Világ, 1921. január (12. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-13 / 9. szám
Csütörtök Orvosok és honorárium (A Világ tudósítójától.) Ketly tanár úr szerdán délután átengedett a klinikájáét egy előadótermet az Orvosszövetségnek. Az Orvosszövetség közgyűlést tartott, az orvosoknak legfontosbb kérdésében, a honorárium-kérdésben. Az előadóterem emeletes padsoraiban egymás mellett ülnek , egymás mellett sorakoznak az Orvosszövetség tagjai. Tudós professzorok jönnek, pápaszemes öreg orvosdoktorok, meg fiatal orvosok jönnek és kopaszodó is kövér orvosok, akik egyszerű gyakorló orvosok, vagy megszokott, régi háziorvosok. Az elnöki asztali!AvÉDollinger Gyula teti az Orvosszövetség közösülését. A^^aÉBroén rendkívül izgatott a hangulat. Az aWHará van irva és az arcokon látszik, hogy mindnyájan érzik a pillanat ünnepélyességét és a tárgy fontosságát. Hallom a szomszédaim suttogásából, meg a hozzám érkezett párbeszédek elejtett szavaiból, hogy nagyban készülődnek a mérkőzésre. Egy-két perccel később kezdődik az ülés, mint ahogy be van jelentve. Drillinger után Csilléig András jön be a terembe. Ő most mint zagló is van jelen és mint fogorvos. Úgy látszik, nem nagyon törődik azzal a feszült várakozással, amelyik az egész orvosgyülekezeten végigvonul, miiért mielőtt hozzákezdenének a honorárium vitájához, napirenden kívül interpellálni akar egy másik kérdésben. Az interpellációra megkapja az engedélyt és beszélni kezd. Azt mondja, hogy ki kell kapcsolni az orvoskérdést ii politikából. Az Orvosszövetség hivatalos lapját a lap szerkesztője egyéni Célokra, egyéni politikai célokra, használta fel. — Soha! Nem úgy van!... — Úgy van! Úgy van!... Ez hallatszik jobbról is, meg balról is. Az orvosok pártokra szakadoznak. De Csilléry nem hagyja magát a közbeszólásokkal zavartatni. Politikai múltjában már nagy gyakorlatot szerzett a szónoklás terén és politikai pályája alatt olyan sok beszédet mondott el különösen választói előtt, hogy mér hozzászokott a közbeszólásokhoz. Egyszerűen túlharsogja a köztekiikálókat és tovább folytatja beszédét. Mikor szónokol, parlamentáris kifejezéseket használ. Gondolom, ezt még minisztersége idejében szokta meg. Mikor Csilléry befejezte a szavait, egy őszhajú és fehérbajuszos komoly úr emelkedett szólásra, aki személyes megtámadtatás címén kért szót. Azt mondta, hogy Csilléry nem tudja helyesen a dolgot és az ő egyéni becsületébe akar gázolni. Pedig ő ent az egyéni becsületét sok-sok évi szorgalmas munkával szerezte meg magának az orvosok között. Biztosan ő lehetett az Orvosszövetség hivatalos lapjának a szerkesztője, aki miatt Csilléry interpellált. Ezt az egész ügyet aztán a választmány döntésére bízták és végre hozzákezdtek a honorárium kérdésének tárgyalásához. Hitítt Hürner tanár az előadó. Elmondja, hogy másfél esztendő óta húzódik a díjszabástervezet. Mióta az új díjszabást kidolgozták, a valutaértékek is nagyon megváltoztak. Ezt szóról-szóra így mondta. Azután ezekettette hozzá: — Mikor a honorárium-kérdést kezdtük csinálni, a konfortállin háromszoros volt, taxi. Am után nyolcszorosra emelkedett, most meg pláne hatszoros. A kiküldött bizottság új díjszabásait emelje hát fel a közgyűlés. A magánorvoslás díjait szabják itt meg újból, csak a specialisták honoráriuma maradjon meg úgy, ahogy meghatározták... Itt újra közbeszólások hallatszanak, azaz jobban mondva ellentmondások zúgnak fel a padokból. De Hültl csak mosolyog és ezt a mondatot dobja oda a kollégáknak: —— Bízzák csak rám a kartársak a dolgot... Nekem a választmányban azt mondták a kolléga urak, hogy én vagyok a specialista primadonna... Az előadó tanár azután tovább olvasta a tervezetet. Ha, lesz is új orvosi díjszabás — hallatszik — azt utána kell véglegesnek tekinteni. Az egész kérdés a magyar valuta kérdésével függ össze. Ha a magyar valuta emelkedik, majd csökkenteni fogják a honoráriumokat. Ellenkező esetben pedig fel kell emelni. Magyarországon a szegény betegekről az állam gondoskodik, a munkásokról pedig a beteg-segélyző pénztár. Aki még ezenfelül van, az vagy tisztviselő vagy gazdag ember. A tisztviselőkkel szemben minden orvos méltányos. Ebben egyetértenek az összesek. Viszont a gazdag emberektől annyi honoráriumot lehet kérni, amennyit csak fizetni tudnak. Ezért a legegyszerűbb, ít® a gyógyítás megkezdése előtt az orvos megegyezik a betegével. A húszéves díjszabás már elavult és a királyi Kúrián mégis érvényben van az a törvény, amely szerint ha az orvos perel, hat koronát ítélnek meg neki egy látogatásért. Az előadóitanár úrnak teljesen igaza van. Az orvosok, akik lelkiismeretesek és éjjel-nappal gyógyítják a szenvedő emberiséget, mindent megérdemelnek. Ez nemcsak az én véleményem, hanem a közgyűlés véleménye is. Általában helyeselték Hültl szavait. Nagyobb vita csak a háziorvosok honoráriumának kérdésénél fordult elő. Hültl ezt mondotta: — A háziorvosok honorárium-kérdésével ne foglalkozzunk, mert azt igazságosan megoldani úgy sem lehet. Valaki egy kalaposnak a háziorvosa és 1500 korona honoráriumot kap egy esztendőben, ez még nem fs egy kalap. Valaki egy cipésznek a háziorvosa és 2500 korona honoráriumot kap egy esztendőben. Kém is egy cipő. Valaki egy szabónak a háziorvosa 3000 koronáért... hát hol van ez még a ruha áréitól?... A háziorvosok egyezzenek meg a betegeikkel úgy, ahogy tudnak. A kötelességeik közé ezentúl nem tartozik a himlőoltás, a szülések felügyelete, az éjjeli látogatás, a tanácskozás... ezeket űzesse meg a beteg külön. Egyébként a szabályzat szerint a háziorvos díjazásának a minimumát a bizottság 1000 karórában tarafta meg. h'„ egy fiatal orvos közbevágott : — Ugy! pár cipő legyen a minimum!... Ennek a fiatal embernek a háta mögött egy nő ült és elkezdte csitítani a közbekiáltót. De ez nem hagyta magát zavartatni és még egyszer belekfirtölte az egész gyülekezetbe hogy ragaszkodik az egy pár cipős minimumhoz. Hültl azután folytatta a tervezet előadását- Azt mondja, hogy éjjeli látogatásnál a, betegnek kell kacsiról, liftről és kapupénzről gondoskodni. A beteg fizesse ki az autótaxit, mert az orvos nem számíthat fél- 1000 korona utazási költséget. Előadása közben folyton kedélyes és vicceket mesél. Ezt mondja: — Éjszaka cseng a telefon, hogy baj van doktor úr, — mondják — tessék sürgősen jönni... Lehetőleg autó taxival... Ilire azután odaérkezünk, kiderül, hogy — Mariskának fáj a foga... Ilyen esetlen dupla honoráriumot kéne felszámítani... Azután előadja, hogy az operáció honoráriumában ezentúl nincs benne az altatás, az ápolás, meg a segédlet költsége. Ezeket külön kell megfizetni. Általában kijelenti, hogy a díjszabáscsak minimumot állapít meg és nem érinti a szabad egyezkedést. Többet mindig lehet követelni... Legelőször egy magas, evikkeres fiatalember szól hozzá a javaslathoz. A beszédében nekem nem mond érdekeset, csak egy momentumot ragadok ki az egészből. A szónok javában beszél és élénken gesztikulál, valami bizottságot akar ajánlani éppen és így szól: — Kérdezzük meg a munkaügyi minisztériumot... Itt Csilléry közbevágott: — Öt év múlva, meg is kapjuk a választ.... A közbeszólásnak nagy sikere volt és mindenki nevetett rajta. Úgy látszik, az összes jelenlevők egyetértettek Csilléryvel. Legalább is azt gondolták, hogy biztosan igaza van, mert neki tudni kell még ,miniszter korából, hogy mennyi idő alatt érkezik válasz ebből a minisztériumból a kérdezősködésre. Hültl azután be fejezte be előterjesztését. Azt mondotta, hogy az orvosoknak ildomosnak is kell lenni a honorárium megszabásában, 30.000 korona például tus sok egy operációért, ő a maga részéről szívesen vágja a mandulát reggeltől estig 300 koronájával is. Legvégül megegyeztek az új díjszabásban. A megegyezés úgy történt, hogy Vüll odaállt a fekete tábla mellé és fehér krétával felrajzolta az új árakat. Ezek szerint: Látogatás nappal 30—100 korona Meghatározott időben 1,0,11 korona Látogatás éjjel, 100 korona. Itt újraakadtak olyanok, akik nem értetek egyet az előadó javaslatával. — Kevés!... kevés!... — Sok!... sok!... — Legyen négyszáz!... — Háromszáz is elég!... Ezek a szavai röpködtem körülöttem. Különösen egy nagyon öreg doktor bácsi keveselte még a négyszáz koronát is. Ez azt mondotta, hogy annyit akarnak adni egy orvosnak, mint egy kocsisnak adnak. Alig tudták a körülötte ülők lecsillapítani, olyan izgatottan viselkedett. Az arca egész pirosra változott és az öklével verte a padot. Éppen ott ült előttem és hallottam, mikor a vitája után nagy dühösen kijelentette: — Különben■ egyre megy... Én úgy sem megyek éjjel, akárhogy hiénák... Azután folytatták tovább az árszabályozást. Sürgős esd, akármikor 200 korona Kendelés az orvos lakásán 60—100 korona, Orvosi tanács 200 korona Orvosi bizonyítvány 30 korona Megállapodtak még abban, hogy az operációs beavatkozások honoráriuma 200-tól 2000 koronáig terjed. Persze, ez az egész nem ment olyan simán, mint ahogy én most írom, hanem folytonos közbeszólókkal és nagy izgalommal történt. A számok úgy röpködtek a levegőben, akár csak a tőzsdén és a nyugodtabbak lefelé, az izgatottabbak és a fiatalok meg egyre felfelé akarták hajszolni az árakat. De végre csend lett és végre rend lett. Az előadó Hültl professzort hangosan megéljenezték, a javaslatot elfogadták. Aztán az elnöklő Dollinger tanárt is megéljenezték. Ezután kezdődött a közgyűlés második pontja: a tagválasztás. Két Samut és egy Izidort nem vettek fel a Szövetsségbe. (1. »•’) VILÁG 1921. Január 13. 3 Mibe kerül a világítás most és miibe került kardon ? Január elsején, mint ismeretes, megdrágult a világítás. A főváros fölemelte úgy a gáz, mint a villamosáram árát. A magánháztartások 1500 köbméter évi fogyasztásig 3,30 koronát fizetnek a gáz köbméteréért, 1500-től 3000 köbméterig 5 koronát, 3000 köbméteren felül pedig 7.50 koronát. Akik háztartási, ipari, vagy egyéb célokra egy gázmérőn át fogyasztják a gázt, 1500 köbméter évi fogyasztásig 5 koronát, 1500 köbméteren felül 7.50 koronát fizetnek. Akik nem háztartási célokra fogyasztják a gázt, 10 koronát, a mulatók, kávéházak, mozikstb. 12.50 koronát fizetnek. Ezek szerint tehát a magánháztartások (kivéve a köztisztviselőket, akik kedvezményes áron kapják a gázt) a következő árakat fizetik a gázfogyasztásért: Ha 1500 m’-t fogyasztottak 5250 K-t ., 2000 „ „ 7750 „ ,, 3000 „ „ 12750 ,, „ 4000 „ „ 20250 „, fizetnek. Már most látjuk, mibe kerül a gázfőző, vagy a vasaló gázfogyasztása óránkint és mibe kerül egy fürdő elkészítése? 330 filléres 300 filléres árnál, a jelenlegi gázminőség mellett (gázfőző (óránkint) 105 fillér 150 fillér Vasaló (óránkint) 186 „ 123 „ Fürdőkályha, (egy fürdőre) 1050 ., 1500 ., Nem érdekesség nélkül ?vajjó, hogy a* a gáz, melynek köbméterét most 330 fillérért, meg 5 koronáért számítja a gázgyár, mibe került a gázfőző, * vataló fűtésénél akkor, amikor még jó volt a gáz minősége é* 20 fillér volt belőle egy köbméter címe. 20 filléres gázárnál a mai a régi gázminőség mellett Gázfőző fogyasztása óránkint 6 fillér 3,6 fillér 1 asaló ,, „ o „ 3 ,, Fürdőkályha fogyasztása 1 fürdőre 60 „ 36 „ Amint ezek a számok mutatják, ma 105 fillér ára gázt fogyaszt a gázfőző óránkint, míg akkor, amikor jó volt a gáz, csak 3,6 fillér ára gázt fogyasztott. És a gázból nem is kellett annyi, mint most, mert a régi gáz hamarabb megfőzte az ebédet. A világító áram új árát a városházán a következőképpen állapították meg: Az 1500 hektogwatt óráig terjedő évi fogyasztás mellett a villany egységára 60 allét, 3000 hektowattig 1 korona, 3001 hektowatt órán felül pedig a fogyasztó köteles az első 1500 hektóréattóránál élvezett és 600 koronát kitevő kedvezményt is megfizetni. Az átalángfogyasztásnál az első két körte átalányára a téli hónapokban havi 50, a nyári, hónapokban 30 korona, a harmadik és azonfelüli átalánykürtének havi tarifája a nyári hónapokban 50, a téli hónapokban 80 korona. A villany egységára a közalkalmazottak részére 1500 hektowatt óra évi fogyasztásig 35 fillér, ezenfelül 66 fillér,a gáz 1500 köbméterig 1 korona, 3000 köbméterig 3.500 korona, ezenfelül pedig 3 scorona. Államtitkár és határrendőrkapitány zsarolási manővere i A ma déli lapok hírt adtak arról, hogy Bartai Tenjift., „a Károlyi-kormány belügyi államtitkárát" zsarolás miatt előállították a rendőrségen. Baria Jenő mm volt a Károlyri-borítánnaltutól Will Tf*1fftrrmtitkára. A kommün alatt a VI. k^j^r munkástanács tagja volt, m\t a fcommöiyfeflffSa ufón, mint nemzeti munkásveze^f)p4MlfPsTmeg élén József főhercegnél jelentkezett, később Friedrichnél, akiakkor miniszterelnök volt és iparügyi miniszterré való kinevezését kérte. A kissé tuhnerész kérés még az akkori időben is feltűnést keltett — és hogy a kérés előterjesztésével bizonyított bátorságát honorálják,szóbelileg kinevezték iparügyiállamtitkárnak. Két vagy három napig uralkodót,azonban minden hivatalos helyen kétkedve és félreérthetetlen antipáliával fogadták, úgy, hogy az államtitkár úr végül is megszűnt államtitkár lenni. Nagy stílusa és ügyes fellépése sok politikai és egyéb notabilitás barátságát biztosította részére ezeket Bárta nem is hagyta kiaknázatlanul és a kijárások és panamák egész láncolatát követte el egész a legutóbbi időkig. Barta, aki valamikor Binét Jenő néven tornatanár és nevelő volt a Böser-intézetben, újabban igen költekező életet élt. Autót, fogatot, tartott, a Bristol-szállóban lakott. A leghíresebb budapesti „nagy nők“ társaságában járt operai páholyába, a Hitzbe és mindazokra a helyekre, ahol a könnyen élők megfordulnik. Legutolsó ismeretsége, dr. Erdélyi Zoltán volt gitárrendőrségti kapitány, igen jövedelmező pénzforrásnak bizonyult. Erdélyi és Barta közösen főzték ki azokat aterveket, amelyek szerint nagy cégeket megkárosítottak, becsaptak és megzsaroltak. Legutoljára a Szinon István részvénytársaság tett ellenük, feljelentést egy ezer vagyonos babszálltái ügyből kifolyólag. Egyébként több feljelentés van Balta ellen, aki azonban oly ügyesen táncol a paragrafusok között, hogy végül mindig kiegyezett a feljelentőkkel. Most azonban a detektívek, miután hetekig figyelték, olyan biztos adatokatt gyűjtöttek ellene és dr. Erdélyi Zoltán ellen, — akit egyébként már másodízben tartóztattak le — hogy" ezeknek az adatoknak törvényes következményei alól sem az államtitkár úr, sem a volt határrendőrségi kapitány- nem tudnak kibújni többé. Behaffer Sándor gyógyszerész volt a triász harmadik tagja, aki néhány héttel ezelőtt a Nagykorona■urca 2. alatti Gálbor Andor és társa gyógyárunagykereskedésébe állított be és Gábort, akinél régi baráttá.