — Ez az asszonyom írása. Ezzel az írással volt írva az a fehér boríték, amit a Hellerékhez vittem. A véletlen­­ a nyomozás folytatásában érdekesen játszott most a rendőrség kezére. Újabb vallomástételre megjelent dr. Kiss István előtt dr. Freund, aki már tegnap is vallott. A rendőrtanácsos a vallomás meg­kezdése előtt a következőket kérdezte Freund Ármin doktortól: — Nem látta véletlenül az ügyvéd úr ezt a levelet, amelyet Weisz Annie küldött a 48.000 koronával, amit könyvnek jelzett? ^ — De igen — felelt Freund. — Fent voltam Hel­yréknél és Hellerné mutatta azt a­ levelet, amelyet, Annié küldött, azzal a megjegyzéssel: „Ezt írta most, Annié!" .­­ A rendőrtanácsos felmutatta a könyvről irt leve­let. Dr. Freund megnézte. Megdöbbenve nézett a tanácsosra. — Kérem, — mondta — itt valami tévedés lesz. Amit akkor Hellerné mutatott — nem ez a levél volt. Annak egész más tartalma volt, de hogy mi, arra nem emlékszem. Ezután a vallomás után az írásszakértővel meg­­vizsgáltatták ezt az újabb hamisított levelet és Pinte­­rics megállapította, hogy ezt az újabb hamis levelet ugyanaz a­ kéz, tehát Róbert írta, mint aki a „Verteiket mir“ kezdetű levél utolsó négy szavát. Egy szürke télikabát­ Pinterics megállapítása után úgy Heder Róbertét, mint édesanyját felvitték dr. Czibor Ferenc detektiv­­fímek szobájába, ahol a kéznél levő tanúk szemébe mondták úgy Heller Róbertnak, mint az édesanyjának állításaikat a második hamisított lev­élről és a többi terhelő adatról, de úgy Heller Róbert, a­int az anyja a leghatározottabban tagadtak és sem az első, sem a má­sodik levél hamisítását nem akarják elismerni. Az eredménytelen kihallgatások után a detektív­­főnök elrendelte özvegy Heller Simonné szembesítését fiával, Róberttel. Mikor Heller Róbert belépett a detek­­tívfőnök szobájába, Hellerné kezeit felemelve, néhány lépést tett a fia felé és haragosan kiáltott rá: — Megöllek! Ilyen helyzetbe hoztál! Mit csináltál! Hellerné tovább sikoltozott és szidalmazta fiát, aki egyre ártatlanságát hangozta­tt­a. Ezzel a szembesítés véget ért,­­anélkül, hogy komolyabb eredményre vezetett volna. A szembesítés közben dr. Freund Ármin kihallga­tását folytatta Kiss István rendőrtanácsos és vallomása közben újabb szenzációs adatot nyújtott­ Freund ügy­véd. Elmondotta, hogy a Révai­ utca 6. számú házban, ahol Heller Simonné lakik, lakó az ő szabója is, akihez a gyilkosság előtt pár nappal szürke télikabátját küldte­­el javítás céljából. Azóta a téli­kabátot nem kapta vissz­a, most pedig mint érdekességet mondotta el a rendőrtanácsosnak, hogy ma délben, amikor a detek­tívek házkutatást tartottak Heller Simonné lakásán, az egyik szekrény mögött a szekrény és a fal közé szo­­rítva megtalálták azt a szürke télikabátot, amelyet a gyilkosság előtt egy-két nappal küldött át a szabó ké­szen Hellerékhez. Ezen a szürke télikabáton friss sza­kítás nyoma látszik s a rendőrségnek most az a felte­vése, hogy talán Heller Róbert szagta el a télikabátot, mert a gyilkossághoz nem saját kabátjában, hanem ebben a télikabátban mehetett és akkor történt ez a szakadás a kabátján. Valószínű, hogy ezt az idegen télik­abátot azért vett­ a fel, hogy­ a gyilkos személy­­leírásánál ő rá ,annál kevésbbé gondolhassanak, mivel neki jellegzetes, úgynevezett schivei-folt és Budapesten közismert tétiskabátja van, amelynek igen különös c» -cifrázd' !-»,hibá..a. A főkapitányság ma a kö­vetkező felhívást, bocsátotta ki: A Weisz Annie-féle­ gyilkosság ügyében jelentkezzék az az egyfogatú bérkocsis azonnal a főkapitányság I. emelet 85. szám alatti helyiségében, akinek kocsijába folyó hó 16-án déli Ifi és VI 1 óra tájban a Laudon-utca és Andrátey-út sarkán beszállt egy fiatal­ember, ala­csony termetű, sötétszürke, kopott bársonygallérú téli­­kabátos, borotvált képű, monoklit viselő, 29 éves. Vele együtt egy úrinő is kocsijába beszállt, aki elegáns, meg­jelenésű, őszbaj­ú, 52 éves. Még egy őrizetbehelyezés Az éjszakai­ kihallgatások folyamán tanú­vallomás­­tételre berendelték Bíró Jánost, a Madame című lap raj­zolóját és alkalmazottját, akinek Heller Róbert életéről és a gyilkosság­ napjáról kellett volna egyet-mást­ el­mondania.. Bíró János alaposan ismerte Heller Róbertet, és ezért a nyomozás érdekében a mai napon Bírót őri­zetbe vették. Részletes kihallgatása még az éjszaka fo­lyamán meg fog történni. Heller Róbert kérése A szembesítés után a vizsgálatot vezető rendőrta­­nácsost Heller Róbert arra kérte, vezettesse ki cellájá­ból az éjszakára és adja mellé Patai detektívét, mert egy és más közölni valója volna. A tanácsos eleget tett Heller kívánságának, de ígért, közlendőitől nem sokat vár a rendőrség, mert már két ilyen közlési szándéka volt Heller Róbert­nek, d­e csak nagyon jelentéktelen dolgokat mondott el a detektív­ekn­ek, így a legutóbbi alkalommal azt mesélte el, hogy nemcsak ő ellenük

Next