Világ, 1921. január (12. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

Csütörtök Orvosok és honorárium (A Világ tudósítójától.) Ketly tanár úr szerdán délután átengedett a klinikájáét egy előadó­termet az Orvosszövetségnek. Az Orvosszövetség közgyűlést tar­tott, az orvosoknak legfontosbb kérdésében, a hono­rárium-kérdésben. Az előadóterem emeletes padsorai­ban egymás mellett ülnek , egymás mellett sorakoz­nak az Orvosszövetség tagjai. Tudós professzorok jön­nek, pápaszemes öreg orvosdoktorok, meg fiatal orvo­sok jönnek és kopaszodó is kövér orvosok, akik egy­szerű gyakorló orvosok, vagy megszokott, régi házior­vosok. Az elnöki asztali!AvÉDollinger Gyula teti az Orvosszövetség közösülését. A^^aÉBroén rend­­kívül izgatott a hangulat. Az aWHará van irva és az arcokon látszik, hogy mindnyájan érzik a pillanat ünnepélyességét és a tárgy fontosságát. Hallom a szom­szédaim suttogásából, meg a hozzám érkezett párbeszé­dek elejtett szavaiból, hogy nagyban készülődnek a mérkőzésre. Egy-két perccel később kezdődik az ülés, mint ahogy be van jelentve. Drillinger­ után Csilléig András jön be a terembe. Ő most mint zagló i­s van jelen és mint fogorvos. Úgy látszik, nem nagyon törődik azzal a feszült várakozással, amelyik az egész orvosgyüleke­­zeten végigvonul, miiért mielőtt hozzákezdenének a ho­norárium vitájához, napirenden kívü­l interpellálni akar egy másik kérdésben. Az interpellációra meg­kapja az engedélyt és beszélni kezd. Azt mondja, hogy ki kell kapcsolni az­ orvoskérdést ii politikából. Az Or­vosszövetség hivatalos lapját a lap szerkesztője egyéni Célokra, egyéni politikai célokra, használta fel. — Soha! Nem úgy van!... — Úgy van! Úgy van!... Ez hallatszik jobbról is, meg balról is. Az orvo­sok pártokra szakadoznak. De Csilléry nem hagyja magát a közbeszólásokkal zavartatni. Politikai múlt­jában már nagy gyakorlatot szerzett a szónoklás te­rén és politikai pályája alatt olyan sok beszédet mon­dott el különösen választói előtt, hogy mér hozzászo­kott a­ közbeszólásokhoz. Egyszerűen túlharsogja a köz­­tekiikálókat és tovább folytatja beszédét. Mikor szó­nokol, parlamentáris kifejezéseket használ. Gondolom, ezt még minisztersége idejében szokta meg. Mikor Csilléry befejezte a szavait, egy őszhajú és fehérbajuszos komoly úr emelkedett szólásra, aki sze­mélyes megtámadtatás címén kért szót. Azt­ mondta, hogy Csilléry nem tudja helyesen a dolgot és az ő egyéni becsületébe akar gázolni. Pedig ő ent az egyéni becsületét sok-sok évi szorgalmas munkával szerezte meg magának az orvosok között. Biztosan ő lehetett az Orvosszövetség hivatalos lapjának a szerkesztője, aki miatt Csilléry interpellált. Ezt az egész ügyet aztán a választmány döntésére bízták és végre hozzákezdtek a honorárium kérdésé­nek tárgyalásához. Hitítt Hürner tanár az előadó. El­­mondja, hogy másfél esztendő óta húzódik a díjszabás­­tervezet. Mióta az új díjszabást kidolgozták, a valuta­értékek is nagyon megváltoztak. Ezt szóról-szóra így mondta. Azután ezeket­­tette hozzá: —­ Mikor a honorárium-kérdést kezdtük csinálni, a konfortállin háromszoros volt­­, taxi. Am­­ után nyolc­szorosra emelkedett, most meg pláne hatszoros. A ki­küldött bizottság új díjszabásait emelje hát fel a köz­gyűlés. A magánorvoslás díjait szabják itt meg újból, csak a specialisták honoráriuma maradjon meg úgy, ahogy meghatározták.­.. Itt újra közbeszólások hallatszanak, azaz jobban mondva ellentmondások zúgnak fel a padokból. De Hültl csak mosolyog és ezt a mondatot dobja oda a kollégáknak: —— Bízzák csak rám a kartársak a dolgot... Ne­kem a választmányban azt mondták a kolléga urak, hogy én vagyok a specialista primadonna... Az előadó tanár azután tovább olvasta a terveze­tet. Ha, lesz is új orvosi díjszabás — hallatszik — azt utána kell véglegesnek tekinteni. Az egész kérdés a ma­gyar valuta kérdésével függ össze. Ha a magyar va­luta emelkedik, majd csökkenteni fogják a honoráriu­mokat. Ellenkező esetben pedig fel kell emelni. Ma­gyarországon a szegény betegekről az állam gondos­kodik, a munkásokról pedig a beteg-segélyző pénztár. Aki még ezenfelül van, az vagy tisztviselő vagy gaz­­dag ember. A tisztviselőkkel szemben minden orvos méltányos. Ebben egyetértenek az összesek. Viszont a gazdag emberektől annyi honoráriumot lehet kérni, amennyit csak fizetni tudnak. Ezért a legegyszerűbb, ít® a gyógyítás megkezdése előtt az orvos megegyezik a betegével. A húszéves díjszabás már elavult és a ki­­rályi Kúrián mégis érvényben van az a törvény, amely szerint ha az orvos perel, hat koronát ítélnek meg neki egy látogatásért. Az előadó­itanár úrn­ak teljesen igaza van. Az or­vosok, akik lelkiismeretesek és éjjel-nappal gyógyítják a szenvedő emberiséget, mindent megérdemelnek. Ez nemcsak az én véleményem, hanem a közgyűlés véle­ménye is. Általában helyeselték Hültl szavait. Na­gyobb vita csak a háziorvosok honoráriumának kérdé­sénél fordult elő. Hültl ezt mondotta: —­ A háziorvosok honorárium-kérdésével ne fog­lalkozzunk, mert azt igazságosan megoldani úgy sem lehet. Valaki egy kalaposnak a háziorvosa és 1500 ko­rona honoráriumot kap egy esztendőben, ez még nem fs egy kalap. Valaki egy cipésznek a háziorvosa és 2500 korona honoráriumot kap egy esztendőben. Kém is egy cipő. Valaki egy szabónak a háziorvosa 3000 koronáért... hát hol van ez még a ruha áréitól?... A háziorvosok egyezzenek meg a betegeikkel úgy, ahogy tudnak. A kötelességeik közé ezentúl nem tar­tozik a himlőoltás, a szülések felügyelete, az éjjeli lá­togatás, a tanácskozás... ezeket űzesse meg a beteg külön. Egyébként a szabályzat szerint a háziorvos dí­jazásának a minimumát a bizottság 1000 karórában tar­afta meg. h­'„ egy fiatal orvos közbevágott : — Ugy! pár cipő legyen a­ minimum!... Ennek a fiatal embernek a háta mögött egy nő ült és elkezdte csitítani a közbekiáltót. De ez nem hagyta magát zavartatni és még egyszer belekfirtölte az egész gyülekezetbe hogy ragaszkodik az egy pár cipős minimumhoz. Hültl azután folytatta a tervezet előadását- Azt mondja, hogy éjjeli látogatásnál a, betegnek kell ka­­csiról, liftről és kapupénzről gondoskodni. A beteg fi­zesse ki az autótaxit, mert az orvos nem számíthat fél- 1000 korona utazási költséget. Előadása közben foly­ton kedélyes és vicceket mesél. Ezt mondja: —­ Éjszaka cseng a telefon, hogy baj van doktor úr, — mondják — tessék sürgősen jönni... Lehetőleg autó taxival... Ilire azután odaérkezünk, kiderül, hogy — Mariskának fáj a foga... Ilyen esetlen dupla hono­ráriumot kéne felszámítani... Azután előadja, hogy az operáció honoráriumában ezentúl nincs benne az altatás, az ápolás, meg a segéd­let költsége. Ezeket külön kell megfizetni. Általában kijelenti, hogy a díjszabás­­csak minimumot állapít meg és nem érinti a szabad egyezkedést. Többet mindig le­het követelni... Legelőször egy magas, evikkeres fiatalember szól hozzá a­ javaslathoz. A beszédében nekem nem mond érdekeset, csak egy momentumot ragadok ki az egészből. A szónok javában beszél és élénken gesztikulál, valami bizottságot akar ajánlani éppen és így szól: — Kérdezzük meg a munkaügyi minisztériumot... Itt Csilléry közbevágott: — Öt év múlva, meg is kapjuk a választ.... A közbeszólásnak nagy sikere volt és mindenki nevetett rajta. Úgy látszik, az összes jelenlevők egyet­értettek Csilléryvel. Legalább is azt gondolták, hogy biztosan igaza van, mert­ neki tudni kell még ,miniszter korából, hogy mennyi idő alatt érkezik válasz ebből a minisztériumból a kérdezősködésre. Hültl azután be­ fejezte be előterjesztését. Az­t mondotta, hogy az orvoso­k­nak ildomosnak is kell lenni a honorárium megsza­­básában, 30.000 korona például tus sok egy operációért, ő a maga részéről szívesen vágja a mandulát reggeltől estig­­ 300 koronájával is. Legvégül megegyeztek az új díjszabásban. A megegyezés úgy történt, hogy Vül­l odaállt a fekete tábla mellé és fehér krétával fel­rajzolta az új árakat. Ezek szerint: Látogatás nappal 30—100 korona Meghatározott időben 1,0,11 korona Látogatás éjjel, 100 korona. Itt­­ újra­­akadtak olyanok, akik nem érte­tek eg­yet az előadó javaslatával. — Kevés!... kevés!... — Sok!... sok!... —­ Legyen négyszáz!... — Háromszáz is elég!... Ezek a szavai röpködtem körülöttem. Különösen egy nagyon öreg doktor bácsi keveselte még a négy­száz koronát is. Ez azt mondotta, hogy­ annyit akarnak adni egy orvosnak, mint egy kocsisnak adnak. Alig tudták a körülötte ülők lecsillapítani, olyan izgatottan viselkedett. Az arca­ egész pirosra változott és az öklé­vel verte a padot. Éppen ott ült előttem és hallottam, mikor a vitája után nagy dühösen kijelentette: — Különben■ egyre megy... Én úgy sem megyek éjjel, akárhogy hiénák... Azután folytatták tovább az árszabályozást. Sürgős esd, akármikor 200 korona K­endelés az orvos lakásán 60—100 korona, Orvosi tanács 200 korona Orvosi bizonyítvány 30 korona Megállapodtak még abban, hogy az operációs be­avatkozások honoráriuma 200-tól 2000 koronáig terjed. Persze, ez az egész nem ment olyan simán, mint ahogy én most írom, hanem­­ folytonos közbeszólókkal és nagy izgalommal történt. A számok úgy röpködtek a levegőben, akár csak a­ tőzsdén és­ a nyugodtabbak le­felé, az izgatottabbak és a fiatalok meg egyre felfelé akarták hajszolni az árakat. De végre csend lett és végre rend lett. Az előadó Hültl professzort hangos­an megéljenezték, a javaslatot elfogadták. Aztán az elnöklő Dollinger tanárt is meg­éljenezték. Ezután kezdődött a közgyűlés második pontja: a tagválasztás. Két Samut és egy Izidort nem vettek fel a Szövets­­­ségbe. (1. »•’) VILÁG 1921. Január 13. 3 Mibe kerül a világítás most és miibe került kardon ? Január elsején, mint ismeretes, megdrágult a vi­lágítás. A főváros fölemelte úgy a gáz, mint a villa­­mosáram árát. A magánháztartások 1500 köbméter évi fogyasztásig 3,30 koronát fizetnek a gáz köbméteréért, 1500-től 3000 köbméterig 5 koronát, 3000 köbméteren felül pedig 7.50 koronát. Akik háztartási, ipari, vagy egyéb célokra egy gázmérőn át fogyasztják a gázt, 1500 köbméter évi fogyasztásig 5 koronát, 1500 köb­méteren felül 7.50 koronát fizetnek. Akik nem háztar­­tási célokra fogyasztják a gázt, 10 koronát, a mulatók, kávéházak, mozik­­stb. 12.50 koronát fizetnek. Ezek szerint tehát a magánháztartások (kivéve a köztiszt­viselőket, akik kedvezményes áron kapják a gázt) a következő árakat fizetik a gázfogyasztásért: Ha 1500 m’-t fogyasztottak 5250 K-t ., 2000 „ „ 7750 „ ,, 3000 „ „ 12750 ,, „ 4000 „ „ 20250 „, fizetnek. Már most látjuk, mibe kerül a gázfőző, vagy a vasaló gázfogyasztása óránkint és mibe kerül egy fürdő elkészítése? 330 filléres 300 filléres árnál, a jelenlegi gáz­­minőség mellett (gázfőző (óránkint) 105 fillér 150­ fillér Vasaló (óránkint) 1­86 „ 123 „ Fürdőkályha, (egy fürdőre) 1050 ., 1500 ., Nem érdekesség nélkül ?vajjó­, hogy a* a gáz, mely­nek köbméterét most 330 fillérért, meg 5 koronáért számítja a gázgyár, mibe került a gázfőző, * vataló fűtésénél akkor, amikor még jó volt a gáz minősége é* 20 fillér volt belőle egy köbméter c­íme­. 20 filléres gázárnál­­ a mai a régi gázminőség mellett Gázfőző fogyasztása óránkint 6 fillér 3,6 fillér 1 asaló ,, „ o „ 3 ,, Fürdőkályha fogyasztása 1 fürdőre 60 „ 36 „ Amint ezek a számok mutatják, ma 105 fillér ára gázt fogyaszt a gázfőző óránkint, míg akkor, amikor jó volt a gáz, csak 3,6 fillér ára gázt fogyasztott. És a gázból nem is kellett annyi, mint most, mert a régi gáz hamarabb megfőzte az ebédet. A világító áram új árát a városházán a követke­zőképpen állapították meg: Az 1500 hektogwatt óráig terjedő évi fogyasztás mellett a villany egységára 60 allét, 3000 hektowattig 1 korona, 300­1 hektowatt órán felül pedig a fogyasztó köteles az első 1500­ hektó­ré­a­tt­­óránál élvezett és 600 koronát kitevő kedvezményt i­s megfizetni. Az átalángfogyasztásnál az első két körte átalányára a téli hónapokban havi 50, a nyári, hóna­pokban 30 korona, a harmadik és azonfelüli átalány­kürtének havi tarifája a nyári hónapokban 5­0, a téli hónapokban 80 korona. A villany egységára a köz­­alkalmazottak részére 1500 hektowatt óra évi fogyasz­tásig 35 fillér, ezenfelül 66 fillér,­­a gáz 1500 köbmé­terig 1 korona, 3000 köbméterig 3.500 korona, ezenfelül pedig 3 scorona. Államtitkár és határrendőrkapitány zsarolási manővere­ i A ma déli lapok hírt adtak arról, hogy Barta­i Te­­njift., „a Károlyi-kormány belügyi államtitkárát" zsa­­rolás miatt előállították a rendőrségen. Baria Jenő mm volt a Károlyri-borít­­á­nn­altutól Wi­ll Tf*1fftrrmtitkára. A kommün alatt a VI. k^j^r munkástanács tagja volt, m\t a fcommöiyfeflffSa ufón, mint nemzeti munkás­­veze^f)p4MlfPsTmeg élén József főhercegnél jelentke­zett, később Friedrichnél, aki­­akkor miniszterelnök volt és iparügyi miniszterré való kinevezését kérte. A kissé tuhnerész kérés még az akkori időben i­s feltűnést keltett —­ és hogy a­ kérés előterjesztésével bizonyított bátorságát honorálják,­­szóbelileg kinevezték iparügyi­­államtitkárnak. Két vagy három napig uralkodót­,­­azonban minden hivatalos helyen kétkedve és félreért­hetetlen antipáliával fogadták, úgy, hogy az államtit­kár úr végül is megszűnt államtitkár lenni. Nagy stílusa és ügyes fellépése sok politikai­­ és egyéb notabilitás barátságát biztosította részére eze­ket Bárta nem is hagyta kiaknázatlanul és a kijárások és panamák egész láncolatát követte el egész a leg­utóbbi időkig. Barta, aki valamikor Binét Jenő néven tornatanár és nevelő volt a Böser-intézetben, újabban igen költekező életet élt. Autót, fogatot, tartott, a Bristol-szállóban lakott. A leghíresebb budapesti „nagy nők“ társaságában járt operai páholyába, a Hitzbe és mindazokra a helyekre, ahol a könnyen élők meg­ford­ul­n­i­k. Legutolsó ismeretsége, dr. Erdélyi Zoltán volt gi­­tárrendőrségti kapitány, igen jövedelmező pénzforrásnak bizony­ult. Erdélyi és Barta közösen főzték ki azokat a­­­terveket, amelyek szerint nagy cégeket megkárosítot­­tak, becsaptak és megzsaroltak. Legutoljára a Szi­­non István részvénytársaság tett­ ellenük, feljelentést egy ezer vagyonos babszáll­tá­i ügyből kifolyólag. Egyéb­ként több feljelentés van Balta ellen, aki azonban oly ügyesen táncol a paragrafusok között, hogy végül min­dig kiegyezett a feljelentőkkel. Most azonban a detek­tívek, miután hetekig figyelték, olyan­ biztos adatokatt gyűjtöttek ellene és dr. Erdélyi Zoltán ellen, — akit egyébként már másodízben tartóztattak le — hogy" ezeknek az adatoknak törvényes következményei alól sem az államtitkár úr, sem a volt határrendőrségi ka­pitány- nem tudnak kibújni többé. Beha­ffer Sándor gyógyszerész volt a triász harma­dik tagja, aki néhány héttel ezelőtt a Nagykorona­­■u­rca 2. alatti Gálbor Andor és társa gyógyárunagyke­­reskedésébe állított be és Gábort, akinél régi baráttá.

Next